Bizony, ezen a napon láttam meg a szülőszoba fényeit, és sírtam fel, akár egy élve nyúzott kiscica. Hajnali órában születtem, 3:15-kor írtak be a kórházi naplóba.
Hej, de jó, hogy csak egyszer lehet világra jönni! Senki sem világosított fel fogantatásom előtt a későbbi kockázatokról és mellékhatásokról. Ha szól valaki, hogy az élet 100% halálozású betegség, inkább "semmi" maradok. Ezért szoktam mondogatni, hogy "átbasztak".
Ettől függetlenül köszönöm a jó kívánságokat! Meglepően sokan köszöntenek fel. Pedig ügyesen játszom a "senkit".

"Kurosaki Ichigo, 15 éves
Hajszíne: narancsvörös
Szemszíne: barna
Foglalkozása tanuló...
és halálisten"

2013. 06. 26. Megnéztem az Acélembert és a drága szórakoztatás közben eszembe jutott a Bleach leendő(?) filmváltozata. Aznap este előkerestem az egyik videómegosztón az animét és megnéztem az első részek közül néhányat. Ismét remekül szórakoztam. Az Acélember közel sem tudott annyira feldobni mint a japán rajzfilm. Ez azért érdekes. Az amerikai moziba beleöltek cirka 150 milliót, és az eredmény: látványos, de értékelhetetlen. Attól tartok, hogy a Bleachet is #&@-ák.

***

Eredeti bejegyzés: A filmbuzin olvastam egy kiakasztó hírt, hogy meg akarják filmesíteni az egyik kedvenc animémet. A pocsék Dragonball film után rettegve gondolok az animék filmadaptációira. Hogy el tudná baszni a filmgyár a Bleachet is... Amerikában évekbe telt mire a saját képregényükhöz ésszel és ízléssel foglalkozó rendezőt találtak, lásd az új Batman filmek. Az animékhez egyszerűen nem értenek! Nem akarom filmen látni, ahogy egy túlkoros Ichigo szégyent hoz a karakterre, és hülye effektek közben harcol a lidércek és egyebek ellen. A sok agyondigitalizált harc közé meg beszúrnak néhány giccses családi és egy-egy elkúrt romantikus jelenetet, és sok rosszul megírt párbeszédet... Már most rosszul vagyok... már a film gondolata is fáj...

Férfi rokonom erős hüvelykujja kinyírta a Siemens SL55 piros gombját, ami nemcsak leteszi a hívást, hanem bekapcsolja a mobilt. Tehát a kis apróság a polcra került.
Hosszabbodnak a nappalok, így már alig van szükségem a Vodafone 136 zseblámpájára, valamint ráuntam a minimális tudására. Persze munkás telefonnak bevált, két éve megbízhatóan működik, semmi baja, telefonálásra és sms-re teljesen jó. Azonban a kikelet meghozta a mobilos étvágyamat és egyből megugrott az igényszintem. Azért akkorát nem ugrott, de vágyni kezdtem a színes kijelzőre, a java alkalmazásokra, a zenehallgatásra, az FMrádióra és az utcai internet elérésre. Munkanélküli csóróként nem nagyon ugrálhattam, ezért minimális árat lőttem be, 10000 alattit. Körbenéztem, hogy ennyiért mit kaphatok újonnan. A saját mobil szolgáltatómnál kötöttem ki és lecsaptam a Vodafone 355-re, ami az Alcatel OT-585 szolgáltatói változata.
Két húgomnak mutattam meg, nekik tetszett, mert olyan kis aranyos. Egyébként tényleg vonzó a kerekded formájával, a puha hátlapjával. A tudása untig elég nekem így tél végén. Hiszen van benne színes kijelző (nincs igényem pixelözönre, és két ujjas korira a kijelzőn), memóriakártya-hely, FMrádió, és GPRS net. Oké, tudom a GPRS maga a tetűlassúság, de 2005 óta mindig ezzel értem el telefonról a hálót. Ez akkor volt másként, amikor wifis telefonnal szaladgáltam, és nyitva hagyott hálózatokat kaptam el vele. A Vodafone 355 egy alap multimédiás telefon, amiből volt egy jó pár nekem, ezért semmiféle sokkot nem okoz számomra a lassú GPRS böngészés. Teljesen jó az alap dolgokra. Ha többre vágyom, itthonról a netbook wifijével elkapom a házi széles sávú netet. Mint most is.
Olcsó telefon, számítok rá, hogy előbb-utóbb rájövök néhány hibájára, de pár óra elteltével elégedetten nyugtáztam, hogy a mostani igényeimet lefedtem vele.

Magyarországon 1000 élve születésre 448 abortusz jut.
Miért?

2003 júliusában előfizetéssel a piros mobil szolgáltatónál 69990Ft a képen látható telefonmodell, a Siemens SL55.
Észrevétel: a technikai eszközök ára indokolatlanul magas az időtállóságukhoz mérten. Nem éri meg kütyüre izgulni.
Ettől függetlenül egyik örök kedvencem az SL55.

Érdekes, hogy mennyire elszokunk az évszakoktól, és mennyire a jelenben élünk. A fagyban nehéz felidézni a nyarat, ahogy júliusban a februári zimankót.
Igazi tél van. Észak-kelet felől hideg, száraz légtömeg árasztotta el Európát. Minket sem hagyott ki. A mezőgazdaság szerencséjére és a gyermekek örömére egy mediterrán ciklon indult észak felé, és hatalmas felhőzete elérte hazánkat. Péntek dél óta változó intenzitással hullik a hó. Szombat hajnalra kb. 20 centi vastag a hótakaró.
A hó puha neszezése csiklandozza a lelkemet. Ha nem lennék felnőtt, tutira felkapnék egy fóliadarabot és rohannék egy szánkódomboz csúszkálni. "Komoly" emberként inkább a még érintetlen fehérségben gyönyörködök.

Mindezek ellenére továbbra is utálom a telet, mert rendkívül fázós vagyok.

Vasárnap délben fotóztam le a hóvirágokat a dél-keleti tájolású virágágyásban. Meglepődve láttam, hogy az enyhe időben gyorsan szirmokat bontottak. Elsiették a virágzást, mert mégis csak megérkezett Szibéria felől a hideg légtömeg. Egyébként pont az volt a tippem, hogy a február lesz a leghidegebb hónap. Úgy látszik, tényleg így lesz. Sajnálom a hóvirágokat, de ha kerül rájuk hólepel, kibírják a zordabb időt.

2012 január 23. egy felemás nap volt.
...
És ez egy hosszabb bejegyzés volt, de inkább nem teszem ki. Lényegtelen semmiség volt az egész. Egy újabb jelentéktelen nap az életemben. 7 milliárd ember él a Földön. Szóval semmi érdekes nem volt a napomban.

Vasárnap délelőtt tíztől ismét leszek a Csaba rádióban. Most a rövidke hollandiai kalandomról fogok beszélni.
Azért jellemző a magyarokra, hogy az egyik ismerősöm megkérdezte, hogy téged is átvertek? Mondom nem, én épp a másik véglet vagyok. Ha a testem nem lenne "puding" nagyon élveztem volna a holland idénymunkát.

Hétfőn kora délelőtt Budapesten kell lennem. Egy nemzetközi szervezet keres kapcsolattartó munkatársat. A motivációs levelem alapján szimpatikusnak találtak. Ezért hívtak be a második körre.
Egy valami már biztos, ennyi év után profin írok önéletrajzot és motivációs levelet is. Végül is haladok valamerre. Minden rosszban van valami jó. Oh, yes!