A hatodik ipari forradalom előszobájába betuszkolva, ami a kibertérben található, picit idegesen pislog bennem a luddita, hogy "elveszi az AI a munkámat". Részben művészettel foglalkozom, éveket öltem az életidőmből a kreativitásom fejlesztésére, és erre középkorúként a képembe robban, hogy fölöslegesen izzasztottam az agytekervényeimet és gyarapítottam az idegi szinapszisaim számát. A szellemi tulajdon kérdését roppant lazán kezelve, az internetre felpakolt mérhetetlen adathalmazra ráeresztett gépi paraziták hamisan csengő ígérettel csábítják a felhasználókat. Jobban mondva még nem a gép hálóz be, hanem a gépisten teremtői, akik olyan szellemet eresztenek rá a nagyobbrészt együgyű emberekre, hogy félelmetes.
Visszatérek a földhöz és zöldség termesztéssel fogok foglalkozni. A technológiai fejlődés már nem a javamat szolgálja. És talán soha nem is szolgálta. Itt van a sok technikai eszköz, egy laptopon írok, és a kibertérbe vetem szavaimat, meddő semmibe.
Majd jön egy forró nyári nap, az elektromos hálózat nem bírja és végre a valóság győz. De szép is lesz. XD

"A regény az európai kultúra jelentős szellemi alkotása. Érdekes összefüggés van a regény fejlődése és a társadalmak fejlődése között. A regény szereplői mindannyian Dr. Faust rokonai, és egyformán részei életünknek és álmainknak. Nincs új a nap alatt. Ami az ókori görög polgár tapasztalata volt, az a modern ember tapasztalata.
Még húszéves sem voltam, amikor rájöttem, hogy a tudatom csalóka, hogy a bennem működő agyi tevékenység ügyes illúziója vagyok, és hogy nem vagyok más, mint egy információtömeg. Valójában a tudatra ébredésem akkor következett be, amikor az agyam számára elegendő információ állt rendelkezésre ahhoz, hogy személyként mutatkozzam be. Természetesen a génjeim által meghatározott fizikai adottságaim is befolyásolták a tudatosságom kialakulását, de engem inkább a külvilágból származó információk alakítottak. Nagyon gyorsan megtelt a fejem a kultúrába ágyazott ősi történetek modernkori változataival. Olyan hősöket vagy típusokat választottam, akikkel azonosulni tudtam. Ki vagyok én? Az a szerep vagyok, amelyik a legjobban szolgálja a túlélésemet. Az emberi faj túlélési stratégiája, amely magában foglalja a kataklizmát, figyelemre méltó. Erről később egy másik cikkben írok, most pedig vissza a kultúra, a regény szerepéhez az életünkben. Isten és a lélek is kulturális gének (mémek), amelyek évezredek óta öröklődnek. Vicces, de én tudom, hogy nincs lelkem, és garantáltan nem vagyok semmilyen égi éteri lény földi hasonmása. Középkorú nőként elég tapasztalatom van ahhoz, hogy átlássak egy-két mémen, és nevessek rajtuk. Nagyon fontos az önvizsgálat, a tetteim és gondolataim elemzése, mert így fedeztem fel sok csalást. Ó igen, ellentmondásos, hogy a csaló elme önvizsgálatra képes. Abszurd. Így van. Vicces. De minden furcsa hibája ellenére az agy fontos eszköz. Ez az egyetlen eszközünk a világ megismerésére. Ez az egyetlen eszköz, amely lehetővé teszi számunkra, hogy meglássuk egymásban az embert, és hogy együtt dolgozzunk. Az agy illúziója, a tudatosság az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy önmagunkat olyan embernek lássuk, aki különbözik másoktól, mégis hasonlít rájuk. Ez nagyon fontos. A sokféleség és a hasonlóság dinamikus kölcsönhatásban alakítja társadalmunkat. A közös tudás, a hősök, a regényekben megírt fejlődéstörténetek mind a javunkat szolgálják. Próbálok valami sokkal nagyobb dolgot felgöngyölíteni. Közel félmilliárd ember és évezredek tömege hullámzik lelki szemeim előtt.
A történetnek még nincs vége. Bár globális civilizációnkat egyfajta melankolikus halálvágy hatja át, ez is tévedés. Aki látott már több százmillió éves kőzeteket, az tudja, hogy nagyobb kalandban vagyunk, mint ez a posztmodern emésztőgödör. A legfontosabb, hogy soha ne felejtsük el, mi az örökségünk, és mit kell megőriznünk, hogy fajunk részese lehessen annak a több millió éves utazásnak, amely most kezdődik."

All that jazz végén látható. Zseniális.

Kicsit zavarban vagyok, hogy mennyire normális a négy működő phablet a közelemben. Mindegyiküknek megvan a saját feladata.
A Nokia 2.1 három éve van meg, butasága ellenére sok emlék kötődik hozzá és meglepő, de van egy-két jó tulajdonsága, amik miatt nem nyugdíjaztam: a sztereó hangszóró, fülessel is szép a hangja, masszív, és napfényben is látható a kijelzője. Fényereje csak picit gyengébb mint a Pixelé. A méretaránya kézre álló nekem és még pont nem akar kiborulni az ingzsebemből. Telefonként használom.
A Motorola E7 Power hálás igavonó, csak hamar kiderült számomra, hogy tizenhat centinél hosszabb készülékháza miatt borulékony. Kecsesen hátrabukna kezemből, amikor gépelek rajta. És a fényereje kevés! Nem látom a kijelzőt napfényben. Most csak itthon videókat nézek rajta.
A Samsung Galaxy Note 4 a klasszikus üzletember. Szívdobogtatóbb a Pixelnél, ami inkább bohém életművész. Sajnos gyári akkuja a végét járja. Minden tekintetben a tökéletes phablet számomra. Élmény kézben tartani. Örök kedvenc. A véroxigénszint mérője az extrája, ami a Covidos időszakban akár életmentő is lehet.
A Google Pixel 2XL villámgyors, kamerája tökéletes nekem, és szép a készülékháza. Ha nem zabálná az akkuját, fő telefon lehetne. Fotós megosztó.

2021-ben augusztus 31-én voltam náthás. Évszakváltó göthösség ON.
Vége a tomboló nyárnak, itt az ősz, és egyből október végi időjárás alakul ki. Addigra le is győzi az immunrendszerem a betolakodót. Akárcsak tavaly.
Egyébként mi van a "hírhedt" Coviddal, ami mégis csak végzett 45ezer emberrel hazánkban. Egyre többen köhögnek mindenfelé. Oké, hogy cirka kétszáz légutakra specializálódott kórokozó van, de a Covid továbbra sem cukimuki "csak használlak egy kicsit önmagam terjesztésére" náthácska.

3perc 50másodperctől van a jelenet, amilyen az ország lesz szeptemberben.
A többit tárgyaljuk ki a Politika topikban.