Rutinszerűen végignéztem az aktuális offline elérhető mobiltelefon kínálatot a nagyáruházban és két használt gsm boltban. Az áruházban akadt meg a szemem a P Smart Z zöld példányán. Ez volt az egyetlen egy, amit körbeugráltam, elől-hátul megcsodáltam. Aztán nyugtáztam, hogy ha lenne fölös pénzem, akkor sem venném meg, mert ennyiért már olyan bő a kínálat, hogy tuti lenne nála is vonzóbb ajánlat, de azt se tudnám jó szívvel választani, mert még nála is volna csábítóbb. Kész őrület.
Az egyik boltban kb. satuféket nyomtam magamon, amikor a vitrinben megláttam a lila HTC Wildfire S-t. Van egy feketém, de levetett példány, így ütött-kopott. Az a lila vadítóan jól nézett ki. Aztán egy sorral lejjebb ezüst Nokia E52 és E71 hívta fel magára a figyelmemet. Állam a padlón. Viszketeg ujjak. Hurrá, szegénység, hogy megóvsz az impulzus vásárlástól!
Egyébként a lila Samsung S8, ami bejövős, ha volna rá pénzem és lenne benne FM rádió.

A februárban használtan, olcsón vett Nokia Lumia 925 éltes kora és halott rendszere ellenére remek kis fotós masina. Mobiljaim közt a legjobb kamerával felszerelt, amit jelez, hogy képes "látni" a fényesebb csillagokat az égen. Nem az élesség számít a csillagos fotóknál nálam, hanem a csillagképek megörökítése felismerhető formában. A hatodik képen még a Delfin is látszik a kép alsó részén! Te is ki fogod szúrni a jellegzetes állatformát. Egyébként a Nagy Nyári Háromszög három fényes csillagára koncentráltam: Deneb balra, Vega fent, Altair jobbra lent. Ha már egyszer a meteorológiai nyár utolsó napján indultam kora esti sétára, akkor logikus volt, hogy megörökítem az évszak jellegzetes égi alakzatát.
A fotókon minimális a szerkesztés. A mobil érdeme a jó minőség.

Szökőkút

Rájöttem, hogy pár milliméter is mennyit számít, ha a telefont egy kézzel szeretném használni. A Lumia 925 70.6 milliméter széles, míg a Huawei Y3 II 66.7. Nincs köztük nagy eltérés és mégis a Lumia már a kibillenés határán van, amikor egy kézzel próbálom használni. A Nokia 2.1-es teljesen két kezes mobil volt nálam, mivel a szilikon tokjában 8 centi szélesre hízott. (Zsebben tartani nem tudtam, a táskámban hordtam.)
Érdekes, hogy egyértelműen jobb kezes vagyok, de a telefont mégis inkább bal kézzel használom. Mivel a bal kéz nem domináns, elég ügyetlenke, így tényleg fontos a telefon szélessége. A kis Huawei használata maximális komfortérzettel jár együtt. A Lumia már szívatósabb. Muszáj jobb kézzel elővennem, kihúznom a tokjából, a ballal fogadni a hívást és jobb kézzel fülhöz tenni. Bonyolult. Ellenben a Huaweit csak kiveszem a bal zsebemből (nincs rucija), bal hüvelykujjammal fogadom a hívást és teszem a fülemhez. Semmi gond. Gördülékeny a hívásfogadás. Közhely jön, de a mindennapos lóti-futi során nincs idege az embernek tötymörögni a telefonnal, még ha az adott modellt imádja is mint én a Lumia 925-öst. Királynőnek becézem, az íróasztalon puha kendőn pihen külön helyen. Szegény Huaweire ráraktam a jegyzetfüzetemet... És még kijelzőfóliája sincs. Ez a kis alap ketyere teljesen munka mobil nálam. Bár nem ütöm-vágom, de nem is tutujgatom. Használati tárgy. Meglepően jó az egyszerűsége és régebbi kiadása ellenére. Abszolúte olyan érzés a használata mint egy régi, megbízható nyomógombos mobilnak. Bár okostelefon funkciói is hibátlanok, de tényleg egyszerűbbnek érzem, nem oly kifinomultnak mint a Lumiát. Pedig az utóbbinak halott a rendszere és állnak le sorban az okostelefon funkciói, mégis a prémium megjelenése okán többnek látom. Jópofák és csalókák ezek a szubjektív benyomások. A valóság talaján futkosva és tapizva a mobilokat, a Huawei Y3 II a jobb használati tárgy.

Újra elővettem a Huawei Y3 II-est, miután fél évi együttélés alatt sem tudtam megszokni a Nokia 2.1-es nagy méretét. Pedig a Nokia 8 MP kamerájával egészen elégedett voltam. Lásd korábbi bejegyzésemet. A 2016-os alap Huawei a kamera tekintetében visszalépés, mivel csak 5 MP, de megnéztem, hogy mire képes. Ezért lőttem pár tesztfotót késő délután az egyik kedvenc városi gombász helyemen. Sajnos gomba nem volt. Különben azok szerepelnének a képeken.

Mályvavirág

Pitypang bóbita

Nagy változat

Ma a Lumia 925-sel lőttem pár fotót. Próbálgattam a kameráját. Február óta sok képet lőttem vele, de tud még újat mutatni az öreglány. Remekül szórakoztat.

Rövid záridővel szökőkút

Digitális zoommal Hold

Díszkút részlete

Sorozatfelvétel

Június hatodikán a határ túloldalán gombásztam. Még nem mondtam, de fő profilom a természetjárás és azon belül a gombászás, gomba-szakellenőri végzettségem van. Imádok a zöldben lenni. Több ezer fotóm van a kedvenceimről. Ezért aztán bármilyen képalkotásra alkalmas eszközzel szívesen fotózom az erdőt és lakóit. Terepre nem viszem a Lumia 925-öst, eme szépség nálam tipikus városi "elit" mobil. A Nokia 2.1 az igavonó közösségi mindenesem, elől-hátul védve, így ezt hajtom szét, amikor kint vagyok. 4000-es akkujának meg se kottyan az egész napos nyomkodás, plusz a képek posztolása azon frissiben. Azonban vannak témák, amiket a Canon A630-sal örökítek meg. Kellenek a jobb minőségű felvételek is. De gyors túrán, amikor futok a szúnyograj elől a mobil a jobb választás, mert sokkal gyorsabban dolgozok vele. Amikor ellenállhatatlan kényszer mozgat, hogy hessegesd a szúnyogokat, kevésbé bánod, ha az intenzív testmozgás közben a mobil esik a földre. Ha a kompaktom optikája megsérülne... Belegondolni is nyomasztó. Ezek a képek mind a Nokia 2.1-sel készültek.

Tegnap jövet-menet Békéscsabán lőttem pár kedvemre való fotót a Lumia 925-sel.

Közönséges herelégy

Bogáncslepke

Nappali pávaszem

Eredeti kép

Eredeti kép

Csak nem hagyott nyugodni az éjszakai égbolt megörökítése. Némi szerencsétlenkedés után a Lumiával, inkább felkaptam a tripodot, rácsavaroztam a Canont és visszatértem a sötét udvarra a Prestigio ledjével világítva utamat. Az első kép 200-as ISO, a második 100-as, hiszen ott az utcai lámpa plusz fényt adott. Mindkettőnél a maximumra állítva hagytam az expozíciós időt, ami az A630-nál 15 másodperc. Természetesen a rekeszérték is a lehetséges legnagyobb volt, f/2.8. 10 másodperces időzítőt használtam, hogy véletlenül se mozduljon be tőlem a kamera. Ami meglepett, hogy 15 másodperc elég, hogy látszódjon a csillagok mozgása. Sajnos nem pontszerűek. Határozottan jobb eszközök kellenének az éjszakai fotózáshoz, ami egyelőre tapogatózó bénázás. Bár a végeredmény pont olyan, amit szabad szemmel is látok. Ennél több nagyon nem kell nekem. Legközelebb maximumra tolom az ISO-t és lejjebb veszem az e.időt, mert nekem ne suhanjanak semerre se a csillagok.

Május elsején a szokásos menetrend szerint átmentem a Szigethegységbe felmérni a kedvenc erdőimet. Az esős időben nem vittem magammal a Lumia 925-öst, és milyen jól tettem. A nap során elejtettem a Nokia 2.1-est és a Canon A630-ast is. Egyik parkoló aszfaltjára esett, a másik kövekkel teli pocsolyás hegyi útra... Mázlimra egyik sem sérült meg, nem ment tönkre. Tutira lezúzom a 925-öst, ha nálam van. Azon nincs semmilyen védelem. Bár tokban tartom. A fő számom a Prestigio strapatelefonban volt, ami a táskámban zötyögött, és persze nem volt rá szükségem, senki sem hívott, így pont esély se volt rá, hogy landoljon az anyaföldön. A túráról több képet lőttem, vegyesen a 2.1-essel és a Canonnal. Most a 2.1 képességei érdekelnek jobban, de a hatodik kép Canonos, hogy látni lehessen a minőségbeli különbséget. Azért digigéppel nagyobb mozgásterem van és sokkal több finom részlet látszódik.

Délelőtt láttam, hogy milyen szépek a vízcseppek a szőlőn a vasárnapi eső után. A pár milliméteres cseppek megörökítése izgalmas kihívás. Felkaptam a Canon A630-ast és nagy rekesznyílás mellett lőttem egy közelit. A felső képen látható a kész fotó.
Órákkal később eszembe jutott, hogy kedvenc témámat illene a Lumiával is lekapni. Mit tud a "sajtreszelő"? Sajnos a cseppek zöme felszáradt. Azért találtam egyet, ami jó helyen volt. Az alsó kép a mobillal készült.
Természetesen mindkét kép kapott némi szerkesztést, de nem sokat. Alap rutin szerint: színegyensúly, kontraszt, élesítés, körülvágás, átméretezés. És némi elmosás, átfestés 10% feketével az alsó képen.

Nagy változat