Hirdetés

Folytatásos szappanoperám

Direkt választottam pink fotót illusztrációnak a mai Lumia 925-ös képek közül.
Ez egy személyes bejegyzés, nincs sok értelme, magamnak írom. Kiöntöm habzó mobilmániám tajtékát.
Semmi különös nincs. Lehiggadtam. A zavaró apróságok lehetősége elgondolkoztatott. Oké, a Huawei P Smart 2018 fekete alumíniumburkolata "megszólított", de nincs IP védelme, így nem ácsingózok utána. Tetszik a kanárisárga Sony Z5 Compact, de 2015-ös modell, fog a fene szopni a régebbi droiddal. Mondom ezt úgy, hogy a Lumia 925 rendszere "halott" és korábbi kiadású. Azonban az öreget megszereztem teljes dobozzal kilencért, míg a Compactot a gsm bolt töltővel kínálja 45-ért. Igen, biztosan ennyi pénzt elszórok egy ki tudja milyen előéletű mobilra... Leállítottam a mobilmániámat. Semmi értelme a futkosásának az idegeimen. Persze nyitva tartom a szememet, frissítem a beszerzési listámat, de nem kapkodom el a vásárlást.
A Nokia 2.1 az egyszerűsége és mérete ellenére pont jó mobil iroda. A Lumia 925 elegáns telefon. Oké, két okostelefonnal szaladgálni picinykét esztelen, de elférnek nálam. Egyik a táskában, másik az ingzsebben.
Akkor lesz gond, amikor indul a terepmunka. A természet, az erdő nem ideális közege a nem védett mobiloknak. Persze ezért van alap strapafonom. Abba fog átkerülni a fő számom. Városban nem gond az öreg védelme, de terepen kinyiffanthatom, ahogy a 2.1-et is.

Csak úgy nézelődtem

Tulajdonságaik alapján sokkal jobbak bármelyik jelenlegi mobilomnál, de a birtoklási vágyat mégsem tudták felszítani bennem. Kimerültem a túl sok agyalásba, hogy mégis melyik modell lehetne a tökéletes számomra. Fáradtan pedig kinek van kedve lelkesedni? Ennek ellenére elismerem, hogy a Samsung Galaxy A3 és A5 páros 2017-ből meglepően jó. Az A3 csodásan kicsi és könnyű, nevetve kiüti a Nokia 2.1-et. Sóhaj.
Mennyi lehet a reális használt ára, mert a boltban 39900-ért kínálják (dobozos) és nincs rá garancia.
A5-öt újat másik boltban akciósan láttam annyiért, amennyiért a használtat adnák 49900. Ennél a modellnél csak az újat venném meg. De jelenleg nem merek mobilt venni, mert tutira ezeknél is előjönne valami "apróság", amitől falnak mennék. :))

2019.03.03. Tegnap és ma másik gsm boltba is benéztem, ahol három modellt tapogattam meg: Sony Z5 Compact, Samsung Galaxy A5 2017, Huawei P Smart 2018. Kiadási éveik és az áraik fordítottan arányosak: 45e, 40e, 35e. Utóbbi függő, de ez nem gond, mert a fő számom ennél a szolgáltatónál van. Kettő IP68-as védettségű, ami nálam előny, lévén a terepi munka során gyakran vizes az erdő. A Sony kanárisárga színű, ami tetszik, mert egyedi. Talán ennek a legjobb a kamerája. Csak sajnos ez a legidősebb is, pedig nagyon jól passzol a kezembe. A Samsung A5 nem igazán mozgat meg, holott a gsm-es srác szerint is ez a jobb választás. A P Smart fekete alumíniumházával a másik kettőnél elegánsabb. Nagyon jól néz ki. Csak sajnos nem csepp-porálló. Persze vehetnék rá biztonsági tokot.
Majd meglátom, hogy melyik fog erősebben "szólongatni". Egyelőre bőven el vagyok látva mobilokkal és a következő vásárlását nem akarom elkapkodni.

Megvilágosodtam

Este jót nevettünk a barátommal, amikor kijelentettem, hogy a Nokia 2.1 lesz az első telefonom, amit "baleset" ér, vagyis szándékosan elveszejtem. Részben azért lett jókedvünk, mert mindketten tudjuk, hogy nem fogok ártani a mobilnak, de azért leesett a poén neki is. Ez egy izé. &#&{{, most már majdnem mindent értek. Volt értelme az eltelt két hétben átnyálazni legalább 20-30 (vagy több) mobil tesztet, elveszni a specifikációkban. A tanulság röviden, hogy nincs tökéletes mobil, még a prémium készülékeknek is van hiányossága, melyekről egy fika bajnok igen csak ízesen tud írni. De lényeg, hogy sose vegyél 1GB RAM-mal és 8GB belső memóriával telefont. SOHA. NE. Gyűjts még egy kis pénzt a meglévő összeghez, legyél türelmes. Gondold át alaposan, hogy mely funkció a legfontosabb számodra (mondom, tökéletes mobil nincs, valahol valami agyadra fog menni), és ez alapján keresgélj.
Jó kérdés, hogy miért idegesít csóró Nokia 2.1. Amit ígért, tudja. Nem elviselhetetlen ócskaság. Valójában korrekt fapados okostelefon. Talán már ott elkezdődött a morcosságom, amikor először feszegettem le vékony hátlapját. Ez egyszerűen idegesít. A készülék testes, súlyos, van fogása, de a hátlap kaka. Mostanra szilikontokba bújtattam, de még így is érzem, hogy meg-megnyikkan a vékony műanyag. Akkor egy apróság, amikor váltok alkalmazások közt vagy csak kilépek a böngészőből a fő menübe, feketén villan a kijelző. Jaj, az külön édes, amikor megállok egy kicsit, de mennék tovább, bököm a drágát, de csak bámul és nem érti, hogy mi van... És miért nincs dupla koppantásos kijelző élesztés, miért kell folyton a bekapcsológombot nyomorgatnom? Vagy van benne dupla kopp, csak én vagyok hülye és nem találom a beállításokban? A kamerája kaka. A Lumia 520-as villanó nélküli 5 MP-s kamerája után picivel többet vártam a 8 MP-től. Tévedtem. Jó, ez lehet csak szubjektív tévedésem is, de rosszabbnak látom a képminőséget.
Ingerel, hogy túl nagy. Nem, nem érdekel, hogy ez a normális mobil méret, amikor szimplán kényelmetlenné teszi az eszköz használatát. Előre rettegek az ultra coolnak szánt alternatív burkolatoktól. Üvegházas mobil? Elől-hátul törhet... COOL. Ez egyre rosszabb.
Szerencsétlen Nokia 2.1 rövid úton ki lesz "végezve", összegyűjtöm a pénzt, és veszek másik mobilt, hogy elölről kezdődjön a rémálom... Annyit olvastam a különféle mobilok fórumaiban azok védelméről, annyi tok áruház linket láttam... Nem lehetne az a {#{@}&<@< használati tárgy ténylegesen strapabíró?!? Ha már idén ki fogok adni 50-nél többet egy eszközért, a #>##>& akarok még tízezret költeni a dédelgetésére. Biztosan IP68-as lesz a következő mobil. Legalább 3GB RAM-ja lesz. A kamerája mellett tutira fog díszelegni valami felirat. Az akkuja 3000 mAh-nál nagyobb lesz. És nem, nem akarom dédelgetni! Végre egy olyan eszközt akarok, ami ötvözi az olcsó strapafonom ellenállóságát a Lumia 925-ös nagyszerű kamerájával és a Nokia 2.1 atom jó készenléti idejével a szokott okostelefonos tudással. Totál KO lettem. Négy évig szunnyadó mobilmániám őrjöng. Kb. veszett görény módjára futkos az idegeimen. Szeretem a mobilokat, odavagyok értük, de egyszerűen az őrületbe kergetnek. Ezt nem lehet bírni. Mindig van valami buktató.
Oh, az külön édes, hogy a Google jobban ismerhet mint én magamat. Ma már nem gond monitorozni az embereket. Önként és dalolva szolgáltatjuk ki magunkat.
A fene az egészbe. Jegelem a témát. Elfáradtam. Nincs tökéletes mobil.

Nokia C2-01: makacs vakarcs

Valamikori tartaléktelefonja volt a rokonomnak, ami két éve nálam kötött ki, és pakolgatás közben megtaláltam. Sose használtam, mivel magenta függő, de időközben vettem 30-as simet is, amit beleraktam. Az apróság azonnal életre kelt. 2011-ben került hazai piacra, de a nyolc év ellenére hibátlanul működik. Kész felüdülés a használata. Egyszerűen horror számomra a modern okostelefonok kezelése, mert ormótlanul nagyok. Én még régi motorosként az egykezes használatot részesítem előnyben, mert kényelmesebb és gyorsabb. (Sokat ront az okostelefonok élvezeti értékén a körültekintő kezelésük, mert a leesést nem tolerálják.) Nálam az elsődleges funkció a telefonálás, és ha hívnak, akar a fene tötyörögni. Ezért most az okostelefonra érkező hívásokat átirányítottam az apróságra. Eleve sose hallom meg a táskámban utazó okos ketyere csörgését. Akármennyire hangos, városi környezetben nem lehet hallani. Ellenben az ing vagy nadrágzsebben lapuló mobil hangja/rezgése könnyebben észlelhető. Egy ilyen pici eszközt attól sem kell féltenem, hogy súlyánál fogva kiesne a zsebből. 89 gramm. Majd kétszer nehezebb a Nokia 2.1.
Ami nagyon tetszik, hogy ébresztőhangnak megadható a rádió. Persze ehhez csatlakoztatva kell lennie a fülhallgatónak.
Mi van a Lumia 925-tel? A fő számom benne van, tehát a készülék aktív és kéz közelben várakozik. Mi van az Androidos Nokiával? Kikapcsolva hever a tokjában. Ha majd meguntam a játszadozást, ismét megkapja mindkét simet. És végkimerülésig lesz gyötörve. ;]

Négy mobil

Kész őrület, amit tavaly ősz óta művelek. Szeptemberben kék halál ütötte ki a négy évig hűségesen szolgáló Lumia 520-asomat. Elszontyolodtam és nyugdíjaztam. Vettem helyette strapafont, hiszen a mobil elsődleges funkciója a telefonálás. Azonban eltelt pár hónap, ismét élénkült az életem, szükségem lett a nagyobb kommunikációs palettára. Itt volt az ideje újabb okostelefon beszerzésének. Azon töprengek, ha nem lett volna a kedvező akció az év elején, nem biztos, hogy veszek új készüléket. Azonban 29 ezer forintért jó vásárnak láttam a Nokia 2.1-est. Ennyi pénzt megért nekem a kártyafüggetlen, két kártyás, Android Go Oreo rendszerű alap okostelefon. Nem sokkal később bánni kezdtem, hogy csak fapadosra volt pénzem, mert vágyni kezdtem a jobbra. Kicsit turkáltam az apróhirdetések között, benéztem a helyi adok-veszek fórumba és puff, ott volt a csali. Az erős nosztalgia érzés, az 520-as jó emlék, és a felső kategória vonzereje együtt kiütötte a józanságomat és lecsaptam az ajánlatra. Megvettem a Lumia 925-öst. Most négy mobilom van, de csak két kezem. :DDD
Egyébként az 520-as is működik, ismerősöm még novemberben újratelepítette rá a WP 8.1-est, mondhatni új agyat kapott.

A minőség szelleme

Február 16-án Mobilarénás fórumtárstól megvettem régi mobilját. Őszintén szólva nem volt rá szükségem, hiszen a táskámban már ott kucorgott a pár hete vásárolt Nokia 2.1. Azonban a nosztalgia és a prémium minőség együtt legyűrte a józanságomat és megkaparintottam a szépséget. Szerintem apró csillagocskák röpködtek szememből, amikor megláttam dobozát és a készüléket. Oda és vissza lettem az örömtől pár másodperc alatt. A vékonyka plexi házba csomagolt Nokia 2.1 fasorba sincs minőségileg az alumíniumkeretes, Gorilla Glass 2 kijelzős, polikarbonát hátlapos Lumia 925-sel. Szinte vigyorognak az ujjaim, amikor bal tenyeremben fekve gondosan szorítom, hogy nehogy leejtsem, amíg használom. Gyönyörűség. Jobban belegondolva még nem is volt AMOLED kijelzős mobilom. Úgy elszaladt mellettem 4 év mobil technológia, amíg boldogan éltem az 520-sal, hogy még mindig nem értem utol a technikát, de jól haladok. Amúgy is leült 2016-ban a mobil szektor, hiszen már az akkori modellek is bitang erősek. Lassíthatok és örömömet lelhetem 2013 egyik csúcs készülékében, ami az 520-as márka- és kortársa.

Három generáció

Jobbra HTC Wildfire S, balra Huawei Y3 II, középen Nokia 2.1. Mindhárom készülék működik. A Nokia egy hete van beüzemelve, így ez a legfiatalabb hármójuk közül. A képet Nokia Lumia 520-sal lőttem. Kirakhattam volna az asztalra az LG C660-ost is, de ez inkább a fiókban maradt, mert qwertys. Kicsit kilógott volna a csapatból. A házban fellelhető még egy veterán okostelefon, az ősök egyike, Nokia 7650. Sajnos akkuja kipurcant, így emléktárgy. A hagyományos mobilokat nem sorolom fel, amik a házban kísértenek. Azokból is van legalább nyolc. Amúgy is a bejegyzés témája a képen látható három telefon.
Négy évig használtam a Lumia 520-ast és elment mellettem a technológia. 2014-2018 között elég sok minden történt. Ennyi időmbe került kék halálba taszítanom a Lumiát. Nem mondhatnám, hogy duhaj mobil használó lennék. Bőven beérem féltucatnyi funkcióval. Csak működjön az eszköz, és bírjon ki két teljes napot egy töltéssel. Sajnos a kis HTC akkuja már gyenge, egy napot se bírna ki pörgősebb használat mellett. A Nokia 2.1 a másik véglet, három teljes napig gyötörhető, míg ismét töltést kér. A Huawei régi/új szerzemény, tegnap lett enyém, hogy kiélhessem évekig várakozó mobillázamat.
A három közül a HTC-t a legjobb kézbe venni. Tenyérbe simul és egy ujjal minden funkciója elérhető. Tökéletes ingzseb mobil. Ha nem lenne annyira elavult, nem lennének a többiek.
A Nokia túlságosan nagy, egyébként tökéletes lenne számomra.
A Huawei kisebb nála, nem esik ki kabát zsebből sem, míg a Nokia onnan is kibucskázna. Az ingzseb fel sem merül, hogy oda tegyem. A Huawei azért ott is elfér, nem lóg ki, nem húzza a végzetébe a súlya. A HTC annyira kicsi, hogy ezen hely fele is elég számára, szinte elbújik benne. Úgy kell előkotorni. Tudás tekintetében a Nokia picit előrébb van, mert Oreo Go változata fut rajta. És persze a kijelzője is jobb.
Nehéz választani. Mindhármat kedvelem.

Álom és valóság

Amikor kislány voltam, egy-két rokonomnak volt menedzserkalkulátora. Egyből akartam egyet, de nyolc éves gyerkőcnek minek is ilyen eszköz? Nem kaptam se karácsonyra, se születésnapra. Ellenben az álmaimban megjelent a képzelet által feljavított verziója, amin lehetett rádiót hallgatni, tévét nézni, rajzolni, és színes volt a kijelzője. Egyszer álmomban a csoda kütyüt a párnám alá raktam, hogy majd ébredéskor előveszem onnan. Nagy csalódásomra a terv nem vált be, nem sikerült a varázslat.
Teltek az évek és a technika fejlődése megvalósította a gyerekkori álmomat. Az okostelefon pont olyasmi, amire kicsiként őrületesen vágytam volna és fülig ért volna a mosolyom, ha kapok egyet. Most pedig a legközönségesebb termékek egyike. Ennek ellenére én a legegyszerűbb változatára is döbbenten nézek, mert a megvalósult álmok kísértetiesek. Szóval tényleg vannak dolgok, amik idővel létrejöhetnek. Életre szóló tanulság.

Megjegyzés: Rákerestem a menedzserkalkulátorokra és a Sharp Zaurus sorozatától leesett az állam. 2002-ben jött ki olyan modell, amiben már volt kamera is.

Ez nem mobil

A tesztjében szereplő készülék színében vettem meg a saját példányomat hétfőn. Akciós áron 29 ezerért számomra jó vételnek tűnt. A kiválasztott telefonok közül a harmadik helyen szerepelt. Prózai okból lett a befutó, csak hozzá tudtam venni üvegfóliát, a másik két mobilhoz nem tudtak helyben adni, de még tokot sem. Nálam fixa idea a telefon azonnali beöltöztetése, mert rendkívül sérülékenynek vélem a nagy méretű telefonokat.
A másik kettő sem volt sokkal kisebb, de ez konkrétan hatalmas. Annyira nagy, hogy kapásból visszahozott csomó régi emléket, például életem első okostelefonjáról, a 2005-ben használtan vett Sony Ericsson P800-ról, vagy a 2009-ben retro emlékként beszerzett Nokia 7650-ről. Vagy a Nokia E61-ről, amit szintén kimondottan kedveltem. (De a legszebb is eszembe jutott, amit mai napig bánok, hogy eladtam, persze az is használtan került hozzám, a Nokia E60. Soha többé nem lesz olyan egyedi okostelefonom mint az volt.)
Valamikor régen még volt egyénisége a mobiloknak. Mára ebből az izgalmas kavalkádból dögletes tepsi forma lett. De legalább tudok nagy kijelzőn filmet nézni... Eh. Nem, nem, a dizájnt akkor is visszasírom. Hiába van a Nokia 2.1-en némi rezes árnyalatú díszcsík és festés, ha egyszerűen egy nagy kijelző az egész eszköz. Utállak Apple, amiért kiherélted a dizájnt! Komolyan frusztráló a mobilok egyen pofája.
Visszakanyarodva új cuki péklapátomhoz, ami az íróasztalom bal felén foglal helyet a bőrtokján heverve, tőle nem messze a strapafon van. Az sem kicsi, de eltörpül a tepsi mellett. Ami meglepően vékony. Vennem kell rá szilikon tokot is, hogy jobb legyen a fogása... A súlya nem tűnik fel, de nem is fogom pár percnél tovább. X-akta, hogy ezzel miként fogok telefonálni. Abszolút nincs mobil érzete az eszköznek, inkább egy kicsike tablet. Abból is van itthon kettő, és egyiket se raktam sose a fülemhez. Basszus, totál nem az az ingzsebes fajta! Szinte látom, ahogy nyeletlen baltafejként hullik a végzetébe a zsebből kiesve... Tokban és táskában kell tartanom. Lőttek a gyors hívásfogadásnak. (Vagy veszek hozzá bluetooth fülest is.) A strapafont csak kikaptam a zsebből és dumcsi.
Itt picsogok, pedig a Nokia 2.1 tudja, amiért vettem és mellesleg lehet telefonálni vele. Jó, persze elsőre összezavarodva néztem az ikonjait. Elég volt pár hónap strapafon használat, hogy elszokjak az okostelefontól. Előbbi menüjében tizenkét ikon, pár funkció, pofonegyszerű volt beüzemelni. A phabletet tapiztam egy-két percig mire belerázódtam a kezelésébe. Pedig volt már Androidos készülékem. Azért kb. 40 mobillal a múltamban kora estére az igényeim alapján összeraktam a menüjét. A boltból letöltöttem a kedvenc alkalmazásaimat. A Google volt oly rendes, hogy megjegyezte ezeket és újból a figyelmembe ajánlotta.
Öregszem. Ez a fiatalos stílus már nem jön be. Igaz, hogy lenyűgöz az eszköz elképesztő tudása. Én még akkor voltam gyerek, amikor a walkman számított menőnek vagy a hét ébresztőhangos karóra vagy a tudományos számológép. A Nokia 2.1-es fapados phablet és mégis döbbenten nézek rá. A fenébe. Kellett ez nekem? Ez nem mobil. Valami más.

Üveggömbök

24-én a szüleimnél gyűltünk össze, hogy együtt legyen minden gyermekük. Előkerestem a régi üveggömböket, amik közt akadnak negyven éves darabok is. Tökéletesen jelképezik az életünk törékenységét.