Eastman

Kitakartam a polgári nevem, mert bár nem titkolom a személyazonosságomat, de direktbe nem akarom leleplezni magam. A Logout-on őrzöm a régi netes idők avatáros romantikáját. Ah, az ősidők. Amikor még én is fiatal voltam.
A bohém életöröm 2002 januárjában szórakoztató történetmesélős álom formájában feltört az elmém mélyéből. A saját nevetésemre ébredtem fel. Igen, a történet főszereplője az életet jeleníti meg. Milyen érdekes, hogy húsz évvel később, a 2021. november 5-én látott másik mágus figura viszont a halált.
Most egyszerre két sztori fut a fejemben, miközben a valós életemet is menedzselem és takarítom ki az elmémből a múlt salakját. Hah. A tél a rendrakás időszaka. Idén aztán maximumon pörgök. Tavaszra hulla fáradt leszek. Majd a napforduló új életre kelt. Addig meló ezerrel.
Egyébként nagyon nehéz élvezetesen felolvasni. A harmadik fejezet feladta a leckét, két hasonlóan nagy termetű, ötvenes fickó beszélget benne, és közben a leíró részek. Gyakorlatilag fél percenként kell hangot váltanom! Meg tudom csinálni, gyakoroltam, de majd mikor felolvasom, guvadni fog a szemem és feszülni/sírni a gégém. Azonban a bennem élő előadóművész remekül szórakozik. Oké. Megcsinálom. Tizennyolc fejezetből áll az első rész.
Közben a kreatív részleg a fejemben el kezdett dolgozni a második részen, aminek a munkacíme egyelőre: A mágus nyaral. Bár aztán lehet, hogy ez lesz a végleges is.
Nem kell innom, hogy fülig érjen a mosolyom.

Télen a meséimet gondozom. Tizenöt év után, amiből tizenegyet ismeretterjesztéssel töltöttem, teret adok a bennem élő írónak is. Jó érzés visszahozni húszas éveim lelkesültségét, amikor megrészegített az alkotás. Jó látni a sosem volt életeket, amint ugyanolyan elevenséggel jönnek-mennek a fejemben mint a 2000 éves elején. Karnevál van az elmémben november óta. Buli. Kreatív örömtánc. Meddig bírom? Ameddig csak tudom táplálom az alkotás tüzét, mert segít kilépni a valóságból. Hőlégballonban utazom, és alattam sosem volt tájak, világok, felettem olyan égbolt, amit csak én látok, és tetszik a látvány. És ott vannak ők, a sosem volt életek. Csodálatos megélni az érzéseiket és nemcsak látni őket, hanem ott lenni velük jóban-rosszban. Potyognak a könnyeim, és nevetek. Imádom, hogy kreatív agyam van és képes a megjelenítésre és átélésre.

Írni könnyű, jól írni nehéz

Az élet igazságtalan, kegyetlen és nehéz. Tele van konfliktusokkal, amik legtöbbször sosem rendeződnek. Ezért ősi igényünk történetmeséléssel uralni a valóságot, feldolgozni a traumákat, megélni a sikert. A jó történetek erőt adnak, tanítanak szórakoztatva minket.
Ezer évek óta mesélünk egymásnak. Általános iskolában biztosan hallottál a három irodalmi műnemről, a líráról, drámáról és epikáról. Az Iliász biztosan ismerős neked. Íróként az epikával foglalkozom. Regényeket írok. Hogyan kezdődött? Ahogy mindenkinél. A kedvenc mesémet folytattam tovább, a Békakirályfit. Aztán később egy sci-fi regényt feldolgozó képregény utolsó egész oldalas rajza gyújtotta be az írói műhelyemben a kohót, a főhős a karjában tartotta a hősnőt. Fellobbant a teremtés tüze, az alkotás vágya, és megjelent az első művészi énem, az író.
Fontos, hogy az író előbb olvasó! Hétévesen tanultam meg olvasni, és harminc éves koromig heti egy könyvet olvastam el, vagyis huszonhárom év alatt cirka 1000 kötetet. Az olvasás meglepően hasznos. Egyik pozitív hozadéka, hogy képessé tett a folyamatos és gördülékeny beszédre, amihez alap, hogy tudok összeszedetten gondolkozni! Ez is az olvasásnak köszönhető. Jó tanácsom, kérlek, fogadd meg, olvass!
Lektűrt, klasszikusokat és ismeretterjesztő irodalmat vegyesen.
Kérlek, hanyagold a közösségi alkalmazásokat, mert ártalmadra vannak. Elorozzák a figyelmedet, kimerítik az agyadat, ellopják az életidődet, amit tölthetnél alkotással is, ha művésznek születtél.
Az író az agyát használja. Az írás folyamatos gondolkozás. Rendkívül megterhelő! Hihetetlen mértékű koncentrációt igényel. Az agyadat a saját érdekedben meg kell kímélned a haszontalan információktól, amiknek értelmezése csak tékozlása a képességeinek. Sokkal többre képes, vagyis te vagy sokkal többre képes! Az írás, vagyis a folyamatos összeszedett gondolkozás az ember egyik csúcsteljesítménye! Ha már képes vagy rá, adhatsz magadnak egy vállveregetést.
Az agyad, a tested a legértékesebb személyes tulajdonaid. Becsüld meg mindkettőt. Az önbecsülés alapja, hogy felismerted értéküket. Használatuk örömforrás. Élni jó. Alkotni jó. Élj! Ha író akarsz lenni, ne csak sodródj, hanem alakítsd az életedet! Figyelj, tanulj, gyakorolj. Nemcsak a gép előtt gubbasztok. Még az aikidót is kipróbáltam! Kertet műveltem. Túrákat vezettem. Külföldön dolgoztam. És persze képeztem magamat. Persze ezek közül többet a mai napig művelek. Aktív életet élek. Íróként jelen kell lenned a valóságban. Egy jó író jó megfigyelő és jó szakember. Odafigyel a részletekre. Tedd meg az első lépést.
A szégyenről és az elvárásokról feledkezzél meg. A legfontosabb, hogy rákapj az alkotásra, öröm legyen. Élvezd. Kezdetben csak írd le, ami eszedbe jut. Gyakorolj. Akár kiskorodban, amikor gyurmát vettél kezedbe és valamit formáztál belőle. És véletlenül sem gondoltál közben Rodin Gondolkodójára! Fontos, ne tűzz ki magad elé irracionális célt! Lelombozó tények következnek. Nyolcmilliárdan élünk a bolygón. A világ több országában profi íróképzés van, amik ontják a kiváló képességű szerzőket. Aztán mégsem lesz mindegyikből bestseller író. Nagyon nyomorulttá tesz, ha olyasmire vágysz, ami elérhetetlen. Magyar nyelven te nem leszel világhírű, felkapott író. Sőt elég nagy szószba kerülhetsz, ha azt hiszed, hogy írásból meg lehet élni, vagy eleve az alkotást valami megélhetési forrásnak tekinted. Nem az. Hanem öröm. Szóval maradj velem, és figyelj rám, ha jót akarsz magadnak.
Tehát elkápráztatott egy történet és rájöttél, hogy akár te is írhatnál egyet. Közben eszedbe sem jut, hogy ha nem tanulsz meg általánosban olvasni és írni, sosem merül fel benned az írás ötlete. Meglepő, hogy szinte senkinek sem jut eszébe, hogy az írás nemcsak csúcsteljesítményünk, hanem luxus is. Ülsz a meleg szobádban és pötyögsz a billentyűzeten tele hassal. Kivételes helyzetben vagy! Jár a vállveregetés. További tény, a természet egyetlen sikert ismer, az élőlény életben van. Élsz és alkotsz. Fantasztikus!
Örülj, mert tényleg szerencsés vagy. Szóval ne nyomaszd magadat a világsikerrel, de a könyvkiadással sem. Előbb tanulj meg írni és fejezd be az első könyvedet.
Az írás egy szakma. Tanulható. Magyar nyelven is vannak online oktató anyagok, amik segítenek képbe kerülni. Ha tényleg megvan benned a tehetség csírája, találsz szerkesztőt, avagy mestert, aki nagy hasznodra lesz, mert rámutat a vakfoltjaidra, a gyenge pontjaidra. A szerkesztő kemény, de józan. Nagy szükséged van rá. Összeteszem a két kezem, hogy az egyik fantasy írónk volt a mesterem. A nagy öregek közöl az egyik karolt fel.
Újabb jó tanács, az írás mellett végez más kreatív tevékenységeket is. Ha senki sem lát és hall, táncolj és énekelj. Nem érdekes, hogy nem tudsz énekelni és táncolni, maga a hangkiadás és mozgás tesz jót neked. Ellazít, felpörget. Vagy ha nyugodtabb típus vagy, fess, horgolj, ami jól esik. Viszont föltétlenül mozogj! Az agynak kell az oxigén. És táplálkozz helyesen. Ép testben ép lélek.
Hidd el nekem, az írás megterhelő. Minden erődre szükséged van a csúcsteljesítményhez. Ezért is fontos, hogy ne forgácsold szét a figyelmedet. Legyél céltudatos. Tegyél félre mindent, amikor leülsz írni. Én még az internetet is kikapcsolom. Lejövök a hálózatról, és csak a szövegszerkesztő van megnyitva.
Fontos, hogy legyen napirended! Az agy örül a rendnek. Sőt plusz segítség neki, ha pici rítusokat használsz.
Például alkotás előtt meghallgatod a kedvenc számodat, kicsit táncikálsz, készítesz egy teát stb. A rítus bármi lehet. Azonban fontos, hogy kipihent és nyugodt legyél, semmi se terelje el a figyelmedet. Koncentrálnod kell és olyan sok mindenre odafigyelni, hogy el sem hiszed. Amikor csúcsra járatva pörög az agyam, képessé válok uralni a szöveget, sok mindent észben tartani, és folyamatosan használni a nyelvet igényesen és változatosan ügyelve a karaktereim egyedi vonásaira, miközben tetteik és szavaik alakítják a történetet.
Hidd el nekem, lenyűgöző élmény, akárha Forma 1-es pilóta lennél.
Honnan jön az ihlet? Mindenfelől. Ugyanis rengeteg inger éri az agyunkat mindennap. Azonban mindig van egy-egy, ami szabályosan fejbe kólint. Felismered. Aha-élmény. Nálam kicsit másként van, mert tudatosan nem szoktam odafigyelni a jelekre. Van nekem jobb dolgom is mint kósza impulzusokra reagálni. Azonban esténként az agyam elszabadul és a napi ingereket feldolgozó álmok közé berobbannak mélyből érkező, konfliktusokat feldolgozó, vagyis történetmesélős álmok. Ezek elképesztők. Akárha kamera lennék egy mozifilmben. Ugyanakkor az agy önti rám az információkat a karakterekről és eseményekről. Gyakran tartalmaznak hangosan felmondott szöveget és zenét is. Színesek. Nagyon erős élmény mindegyik. Például 2002 január 23-án volt egy, amitől a saját nevetésemre ébredtem.
Főszereplőjével egymás után estek meg abszurd kalandok. Az évek során cirka 40-50 történetmesélős álmom volt. Legutóbb 2021. november 5-én volt ilyen álmom, ami megihletett és hatására tizenöt év után újra kinyitottam agyam kreatív műhelyét. Mire egyből megjelent a húsz évvel korábbi figura is. Most párhuzamosan két teljesen más történet fut a fejemben és kellemesen betéptem a rendkívüli erőfeszítéstől, hogy két regényt írjak meg. Mindkettő sok tanulsággal szolgál. Fura szembesülni húsz évvel korábbi önmagammal és ismét érezni, hogy milyen volt fiatalnak lenni. Negyvenen túl élettapasztalatokkal gazdagabban egészen más élmény. Gyönyörű. Ajándék. Öröm.
Szerintem ideje befejeznem a traktálásodat. Pontosan tudod, hogy mire vágysz. Menj, alkoss és érezd jól magadat.

Negyvenen túl rég oda-vissza kielemeztem a múltamat, és semmi más nem maradt utána mint mély bánat, de olyan mély, hogy elég csak picikét visszatekintenem a "boldog gyermekkoromra" és feltör a zokogás. Az életem a traumáimnak "köszönhetően" 25 éves korom után indult be igazán. Teljesen kimaradtak a barátságok, kamasz szerelmek, és még sok minden más. Vonszoltam magam. Mostanra sok munka árán elértem egy szintre, kreatív-alkotó életet élek. Lásd fotóválogatásaim. Ahonnan indultam, ahhoz mérten kicsattanó boldogság a jelenem. Azonban a lelki bokaficamom egy életen át elkísér. Igen, elcseszett személyiség vagyok, de nem magamnak köszönhetem a kék-zöld foltjaimat.
Ismét félreértesz, a teljes képet látom és a bántalmazóm kapcsán is mély bánat van bennem. Bárcsak másként történtek volna a dolgok! Ez a kívánságom, ami nem teljesülhet. És máris potyognak a könnyeim.
Leírok egy esetet, ami teljesen átlagos családi életkép kies hazánkban a jelenben is.
Jó lenne, ha mentális betegek nem alapítanának családot, vagy családalapítás előtt szakember segítségét kérnék! Én okultam anyám hibájából és nem szabadítottam rá az utódomra az örökölt mintát, vagyis nincsenek gyerekeim. Nem mentem férjhez. És ezzel tettem a lehető legjobbat. Az elcseszett személyiségem nem készített önmagából másolatot és nem veri el a port rajta a saját elbaszottságáért és így tovább.
Tehát a régi emlék.
Kilenc éves voltam és a húgommal találtunk a vidéki telken egy fácántojást. Hazavittük a panelbe, hogy ott majd kiköltjük. Sajnos elejtettem otthon, az íróasztalra zuhant és összetört. Egyből kiderült, hogy nem véletlenül hagyta el a tojó, megzápult. A szag felcsapott. Húgommal egyből takarítottunk, én kivittem a tojást a vécébe és lehúztam, míg húgom letörölte az asztalt és kinyitotta az ablakot. Két perc se volt az egész. Miután lehiggadtunk, bementünk a nappaliba a szüleinkhez és a bátyánkhoz megnézni az esti sorozatot. Talán a Minden lében két kanál egyik epizódja ment aznap. Anyánk, aki ismeretlen, sosem kezelt mentális bajtól szenvedett, hiperérzékeny szaglásával észlelte a kénes szag maradékát. Egyből gázszivárgás réme jelent meg az elméjében. Mindent átnézett és még a tömböt is körbejárta a veszedelmet kutatva. Visszaérve a lakásba minket vett elő. Mert okos asszony volt. A kezében ott volt a kis bungaló házikónk egyik építőrúdja, hajlékony műanyag. Mi mindent bevallottunk és próbáltuk nyugtatgatni, hogy felismertük a hibánkat és már nincs semmi baj. Kirobbant belőle a feszültség és ütlegelni kezdett minket az apánk és a bátyánk szeme láttára, akik végignézték a verésünket. Fogalmam sincs, hogy az ő fejükben mi járt. A rémülettől és fájdalomtól visítottam és könyörögtem anyánknak, hogy ne verjen minket! Addig ütött, amíg elfáradt. Mindig a kifáradásáig ütlegelt minket és büszke volt rá, hogy nem hagyott kék foltokat rajtunk. Szépen öltöztetett minket és büszkélkedett a szomszédoknak velünk, hogy milyen jól nevelt gyerekei vannak. Szép család voltunk. Én pedig szépen-lassan megőrültem. Elcseszett személyiséggé torzultam.
Enjoy!

2019. december 5-én láthattam életemben először az óceánt. Képzeletemben sokszor álltam a partján. Filmekben is láttam számtalanszor. Azonban élőben szembesülni a nagy vízzel, a határtalanság illúziójával, hallani a hullámok hangját, érezni az illatát, a szelet az arcomon, megrendítő élmény volt. Életemben először döbbentem rá az élet valódi kiterjedésére. Magyarország egy reménytelenségbe temetkezett zárvány. Hamisság hona. Kiszabadulva a rabságból és meglátva a valóságot, megkönnyebbülés és nyújtózkodó életigenlés tört fel belőlem. Potyogtak a könnyeim, mert gyönyörű az óceán és fenséges az élet. Sose fogok betelni a nagy víz látványával.
Decemberben kiborultam az ünnepek előtt. Telítődtem a közéletnek csúfolt mocsokkal. Két jelzőt morzsoltak ajkaim: pitiáner és szarrágó, és komolyan bármit kész voltam felborítani jogos haragomban. Ocsmány módon átvert a saját hazám. Hazám?! Ez a hely?! Szégyen! Sehol egy igaz jellem, és mintha sose hallottunk volna a felvilágosodásról. Negyvenkét évesen esett le, hogy a hiba nem bennem van, hanem tényleg rohadt a néplélek és magyar magyarnak toportyánférge, mert én aztán farkasnak nem nevezném honfitársaimat. Sakálok maximum, vagy reálisan nézve, inkább görények, akik egymást marják beleőrülve a saját hülyeségeikbe. Képtelenek kihúzni a fejüket a saját seggükből. Kösz, de én egyáltalán nem óhajtok részt venni az össznépi önsorsrontásban. Eszem ágában sincs sorsközösséget vállalni ilyen tébolyodott és rosszindulatú bagázzsal!

Erősen sztereotip, töményen rasszista, de maximálisan zseniális, humoros kisütése a vírus során támadó belső, lelki feszültségeknek. Többször megnézve is fájdalmasan vicces. Ha tudsz kicsit angolul, érteni fogod a poénokat.

"In space, nobody can hear you cough."

Keveset fotóztam az év 11. hónapjában és a 12.-ben még kevesebbet fogok, ha egyáltalán megyek fotózni, mert november 5 óta semmi más nem érdekel mint a menekülés a valóságból, vagyis a saját képzeletemben bolyongok és sosem volt életek társaságában kalandozok. Az élet szar, a kedvem pocsék, semmi más örömöm nincs mint a kalandozás a fejemben. Elegem van. A fotózás sem érdekel. Undorodom a valóságtól. Csak a pofára esés, a kínlódás, fölösleges erőfeszítések. Jelentősen kellemesebb írni és oda se figyelni a világra. Eleget láttam.
Canon PowerShot A630 és az utolsó kettő Nikon D7500+70-300mm kit obi.

Egyik családtagomnál porosodott egy öreg tablet, aminek a kijelző méretére utal a cím. 2014-es 1GB/8GB 5-ös Androidon ragadt vénség, aminek másik legelőnyösebb tulajdonsága a nagy akkuja, 6000mAh. A kijelző felbontása 1280X800. Van benne FM rádió és sim foglalat is. (Beleraktam a tartalék 30-a számomat és megcsörgettem a barátomat. Mókás óriás telefon a tablet.) Hiába ósdi, kapott tokot és kijelzővédő fóliát, mert levett a lábamról. 1998 óta vezetek naplót, vagy inkább jegyzetelek. Mindig van nálam jegyzetfüzet és több golyóstoll. Nem, nem vagyok grafomán, egyszerűen szeretem összeírni az ötleteimet, könyvekből vagy újságokból találó részleteket lejegyzetelni, megtervezni kiadványaimat stb. Évek óta az A/4-es sima spirálok helyett A/5-ösök vannak nálam. Az előző füzeteket őrzöm egy nagy kartondobozban. Gyakran előfordul, hogy valami okos könyvrészlet vagy ötlet miatt előveszem a régebbi jegyzeteimet. Meglepően hasznos papíron vezetni a gondolataimat. Sokat segített gördülékennyé tenni a gondolkozásomat. Élőben is összefüggően, folyamatosan tudok beszélni. Bármikor előadói szerepbe lépek, aztán vissza. Amilyen kis mimóza voltam kicsi gyereknek, teljesen másmilyen vagyok felnőttként. Sokan el se hiszik, amikor bizonygatom, hogy milyen félénk kislány voltam. A jegyzetelés sok mindenben segített. Ezért teljesen bele vagyok bolondulva az írásba. Nem, továbbra sem vagyok grafomán. Egyszerűen élvezet számomra a gondolkozás és az írás lejegyzett gondolatfolyam, vagyis annak egy picike részlete. Dorombol a bennem élő gondolkodó, amint ránéz a tokba bújtatott vénségre. Kuncogva nyitja fel a tok fedlapját és simít végig a 10.1 colon, aztán felébreszti álmából az eszközt és érinti meg a jegyzet alkalmazás ikonját. Felvillan a virtuális billentyűzet, ölbe kerül a masina és tíz ujjacska indul melózni, miközben a fogaskerekek a fejben olajozottan fordulnak. Az élet apró örömei. Fülig ér a mosolyom. Régóta használok kütyüket, van is itthon tabletem, de kisebb és még gyengébb mint a 2014-es vénség. Keveset használtam. Egyszerűen túl kicsi volt, hogy gépeljek rajta. Nem is láttam sok értelmét a táblagépeknek. Azonban a 10.1 colos veterán felnyitotta a szememet. Hűha! Egy elektronikus jegyzetfüzet! És kütyü szerelem első látásra.