Hol volt, hol nem volt... Vagyis voltam és boldogan éldegéltem monokróm kijelzős csodáimmal, a Nokia 8310-essel és 6510-essel. Mindkettőt kedveltem. Egy-egy tündéri mobilálom. Még sok-sok évesen is működtek és szolgáltak engemet. Aztán egy szép augusztusi napon utamba akadt egy óriási mobil rokonuk. Két hét keringőzés után megvettem magamnak. A két kis tündér polcra került, mert kiszorította őket a zsebemből a Nokia első színes kijelzős, kamerás, MMS képes modellje, a 7650. Mit ne mondjak... Állandóan ismétlem önmagamat, de tény, őt is imádtam.

„Nagy Hetes”

Megjelenési éve után öt évvel vettem meg. Különleges élmény volt a 154 grammos, 115x57x26 méretű készülék, melyben a Symbian 6.1 garantálta a felhasználói élményt. Sajnos, a 4 megás memóriája lehetetlenné tette a tudása kihasználását. Néhány java és sis alkalmazást, pár kisebb midit és háttérképet töltöttem rá. Témázni még nem lehetett, de egy kicsi programmal a gyári három színsémát még hárommal ki tudtam bővíteni. Ő volt az első telefonom, amire rátöltöttem a PicoSky nevű planetárium programot. A kedvenc csengőhangom a Szomszédok főcímzenéje volt. Egy játékot töltöttem rá, az Aknakeresőt. Szívemet melengette a sok-sok meghökkent tekintet, amikor elővettem a nyílt utcán, mert megszólalt a Szomszédok midi. A kicsiny memóriája terelgetett a testvére, utódja felé, és elcseréltem a 7650-est a 3650-esre.

2008-ban két elődjét használtam, a teljes qwerty billentyűzettel ellátott E61-est és az első E szériás modellt, az E60-ast. Mindkettővel elégedett voltam, mert egyedi megjelenésű készüléktestben számos hasznos szolgáltatást nyújtottak.
Ugyan 6:24 az állás a zárt rendszerű telefonok javára nálam, de a „titkos” kedvenceim, az okostelefonok testesítik meg számomra a nagy betűs telefont.

Rá kellett jönnöm, hogy végzetesen vonzódok a mobilokhoz. Imádom dédelgetni őket, telepítgetni a programjaikat, összehozni őket a PC-vel, alkalmazásokat keresni hozzájuk, azokat feltölteni a memóriájukba. Felcsillanó szemmel elkönyvelni: „Új usb eszköz csatlakoztatva”. Majd kitartón túrni a világhálót tartalmak után. Elmerülni a *.sis, *.jar fájlok tengerében. Simogatni a telefon kijelzőjét, miközben nézem a pixelmentes TFT panelt. Örvendezni az újabb feltelepített alkalmazásnak. „Elindítja most?” „Igen.” Rájuk tölteni a kedvenc mp3 csengőhangomat. „Ezek mi vagyunk, a szabadság vándorai.” Háttérnek kitenni egy tájképes témát. Plusz letölteni több tucat virág, gyümölcs, tenger, naplemente, hegyvidék *.jpg-t. Majd betölteni a sok színes csodát a picture mappába. Mindegy, hogy telefon memória vagy memóriakártya, csak legyen még pár mega szabad hely, hogy ne omoljon össze a mobil...
Mindig is imádtam a kütyüket. Zsebrádiók, kvarcórák, zsebszámológépek bűvöletében nőttem fel. Nekem egy mobil a mai napig megtestesíti a Technika csodáját. Oh, igen, egy technokrata nő vagyok. Még ilyet. Pedig van ilyen. Algieba/Gamma Leonis.

[link]

Három évvel a teszt elolvasása után a tulajdonosa lettem a K790 3G változatának, a K800-asnak. 2006-ban felkeltette az érdeklődésemet a modell, de akkoriban tombolt a retro mániám és kizárólag multimédia-mentes telefonokat használtam. Aztán addig csapongtam a különféle modellek között, míg sikerült megválaszolnom a nagy kérdést: mit várok egy mobiltól? A hosszú út végére érve a mobiltelefónia világában, kényelmesen hátradőlök és tenyeremre fektetem a K800-ast.

106x47x18mm méretű, 115 grammos, teljesen szögletes, csöppet sem nőies modell. Ránézésre nagynak látszik, de ez csak érzéki csalódás, mert nincs nagy kezem, mégis kényelmesen elfér benne. Könnyű kezelni, minden gombot könnyedén elérek. Eddig nem ejtettem le. Szemből átlagos Sony Ericsson tábla modell, a háta az érdekes. Púpos, mivel a kamera nincs besüllyesztve a hátlapba, ráadásul nagy lencsevédőt kapott. Azonban a lencsevédő felirata enyhíti az esztétikai bokaficam okozta sokkot. A 3,2 megapixel, automata fókusz, és a púpocska feletti vaku sok jóval kecsegteti a telefon tulajdonosát. Szerencsére, a K800 méltó utódja a siker modell K750-nek. Kamerája az egyik legjobb a mobilok mezőnyében, a 3,2 megapixeles csapatban az etalon.

A közös fotó HP Mz67-sel készült.

A teszt célja, hogy bizonyítsa vagy cáfolja, kinek mi tetszik, hogy a mobilok kamerája egy vicc és még egy alap digitális fényképezőgép is sokkal jobb felvételeket készít náluk. A kiegyenlített küzdelem érdekében direkt egy 3,2-es digigépet küldtem a Sony Ericsson K800i ellen. Mindent automatán hagytam. A fényviszonyok változtak a fotózás során, mert felhők vonultak az égen. A képeknél jelzem, hogy teljes napfényben, félárnyékban, árnyékban készültek.

Felül mindig a K800i felvétele látható, alatta pedig a digigépé.

Teljes napfényben a békéscsabai strand épülete

Elkelt a W200-as. Így be tudom mutatni, hogyan néz ki nálam egy termék felkészítése az utazásra.
Először mindent áttörölgetek, majd a telefont gyári állapotra állítom vissza. Leformázom a memóriakártyát. (A kártya egyik képen sem látszik, mert a helyén van, a telefonban. Egyébként a kis W200-asban egy 2 gigás kártya van.)
(Sajnos, éppen kifogytam a kicsi zacskó készletemből. Így a jövőben már nem tudom a tartozékokat külön-külön tasakba rakni. Valahonnan zacskókat kell szereznem.)

Amint látható, a W200-nak minden holmija megvan. Maga a telefon tökéletesen működik, az új tulaja azonnal beüzemelheti.

A termék biztonságát szolgálja, hogy külön mindent becsomagolok papírba.
Most csak papírzsebkendő volt itthon, de általában papírtörlőkendőt használok. A szabad helyekre is papírt tömök. Majd lezárom a dobozt és megrázom. Ha "néma", akkor tökéletes munkát végeztem.

2008 nyarán, pont egy éve az egyik helyi parfümériában leltem rá a Sagem telefonjára. Az első meglepetésen túljutva, hogy az üzletben pipere árun kívül még mobilkommunikációs eszköz is kapható, kikértem az apró dobozt a pult mögül. El se hittem az eladó szavát, hogy eme modell alkalmas zenehallgatásra. Azonban a dobozon található jelek egyértelműen üzenték, hogy igen, a kis Sagem képes mp3 lejátszásra. Kivettem a dobozból a telefont és a használati útmutatóját is. A 46. oldalon megtaláltam a műszaki jellemzőit, és igen, hangformátumokból támogatja: iMelody, midi, wave, mp3, amr, aac.
Az ára hallatán még inkább elkerekedett a szemem és igazi mobilmániásként képtelen voltam a boltban hagyni, megvettem.

Itthon ripsz-ropsz beüzemeltem a sim-kártyámmal, összekötöttem a PC-vel, és lám, minden telepítési macera nélkül felismerte a PC külső meghajtóként. A telefonban a háttértárat kell kiválasztani és innen már könnyedén rátölthetjük kedvenc zenéinket. A kis rózsaszín fapadosomban jelenleg 65 teljes mp3 zeneszám van. Mind a saját fülesével, mind kihangosítva meglepően jól szólnak a dalok. Ugyan köze sincs az igazi zenei modellekhez a My215x-nek, egy nagyon alap telefon 256 megával és mp3 lejátszással, de egyszerűsége ellenére jól zenél.

A W200 egy kicsi, de ellenálló darab. A sötétkék példány akkutakarója és előlapja gumiborítású. Nem csúszkál a kézben, és 18mm vastagsága miatt kényelmes a fogása. A W200 kicsike, 101mm magas és 44mm széles. A méretei teljesen rendben vannak. A súlya is jó, csak 85 gramm.

A kijelző a múltat idéző, kisméretű, 128x160-as felbontású, kissé homályos, pixeles darab. Filmet és finomabb java alkalmazásokat nem ezen a kijelzőn fogunk nézni és használni. De a legfontosabb információk közlésére, sms-olvasására megfelelő. A színei valóban élénkek.

A menü 3x4 ikonos. Balról jobbra haladva: Play Now, Wap, Szórakozás (Játékok, PhotoDj, MusicDj, Hangjegyzetek. A felvétel hosszának a memória szab határt. Egy nagyobb memóriakártyára akár egy órás felvétel is rögzíthető.) Kamera, Üzenetek, Walkman, Fájlkezelő, Kapcsolatok, Rádió, Riasztások, Szervező, Beállítások.
A joystick is régi darab. Tapasztalatom szerint normál használattal akár két évet is kibír csere nélkül. A billentyűgombok jó nyomáspontúak, könnyű sms-t írni velük. Világításuk fehér, de a billentyűzár feloldását mutató fény narancssárga.