Megcsapott az elmúlás érzete, hogy van egy világunk, amit széjjel csapunk fene nagy igyekezetünkben, hogy minél több élményt bezsebelve átjussunk az élet nevű túlélő túrán.

Majd bővebben kifejtem, ha lesz hozzá kedvem.

Ez egy olyan kezdeményezés, amit jó szívvel ajánlok a figyelmedbe. Csütörtök este a békéscsabai programon voltam. Gyerekkorom óta érdekelnek a csillagok, lásd a Tejút ihlette regényötletemet, a Csillagvárosi rulettet. Sokat is tudok a csillagokról és a 10x50-es binokulárral látható Messier-objektumokat időről időre végignézem az év során. Természetesen ismerem Galileo Galilei nevét és munkásságát, akárcsak Kulin Györgyét. A Galilei-holdak a binokulárral is könnyedén megfigyelhetők. Egyébként most este éjfél körül kel a Jupiter. Lehet megcsodálni a csíkos gázóriást.

A hónap közepén ismét nyakamba akasztottam a Nikon D7500-ast, hogy fotózással dobjam fel a sétáimat. 100 kilométert akartam összes sétálni 31 nap alatt, ami a mai nappal meg is lett, pontosabban 102 km. Az augusztusi cél 150 km, vagyis lesznek még fotók a nyolcadik hónapról is. Sőt még több. Mindhárom obit használtam, de leginkább a 18-55 mm kis kit obit, mert ezzel van a legkisebb súlya a motyónak. A profi obival bőven két kilós a képalkotó eszköz. Szinte tépi a nyakam a súlyával. De imádok fotózni, ösztönből tolom, ami tetszik, azt igyekszem megörökíteni. A technikai részletek feszegetik türelmemet, azokkal kevésbé foglalkozom. A pillanatok gyűjtése a mániám és elmerülni a "szépben".

Fonyódligeti webkamera 5:20-kor

Ugyanekkor a radartérképen a látványos zivatarfelhőt adó hidegfront felhőzete.

"Egy érkező hidegfront mentén nagy területen, kiterjedten, több hullámban várható zivatarok, heves zivatarok kialakulása. A legvalószínűbb forgatókönyvek szerint a nap második felére egyre inkább a déli, délkeleti, illetve keleti tájakra korlátozódhatnak a leghevesebb zivatarok. Késő estére északnyugaton már nagyobb területen stabilizálódhat a légkör."

Egyelőre nem dolgozom ki a témát, mert az elmémet leköti a regényírás és nem töröm meg az alkotás rutinját egy snack blog bejegyzéssel, ami tulajdonképpen egyetlen burgonyasziromnak felel meg élvezet tekintetében. Író vagyok, és önző dögként inkább magamat szórakoztatom.

A napokban olvastam el a Mi jár a bántalmazó fejében? könyvet. Érdekes párhuzam van a mindenkori hatalom és a nőn uralkodó férfi között.
Tény és ne legyünk álszentek, a hatalom kibaszottul feltolja az egónkat és olyan előnyöket biztosít számunkra, amikről lemondani esztelenség. Gondolj bele, a bántalmazó férfi a módszeres terrorjával ingyen cselédhez jut, biztosítva van számára a kényelmes és tiszta otthon, minden terhet rádobhat a nőre, aki fogja be a száját és vegye megtiszteltetésnek, hogy az ő csodálatos személyét szolgálhatja. Az előnyök felülírják az emberség gyönge próbálkozásait, mert tévedés azt hinni, hogy a bántalmazó férfiak szörnyetegek! Nem azok, emberek, de a szülői minta, a társadalmi hatások elhitették velük, hogy nekik jár a kivételezett helyzet. És ehhez ragaszkodnak is, miután megtapasztalják az előnyöket.
Egy bántalmazó kapcsolat elképesztően aránytalan, és a cseléd szerepbe szorított fél részére komoly veszélyekkel jár együtt. A hatalom mámora olyan függőségi állapot, amiben nem a függő szenved, hanem az áldozata és bizony bele is halhat.
Jó tanácsom nőknek, sose higgy el semmit senkinek sem! Alapvető tény, a génjeink saját magukról próbálnak gondoskodni, így alapból önzők vagyunk, de csoportban hatékonyabb lényekként számos olyan gének által is rögzített viselkedésünk van, amik az együttműködést támogatják meg.
Érdekes egyensúlyi helyzet áll fenn egy normálisan fejlődő emberi lényben, aki aztán képes is asszertíven működni.
De sajnos nem ez a tipikus, főleg nem kies hazánkban, mi egy kőkemény bántalmazó kultuszt átörökítő bántalmazó nemzet vagyunk. Ennek egyértelmű jele a felfokozott különlegesség tudat, ami aztán táptalaja a "nekem ez jár" tévedésnek és amiből aztán minden őrült tett fakad.
Ne számíts semmi jóra Magyarországon. Olvasd el te is a könyvet, vedd észre a káros működési mintát, és tudd, te halsz bele, ha nem teszel semmit sem.

Az egyik alapvető hiba, ami folyton gyomorszájon vág, hogy egyáltalán nem tudunk a másikra odafigyelni. Igyekszem világosan fogalmazni, de valahogy a gondolataim el se jutnak a másik értelmező tudatáig. Lát egy vörös zászlót és az alapján rögtönítélő bíróságot játszik és felböfög valami passzív-agresszív hárító mantrát, például, kérj segítséget! Akinek ilyesféle semmiség fut át az agyán, inkább ne is szólaljon meg! Húzzon valami mást csinálni. Eleve az előző bejegyzésemben bemutatott műalkotásom maga a segítség, amit saját magamnak nyújtok. Természetesen extrém, mert 45 éve gyűlő lelki kínokat nem lehet másként feldolgozni! Akinek nem tetszik, annyi minden más van. Megyek én is a dolgomra. Szeptember 1-re kész akarok lenni a regény első vázlatával. Ezt pedig itt hagyom, hogy mennyire is van szakorvosi segítség Magyarországon. Egyébként nem biztos, hogy olyan jó az embernek, ha kap egy címkét. A vörös zászlók egyben bélyegek, akár a skarlát betű, a sárga csillag és más jegy, ami alapján az adott ember pária, más, elpusztítható. Micsoda csodás kis társaság vagyunk! Hát tényleg buzog bennük a felebaráti szeretet! Na, húzzon mindenki a dolgára. Sáliláb.

Kilenc éves voltam és egész nap az u-alakú paneltömbök szűk "börtönudvarán" játszott az összes gyerek és pár felnőtt is. Épült hóbunker is, és repkedtek non-stop a hógolyók. A hóembereket senki sem számolta meg. Ha csak ezt az egy emléket idézem fel, máris nyilvánvalóvá válik a változás, amit sokan tagadnak, pedig benne élünk. A jelenlegi klímaváltozás, amit az emberi faj gyorsított fel a légkörbe visszajuttatott nagy mennyiségű szén-dioxiddal. A további extrém mértékű tájátalakítások pedig, például az erdők kivágása és helyükre szántók, ipartelepek, városok létrehozása még inkább fokozta a változást. És ez egyértelmű, valóságos, csak a szándékosan vaksi nem akarja felfogni az elénk táruló ember szétcseszte világot.

45 éves nő vagyok, aki szenvedélyesen mesél magának, mert egyetlen örömöm, hogy hősök által olyan kalandokat élhetek át, amelyek egy szegény és elnéptelenedő magyar megyében nem elérhetőek. Elkövettem néhány hibát, például csak általános iskolai végzettségem van, és mindig küzdelmes a megélhetés. Magamba forduló, túlérzékeny, önbizalomhiányos mimóza vagyok, aki a képzeletébe menekül. De valamiért mégis élek, mert belső vágy hajt, hogy életben tartsam a hőseimet. Olyan hősök, akiknek történetei erőt adnak nekem. Mindegyikükről írtam már a blogon. Ötüket egyformán szeretem. Ezért egy teljesen őrült célt tűztem ki magam elé, hogy a következő 700 napban megírom mindegyikük történetét. Tudom, hogy nem lesz könnyű, nem egyszer ki fogok merülni, és fel akarom majd adni, de nem fogom, mert ez az utolsó esélyem az életben, hogy valóban átadjam azt az üzenetet, amivel a világra jöttem. Milyen üzenettel jöttem a világra? Az üzenet nagy része az élet rövidségéről és örömeiről szólt.

Megjegyzés: Szeretném, ha eltöprengenél rajta, hogy mennyire lehet ostoba "hülye picsa", aki ennyire összeszedetten tud fogalmazni. Kérlek, ne feledd, az írás folyamatos gondolkozás.

Véletlenül megnéztem egy 2013-as önarcképemet, és elkezdtem keresgélni a fotómappákban az eredeti fotó után. Ahogy lapozgattam a több száz nyers képet, megtaláltam az egyik őrségi képmappát is. Ezeknél megakadt a szemem, mert a tíz évvel korábbi őszi pillanatok másképp ragadták meg a figyelmemet. Most 2023 tavaszát írjuk, a keresztény világban egy mitikus hős, Jézus feltámadásának ünnepét. Ez egy plusz jelentéstartalmat ad az őszi emlékekről való elmélkedésemnek. Akkor 35 éves voltam, fiatalabb és erősebb. Most már idősebb és tapasztaltabb vagyok. A jelenlegi lelkiállapotom nagyon különbözik az akkoriaktól. Életünk során folyamatosan haldoklunk és újjászervezzük magunkat! Sok apró halálon és felismerésen megyünk keresztül, mielőtt végre megnyugszunk. Igen, biztosan tudom, hogy a 2013-as énem folyamatosan átalakult, és amíg eltűnt, a jelenlegi énem fejlődött belőle, ami nem ugyanaz, mint a múltbeli énem! Ha a fiatal énem most besétálna a szobába, mindketten alaposan megdöbbennénk! És bár felismernénk egymást, a fiatal énem nehezen fogadná el, hogy ez az én most itt ül, tehát ilyen lesz 2023 tavaszán.
Meghaltam?" - kiáltana fel. Ami a mostani énemet illeti: 'Most, ha filozófiailag nézzük, igen, halott vagy, de mint látod, én vagyok te, csak tíz évvel idősebb.