Előbb a képek, aztán utánuk a szöveges magyarázat.

Szombat este nosztalgia hangulatban megnéztem az 1991-es Rocketeert. Ebben az évben 13 éves voltam, és nem voltam igazán boldog. 1992-ben aztán rákérdeztem, meg fogsz halni? A nagyanyám elsírta magát. Pár hónappal később halott volt. Felfalta a rák. Mennyi hazugsággal kábítanak minket, hogy ne őrjítsen meg minket a félelem, amíg felnövünk és a képünkbe mar a valóság vagy a hátsónkba, vagy eltöri csontunk... Oh, a nagy betűs élet igencsak szemét egy játék. (A képeknek semmi köze a zenéhez, csak nem akartam két bejegyzést csinálni.) A filmzene elhiteti az emberrel, hogy az élet egy kaland és a jó győz. Blablabla. Visszabújtam a kő alá depizni. XD

A Motorola E7 Power egy korszerűnek számító fapados kézi számítógép, ami bőven tud mindent, ami nekem kell. A mellette lévő apróságot, ami 105mm hosszú és 83gramm, 2012-ben vettem a szolgáltatónál. Két évig szolgált, amikor váratlanul leállt. Évekig hevert a fiókban, amikor a barátom kihívást látott az újraélesztésében és adott neki egy hard resetet. A Vodafone(Alcatel) 355 életre kelt! Élmény egy ilyen kicsi mobilt használni. Imádom az okostelefonokat, de a fejemben kettévált a telefon és az irodai funkciók sokasága. A phablet nálam tényleg kézi számítógép, amiben csak egy plusz a telefonálási lehetőség, amire inkább használok egy picuri hagyományos telefont, ami észrevétlenül megbújik az ingzsebemben. Sokkal könnyebb elővenni, kézben tartani. A leejtés esélye minimális, míg a hosszúkás Moto eléggé borulékony. Pocsék érzet kézben tartani, extra koncentrációt igényel. Ugyan olcsó phablet, de nem akarok töréskár miatt újabb készüléket venni, minél tovább szeretném használni.
Megjegyzés: A Nokia 2.1 is működik, de már csak félig számít okosnak, mert a legtöbb app csak döcög rajta, vagy el se indul. Zenehallgatásra, pdf olvasásra, videónézésre és jegyzetkészítésre még használható.

Pofám leszakadt. Tükörreflexessel készített tényleg pazar fotóim közül is, ha egy-egy kap ennyi lájkot mint ez a Nokia 2.1-es 8MP jelképes kamerájával lőtt kép, amit a Snapseed appal "cukroztam meg". Érdekes az emberi ízlés. Újabb elemezni való. Hmhm.

Figyelmeztetés: Sikerült megdöntenem az egy blog bejegyzésre jutó lilaköd-pamacs maximálás rekordját! Ez egy világszám. Ha műszaki szakember vagy, fuss innen!

Az IT Cafén egy cikk fórumában egy mondat keltette fel a figyelmemet és ragadott blog bejegyzés írására. Igen, a telefonok picit drágábbak mint a tényleges eladási áruk, itt a környezeti terhelésre gondolok, mert bár csekély mennyiségben, de ritkaföldfémeket tartalmaznak, amik felett szinte teljes monopóliummal rendelkezik Kína, ami nem éppen emberbarát hely és igyekszik exportálni elnyomó rendszerét. (A sárkány étvágya megjött és falatozna a világból. Ironikus, hogy kelet gyarmatosítani szeretné a nyugatot. Ez egy másik téma, kalandozik az elmém...) Alapvetően is ki vagyunk szolgáltatva a "rendszernek". Ha valaki kiesik a társadalom mókuskerekéből, megdögölhet az út szélén a mai világban is. Ahogyan a tárgyainkkal bánunk, előbb-utóbb kiterjesztjük embertársainkra. Mindenre pusztán a szórakozásunkat/kényelmünket szolgáló dologként tekintünk, ami egyenes út a pokolba. Ezt egyébként megfigyeltem 2020-ban, a Covid első évében, amikor az emberek tisztára úgy mászkáltak a zöldben mintha plázában lennének. Picit sem tudtak ráhangolódni a természet maradékára. Az okostelefon az egyetlen technikai vesszőparipám, ami tényleg megdobogtatja a szívemet, és sanyarú sorsuk, a pazarlásuk elkedvtelenít. Csúcstechnika, amit szemétként kezelünk. Hmhm. Elvesztettem a fonalat. Később folytatom.

A Nokia 7650 megvan a mai napig. Persze már nem működik, hiszen az akkuja régen kipurcant, azonban értékes technológiai emlék. A Nokia N93 csak a fotózás idejére volt nálam, ami a cég 2006-os csúcskészüléke volt. Ugyanebben az évben jelent meg a mobilfotózás csúcsát jelentő Sony Ericsson K800, amiben xenon vaku volt, és akkorát villant, hogy mai napig beleborzongok. Sajnos 2010-ben eladtam. Nem vagyok gyűjtő, cirka harminc készülék rejtezik mindenfelé a szobában. Viszont tényleg nagyon kedvelem a mobilokat, a kütyük közül az egyetlen, ami képes megbolondítani.
Amikor 2005-ben megvettem a szintén 2002-ben megjelent Sony Ericsson P800-ast, először került a kezembe PDA+mobil hibrid. Hogy én mennyit lógtam a Ph!-n! A nagy rezisztív kijelzőjét böködve a kis tollával, amit az oldalára lehetett felpattintani, ah. Annyira menő volt a kék szappantartó! Azonban a funkciók többsége, amit eme csodában használtam már megvolt az első multimédiás mobilomban, ami a Sony Ericsson K508 volt. 2005 volt és először csendült fel egy kis mobilból mp3, Demjén Ferenctől a Szabadság vándorai, aminek refrénje több mint tíz évig volt a csengőhangom. Nekem ez a pillanat volt a korszakváltás, amikor rácsodálkoztam a mobiltechnológiára. Love. Mivel a SEK508 tudott apró java alkalmazásokat futtatni, 12MB belső memóriájába került néhány. 120x160pixeles kijelzőjén az Opera Minivel böngésztem. A GPRS csigusz volt, de az oldalak optimalizálva voltak, így nem éreztem lassúnak. Minden megvolt már a SE508-ban, amit a mai napig is használok. A jelenlegi munkatelefonom a Motorola Moto E7 Power, ami egy fapados phablet, de összehasonlítva az ős Nokia 7650-essel, csúcstechnológia.
Egyébként éppen töltöm a Samsung Galaxy Note 4-est, ami 2014-es csúcsmobil, de a szekrényben ott a Nokia Lumia 925 2013-ból üzemkészen és a legkorszerűbb az egész csapatban a 2019-es középkategóriás Xiaomi Mi 9 Lite.
És itt jön a bibi. Végignézve a fejlődésen, megakadt 2018-ban! Mert ha bármely csúcsmobilt beszerezném a csapatomba abból az évből, boldogan dédelgetve használnám még évekig, vagy amíg az akkuja bírja.

2010 óta szerkesztem a szakmai, természetismereti blogomat, amihez az évek során több száz fotót készítettem. Ezek közül választottam ki tíz kedvencet.

gyilkos galóca

halálosan mérgező

rózsáskalapú tinóru

hiába főznéd 20 percig, egyéni érzékenység esetén is hasmenést okoz