2025 decemberében írtam.



Csütörtökön a napsütéses időt kihasználva terepre mentem. November 14-én voltam előzőleg odakint, ami jelzi, hogy 2025-ben menyire ritkán mozdulok ki, mert nincs miért. A 2021 óta tartó "rossz időjárás" látványosan felgyorsította a táj átalakulását, és a természet megszűnt számomra támogató közeg lenni. A tegnapi séta így képtelen volt ellazítani, este semmit se aludtam és reggel a jól beállított gyógyszer ellenére magas volt a vérnyomásom. Hitetlenkedve néztem az adatot a vérnyomásmérőn. Ez már mindig így lesz?! Miért nem tudok aludni? Mi ez a tartós kimerültség? Miért vagyok ennyire a határomon? És a legrosszabb az egészben, hogy kívülről semmi sem látszik a kimerültségemből. Egyik ismerősöm szerint túlérzékeny vagyok, másik szerint csak stressz és relaxáljak. Ez a kedves tanács volt az utolsó csepp a pohárban, ami után azt mondtam, én elhúzok a fészkes fenébe. Kész. Minek erőlködöm a tartalékaimat felélve, ha egyszer nincs kölcsönös megértés.
A kimerültségem miatt most tényleg érezhetően mellbe vert a pósteleki 117B tölgyültetvény látványa. Könnyek szöktek a szemembe, ahogy átjárt a gyász. Hiába tudom, hogy faanyagtermelő állományok között járok, ha egyszer rengeteg emlék kötődik a helyhez. A megélt élmények és a megváltozott helyszín együtt nyilvánvalóvá tette számomra, hogy a változás elkerülhetetlen, és muszáj reagálnom a változó körülményekre. Ez kicsit sem lesz leányálom, miután a menedékem megszűnt létezni. A természet (maradéka), az általam Kétkörösköznek elnevezett résztájegység élővilága adta a rejteket, ahová be tudtam vonulni regenerálódni. 2021 óta a drasztikus szárazságok és a forró nyarak észrevehetően kimerítették az élőhelyeket. A gombaszezon széthullott, a termőtest produktivitás jelentősen csökkent és gyakran olyan karakterfajok se tudnak teremni, amik kimondottan szárazság és hőség tűrők. Esélyem se volt feltöltődni a kedvenceimet felkeresve se 2024-ben, se 2025-ben és az idei év különösen nyomasztó volt.
Egy adat, hogy még mindig nem érte el az éves csapadékösszeg a 400 mm-t. Tavaly azért 424 mm megvolt, ami szintén kevés, de előtte 2023 legalább adott 662 mm-t. Viszont ezelőtt 2022 "történelmi aszállyal" sokkolt minket, de 2025 még szárazabb. 2021 420 mm-vel jelezte, hogy "szűk esztendők" jönnek. Négy éve volt az, hogy a hetedik hónapban a hegyvidéken szembesültem a klímaváltozás felerősödésével, alig találtam gombákat! 2013 júliusában, amikor először jártam odafent, a helyi gombaszedők jöttek le szemben velem a hegyről teli szatyrokkal. Keserédes öröm, hogy még láthattam a természet bőkezűségét. És gyötrelem, hogy többé nem a menedékem, mert drasztikusan átalakul és közben elszegényedik. Átléptünk több határon és valami véget ért.
Egyelőre egyéni krízist élek át, miközben rendszerszintű problémák is szerepet játszanak nyomoromban. Milyen ironikus, hogy a nyugati hősmítosz alapján az ember felelőssége önön boldogsága, de az ember nem légüres térben építi a légvárait, hanem nagyon is konkrét és valós környezetben tevékenykedik. Én elveszítettem a "menedékemet" és idegrendszeri szakszervízem hiányában az idegeim lecsupaszodtak, állandósult a "menekülj vagy harcolj" stressz jelenség, ami kicsinált és átlökött a tartós kimerültség állapotába, miközben még mindig kortizol csúcsokkal kínoz. Se bent, se kint már nincs nyugodalmam. Hiába mentem terepre, hiába volt látszólag minden tökéletes, az esti álmatlanságom és a reggeli magas vérnyomásom egyértelműen jelezte, hogy elveszett az egyensúly az életemben és krízisben vagyok. És még most is lelkiismeret furdalást érzek, amiért képtelenné váltam ellátni feladataimat. Jó lett volna, ha marad a mese és én vagyok a kedves gombás néni, de se kedves, se gombás, se néni nem vagyok. Itt az ideje lezárni egy életszakaszt és elindítani egy másikat. "Az én életem az én felelősségem."
Köszönöm a tanulságokat!

[kép]

2008-ban egymás után három E szériás telefonom is volt: E60, E61 és E65. A gyártó üzleti okostelefonjai az adott célnak szentelt majdnem tökéletes technológiai, kommunikációs eszközt jelenítették meg számomra, így mind tetszett. Sajnos E51-et nem volt alkalmam beszerezni és E9000 szériából sem egyet sem. Kár. De a kipróbált és használt három E modell is nagyon jó emlékek. A mai napig sajnálom, hogy eladtam az E60-ast. A nálam megfordult legkülönlegesebb ritka modell volt olyan egyedi megjelenéssel, hogy most is szívesen gondolok rá.
A E széria iránt érzett nosztalgiám pár napja megkísértett és ma pont az egyik helyi telefonüzlet kirakatában megpillantottam az E61i-t. Ugyan az E61-nek jobban örültem volna, de az utód is azonnali KELL érzést váltott ki bennem. A gyűjteményembe vásároltam meg. Ugyanolyan szeretettel fogom időnként kézbe venni és bekapcsolni mint a másik üzleti királyt, a Samsung Galaxy Note 4-est. Hogy az is micsoda fantasztikus "célszerszám"! Tényleg kedvelem az olyan mobilokat, amiknek van stílusa és hitelesen jelenítik meg a felhasználási területeket. Ah, gyengéim az üzleti mobilok.

A két éjszakai kép Nikon D7500+24-70 Nikkor, a többi mind Canon PowerShot SX130, ami egy 2011-es turista kompakt.

Tévedsz, ha azt gondolod, hogy elkapott a "régen minden jobb volt" érzése. Másról szól az írásom. Lásd a különösen hosszú bejegyzés címet, amiben összefoglaltam a lényeget.
Emlékszem, amikor még voltak európai mobilgyártók, hogy miféle változatosság és valódi innováció jellemezte az iparágat. Emlékszem az első rádiótelefonomra, Ericsson GA318, az első FM rádiós mobilomra, Motorola V2288, az első színes kijelzősre, Nokia 3510i, az elsőre, ami már tudott mp3 csengőhangot megszólaltatni és kisebb java alkalmazásokat futtatni, valamint volt VGA kamerája, Sony Ericsson K508. Volt elképesztően jó kamerájú mobilom is, a Sony Ericsson K800.
Nagyon sok mobil megfordult nálam, mert élményt jelentett a használatuk. És a szabad telefonálás, életre szóló hatást gyakorolt rám. A generációm még emlékszik kisgyerekkorából, hogy mennyire nehezen lehetett vezetékes telefont szerezni.
Amikor egyik rokonomnál a 90-es években megláttam az első táska méretű Ericssont, leesett az állam.
Megjelenési événél jó pár évvel később szereztem be az első színes kijelzős, Symbian rendszerű okostelefont, a Nokia 7650-est, ami 2002-ben képviselte a csúcstechnológiát. Az ős-okostelefont működőképes állapotban raktam el, a gyűjteményem része. Sajnos az akkuja már tönkrement.
Meglepő módon, de telefonjaim zöme a mai napig működőképes! A legidősebb készülékem, amit be tudok kapcsolni, mert még "jó" az akkuja, a Motorola V3i. Most elővettem, hogy összehasonlítsam egy 2023-as flippes "olcsó" mobillal és elképesztő a minőségbeli különbség. A Razor formatervezési remekmű a mai napig. Nekem egy almazöld példányom van és ahogy ránézek az íróasztalomnál, még mindig őrületesen tetszik.

Canon PowerShot SX 130 IS.

Canon PowerShot A630 utódja Canon PowerShot SX130 IS lett. Ezek csak gyors tesztképek. Kell egy kis idő, mire összesimulok vele.

Nikon D7500+24-70 mm Nikkor objektív, a nyaksúlyzó.

Nikon D7500+18-55 mm kit objektív.

Megjegyzés: Rájöttem, hogy vennem kellene egy fix 35 mm objektívet.