300 dpi változat

Érthető, hogy a Lumia 925-ös a kamerás mobilom, és a multimédiás-közösségi mindenesem a 2.1. Gyors internetes publikálásra egy-egy képet lövök vele, de napi anyaggyűjtésre inkább a Lumiát használom. Ha pedig nyomtatásra szánt fotókra vágyom, a Canon kompaktot használom.

Példa netre szánt képeim közül. Tehát szerkesztett 200 dpi-s fotó a Canonnal.

Ugyanígy szerkesztett kép, a téma ugyanaz, Lumiával.

Évente több száz felvételt publikálok, de nem ész nélkül. Csak a kedvemre valókat közlöm. Egyik hobbim a képrögzítés.

A héten megnéztem a helyi nagyáruházban a Huawei és a Samsung zászlóshajóit. Ez csak amolyan gyors vizit volt, a jelenlegi csúcsmobilokkal nincs dolgom. Nem nekem készülnek. Egyébként nem találom drágának egyiket sem, mert mindig is húzós ára volt a prémium kütyüknek. Csak éppen a mostaniak felfoghatatlanul többet tudnak mint elődeik. Kedvesen bumfordi gyerekjátéknak tűnik a 2002-es Nokia 7650, korának óriása a Samsung S10+-hoz mérten. 17 év telt el, mindjárt nagykorúak a 2002-ben születettek, és időközben kézi számítógépekké változtak a mobilok, amik nélkül szinte elképzelhetetlen a fiatal felnőttek élete.
Milyen jó, hogy az elejétől láthatom a telefonok fejlődését.

A képeket Lumia 925-sel készítettem.

Hétvégén az Erdélyi-szigethegység Béli nevű tagjában túráztam, ahová 2014 óta járok rendszeresen. Pár év alatt jelentős változások történtek a patakvölgyben, egyre több a hétvégi ház és a tarvágás. Miközben költöznek be az emberek a völgy belsejébe is; letarolják az erdőt. Sajnos az aszály a hegyvidéket is sújtja. Nem kellett gumicsizma a terepre, mert nincs sár. A patak sem árad. A bükkfák oldalán a moha kiszáradt. A növények kisebbek mint megszokott méretűk, és a medvehagyma is ritkásabb. Eddig mindig öröm volt a hegyvidéken túrázni, most inkább kínosan éreztem magamat. Letagadhatatlan a kártételünk a bioszférán. Embernek lenni szívás. Hiba.

A Huawei P30 Pro tesztjében látott egyik kép igazán lenyűgözött, pedig teljesen snassz tesztkép, de látszódnak rajta a csillagok. Utoljára kismillió éve próbáltam éjszaka fotózni mobillal, pedig volt SE K800 a kezemben, ami korának legjobb kamerás mobilja volt. De sose jutott eszembe az esti ég felé fordítani a mobil lencséjét. Minek? Azonban a P30 Pro tesztképe felcsigázott. Felkaptam az idén hat éves Lumia 925-öst és kimentem az udvarra maximumra állított érzékenységgel 3200 és leghosszabb záridővel 4s. Jobb könyökömet nekinyomtam a falnak, visszatartottam a lélegzetemet és kattintottam. Fentebb látható az első tesztkép. Bal oldalt a fényes folt nem pixel paca, hanem a Szűz csillagkép legfényesebb csillaga, a Spica, a közelében lévő szabálytalan négyszög a Holló csillagkép. Fellelkesülve ismét próbálkoztam és ezúttal az Oroszlán felé fordítottam a Lumiát, aminek egyik fényes (kettős) csillaga az Algieba.

A Lumia 925 hasznos társ a fotózásban. Kényelmesen meglapul az ingzsebemben, és ha látok valami kedvemre valót jövet-menet, akkor csak előhúzom és kattintok. Délutáni séta közben lőttem a képeket a városban. Annak ellenére, hogy öt éves a mobil, egykori felső kategóriáshoz illően tisztességesen helyt áll a kamerája. Nekem tetszik, amit produkál.

Egyik ismerősöm a héten új mobilt vett magának, Samsung Galaxy A7-est. Beszélgettünk a Samsungokról, megemlítettem, hogy az A széria a középkategória, a felső az S és a prémium a Note. Ennek hatására tegnap este böngésztem az apróhirdetéseket. Megakadt a szemem egy teljes dobozos, óvott Note 4-esen. Vajon megéri megvenni? Mert 39 ezerért bődületesen sokat tud. Ironikus, hogy óriásnak számított 2014-ben. A jelenben szinte pont ekkora a lepényem, ami jóval szerényebb tudású. Azonban csak kellemesen csiklandozza mobilmániámat az egykori csúcsgép birtoklásának gondolata. Körülvéve mobilokkal, egyszerre két telefonnal mászkálva nincs igazán szükségem még egyre. Alaposan át fogom gondolni a következő vásárlásomat.

A Samsung Galaxy Young 2011-ből az egyik családtagom által landolt nálam. Régi kedvenc mobilja volt, ami már évek óta pihent a szekrény mélyén. Nálam éppen tombol kikapcsolódásképpen a mobilmánia, így elkértem tőle, hogy tegyek a régiséggel egy próbát. Sikerül-e életre kelteni? Végül a barátom segítségét kértem, aki újra romolta, vagy mi erre a pontos kifejezés? A lényeg, hogy működik. A képen a lepény (Nokia 2.1) és a HTC Wildfire S társaságában látható, ami a kortársa. A cikk írása közben a Samsungról hallgatom a zenei válogatásomat. Teljesen rendben van. Mp3 lejátszónak máris bevált. Egyébként felhívtam róla az ajándékozó családtagomat, és a beszéd hangminőségével sincs gond. Tisztán hallottuk egymást. Persze a rendszer sebessége ööö,ööö, azért teszi a dolgát. A kijelzője nem egy nagy eresztés, de az információk láthatók. A mobil jól összerakott. Picinysége ellenére masszívan ellenáll a szorításnak. Egyedül a microUSB takarója vált ketté, lifeg a felső része, de majd szilikonpisztollyal megragasztom.
A HTC romosabb állapotban van, mert férfi rokonom exmobilja. De az is működik, csak időnként tikkel a kijelzője, felugrik a tárcsázó vagy a kereső.
Természetesen egyikre sem rakok alkalmazásokat. Ugyan a Samsung még meg tudja nyitni az áruházat, de semmiképpen sem terhelném csöppnyi agyát. Bőven elegendőek számomra az alap eszközei, akárcsak a HTC tudása is untig elég a hétköznapokra.
Mi az előnye a két 2011-es apróságnak 2019-ben? Elképesztően kicsi, tökéletes ingzseb mobilok, amik éltes koruk ellenére még mindig használhatók telefonként.
Jó érzés "retro" mobilokat ismét életre kelteni.

Nincs értelme a kisméretű modelleknek? cikk felriasztotta a majdnem elszunnyadt mobil frusztrációmat. Feltéptem a fiókot és kikaptam belőle a HTC-t és beüzemeltem. Nekem lehet bármilyen ficsőrje a lepénynek, amikor a legfontosabb szempont, hogy a hüvelykujjammal átérjem a kijelzőt. Nem kényelmes a Nokia 2.1-sel telefonálni és nem biztonságos a használata. Tele az apró zúzott kijelzős mobilokkal. Csak egy hajszálrepedés... Egyértelmű, hogy két kézzel használom, de oda a mobil mobilitása. Ha értitek, hogy mire próbálok kilyukadni.
Egy nem elhanyagolható szempont, hogy a lapos, széles forma a súllyal együtt instabillá teszi az eszközt a kezemben közeli fotók készítésénél. Egyszerűen beremeg. Ott izzadok, hogy sikerüljön a kép. A kompakt fényképezőgép esetén a direkt kézbarát forma segítségemre van. Nincs ilyen nyűgöm, pedig a kompaktom nehezebb a lepénynél.
Sajnos a gyönyörű Lumia 925-ösöm is szélesebb az ideálisnál. Nem érem át.
Olyasmi érzésem van a Nokia 2.1-sel kapcsolatban, mintha a GPS-t cipelném magammal. Azzal se telefonálok. Szóval tök jó, hogy a sokféle alkalmazással zsebkönyv méretű számítógépem van, de ez már nem mobil. Meg vagyok lőve.
A kis HTC teljesen elbújt az ingzsebben, szólt róla a kedvenc zenei válogatásom. Közben fogadtam vele hívást és én is telefonáltam gyorsan és könnyedén. Egy ilyen kis mobil szappannak modern kiadásban igencsak örülnék. Csak ne lenne elszállt ára!
Bármennyire hihetetlen, de semmiféle ingerenciám nincs tartalomfogyasztásra mobilon. Sőt kezdem károsnak tartani a figyelemelvonást. A telefon legyen mobil, ne egy számítógépnek álcázott monitorozó/kontrolláló rendszer.

Megakadt a szemem a topik nevek közt az egyiken: Elektromos rollert mutatott be xy cég. Az elmém tigris bukfencet vetett, ennyire sérült lenne a mai fiatalság, hogy elektromos segítségre van szükségük a mozgáshoz? Vagy mi ebben a jó? Nekem az igazi élmény önerőből, a saját két lábamon eljutni a célhoz. Egy túrán könnyedén mászkálok 10-15 kilométert, és fel se tűnik. Ha én, a nem túl acélos állóképességemmel ennyire bírom és élvezem a természetjárást, de akár a városi sétát is, nem hinném, hogy a fiatalnak gond lenne ugyanez. Mi a fenének az elektromos roller?! Ez nem normális a józan paraszti logikám szerint. Ha egy faj ennyire rágyógyul a technikára, természeti kataklizma esetén légy módjára hullani fognak az egyedei.
Ha van két lábad, használd!

A ligeti csillagvirágot 2017-ben láttam először. Direkt kerestem, mert érdekelt az ártéri ligeterdőt jelölő, kora tavaszi virágzású növényke. Közel kell hajolni hozzá, de megéri a fáradozás, mert kék virágai szépek.
A töveket felszedni nem illik, mert védett, és nemzetségének van kertészeti faja, ami nagyobb virágú is.
Ami számomra jelentősé teszi, hogy bizonyítja, a 30-as évek erdőtelepítései előtt már voltak erdők Békés megyében, csak azokat zömmel elpusztították a török kor zavaros évtizedeiben. Aztán azok sarjerdőit termelték ki a 19. században, és a helyükön lettek kialakítva a faültetvények. Sajnos mára rendkívül lecsökkent a fajgazdagság. Kevés üde erdei fajunk maradt. Ezek egyike a ligeti csillagvirág.

Megjegyzés: A fotót a Lumia 925-sel lőttem.