"Együvé tartozást fejez ki, értékeket közvetít, olyanokat amik kellenek egy társadalom alapjaihoz."
A görög városállamok és Európa középkori királyságai is ugyanabban hittek, mégsem zavarta őket az egymással való háborúzásban.
De van abban valami amit mondasz. Először a törzs, aztán nagyobb tömegeknél a vallás, aztán a sokszínű közösségnél a nemzet fogalma jelentette a szervező erőt.
Mind ad-hoc társadalmi konstrukció.

A jézusi értékekkel meg az a baj, hogy mindenki a saját mondandóját adja Jézus szájába.
Ha akarom akkor minden vagyonom a szegényeknek kell adni. Ha akarom élvezhetem az élet apró örömeit is, mert szegények mindig lesznek.
Amiről viszont biztos nem volt szó eredetileg, az a mai értelemben vett hosszútávú közjó. El szokták felejteni, hogy a korai kereszténység egy apokaliptikus szekta volt.
A mai keresztény eredetű szektáknál is állandóan előjön ez a motívum.
Ha állandóan a világvégére készülsz, nem igazán lehet az emberiség hosszú távú jólétét tervezni.

Miért tartsunk össze bárki mással? Hát ez elég hülye kérdés.
Ugyanazért, amiért a közösségben élő állatok. Az ember társas lény, egyedül sokkal gyengébb.
Aki nem tanulta meg ezt a bölcsességet, az kitörölte magát a genetikai készletből.

A családdal való összehasonlítás pedig elég szalmabáb-szagú. A sakkszakkörök nem szoktak ilyen megosztók lenni, pedig szintén közösséget teremtenek.
Gondolkodj el rajta, miért nem.

"What is bravery, without a dash of recklessness!"