azt ne mondd nekem, hogy a munkaerőpiacon nem az anyagelvűség elvei vannak jelen. az, hogy otthon ki mit gondol, csinál, minek él a családjával, ahhoz senkinek semmi köze. a munka világa viszont erről szól, szigorúan az anyagról, az előállított értékről. akkor van baj, ha valaki nem tudja megfelelően elválasztani a kettőt - otthoni életet és munkahelyi életet - és a piaci viszonyoknak megfelelően kezeli a családtagjait, vagy a családban megszokottaknak megfelelően működik a munka világában. az előbbi esetre igaz a "nem csak kenyérrel él az ember" állításod, második esetre pedig az, hogy "de kenyér nélkül ugyanakkor nem él meg".
(#88) Crystalheart
az ember tragédiája egy szélső helyzetet ábrázol abban a színben is, mint ahogy minden egyéb szín során is. amúgy egyébként teljesen egyetértek azzal, hogy bizonyos esetben problémás lehet valakit nem a tehetségének megfelelő módon foglalkoztatni. ugyanakkor fel kell ismernünk, hogy ha valakinek csak egy összességében haszontalan tehetsége van (pl. ő tud a legjobban macskakövön ugrálni), akkor nem lehet őt ennek megfelelően foglalkoztatni, ugyanis ezzel nem állítana elő mások által is elismert értéket.
a művészet pedig micsoda? szárnyaló kreativitás. ennek viszont alaptulajdonságként mindenkiben meg kell, kéne lennie, hiszen ez szükséges ahhoz, hogy bármilyen munkakört valaki sikeresen betöltsön, legyen az apeh ellenőr vagy éppen gépsor-szerelő. az olyan munkák, amelyekhez nem kell kreativitás, hosszú távon a gépek által lesznek elvégezve, felesleges rájuk emberi erőforrást pazarolni.
[ Szerkesztve ]
úgy tervezték, hogy kibirjon egy atomtámadást is. De nekünk komolyabb fegyvereink vannak, mint pl Béla bá, a földmunkagépkezelő