Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • BlacKSouL

    addikt

    válasz Vérboci #61567 üzenetére

    Sajnos a múlt korszak közelebbi végének volt egy olyan mellékhatása, hogy az olyan "brendeket" mint a Tokaji vagy a Bikavér részben vagy egészben kifordították önmagukból. Mert ezt a két "fajtát" próbálták meg presztízsben tolni, a külföld felé ezeket lehetett repizni, és hát az ünnepi asztalokra, jeles eseményeknél még 1-1 családban otthon is ezek kerültek fel, mint ünneplő italok. Ha felkerültek. Vagy a polcra/szekrénybe. Évtizedekre.
    A Tokaji sajátosságának sikerült a brendet átmenteni a viszontagságokon, presztízséből mit sem vesztett még akkor sem, ha a korábban polcokon csak 1 kereskedőtől elérhető korszakból a mindenki-tokajit-gyárt-mert-azzal-szakítani-lehet korszakba esett át a piac, és akadt köztük igencsak kevéssé kellemes darab. Vagy mégis ünnepkor felpattintották a 30 éves háromputtonyost. De mindegy volt, a brend eladta magát bármi volt a palackban tárolva a nyári 40 fokos szekrénytetején.
    A Bikavér, egy időben jellemzően szinte kizárólag Egri Bikavér pedig szintén jellegéből adódóan kipukkadó lufiként esett be a szakadékba. Köszönhetően bizonyos borgyárak áldásos hatásainak. Aki a 90-es években Egri Bikavért ivott bolti polcos palackból, az bizony beazonosította a típust a savanyú, savas, kesernyés, könnyfakasztó vörössel, ami inkább volt hatással gyomorbántalmakra, mintsem élvezeti értéket adott. És sokan feltették a kérdést, hogy ez a híres bikavér? Hát az nem ez. Pedig egy normális tisztességes bikavér az majdnem akkorát tud ütni, mint bármely más fajtabor, vagy típus, ha mondjuk házasításoknál maradunk. Sosem lesz a déli típusú mediterrán fajták édeskés, mazsolás behízelgő napérlelte íze, de mégis élvezetes lesz.
    Manapság már érdemes a kisebb pincészetek borai közt keresgélni bármely tájon.

Új hozzászólás Aktív témák