Jó túrabotot találni nem is olyan könnyű dolog! Mondom a tapasztalataimat, tanuljatok az én hibáimból! Először is olyat érdemes venni, aminek cserélhető a hegye, és kapható hozzá póthegy. (pl. a Fizan botok általában ilyenek: [link]) Ugyanis ha nem cserélhető, és a hegy elkopott, az egész bot mehet a kukába! Az első botommal ezt csúnyán megszívtam, pedig nem is egy olcsó darab volt, majd' 10eFt-om bánta!
A másik dolog, hogy bármennyire is menő dolog a grammhuszárkodás, túrabotban semmiképpen nem ajánlom az ultrakönnyű változatokat! Hogy miért? Nagyon egyszerű: túráztam már úgy a Tátrában, hogy nem bírtam leszúrni a botot, mert olyan szél fújt, hogy a bot gyakorlatilag vízszintesen lobogott a szélben!
A tekerőseket sem ajánlom, mert ha egyszer is homok megy bele (márpedig fog), akkor sosem tudod majd szétcsavarni, amikor szükséged lenne rá, és sosem tudod összetekerni és elrakni, amikor meg az kéne, mert folyton szorulnak ezek a vackok. Sokszor csak otthon sikerült szétműteni fogóval. Hogy a tekerős helyett melyik a jól működő konstrukció, azt nehéz megmondani, gyakorlati tapasztalatom nincsen velük. Létezik csatos megoldás, nekem talán ez a legszimpibb:
De nemrég láttam egy olyan megoldást a Black Diamond-tól, ami a sátorcövek szisztémára hajaz:
Csak tudnám ki az, aki 30eFt-ot kiad egy ilyenért!
Januárban egyik alkalommal az Alacsony-Tátrában sátraztunk, és a botokat használtuk sátorcöveknek. Jól meg is locsoltuk vízzel, hogy éjszakára megfagyjon, és stabilan tartson. Másnap jégcsákánnyal kellett szétverni körülötte a jeget, viszont valaki úgy megkínálta a botomat csákánnyal, hogy behorpadt, és azóta nem lehet összecsukni! Szóval ezért sem jó, ha ilyen-olyan hiperkönnyű alumíniumból van.
A szivacsozott ill. a parafa markolatúak a legkényelmesebbek, a műanyagok szana-széjjel törik az ember kezét.
Némelyikbe van beépített anti-shock funkció is, szerintem ez annyira nem fontos. Hasznos, de azért nem jellemző, hogy az ember nagyon keményen odakenné a botot a sziklának.
[ Szerkesztve ]