Hirdetés
- D1Rect: Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- bambano: Bambanő háza tája
- ubyegon2: Airfryer XL XXL forrólevegős sütő gyakorlati tanácsok, ötletek, receptek
- Magga: PLEX: multimédia az egész lakásban
- Sub-ZeRo: Euro Truck Simulator 2 & American Truck Simulator 1 (esetleg 2 majd, ha lesz) :)
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- Parci: Milyen mosógépet vegyek?
- sziku69: Szólánc.
- D@reeo: Pi-hole és a Telekom Sagemcom F@st 5670 DNS beállítása
Aktív témák
-
guga
Közösségépítő
Continue Sör & Disznó Way
VII.race (Visszhang)
A feleségem nagyszüleinek Szandán ellopták a tyúkjaikat és a libáikat. Ebben a faluban ilyesmi ritkán történik, hisz kis falu, kevesen lakják, mindenki ismer mindenkit. Az öreg köztiszteletnek örvend, kérgesre dolgozta a tenyerét és még 82 éves létére is aktív, hajnalban már az állatokat eteti, közben meg felhajt egy-két pint bort a borvirág kedvéért. Másnap, ahogy híre ment a baromfi tolvajlásnak a szomszédok sorjáztak át hozzájuk és hozták a tojásokat, mert ugye ilyenkor szükségét látja az ember ha nincs, ami tojást tojjon. Volt aki napos csibét vagy már nagyobb csirkét hozott az újrakezdéshez. Magam is szemtanúja voltam egy kukoricatörés alkalmával, hogy kérni sem kellett a szomszédokat, látták, hogy törés van, maguktól jöttek segíteni, falun ez nincs másképp, dolog idő.
A VI. kerületi házban már több alkalommal is jártam, lakott ott egy ismerősöm, akit néha felkerestem pár sör kíséretében, zenét hallgattunk, beszélgettünk, vacsoráztunk. Most is effélét beszéltünk meg és éppen a kerékpáromat zártam a körfolyosó rácsához, amikor látom kijönni a két embert a koporsóval és az embereket, ahogy kint ácsorognak és a kezüket a szájuk elé téve néma csendben bámulnak. A gyerekek a lábak között próbálnak teret nyerve képbe kerülni, de gondos atyai, anyai kezek befordítják őket a szoba-konyhás ajtaján. Dohos, poros, fekete lépcsőházak, málló vakolat, mindenből árad a nyolcvan év. A falak nyolcvan évesek, a fák az udvaron nyolcvan évesek, a tető, a lépcső és a néni, aki meghalt. Két hete meghalt, állapította meg az orvos, a szomszédok a szagra figyeltek fel, hogy már rothadt a hulla és az ajtaja előtt elmenve öklendezett mindenki, dolog idő.
Volt egy zeneszerző az ezernyolcszázas években, akinek a nevét most nem árulom el. Egyszer csak, mikor alkotó kedvében volt és egy hatalmasat smárolt a múzsájával, kipattant a fejéből egy zenemű, sokáig eljátszott fejben a hangokkal, majd kézbe vette a hegedűjét és eljátszotta. Eljátszotta még egyszer, majd még egyszer és néha finomított rajta, a végén pedig, hogy sírjál, odacsippentett egy felhangot. Aztán előadta egy lánynak, akiért repesett a szíve, a lány sokáig dúdolta, ízlelgette a hangokat, már ketten dúdolták. Később egy barátjának, akiben megbízott és amaz elismerően biccentett, hogy ez igen. Egy estély folyamán kisebb közönség előtt, akik hazafelé eldúdolták fejben még egyszer a hallottakat és otthon előadták a társalkodó nőknek a dallamokat, a férfiak meg egy pohár bordói mellett idéztek belőle.
Előttem egy bakelit hanglemez, próbálom feltérképezni az eredetét, hogy ezek a hangok miként kerültek rá és miért. Valaki kigondolta a hangokat 200 évvel ezelőtt és az emberek megőrizték papíron, fejben, szalagon, digitálisan és mivel 6 milliárd ember él a földön, biztos akad olyan, aki éppen akkor dúdolja eme dallamokat, amikor te ezt olvasod.
Akár az Evangélium. Ha egyszer jó hírt mondanak miért nem örülsz?
Lk 7,32
Hasonlók a piaczon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
Ha elmegyünk Szandára a feleségem nagyszüleihez, néha UFO-nak érzem magam. Az öreg kibattyog és átölel, én meg bemegyek és leteszem az asztalra a mobiltelefont, a feleségem bekapcsolja az autó riasztóját, az MP3 lejátszót felteszi a nagyobbik fiam a szekrény tetejére, hogy a kisebbik ne érje el, a kisebbik pedig a tetris játék után nyökög, amit az anyja elvett tőle és csak is azért kapta meg, hogy útközben legyen mivel lekösse magát. S még nem is soroltam azokat a dolgokat, amiket előrelátóan direkt nem hoztunk magunkkal, mert nem akartuk az öregeket rémisztgetni vele, meg mire kivesszük és biztonságba helyezzük, addigra lemegy a nap és pakolhatjuk vissza a kocsiba mindet. Itt falun még nem így megy, könnybe lábad a szemed, olyan tehénszarszag árad a szomszédból, ha bortól megittasulva hátramész a kinti budiba, elébb a tyúkokat kell arrébb hessegetni, hogy odaférj és utána még mindig előtted egy hegy, amelyik visszakiabál ha sóhajtasz egyet a dolog végeztével, a nap is szikrázóan süt és itt lehet élni békében 90 vagy több évet. Az öreg mindig is mondta, hogy a föld az jó dolog, életben tart és lehet tőle battyogni meg átölelni 90 évesen is és Isten meg a bor soha el ne hagyjon, meg ilyenek. Dolog idő.
A mai emberek tűrőképessége testileg is és lelkileg is nulla. Aki meg elhiszi magáról, hogy tiszta vagy kemény ember az önmagának hazudik. Elég ha rendel egy pizzát és kisül, hogy nincs rajta a megfelelő feltét és mindjárt hisztérikus roham jön rá, telefonál, nem fizeti ki, vissza küldi.
Az apai nagyapám egyszer megölt egy román katonát, akkor háború volt és vagy Ő vagy amaz, választani kellett, így hát fejbe lőtte. Fagyos idők voltak akkoriban, egyszer mesélte és az ellátmány is késett, minden alul szervezett volt, neki meg nem volt élelme. Lehet csak valami végzett manager hiányzott az élről megfelelő képesítéssel és öltönyben. Egyszer csak újra arra tévedt, ahol a halott román katona feküdt, már nagyon éhes volt és kiábrándult, az ingerküszöbe nem közelítette meg a pizzáért hisztériázóét. Lehúzta a román katona lábáról a csizmát és a tarisznyájából kivette a fagyott kenyerét és ott a halott katona fölött mohón falni kezdte. Nem akarta visszaküldeni, nem reklamált érte, a teherbíró képessége éppen megfelelő volt. Mikor látom, hogy valaki a békéért tüntet, mindjárt eszembe jut, hogy egyrészt soha sem volt és soha nem is lesz béke, minden csak időleges állapot. Annyi értelme van tüntetni a béke mellett, mint az árvizek ellen vagy a hegyek ellen, hogy miért vannak. Az ember jelleme soha nem fog megváltozni, kár ábrándozni, magyar országon ötvenévenként van háború, utoljára 1956-ban. Csak fantázia kérdése, hogy mikor jönnek és kísérnek ki a lakásodból és lőnek tarkón a szomszédaid szeme láttára és elrettentésére. Fegyver van, indulat van, a többi pedig politika.
Magyar a föld alatt.
Román a föld alatt.
Cigány a föld alatt.
Néger a föld alatt.
Vigyázz kocsi, kici olcó kínai a föld alatt.
Arab a föld alatt.
Német a föld alatt.
A sor végén a rátóti legények, szegények, de mind a föld alatt és még hátra vagy te is, aki mindenkit utál. Az öreg mindig is mondta, hogy a föld az jó dolog, életben tart és lehet tőle battyogni meg átölelni 90 évesen is és Isten meg a bor soha el ne hagyjon, meg ilyenek. Dolog idő.
Ha megfigyeled a gyermekeket és azt, hogy nincsenek előítéleteik, az sokat segít abban, hogy miként gondolkodj. Nem jó görcsösen ragaszkodni olyan elvekhez, ami hamarosan megdől, vagy sosem volt igaz. Pedig mindenki azt hiszi neki igaza van. Tanult ember vagy, valahol automatikusan beégett az agyadba, hogy egy lépcsővel feljebb vagy, pedig:
Tanult ember a föld alatt.
Nem fontos, hogy minden nap erre készülj, de elég ha tudod, hogy senki teremtett embernél nem vagy különb. Nemrég a haverom Böce mesélte, hogy Ő minden nap készül a halálra. Fontos neki, hogy ne legyen mosdatlan és szaros a gatyája, amikor felfektetik a boncasztalra, még halálában is tiszteletre vágyik, mert annyira büszke. Aztán mondtam neki, hogy nem az a lényeg, hanem a kegyelem, hogy eltudja fogadni az ember. Aki nem tudja elfogadni, az adni sem tud. Annak kegyetlen a lelke.
Kegyetlen ember a föld alatt és nincsen sem hangja sem visszhangja.
1Pt 1,24
Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/end.jpg "[kép]")
Bővebben: link -
guga
Közösségépítő
Continue Sör & Disznó Way
VI. rész (itt nincs víz, ez az én kutam)
A nő megvetően nézett a férfira akárhányszor találkozott vele a lépcsőházban vagy a közeli kis fűszeresnél, de ha a parkban a sétabotjára támaszkodva figyelte a ludakat és előtte lépdelt el kackiásan, akkor is csak épp egy gúnyos félmosolyra tellett a szája szegletéből. Nehéz időszak volt, a gyári munkások tüntettek és az édesapja egyre jobban eladósodott. Az estélyeket sem látogatta már a kastélyban, az új előadások is egyre érdektelenebbek voltak számára. Közönyös lett az egész világ iránt és elértéktelenedett számára minden, ami előtt fejet hajtottak a kisasszonyok, az apját látta minden este, hogy keserűség önti el a szívét. Azt a férfit azonban ki nem állhatta, mert a tartása egyenes volt mindig és derűs, soha nem adta fel, látszott rajta, hogy az élet nem törte meg vagy nem mutatta ki. De rendkívül ellenszenves volt számára, egyébként meg nem is ismerte. Látta ahogy a kisasszonyok pukkedliznek előtte és csillogó szemmel néznek rá ha éppen előtte haladnak el a parkban, mindegyik várta a pillanatot.
Aztán egy nap mindenkit teherautókra pakoltak és legközelebb már drótok vették körül az ékszerészt, a nádvágót, a lelkészt, a szerelőt, a fűszerest is és ott volt az apja. Fejét a térdére támasztva, az a férfi meg mosolygósan biccentett mindenkinek. Megdöbbent a látványon, hogy miként bírja és ilyen helyzetben, pedig napok óta nem fürdött senki és enni sem kaptak, csönd és hideg, ez meg mosolyog. Elmebeteg, hogy ilyen helyzetben is csak derűsen mosolyog vagy...?
Aztán tisztek jöttek és fegyverekkel és kiválasztottak embereket. Kiderült, hogy szakács a férfi és női segédet kerestek mellé. Állt a sorban, eszébe jutott az előző pár nap, hogy akiket tömegesen elkísértek nem jöttek vissza, akkor már inkább a férfi mellé, akit ki nem állhat, veszíteni semmit sem lehet vele. Iparkodva tette fel a kezét és már be is sorolták. Konyhai segéd lett a főszakács mellett. Eszébe jutott a sok megvető gondolat és pillantás, amit eddig érzett iránta ha meglátta. Most pedig keresnie kell a kegyét és engedelmeskednie, de csak így élheti túl. Pukkedli.
Ugye nem fontos elárulnom senkinek sem a nevét?
A nőket 2 dologgal lehet megfogni, ugyanúgy ahogy egy férfihoz a gyomrán át vezet az út, úgy egy nőhöz a lelken vagy a pénzen keresztül. Bármelyiket túladagolod a másikra már immunis lesz. Az a nő, aki sok pénzt kap az nem reagál a lelki dolgokra és amelyik sok lelki táplálékot kap tőled, az többet nem foglalkozik a pénzzel. Miért is tenné ha már gazdaggá tetted? Egyensúly pedig nem létezik, mint ahogy nincs élőhalott vagy halottélő, ugyanúgy nincs lelkileg anyagias vagy anyagiasan lelki.
S hogy melyikre helyezi a hangsúlyt az nagy mértékben tőled függ, te melyiket részesíted előnyben. Nincs jogod a nő társadat elítélni, mert te magad vagy, aki ha bármit is adsz azt kapod vissza. Ha anyagias vagy, akkor anyagi dolgokat követel tőled és nem hagy nyugtot számodra és nem elégszik meg, ha lelkies vagy akkor a lelked részévé szeretne válni és egyre többet követel, szerencsére a lélek végtelen s így sosem fogy el. Főleg ha együtt veszitek a kanyarokat, akkor nem kell magyarázkodni és nem kellemetlen, mert mindkettő ismeri az íveket, a sodrásokat, a sarat. Kenyér ettől függetlenül minden időben kell, én megértem.
Az ejtőernyős még a levegőben megsebesült, miután leért elfogták és ellátták a sebét, de kritikus állapotba került és életveszélyes helyzetbe. Vérátömlesztésre volt szüksége és felajánlották neki a néger orvosok. De angol létére nem engedhette meg magának, hogy néger férfi vére csörgedezzen az ereiben. A hazáért és büszkén nézett előre, nem sok maradt neki hátra, büszkén távozott.
Leszerelés előtt abban a hangulatban voltam, hogy ha hazaérek Gyulára, akkor az egész város az enyém lesz, hazamegyek, szétpiálom az agyamat és átveszem a hatalmat minden kocsmában, rengeteg energia dúlt bennem. Aztán kiengedtek a laktanya kapuján és stoppolni kezdtem. Nem mentem vonattal vagy busszal, mint a többiek, mert tudtam, hogy szétpiálják az agyukat és minden kocsmában a mennyezetbe lőnek jelképesen, miszerint átvették a hatalmat. Csendben jutottam el Gyulára, hatalmat sem vettem át, köszönni sem köszönt senki, helyemet sem találtam, mennyezetet sem pedig lőhetnékem támadt, elindultam Pestre, azóta itt vagyok és én vagyok a mennyezet.
Szeretnék írni valami személyeset, de úgy hogy ne bántsalak meg, mert legalább én tudom. A többit meg magadnak köszönheted, nincs hova menekülnöd. Fogod magad, megalázkodsz, leéled az életed és ennyi, az én szerepem nem neked jutott. Tudod lélek és test bár egyben van, de össze nem keverhető. Amit tőled követelnek azt tőlem nem lehet. Két -féle nő van, az egyik pénzért sipog, a másik lélekben kitart melletted a végtelenségig, mert lélekben erős. Ha a pénz elfogy az gyengül meg amelyik pénzen erősödött, a lélek végtelen.
Már megint az apám a téma: aki felültetett a Czetka oldalkocsis motorjára, elvitt a szegedi könyvvásárba és út közben kivett egy darazsat a sisakom alól, fizetett egy fagylaltot, eső esetén visszafordult volna, de végül az aranyláncon függő kastélyt vette meg nekem, mint gyerekmese.
Kis idő elteltével rákérdezett, hogy éppen hol tartok a könyvben és jeleztem végigolvastam. Ő azt hitte nekem teher és elővetette, beleolvasott, rákérdezett, de látta egyezik a történet, amit meséltem az ott olvasottakkal. Nem hibáztatom, mert bizalmatlan volt, biztos fontos volt számomra, hogy megjegyezzem s épüljek belőle. A mesék fontosak, legyél testileg vagy lelkileg akár felnőtt, akár gyermek, mindenkit el kell kápráztatni, egyébként kiég, mint a fű ha hosszú ideig nincs eső. Csak a lélek végtelen és csak az, ami nem kérkedik, hogy mennyije van, hisz végtelen, amit elég egyszer kimondani.
Mostohaapám könyvet rendel, kedvence Kun Béla, lehet venni részletre, hoznak dobozban házhoz vagy 40db könyvet, pedig tanyán lakunk. A fekete-fehér tévé előtt romániából hozott üveglap, ami emulálja a színes hatást. Egy élmény volt, nem színes, de emulálja, mert már majdnem, elég úgy látni és kiszínesedik. Hozzáértő kritikusok szerint a fekete-fehér sokatmondóbb, nem kell kiszínezni feleslegesen. De az ember már csak ilyen, mindenkinek van színes ceruzakészlete. Ha meg van használni is kell. Kiszínezzük a szennyeseinket, ami a kosárból kiborul és éppen vendégek, tudod van aki leplezi, tudom s egyből feltűnik. Pedig gyengébb a harmatnál.
N/A még egyet, ha most kocsmában lennénk akkor jogosan kérném azt a kört, de akár kérem, akár nem, tőlem függetlenül is minden kerek.
Ugye nem fontos elárulnom senkinek sem a nevét?
Ékesen bújj elő, kő alatt rejtőzködő gyerekkorom.
Bővebben: link
[Szerkesztve]
[Szerkesztve] -
guga
Közösségépítő
Continue Sör & Disznó Way
V. rész (tartalom nélkül, de szépen)![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/negativ01.jpg "[kép]")
Normális esetben az emberek nehézkesen fognak neki írni, fogalmazni, előre átlátni és vezetni az olvasót egészen a végkifejletig, sőt egyenesen rettegnek tőle ha őszintén meg kell nyilvánulniuk. A legrosszabb dolog maga a téma megválasztása, hogy amennyire lehet színes és érdekes legyen, utána a cím, az sokakat vonz vagy taszít. Bár hasznom nem származik belőle, de azért igyekszem olyan címet adni neki, ami az elejétől a végéig sziluettként kíséri a történetet. Néha érthetetlen mondatok, átvezetések. Több magyarázat kellene, de ha 10X annyit is magyarázna az ember a helyzet ugyanaz maradna. Valaki azonnal érti és felhasználja, épül belőle, van aki csak hümmög és a vállát rángatja. Ha az életemet nap, mint nap mellette élném is le, ugyanennyit értene belőlem. Nem mindenkit vonz a gondolkodás, a keresés. Általános iskolában enyém volt a faliújság én feleltem az ott megjelent írásokért, a katonaságnál az évkönyvet kellett karbantartanom. Egyszer összetűztek 4 lapot gémkapoccsal és jelentést is írtak róla, mert politikailag elfogadhatatlan volt, amit ott írtam. Ki nem téphették, sorszámozott oldalak voltak, ma egy pincében porosodhat vagy valaki megmelegedett a lángjánál, jól éghetően fogalmaztam.
Ma a műhelyünk ablaka előtt egy idősebb nő pisilt a bokorban, cigi a szájában füstölt és a párja a kerítés túloldaláról pisszegett neki, hogy nem látod ott dolgozik valaki. Rekedtes hangon szólalt meg a nő, szinte olajozásra szoruló hanggal, hogy ki a faszomat érdekel. Éppen telefonáltam és úgy vettem észre, behajtottam a pinceablakot és dolgoztam tovább. Tulajdonképpen megérteném ha abba a helyzetbe került volna, hogy testi kényszer, akkor nem lehet mit tenni, előveszi az embert az utcán és szégyen, nem szégyen ki kell jönnie. De ezt az asszonyt másodjára láttam itt. Az is eszembe jut, hogy biztos volt olyan alkalom, amikor nem vettem észre Őt. Szoktam látni Őket hármasban, négyesben, vagy mégtöbbesben italozni az utca sarkán és nyilván a szükség ideszoktatta, mert nyilvános wc az nincs a környéken, csak ez a hűst adó pár bokor a Gizella 34. udvarában. Nem kérdezem meg, hogy te mit tennél a helyemben, vannak nekem is ötleteim. Az egyik lakó azt mondta locsoljak rá benzint. Nem is tudom mit érezne ha tényleg megtenném és a nő meghalna, én meg börtönbe kerülnék és ellene vallanék, hogy Ő biztatott, számomra meg jó ötletnek tűnt. Csak egyszerűen pisilt, az utcánk feketéllik a kutyahúgytól, néha ugrándozni kell a járdán, hogy ne lépjek bele, a gyerekemet nem vihetem ki a városligetbe, mert minden négyzetmétert teleszartak a hosszú évek folyamán a kedvencek, üvegcserép, csikk és más egyéb. Mégsem jutna eszébe senkinek, hogy bármelyik kutyát leöntsem benzinnel. Pedig, mikor a járda mellett görnyed az eb, amivel épp csak egy percre szaladtak le, hogy megszarattassák és éppen munkába indulsz és ahogy sietve kapkodod a levegőt s megcsap a szargőz..., a kutya gazdája félrefordítja a fejét és utána vonszolja az ebet a nyakörvvel, hogy gyere máááááááááááár az meg még kínjában pössent négyet, ötöt, még görnyed egyet és potyog belőle. Láttam ilyet már sokszor. Az, aki javallotta, hogy öntsem le benzinnel, maga is kutyatartó, van neki egy fekete öleb. Leviszi hajnalban és késő este. Napközben meg vonyít, de neki nem kell hallgatnia, mert késő estig dolgozik. Akad e olyan közöttünk, aki benzint öntene reá? Ma reggel olvastam, hogy emelik megint az árát, mert a hordónkénti bláblá, csak erről lenne szó, hogy drága?
Mint mikor valami körbeforog, lehet zene is, végtelen lejátszásra állítva, néha elkap a gépszíj és egész nap ugyanazt a számot hallgatom, annak a napnak olyan lesz a hangulata, emlékezni fogok rá mindig, kell ilyen könyvjelző minden éjfél közé, hogy megismerd a napokat. Egyik jön a másik után és elszalad. 2 éve készülök felhívni telefonon egy ismerősömet, a telefonszáma kirakva a falra, mégis megfelejtkezem róla minden nap. Aztán eszembe jut, hogy megint elszaladt egy nap, utoljára 10 éve ettem palacsinta tortát. Annak volt olyan látványa, hogy palacsinta, zöldséges hús, palacsinta, zöldséges hús és megint palacsinta és megint, véget nem érő étvágy, az éjjel felfalja a nappalokat és a nappal bevilágítja az éjjeleket újra és megemészti a sötétséget és a telefonszám a falon, készülök. Ő meg gondolom várja, mert bizton örülne nekem, ha megkérdeném mi újság, azt mondaná semmi. Ahhoz oda kell menni és a szemébe nézni, mindjárt megoldódna a nyelve és mosolyogna, rötyögne. Liba bőrözne a háta, hogy emlékszel? Aztán elbúcsúznánk és újra szürke lenne az este, jönne az éjjel, a nappal és megint elmenne pár év, egyre nagyobb lenne a vágy, hogy lássam. A szomszéd értetlenül jönne ki, hát nem tudta, hogy meghalt?
Nem szeretem a politikát és nem is szoktam politizálni, a napokban jutott eszembe, nem is muszáj lereagálni, megvalósítva sosem lesz így ha lehet magadban formálj véleményt.
Nevezetesen a kampány, nagyon szeretném ha lemondanának a politikai kampányról. Mindegyik pártot ismerjük már töviről-hegyire, de ha mégsem akad egy ismerős, aki befolyásol és elmondja miért. Beszéltek az eltelt 15 év alatt eleget, sokan kihullottak és börtönbe kerültek, letartóztatták, élt a mentelmi jogával, cáfolni tudta volna. Szóval elég ha tájékoztatnak bennünket, hogy melyik napon kell ikszelni és én akkor sem fogok elmenni. Majd elmész te és felháborodsz a viselkedésemen és akkor sem fog változni semmi, meg dohoghatsz, hogy aki nem szavaz az ne is formáljon véleményt, aztán ennyiben maradtunk. 38 vagyok, nehéz lenne elhitetni velem ilyen 4 évig tartó ideológiát, főleg ilyen benzin árak mellett, hiába akarnám, még azt a litert sem tudnám megvenni, amivel kiválasztanám Őket. Szóval NO kampány, csak csendben, hasznosabb lenne.
Tegnap egy elhízott kis kölyök 8-10 éves forma túráztatta magát a házunk oldalában, hisztizett és toporzékolt valamiért, amit a nagyanyja nem adott oda, rázkódott a nehéz valaga és zengett tőle a környék. Még hosszú percek múlva is hallottam, pedig már egy másik utcában jártak. A srácot valószínűleg megóvták mindentől, nehogy valami baja legyen, megkapott mindent, szolgálták a saját gyermeküket, ugrottak ha valamit kért és ez lett az eredménye. A tűrő és állóképessége a nullához konvergál, bármilyen nehézség éri az életben azonnal összetörik alatta, nem lesz képes az önálló életre. Nem tudom manapság miért divat az, hogy minden veszélytől megóvni a gyereket, ha az óvodában spenótot adnak császármorzsa helyett mindjárt magán óvodába kényszerítik.
Hagy csináljak azt, amit akarok, a végén mindig ez a lényeg, minden gyereknek a saját akarata lesz a legfontosabb s ha nem sikerül, akkor kiborul és hisztériázik.
A szülő meghajol a gyermeke akarata előtt, valami megváltozott, az atyai pofon elítélendő. Pedig de sokat kaptam és áldom Apám kezét érte, hogy megmenekítette a lelkemet és példát mutatott. Az én gyermekem tud kérni és eltudja fogadni azt ha nem a válasz valamire.
Az éjjel azt álmodtam, hogy egy lakótelep oldalában sétálva mobiltelefont és igazolványokat találtam. Buta, sete, sötétkék telefon volt, jött velem szemben két fiatal és megkérdezték nem találtam e véletlenül kulcsot vagy iratokat? Mondtam neki de találtam telefont és iratokat, visszaadtam nekik és flegmán a tenyerembe rakosgatták az iratok közül a szemetet,áruházi blokk, villamos jegy, papír egyéb hulladék. Csodálkoztam is a hozzáállásukon és még arra is emlékszem, hogy kínosan ügyeltem rá, hogy a szemetesbe rakjam a papírfecniket. Utána felébredtem és hevesen vert a szívem, valami mást is álmodhattam ha így kiakadtam s ráadásul álmomban. De örültem is neki, hogy felébredtem, mert közben eszembe jutott, hogy kint maradt éjjelre a magyar zászló a házunk falán, pedig direkt megkértek rá, hogy 20-án reggel rakjam ki és este vegyem be, mert ellopják. Kimentem érte és becsavartam majd letámasztottam a sarokba, sokáig nem tudtam elaludni, az alvás nem az én kedvencem. Sokáig néztem a plafont és forgolódtam. Majd álmodtam valami futurisztikusat, ahol hatalmas gépek a levegőben, gigászi alkotmányok és vonultak, kicsinek éreztem magam és megint felébredtem, verítékben úsztam, reggel 4h-kor keltem, a gép elé ültem és néztem mint a légy. Ebből már nem lesz alvás. Kossuth rádió, de ott csak 5h után van élvezhető műsor. Egy órám maradt álmodozásra, álmodozni jó, serkenti az ember tettvágyát, hogy még mindig nem sikerült.
Lehajtott fejű ember ül a járdán, mellette családanyák gyerekkel és szatyrokkal vonulnak el, nyugdíjasok, szinglik, ránéznek, elhúzzák a szájukat és szánalom nélkül tovább állnak. Egy darabig nézem majd megérintem a vállát és felemeli a fejét. Nem részeg, nem koszos, nem büdös csak a fájdalma nagy. Nem tudom mi történt vele, kit vesztett el vagy kit nem kapott meg de a szeme nagy lelki sebről árulkodott, bannolni kéne, faszba az ilyennel, minek rontja el a rossz kedvével meg a lelki nyomorával az ember napját? Nem kellett kérdeznem tőle semmit, biccentettem és tovább álltam, egyelőre még én is és Ő is emberek vagyunk, ez a közös tulajdonság számomra elég ahhoz, hogy megérintsem a vállát. Nem állt fel, újra lehajtotta a fejét, ez esett jó neki ott és akkor. Nekem is voltak már extrém megnyilvánulásaim, nem hibáztatom, hogy miért nem vonult el a saját szobájába ha magányra vágyik. Valakit okolnia kell a történtekért, de nem talál senkit, ezért odaült, hogy mindenkit okoljon érte. Például téged, aki ezt olvasod. Néha túl nagy fájdalmakat hordozunk, amit nem lehet dallamokba és négysorosokba foglalni, fejet kell hajtani.
Ha egymás mellé állítanám a hisztériázó pár éves gyereket, amelyiknek rázkódott a valaga egy szelet csokoládéért és ezt az embert, amelyik néma csöndben ült. Ugyanazon a létrán ülnének csak a fájdalom fokozata lenne más. Mindannyian ugyanazon a létrán kapaszkodunk és ha eljön az a pillanat, mikor feladnánk s meghalni volna jó, akkor érdemes lenézni, hogy embereknek mit kell kiállniuk alattunk, miket kell nekik szenvedni és mégis kitartanak. Akkor lehet erőt meríteni ha látod mások küszöbét, ha az ajtón beengednek, be a szobába és leültetnek, kerülj beljebb. Mondják, hogy arról ismerszik meg emberek lelke, hogy ha kopogsz az ajtajukon, akkor miképpen fogadnak. Csak résnyire és egy pislogó szempárt látsz és kurta kérdéseket vagy szélesre tárja az ajtót és beinvitál. Beteg világban elsatnyult lelkű emberek félnek és lakatot tesznek a szívükre, őrlődnek a saját gondolataik fonalán, nem nyitnak ajtót senkinek. A nagymamám azt mondta nekem utoljára, hogy sok földi jót fiam és becsüld meg magad.
Az Ő fájdalom küszöbe sokkal magasabban járt az enyiménél, tudom, láttam s mégsem adta fel soha. Mint két galamb, sírjukban is egymás mellett fekszenek. Ahogy mesélte nem volt túl szép, a fájdalom szépítette meg nekik, az elszenvedett vereségek, amit kiálltak együtt és végig. Attól szép, hogy együtt és nem adta fel egyik sem, nagyapám pedig elég szótlan ember volt, amolyan magának való, megviselte a háború. Nem az, hogy 5 percet késett a pizza, vagy hogy ha zöldre váltott a lámpa, az előtted lévő nem indult azonnal és ráfeküdtél a dudádra. Nekik nem volt mit megnyomni, nem volt hangjelzés. Akár a halak, némán kell tűrni ha a szádba akad a horog.
Idétlen lányok vihognak egy vidéki presszó lépcsőjén és veszettül nyomkodják a telefonjaikat, semmi önbecsülés, odadobnák magukat az elsőnek, aki fizet egy kólát és elregéli az alapot, hogy szép vagy s légy a feleségem, de nem ismerik a férfi hormonháztartás titkát, amelyik az első spricc után alábbhagy, főleg ha nem kell érte küzdeni. Több lenne a lány és sokkal kevesebb a fiú, hogy éjjelente a bokor takarásában térdelnek és másnap azt sem tudják ki volt az? Egyik ismerősöm meséli, hogy házibuli, a lány leitta magát és utána azt játszották, hogy levetkőztették meztelenre és mindenki ráhányt a hasára, aki késztetést érzett ilyen jellegű szórakozásra. Na most ehhez kell a szülő, aki adja a lakását, hogy fiatalok, hagy csináljanak, amit akarnak, kell a szülő aki elengedi Őket, hogy fiatalok, hagy csináljanak, amit akarnak, ne korlátozzuk Őket és kellett hozzá a fiatal, akinek igénye támadt erre és nem volt aki fültövön vágja és hazáig rugdalja. Mostanában a szülők is óvatosabbak az atyai pofonnal, mert ha a szomszédnak éppen rinyája van és meglátja, akkor feljelenti hisz magyarok vagyunk. Utána a gyámhatóság meg úgy kérdezi a gyereket, hogy az pont úgy válaszoljon, te meg nézhetsz, mint a légy, elveszik a gyereket tőled, a kiérkező rendőr gyomorszájon vág a botjával, hogy köcsög szülő, a bíró elítél, a börtönbe meg seggbe basznak, hogy kurva anyádért erőszakoskodsz gyerekekkel te vadállat. Szóval csak óvatosan az atyaival, hülye törvényeket hoztak és az most a gyomron hányásnak kedvez. Egy dolgot lehet tenni, a gyereket meg kell tanítani arra, hogy mi az igazi érték. De ha te sem tudod, akkor mire taníthatnád meg azon kívül, hogy hagyod hagy csináljon, amit akar?
Nincs kire szavazzak.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/fuckoff.gif "[kép]")
-
guga
Közösségépítő
Continue Sör & Disznó Way
IV.rész (libabőrös a hátam, a hamburgeremben találtam)
Nem szeretem ha pszichológusok elemezgetnek, sem amit gondolok, sem amit írok és a kiskoromat sem, apámhoz fűződő viszonyomat sem. Semmit sem. Ezt nem lehet megtanulni és levizsgázni belőle és felállítani egy értékrendet, hogy ha halottként álmodom meg magam, akkor hosszú életű leszek, ha meg elfojtott szexuális vágyaim vannak, akkor tuti lekaszabaltázom az erdő legnagyobb fáját ezzel a kis heringgel. Nincs ilyen, lehet bárki pszihomókus és elismert, nincs hozzá nulla bizodalmam. Apám hívott, hogy 2 hétig szabin lesz, mennék is meg nem is. Jó lenne az öreggel levonulni egy kőrös partra halászni, sörölni, vihogni és csapkodni egymás térdét, de itt a család. Nem könnyű kétéltűnek lenni, duhajkodni és egyben itthon is helytállni. Valamelyik énem győzni fog, péntek este kell indulnom legkésőbb, hogy hajnalban ott legyek. Nem fogom előre bejelenteni neki, ha megyek, akkor hajnalban 2-3 között fogok lemászni egy szenes vagonról a biciklimmel a nyakamban, a hátizsákban jéghideg unikum és megkocogtatom az ablakot, nem fog érdekelni ha fáradt és nyúzott. Úgy fogok viselkedni, úgy fogom kezelni, mint ha délután háromkor érkeznék. Egyszer már csináltam ilyet, leutaztam Gyulára meglepetésszerűen és mikor hajnalban indult melóba, akkor odagurultam mellé. Nézett, mint a légy a hajnali feles pedig jólesett vele. Akkor nem ment be dolgozni, velem ökörködött, de csak egy darabig. No wax, no way.
Elégtek a gyulai ismerőseim, egytől egyig. Mind alkoholista, mást nem lehet csinálni Gyulán. Vagy eljössz onnan végleg vagy alkoholista leszel. Nemrég hazamentem és sorolták a kocsmában a neveket, hogy ez is meghalt, az is, ez lefordult az ágyról álmában, ez terhes lett és belefojtotta, ez...egyáltalán élnek ott normális életet emberek? Bandikát nagyon sajnálom, rendkívüli módon kötődtem hozzá, de nem csak hozzá, mindegyikhez, akivel akkor együtt dolgoztam. A végletekig ismertük egymás magánéletét. Páfrány, Zolcsi, Jancsi, azóta mindegyik alkoholista. Bandika meghalt, Ő volt az, aki álmában. Furcsa szó ez a kötődés, mindenki kötődik és azokat mérlegeli napról-napra, percről-percre. Ritka a feltétel nélküli. Extrém esetben hallasz egy zenét és azt sem tudod ki az előadó, de a zene megfogott és kutatni kezdesz, hogy ki az. Ha megvan, akkor fotót, több lemezt, hasonló érdeklődésű embereket kezdesz el gyűjteni. Olvasol egy jó könyvet és úgy érzed rólad, neked szól, elkezded gyűjteni. A végén mozaik elemekből összeállítod saját magad, megmondják mások helyetted, hogy mit érzel, megfogalmazzák, elénekelik és te utánuk dúdolod, megveszed a lemezeiket.
Apám 30 éve keresi egy szám előadóját, már levelet is írt a Kossuth rádióba, akárhányszor találkozunk mindig elfütyüli a dallamát, hogy fiam jegyezd meg s ha hallod, akkor azonnal. Általában nem jut eszembe utólag, talán a sok sör miatt. Mindig túl sokat vihogunk közben és el lényegtelenül, a végén már Ő sem tudja, fütyülni sem tud, járni sem, a végén majd jön egy telefon, hogy Apád és szünet.
Remélem nagyon távol van még a pillanat, 65 éves, túlhajszolt és még úgy érzi az elején van. Megkeresem neki azt a dalt, még életében. Kötődöm hozzá, pedig nem írt és nem énekelt semmit. Nem volt apának sem jó, de Apának való, véremből való, lehetetlen megtagadni.
Minden reggel (reggel?) hajnalban, mikor felkelek, első dolgom a fülpiszkáló. Kikotrom és addig forgatom, amíg csiklandoz, kihúzom és megnézem, beledobom a kukába. Azon gondolkodom közben, hogy amíg nem volt fülpiszka, addig mivel oldották meg? Mutató ujjal matattak és utána ránéztek a köröm aljára, majd beletörölték a bekecs oldalába? Ez a túlzott higiéniai követelmények és adottságok, valamint hogy értékrendje van a fogselyemnek, legyengíti az embert.
Azt látom, hogy minél jobban óvakodnak, minél jobban törekednek a biztonságra, annál több a baj. Minél higiénikusabb, annál fertőzőbb, a serpenyő ellenkező oldalára is kerül. Már nagyapám és nagyanyám is rákban halt meg. A nagyapámat nem láttam végnapjaiban, csak emlékezni tudok rá, a nagymamámnak viszont előtte megfogtam a kezét, elbúcsúzott és megköszönte, hogy meglátogattam. Ijesztő volt, ahogy sok földi jót kívánt, nem is volt űrhajós. Láttam egy könnycseppet legördülni az arcán, igazi volt, talán, mert szeretett a nagymamánk lenni. Torokrák, megfulladt. A nagyapám rosszabb helyzetben volt, mert a végén már nem tudott magáról, végig vizelte az előszobát és nem vette észre ha odacsinált a konyhában maga alá, hallomásból tudom, Apám sokat panaszkodott.
Nincs az embernek tisztessége, csak harcol érte. Ki iskolázottsággal, ki hírnévvel, néha egy szép autóval, szép házzal, asszonnyal, mind csak testi vágy, a lelki javadalmakkal senki sem büszkélkedik. Talán, mert mindenki szegény, de ha lelkileg szegény lenne, akkor gazdag is lenne. De a lelkében nem szegénység van, hanem gazdagság. Minden van ott az igazság helyett. Ha mindenkinek ugyanaz lenne a lelkében, akkor nem lenne háború. Már írtam a gyermekeket, nincsenek korlátaik, előítéleteik, azonnal mosolyognak, azonnal játszanak, felnőttnek lenni nehéz, körülményes és telve van külsőségekkel, amit azért használnak, hogy a gyengeségeiket elleplezzék. Ma reggel 4 órakor keltem, ránéztem a fülpiszkálómra, egy kevés barna, berepült a szemetesbe, mint minden nap, de ez a mai különleges, mert aranybarna volt, hagytam kicsit állni, amíg már nem hallom a külvilág zaját, hamar beérik így és legalább addig sem zavarnak. A csillogás sok mindent elfed, mit elfed, elvakít. Ha nagymamámat kérdeznétek, akkor annyit tudna mondani, hogy sok földi jót, de tényleg és őszintén, az a könnycsepp még igazi volt, nem ilyen reklámfilből lopott.
Nem tudom mit kerengek itt a halál témája körül napok óta, ráadásul kellemetlen helyzetbe kerültem akaratlanul és csak utána gondoltam bele, hogy mindegy mikor olvassa el valaki ha már leírtam és neki pont akkoriban távozott egy közeli ismerőse, kiemelt hangsúlyt kap számára és akár úgy is érezheti nagyképűen írok e dologról, mint akinek még nem ment el hozzátartozója és pökhendien kezelem a témát. Pedig pont ellenkezőleg, a legnehezebb dolog egy sérült vadállatot ellátni. Aki fogott már a kezébe ragadozót törött lábbal vagy bordával az tudja miről beszélek, nulla bizalom, az akkor és ott semmit nem segítségnek vesz, épp ellenkezőleg, ezért túl kell járni az eszén. El kell altatni a gyanúját, el kell vonni a figyelmét, helyre rakni, bekötözni és szabadjára engedni. Soha nem fogja megköszönni, sőt ha legközelebb látod a fogát vicsorítja rád, de legbelül tudod, hogy ennél szebb dolog nem is történhetett volna, még a legapróbb támadásáért is hálás vagyok, hogy azt nekem szánta.
Azon gondolkodtam, hogy tetszik e a cím és egyáltalán arra gondolsz e, mint én vagy valami teljesen alpári dologra, hogy a parasztja veszi a söröket és disznóságokat ír, majd jót vihogsz a tenyeredbe, mert ennél azért képzettebb vagy és Gőtéhez szokott. Még én is csak fűzöm egymás után a gyöngyszemeket. Egyikért lemerülök, felnyitom a kagylót és kiveszem belőle, mindegyik gyöngyszem egy-egy betokozódás, elrejtett, elfeledett érzés, pszichológusoknak tilos, mert utána mindjárt beillesztenék valahová és elemeznék. Nem vagyok sorozatgyilkos, nem illik rám az az elmélet, amire ötöst kapott, hiába van róla papírja, rajtam nem segít, mindenképp meghalok. Majd ha azzal áll elém, hogy azért tanultam eddig, hogy életben maradj és soha ne kelljen halált látnod, akkor megfontolom, de mire eljutna erre a szintre én távozom, a 22-es csapdája.
Ha meg még azt is elárulom, hogy szinte minden éjjel halakkal és repülőgépekkel meg halott emberekkel álmodom, akkor most a tanult pszihomókus mindjárt egy oázisban érzi magát. Inkább beszélek Apámról és a hozzá fűződő viszonyomról. A virágot is a gyökere táplálja, az ember lelkét pedig Isten táplálja, ha nem jut eledelhez, akkor elsatnyul s szenved. Ez így elég kommersz, ez alapján én sem Istenhez fordulnék, inkább ellene. Szerintem az őszinteség lehet a megoldás. Elmondok egy titkot, egyet te is, utána én is róka leszek, te pedig kis herceg, a végén megesszük az elefántot és naggyá leszünk, lesznek igazi könnyeink, igazi érzéseink és kikapcsoljuk végre a tévét. Mekkora felismerés, hogy a szaruhártya mögött egy másik ember van és nem egy akciós termék, aminek ha nem tetszik az ára, akkor eldobjuk. Vannak dolgok, amik nem megfizethetőek, ezért nem is pénzért adják. Az igazság mindig ingyen van és egyenes, nincs takargatni valója. Nem kell visszavinned, hogy kérem ez nem az a méret s cseréljék ki, nem kell átcímkézned, mert névtelen, nem kell bedugnod a szivargyújtóba, hogy izzon és utána lángra kapj, igaz s magától teszi azt.
Nem könnyű kétéltűnek lenni, valamelyik énem győzni fog. Győzzön a jobbik, főleg hogy állandóan rosszalkodok.
14.
Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
15.
Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.
16.
Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17.
Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
18.
Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19.
Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20.
Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21.
Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
22.
Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
23.
De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24.
Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25.
Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
Vizesblokkal ma pont erről beszéltünk, nem találom magamban a jót.
Bővebben: link -
guga
Közösségépítő
Continue Sör & Disznó Way
III.rész (olyan, mint egy tánc)
Ha van egy témád, amit úgy szeretnél körüljárni, hogy se hozzátenni, se elvenni ne lehessen belőle, akkor fogod és odajárulsz elé, meghajolsz és felkéred egy táncra. Kecsesen biccent egyet és engedékenyen a kezeid közé simul, engedi, hogy vezesd és diktáld a lépéseket. Az első lépések mindig bizonytalanok ha ismeretlen témával és talajon, de később magától megy, mint ha mindig is ezt csináltad volna és minden a helyére kerül, rájössz, hogy az a korai bizonytalanság is része volt, anélkül nem ment volna. Ma vásároltam egy adatkábelt a Murányi utcában. Belépek a helységbe és fel sem néz, szemüveges, fáradt, unott, fel sem néz még mindig, pedig már túl vagyunk a köszönésen és elsoroltam mihez kell. Egy lendülettel megfordul és leemeli, majd a pultra helyezi még mindig anélkül, hogy rám nézett volna és tudta volna kinek adja, kinek köszönt. Unottan nyúlt a fiókba a visszajáróért és már léptem is volna tovább, amikor felemeli a fejét és rám néz, a számlát még megvárhatná, ha már kérte. Azt hittem, amolyan kötelező jelleggel adja, válaszoltam. Mert az is, válaszolta ridegen és átadta.
Ugye kéne előre tudni, hogy hány részből fog összetevődni? Én sem szeretem egy jól sikerült filmnek a másod és harmadrészét, csak azért vetik magukat újra a témára, mert siker volt, nem a téma önmagában a mozgatórugó. Őszintén megmondom nem tudom, lehet menet közben másról is fogok írni és kimarad egy-egy rész, ennek oka, hogy nem tudom mit akarok csak azt, hogy hogyan csináljam végig. Nekem is volt piros neoluxos punk barátom, akivel megittuk még a körömlakkot is ha bulizni indultunk, utána készek voltunk, nem volt miről beszélni, nem volt mit hozzátenni, elvenni sem tudott senki semmit. Viola u. IX. kerület, nem messze az Üllői úton egy étterem a Symphonia. Böcével ott kezdtünk, rántott sajt, tartár mártás vagy zúza pörkölt és sörök, majd mellette az éjjelt nappallá változtató boltban Éva vermouth, de abból sok. Volt egy kiszuperált épület, aminek az előcsarnokában egy Barkas volt felhúzva a plafonjára és köteleken lehetett felmászni rá. Akkor még nem voltam 120kg és néha sikerült. Volt karókkal szétvert zongora és dobfelszerelés. Én már akkoriban is az ország legjobb dorombosa voltam és a sebtiben alakult zenekarokat kísértem vagy Ők engem, amint végighánytam a futó utcát. 22 óra után kapuzárás volt, a téglafalon kellett keresztül mászni, pedig volt kulcsunk csak a házmester be is reteszelte külön a ház kapuját. Aztán meghalt és rendszerváltás is volt, de a vermouth-ot is megutáltam és az épületet is lebontották, teljesen összezavarodtam.
Inkább ne beszéljünk róla, jobb eltemetni. Vannak olyan helyzetek, amikor mindketten tudjuk és ismerjük a téma mélységét, zavaró mindkettőnknek beszélni róla és ahelyett, hogy nyíltan kiteregetnénk a kártyáinkat, elintézzük egy jó akkor ne beszéljünk rólával. Ettől a helyzet és az egymás iránt táplált érzések és gondoltak nem fognak megváltozni, csak félre lesznek téve, úgy mint egy étel ha forró. Azt mondják az idő mindent megold. Az anyai nagyanyám már elmúlt 70 éves, valamikor 40 éves korában veszett össze a húgával. Kértem Őt sokszor, hogy csak kedvesen, csak álljon elé és …. tököm tudja én elé állnék, a testvérem, kíváncsi vagyok rá és nem nézném tizenévekig, hogy szúrós szemmel néz rám. Szerencsére nincsen haragosom, senkinek nem okoztam olyan bosszúságot, hogy bujdokolnom kellene vagy félre fordítani az utcán a fejem. Mondom neki így akarsz elmenni, így akarsz meghalni, hogy bennetek van hosszú évek óta ez a félreértés és ez a tüske? Egyszerűen csak állj elé bátran és gyere igyunk egy kávét, de régen nem láttalak mesélj, mi van veled, stb. Én nem engedném eddig elfajulni a helyzetet. Apám és a testvére is ebben a helyzetben vannak, mindkettőnek igaza van ha hallom Őket beszélni, de alig köszönnek egymásnak, a harag a szívükben hosszú évek óta. Fekszenek, ébrednek és valami szar kis félreértést őrizgetnek és ápolgatnak a keblük alatt. Fontosabb számukra az önigazolás, mint a békesség, Apámat már egyszer leugattam ezért.
Van a másik véglet a szerelem, amikor nem mersz odaállni elé és feltárni az érzéseidet, mert félsz a megaláztatástól. Mi a fontosabb? A választottad elnyerése és hogy ennek érdekében megalázkodj előtte még, akkor is ha elutasít vagy a büszkeséged? A büszekséged te vagy és ha annak engedelmeskedsz, magadra maradsz és pátyolgathatod az egódat, hogy te milyen szerencsétlen állat vagy.
Csak bátran, ne ábrándozz, inkább állj elé, emeld fel a fejed és nézz a szemébe.
Csak arra vár, hogy vond magadhoz és átöleld, egy kis gyengédség, törődés, ami a személyének szól. A bizonytalanságod az, ami elriasztja. Én például soha nem mertem elmondani egy lánynak, hogy mit érzek iránta, s miután egyszer megtettem, megmondtam, többé már nem volt rá szükség, összeházasodtunk, 2 gyerek és a nagyobbik itt rángatja a vállamat, hogy Apa nézd. Bárcsak eltudná rejteni az érzéseit és nem lenne olyan magabiztos, nem zaklatna annyit
Azt mondják a szem a lélek tükre (bocs georgo) a lélek tükre a 10 parancsolat, mert tudva vagy tudatlanul, de mindent ahhoz viszonyítasz, attól eltérni nem tudsz, az az alapja mindennek. Egy lány nógatja az anyját a keletinél és kiabál vele, otthagyni nincs mersze, mert az anyja, de távolabb kerül amennyire csak lehet, mert részeg, nem tud magáról és bevizelt. Éppen most kelt fel a földről, farmernadrágja végigvizelve és gyűrött, koszos, a lány még ránézésre is kiskorú.
Kit lehet ilyenkor hibáztatni? Mi a mérce? Mi alapján nézel rájuk és mondod azt, hogy yuyy? Ez nincs tovább, nekem az is elég annyi ha legyintesz, az már elég bizonyíték.
Szeretek kérdéseket nem megválaszolni, témákat nyitva hagyni, jobb ha a végét mindenki maga alakítja ki. Nézem a nagyobbik fiamat, nézem a kisebbik fiamat és nézem magamat. Eszembe jut a halál és hogy mindenki milyen nyugodtan él vagy ha aggódik is tenni ellene semmit sem tud. A nagyobbik fiamnak már van veszélyérzete, a kisebbik még simán felmászik vizes lábbal a fürdőkád szélére, nemrég is éktelen visításra rohantam be, mert lehátasozott a csempére. Alakul a veszélyérzet, elengedhetetlen hozzá néha egy-egy ilyen sérülés és nem csak testben. Lélekben is így működik, csalódnod kell emberekben, hogy megerősödj.
Eszembe jut, hogy vajon milyen halált halok? Egy tuti, nem szeretnék hosszú ideig szenvedni, persze ki szeretne? Idejét és módját nem ismerem, tehát nyugodt lehetek, egy biztos, távoznom kell. Nézem a nagyobbik fiamat, aki néha rákérdez ezekre a dolgokra és ilyenkor eszembe jut, hogy ezt vajon epromba égették neki, hogy tud róla? A kisebbik csak mosolyog, nem tud semmiről, boldog és tárt karokkal jön felém, hosszú évek múlva meg a karom alá nyúl és felsegít egy hordágyra, majd lecsukja a szemem, mert azt mondják az a lélek tükre és ha távozott, akkor nincs ott mit nézni és kit keresni. Nem szeretném ha egyszer is félrefordítaná a fejét ha találkozunk az utcán, most még csak 2 éves, a másik meg 9 éves, mindkettő bizalommal és örömmel fordul hozzám. Nyitva hagyom, érdekesebb is és szituáció függő a téma és még én is csak az elején járok.
A nagyobbik fiam 9 éves létére kijelentette, hogy Ő csak úgy nem megy oda valakihez, előbb meg kell ismerkednie vele. A kisebbik a saját korabelivel simán összeölelkezik és azonnal félrevonulnak játszani, még nem lépte át azt a határvonalat. Neki jöhet cigány, néger vagy kínai, azonnal átöleli és mosolyognak egymásra, magukra kéne Őket hagyni végleg. Téged is magadra hagytak végleg. Nézel ki a fejedből és az önigazolásod sokkal fontosabb, mint egy bátortalan mosoly, ami után jöhetne az átölelés, kacaj és a játék, egy indok mindig akad, hogy miért nem.
Megszakítjuk adásunkat és pirossal:
15. Mk 10,15
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.
16. Lk 9,48
És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.
Kevesen vallják magukat gonosztevőknek. Nemrég megkérdeztem egy embert, aki magát jó embernek tartotta, hogy szerinte kik a jó emberek?
Azt válaszolta:
„De itt kb. azokra gondoltam, akik rendesen melóznak, (a bevásárlási szokásokat hagyjuk), de nincs (olyan) autójuk, házuk, stb, amilyet szeretnének.
Az élet valahol kompenzál”
A Bibliában ellenben ez áll:
32. Rm 3,23
Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.
Mielőtt valaki lefedné a szemed olvasd el, amit írtam, olvasni csak az tud, akinek van lélek a szeme mögött. Mert azt mondják az a lélek tükre és ha távozott, akkor nincs ott mit nézni és kit keresni.
Olyan ez akár egy tánc. Szabad? Na ne gyerekeskedj!
Bővebben: link
[Szerkesztve] -
guga
Közösségépítő
Continue Sör & Disznó Way
II.rész
Utoljára 1998-ban olvastam könyvet, előtte szenvedélyes gyűjtője voltam sok elismert írónak, 3 nagy kedvencem volt: Kurt Vonnegut (összes) William Wharton (ami fellelhető) és Boris Vian, utóbbiért haraptam, mert megvoltak a ritkaságok is és mindig kölcsön akarták kérni s utána soha vissza nem hozni. Vonnegut volt az első számú kedvencem és minden könyve után asszimilálódtam. Úgy éreztem ha e világból távozik, akkor én veszem át a helyét, mert hasonló a gondolkodásunk és az érzéseink. Persze egy személyes találkozás alkalmával valószínűleg pár másodperc alatt lelombozott volna és meggyőzött volna az ellenkezőjéről, hogy szar kis senki vagyok és a fellegekben járok. Inkább magamtól nem kezdeményeztem sem a kapcsolatfelvételt, sem a megaláztatást. Egy világ dőlt volna össze bennem, az is eléggé kiábrándító volt, amikor a Hobo Blues Band koncert után a Fuchs László zongorista nem adott cigarettát, arra hivatkozván, hogy erős dohányos.
Úgy terveztem ezt a Continue Sör & Disznó Way sorozatot, mint egy nyakláncot, egyenként akár egy gyöngyszem, lehet értelmetlen vagy fénylő, de ha sorban összefűzi az ember őket és a választottja nyakához emeli, az pedig megadóan lehajtja a fejét, hogy hátul összekapcsolhasd majd felemeli a fejét és a szemedbe néz, akkor arra vár, hogy legalább egy kis csillanás a szemedben vagy egy apró könnycsepp, amit zavartságodban eltörölsz egy szipogás kíséretében, mert nem oly könnyű az élet. Elszáradunk, mint a fű, hajnalban már emlékezetünk sem lészen, legalább egymás felé, legalább ha már itt alszunk, ha már kimondtam igen, ha már vállaltam a holtodiglant, akkor elkísérlek és kérlek légy az az ember, aki nem mond nemet ha fáj, ha szenvedek, ha elesek, ha végtelenül magányosnak érzem magam és minden komoly dolgot elviccelek. A végén megérted, addig is ne értelmet keress benne, hogy miről írkál ez a barom, gyűjtögess, vegyél egy mély levegőt és merülj alá, lehet elsőre nem sikerül és levegőért kapkodva a felszínre jössz. Majd a következő, minden a helyén van, kár szenvedni emberért, hogy elhagyott vagy éppen nem kaptad meg, benne vagy a tervben, a föld nem véletlenül forog, te nem véletlenül szenvedsz. Azt mondják a gyöngy a kagylóban úgy képződik, hogy bekerül valami piszok.
Sokáig nem mertem leírni és kimondani, hogy Anyámat nem kedvelem. Mivel korán elváltak így hányódnom kellett kollégiumokban s kettejük között, Apám volt az, aki törődött velem és magával vitt, fogta a kezem, megnevettetett. Akkoriban Anyámmal nem volt kapcsolatom, de mikor szabadultam a börtönből Ő volt, aki elém jött és azt mondta gyere haza fiam. Utána jött el az a pillanat, amikor azt mondtam el innen messzire. Előtte Apám volt az, aki elküldött, mert az akkori felesége megmérgezte magát és válaszút elé kényszerítette. Vagy én megyek a háztól vagy Ő. Apám félre vont a tyúk ól mögé és suttogva mondta, fiam te már felnőttél, el kell hogy menj. Hát mentem, háttal vagy nem háttal hát szarok a helyesírásra, de elindultam. Az akkori feleségétől lett két gyereke, utána elhagyta Apámat a nő gyerekestül, életestül, felnőttesen és ékesen. Én már rég messze jártam és nem nehezteltem rá ezért. Azt mondják van kárpótlási jegy.
A nagyobbik fiam most is itt ül mellettem és Apa nézd, éppen filmet néz, valami mesét, fontosnak tartja megosztani velem. A kisebbik már szuszékol, hortyog s az anyja néha mérges rá, mert éjjelente százszor fel kell ugrani hozzá, hogy a szájába adja a cumis üveget. De legalább egészséges, tiszta vasgyúró, felborítja az egész napunkat. Ő az egyik gyöngyszem, érdemes volt visszatartani a lélegzetemet, alámerülni és...
Természetesen nekem is vannak problémáim, nem tündérmese ez, én is irigyelek más embereket, hogy és kár is folytatni miért, mert csak a lélek gyötrelme az.
Pár napja kerékpározok vígan és egy vak ember sétál át a zebrán, de elvétette az irányt, nem a zebrán ment, hanem ferdén és sok méterrel arrébb be a száguldó autók felé, már messze voltam de megálltam és visszafojtott lélegzettel vártam mi fog történni. Az autók megálltak és nem dudált rá senki, látták a botot a kezében, ahogy irányt tévesztve a kocsik közé keveredett, hirtelen mindenki türelmes lett. Megvárták, amíg megkocogtatta a járdaszegélyt és valaki útbaigazította, hogy éppen az ellenkező oldalon jár. Előtte való nap meg más miatt kellett megállnom a kerékpárral. Egy fekete megnemmondomi autós kikanyarodott az autójával, de úgy mint ha dodgem lenne. Darabosan mozgott az autó és, ahogy kanyarodott ki megkarcolta a mellette elhaladó autó oldalát. Ettől ideges lett és hirtelen kivágott, átkerült egy kicsit a szembejövő sáv oldalára és levitte a lámpáját egy másiknak, majd idegesen bekanyarodott egy mellék utcába és majdnem elütött egy gyereket. Majd felparkolt a járdára a kerítéstől 10cm-re. Kivágta az ajtót és nekiállt basszamegozni keményen. Ujjaim a kormányon és nem mertem elindulni, féltem még nincs vége, szeretnék hazajutni épségben, hagy örjöngje ki magát, nem érdekel, minden mindegy, csak jussak haza, másodpercek kérdése volt, hogy kifordulás közben nem engem kapott el.
Szerintem ennyi elég, ha ennél többet írnék emészthetetlen lenne, nekem még ez is sok, mondom utoljára 1998-ban olvastam könyvet. Azóta írok.
Ahogy öregapám szokta volt mondani, Fiam! Isten és a bor soha el ne hagyjon!
Bővebben: link
[Szerkesztve] -
guga
Közösségépítő
Continue Sör & Disznó Way
I.rész (6X6)
Jób 5,14
Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/csdw1.jpg "[kép]")
Gyulán születtem 1967 December elsején, semmi közöd hozzá, hogy hány órakor és anyámat sem kérdezem meg, utálom a horoszkópjaidat. Apám egy mondattal bebizonyította számomra, hogy nincs értelme, mert ha két ember ugyanabban a pillanatban születik meg, de a föld ellenkező oldalán, akkor emberi számítás szerint az egyik bak lesz a másik meg a rák tudja, de időzóna eltérés van, pedig ugyanaz a másodperc, amikor felsírnak.
-
Felsírnak a csecsemők valahol az egyik ajtó mögött, eszeveszetten visítanak. Én a vesémmel várakozom, mert már lassan 39 vagyok. Nem tudom melyik zavar jobban, a szüntelenül belém hasító fájdalom vagy a csecsemők sivalkodása. Szeretném nem hallani, mindig felelősség vállalásra ösztönöz a hang. Végre sorra kerülök és már nem hallok semmit, bekenik a hasamat valami zselével és forduljak oldalra. 3 köves vagyok, akár egy óra.
-
Óra az nincs a karomon, Apámtól egyszer kaptam valami száljuz márkájút, előtte meg a térdére ültetve próbált tanítgatni a mutatókra, hogy kis mutató, nagy mutató, kis matató, nagy matató. Azóta sem tudom mennyi az idő, de soha el nem kések, nem tudom milyen nap van és hányadika, de mindig időben vagyok, nem lehet belőle kilépni, akkor meg minek az óra? Az csak körbe jár, mint a megmakkant oroszlán a ketrecben.
-
Ketrecben tartott rókáknak egyetlen előnyük van amellett, hogy rendkívül büdösek, nem kell futkorászni a lelövésükhöz. Anyám házibarátja egy vadász lesben állt a ketrec előtt és kilőtte a rókákat egyenként, majd megnyúzta. Sózni is kellett a bőrt, hogy meg ne rohadjon, azóta gondolom valaki délcegen virít vele az operában. Nem vagyok állatbarát, sem humanista (csak az emberek miatt), eleink azért ölték meg az állatokat, hogy megegyék és ne fázzanak. Ma presztízs kérdés.
-
Kérdés, hogy ha az ujjadon lóbált kulcscsomó te vagy és minden ember lelke egy ajtó, ami zárva van, akkor találkoztok e? A te lelked is zárva van és rejtőzködöl, én meg próbálgatom a kulcsokat. A nagybátyám 28 évi házasság után vált el a feleségétől, egyáltalán nem ismerték meg egymást. Ha most nyomorultul érzed magad, mert éppen túl vagy, vagy csak most jön, akkor szedd össze magad és nézd meg maradt e kulcsod. Ha csak arra vagy jó, hogy szánalmat ébressz.
-
Ébressz fel, de tudod mit, nem is fontos, én magamtól felkelek. S ha már ébren vagyok, akkor fontosnak tartom, hogy felkeltselek. Néha jó álmodni, álmodozni vadakat és engedni, hogy égessen belülről a szenvedély, ez csak a vásznakon van.
Azért vagy beteg és nyomorult a lelked, mert csak akaratod van, de soha el nem éred. A lelked nem azért van, hogy a reklámokból ismerd meg a vágyaidat.
1Thess 5,6 Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. -
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/wbdsgn.jpg "[kép]")
Nem az én virsli ujjaimnak való a webdesign
Azt mondják manapság mindenki webdesigner ha letudja ütni az entert. Sokan kényszerből csinálják, mert van otthon gép, van netkapcsolat és fotoshop. Tényleg gombamód szaporodnak az önjelölt webgrafikusok, akár pár évvel ezelőtt a biztonsági őrök. Azelőtt kohász volt vagy technikus egy színházban, utána meg a cső végén mindenki biztonsági őrként jött ki fekete egyenruhában, mert minden állás megszűnt és nagy lett a bizonytalanság, ezért volt szükség egyre több biztonsági őrre. Aztán jöttek az oklevelet biztosító számítógépes tanfolyamok a word és az excel elsajátításával + lehetséges munkalehetőség biztosításával. Létigény után kapaszkodó anyukák egy ujjal ismerkedtek a billentyűzettel és szomorúan vették tudomásul, hogy amit megtanultak azt nem hasznosíthatják sehol, mert az állás már betelt vagy soha nem is volt rá szükség. Mindig is utáltam az olyan álláshirdetéseket, ahol semmi konkrétum nincs megjelölve csak keressem és az úgy kezdődik, hogy válaszborítékért és fizessek be 4000 Ft-ot a...
Anyád!
Kicsit elkanyarodtam a mondanivalóm lényegétől. A feleségem pedagógus, pontosabban zenetanár. A második gyermekünk megszületése után itthon maradt végleg, jó volt mert én is itthon dolgozom, nem kell bejárnom sehova. Mivel az én munkám erősen kötődik az internethez, így automatikusan az Ő életének is részévé vált. Mikor szükségem volt egy saját domain névre és weblapra, akkor nekiültem tervezgetni és valami sajátságos légkörű oldalt létrehozni, ami utal rám, amolyan gugás. N/A ez lett a gugaponthu. Talán emlékeznek még páran a hátrafelé mozgó repülőre és a weboldal mottójára:
Minden héten új szavazás...enpera.
Minden nap új repülő...enpera.
Minden nap every day...enpera
Amíg nem volt saját cégünk csak úgy simán lógtunk a levegőben ezzel nem is volt semmi baj, elmarháskodtam és nem volt, aki felelősségre vonhatott volna érte, hogy mit csinálsz te barom.
2004 februárjában azonban szükség volt a cégszerű jelenlétre, mert egyre több olyan megrendelőnk volt, akik számlát igényeltek és már én is láttam, hogy ez az állapot ebben a formában tarthatatlan. A webdesign maradt a régi, csak a légkör változott meg. Rövid idő elteltével egész komoly vásárlóink akadtak és hozzánk mérten túl komoly megrendelések. Az állami szektorból jött vásárlóink lecsekkolták a weboldalunkat és nem értettek az egészből semmit. Számítástechnikai Bt. de mi ez a repülő, mik ezek az ökörségek, mi az a Jó Hír Misszió, mi van?
Hát igen, elég kellemetlen volt. Gugának vége, mármint a gugás weboldalnak, nekiültem, hogy megreformáljam. Megpróbáltam úgy csinálni, hogy a teteje céges legyen az alja pedig gugás, hogy ne veszítsem el azokat az embereket sem, akik emiatt keresik fel az oldalt. Ahogy esténként farigcsáltam s csinosítgattam a nejem folyton ott állt mögöttem és beleszólt. Ezt ne így, ezt amolyanra, nem értesz te hozzá, az de ciki, elmész ám a... stb. elég nagy veszekedések sikeredtek abból, hogy milyen legyen a weboldal. Egyszer aztán megelégeltem és felálltam. N/A mondom ha te jobban tudod, akkor csináld meg egyedül, engem meg hagyjál lógva, nincs időm erre a marhaságra, ha valakinek nem tetszik a weboldal, akkor majd jól nem nézi meg és slussz. Bevágtam magam mögött az ajtót és elvonultam walkmannal a fejemen kerékpározni másfél órára és megállapítottam, hogy nem az én virsli ujjaimnak való a webdesign. Miután hazaértem büszkén mutatta, hogy nézd apa megcsináltam és valóban ilyen rövid idő alatt elkészítette a vázát az új weblapnak és elmondta, hogy nagyjából mit tervez. Tetszettek az ötletei és a lelkesedése, úgy gondoltam hagyom érvényesülni mert amit csinált azt rendkívüli gondoskodással és precizitással tette, úgy ahogy én is szeretem végezni a munkám. Nagyjából egy hét alatt készült el és tényleg olyan lett, amilyet mindketten szerettünk volna, sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem lehetett volna, kerek lett. Persze ez már ízlés dolga ha külső szemlélő nézi, mert nyilván másként áll hozzá és nem tudja, nem is gondolná, hogy min mentünk keresztül előtte. Nem volt okom szégyenkezni a megrendelőink előtt a weboldalunk miatt és már nem is jöttek visszajelzések, hogy bakker ki ez az állat. Sőt egyre többen küldtek mailt és dicsérték meg az oldalunkat, aminek a nejem kifejezetten örült.
Szüksége is volt a biztatásra, mert nem részesült képzésben és nem tanulta iskolában így nagyon félt tőle, hogy ebből baj lehet.
Egyszer egy konkurens számítástechnikai cég megnézte az oldalunkat és a tulajdonosa felhívott, elmondta, hogy megtetszett neki az oldal és ha lehet, akkor adjam meg a készítőjének az elérhetőségeit. Ezen eléggé meglepődtem, arra nem gondoltam, hogy a nejem másnak is készíthetne weboldalt. Elvi akadálya nem volt, mert volt saját cégünk, számlázni tudtunk és ennyi, maradt a gyakorlati akadály, megtudja csinálni vagy nem?
Félve fogott neki a munkának és esténként, mikor a lurkók elszusszantak, akkor odaült a gép elé és hajnalig bütykölte a tutoriálokat és a fogásokat. Aztán elrontotta és kezdte elölről. Amikor neki kezdett, mindenütt csak mocsár volt. Mondta is a többi király: a bolond épít ide várat.
Ő mégis felépítette, hogy megmutassam nekik. De elnyelte a mocsár. Tehát épített egy újat. Az is elsüllyedt. Épített egy harmadikat: az leégett, összedőlt, aztán süllyedt el. De a negyedik, az megmaradt.
Ez az, ami majd a tiéd lesz, fiam. Mert az internetes jelenlét felelősséggel jár, nem mindegy, hogy ki fogja a kezét. A Guga Bt. nem csupán egy futó kaland, legyen Ön is a partnerünk!
Tulajdonképpen itt véget is érhetne a történet, mert a nejemnek lett állandó munkája és elfoglaltsága, amit örömmel végez és pénzt is kereshet vele, jött a tündér és a pálcájával körbesuhintott az alagsori lakásunkban s mindenkinek fülig ért a szája.
De még mindig nem érkeztem el a mondanivalómhoz, amiért nekifogtam ezt leírni.
Tegnap reggel böngészem az apronetet és megakadt a szemem egy csupa CAPS LOCK-os hirdetésen. Számítástechnikai nagykereskedés webshoppal. Megnéztem az oldalukat és elborzadtam, az még hagyján, hogy free tárhelyen a weboldaluk, de égeti a szememet a világos háttér, nagy ákom-bákom betűk, freemail, excel táblás árlista és nincs kint a pontos cím sem.
Szinte automatikusan bőktem rá a válasz küldésére és írtam nekik egy mailt, ami így hangzott:
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
„Üdv! Az apronetet böngésztem és onnan találtam el az oldalatokra.
Néhány jó tanács, amit egyáltalán nem bántó szándékkal írok. De nem árt
tisztában lenni vele.
Ha komolyan akarod csinálni, akkor egy saját domain név, ahhoz tartozó mail
cím, mert a freemail az üzleti életben egyenlő a nullával. Nincs kint a
weblapon a pontos címetek. Az pedig, hogy hétvégén is a rendelkezésemre állsz
egyenesen riasztó. Hol a családi élet?
Én naponta vásárolok számítástechnikai eszközöket, ugyan nem fogok soha máshol
vásárolni csak ott ahol eddig is, de viszonyításképpen mindig megnézem kinek
mi a kínálata. A ti oldalatok összességében nem arra biztat, hogy vásároljak.
Amit javasolni tudok:
Vásároljatok saját domain nevet (www.blábláblá.hu, blá@blá.hu stb.) ,
kérjetek meg valakit, aki ért a webdesignhoz, hogy csináljon egy profi
oldalt, mert a főlapon a fotók nagyon fakóak, az egész oldal elrendezése
árulkodik arról, hogy amatőr, de nem az a fő probléma, hogy amatőr, mert néha
azok csinálják a legmeglepőbb oldalakat.
A probléma az, hogy ebből pénzt szeretnél látni/csinálni.
Így nehéz lesz „
--------------------------------------------------------------
Erre rövid időn belül érkezett egy válasz is:
„Kedves Zoltán!
Köszönöm levelét és észrevételét.
Mi nemrég alakult cég vagyunk és sajnos még nincs annyi pénzünk,
hogy 100.000,- ft-ot kiadjunk ezért csináltuk magunk a honlapunkat.
A cím azért nincs mert nincs üzletünk mi kimondottan megrendelésre
szállítunk a partnereinknek. Ha tud segíteni nekünk abban, hogy
olcsóbb legyen a honlap akkor várom válaszát.
Üdvözlettel:”
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A levelet egyáltalán nem azzal a szándékkal írtam, hogy a nejemnek keressek direkt módon megrendelőket vagy ilyesmi, hirtelen felindultságomban eszembe sem jutott. A hölgy viszont, akivel leveleztem már 2 óra múlva a nejemmel kávézott és éppen azt beszélték, hogy milyen legyen a készülő weblap. Miután a hölgy elment, mondtam a nejemnek, hogy most azonnal nekiülsz és az összes free tárhelyen lévő weblap tulajdonosát megkeresed mailban és letolod, hogy milyen borzasztó a weblapja. Ha csak a 10%-a bejön neki, akkor 2 évre van munkád -
guga
Közösségépítő
Szkitánszkitán valamiért úgy érezte , hogy küldetését nem bírja elvégezni . Ezért úgy határozott visszaköltözik Mámori-ra . Mikor ezt velem közölte szó nélkül hagytam , mert tudtam úgy is visszahúzza a szíve ha el is megy . Lesétált a dunaiparti lépcsőkhöz és citromsárga festékszró spray-al ráfestette a falra , hogy : LOGDEGEK BELYOTOK . Akkoriban már tapasztalt voltam az ő különleges kifejezőmódjával kapcsolatban . Ez az ő nyelvén annyit tett LEGYETEK BOLDOGOK . Emléxem a dédnagyi temetésén amikor a pap ennyit mondott búcsúzóul , hogy az elhunyt utolsó üzenete ez volt , mindenkinek sok földi yóót kívánok . Beleborzongott a hátam abba a mondatba . Amikor megláttam a hullámtörő falon Szkitánszkitán utolsónak szánt mondatát , ugyanez a borzongás vett erőt a hátamon . Percekig álltam némán majd arra riadtam , hogy kirendelt védőangyalom megveregeti a vállam nagy kaszálások közepette . Az történt , hogy elindúlt ő a Mámoriba vezető úton de a földről a kijáratot nem találta meg mert pontosan 5méterrel és 2centiméterrel arréb volt mint ahogy azt ő képzelte . Hosszas hadonászás után feladta a küzdelmet és elcsigázottan ült le a dunaparti lépcsőzetre . Később bekaszálta magát egy telefonfülkébe és belehalózott a leemelt kagylóba . Legnagyobb meglepetésére már várt rá a Korszakalkotó Műhely elnöke a vonal túlsó végén . Eképpen hangzott amit ő akkor hallani vélt : Tisztelt Szkitánszkitán ! A Korszakalkotó Műhely tagsága egyhangúlag . S így engem ért az a megtiszteltetés , hogy megmutathatom önnek az első és egyben utoljára nálunk járt mámori lakosnak a helyes kiutat . Kérem fáradjon beljebb és ezzel bevezette önnön gondolataiba . Mellesleg a Korszakalkotó Műhely egyetlen tagból állt és The Pompous Marsh-hen volt a becsületes neve .
Mondom a tékás csajnak , hogy nehéz filmet választani . Elnézően végigmosolyog rajtam , majd megkérdezi : alul semmi nem érdekel ? Pillanatnyi rövidzárlat amint végigfuttattam agyam minden zugában a kérdését . Majd a sex-et félretéve lehajoltam és elkezdtem böngészni az alsó polcon tárolt filmeket . Itt tartod lent a jobb filmeket , kérdeztem ? Á dehogy , az a filmnek a címe amit ajánlottam....nevetett . Így hát a poén kedvéért kikölcsönöztem a Star Wars trilogiát . A bajszicsarack röhögve jegyezte meg , hogy több mint 30X kölcsönöztem már ki ezt a három kazettát .
Szkitánszkitánnal a redsevenen :
Visszaemlékezésekkel próbáljuk meg elütni azt a 6 megállónyi időt . Meséli , hogy óvodában kisvödör volt a jelem és Bucsai Mari volt az első szerelmem . A nejemé tudtommal egy alma , a fiam pedig 1998.09.03-án váltott házikórol repülőre . A gondozónő előzékenyen ecsetelte , hogy a Leventével már megbeszélte és azt mondta yóó lesz . Csóri gyereket teljesen összezavarják , itt valakit felelősíteni kell . Szkitánszkitán megjegyezte , hogy a fiam SZILIBÓTA.......ehh ez az ő nyelvén annyit tesz SZELEBURDI .
Zaklatott női hang sikonyázik bele a redseven utasterébe . Szkitánszkitán elmélyülten kurkászik egy parasztreggelin meghízott , negyvenes nő melltartójában . Nagy kínnal igyexik kiszabadítani magát a hárpia kezei közül . Az történt , hogy kirendelt védőangyalom a leszállásjelzőt akarta megnyomni , de helyette a nő mellei közé dugta a mutatóujját . Lévén a zöld kapcsológomb tőle pontosan 5méterrel és 2centiméterrel arrébb .
A gyulai 613. Munkácsi Mihály szakmunkásképző és szakközépiskola , minden évben 3napot dolgoztatott bennünket a pósteleki konzervgyárban . Olyan kommenista ifjak módján . Kivitték az összes tanulót busszal és kezdetét vette a 3napos ökörködés . Pölö almapaprikába tömtünk savanyúkáposztát és azt tették az üvegbe az ott dolgozók . Rengeteg meglepetést dugdostunk abba az almapaprikába a káposztán kívül . Nem sorolom fel mindet mert mindenkinek van fantáziája . Ellenben amit mesélni szeretnék az az Orosz hadnagy története akivel összebarátkoztam arra a 3napra .
Éppen a maradék aprómat gyömöszöltem belé a paprikába és rejtettem volna el a többi közé amikor mögém lépett ez az orosz tiszt és félrevont a hordók közé . Majd rettentően tört magyarsággal rámpirított az előbbiért . Megkínált egy szál Mahorkával és megmutatta , hogy milyen az íze a hórdókból vett sós uborkával . Valami iszonyú gyöngéd és érzékien szar ízek keveredését okozza ez az egyveleg az ember fiának a szájában . Elmesélte , hogy amikor fiatal volt ő sem riadt vissza a csibészségektől . Nagy , hatalmas erdő mellett kakott a szüleivel és elindúlt egyszer a hegyekbe vadászni . Késő délután tanuja volt egy kisebb utasszállító gép lezuhanásának . Pár kilóméterrel 1-2 kilóméterrel tőle arrébb csapódott a Holland gép a hegynek . Futásnak eredt és szinte eszméletét elveszítve állt neki a tűzből és a maró füstből elhozni az elhozhatót . Jobbára a holttesteken lévő ékszereket és kézpénzt ill. kézipoggyászokat tömött a hátizsákjába . Úgy érezte magát mint az éhező aki sok nap után beszédül egy kolbászokkal , tortákkal , húsokkal teli éléskamrába és fuldokolva tömi magába az ételt .Mire a hatóság emberei a helyszínre kiértek ő már héthatáron túl volt . Futott hazáig és még mielőtt hazaért eldugta a zsákmányt az erdőben . Másnap gondosan elásta és megvárta amíg az események elülnek . Nagyjából egy év múlva vette elő és alapozta meg belőle ott az életét . Helyrepörge feleség , búbosseggű gyáröke , részletre házikó . Belépett a nagy Orosz hadsereg kötelékeibe és képezte magát aktívan . Minden szép . Szinte már tökéletes .
Szünet .
Egy napon vadászni vitte a mély erdőbe és hegyekbe a serdülőkorú fiát . 2-3 napra tervezték a túrát és kisvadakat akartak ejteni . Második nap hajnalban belesétáltak egy bocsát őrző anyamedvébe . Az szemvillanás alatt nekiesett a fiának és feltépte a mellkasát . Mire az első lövés eldördült és nyakontalálta a nagy medvét már késő volt . Arréb vonszolta magát a medve kiszenvedni , ő meg tehetetlenül állt a fia megcsonkított teste felett . Kilátszódott a fiúnak még ütemesen verő szíve . Látta rajta , hogy menthetetlen . Rövidesen elvérzik és ő nem tud rajta segíteni . Miután elcsöndesedett körülötte minden és látta már nincs mit tenni elindúlt és napokig kóválygott éhezve , fázva az erdőben . Nagyon hosszú idő elmúltával talált vissza az otthonához . Jelentette az esetet a feletteseinek , feleségének elmondott mindent és elbúcsúzott tőle végleg . Azt mondta , hogy nem tud a szemébe nézni ezek után és nincs miért maradnia . Átkérte magát a Magyarországon állomásozó egységekhez és itt kapott szolgálatot a hadnagy úr . Párszor láttam amint ütlegelte a katonáit a gumibotjával , kérdeztem tőle miért teszi ? Azt a választ kaptam , hogy ez a munkájához tartozik és náluk ez elfogadott dolog .
Szkitánszkitán megjegyezte , hogy ez az ember egyáltalán nem elhagyatott . Neki is van kirendelt védőangyala . Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve közölte , van egy éppen ide passzoló versikéje . Elmondhatom ?
The Pompous Marsh-hen Halmazok
Halmazok
Én is,
te is halmazzál .
Én már tegnap halmaztam.
Miért ma mi van ?
Hétfő .
S akkor mi van ?
Halnap .
Halnap holnap van .
Nem , holnap jönnek a tisztogatóhalak .
Mit csinálnak a tisztogatóhalak ?
Rendet .
S mit csinálnak a rendfentartó halak ?
Tisztogatnak .
S mit tisztogatnak ?
Néhány tisztet kioktatnak .
Veszélyes-e a kőhalra rálépni ?
Persze mert lesüllyed .
Irgum-burgum táncoskedve !
Van-é neki éppen barna medve ?
Mindenki fizet mindenért......
Addig is én halmazok .
piškůtek
Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ............... -
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/fkfv.jpg "[kép]")
A létra a létre
Sült kacsa a gyengém, sokhagymásan, fokhagymásan. A kacsafarhátról húzom le a zsíros bőrét és félretolom a tányéron. Tudom, hogy hamarosan a kukába vándorol és már eleve rossz érzés fog el, hogy nyári meleg és büdösödik, ezért zacskóba rakom. De minden hiába, megtalálja. Felemeli a kuka tetejét és precízen átkutatja az aljáig anélkül, hogy bármit is mellészórna, mert tudja hogy ráripakodnak ha összeszemeteli a kuka környékét. Ha túl sok van benne akkor átpakolja a mellette lévőbe, de addig nem hagyja abba, amíg le nem ért az aljára.
Emberek naponta kukáznak, menetrend szerinti járat van. Tudom melyik jön reggel és melyik délután, látom, ahogy felemeli a tetejét és várja, hogy na majd most megoldódik az élete. Valami olyasmit remél, hogy többet talán nem kell kukáznia, tulajdonképpen ugyanazt csinálja mint te, te is azért jársz be dolgozni, hogy egy fokkal feljebb lépj a létrán.
Megtalálják a kenyeret, a kidobott húsféleségeket, ruhákat, gyerekjátékokat, elromlott műszaki berendezéseket, mindent, szelektív hulladék gyűjtés.
Ami számomra értéktelen az számára becses falat vagy felbecsülhetetlen érték, amit én kidobok, attól várja, hogy előbbre jusson. Már hajnalban úton van, akkor kevesebben látják. Van kultúr kukázó, amelyik csak újságokat, könyveket, fotókat, hanglemezeket gyűjt és mielőtt elvinné gondosan átolvassa. Öröm ránézni a negyven fok melegben, ahogy a kukára dőlve átszellemülten olvas és látni rajta, hogy érti, néha kedvem támad odatámasztani az állam egy másik kukára és köszönni neki, de tudom, hogy érzékenyek és minden közeledést támadásnak vélnek. Kiszolgáltatottak, hitel képtelenek és megadva magukat a sorsuknak csak ítéletre várnak, a Te ítéletedre. Azt várják, hogy emberszámba vegyék Őket, kövér, perlekedő feleségekről, rántott hús illatáról és mosóporszagú ruháról álmodoznak, felnyitják a kuka tetejét és minden eléjük tárul, ami a számukra elérhetetlen életforma levetett ruhája.
Tudja milyen sört iszol és mennyit, tudja az arcszeszed márkáját, hogy mennyivel tartozol a melyik banknak, a kedvenc sajtodat, a telefonszámodat, a gondolataidat. Ha én kukázó lennék, akkor egyben titkos ügynök is. Lehet, hogy kémek? Nem egy dokumentum jellegű bűnügyi filmben bemutatják, hogy minden nyomozást a kukánál kezdenek, beviszik a laborba és alaposan átvizsgálják.
Kezdek gyanakodni rá, hogy a rosszul fésült és alultáplált egyének, akik átforgatják a kukákat nem a sarki söntésbe veszik az útjukat, hanem egy technikai laborba elemezni. Holnap ha kilépek a ház elé és meglátom az egyiket biztos átkutatom, hátha a ruhája alatt.
Aztán ha igazi elengedem és lesem a következőt, majd ha felemeli a kuka tetejét, akkor rárontok és a falnak támasztom, várva, hogy elővegye a fegyverét és az igazolványát. Ha megszeppen és játssza az ártatlant még gyanúsabb, lehet bele is verek a fejébe kettőt, hogy lássuk mit hoz ki belőle, csak felfedi végre az igazi kilétét ha bántalmazzák és fáj neki. Ha semmi, akkor kidobom és elbújok a kapuban, a következőt egyenesen a falra kenem és lecibálom a ruháját, lemeztelenítem, hogy lássam a kábeleket és a mikrofont a testén, majd lehasítom a bőrét, mert a mai technika már furfangos, elrejtik jól, de az én eszemen nem járnak túl.
Szirénáznak, ahogy marcangolom és szaggatom le a ruhát a jajveszékelő koldusról, aki megszállottan kapaszkodik a kuka fedelébe, de az én eszemen nem jár túl, leleplezem. A sziréna egyre erősödik és elviselhetetlenebb, biztos segítséget hívott ez a nyomorult és legalább beigazolódott a sejtésem, hogy titkos ügynök. Mielőtt ideérnének a kollégái megpróbálom lerángatni róla a sötétkék, büdös melós kabátot, már az ujjaim alatt tapogatom a lehallgató berendezés kábeleit, mikor csikorgó fékkel megáll egy mentőautó a sarkon és a nyomában egy rendőrségi.
Akkor döbbentem rá, hogy ezek engem végleg ki akarnak csinálni, este szalagcím és főműsoridőben hírek, hogy a megbomlott elméjű ember rátámadt egy ártatlan kukásra és megpróbálta megerőszakolni, de a rendőrség ura volt a helyzetnek és egy mentőorvos segítségét igénybe véve, aki közben kitüntetést is kapott, sikerült ártalmatlanná tenni, majd ezt követően a megfelelő kezelésben részesíteni a támadót, ami azt jelenti, hogy nagy adag nyugtatóval, ami nyugdíjazásomig bazsajgásra kényszerít és egy gumislaggal a seggemben fogok sétálni egy salétromos falú kórteremben és soha senki nem fog tudni rólam, hogy egyáltalán létezem.
Szóval csak óvatosan a kukásokkal, mióta erre rájöttem igyekszem a kedvükben járni. -
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/dance00.gif "[kép]")
A gyulavári diszkó
Tinédzser korom virága eme hely, ahol Széles Lacival karatéztunk a budiban 2 sör után és a szünetekben német nyelvű horror filmeket adtak a videón. A beleszerelmesedés is hirtelen jött és hirtelen ment. A kocsmáros lányába pirultam bele, amikor adták a felirat nélküli német horror filmet, akkor mellé ültem és a szorongató pillanatokban, mikor is a főhős egy levágott fejet húzott fel a vederben ivóvíz helyett, akkor akaratlanul is átöleltem és markolásztam az izzadt tenyerét. Lejtettünk közben májkül dzsekszonra és az akkori sztárokra, de az illendőség mindenképp megkívánta, hogy hazakísérjem. Trapper farmer & öltöny zakóban fogtam kézen a házukig és a sörtől megittasulva fogtam neki az ejakuláció prékox diktálta örömöknek, mit is az apja zavart meg a bejárati ajtó mögül egy ázmegazanyáddal és utána futás és messzire, azóta sem találkoztam eme hölgyeménnyel, de gondolom azóta gyermekeket nevel.
Nem is ez a lényeg, hanem az akkori diszkó fíling. Ültem a sarokban a Széles Lacival és doboltunk a térdünkön a gimi-gimi-gimi elektrik lávot önfeledten.
Majd ha a söröktől megittasulva a csempe elkezdett összefolyni a szemünk előtt, akkor jött a karate edzés. Bárki, aki volt már legalább négy edzésen, az kemény legénynek minősült és kedvezményesen kapott fröccsöt az alsó kocsmában. Csempét lerúgni a piszuár fölött nem ért, de máshol nem tudtunk gyakorolni, így maradt a csempét lerúgni nem ér.
Mondhatnám azt is, hogy aztán jött a csősz és mindenkit elzavart a picsába, de nem így volt. Ugyan hirtelen ért véget az akkori világunk, az összetartozás, a lányok, a mellek fogdosása és kilesni, hogy ki milyen bugyiban, de mégis megadtuk a lányoknak azt, ami Őket megilleti, udvaroltunk nekik, volt varázsa. Nem csak úgy rákattintottunk, hogy szia te is keresel? Hanem a kegyeit kellett keresni és felhívni magunkra a figyelmet.
Ültünk a sarokba a Széles Lacival és lég doboltuk a gimi-gimi-gimi elektrik lávot és közben tudtuk, hogy a Mányoki Éva nehezen beszerezhető árucikk számunkra és nem érdemes fizetni traubi szódát neki, mert úgy is kikosaraz, de a Bucsai Mari az szőke is és kedves is meg készséges és bátran meg lehet szólítani, mert nem utasít el. Aztán volt a Tóth Hajni, aki mindenkivel táncolt, mindenkivel smárolt de láttuk egy idősebb sráccal sétálni a városban és smárolt is vele, így nem mertünk vele kikezdeni, mert az a srác elég nagy darab volt és sokkal idősebb. A Lénárth Mari az nagyon jó fej volt végig, mert bárkit megtanított smárolni a hátsó sorban egy kóláért. Lenéztük egy ideig, de rá kellett jönnünk, hogy ha Ő nincs, akkor közülünk sokan soha nem érintkeznek a poháron kívül semmivel.
Ez utóbbi tény bár elég lehangoló, de azóta is van olyan srác az akkori időből, aki azóta sem érintkezett más egyébbel, mint a pulttal és az álmait úgy építi le, hogy emeljük poharunkat.
Voltak néha nagy bunyók, mikor a Pásztor Laci fizetésnapon leütötte a Hurguly Tomi öccsét és utána mindkét ember szimpatizánsai bandába tömörülve kiállt a gyulavári diszkó elé és várták mi lesz, de egy nagyobb pofon után mindketten mentek a bárpulthoz sörért és veregették egymás vállát. Évekkel később hallottam, hogy egyikőjüket bebörtönözték több évre nemi erőszakért, a Rimba Ildit kapták el és végül kitudódott. Nevek, amik megmaradtak bennem, szagok és színek, akkori élmények, ragadós lambéria a budiban, a nikotin belepte.
Az embereknek nem kellett ahhoz kábítószer, hogy szóba álljanak egymással, volt sör meg kóla. Nagy divatja volt akkoriban a break dance-nek. Direkt olyan ruhákba jártam, olyan zenéket hallgattam és nagy sztár voltam a gyulavári diszkóban a rongyláb mozgásommal. Körben álltunk és egyenként mutattuk be ki mit tud, a lányok sivalkodtak, a fiúk elismerően bólogattak, kell ennél több?
Egyszer egy lemezlovas meghívott az újkígyósi diszkóba breakelni és a helyi közönségnek is volt ünnepeltje, ezért mindent megtettek, hogy megalázzanak még mielőtt színre lépek. Kupakokkal dobáltak és beszólogattak, az egyik le is köpött. Ők nyertek, nem léptem fel, mert féltem hogy nagyobb baj lesz belőle, így elvonultam egy kisebb söntésbe sörözni.
Nagy nyüzsgés volt az a gyulavári diszkó, jól esett az embernek az ismeretség, ahogy rád köszöntek, ahogy köszöntél és intettél és tudták, hogy ki vagy, hatalmas szíve volt az embereknek, akkoriban ha elfogyott a söröd nem kellett lejmolni, mert valaki hozott egyet. Jól esett egy sima kocsmai asztalnál órákig elbeszélgetni valakivel, mert ugye ez is kocsma volt napközben csak hétvégére beraktak 2db videoton hangfalat és bömbölt a Neoton Família 220 felett.
Tulajdonképpen üres volt az egész és mégis vonzó. Légypapírként szolgált az a diszkó, nem volt más a környéken, nem volt hová menni, így az összes lány és fiú ott táborozott. Eseményszámba ment minden, pletykáltunk a semmiről és ha lett volna mobiltelefonunk, akkor mindenki azt bámulta és nyomogatta volna, hogy valamivel elfoglalja magát. Szóval nagy berúgások, hányások és csajozások és Gyulavári ugyanaz maradt. Ma ha arra járok a két gyerekemmel már eszembe sem jut benézni oda, poros utca, poros talponálló és fröccsöző kocsma, ahol fizetésnapig és onnantól húzzák a nótát a következőig a kopott ruhában és gumicsizmában ácsingódzó tehenészek. A diszkó a múlté, már nincsenek fiatalok. Minden utcán görbebotra támaszkodó, fejkendő öregasszonyok, akik nemrég temették férjeiket, a középosztály meg kocsmázik.
De jó, hogy eljöttem erről a helyről, ha maradtam volna most nekem is egy pohár lenne a kezemben, hosszúlépés, a pohár alján festék, hogy tudják melyik kocsmához tartozik. Hja és előttem sok csikk az asztalon.
Hogy ez miről jutott eszembe? Nézem a körülöttem élő, egyedülálló férfiakat és nőket. Sipog a lelkük, hogy nem találnak társat, de mindegyik keres. Aztán egyedül maradnak. Ma is nézem, velem egykorú faszi kíséri az anyját, bizonytalanul tipeg mellette és látszik rajta, hogy ha az anyja eltávozik az élők sorából, akkor a fia is követi hamarosan, mert egy levest nem tudna összehozni magának, ha pinához nyúlna meg összeesne félelmében. Az anyjára van utalva, az anyja úgy nevelte, hogy mellette maradjon és az önállóság nincs meg a férfiban. Lemegyek vidékre és látom a rengeteg egyedül élő férfit, akik a poharat szorongatják és elárvulva bambulják a tv-t ha be van kapcsolva, szíjják a cigerattát és néha elmélkedést színlelve merengenek, majd az utolsó kortyot felhajtva egyedül mennek haza a magányba, nem várja senki meleg étellel, hamar elhalálozik.
A lányok sem különbül, megteremtik a saját egzisztenciájukat, lakás, kocsi, jó állás és nem akarják elbaszni az egészet egy férfi miatt. Felcsináltatják magukat titkon egy mindenki arról suttoggal és utána felnevelik, hogy a gyerek is legyen aberrált, génhibás, nőies és kiverje a hisztit, hogy ha a pizza széle kicsit rágósabb.
Persze, hogy sok a buzi meg a leszbikus, aberrált szülők. A hagyományos családmodell már a háttérbe szorult, ha rendeznénk felvonulást magunknak, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, mint kisebbség és diszkó kamion meg fincsi, flitteres cuccokban ratyiznánk a főutcán, hogy hirdessük az együtt élő szülők és a két gyermek elvet még meg is köveznének, hogy fújj bazmeg de gusztustalanok.
Yayy de elkanyarodtam Gyulaváritól, pedig oda csak egy út vezet.
Nemrég beszéltem egy 28 éves lánnyal, aki egyedülálló. Elpanaszolta, hogy de jó lenne ha végre valaki bekötné a fejét és megállapodna, de annak ilyennek és olyannak kell lennie és így és amúgy, sorolta a kitételeket a vörös rózsától a pukkedlijig. Há mondom magamban ennek nem férj kell hanem pofon. Pont azért nincs mellette senki, mert verik a lécet, így aztán eltelnek az évek és Ő meg nap, mint nap egyedül megy haza ábrándozva, egyedül mossa a punáját, néha megvájkálja oszt utána kezdődik egy új nap, új esélyek, de az elvárásai egyre magasabbak lesznek. Majd nyugdíjba megy és lesz neki egy takaros otthona, ahol a küszöbnél nem rúgja le senki a büdös lábbelit, nincs kit rendre utasítani és nincs izzadt póló, elsörözött délutánok utáni ing. A lakás valóban takaros, minden patent és érintetlen, akárcsak Ő, marad a sipákolás.
Egy pár büdös zokni néha csodákra képes.
Évekkel később egyszer öcsémet megverték a gyulavári diszkó előtt a maga korabeliek. Semmi betyárbecsület, részegen hőzöngött és négyen leütötték, majd miután földre került szétrúgták a fejét, de szó szerint. Fémlemezeket raktak a koponyájába, hogy egybe maradjon, ha kacsint már fáj neki, a fogait kirugdosták.
Semmi két pofon után a vesztes fizet egy sört vagy vállon veregetés, hogy öreg most te voltál nyeregben, puszta agresszió, már van kábítószer is és hozzá ügyosztály, haladunk a korral. Ha fiatalok négyen levonulnak a halastóhoz bot nélkül, akkor mindjárt igazoltatják Őket. Ha tüzet raknak a folyó parton este, akkor mindjárt valaki feljelenti Őket, hogy biztos kábítószereznek és akkor jön a járőrkocsi.
Mi ugyanezt megcsináltuk sörrel és a kutya nem szólt hozzánk, soha nem láttunk rendőrt, mindent elrendeztünk egymás között és képzeld nem kellett hozzá betépni, hogy szóba álljunk a Klárival, akivel nyolc éve együtt ültünk a padban és nézd milyen érdekes ember így betépve. Másnap meg ki a faszom ez a rusnya állat?
Valamivel össze kéne fognom a sorokat, mert elég hosszúra és kesze-kuszára sikeredett.
HAJGUMI. -
guga
Közösségépítő
Szilvásvárad
Haverom Vizesblokk kedden felhívott, hogy hőőőjjj baze nem tudsz valami parasztlengető helyet, ahová a családdal levonulhatunk hétvégére kicsit offolni? Így elsőre nem tudtam neki mondani semmit, de aztán a homlokához csaptam, hogy Szilvásvárad. Gyerekkoromtól kezdve oda járok és ugyanabba a camping-be. A szállás olcsó, a büfés néni morcos, a pisztrángot már reggel ötkor sütik a neveldénél és hozzá házipálinka. S ahogy elregéltem neki a köpködős kocsmák sejtelmes világát, ahol idegennek csak bólogatni lehet, meg a helyi vajdát, aki kozmodisk-el a hátán szaladgál, hirtelen kedvet kaptam, hogy mi is leruccanjunk a családdal hétvégére. Gyorsan lefoglaltattunk 2 X 4 személyes faházat és már alig vártam, hogy gyüjjön a hétvége. Mielőtt elindultunk berongyoltunk a teszkóba élelemért. Mindkét nap terveztem a bográcsolást, de ilyen hőségben vigyázni kell, hogy mit veszünk. Így csak paprikás krumpli jöhetett számításba füstölt háziszalonnával és parasztkolbásszal. Ha húst vettünk volna megzöldül mire sorra kerül. Simán leértünk és gördülékenyen, az M3-ról Eger felé és utána Szarvaskő, Mónosbél, Bélapátfalva és Szilvásvárad, mindössze 42km az autópályától, hegyes, keringős utakon és egyszer csak felbukkan egy vasúti kereszteződés után Szvárad. 300 méterre a táblától jobbra a hegyi Camping, sok faház, kommunizmus ízű, kellemesen fárasztó hely. Miután kiszáltunk a szuzukiból valaki rám kiabált, hogy höhhhnyeee. Az egyik konkurens számtechcég tulaja szintén ott töltötte a hétvégét és gyorsan varázsolt egy hideg sört a meghökkentő höhhhnyeee mellé.
Az este a büfében telt a morcos néni társaságában, aki lelkiismeret furdalást okoz ha a hűtő mélyéről kell kipakolnia a sört, hogy hideg legyen, szájalni nem akartunk vele, csak röhögtünk neki, hogy baze ki issza melegen? A házi szilvát pult alól méri és nem szabad belőle inni, mert levesz a lábadról ill. másnap a budiban lepotyognak a csempék a szaga miatt.
Másnap kora hajnalban keltem és sétálni indultam, élettelen környék és masszív húgyszag, először azt hittem a közös zuhanyzó/wc felől jön a nagy nyári melegnek köszönhetően, de később rájöttem, hogy a hegyekből árad le, mert a szénégetők vizes fát égetnek és a szaga hasonlít az ammóniához.
Családilag felkerekedtünk reggeli és ejtőzés után a bélapátfalvai cementgyárba, ami már ugyan évek óta zárva volt, de köszönhetően a nem merev gondolkodású polgármesternek a helyén egy vidámpark nyílt. Az üzemeltetője készséges volt, a hely olcsó nem lehúzós és tényleg családias, igyekeztek kihozni belőle a maximumot, csak gratulálni tudok nekik, hogy ebben az elkúrt országban táptalajra leltek a munkanélküliség helyett. Saját bevallásuk szerint sem a helyiek látogatják a vidámparkot, de emberből azért nincs hiány, belépőt nem szednek, az üdítő sem ezer és úgy általában tényleg minden olcsó és az alkalmazottaknak is jut idejük mosolyogni, esély a talpon maradáshoz a siránkozás helyett.
Ebédre paprikás krumpli füstölt, házi szalonnával, parasztkolbásszal, sok fokhagymával és sok hőőőjjj kíséretében, ami elhallatszott hegyeken túl is a sátorozók legnagyobb örömére. Nagyon meleg volt és szél semmi, apró fa egy szál se, csak vastag és az is nedves, muszáj volt felkarolnom egy boglya szénát és rágyújtanom a fára, hogy valamennyire izzani kezdjen, végül a tűz is nekiállt parázslani és a kaja is utolérhetetlenül finom lett. Ebéd után a gyerekeket elüldöztük a medencéből és ketten tohonyáskodtunk benne a haverral. A Camping vendégei ez idő alatt átgondolták az esélyeiket és visszavonultak a faházakba. Mi még késő éjszakáig hőőőjjjöztünk készségesen, de nem találtunk meghallgattatásra. Másnap kora reggel a büfében kezdtünk két sörrel és meztelen felsőtesttel, a büfés néni éppen reggeliztette a Camping vendégeit, akik szépen megborotválkoztak és félig ünneplőbe öltöztek a felszolgált két tojáshoz zsemlével. Mi meg ketten klotgatyában kértünk két hideg sört, persze, hogy morcos volt a büfés néni ránk. A furcsa csak az volt, hogy mindezek ellenére ha a pult alól kérted a házipáleszt, akkor cinkosan összekacsintott veled és csak utána volt morcos, hogy reggeliztetnem kell és ne jöjjenek ide csak délután.
Hőőőjjj, közben elment a délelőtt a gyerekek lovagoltatásával. Előző este beállítottunk a helyi vajda házához és bekiabáltunk, hogy haló. Erre kijött egy fegyenc arcú feleség és ridegen megjegyezte hatigvanló. Nem volt mit tenni vissza kellett térni másnap, persze már a hátam is borsódzott tőle, de a gyerekek ríttak a lóért hát legyen. Ebéd tájékában beállítottunk bízvást abban, hogy most nem utasítanak bennünket vissza egy hatigvanlóval. Az egész ki tudja ki kivel van család de voltak vagy húszan kint ültek az udvaron és a bejáratnál a vajda a már megszokott kozmodisk-el a hátán beljebb intett bennünket. Bizalmatlan voltam irányukban, mert valamit főztek a bográcsban, ami igen büdös volt és gyanakodtam rá, hogy holnap akár én is lehetek. Itt hamar eltüntetik az embert és nyom nélkül, no de nem eszik olyan forrón a kását, a család szívélyes volt én meg alaptalanul bizalmatlan. Kiszaladtak a kertbe hirtelen almáért és végigkínálták a vendégsereget vele, a lovaik szépek és ápoltak voltak, az istállón belül volt egy fehér pettyes, amelyik vágyódva forgatta a nagy szemeit.
Aztán megint hőőőjjj és megint bogrács, paprikás krumpli a változatosság kedvéért, de mást nem lehet csinálni ilyen helyen, ahol nincs hűtő.
Ebéd után lerongyoltunk a morcos büfés nénihez. Beültünk és az első pár korty után már hallottuk, hogy valaki erősen basszamegozik és átkozódik, de úgy amúgy belevisítva a szváradi délutánba. Majd kisvártatva felbukkant egy világoskék melegítőben és meztelen felsőtesttel, camping kerékpáron a bandi, legalábbis a morcos büfés néni így nevezte, miközben rezgett a léc és a térde. Harsányan állított be a büfébe és rögtön rám nézett. Én meg gondoltam magamban ha állat vagy, akkor akként kezellek. Mint a kutya nekiálltam mereven rajta tartani a szemem és kicsit kivillantottam a fogam hegyét, majd felálltam és odamentem hozzá egy centiméterről farkasszemet nézni vele. Erre nem számított, erre még nem volt számára példa. Láttam a kék szemében a zavartságot, de nem engedtem el, erre csak annyit mondott a fejét lehajtva, hogy szétbaszom az agyadat, majd megfordult és elment. Nem volt bennem semmi dicsőség érzés, de az ingyen sör jólesett.
Délután megint elűztük a gyerekeket a medencéből és bebálnásodtunk pocsolni magunkat. Az éjszaka meleg volt és csak ventillátorral lehetett elviselni. Vasárnap délután haza indultunk a lószar szagával az orrunkban és a felejthetetlen paprikás krumpli ízével.
Jövőre megint leugrunk egy hétvégére, a pisztráng és a morcos büfés néni miatt.
UI. ne rettenj el a büfés nénitől ha olyan jófiú -féle vagy, aki késsel és villával nyomja a tojást és papírzsepibe szellentessz, hogy ne hallatszódjon ki. Mi bunkók voltunk, akire bátran lehet morcos és nem is orroltunk meg rá ha a többi vendégre zsírosan mosolygott, miközben a foga közül halkan kiszűrődött egy halovány basszamegozás.
Végül egy kis ízelítő:
Bővebben: link
Bővebben: link -
guga
Közösségépítő
No comment kategória, tőccsednézzed és ha találtál benne valamit, amit én csomagoltam, akkor phőőőjjj de rulez, ha nem akkor delete.
My Way 44.6mb
Bővebben: link
A végén észre sem veszed, hogy elrepült az idő. -
guga
Közösségépítő
Bővebben: link
Küldtem egy sms-t Böcének: kukutyinba zabot hegyezni
A válasz nemsokára megérkezett: 18h-ig dolgozom, utána.
Tulajdonképpen a történet itt véget is érhetne, hisz az sms váltásban benne volt az ezt megelőző 2 hónap, amióta nem találkoztunk, a mai este mikor is összefutottunk és hajnali egyig értekeztünk és sörökkel érintkeztünk.
A kívülállók kedvéért írom csak le a részleteket, akik ebből az sms-ből nem tudják kiolvasni a mondanivalót.
Félhétre megjött és letette a kerékpárt az udvaron, majd kezet fogtunk és megkérdezte „na mi a redvás fasz van?” Erre különösebb választ sem várt, inkább egy ilyen nyugtázás-féle, hogy minden OK, menjünk sörért.
A zuglói vasútállomásra szoktunk felmenni sörözni, a semsiben veszünk egy szatyor hideg üvegest és felsétálunk a peronra a padokhoz.
Az első témánk, amit kiveséztünk egy ismerős család, mindketten ismertük töviről hegyire Őket és a Böce sérelmezte, ahogy a családfő Apa dicsekedett Böce előtt, hogy az Ű szíp kisfija bezony lediplomázott és nem oly bugris paraszt vala, mint mi ketten akik ha letérünk a dűlőről nem találunk haza. Aztán mindketten jót röhögtünk, hogy hajszálnyit sem ismeri a saját fiát, aki térden állva könyörög a dealernél egy adag hernyóért és az összes zsebpénzét, amit otthonról kap azt felszúrja magának. Tulajdonképpen a helyzet egyáltalán nem nevetséges, mert egy ilyen állapotból kiverekedni magát és letisztult, nyugodt családi életet élni, dolgozni nem sok esélye van. Általában megelőzi egy családi tragédia s csak utána derül fény rá, hogy mit csinál a srác.
Ezt még egy darabig vesézgettük, hogy milyen szülők legyünk, hogy jó csinálni. Legyünk kemények és tiltsuk minden eszközzel s lepődjünk meg a végén, hogy mégis kipróbálta a haverokkal vagy legyünk partnerek benne és tájékoztassuk a jó és rossz hatását a drogoknak? Majd végül kiegyeztünk annyiban, hogy jó szülő nincs, mi sem lehetünk azok, majd ha a helyzet úgy hozza nézünk mint a légy és megpróbálunk mindent helyrehozni.
Közben az is eszünkbe jutott, hogy évekkel ezelőtt mi is drogoztunk, persze nem ilyen durva injekciós cuccokat, akkoriban a fű, hasis és az amfetamin származékok voltak topon. Kipróbáltuk és addig használtuk, amíg egyszer csak nem jutott idő rá. Jött a család és az ember automatikusan áttér más értékrendekre. Lehet mi sem tudunk majd róla ha a gyerek drogozik, hisz a mi szüleinknek sem volt fogalma róla, akár csak a hízó képű családfőnek, aki Böcét akarta alázni azzal, hogy a fia lediplomázott.
Közben elfogyott a szatyor sör és vissza kellett sétálni a semsibe.
A második témánk miután megülepedtünk a peronon az erőszak, az alkohol kiváltotta tolakodó fellépés, stb. Témánk kiindulópontja egy éppen egymást nyúzó s szaggató „pár?” láttán vetült fel bennünk. Egy férfi láthatólag ittas állapotban próbálta meg választott hölgyét s annak gondolkodását néhány jól irányzott pofonnal más irányba terelni. Tépte s cibálta a pulóvert rajta majd egyensúlyából kibillenve elvágódott és forgott a betonon, mint giliszta a porban. A nő kapott az alkalmon és a kezénél fogva elkezdte vonszolni a férfit métereken át majd az oldalába rúgott. Eme ragaszkodó szeretet láttán kezdtünk el elmélkedni azon, hogy mi is a párkapcsolatban a követendő értékrend. Megemlékeztünk arról, mikor is Böce felesége beleszólt egy régebbi elmélkedésünk alkalmán a telefonba, hogy „Teeeeeeeeeeeee indujjámá meg!” s nem tudtuk Őt elítélni, amiért ily nyersen de annál határozottabban avatkozott be akkori elmélkedésünk folyamatába. Hisz kifejezetten ébresztőleg hatott rá s majd végül meg is indult.
Embereket láttunk tömörülni az egymásba kapaszkodó pár körül és innen-onnan beszólások is röpködtek, úgymond segítő szándékú jótanácsok, hogy a fejét rúgjad, akkor lent marad. Nem maradt lent, csápolva s szédelegve megindult és újra nekilátott csépelni s a pulóverét cibálni választottjának. Közben robogva befutott egy szerelvény és minden ember eltűnt a szemünk elől, csak mi maradtunk ketten.
Közben elfogyott a szatyor sör és vissza kellett sétálni a semsibe.
A harmadik témánk miután kapaszkodót találtunk a peronon a vendéglátás volt.
Ez arról jutott eszembe, hogy nemrég reggel eszünkbe jutott meglátogatjuk a szandai nagyszülőket és odatelefonáltunk. 11H-ra értünk oda, de akkorra már gőzölgött a tyúkhúsleves, tepsiben a malacsült és az öreg leballagott a borospincébe egy flaska borért is. Kínálgattak bennünket szüntelenül, hogy csak egyetek, ilyet úgysem lehet kapni Pesten, mert a pesti megnyalja a tíz ujját az ilyen tyúkhúsleves után. Ezekben a falvakban ha betakarítás van nem kell kérni a szomszédot, hogy gyüjjön mán kend, hanem maguktól mennek vedrekkel és hordják a búzát, kukoricát a padlásra, utána megállnak a borospince előtt és roskadozó térdeikkel emelgetik a poharat, hogy egészségére. Ha egy ilyen faluba este térsz be és megkérdezed az első embert, hogy hol lehet szállást kapni, akkor ha légkondicionálóra és öccsillagos ellátásra nem is számíthatsz, de pár pohárka pincehideg borra, sült kappanra, egy szívélyes reggelire bizton. Ez nem Pest, ahol rád dudálnak ha a lámpánál elmélázol egy másodpercre és az öklüket rázzák. Ez nem az a helyzet, amikor sunyi fejek lesnek a függöny mögül, mikor valaki költözik és tenyér mögül kiabálják, hogy bazmeganyád a közöskőccséggel mi lesz?????? el vagy maradva egy éve faszkalap!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!4
Kilépsz az ajtón és a ház sarka feketéllik a kutyahúgytól, az az egy méter széles föld meg, ami az út és a ház között avít az telítve van a kutyák fosától a sok év alatt és baromira vigyázni kell, hogy ha a gyerek tipeg ne essen el, mert bizton csikkbe, üvegcserépbe vagy kutyaszarba tenyerel.
Aztán megjegyeztük, hogy lassan 20 éve költöztünk Budapestre és nem tudjuk mi a jó benne.
Engem már nem köt ide semmi, emberek közt szeretnék élni. Szeretnék egy vederrel a kezemben átsétálni a szomszédhoz ha látom éppen betakarítás van és utána elfogadni egy szívélyes pohár bort, elbeszélgetni s este lavórban lemosakodni, a vánkost a fejem alá igazgatni és ha elhantolnak, akkor tudni, hogy „Itt nyugszik” és valaki évek múlva is rám talál, megkapál, ejt egy könnycseppet és tovább áll. Olyan vagyok, mint az elszáradt fűszál, kis idő és emlékezet sem rólam.
Közben elfogyott a szatyor sör és vissza kellett sétálni, de már nem volt hova, bezárt.
Csak mi nem zártunk be, mindig is nyitottak voltunk egymásra. Egyszer azt mondta a Böce, hogy ismertelek mielőtt találkoztunk volna, ismerlek azután is miután meghalunk. Ez nagyon jól esett és valahol én is ugyanezt gondolom róla csak nem tudtam ilyen pontosan megfogalmazni. Leültünk egy közeli padra és újabb elmélkedés. Közben csörög a telefonja, a nejem hívta, mert én otthon hagytam a telefonomat. Jó dolog az ha valaki után aggódnak, megbeszéltem Böcével, hogy ez nem azért van, mert haragszik rám és a világból kikergetne, hanem ha nem vagyok mellette nem tud elaludni. Szép dolog ez és követendő példa. A nagyapám és a nyagyanyám egymás mellett fekszik a sírban, nem szükséges egymás után telefonálniuk, manapság az ilyen ritka, de mégis azt mondom követendő példa és jó dolog ez. Egyszer a feleségem kiment német országba és visszafelé felhívott a határról, hogy most lépik át. Nagyjából kiszámoltam mikor érhet haza, de két órát késett. Akkoriban nem volt mobiltelefonunk, ezért a vezetékes telefont vertem szét a falon. Néha ha 20-30 percet késik, akkor már idegesen hívom, hogy merre jár, minden rendben?
A nagyapámnak és nagyanyámnak nem volt alkalma telefonálni egymás után, mégis megtalálták egymást és végül végleg. Ha kimegyek a temetőbe, akkor ott a kövön, hogy Zvolenszki József és Neje Zvolenszki Józsefné. Élt ettől eddig, stb.
Nemrég este egyedül voltam otthon és olyankor szoktam nézni tévét, Sebrenica a Duna tévén. Már az első percben elakartam kapcsolni onnan valami vígjátékra vagy spectrumra, mert olyannyira borzalmas volt. 8.000 embert lőttek tömegsírokba a szerbek és később ástak ki a helyiek. Eltelt 10 év és a halottakat megtalálták, arcról lehetetlen volt azonosítani Őket, csak a ruházatukról. Rengeteg ember, akik sírtak, öklendeztek vagy ridegen mérlegeltek, hogy talán a zsebében lesz valami. Azt mondtam magamban ha ezek az emberek ezt élőben kibírták, akkor én tévén keresztül miért ne? Közben elaludtam és arra ébredtem, hogy mákosan sistereg a tévé. Megijedtem és alig bírtam visszaaludni, eszembe jutott, amit láttam s az is, hogy ez itt is előfordulhat bármikor.
A politikusok a tévében nyilatkoznának, hogy elítélik és urai a helyzetnek, de közben már nem is ebben az országban lennének.
Engem meg egy dróttal a kezemet hátrakötözve lőnének fejbe a házunk előtt és utána a fiamat. Mi a garancia rá, hogy ez nem történhet meg? Nulla, semmi!!!
Kicsit elkanyarodtam és közben Böce is elment, elhajtott e kerékpárjával.
Böcével minden találkozás olyan, mint kiesni az időből. Olyan, mint ha előre megbeszéltük volna az idők kezdetén, hogy tesók leszünk és azonos véleményen leszünk a főbb dolgokról, de ha összefutunk testben is, akkor egy csöppnyi vita belefér. Végtelennek és időtlennek tűnik az az idő, amikor nem találkozunk és ha végre elém áll egy nyers „na mi a redvás fasz van?” -al, akkor úgy hat rám, mint narkósra a dealer, mikor zacskóba méri az adagot.
Nem is tudom miért röhögtünk ezen a diplomás majmon, elmehet kukutyinba zabot hegyezni. Aztán még intettem egyet és eltűnt a benzinkút parkolója mögött, legközelebb kb. 2 hónap múlva egy sms, hogy hőőőjjj vagy szervác és bonifác zsákban hoznak meleget. A lényeg nem az üzeneten van, hanem azon, hogy ismertük egymást már születésünk előtt és a halálunkkal ez nem szakad meg.
Na mi a redvás fasz van? -
guga
Közösségépítő
Az őszinteség vázlata, azt mondják paraszt vagyok.
Az őszinteség vázlata a szex. Ki érti ezt?
Minél jobban kimutatja a szexualitását valaki, annál őszintébb.
Ha valaki szemérmetlen az megbízható? Nem kifelé, hanem egymás felé.
Érsekvadkert-Patak. Egy tavat néztem meg, amit éppen felöltenek egy patakkal.
Erdőkben csatangoltam és söröket.
Jobb elfáradni, mint megőrülni.
Reggel ötkor már úton voltam, fél hat felé vettem észre, hogy Dejtáron.
Sehol egy ember, furcsállottam is, a kocsma is zárva.
Én csak egyedül én voltam éber.
Aztán ástam kertet, kiforgattam dolgokat, abban is elfáradtam, nem gereblyéztem el semmit.
Pedig fontos az is ha az ember felforgatja a földet. Muszáj aprítani a göröngyöket, különben a mag,
amit belé vetettünk, elszárasztja a nap. El kell egyengetni a talajt.
Ki érti ezt?![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/fuckoff.jpg "[kép]")
[Szerkesztve] -
guga
Közösségépítő
A magyarok bűvárzása Croatiában (höhhhnyeee)
Kezdjük az elején, a határ. Semmi cécó, átengednek és rögtön a kezedbe nyomnak a bérelt gimnázista fruskák egy magyar nyelvű s több oldalast, olvass, légy tájékozott mielőtt. A határ után rögtön meg kell állnod toaletet használni 3 kuna-ért, mert mindegy hová mész, amíg oda meg nem érkezel wc-t nem látsz. Kb. 1 kilométer múlva jön az első cesternica vagy mi, adnak egy kártyát a kapunál, hogy beléptél az ótópályára oszt huss. Ótópálya mellett végig kerítés, megállásra lehetőség nincs, csak huss. Van 2 benzinkút a tengerpartig s lévén magyar szezon, a magyarok garmadája áll sorban akár tőtés, akár wc. A tőtés még rendben is volna, mert azt muszáj, nekünk is kellett tőteni, nem volt olcsóbb az ottani töltés, kifejezetten drágább volt. Ellenben ha az embert gyötri a szükség és nem kedveli a 8 négyzetméterre korlátozódott tömegrendezvényeket, akkor egy karlegyintéssel továbbáll. Vannak az ótópálya mentén a sós lehetőség előtt 10 méterrel SOS táblák, ahol a buszok villám sebességgel oldalaznak ki és a magyarok villám sebességgel intézik szükségeiket. Valami rejtélyes módon tudnak eltűnni a szem elől. A nagyobbik fiamat is elővette a szükség a Tunel Sopac után és apósom egy hirtelen kanyarral kint termett a fél méteres leállósávban. A fiam kipattant az ótóból és ott helyben összepiszkította a nadrágját. Családi takarás mentén alsó és nadrág csere, de az izgalom és a megszégyenülés hevében rájött a hasmenés és újból félre kanyar, kipattanás és szerencsére már az aszfalton landolt a szükség.
A horvát ótópályán hamar végig lehet hussanni, mert volt eszük és a vezető politikusaik nem nyúlták le a zuniós nyújtást és arra fordították, amire kell, szóval hussra van lehetőség de ezek szerintem még nem jártak külföldön, nem ismerik az ótós pihenő fogalmát.
Mi egy előre befizetett KRK szigeteki nyaralást vettünk igénybe, egy hetesre tervezettet. Nem magunktól, hanem apósom hívta meg az egész családot, mint tyúkanyó, aki szárnya alá terelgeti a csibéit. Meglepetés volt számára is és számunkra is a hely. Az ótópálya után egy 30 perces igazi mediterrán, kanyargós, szűk országút jön, majd a híd és a hídpénz. Még oda sem értünk, de már is elszedik a jó kis kúnáinkat.
Bővebben: link
Azt el is felejtettem, hogy az ótópályán kétszer szedik el a jó kis kúnánkat. Egyszer 39 Kn és egyszer 49 Kn. Híd után kitérő, de wc ott sem van, gyorsan körbeszaladtam a környéket hátha találok egy félreeső bokrot, amit a magyarok már alaposan összepiszkítottak, de csak hatalmas völgy és sziklafal, latrina sehol. Apósom megnyugtatott, hogy 5 perc múlva a célnál leszünk. Görcsöt kötöttem még a lábamra is és visszaültem az ótóba.
Bővebben: link
Az úticélunkOMIŠALJ és tényleg 5 perc múlva meg is érkeztünk. Ami meglepő volt, hogy szinte csak magyar rendszámú ótókat láttunk.
Megértem a magyarokat, 6-8 óra ótóút, tengerpart, megfizethető, félpanzio és ennyi, elözönlik ezt az OMIŠALJ-t. Hallomásból már tudtam, hogy csak 14h-kor foglalhatjuk el a szobát de nem hittem benne. Ez valami olyasmi, hogy tudom, hogy egyszer meghalok, de kit érdekel . S mivel 10h-ra már ott voltunk a szálloda parkolójában, szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy le sem szarják a fejünket. Sok magyar levonul tengerpart, megrémül s szitkozódik. Miért?
Homokos tengerpart nuku, van 1-2 méteres víz, szikla, tengeri sün hegyekben, no meg tengeri uborka és a víz is kegyetlen sós. Szandálban kell közlekedni vagy estére csak guggolva tudsz járni. Egyetlen 50 méteres szakasza volt a tengernek, ahol gyerekek számára is igénybe vehető fürdőzési lehetőség nyílott, de mivel az összes magyar ott dagonyázott, estére inkább hasonlított az iszap fürdőre, mint sem idilli tengerpartra.
Bővebben: link
14h után jött a szoba átvétel, elfoglalás. A szálloda szocreal stílusban épült nesze neked fogd be jól és élvezd a napsütést.
Tényleg volt vagy 35°. Légkondicionálónak nyoma sincs, hűtőgép se, sok egyéb sem se. Volt 3 ágy, egy párás fürdőszoba 2 üvegpohárral és ennyi. Hja a félpanziót elfelejtettem. Akkor jöttünk rá, hogy a szobában napközben nem maradhatunk. Azt észleltük, hogy voltak rutinos visszajáró magyarok, mert hoztak magukkal mobil klímát, hűtőt és kistévét. Utóbbit nem hiányoltam, de napközben vagy ötször bekényszerültem a hidegzuhany alá.
A vacsora
Iléyen látvány utoljára akkor fogadott, amikor apám leemelte a karámot és a tehenek nekilódultak az itatónak. Érthető, hisz egész nap a napon voltak, legeltek és ivóvízhez csak napjában kétszer jutottak. Szóval az elhízott magyarok a formás kufferjaikkal nekilódultak és egymás nyakába lihegve türemkedtek a félpanziós svédasztalhoz. Az egyetlen hely, ahol légkondi volt az étkező. Az ellátás pazar volt, ugyan nem túl változatos de megadták a módját. Vacsorára 4 -féle étel + saláták és hideg ételek. Reggelire valami kava-nak nevezett eszement lötty, ami tejjel s cukorral már nem emlékeztetett a tehénhúgyra és nem féltem attól, hogy többet nem áll fel. Továbbá sajt, felvágott, finom barna kenyér, méz, hatalmas tálban myogyorókrém, főtt tojás, és az estéről megmaradt pörkölt egy felforrósított edényben.
Szóval kajára nem volt panasz, a pincérek is készségesek voltak, de azért látszott rajtuk, hogy kegyetlenül unják. A főpincér vacsora idején körbetolta a zsúrkocsit a behűtött italokkal, de a szüntelen köszönjük nem kérünk után elege lett és visszatolta a sarokba és lemondóan legyintett horvátul a főnökének, már megszokták. Reggelinél volt 3-féle üdítő és tea meg kava is, de a vacsoránál cselesen kihagyták az összes innivalót, ezzel is ösztönözve a magyart, hogy az otthonról hozott jó kis kúnáikat italra hagyják ott. De a magyar eszén nem lehet oly egyszerűen túljárni, vacsora után, mint borjak szopták és nyelték a mosdóban a hideg vizet.
A bejáratnál ki volt írva magyarul is, hogy kérjük az étkezőből ne vigyen ki semmit, talán a tapasztalat. De azért a figyelmemet nem kerülte el, hogy obéda időben pár magyar főtt tojást pucolt a partona friss barna kenyérhez és bőszen vigyorogtak hozzá. Persze, hogy utálnak bennünket.
Már a második nap rájöttünk, hogy sem a szobában nem maradhatunk, sem a dagványozóban, amiből a magyarok estére iszappakolást gyártanak és örvendeznek vala felette. Korán reggel útra keltünk egy másik üdülő helyre Njivicébe. Gyönyörű tiszta tenger, rengeteg sün és mégtöbb tengeri uborka, de legalább lelátni az aljára, végre igazi tenger. Életemben először láttam, hogy miként jön létre a felhő. Tőlünk sok kilométerre volt egy földrész és előtte látni lehetett ahogy a pára felszáll a tengerről majd felhővé kovácsolódik a magasban, s egy órával később a hegyek felett villámlik is belőle. Mivel mi voltunk az egyetlen magyar csapat így szedelődzködni kezdtünk a villámok láttán, ellenben a helybéliek nyugodtan szelték a hullámokat tovább.
1.A vihar az nem volt, érdeklődés hiányában elhaladt. Mivel a nap egész délután sütötte a szállodát és az magába szívta a meleget, éjszaka idején pedig ontotta magából, így nappal s éj között nem volt különbség a hotel szobájában. 30° fölött volt végig a hőmérséklet. Csak a tengerben vagy a fürdőszobában volt maradásunk egy hidegzuhany alatt.
Bővebben: link
Egy kirándulás során, mikor a sziget legszebb részére készülődtünk Baska-ra, eltévedtünk. Véletlenül Stara Baska-n kötöttünk ki. Én javallottam, hogy maradjunk ott, de anyósom azt mondta túl mélyen van. Valóban az úthoz mérten néha 100-150 méter szintkülönbséggel voltak a kristálytiszta öblök. Szemet kápráztatóak és hívogatóak, megjegyeztem a helyet magamnak és visszafordultunk, továbbmentünk Baska-ra. Tényleg szép volt, tiszta és bűn drága. Mellettünk vert tanyát egy híres magyar énekesnő a családjával s 2 fiával, az egyik olyan 10 éves forma a másik pár hónapos bábucka. Egy ideje nyilván a kisebbik bábucka miatt nem látni a színpadon. Velük a nagyszülők és rögtönzött sátorban vigyázzák az árnyékot a kisebbik bábuckára.
Nejem közben mondja, hogy egy ilyen motorcsónakos ejtőernyőzésre rááldozna vagy 100 jó kúnát. Elindultam feltérképezni az árakat, előttem az énekesnő a hamburgeren nevelkedett nagyobbik bábuckával, akinek az ellenálló képessége a külvilággal láthatóan a nullához konvergál, sebaj, a fickója nagyot paskol a zénekesnő fehér valagára és megjegyzi az árlista láttán, hogy ez kurva drága. Majd besorjáznak a motorcsónakba és egyenként felszállnak az ernyővel. Az ejtőzés 5 percre 250 kuna volt, a nejem lehúzásnak találta és velem egyetértésben beérte egy közös, családi banánozással. A srác értetlenül nézett rám és próbálta beadni, hogy zagyválok. Pedig érthetően elmagyaráztam, hogy three personal banana bansai. Erre megkérdezte, hogy tube or banana? Pátfasza mondom what is 'its és rámutattam arra a hosszú nem tube ellenben nagyon is banana alakúra, ami personalként 50 kunat ért. Hja csapott a homlokához az a banana és lenézően vigyorkázott a haverjához, hogy a magyarszka beszél angolul. Hja Baska-val kapcsolatban még annyi, hogy ha arra vennéd az irányt, mondj le arról, hogy parkolásért nem fizetsz napi 30-50 kuna-t, ugyanis gondosan kidolgozott terv szerint sehol nem lehet megállni. Apósom kitalálta, hogy keressünk free parkolót. Egy darabig kerengtünk, de vagy táblát láttunk, hogy lécci perkálj vagy egy integető embert, aki mutogatta a perkálj táblát, tényleg minden talpalatnyi szar helyen ótó állt.
Énekesnő tőernyőről leszállva délcegen és dölyfösen lépelgetett a túltolt, kevélyre hízott fiával. Mellettünk vertek tanyát és amint befutottak a tőernyőzés után a túltolt kisfia rögtön benyújtotta az igényét a nagyszülejének, hogy kólámat.
Nagyobbik fiam meg leszállt a banana-ról és majd kibújt a bőréből, a nagyapja nyakába ugrott, hogy láttad és ahogy száguldottunk? Érdemes neki adni, hálás minden pillanatért.
Este szembesültünk a címmel, a magyarok vacsi után bűvárzottak Croátiban, majdnem azt írtam kloákiában, hisz estére már úgy felzavarták azt a pöcsnyi öblöt, hogy alig lehetett látni valamit. De ennek ellenére Ők bűvároztak az otthonról hozott békatalppal, szemügével és bűvárpipával.
Sok magyar bűvárpipálya lógott ki ama pocsárból, kötött utazás buszval, mert teljes hasonulás és saját ótó híjján nem mennek oda hová akaródznak. Helyette bűvárzanak és pipáik kandikálnak.
Másnap elsuzukiztunk Stara Baska-ra és elengedtük magunkat a szikrázó napfényben.
Bővebben: link
Bővebben: link
Az ottani növény és élővilág nagyban különbözik a mienktől.
Minden növény szúrós, ami meg nem az messze van. Kecskeszarszag utal rá, hogy valami hegyi ugrándozó lakja a környéket és napközben nem mutatkozik. Láttunk gyönyörű, félméteres gyíkokat, igaz csak egyet de azt láttuk, ebből sejthető, hogy volt több is belőle, mert az egy az hülyén nézne ki.
Volt cocogány, amit én neveztem el annak. Egy bazi nagy sáska vagy tücsök, amit az afrikaiak megsütnek, mert jó húsos és ha pattan egy nagyot a tűzben akkor ehető. National Geografic, de lényegtelen, félszemmel néztem. A lényeg, hogy ezek non-stop nyomják a cocogást. Egyel találkoztunk is szikláján, amit nem akart elhagyni, hiába közelítettem oda, az övé volt, neki járt ki ott cocogás.
Bővebben: link
Összességében annyi, hogy hrovátckija sziklás, köves, sünös, uborkás és van 4-féle hal, ami nem hajlandó elúszni ha a érte nyúlsz, max addig amíg nem éred el. A homokos, színes kagylós, ezerhalas, polipos, meduzás tenger az elmarad. Valószínűleg a tenger sótartalmából fakadóan ilyen sivár az élővilág.
Pár dolog, amit hiányoltam de ha arra jársz te is megfigyelheted.
Jobbára a teszkós magyarok nyomulnak hrováckijába, mert 6-8 óra ótóút, megfizethető és ha készülsz (venti, hűtő), akkor egész komfortos és élvezhető nyaraláshoz juthatsz tengerparton, ahol elmarad az életre szóló ismeretség az asztalszomszéddal és a képeslap a nagyinak. Ellenben van hörcsögképű, aki a szájában csomagolt szendviccsel lép ki a detektor előtt, egyáltalán mi szükség a detektorra.
Hja tengerparton ne végy semmit ha csak nem vagy kiégett s kivénhedt énekesnő, aki összelálázta a küvecseket és kevély lépelkedéseket engedhet meg magának. Szóval ha még lálázás előtt állsz, s mégis hrovátszkijába tartasz, akkor szard ki magad otthon, vegyél sört a teszkóban, vigyél ventit s hűtőt magaddal, majd az etetőnél várd meg a végét, hogy senki ne lihegjen kufferéval nyakadba.
Valamit elfelejtettem, a sörös üveg. Hülye magyarja eljátszotta a szerencse kártyát s bizalmat. Közértben adnak blokkot és bekarikázzák, hogy biza 2.5 kuna kaucio. Ha blokkot nem viszel és pont annyi üveget, akkor csak bedobálhatod rekeszbe üvegeidet és pápá jó kis kuna, mert eleink faxául összegyűtötték a parton az elhanyagolt üvegeket és megpróbálták bégyűjteni a jó kis kunakat. Majd erre reája gyüvén az okos közértesek önvédelmi reflexként bevezették a blokk ellenében visszaváltást. Én meg jóhiszeműen viszem a két üres palackot, hogy ájem cséndzs bír, de baxtak rá, blokk nyista, fizessek újra kauciót. Áldottam magamban ama honfitársamat, ki elsőnek vette fejébe, hogy Ő majd az ottani bűvárzása folytán eme forrásból gazdagítja jó kis kúnáit.
Egyik éjjel ittas honfitársaim nekiálltak focizni strandlabdával a folyósón és nejem felébredvén, szitkozódván javallotta, hogy menjek kis tegyem szóvá, dörgöljem orruk alá, mivel ajtónk előtt. De leintettem, hogy engedjünk előrébb valaki mást, hisz biza mást is kellemetlenül érint eme kéretlen labdarúgás. Kisvártatva előállt valami cingár de annál inkább magyarabb, mert egy kisebb nyakas után végigvágtázta a 3 emeletet a földszintig. Elismerően bólintottam nejemnek, hogy látod eme nyakas sem nekem jutott ki osztályrészül, mivel mindig annak van igaza ki részegebb. A nyakas elszenvedője és elkövetője is belefáradva a küzdelembe humni tért. Nem tudom említettem e volt, de mindvégig a szoba teraszán töltöttem az éjszakát, mert az ajtón kívül s bévül a hőfök különbsége 10° volt. Később a nagyobbik fiam is csatlakozott hozzám és onnantól kezdve vételeztem észre, hogy nyújtott lábbal aludni micsoda királyság, ugyanis az nem volt. Menni kellett tengerbe reggel, hogy kinyújtsam.
Visszagondolva elég cinikusnak tűnhet eme leírás, de nejemmel konzultálva abban egyetértettünk, hogy magyarhonba érve a hűs felhők alól megszépült az egész. Ott és pont akkor a hőség elüldözött bennünket. Az OMIŠALJ-i akárkik gondosan elhallgatták, hogy kilométeren belül egy batár nagy s hosszú olajfinomító leledzik, aminek a fojtó szagát néha arra sodorja a szél. Mi vízibiciklizés közben kezdtünk öklendezni.
Amúgy ha apám felnyitja a karámot...
S egy kis útifilm, ami nem mindenkit érdekel, de jól tükrözi: Bővebben: link 32mb
A cocogány kérlek szépen 3-5cm cool_2.gif nem tudom mi az eredeti neve, de kib. hangosan cocog és afrikaiak sütik, ha egy nagyot pattan a húsa, akkor faja. Bármerre mész 0-24 nyomják a cocogást.
Érdemes elmenni hrováckijába, de csak oda, hová magyarok nem mennek csőstül. Mert ahol ilyen teszkós csorda jelleggel bukkannak fel az ultra gáz, a viselkedés, a fogadtatás egyaránt. Főleg az szép, mikor látod a városok tábláin 4 nyelven a feliratot, hogy köszönjük, hogy ellátogatott városunkba. De még ezt is képtelenek elolvasni és kikövetkeztetni, hogy ha valamit a tányérodra pakolnak, akkor HVALA!!! vagy reggel, délben és este köszönni horvátul. Nyomták a magyart a pénztárnál meg bárhol. Köszönjük nem kérjük, jó estét, jó reggelt, merre van a d3.gif d3.gif
Tömegközlekedésről nem tudok semmit. Táj, növény és állatvilág fantasztikus, ezer hegy és bazi sziklás, szirtes és elképesztő mennyiségű cococgány biggrin_2.gif (Valaki mondja meg mi a neve annak a szöcskének!)
KRK szigetén ha elkerülöd a magyarok álltal megszállt területeket, akkor egész normális a fogadtatás. Njivice, Baska, Stara Baska, Malinskaja gyönyörű, a tenger tiszta, hűs és tele van sünökkel, szandál vagy gumicsuka és már meg is oldódott a probléma. A nagy halakat elzavarni sem lehet, próbáltam víz alatt belerúgni az egyikbe, épp csak annyira úszott el, hogy ne érjem el. Biztos mexokták a sok hülye bűvárzó túristát, olyanok, mint a körúton a galambok.
A szálloda bejáratával szemben volt egy fa és jobbra tőle parkolt egy auto magyar rencámmal, balra meg 8-10 veder nagyságú kű. Pont a kisebbik fiamat vittem sétálni és léptem ki a bejáraton, mikor elém húz egy merev képű magyarszka és bámul előre mereven. Kilépni nem tudtam tőle, muszáj volt rálépni a fűre és kikerülni az autoját. Mellette a nagykufferú felesége és hátul a két lánya olyan 10 és 15 éves forma. A kisebbiket kiparancsolta a nagykufferú feleség és az kelletlenül kikászálódott a háccsó ülésről, körbesétálta az autót, majd nekiállt nyögve elpakolni a köveket az útból, hogy betudjanak parkolni a szálloda bejárata elé. A nagyobbik lány jajveszékelve szállt ki a kocsiból, mert úgy levolt sülve, mint rák, lángvörösek voltak a combjai, persze a kisebbiknek is de az vékony volt és a legkisebb, ezért nyilván nem ellenkezhetett. A nagyobbik lány már látszódott, hogy híven követi anyját, mert már Ű is elkezdte növeszteni kufferét.
Nem vagyok kárörvendő (de azért egy kicsit mégis
másnap a fickót láttam felbukni orra az aszfalton, előtte a marhacsordával együtt futott a svédasztalhoz, kaja után meg elálmosodva s alig élve megakadt a cipője egy apró kőben és eltanyázott. Basszamegozott elég rendesen én meg félrefordultam, mint aki nem látott az egészből semmit csak éppen a környéket ámulja bazmeg mekkorát esett
Nejem mesélte, hogy Ő meg reggel látta, amint az autó kiparkol onnan és elkezdik családilag odapakolni a sziklákat, hogy más ne tudjon odaparkolni
Hülye parasztja, persze, hogy utálják a magyarokat az ottaniak. -
guga
Közösségépítő
A telefonbetyár
Napokban rögtön nyitás után csörög a telefonom (3310, mert konzervatív típus vagyok, ha rádió akkor Sokol/Kossuth, ha pörkölt, akkor bogrács stb, ha telefon, akkor 3310.)
Magán telefonszám , a kedvencem, ha ilyet látok a kijelzőn legszívesebben fel sem venném. Ha lenne rá befolyásom betiltanám a hívószám kijelzés letiltását.
Felveszem és mondom haló Guga Bt. és csend egy másodpercig, majd kinyomja a telefont. Nagyjából 20-30 percenként megismétlődött a dolog és csak egyszer sikerült elcsípnem egy .öcsö. szórészletet, ami talán a köcsögből származott.
Aztán kisvártatva kaptam egy névtelen mailt az apronetről, hogy boltban 55000 te köcsög fasz.
De valószínűleg eltéveszthette a hirdetést vagy már nagyon mérges lehetett, mert egy 16000 Ft-os MP3 lejátszóra válaszolt. Nem tudom, hogy az éles tyúkeszével ilyenkor mire tippel hogy majd elkezdek rettegni és elköltözök az országból vagy mit hisz még ahhoz sincs bátorsága, hogy a telefonszámát kijelezze, de még csak egy freemailos mailcímet sem mer megadni.
Kettőnk közül szerintem Ő az aki inkább retteg.
Napirendre is tértem fölötte. De másnap szintén nyitás után csörög a telóm és egy vodás szám a kijelzőn. Egyáltalán nem ismerős és a jegyzeteimre pillantva sem láttam a listában. Mostanában minden hívás után kiírom egy papírlapra, hogy ki hívott és milyen ügyben, mert már volt egy két kellemetlen esetem. Felhívtak, hogy adjak árajánlatot 12db gépre egy közintézménynek és megígértem, hogy egy órán belül ezen a számon hívom. Közben az egy óra alatt sokkal több hívást kaptam, mintsem a telefonom tárolni tudná a fogadott hívásokat, így kénytelen voltam kivárni a szemrehányó telefonhívást és sűrű bocsánatkérések között kegyelemért esdekelni, hogy bocsi de a telefonom már rég törölte a számot, amit hívnom kellett volna. Az ötödik ilyen este után már minden telefonszámot leírok papírra és odaírom mellé, hogy mivel kapcsolatban hívott.
Ez a vodafonos telefonszám nem szerepelt a tegnapi listámon. Felveszem és mondom haló Guga Bt....
Nadrágsurrogás és közlekedő járművek zaja, léptek és vissza-visszatérő nadrágsurrogás. Leraktam és elkezdtem gondolkodni. Annak az esélye kicsi, hogy valaki zsebre vágja a telót és a nadrágja korca bepötyögi a 20/2313346-os számot. Ellenben ha nokia telója van, akkor a felfelé pötyögés után rögtön az utolsó hívott számokat tárcsázza. Ezt onnan tudom, hogy a nejem már több ízben felhívott a zsebéből és egyforma telefonkészüléket használunk. Miután hazaért röhögve mondom neki, hogy beszéltem a nadrágoddal.
Felhívtam a vodafonos számot és bejelentkeztem, szia guga vagyok. Fiatal srác, süldő, makogott, hogy izé nem tudom ki vagy. Mondom neki nyugi én sem, de az előbb beszéltem a nadrágoddal. Használd a billentyűzárat a nokiádon és hatásszünet. A srác ereiben megfagyott a vér. Előző nap letiltotta a hívószám kijelzést és nyakló nélkül s bátran hívogatott a névtelenség mámorában. Most meg visszaállította a számkijelzést és véletlenül feltárcsázott a zsebéből.
Ez egy igazán extrém helyzet, erre nem számított és nyilván átgondolta, ráébredt s közben kiverte a hideg veríték. Nem raktam le a telefont, hallgattam ahogy visszafojtja a lélegzetét és várja, hogy mondjak valamit, vagy egy megsemmisítő és lealázó „látod bazmeg kisköcsög így jár aki” kezdetűt vagy hogy bambán izézzek én is, mint akinek nem esett le a tantusz. Nem mondtam neki semmit, tudta Ő jól az egészet. Később még felhívtam egy ismerősömet a vodafonnál és megtudtam a kártya tulajdonosának a nevét. Bár nem jelent semmit, mert feltöltős kártya, akár vehette valaki egy készülékkel is és eladta a kártyát, de ha kicsit rámenősebb lennék és szeretném kiherélni, akkor már rég hagymán pirulna a töke.
De beértem annyival, hogy csöndben leizzadt és tudomásul vette:
4.
Mt 10,26
Azért ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék.
5.
Lk 12,2
Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék.
Miután 10. alkalommal hívott rejtett hívószámmal, pont ez jutott eszembe, hogy ez Isten dolga, Isten engedte meg, hogy megtegye. Bár nagyon erősen kívántam, hogy megtudjam ki az és a dühöm ha akkor meghallgatásra talál, talán szikrázva be is olvastam volna neki, de eszembe jutott, hogy:
11.
Jak 1,20
Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/mobilephone.jpg "[kép]")
-
guga
Közösségépítő
A héjéban van A vitamin.
A medve és a farkas vadászat közben ugyanarra a területre tévedtek és úgy alakult, hogy azon a területen éppen akkor egyetlen nyúl tartózkodott. Sarokba szorították és nekiálltak vitatkozni, hogy kié legyen, ki egye meg. Már civódtak egy ideje, a nyúl meg reszketett tőlük pár méterre, menekülésre esélye sem volt. Egyszer csak a magasból észrevétlenül lecsapott egy héja és elragadta a nyulat csendben. A medve és a farkas továbbra is egymást szapulták, hogy kié a finom falat. A héja közben megtelepedett egy közeli szirten és felfalta a nyulat. A medve és a farkas pedig tépelődtek, hogy miképpen sajátítsák ki maguknak a nyulat.
A róka avéltan slattyogott. Napok óta nem csusszant le egy falat sem a torkán, s az előbb látta a sast egy nyúllal a karmai közt a magasba emelkedni, s később a szirten falatozgatni belőle. Közben belefutott a két dühös és egymással acsarkodó hebrencsbe. Ti meg mit csináltok itt? Nézett rájuk értetlenül.
Vitatkozunk, hangozták kórusban.
Min?
A nyúlon, hogy kié legyen, zengték.
A héjában van a vita min, mondta a róka lekezelően.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/rabbit.jpg "[kép]")
-
guga
Közösségépítő
Láttam ma egy amerikai filmet, ahol a főhőst jól lelőtték és a feleségének volt lehetősége időutazásra és ugyan megélte a férj halálát, de visszakapta. Ajd a film végén szorongatta, csókolgatta és az meg nem értett semmit, hogy honnan ez a hirtelen ragaszkodás.
A hétvégén leugrottunk Szandaváraljára a feleségem nagyszüleihez. Valamikor reggel 8h-kor telefonáltunk oda és 11h felé érkeztünk meg, de addigra már a bukta kisült, a leves megfőtt és a kirántott hús is elő volt készítve ebédre.
Az öreg elballagott a templomba ebéd előtt pulipka szentelésre, majd visszaballagott és egy flaska pincehideg borral traktált. Közben én a nagyobbik fiammal bejártam a környéket, már amennyire a hőség engedte.
A nejem jegyezte meg, hogy milyen csodálatos dolog ez, hogy alig 3 órája telefonáltunk ide, hogy jövünk és máris terített asztal vár bennünket, sütemény és ebéd.
Az az igazság, hogy nem a sütemény, nem a bor és nem az ebéd miatt siettünk Szandára, hanem hírét vettük, hogy az öreg gyengélkedik. Sáros volt az út, ezért nem a Skodával ment ki a szőlőbe, hanem gyalog. A tűző napon megkapálta a szőlőt és utána még haza is gyalogolt. Este orvost kellett hívni hozzá, mert rázta a hideg és véreset köpött. 81 éves és a mindene a föld. Nem lehet róla lebeszélni, hogy ne menjen ki. Hiába mondja neki mindenki, hogy papa ne erőltesse, nem magának való! A napokban is falunap volt és meghívták énekelni, rengeteg dalt ismer és nagyon szépen énekel, ízesen, nógrádiasan, öregesen és benne van a lényében. Bár beteg volt, mégis azt mondta, hogy ilyen szép napon ha addig élek is elmegyek énekelni, és elment, énekelt.
A szőlőre is azt mondta, hogy azt nem hagyja, mert ha addig él is kimegy és megkapálja. Kiment és megbetegedett. Rokonság messzi, mindenkinek család, munka, nincs aki segíteni tudna, hogy zokogni tudjunk az öreg vállán minden nap kéne egy időgép.
Mondom is nejemnek ha Ők elmennek széthullik a család. Az én szüleimnél is így volt. Amint meghaltak a nagyszülők, Apám és a Nagybátyám meg sem ismerik egymást az utcán, elmennek egymás mellett és elfordítják a fejüket, a köszönés is teher. Kérdezem a nagyobbik fiamtól, hogy ha egyszer már önálló élete lesz és saját családja, fogja szeretni a testvérét Bendzsót? Ő a kisebbik fiam, most 2 éves. Persze vágta rá határozottan és nem is értette, hogy miért feltételezem róla, hogy nem fogja szeretni.
Az emberek változnak, tényleg el kéne egy időgép, hogy megnézzük az első szeretetünket. Hazaugrottunk Szandára, hogy megnézzük az öreget, senki sem tud a lelkére beszélni. Csak az Isten és a bor soha el ne hagyjon mondogatja, ha levessel kínálják, akkor azzal hárítja, hogy hagyd el mán, olyan mint ha a hátam megé hagyigálnám.
Hátul a kertben megálltam az egyik fa alatt és elmerengtem, azon kaptam magam, hogy az otthoni gondjaimon jár az eszem és magamban motyogok, még soha nem volt eddig példa rá, hogy magamban beszéltem volna.
Életképek (24.5mb): Bővebben: link
Néhány foto:
Bővebben: link
Bővebben: link
Bővebben: link
[Szerkesztve] -
guga
Közösségépítő
Ő nem
Bővebben: link
Hétvégén Szandaváraljára voltunk hivatalosak egy kis házipálinkára, pinczehideg borra, kacsasültre és út közben lencsevégre kaptam eme házikót. Az érdekessége az, hogy a környéken 20-25 vályog viskó áll és a szélén eme mézeskalács házikó
Szandáról meg mindjárt közlékenyebb leszek
-
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/szek.jpg "[kép]")
A következőt!
Aki ilyet mond, az követelődző.
Követet mégis hiába küldenél hozzá,
mert nincs utána következő.
Az igazi követelődző mindenek után következik.
Nem fogok erőlködni, hogy híres legyek, küzdjetek meg értem.
Ha nincs hozzá erőtök azt is megértem.
Elbír a magyar ennyi híressel?
Fejből tudni mindegyik nevét?
A magyar az híres, van neki bukéja.
Nem a lelkéről, hanem a testéről.
Gyulai kolbász, szegedi piros, egri bikavér, tokai aszú,
esztergomi érsek, hogy soha el ne késsek, adózz a földi létnek.
Az emberek kapaszkodót keresnek, én is kapaszkodok a kiszögellésekbe,
hogy egyre feljebb jussak.
Minden reggel, minden nap egy kis fogódzó.
Az emberek kapaszkodót keresnek, én is kapaszkodok. Engem kerestek?
Kinyitom az egyik szemem a balt, az a rosszabb, utána kinyitom a másikat és rögtön élesebb a kép. Lehetne ez akár egy folyamat is, mindegyik nap után egyre élesebben látsz. Aztán eljön az este. Az este mindig eljön, elvan rendelve. Tudod te csak nem hiszel benne. El van rendelve, akár a lelkem ebben a testben.
Ha kellenék fönt leszek.
Ezt mondanod sem kell, ha van valami,
amit nem tudok megoldani, automatikusan felnézek.
Nem is felnézek, inkább feltekintek.
A nézés és a tekintély egymás felett áll.
Egyik sem létezhet a másik nélkül.
Ha nincs erőd felemelni a fejed, akkor nem marad más, mint lehajtani.
Mt 23,12
Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
Vagy megalázod magad, vagy eljön a megalázó, más út nincs.
Minden ember kapaszkodót keres.
Én is kapaszkodom, örülök, hogy rám találtál.
Bár angyalok vannak számodra kijelölve, mostan azért érjed be velem és kapaszkodj meg.
A világegyetem végtelen, az embereknek meg nincs hol lakni.
Ha megnézed a földet kívülről nem látod a határokat.
Ha megnézed az emberek lelkét belülről, meglátod a határokat.
Kapaszkodót keresnek.
Isten ha nem létezik, nem lehet benne csalódni.
Isten ha létezik sem lehet benne csalódni.
Mivel van Jézus és a Biblia, alapos okom van feltételezni, hogy Isten létezik.
A mosógéphez is mellékel a gyártó használati utasítást, ha attól eltérsz nem vállalja a felelősséget. A lelkem mennyivel értékesebb s mennyire szennyes, hogy tisztítani kellene? Ha a lelked csücske fehér, kivirítod, arra a kis csücsökre vagy büszke.
A nejem meséli, hogy:
Éppen parkolt volna be a szokásos helyére, mikor egy kis srác, olyan bmx-es 10 éves forma, ráüvöltött a dühtől eltorzulva, hogy EZT TILOS!!!
Behajtani tilos, egyirányú utca, de a parkoláshoz legalább 3 métert be kell fordulni az utcába. A biciklis fiú úgy gondolta, hogy a nejem éppen tilosban járni kíván abban az utcában, pedig épp csak az orrát húzta jobbra, hogy elférjen.
Mondta neki rendben, biciklizz csak tovább, de a fiú nem tágított, továbbra is dühtől elpirult arccal és szigorúan nézett a nejemre, a lélegzete is visszafojtva.
A nejem épp a kocsit zárta és a kisebbik fiamat vette az ölébe, amikor a biciklis kisfiú újra rárivalt. Az Apám rendőr, le fogja magát tartóztatni!!!![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/standby.jpg "[kép]")
-
guga
Közösségépítő
A tökéletesség divat.
Olyan, mint a végtelenből csinálni egyet,
végtére is végtelen csak egy van, ha lenne kettő,
akkor nekiállnának versengeni, hogy ki a nagyobb.
S mit tesznek ha kiderül, hogy egyenlően végtelen mindegyik?
De az egyik mégis hosszabnak képzeli magát, pedig Ő is csak egy végtelen.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/open.jpg "[kép]")
-
guga
Közösségépítő
1 alárendelt = szolga
2 alárendelt = mágnes
3 alárendelt = Isten
4 alárendelt = kocka
5 alárendelt = időben
6 alárendelt = ember
7 alárendelt = nyugalom
A többi igazság nem létezik, ami ettől eltér az nulla azaz egyenlő a semmivel.
Ha megtudod semmisíteni önmagad, az a valami.
Jézus ezt mondta: 18. Lk 21,33
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
Ha tehát valami akarsz lenni, akkor nem azon kell igyekezned, hogy minél többet tanulj, minél erkölcsösebb életet élj, minél tökéletesebb legyél. Ha örökké meg akarsz maradni, semmiképpen el nem múlni, akkor semmiként kell élned.
Ha te semmi vagy, akkor megmaradsz, mert a semmin a valami uralkodik. Ha megtudod semmisíteni önmagad, az a valami.
2 alárendelt = mágnes
Az alárendeltség=házasság, ha nekem vagyon teremtve. A házasság vonzó dolog, abból fakad, hogy nem tudsz semmit, ha valamit pedig megtudsz, alárendeled magad.
25. 1Kor 1,28
És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse.
Tehát ha nem akarsz lenni semmi, akkor valami leszel. Ha valami lenni akarsz, akkor a semmik megsemmisítenek. Ha nem akarsz megsemmisülni, akkor semmi leszel, hisz tudatában vagy, hogy többen vannak a semmik, mint a valamik. Ezért a semmi mindig győz a valamin, nem érdemes lenni valaminek.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/birka.jpg "[kép]")
-
guga
Közösségépítő
Figyelmezz Apámra!
Főleg a tekintetét. Húzza a hálót, bár még nem látja mit fogott vagy üres a háló, ám a tekintete derűs. Bizakodik, mert már fogott, volt már hal a hálójában. Ezért is meríti be a hálóját újra és újra, a remény meg nem szégyenít. Valaki mindig ott áll mellette, de nem halász, csak nézi, hogy mi a fogás. Ha van egy nagyobb, akkor sem biztos, hogy örül, de jó látni egy nagy fogást, van miről beszélni másnak. Mert az öregemnek volt egy nagy fogása. Ha nincs fogás, akkor sem elkeseredik, hanem a hitetlenségét látja benne igazolni, na ugye én megmondtam, zavaros a víz, nincs mit ilyenkor fogni, kár az időért, áá hádd el mán.
Egyedül csak a halász érdeme, a halász nem adja fel. Tudja, hogy már volt fogás, hisz benne, hogy akad még nagy hal a hálóban, amelyik akkorát ránt és csapja a vizet, megizzasztja homlokát, csatakosra vizezte a lábszárát, de megvan.
Tele a szák, nem is dicsekszik vele senkinek, Otthon megpucolja, felszeleteli és le fagyasztja. Másnap a munkahelyén azért bevasalja az érdemeit egy kávészünetben, bazmeg akkorát csapott még most is fáj a kezem.
Vannak időszakok, amikor az apró hal dívik, napokig csak kevés a fogás, épp csak ficánkol, de levesbe, sütni megteszi. Lefagyasztásra már nem marad, elfogy még mielőtt igazából megízlelte volna. A pirospaprikás lisztben forgatott Kárász a kedvence. Persze, mint mindenki más, Ő is a nagyvadakról álmodozik, hogy egyszer szétszakítja a hálót és félórákig küzd vele, hogy partra kerülhessen.
Most, hogy együtt voltam vele egy napot, este elmentünk és húzta a hálót rendületlenül. Fogás semmi, közepe táján egy keszeg, ami hármónkra sem lett volna elég, mert a fiam is ott volt, bár sürgetett, hogy menjünk.
Visszaengedte fater azt az egy halat, de az illúzió kedvéért, amíg halászott szákba rakta, csak a fogás élménye miatt. A végén odaadta a fiamnak, hogy engedje vissza, ugrándozva és áhítattal dobta a vízbe és felkiáltott, amikor látta hogy csapott egyet és elmerült, majd megfodrozta még a vizet és a sodrással együtt eltűnt a vízben, csak a sodrás maradt, ahogy végtelenül és feltartózhatatlanul hömpölygött. Csak apám tudta, hogy hiába a fiam pillanatnyi öröme, az igazi fogás elmaradt. Ami nem azt jelentette, hogy többet nem fog halászni, most nem is a fogáson volt a hangsúly, hanem az együttléten, amíg hangosan kacagtunk és a sivalkodásunkkal felvertük az esti csendet és néhányan titkon irigyelve, bosszúsan néztek az ablakok mögül.
Menet közben a halászatról megfeledkezve emlegettünk közös élményeket és a könnyünket folyatva a térdünket csapkodtuk, a szemlélődő, aki apám halászatát kísérte figyelemmel értetlenkedett. Érthető hisz idegen volt köztünk.
Ha megnézed Apám arcát, akkor láthatod, hogy hiába nem látja a háló tartalmát, de mégis ott egy reménykedő negyed mosoly az arcán, egy kiégett hit, amely pengeélen táncol. Tudja, hogy nem, de reméli mégis igen, talán.
Ez nem hit, ez a tudás folytogatása egy félig reménytelennel.
Tudja, hogy nem fog fogni, de reméli, hogy igen.
Persze az igazi hite a halászatban nem azon alapszik, hogy feltétlen bizalom, hogy minden nap tele szákkal és háromkilós pontyokkal tér meg otthonába, hanem a tapasztalatára hagyatkozva inkább vagy az úgysem lesz semmire, vagy a valami kevésre alapoz.
Ezért ha néha napján a sok úgysem lesz semmi vagy valami kevéske után beüt egy nagyobb hal, akkor véletlen, ritkaságként kezeli.
Pedig ha a saját hite nem hagyná cserben, akkor minden nap megvalósíthatná az álmát.
Ha megoldottál egy problémát, akkor te problémamegoldó vagy.
Nekünk is van egy problémánk, ami, akár lehet a te problémád.
Ha meg tudod oldani, akkor közénk tartozol. Ha nem, akkor problémás alkat vagy, aki megoldásra vár.
Csüggedned nem kell, hisz mi a probléma megoldás mesterei vagyunk, ne problémázz! Így is úgy is közénk tartozol! Ha problémád van megoldjuk, ha problémamegoldó vagy azt is megoldjuk. A lényeg a probléma, rendeld alá magad. Akár szenvedője, akár megoldója vagy, az alárendeltség tudomásul vétele fontos, nem te vagy a középpontban, ezért működik, mert kiszolgálod.
Ez neked problémát okoz?
Old meg!
Érted! Öreg+
A háló zsinórján csomók vannak, hogy legyen mibe kapaszkodni. Ha a zsinór sima lenne, akkor a nagy teher alatt megcsúszna a keze és megégetné, ezért, hogy bírja a terhet csomókra van szükség. Bizonyos, hogy minden csomó megemelése bizonyos fájdalmakkal jár, ettől érdessé válik a kéz, úgymond bütykössé. Akár a puha, sima kéz, amelyet megpróbáltatás nem és a legenyhébb nehézségre is bababőr mintájára reagál. A bütykök és az érdes tenyér kell a halászathoz, mert ha csak szemléled és nem tied a halász öröme és szomorúsága, akkor csak az értetlen tekintet marad. Menet közben a halászatról megfeledkezve emlegettünk közös élményeket és a könnyünket folyatva a térdünket csapkodtuk, a szemlélődő, aki apám halászatát kísérte figyelemmel értetlenkedett. Érthető hisz idegen volt köztünk.
Az egyik ruhája a háló húzásától gyűrődik, a másiké a karba tett kéztől. Amelyik nem húz csak drukkol, az nem igazán örül és nem igazán kesereg, már mondtam, csak legyen miről beszélni.
Beszélni könnyebb, az nem jár tettekkel csak gondolatokkal, gondolatban mindent lehet.
Aki nézelődik az elvesztheti a hitét valóban és csak a mások fogásán van valami fél öröme, amit érdemes megemlíteni ha a tettek helyett a beszédre kerül a sor.
Mostanában mindent lehet, régebben nem volt szabad beszélni, de megtették.
Mindkettő a hálót figyeli, egyik sem a másikat, sőt ketten sem egymást. Ugyanazt nézik mindketten, a fogást, a háló azonban csak egy kezében van, hiába a másik próbálja befolyásolni, hogy így húzd, az érdes tenyér és a bütykök a mérvadó, nem a sok beszéd.
Sok beszédnek sok az alja, mondja a Biblia, sok gondolkodásnak értelem a vége és az értelem ellensége a kegyelemnek. Tudom!!!
Kegyelem...!![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/halasz.jpg "[kép]")
-
guga
Közösségépítő
„4”
Mármint ez a címe, cím az kell. Ha a nejem bejön és nem látta az elejét, akkor rögtön megkérdezi, hogy mi a címe. Ma is néztem egy filmet, bejött a műhelybe egy aránylag ismert ember, és vagy bizonyítási kényszerből, vagy csak szimpla érdeklődés, de nyitó kérdés volt a mi a címe.
Csapongnak a gondolataim, de megpróbálom körbefonni a vezérfonalat, amihez kapcsolódni fog egy 57mb-os film is. Mostanában vészesen menekülök lélekben a városból, a város hatása alól, a várostól és a városi emberektől.
Vidéken nőttem fel Gyulán, annak a városnak is a külterületén egy tanyán, Nagyfenék 9. szám alatt. Szégyenkeztem is rendesen mikor az orvosok összekuncogtak a hátamegett, odaadtam a személyimet az ápolónőnek és vártam a soromra. Iskola előtt a Bözske tehenet kellett megitatni és arrébb pányvázni. Utána a dobozi busz vitt a városba két forintért, farmotoros. A sofőr ismerte a mostoha apámat, rokona volt. Iskola után rendre nem a megállóban rakott le a buszról, hanem a házunk előtt. Sőt mit házunk, az irdatlan nagy tanyánk előtt a korhadt fakapuban. Megéhezett az ember mire körbenézett a telkünkön. Hatalmas nagy 3 szobás tanya, gémeskút, a végében egy akácos és az oldalában a veteményes. Tehénitatás után mindig ott kezdtem a napom egy répával nyersen, mert az öregek mikor nyomtak egy barackot a buksimra, nem felejtették el megjegyezni, hogy egyél sok répát és nagy lesz a fütyülőd. Akkoriban még nem tudtam, hogy nem Haki Tamásra gondoltak, de tetszett a nagylemez és megpróbáltam megfelelni, hogy jó nagyokat tudjak fütyülni.
Napokban olvasom az ingatlan hirdetéseket és megakadt a szemem egy 1 millás telken, ami 4000nm volt és egy kiterjedt fenyves. Egyből elkapott az a valami, amit gépszíjnak neveznek és azóta sem tudok lenyugodni. Vasárnap szorongtunk a 35nm-en négyen és dühömben felkaptam a nagyobbik gyereket egy tábla szalonnával és eltekertünk egy messzi patak s messzi erdőbe. Tüzet raktam, hagytam kialudni és utána szalonnasütés. Menekültem a zsúfoltság, a kutyaszar, a mobiltelefon, az internet és a zacskós leves elől. Valami önkéntelen lázadás és automatikus ellenállásnak köszönhetően, nagy benső energia és robbanni készülő állapot, nekilódultunk. Miután kiértünk sem nyugodtam meg, hiába a természet, hiába a patak s a tűz és a szalonna illata. Kutyások jöttek többször és a kutya leszaladt hozzánk megzavarva az idillt, a gazdija meg hívogatta, de nem úgy, mint aki tényleg azon van hogy eltávolítsa, hanem, mint mikor a gyereknek mondjuk alibiből, hogy nem szabad. Bocs néha nem oda vagy nem akkor raktam a vesszőt, de a lényeg, hogy a kutyák ha nem ordítok, akkor simán lenyúlják a szalonnánkat a gazdik szerető és féltő tekintetének övezetében vagy mifaszom. Lényeg, hogy kb. ötször fordult elő, hogy el kellett zavarnom valami kutyát, miközben a gazdija édesdeden hívogatta, majd a buksiját simogatta.
Mielőtt valaki megvádolna, hogy gyűlölöm a kutyákat, elárulom, hogy nekem 3db kutyám volt. Egy magyar vizsla, egy snaucer és egy tacskó, de soha nem volt egyik sem terhére senkinek. A tanyán éltem velük együtt és rengeteget csatangoltam a 3 kutyával. Úgy vélem, hogy Budapesten a kutyatartás állat és emberkínzás, nincs megfelelő élettér.
Visszatérve a szalonnasütésre, ettünk és közben értetlen tekintetek, jöttek néha sétáló nyugdíjas párok, fiatalabbak, sportolók, senki nem értette mi folyik ott. Tolom a szalonnát s hagymát, közben füst, patak. Nagyon kellemes volt, a szívem majd megszakad, hogy a fiam nem úgy nő fel, hogy fára mászik.
Tél volt a nagyfenéki tanyánkon és az egerek vacogva menekültek a lyukakba, tengerit vittem a két mázsás Zsuzsi malacnak, éppen fialt. Anyám egész éjjel infra lámpa mellett ült a kismalacok mellett és simogatta a két mázsás Zsuzsi oldalát.
Reggelre kilenc kismalac szopta a Zsuzsi oldalát, gyönyörű látvány volt. Hónapokkal később, mikor a Zsuzsit szúrta a mostoha apám, anyám zokogott és a Zsuzsi is nagyon nehezen adta fel, percekig hörgött, a szomszédok mondták, hogy érzi a szeretetet. Én közben a veteményesben ledermedve egy répával a kezemben, hogy nagy legyen a fütyülőm.
Nem lett nagy a fütyülőm, de sokáig hordtam a pvc dzsekimen egy jelvényt, miszerint 21cm.
Zsuzsi malac kilehelte a lelkét s egy darabig ellátta a családot mindenféle földi jóval, ami miatt pár határral odébb a nyakunkat szelték volna hogy megesszük, mert az bűnös dolog, tisztátalan.
De különben is mi a tiszta?
Lelkileg készülök a holnap reggeli utazásra, Gyulára autóval. Utoljára mikor mentem vonattal mentem és vittem a kerékpáromat. Már Békéscsabán leszálltam, hogy legyen időm élvezni a zenét, valami ősrégi techno zenét hallgattam csabától-gyuláig és szépen fütyültem, megérte enni a nyers répát.
Útközben összetalálkoztam a gyermekkori énemmel. Ugrándoztam az út szélén és a pitypang virágát erisztettem szélnek. A Zsuzsi malac vádlóan nézett, kolbász füstölög és szendvics az iskola táskában. Okos vagyok, a Zsuzsi malac vinnyog és forog a porban, meleg a gázláng, izzik a perzselő.
Nincs menekvés számomra sem, van egy út, aminek a végén füttyszó és hiába hempergek a porban, nincs aki megsajnálna és visszahozna mosolyogva, hogy csak vicc volt.
Tekerek hajnalban Gyula felé, egyetlen kocsma sincs nyitva, ahol könnyeimet hullajthatnám a régi emlékekért.
Ötven perc, ennyi idő alatt lehet elsétálni oda, ahol a busz söfőr nem állt meg, mert a szabályzat tiltotta. Sétáltunk ennyit. A tanya ennyire volt, télen sokat ültem az ablakában apámra várva, most apám helyett egy könnycsepp ül az ablakban, apám sosem volt sehol. Kellett a pénz.
Most megyek haza Gyulára és tervezem, hogy felelősségre vonom. A nejem mondta, hogy hagyjam hagy élje az életét, mit akarok már megváltoztatni rajta. Mondom neki szeretnék gyerekként gyerek lenni vele, legyen Ő is velem gyerek, legyen újra 4 éves és rötyögjön a göröngyökön.
Az élet göröngyös, ki lehet emelni, hogy nekem ezért szar, ilyet mindenki tud. De apa csak egyszer az ember és egyszer lehet az. Most én is az vagyok és mégis kötelességem egyszerre 8 évesnek és 2 évesnek lennem, attól függ melyikkel vagyok. Apa vagyok, olyankor nincs mentség, hogy túlóra és pénz kell...
Ha apának szólít, akkor akként kell viselkednem.
Most nekem is jólesne egy gondviselő, aki összefogná a lényeget és a végére a mondanivalót, de talán kitűnik a filmből a sehova sem tartozás. Nem az enyém de mégis ott vagyok. Menekülök ebből a kőrengetegből egy fára mászás felé, megelevenedik a gyermekkorom.
Zsuzsi malac vagyok, sivítok, nyakamat szúrjátok, ahogy lenyomod az entert.
Zsíromat.
Film-> Bővebben: link -
guga
Közösségépítő
Az Álompár
[imgGhttp://www.guga.hu/egyebek/hab5.jpg[/img]
Hivatalos voltam egy esküvőre, mint ceremónia mester. Hajón, zenekarral, svédasztal, vidéki város és a helyi menő étterem tulajdonosa szolgálta fel a finom ételeket és italokat. Házas ember lévén már nem azt irigyeltem, hogy házasodik a fiatal pár, hanem a fényűzést.
Hatalmas nagy csinnadratta és pompa, levesek porcelán edényekben, grill húsok különleges fűszerekkel, sajttálak (a kedvencem), pörkölt, töltött káposzta, sütemények, saláták, roskadásig a svédasztal és szemérmetlenül lehetett enni. Mivel én voltam az MC, így csak ritkán jutottam az asztalhoz és akkor is inkább a sajttálat céloztam meg ill. a házi borokat.
A saját esküvőm 1995-ben volt egy évi ismeretség után. Az egy évi ismeretséget egy évi várakozás előzte meg, mert már 1993-ban megismertem és a nejem már akkor úgy érezte, hogy én leszek a férje, de eltelt egy év mire újra összetalálkoztunk és bútoroztunk. Az első kérése az volt hozzám, hogy vegyek neki egy gázpalackot. Pedig még nem is voltunk házasok. Akkoriban volt egy szigetszentmártoni telkem, rajta egy kisebb parasztházzal. A nejem előtt megfordult a telken néhány lány hétvégére, de Ő volt az első, akire a szomszéd 70 éves „Máris” néni azt mondta, hogy látom szeret kapirgálni a lánka, mert ébredés után azonnal keresett egy gereblét és egy kapát, majd nekilátott szíve szerint eligazítani a hanságot, lévén 1600 négyzetméter.
Apai Nagyanyám cseléd volt az újkígyósi kastélyban, Apai Nagyapám pedig családfő vagy cselédfő egy olyan családban, akik cselédek voltak egy uradalomban. Nagyapám megjárta a román frontot és az orosz frontot. Ahhoz képest, hogy az oroszoknál elesett az ország negyede abban a háborúban, nagyon szép teljesítmény, hogy törött gerinccel hazajutott, kétheti éhezéssel egy vagonban. Néha mikor 30 perc alatt nem tudom eldönteni, hogy milyen pizzát rendeljek és rinyálok, hogy nehogy megégessék a szélét (gondolatjel). A Nagyapám egy román katonát biztosan megölt, majd két hét után mikor legközelebb újra arra járt, elvette a csizmáját és a kenyerét annak a katonának. A kenyér fagyos volt és kőkemény, mégis enyhítette éhségét, fájdalmát, elkeseredettségét. Nem tudom szeretném e megélni ezt a lelki állapotot. Több, mint két évig volt orosz hadifogságban és az idejét azzal kellett töltenie, hogy a hegyről köveket kellett hordania egy nagy folyó partjára, hogy kikötőt építsenek A hegyen dinamittal robbantottak az oroszok, Őket pedig fegyverrel kísérték le a folyópartra. Összeroppant a gerince és közben véget is ért a háború, ami egy csöppet sem az Ő háborúja volt. Nem tudom szeretném e megélni ezt a lelki állapotot, inkább rendelnék egy pizzát.
Ezen a hajón rengeteg tehetős ember volt, mert az egész család tehetős volt. A hajó orrában volt az asztal és szék vagy mi, ahol ehettek és egy szűk egyszemélyes folyosón lehetett átmenni a hajó farába a svédasztalhoz. Idős nénikék és bácsikák préselték magukat keresztül egymás mellett azon a folyosón a tányérjaikkal. Mikor az egyik véletlenül ráborította a másik vállára az újházi tyúkhúslevest, akkor megelégeltem és megálljt parancsoltam a menetnek. Mondtam üljenek le a helyükre és majd mi kivisszük az asztalokhoz az ételeket. Pár perc múltán az egyik szülő odalépett hozzám és a fülembe sziszegte, hogy ez azért svédasztal, mert önkiszolgáló és mindenki felállhat, odaléphet és válogathat kedvére. Valamint azt még hozzátette, hogy nagyon sok pénzükbe került, ne tegyem tönkre az idillt. Vacsora után menyasszonytánc és később pedig a zenekarban játszottam dorombon. De végig szúrós szemmel néztek rám a szülők, közben a menyasszony sírva fakadt a hajó aljában, hogy a menyecsketánchoz ezt vagy azt??? A szülők viaskodtak és okoskodtak, de inkább heveskedtek, mert ha már külsőség, akkor adjuk meg a módját.
1995 decemberében egyszer kicsit megnémultam, de nem lehetett hallani, a kérdésre azonban nem tudtam rögtön válaszolni. Akarja a feleségül az itt jelenlévő... s belül meghatódottság, ez nem egy olyan döntés, hogy sajttal vagy sonkával. Éreztem, hogy rogyadozik a lábam, de tudtam, hogy ha el is gyengülök, senki nem tenne szemrehányást érte, mindenki családtag vagy barát. Egyszerű esküvő, egyszerű emberek, egyszerű érzések. A hangom elcsuklott de határozottan kimondtam, hogy IGEN. Kevesen vannak ennek az igennek a jelentőségével tisztában. Valakinek elkötelezni magunkat, az életünket nem csak egy szó, hogy igen, mögötte van egy végtelen folyamat. Megszületendő gyermekek, nekik is család és nekik is gyermekek, tehát nem egy persze csak érjünk már a végére. Engem például mindig is idegesített ha esküvői menetet hallottam dudálni és magamban megjegyeztem, hogy bazdmeg 6 hónap múlva dudáljatok a válóperes tárgyalás előtt. De a saját esküvői menetemben nem is hallottam, hogy dudáltak az autók, pedig mikor visszanéztem a felvételeket már feltűnt.
A Nagyapám csöndes és nehéz természetű ember volt, nem beszélt senkivel, megártott neki a háború vagy zokon vette, hogy nem volt még on-line pizza rendelés. Ült a részletre vásárolt lakótelepi konyhában és a Kossuth rádiót (Sokol) hallgatva magában dohogott. Egy dolognak örült és becézgette, a tőlem kapott papagájt. Néha a mutató ujján tartotta és sokáig becézgette. Egyszer elmesélte, hogy a vagonból úgy emelték le és kísérték az állomás elé, ahol már várta a nagyanyám, akinek előre szóltak, hogy ne ugorjon a nyakába, mert el van törve a gerince. Szép történet, hol az étlap!?!
A lelkészünk egyszer azt mondta, hogy nem az az igazi szakács, aki ha bő pénzből bevásárol, akkor finomat főz, hanem az a szakács, aki a nincsből főz úgy, hogy az ujjaidat nyalogatod.
Nagyanyám néha kukoricagrízből és kolbászzsírból, szalonnából rittyentett kását. Amikor megfőtt forró volt és gőzölgött, de kicsit később úgy tömtük magunkba, mint aki soha sem evett. Nagyokat beszélgettünk, telesport, delta és alvás. Reggel cikória kávé és vízállás jelentés, Kossuth rádió, az öreg szótlanul ült az ablak előtt. Két vastag ragtapaszcsík jelölte, hogy hol lehet fogni a Kossuth-ot és hol a Petőfit. József Attila rádió akkoriban még nem volt, de amilyen kultusz imádók és hajhászók az emberek, hamarosan lesz.
A nejem pár év múlva sétál az utcán és egy lehajtott fejű nőt lát, aki rendkívül ismerős. Bevillan neki a hajó, a mulatság, a fényűzés és a roskadásig megtelt asztalok. Próbálja megszólítani, szia te vagy az Réka? Tudod a férjem volt a vőfély, tudod a visegrádi hajón.
A lány bizonytalanul, fáradtan emeli fel a szemét, nem örül, bújna el. Elmeséli, hogy a férje gazdag, verte, elvetélt. Az eltelt öt év három mondat és szomorú, kilátástalan, talán nem a fehér lovon herceget várja (már). Nem volt kitartás, nem volt összetartó erő, nem volt semmi, tényleg SEMMI csak egy fényűző esküvő, amit mindenki megirigyel, tévedésből még én is.
Öt évi házasság után elkeseredetten és összetörve állunk agy tó partján a nejemmel, de legalább együtt. Kezemben az aznapi ebéd egy zacskó mandula a Gellért hegyről és egy fél kiló dió Apámtól. Kilátástalanok voltunk és elveszettek, de legalább együtt. Nem kérdeztünk egymástól semmit, mert nincs mit, nehéz. Levente fiam már szalad és nézd Apa, nem fog fel semmit csak szalad és napfény, patak, tessék egy kis mandula. Keserűen nézünk egymásra, össze is borulnánk ha lenne rá késztetésünk, de már az is kellemetlen. Még évek múlva is eszünkbe jut a tópart, a zacskó dió és a keserű könnyek, amit együtt hullattunk és a kilátástalanság. Jelenleg a második gyerekünket kell csillapítani, aki a kisujjamnál fogva vonszol, hogy Á-Á-Á-Á és ha rájövök mit akar megkönnyebbülten felnevet. Nem szeretnék neki soha fényűző és pompás esküvőt. Nagyanyám kukoricagrízből készült kolbászzsíros kásájának ízét érzem a számban. A nejem épp a napokban jegyezte meg, hogy 300 Ft-ból is belehet vásárolni, hogy jut ebéd és vacsora, a reggelit meg elsinkófáljuk és pajkosan nevetett hozzá. Tudom miről beszélt, néha beüt az embernek ez a korszak és olyankor kúromszemmel néz arra, aki vidáman tülköl a Mercédesz mögül és az öklét rázza, hogy kurva anyádért nem haladsz. Tudod Nagyapám felsóhajtott a fagyos kenyér láttán és lehúzta a halott román bakancsát. Pedig nem is más világ, néha eszembe jut, hogy csak egy lépés és már nekem is menekülnöm kell a családomat bújtatva, csak azért, mert valakinek nem tetszik, hogy magyarok, a kormány meg tehetetlen, elbújnak valami védett bunkerbe és kiadnak egy ne essenek pánikba, urai vagyunk a helyzetnek közleményt, közben meg szétbarmolt hullák az utcákon, csak egy lépés, már sokszor megtörtént.
Nagyapám és Nagyanyám egymás mellett fekszik, ugyanabban a sírban. Nagyapám holttestét nem láttam, de Nagyanyámét messziről igen, nem mertem közel menni, utólag is bocsi Nagymama, de nem jött össze. Élőben jobban tetszett, megholtként riasztó volt. A tudat, hogy ott fekszik egy test és tegnap még beszélt, akart és szeretett. Nem is test, hanem lélek, ma meg ott fekszik hidegen, mereven és semmire sem reagál, sokkoló, ne haragudj rám, gyenge vagyok.
Nagyapám és Nagyanyám egymás mellett fekszik, ugyanabban a sírban. Igazi álompár. Végigszenvedték az életet együtt és most ugyanott kereshetem Őket, minden tiszteletem az övék. Én is ugyanerről álmodozom, már nem fontos a sajttál, sült húsok és az irigyelő emberek, pompa, fényűzés. Nagyanyám kukoricagrízből készült kolbászzsíros kásájának ízét érzem a számban, ilyenkor boldog vagyok, sőt nyugodt, mert lehet nem jut osztályrészül az a hajó, de ha eltemetnek a kezét foghatom.
Akkor most ki is az a bizonyos álompár?
Válságba jutott az álompár.
2 évi együttélés után szakított az álompár.
Szakított az álompár! Két és fél hete már nem egy pár, hanem kettő.
Újra együtt az Álompár! Úgy tűnik még sincs vége az...
Majd a duóból álompár lett, egész életük a sajtó és a nagy nyilvánosság előtt
zajlott. Pénz, csillogás, és az elmaradhatatlan botrányok.
Mi voltunk az álompár, Minket pénz és siker vár …
Pozitívumként is lejöhet az álompár jelző. Egyfajta bókként, hogy
például a barátaik példaértékűnek tekintik a kapcsolatukat. ... -
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/toaletto.jpg "[kép]")
Az ember ha szarik, nincsen bizalmasa.
Azt mondta egyszer a lelkészünk, hogy az emberi lélek hasonlatos egy mély folyóhoz, aminek a felszíne semmit nem árul el abból, hogy mi rakódott le a folyó alján. Mindenki igyekszik a legjobb színben feltüntetni magát és egész nap ébredéstől lefekvésig szerepet játszik. Rengeteg olyan dolga van, amit soha senkivel sem osztana meg, még a legközelebbi hozzátartozóival sem, a legjobb barátjával sem. Önmagának is ritkán vallja be és elzárja lelkének legmélyebb bugyraiba. Ha valami emberek szemében nemes cselekedetet követett el, akkor az megy fel a legfelső polcra, ha diploma (általában arra a legbüszkébbek) vagy bármi végzettség az is megy a kirakatba. Szépen, jól művészkedik vagy muzsikál, az is ki az előtérbe, jó munkahely, jó fizetés, képesítés, autó, egyéb mások számára nehezen elérhető javak megy a TISZTA UDVAR RENDES HÁZ tábla mellé.
Magány és félelem. De mitől rettegnek az emberek, hogy kényszeresen hordják ezt a megfelelek és nem hibázok, tökéletes vagyok, nem bukhatok el terhet?
Ha az orrát túrja csak magányosan teszi, testi gyengeségeit és hibáit elrejti, azzal is még plusz terhet róva ki magára a hömpölygő folyójára. Ha egyszer benéznél a lelkembe elszörnyednél, ha egyszer beláthatnék te lelkedbe elszörnyednék. Az emberek napja, mint a tetris játék. Elkezdi az életét tisztán és utána egyre csak forgatja az ábrákat, hogy minden szépen elrendeződve legyen a saját akarata szerint, néha becsúszik egy lyuk, de gyorsan befedjük egy aláhulló „T” alakzattal, nincs idő sopánkodni, mert ni ott egy hosszabb, most ezt hova tegyem. Noha mindenkinek ugyanaz az ábra jut, mégis más jön le neki és ha a játék végén (mert ugye egyszer vége van) megnézed a sorokat, láthatod hogy keveseknek sikerült ugyanazt kirakni.
Játszol és végül betetőzik az ábra, lesz egy pillanat, amikor eléred a plafont és nem fér több a képbe, te sem. Még egyszer visszanézhetsz a magasra épített falad fölül, ami mögé bújtál, amit magad köré vontál, hogy elrejtsd azokat az aláhulló ábrákat, egész életedben azzal voltál elfoglalva, hogy elsimítsd a hiányosságokat. Ni csak itt egy „L” ez ide pont befér és lefed egy részt, juti pontot is kaptál, a kész kirakott sorok meg a tegnapi napod, akár a cápafog, jön helyébe másik. Csak te maradsz az, aki voltál a nagy rejtegető.
Magány és ébredés. Az ember életében van néhány pillanat, amikor nem számíthat senki másra. Egyedül kell megküzdened spermaként, a születésnél is csak a tiéd a szerep, egyedül kell megszületned, de utána rögtön ölben vagy és de szeretnek téged. Hiányzik?
Tesztelem a kisebbik fiamat. Figyelem, hogy mikor fog önállósodni és miben. Mikor jön el az a pillanat, hogy már nem fogadja el a ráadott ruhát, mert lesz valami indoka. Tegnapi napon még ráadhattam, mert rám volt utalva. Én dönthettem el, hogy mi áll jól neki, mit enged meg a pénztárcám, azt kell hordania. De egyszer csak azt mondja, Apa ez piros, nem veszem fel. Tegnap még csak Apa voltam, de most már Apa ez piros. Igen, tegnap is piros volt, de ma valamiért még pirosabb. Felébredt? Megpróbálja elrejteni mások előtt? Kellemetlen neki a piros? Tegnap még őszintén felvállalta velem együtt bárki előtt, de ma vagy holnap talán már megkér, hogy ne kísérjem el az iskoláig és már a sarok előtt engedjem el a kezét. Megpróbál majd engem is elrejteni.
Mégis csak jó lehet az a mennyország ha már kitalálták, nincsenek lakatok, nincsenek rejtések, nincsenek udvariasságból odavetett mosolyok.
A japánok és úgy általában a keleti népek mesterei a rejtésnek. Ott mindenkinek tükörsima a folyófelszíne. Hajlonganak, mint a szélfútta búza oszt magukban átkozódnak: Meghajlanak az előtt is, akit gyűlölnek, de lélekben nem, mert ha elment, akkor rejtés nélkül hány szikrát a szemük. Ezt egyszer egy eredeti japán filmben láttam, japán szereplőkkel. Ott a rejtésnek mindig az lett a vége, hogy hasba szúrták magukat. Ebből a filmből kiderült, hogy a japánok két dolgot szeretnek nagyon, a hasba szúrást és a rejtést.
Az őszinteség gyengeség? Vagy az inkább, hogy betegesen igyekszel tökéletesnek és erősnek látszani? Kínosan ügyelsz a helyesírási hibáidra, megkockáztatom, hogy szövegszerkesztővel ellenőrzöd mielőtt elküldöd a postot, ami elmédnek egy fényesebb szeletkéje, érdemes rá odafigyelnünk. Nem ám valami meder mélyéről előhalászott.
Erről jut eszembe, egyszer láttam a régünk. Na tessék most elrontottam. Azt akartam írni, hogy a régi házunk mellett s erre az jött ki, hogy régünk. Lassabban gépelek, mint ahogy gondolkodok, de látod nem kell ezt elrejteni, ebből lehet előnyt is kovácsolni. Ha most a rejtésen járna az eszem, akkor vissza szerkesztettem volna és hagytam volna lehullani a meder mélyére, de ni csak ott jön egy rég várt hosszú alakzat a négyes és egy nagy kő esik le a szívemről, ismét lebonthatok egy kész sort.
A régi házunk mellett (na jó leírom tanya, mondom TANYA) mert tanyán nőttem fel, nem adatott meg nekem a finom és modoros városi élet a felszín. Folyómeder partján nőttem fel és tényleg láttam egyszer, ahogy kotrógéppel kiforgatták az iszapot. Bűzös iszap telve mindenféle undormánnyal. Imitt még áhított termék a polcon és csiklandós mosoly kíséretében vitted haza ugrándozva, most meg ni csak kifordítja a gép és kirakja a partra. Főleg műanyag és fém dobozok, vasak, kerekek,kerék gumik, minden, aminek annak idején örültek, hogy ni csak itt egy „T” alakzat és ha meglett, akkor megoldódott egy probléma, elkészült egy sor és lebomlott, jutipont, pittyenés és jöhet a következő, egy másik nap.
A tetris játék végén, amikor a betetőzés van, akkor kifordítják a partra az elrakott ábráidat. Kezdik a gyerekkoroddal, kiderül, hogy már ott is voltak hézagok.
Én például a mai napig nem mondtam el Apámnak, hogy azt a két harcsát loptam egy horgász szákjából és nem nekem ajándékozta egy halász. De Apám bízott bennem és hitt nekem, megsütötte mindkettőt. Az ízére már nem emlékszem, de biztos remek lehetett,
Apám nagyszerű szakács, jól kifőzte ezt az egészet, de még nincs vége. Ni csak, itt egy régen várt „L” alakzat, befordítom a helyére, a fal felé és álmodom, az alvó embernek sincs bizalmasa. -
guga
Közösségépítő
Most jövök rá, hogy megtévesztő a blog címe, hogy hardware blog, mert elenyésző százalékban írok számítástechnikával kapcsolatos témákról, ráadásul ez egy számítástechnikai fórum. Vigasztaljon benneteket a tudat, hogy minden egyes betűt számítógéppel hoztam létre, tehát az írásaim legalább ekkorka csekély mértékben mégis kötődnek a blog eredeti címéhez.
Ha valaki több, esetleg mégtöbb vagy legtöbb mennyiségben igényt tart számítástechnikára, az nézze a fix tévét
Én magam annak ellenére, hogy egy számítástechnikai üzlet társtulajdonosa vagyok ill. a napomnak legalább a felét szervizeléssel és egyedi igények alapján szgépek megtervezésével, felépítésével töltöm, mégsem érdekel a téma. Legalább is úgy nem, mint ahogy látom a tizenévesek arcán, hogy csillog a szeme ha meglát egy nagyobb teljesítményű vga kártyát, majd ki bújik a bőréből olyan izgatott.
Már nagyon sokszor tartottam a kezemben mások számára megfizethetetlen vga kártyát, de még csak arra sem méltattam, hogy kibontsam a dobozából. Bár van közvetlen ismerősöm, aki nagyon haragszik rám ezért, mert Ő meg összefosná a bokáját ha nem tesztelhetné le valamilyen értágító programmal.
Néha látom az aláírásokban a konfigurációkat sorolva, van aki egészen addig elmegy, hogy weblapot készít a saját gépéről fotókkal illusztrálva, külön kiemelve a kábelek árnyalatnyi színeltérését. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy yáyy ügyes fijjúka, neked ezt sikerült megvenni egy boltba és most szépen leborulsz előtte s imádod Őt, mert már lassan személyiséggé fejlődik a gépe. Az alkatrészeket nem te gyártottad, nem tudsz róla szinte semmit, megvetted, kibontottad, csodáltad és most büszkélkedsz a többiek előtt, hogy irigykedjenek rád, nekik nem tellik rá.
Szóval érted már, hogy miért nem írok a számítástechnikáról, mint olyan? Valami szörnyű kettősség uralkodik bennem. Ez a munkám, ebből élek, emiatt keresnek meg egész nap, sokan függenek tőlem emiatt. Társaságban például eszembe nem jutna a számítógépekről beszélni, még akkor sem ha tudom, hogy mindenki elkötelezett ez irányban. Lassan 5 éve foglalkozom ezzel a területtel, kiábrándító, ahogy az emberek megélik és függővé válnak. Rossz nézni, ahogy sipog a lelkük ha baj van, mármint szerintük baj. Merugyea hétvége, yayy nem jó a gépem guga, segíts. Gyorsan, gyorsan mert baj lesz ha a hétvégén nem lesz gépem.
Szerintem baj akkor lesz ha levágják a fejedet. Van mit enned, van hol aludnod a többi már csak extra juttatás, van akinek ez sem jut ki.
Annyira berágtam, hogy beszüntettem a hétvégi nyitvatartást és 19h-ról 18h-ra tettem a zárás idejét is. Telefon kikapcsol és családi életet élünk.
Volt rá példa, hogy hajnalban hívtak a mobilomon, véletlenül bekapcsolva hagytam és csak letettem az asztalra. Álomittasan megyek és nézek bambán. Szia guga neharagudj, hogy ilyenkor hívlak, de tudnál segíteni, baj van: Ilyenkor bazdmeg? Tudom, tudom neharagudj, de elszállt a gépem és kéne valami tipp.
KAPD BE!
Ez az egyetlen tippem és kinyomtam a telefont. Azt sem tudom ki volt az, még a hangja sem volt ismerős, de nagyon fiatal volt és türelmetlen. Nem szeretek a számítástechnikáról írni, minek adjam az ilyenek alá a táptalajt? Valahol mindenki szakembernek érzi magát ha már sikerült neki bootolni floppyról
Elnézem sokszor az okostojásokat a bolhán, ha valaki meghirdet egy vga kártyát és elejt egy kis információs hibát mondjuk a kártya órajelével kapcsolatban és egy árnyalattal nagyobbat ír oda, akkor mindjárt megjelenik az önkéntes és kierőszakolt elismeréssel bíró nick és lehelet finoman beír, mint aki ott sincs, hogy a pölömpölöm kedvéért csak, de meg kell hogy jegyezzem és szeretnék pontosítani, nehogy átverés legyen a vége. Linkel, képet szúr be, teszteket, összehasonlításokat, majd hátradől és elélvez. Mikor rádöbben, hogy mit tett, akkor gyorsan leveszi az alsót és bedobja a szennyesbe, de újra visszaül a gép elé, hiába akarja levetkőzni magát. S büszkén látja, hogy a sima eladásnak indult topikban spontán rajongótábor alakult ki, ami számára igen kedvező, mert bizonygatják bőszen, hogy igaza van neki, nem kéne hülyének nézned az embereket meg átbaszni, hogy 300/300 amikor csak 280/300
Érted?
N/A ezért nem szeretek írni semmit a számítástechnikáról. Mindenki ír arról és az emberek bírákért sipognak, hogy valaki adjon igazat. Igazatok van én egész nap ebben élek, megpróbálok kivűlálló maradni és csak távcsővel nézni, ahogy egymás torkának ugratok a bizonytalan kimenetelű MHz-ekkel.
Yayy most jut eszembe, hogy kéne ennek az írásnak valami jó kis befejezés, ami egyrészt átfogná az egészet, kicsit poénos, csattanós és mégis olyan, amiből máris írhatnék másik öt mondatot.
Ennyi nem kapjátok meg, még ezt is sajnálom tőletek, ezt az egy kis kurta mondatot -
guga
Közösségépítő
Az algyői sztori folytatása: a megérkezés
Hajnal, a Trabantunk újra úton és zötyög, aludni már nem bírtam, Tamásnak meg nem lett volna ildomos. A sztereóból halkan szólt a Black Dog és a hűvös hajnali levegő áthatolt az ujjaim között, ahogy kitartottam a tenyerem az ablakon. Nem beszéltünk egymáshoz egy szót sem, van amikor nem fontos, csak megyünk és hallgatjuk a zenét, szalad az aszfalt alattunk. A Tisza vize rendkívül csendes és nyugodt volt, amikor megérkeztünk az algyői nudista strandra. Horgászok ültek a szemben lévő parton egymástól távolabb mozdulatlanul. Levettem a cipőmet és mezítláb beleléptem a homokba, lementem a partra, hogy megmossam az arcomat. A lépéseim zajára halak rebbentek széjjel a vízben, akár rablás idején. Hajnal van, ez az én időszakom, a csönd az, amit én szeretek, madarak susmusolnak a fákon, hallani a lélegzetemet, holdfény, pára a bokrok levelein, hűvös a homok a talpam alatt. Éhes vagyok és fáradt, hosszú és értelmetlen zajos napok állnak mögöttünk. Ilyenkor, mikor csönd van körülöttem szoktam emlékezni. Arra, hogy ki vagyok s honnan, a hozzátartozóim, értékelem magamban a kapcsolataimat és helyre teszem a dolgokat. Belelépek a vízbe és szétfolyik a homok a lábujjaim között. Eszembe jut egy rémálmom, nemrég volt és izzadtan ébredtem, a szívem hevesen vert. Nem szeretek aludni, az alvás nem az én kenyerem, ha alszom, akkor rosszakat álmodom. Rosszakat és értelmezhetetleneket. Ami most eszembe jutott, szép fekete öltönyben állok és tényleg fess, ahogy kinézek, de egy temető közepén és süt a nap, írtó meleg van, csorog a víz a homlokomról, előttem egy koporsó és én tolom magam előtt. Aztán bevillan, én vagyok a halott öltöztető és most viszem a rokonokhoz a ravatalozóba. Érzem a hulla csípős, rothadt húsának a szagát ebben a forró melegben, okádnom kell, öklendezve ébredtem fel. Ebben az álomban semmi meglepő, ezerszer álmodtam már csípős szagú hullákkal, olyannyira, hogy néha a könnyem folyik a szagoktól úgy ébredek. Belemártom a kezem a vízbe és a tenyeremmel megmerítem, megmosom az arcom, hagyom, hogy végigcsorogjon a pólómon le a lábamra és újra meg újra. Vannak olyan álmaim, amiket soha nem fogok elfelejteni, egyszer mikor még kisgyerek voltam és lázasan feküdtem, bárány vagy rózsahimlő miatt, azt álmodtam, hogy egy üvegtenger tetején állok és alattam, előttem, mögöttem, minden irányban végtelen kemény üveg, hideg és csend. Egyedül voltam, sikítottam, mi ez? A másik, ami megmaradt, hogy elrepültem a földről, valami megragadott, csak az erőt éreztem, ami felvett, tehetetlenül és nagyon nagy sebességgel száguldottam felfelé, majd lelassultam és megálltam, hallottam vagy inkább tudtam, hogy mit akart ezzel mondani az a valaki vagy valami, ami megragadott. Azt mondta, hogy nézd meg jól, onnan származol, alattam messze a föld, zuhanok vissza tehetetlenül és az a valami, valaki már nem tart, vonz a föld. Egyedül voltam, sikítottam, mi ez? Tamás alszik a Trabantban, remélem sikerül kipihennie magát, pár napig szeretnénk itt maradni, mert már ismerjük a helyet. Az egyik sátor mellett tűz és füst pislákol, csendesen beszélgetnek, feléjük sétálok, köszönök, hogy jó reggelt. Görögök, ezek szerint a tűz, amit raktak görögtűz. Jobb híjján mutogatunk, néhány elejtett németangolcsehkínai szóval fűszerezve. Azt hamar megértettem, hogy igyak egy kis bort, letelepedtem, Ők mosolyogtak én ittam és elfogadtam azt a fura valamit, amit a kezembe nyomtak, hogy egyek. Egy férfi halkan gitározott és hozzá suttogva énekelt. Amit ettem az szőlőlevélben juhtúró és valami hús féleség, gondolom bárány. Leheveredtem egy szabad plédre és hallgattam az éneket, elaludtam. Nem volt rémálmom, legalább is emlékezni nem emlékszem rá, márpedig azok nem olyanok, hogy ne lehessen rá emlékezni. Egyik éjszaka arra ébredtem, hogy nyitva a lakásunk ajtaja és a szobában a szekrények ajtaja nyitva, valaki a fürdőszobában neszezett. Nézem a feleségem mellettem alszik nyugodtan, a nagyobbik fiam is a helyén, a kicsi az anyja mellett. Felkelek az ágyról és elindulok kifelé, nincs lélegzetem, fulladok, ezt nem hiszem el, valaki itt van a lakásban s mi meg alszunk. Az a valami megmozdult és elindult felém, még nem ért oda hozzám, nagyon távol volt, de akkora erő volt benne, hogy a fal felé fordított, így nem láthattam, hogy ki az vagy mi az. Moccanni sem bírtam, a falhoz voltam nyomva és csak nyöszörögtem. Egyedül voltam, sikítottam, mi ez? A fal felé voltam fordulva, úgy ébredtem fel, levegő nem volt a tüdőmben semmi, majdnem sírtam. Csak álmodtam az egészet és ami a legszomorúbb, hogy úgy élem meg folyamatosan, mint ha ébren lennék. A családom sehol, a lakás ajtaja zárva, elutaztak anyósomékhoz, én nem tudtam velük menni, mert dolgoztam. Hajnal van és ülök az ágyon egyedül, aludni már nincs értelme, nézem a bejárati ajtót, zárva. De hiába, ezek a rémálmok bejönnek a zárt ajtón keresztül is.
A füst illatára ébredtem fel, a nap már melegen sütött, délelőtt volt és a görögök levest főztek bográcsban, meztelenül. Elsőre sokkoló volt, mert elfelejtettem hol vagyok és kikkel. Felültem a pokrócon, mosolyogtak. Elnézést kértem, megköszöntem a vendéglátást és elmentem megnézni Tamást. Nyöszörgős hangon, de már éber volt, hoztam neki kávét az egyik büféből és beültem mellé a Trabantba elszürcsölni. Hajnalban míg távol voltam a sztereó begyűrte a szalagot, menthetetlenül elszakadt a Black Dog, valahol már örültem is neki, nagyon meghatározta a napjainkat, minden úgy alakult, ahogy a zene szólt. Vagy ahogy Hobo mondaná, Úton lenni szabadság, megérkezni a halál.
Amikor minimális összeggel indultunk útra egy széteső félben lévő Trabanttal és előre meghatározhatatlan időre, akkor mindig volt egy olyan előérzetem, hogy utólag már csak a fejemet fogom csóválni a történteken.
Most is így volt, hazakívánkoztam, elérkeztünk ide Algyőre, de mire megérkeztünk már elég volt a hosszú napokból. Szerettem volna visszamenni Budapestre az albérletembe, ahol akkoriban egyedül laktam és az egyedüli vendégem a rémálmok.
Mindketten levetkőztünk meztelenre, a parton is és az egész környéken sokan voltak, a víz még hűs, de elviselhető. Kerestünk egy magasabb homokpartot és beugrottunk a vízbe, nem értük el az alját, a víznek sodrása sem volt, feljöttünk és kiúsztunk a szélére, bekentük egymást agyagos sárral és visongva ugráltunk. Akik, akkor még a sátrakban aludtak nem örültek nekünk, a görögök integettek és mi meg bíztattuk őket, hogy jöjjenek Ők is. Az egyik lány megindult felénk és megszólalt magyarul, mondta, hogy Ő itt lakik Budapesten, a görög családot pedig Ő látja vendégül, ismerősei, sokat volt náluk zenét tanulni és konyhaművészetet. Leálltak Tamással beszélgetni/vitatkozni holmi görög ütemeken, otthagytam Őket.
Besétáltam a fák közé, léptem az avaron és eszembe jutott egy rémálmom, amit szintén nem tudok elfelejteni soha. Azért jutott eszembe, mert ennek a helynek pont olyan volt a hangulata. Sötétkék vas oszlopok, hihetetlen szélesek és a végtelenbe nyúlnak fel, nézek én is a magasba, de csak sötétet látok, ahogy a végtelenben összeérnek a sötétkék vas oszlopok, alattam is hideg acél, fázik a talpam. Egyedül voltam, sikítottam, mi ez? Hová menekülhetnék ezek elől?
Hatalmasat sétáltam és kijózanított a gondolkodás, tudtam nem maradhatok tovább, valami belső kényszer, hogy gyerünk vissza Budapestre, itt már nem éreztem jól magam, egyedül az erdőben, meztelenül. Vissza a nudista strandra és leültem a görögök közé. A leves forró volt és finom, egyszerre volt savanyú és édes. Újra ittam abból a testes vörös borból, amivel hajnalban kínáltak. Tamás a folyóparton a lánnyal ölelkezett, intettem neki, hogy jöjjön, beszélnünk kell. Röviden vázoltam neki a helyzetet, nem firtatta sokáig, tudta, hogy értelmetlen lenne marasztalnia. Összeszedtem a cuccaimat a kocsiból, felöltöztem és elbúcsúztam Tamástól és a görögöktől is, ajándékba adtak egy dorombot, eltettem zsebre és újra kint találtam magam az úton. Nincs sztereó és nem dübörög a Black Dog, magányosan sétáltam az út szélén, nem volt kedvem még stoppolni, a séta esett jól. Megálltam egy fagyizó előtt, bementem a hűvös helységbe, vettem hideg ásványvizet és egy kétgömböst. Leültem a lépcsőre és meredtem magam elé. Egy motoros fékezett, leállította és levette a sisakot, ismertem. Odalépett, köszönt és eleresztett egy hátte?-t. Látta a szememben az elmúlt napok történéseit, többet nem kérdezett, ez csak úgy átment neki, a tekintetemből megértett mindent, szólnom sem kellett. Érthette, hisz hasonló alkat volt, mint én, sokszor megtett ilyen céltalan utakat, ami után úgy érzed magad, mint aki menne, de még mindig nem találja a helyét.
Ültem mögötte a motoron, száguldottunk, a hátizsákom lobogott. A sisak nagyon kényelmetlen volt, szűk, női méret és ki tudja hány csaj párfümje, de kiérződött belőle. Sokáig nem álltunk meg, aztán egyszer csak Budapest előtt egy benzinkúton. Odaadtam neki az összes maradék pénzemet, kávéztunk. Az Üllői út és a József krt. Sarkán rakott ki, közel a Práter u. Ahol albérletben lakom. Este van és ebben a melegben megül az utcák között a savanyú kutyahúgy szaga, minden ház sarka feketéllik tőle, nemhiába Budapest, kiábrándító ez az igénytelenség, ahogy élnek itt a népek. Lehozzák, körbefosatják a lakótelepet, visszaviszik és megsimogatják, hogy jól van buksikám, ügyes vagy.
A lépcsőház, ahol lakom penészes és dohos és sötét is, az önkormányzatnak nincs pénze a felújításra. Fáradtan esek be a szobámba, meg sem fürdöm, magamra húzom a takarót és a fal felé fordulok, álmodom. Egyedül voltam, sikítottam, mi ez, meddig tart ez az egész? Minden utamnak ez lett a vége, elindulni muszáj, talán ezeknek meg kellett történnie velem, hogy megismerjek élethelyzeteket, hangulatokat, hogy ember tudjak lenni és bárkit emberként tudjak kezelni. Peregnek le előttem az elmúlt nap eseményei és mosolyra húzódik a szám, felvillanó filmkockák, elfáradtam, s álmodom. -
guga
Közösségépítő
Az algyői sztori folytatása:
Útban vissza a kempingbe még alkalmunk nyílt szemrevételezni a traktorost a fejébe húzott smici sapkával, a mögé akasztott piros Lada Zsigulit a szalonnán hízlalt valagú cigányokkal, akik bőszen danásztak a traktoros által szállított szíverősítőnek köszönhetően. S mögöttük hosszadalmas kocsisor, akár csak egy lakodalmas menet, mert dudáltak. Szerencsére a Trabant hátulját sikerült alaposan megtömnünk piros-kék címkés kőbányaival, köszönhetően a yóó biliárd szereplésünknek, és különben is a kocsmárost már ismertem régebbről egy másik említésre méltó story-ból. A Trabant hátsó ülésén egy rekesz teli kőbányai, csak annyit kért a másik story-ba illő kocsmáros, hogy másnap vigyük vissza a rekeszt és az üvegeket. Megálltunk pisálni, langymeleg és szőlő, de amíg a szem ellát. Szőlő dombok, szőlő lankák, szőlő minden felé kilómétereken át és érett. Át a kerítésen és mohón faltuk meg dobáltuk egymást és visongtunk hozzá, mint bálozós lányok ha megrángatják a szoknyájuk ráncözát. A kempingbe sötétedéskor értünk vissza,. A lányok mindahányan vótak, éppen zuhanyoztak. Két helységből állt a zuhanyzó, egy öltöző és egy hosszú zuhanyzó rész, ami fakkokra volt osztva. A lányok lengyelül karattyoltak, tehették, mert lengyelek voltak. Mi meg magyarul jutottunk arra a következtetésre, hogy ennyi sör után képesek vagyunk összegyűjteni akár egy perc alatt az összes ruhát és kihordani a sötét udvarra egy kupacba. Lehasaltam a földre, Tamás pedig a Trabantban várt a fényszóró kapcsolója mögött. Miután az összes ruhát egy kupacba hordtuk, s leselkedve vártunk. Kisvártatva sikongatások és értetlenkedő, zavart hangoskodásokat követően megjelent egy fej a kijáratnál. Megvárta míg szeme megszokja a sötétséget és akkor tágra nyílt szemmel vette tudomásul, hogy bizony a ruhájukhoz csak akkor férnek hozzá ha elhagyják a zuhanyzót, ráadásul a törölközők is a ruhakupacba voltak keverve. Az első lányt követte a második és így tovább, megvártuk míg biztonsággal nekilátnak ki-ki kiválogatni a maga gönczét és miután már nem volt visszaút, mert annyira belegabalyodtak a ruhák válogatásába, akkor Tamás felkapcsolta a fényszórót és megszólította a sztereóból a Led Zeppelint. A lányok a fejüket fogva kapkodták egymás kezéből a felismert ruhadarabokat és törölközőket, mindezt lengyelül, hangosan és a Black Dogra egy Trabant fényszórójának kereszt tüzében s felvillanó fehér picsák yáy. Következő kép, ahogy tessékelnek ki bennünket a kemping kapuján a cuccainkkal, nem baj sör még maradt a Trabant hátsó ülésén és szólt a sztereó. Pár kilométerrel arrébb megálltunk sörözni az út szélén, hogy vissza tudjuk vinni a kocsmárosnak a rekeszt az üres üvegekkel. Tamásnak nem volt szokása ittasan vezetni, nekem meg a mai napig nincsen jogosítványom. Hajnalban jutottunk arra a következtetésre, hogy nem húzzuk tovább az időt, irány végre Algyő, ahogy terveztük. A faluban megálltunk a kocsmánál és leraktuk a lépcsőjére a rekeszt az üres sörös üvegekkel. Tamás már kellőképpen részeg volt és ragadt a nyelve. Megálltunk az út szélén pisálni újra, mert a kényszer nagy úr. Be a kukoricásba, hogy ha esetleg jön egy autó, akkor ne kelljen kapkodni és begyűrni dolga végeztével a cerkát. Tekerem a lantot és csobolyog a sárga a kukorica koronás gyökerére, de valami megmozdul a sötétben, egy árnyék, s még egy ami lassan felénk közeledik. Az ereimben megfagyott a vér, nulla lélegzet és a szívverésem is leállt. Kijózanító hatással van az emberre ha veszélyben érzi magát. Katonák, földre le és hátra csavarták a kezem, féloldalasan a fejem és a részeg Tamással szemezek, értetlenkedik és faszozik. A cerkám a kukorica földön, mert nem volt időm eltenni, folytatnám a megkezdett pisálást, lenne is rá okom, de akkorra már megjelent valami parancsnok-féle és határozott hangon felállítottak bennünket. Alkalmat adott a cerkám alpakolására és arra, hogy megmagyarázzuk kik vagyunk és honnan. Mint kiderült ez valami határvadász szakasz volt élesben, akik a kukoricásban megbúvó határsértőket keresték, akik aznap délben jöttek át a határon. Örültünk a vendéglátásnak és annak még jobban, hogy újra a Trabantban püfögtünk és ha lehet minél messzebb ettől a rémálomtól. Most már Algyőig meg sem állunk egész éjjel, talán pirkadatra ott leszünk és süttetjük a hasunkat a napon, a homokon és mindenki ruhátlanul. Egyszer már jártam ott régebben, mikor a szüleimtől szöktem éppen. Emlékszem a helyre, kellemes és langyos a tisza. Következő kép, ahogy nekiütközök a kesztyűtartónak, a Trabant motorja felbőg és kaszálja a füvet a bal első kerék. Tamás elaludt, előtte én is, de erre sikeresen felébredtünk mindketten. Tamás nem szokott ittasan vezetni, de most sikerült, lent akartunk lenni Algyőn minél előbb és ez lett a vége. Tamás feje a kormányon landolt, szerencséjére mivel aludt, így elég lazán és lehanyatlóan sikerült a fejét bevernie, valamint a kocsi lelassult, mivel a lábát levette a gázpedálról. Ez az éjszaka már csak ilyen, egyszer a dolgok mindig megfordulnak a visszájára és ilyenkor nem érdemes úton lenni. Hazamenni valakihez, éjszaka hozzábújni és hallgatni a lélegzetét, ahogy szuszog. Alszik és mit sem tud arról, hogy éppen most valahol az éjszaka közepén vagy netalán pirkadat tájékában, mikor a szúnyog is csak éppen, hogy mozog, egy Trabant az árokban landolt és a fényszórók vészjóslóan világították meg az útjelző táblát, s a fákat. Csönd, nincs semmi légmozgás, kiszállunk és nézünk meredten egymásra. A Trabant egyik kereke még forog. Ilyenkor tényleg egy ágyba kívánkozna az ember és magára húzni a takarót. De ehelyett álmosan kell nekiállni kiszedni a Trabantot az árokból. Érdekes, hogy ugyanúgy jártunk, mint reggel a cigányok a piros zsigában. -
guga
Közösségépítő
Az algyői sztori folytatása:
Camping, sátoros camping hirdeti magát jobb kéz felől és egy lengyel, vélhetőleg turista busz állja el a bejáratot, ablakában kíváncsi szemű és türelmetlen magunkféle fruskákkal. Tamás beletaposott a fékbe és visszatolatott. Amíg tolatott már megbeszéltük, hogy mindketten rocksztárok vagyunk és úgy fogjuk eladni magunkat a lengyel lányoknak. Tamás a magabiztos hím mindent és mindenkit leterítő mozdulatával szállt ki a Trabantból. Ránézett a buszra, ami ott várt bebocsátásra várva a camping bejáratánál, félmosolyra húzta a száját és odabiccentett, na mi van ribjáták? Kár, hogy nem volt nálunk gitár vagy dobverő, vagy akár csak egy ványadt mikrofon. A Led Zeppelin Black Dogja majd ki vitte a Trabant ablakait úgy szólt a sztereóból, persze ebből a lányok mit sem sejthettek, mert mindannyian a buszban sivalkodtak. A busz egyik fele rajtam, a másik fele Tamáson, a harmadik fele meg a busz másik oldalában ült és a camping-et vette szemügyre. Háj everybody, oszt tuttok-é angolul? Mert mi nem, néztünk egymással Tamással és harsány nevetésben törtünk ki. Úgy tettem, mint ha értenék a lányok, amit mondanék, tudjátok angolul csak egyetlen szót ismerek, azt, hogy hleba, de az is oroszul van, és ismét a térdünket csapkodtuk, úgy nevettünk a saját poénjainkon. Teljesen fel voltunk villanyozva a sok lány láttán, ráadásul csak 4-5 nevelő volt velük és sehol a lengyel fiúk. Már régen lezuhanyoztunk és a Trabant mellett állva törölköztünk, a lányok pedig a nevelők segítségével nekiláttak felállítani a sátrat. Nehezen tudtuk a portással összeegyeztetni, hogy mi ketten nem sátorban fogjuk tölteni az éjszakát, hanem hálózsákban, de ennek ellenére kifizettették velünk egy sátor területét, mert a szabályzatuk nem tette lehetővé a hálózsákos éjszakázást. Persze titkon bíztunk benne, hogy valamelyik sátor mélyén fogjuk eltölteni az éjszakát, de ez egyelőre csak egy homályos képzelgés volt, s az este is messze még. Ebéd, az ebéd illata, mert közben kimentünk a csoporttal sétálni a közeli erdőbe és megtanítottuk őket rigófüttyögni és fára mászni, ez mondjuk túlzás, mert talán ha a csoport fele kezdett bele holmi vartyogásba, ami kicsit sem volt nevezhető rigófüttynek. Egy-két órás laza erdei séta és nyelvi problémák leküzdése után már képesek voltunk a puszta gesztikulációra hagyatkozni. Mielőtt elértük a tábort, már messziről éreztük a gulyás ágyú illatát, megmozdult bennem egy régi emlék, mikor katona voltam, annak ellenére, hogy baromira semmi közöm nem volt a hadsereghez, ez miatt azért visszahúzott a szívem, mert volt egy szakács barátom és nagyon sokat segédkeztem mellette a konyhán, micsoda illatok. S váltig állíthatom nem tesznek a szakácsok a teába brómot, nem , biztos, hogy nem, a saját szememmel láttam. A körözöttbe teszik......sétáltunk vissza és már messziről látszódott, ahogy terítették meg a tábori asztalok és hosszú lócák közé az ételt. Gulas, finom magyar legény, álla a korbácsával a bogrács mellett, mögötte egy mén, egy csorda magyar tarka és pulikutya meg egy flaska vörösbor, széles bajusz, széles karimájú kalap, bő szárú nadrág, amibe ha beszalad a magyar fing, akkor még kereng egy ideig és lobogtatja a nadrág korcát. Nem tudom milyen kép él a magyarokról a külföldi emberek fejében, de ez a gulas téma ott van a fejlécben, akár a tokai bor vagy a gyulai kolbász meg a makói paprika. Ha a magyarokra gondolnak, csak étel és ital jut az emberek eszébe, állandóan csak eszünk. A lányok hangos kanálcsörrenések közepette falták a gulas-t és közben vigyorogták, hogy jáá gúút. Ennyit tudtak németül, meg azt, hogy hlebá, de az meg oroszul volt. Ebéd után Tamással és a Trabanttal elléptünk egy közeli faluba némi sörért, mert ez egy diáktábor volt és csak málnaszörpöt mértek. Pontosabban szólva Traubi szódát, Jaffát és Zöld alma üdítőt. Úton egy kisközség felé lerobbant Lada autóra bukkantunk, friss volt az eset, mert a széles valagú cigány család éppen akkor kászálódott ki, az árokba csúszott, poros-piros Lada autóból és kíméletlenül átkozódtak. A tengelytörés minden embernek rosszul esne, főleg ilyen szép nyári délután, minek ilyenekkel tetézni a meleget? Trabantunk sztereójából püfög a Led Zeppelin és segítőkészen odasétáltunk, mert személyi sérülés az láthatólag nem történt. A sofőr egy zsíros, fekete nadrágot viselő, alacsony termetű és vastag bajszú cigány ember volt fekete kalapban. Kétszer is belerúgott a kocsi oldalába emlegetve valami ásszámeg aztaqrva szerelőt. Az ember annyit mondott, hogy menjünk be a faluba oszt keressük meg a lábadozó kocsmát, könnyű dolgunk volt, mert az volt a következő faluban az egyetlen kocsma és terveink között amúgy is szerepelt, hogy felkeressük azt a köz intézményt. Meghagyta, hogy szóljunk a traktoros Karcsinak, hogy hozzon két deci pálinkát és jöjjön ki a traktorral, hogy ki tudják vonszani az árokba csúszott Ladát. Beálltam a kocsma ajtajába, mint valami vadnyugati filmben és szemrevételeztem. Ez a kocsmai alacsony színvonalú és igénytelen, éppen ezért szeretem, már elsőre megkedveltem. Volt biliárd, fekete-fehér tévé, ahol este végig lehet izgulni az Onedin családot és vastag nikotinfelhő borított mindent, s hozzá ez az alattomos vidéki fröccsszag, ami vegyül a melósok izzadtság, láb és egyéb szagával, mert ilyen helyre ugye nem megtisztulva és nem is megtisztulni járnak. A traktoros Karcsit könnyen megtaláltuk, rámutatott a csapos, hogy ott és tényleg ott volt. Ült az asztalnál és jelölte a biliárd eredményeket. Cserébe a játékosok biztosították számára a folyamatos fröccs utánpótlást, már sorjázott is mellette néhány 3dl-es üres pohár és szája szegletében mesztélábas cigaretta. Vázoltam neki a helyzetet és egy röpke pillanatban már talpon is termett. Aszongya NO és már a pultnál termett, menet közben a fejébe húzta a smici sapkáját, térült-fordult, a két deci is zsebben volt. Kiment és már indította is a traktort. Mi meg nekiálltunk kőbányaizni, piros-kék címkés kőbányai, hűtve. Az első sör beszaladt pillanatok alatt, mert szomjaztam a gulas után. A második közben pedig alkalmam nyílott jobban szemügyre venni az elénk tárulkozó délután lehetőségeit. Elszórtan ültek az asztaloknál és kojtolták a Symphonia, Románc és Sophianae cigarettákat, fröccsök, sörök és a kocsma elől vékonyan behallatszódó Zeppelin, ami a sztereóból szólt. Ez a kocsma volt egyben a falu cukrászdája is és a fagyizó. Néha bejött egy-egy lurkó és egy kétgömbös zmrzlinával távozott, még a kocsma ajtajáig belenyalva a fagylaltba. Mondom Tamásnak biliárdozzunk egyet és odaálltunk az asztal mellé, hogy várjunk a sorunkra. Ez a biliárd nem a megszokott amerikai stílusú, hanem van 3 golyó és 5 fabábú az asztal közepén, mi csak egyszerűen fás biliárdnak hívtuk. -
guga
Közösségépítő
Az algyői sztori folytatása:
Ennyi tehenet utoljára egy hortobágyi filmben láttam, sorjáztak, mint magtárban az egerek. Tamással is szemezett egy magyar tarka, szaglászta az arcát, aztán az érdes tépő nyelvével belenyalt a pulóverébe. Szóltam neki, hogy ne ijedjen meg, körbe vagyunk véve, az egyetlen menekülő útvonal a Trabant alja ha beférnénk. Tamás nincs szokva a tehenekhez, a tehenek nincsenek szokva Tamáshoz és a helyzet bonyolódik két csaholó pulikutyával, minek köszönhetően a tehenek értetlenkedve és morcosan elhátráltak. Nagy hórihorgas, szerte bajszú gulyás állt meg a Trabantunk mellett és csak úgy foghegyrűl sziszegte a két kutyának, hogy mésszinnen, kushaggyámá, majd feléjük suhintott a botkarimával, amire támaszkodott. Mi meg csöndben, mint akit rajtakaptak valamin, pedig semmi, az ebédet és annak fáradalmait próbáltuk kiküszöbölni két tehénnyalás között. A tehenek a gémeskúthoz tömörültek a bodri duóval egyetemben, emberünk meg rázendített, hogy mi járatban fiatalok? Mondtam szuszóka lett volna ha a tehenek hagytak volna, de ezek már csak ilyenek. Gyanúsnak ítélt bennünket, mert sandán bámult be a Trabant hátsó ülésére, ahol egy 10 literes demizson kellette magát és egy dobozban sült hús maradékok és torta, de az már csak kevés. Mondom néki csak kenyerünk nincs, mert azt elszalonnáztuk az aratókkal egy dűlővel odébb. Oda se neki, majd intett egy horizonttal odább, hogy ott akad kenyér is. Kis türelmet kért és elindult, hogy meghúzza a teheneknek a gémeskutat. Egy veder vízből mi is megmostuk az arcunkat, majd mindhárman beültünk a Trabantba, emberünk kényelembe helyezte magát a hátsó ülésen és magához vonta a 10 literes demizsont, átölelte és egy megkönnyebbült sóhajjal hátradőlt.
Terep rallynak is beillő mutatvánnyal érkeztünk meg a gulyás szolgálati kunyhójához. A gulyát közben rábízta a bodri duóra, hogy keríccsed. Erre a két kutya nekiállt azt a rengeteg tehenet keríteni két oldalról és megindultak a kunyhó felé. Mire megérkeztek a tehenek a két kutyával, addigra én már kint ültem a kunyhó előtt és emberünk, aki közben Lantos Mátyás néven lett előttünk ismeretessé, bőszen kínálgatott a pipájával, hogy neee kend, bírja a füstöt? Mondom miféle? Mert már kezdtünk hozzáedződni az egyszavas mondatokhoz, aszongya Óbester innen a tabakosból, oszt mutatja a bőrtarisznyát, ami félig volt neki pipadohánnyal. Nosza tömje kend, oszt felém nyújtotta. Belecsippentett a tabakosba oszt azzal a koszos, vastag körmével nekiállt belepászítani, meggyújtotta és megszítta, hogy kojtolt. Tamás csak révedezett ránk, hogy miben mesterkedünk. Beleszívtam és egy slukkra letüdőztem, a következő pillanatban már hason találtam magam és prüszköltem a száraz gazba. Emberünk meg, aki közben Lantos Mátyás néven vált előttünk ismeretessé a térdeit csapkodva nyerített, hogy tééééé hát nem kell tüdőre, csak kojtoljon kend. N/A mondom ezt már csak egy kupica borral lehet helyreigazítani. A gyomrom így is ki volt készülve az elmúlt napok megpróbáltatásaitól és mart a savam, mint a tűz, erre meg pipafüst és vörösbor. Már éreztem, hogy nem ma fogunk leérni Algyőre, ahhoz túl érdekesen kezdődik ez a délután. Az emberünk, aki közben Lantos Mátyás néven vált előttünk ismeretessé rám nézett és noszogtatott, hogy igyak. Felhajtottam két pohárral és figyeltem, ahogy emberünk meghúzza a Demizsont, két kézzel kapaszkodik az égbe és csorog a bajszán végig, rá az egyen tehenészkék ruhájára. Tamás közben fél lábbal lóg ki a Trabantból és ütemesen lóbált a sztereóra, a Black Dog kifejező zene, minden helyzetre megfelel. Emberünk közben eleresztette a Demizsont és egy hosszú ááááááááááááááhhhh-val díjazta, majd rákérdezett, hogy honnan-e lőre? N/A gondoltam ha én most belemennék abba, hogy elmeséljem, akkor holnapig sem szabadulunk innét. Csend, nyugalom, tehenek hegyekben legelésznek, süt a nap s ég a kopár szik sarja, legyek döngik a környéket, emberünket a bodri duót és Tamást is, aki idegesen csapkod. Emberünk a pipájából kojtol és néha belekapaszkodik az égbe, majd folyik le a lőre az egyen tehenészkék ruhájára. Rám néz és kérdi, tudod mi az az Öhöm? Mondom persze, nem elsatnyult pesti gyerek vagyok én, Gyulán is volt gulya és ismertem az összes gulyást. Emberünk elismerően bólogatott és feltápászkodott. Aszongya rittyenteni kék egyet....hatás szünet, de tudtam, hogy a mondandója java még hátra van. Aszongya bográááccsba, oszt nekiindult. Szereti kend a gombát, kérdezte, mert ott loholtam a sarkában gallyért. Mert itt ahol a gulya legel terem bőviben a szegfűgomba és a csiperke, mert van szar bőven, oszt a legelő rendesen trágyázva van. Nézze ahol sötétebb és magasabb a fű, ott mindenhol tele van gombával. S valóban 20-30cm magas fű, félkör alakban és telítve gombával. Leszedtem a friss csiperkéket és egy marék szegfű gombát. Késő délutánra járt, Tamás a Trabantban lóbált még mindig és néha Ő is az égbe kapaszkodott. Késő délután felé járt, a tehenek szétszórva kilométeres körökben, a bodri duó rajta tartotta a szemét mindegyik egyeden és ha a helyzet úgy kívánta, akkor emberünk csak oda szisszentett foghegyről, hogy keríccsed, a bodri duó meg nagy csaholással mindent helyreigazított. A bográcsban nekilátott tésztát pirítani, szalonnás zsíron és közben a pipáját majszolta meg néha az égbe kapaszkodott. Nem volt beszédes ember, a magányhoz szokott, de úgy látszik elnyertük a szimpátiáját, mert a kedvünkben akart járni mindenképp. Én besóztam a szegfű gombát és ettem csak úgy nyersen, mert emberünk váltig állította, hogy az az igazi gulyás eledel, a szegfű gomba nyersen, sózva, abból terem itt bőven, ahol ennyi szar van, meg a papsajt és elhúzta elismerően a száját, látszik, hogy egész életében itt élt. Benne van a nyelvezetében az egyszerűség és a magány, olyan aki nem sokat kérdez és nem nyavalyog, teszi a dolgát és elfogad minden helyzetet. Nyárson sült csiperke, meghámozva, besózva és bekenve szalonnabőrrel, hogy legyen neki bukéja is. Aztán ha megsült, akkor piros paprikával, borssal lehet fűszerezni. Emberünk tekerte a bográcsot az Öhöm alatt, forgatta, rángatta minden irányban és szállt fel a szikra a sötétben. A két kutya tőlünk nem messze a földre lapulva figyelt és ütemesen csóválták a farkukat, ahogy a sztereóból szólt a Black Dog és megrezegtette a Trabant ablakát. Az est beállt és emberünk invitált, hogy semmiképpen ne menjünk el, mert van hely bőven, széles az ég alja és talán megpendített egy érzelmi szálat benne a Led Zeppelin így ennyi égbekapaszkodás után. Még félig sem ürült ki a flaska és lassan az Öhöm is elkészült. Tányérokat hozott elő és ültünk a földön, térdünkre fektetve a kenyeret és a tányért, kanalaztuk a forró levest. Igazán ízletes volt, csillagok, tehenek, kutyák és az emberünk bazsalygott a bajsza alatt, keveset szólt, evett, s látta az arcunkon, hogy nem vagyunk elveszett emberek. Az Öhöm ízében benne volt az egész éklete, az apja szavai, az anyja gondoskodása, ahogy meztéláb szelte a környéket, rongyos ruhákban, futva, körmösöket az iskolában, a templom középen és mellette a kocsma, nem volt asszonya és saját családja, Őt az ég fogadta magához és a csillagok voltak néki társul szegődve. Tartozott valahová, mert bizonyára egy téesznek dolgozott fizetésért, de az Ő igazi fizetsége a kunyhó volt és abban az Ő élete. Néha belekapaszkodott az égbe, belekojtolt a pipájába és elégedetten körülnézett, ez az Ő birodalma, az egyszerűség és a nyugalom, nem volt hová hazamennie, Ő itt élte az életét. Nem kellett tőle kérdeznem, benne volt a szemében az a nyíltság és szabadság, ami nem kötötte Őt sehová, hegyeset sercintett és vadul rebbentek szét az acélos hátú böglyök léptére, napszítta kalapja alól vizslatta a környéket és ha valami nem stimmelt, akkor foghegyről sziszegte, hogy keríccsed. Minden reggel a tehenekkel fürdött a gémeskútnál és az volt az ívóvize is. Két pár gumicsizmája volt, az egyiknek kijárta már a sarkát és esőben csak szuttyogott, a másik az ünneplő, ha kellett bemenni a faluba, hogy égbekapaszkodót vegyen és néha valakit elismerően vállon veregessen, hogy komám. Tamás áttekerte a sztereót a Kossuth rádióra és halkra vette, elterültünk a darócpokrócon mind a hárman és lestük az eget. Szerencsére nem sikerült berúgnunk, bár még volt bőven a demizsonban, de úgy gondoltam itt hagyom emberünknek, Ő nagyobb hasznát veszi. Nekünk meg még előttünk az út, hajnalban, jó hajnalban kellene mennünk amíg nem éget a nap. Az öreg Lantos Mátyás hortyogott, nem bírtam aludni, nem tudom Tamás, hogy tudott, de neki muszáj volt, mert Ő vezetett. Sétálni nem tudtam menni sehová, mert csuma sötét volt és gondolom a kutyákat is felvertem volna álmukból. Felálltam és elhúzódtam a viskó mögé huggyozni, sok volt az az égbekapaszkodás.
Sokára és nagyon nehezen aludtam el, bámultam a messze csillagokat, bíztam benne, hogy nem arra ébredek, hogy egy tehén nyalogatja az érdes nyelvével az arcomat. Valamit álmodtam, aminek köze nem volt semmi emberihez, vasoszlopok a végtelenbe nyúlva és beton, köztük sétálgatok és egy hang üvölt bele a végtelenbe, kerííícsseeeeed. Lassan törlöm a csipáimat, emberünk már suhint a botjával a tehenek felé és tereli őket a gémeskúthoz. Tamással össze szedelődzködünk és már nem állunk meg, csak intünk hosszan az öregnek, felemeli a botját és Ő is hosszan remegteti, somolyog a bajsza alá, majd foghegyről sziszegi, hogy bírta a füstöt kigyelmed és leengedi a botját. Csak néz, kifordulunk az útra és vesszük az irányt Algyő felé, a sztereóból szól a Black Dog, mert az olyan kifejező, minden helyzetünkhöz illik. Lehúzom az ablakot és sercintek egy hegyeset félre, számban még az öreg pipájának az íze, nee teeee keríccsed, suttogom és egy pillanatra felemelem a képzeletbeli botom. -
guga
Közösségépítő
Az algyői sztori folytatása:
Imre komám megtankolta a szérűben a Trabantunkat, egy mosógép gégecsövének álcázott valamivel átszítta a Wartburgból a benzint és sokáig, akarom mondani a végén köhögött és krihácsolt egy sort, de már nem tűnt fel neki, köszönhetően a házi pálinkának. Még megpakolta a Trabant hátsó ülését töltött káposztával, tortával és egy demizson erős, vörös borral, amit senki nem kívánt meginni, mert annyira rossz volt. Váltottam volna Imrével egy búcsú csókot, de olyan mol szagú volt a lehelete, hogy ledöntött a lábamról. A következő képen azt láthatjuk, ahogy két másnapos alak, lehúzott ablakú Trabanttal, üvöltő Black Dog-al suhan Algyő felé és sokáig csak csendben utaznak, méláznak, épp elég volt az előző nap, nincs min rágódni. Volt egy kevés pénzünk is, mert pár percig helyettesítettem a menyasszonyt és a menyasszonytánc idején betoltak pár ezrest a zoknikkal kitömött melleim közé. Le kellett Tamásnak lassítania, mert 10-15 kombájn haladt előttünk az úton és az előzési távolság túl nagy lett volna, állandó szembe forgalom, Trabant és másnaposság. Mindezek tetejébe a tegnapi dorbéz következményei, olyanok, mint hányinger (hát néhány), húsz percenkénti hasmenés és olyankor sanda-randa kézifék és iszkolunk mindketten az akácosba. Most is kínkeserves képpel néztünk egymásra, mert sehol a környéken egy 20cm-nél magasabb bokor és már mindketten lilultunk. Félreállt és sanda-randa kézifék, majd uzsgyi ki a Trabantból, szerencsére az út mellett egy mélyebb árok volt és abba belehuppantunk közvetlenül. Most ilyenkor mit mondhatna az ember? Röhögni, vinnyogni már nincs kedvem, fáradtak voltunk és fürdeni szerettünk volna. Ilyet utoljára a seregben éltem át. Volt egy újonc, aki a wc-ben felkötötte magát és meghalt. Még aznap leszedették a wc fülkékről az összes ajtót. Tíz-tíz wc fülke egymással szemben és ébresztő után mindegyikbe ült valaki eltorzult arccal. Egy idő múlva megszoktuk és beszélgettünk is, már senkit nem zavart, hogy mások előtt kell wécéznie. A nagyapám mikor jött haza az Orosz hadifogságból, két hétig úgy utazott egy vagonban, hogy mások előtt kellett wécéznie. Ha csak pössenteni akart, akkor nem volt nehéz dolga, mert kiállt a vagon ajtajába és csak arra kellett ügyelnie, hogy a huzat vissza ne hordja, na de ha a nagy dolgát kellett intéznie, akkor elég kellemetlen volt a helyzet. Mindenki előtt letolni a nadrágját, megkapaszkodni az ajtóban úgy, hogy ki ne essen és elvégeznie miközben a többiek vele szemben ülnek. Két hét és sokan voltak a vagonban, kukorica és búza szemeket ettek vízzel, a szembejövő vagonokról lopdosták ha állt a vagon. Olyankor megpakolták az ingeiket magokkal és futottak vissza. Felálltunk mindketten és vissza a Trabantba. Utolértük a kombájnokat megint és araszolva haladtunk utánuk. Szerencsére hamarosan elfordultak jobb kéz felé egy föld úton, ahol már néhány kombájn aratott egy hatalmas búzatáblát. Ebben a dög melegben szállt a tarlóról a por és zúgtak a kombájnok, a búzafölddel szemben cukorrépaföld, amerre a szem ellát és fölötte vastag csövekből spriccelt a víz széjjel, félautomata öntözőrendszer. Tamás gondolkodás nélkül befordult a föld útra és megpróbált minél távolabb kerülni a kombájnoktól. Leparkolta a Trabantot és dobálta le magáról a ruháit a kocsi motorház tetejére. Beállt zuhanyozni a csövek alá és visongva ugrált, mert hideg volt a víz és erős sugárban jött. Követtem a példáját én is és mindketten meztelenül táncoltunk a cukorrépaföld kellős közepén. Az aratók nagy valószínűséggel láttak bennünket, de mivel látták, hogy hülyék vagyunk így ügyet sem vetettek ránk. Miközben törölköztünk és szárítkoztunk a napon, néhány asszony érkezett kerékpáron, meg egy-két autó is és odasereglettek a parkoló traktorok és kombájnok közelébe. Ebédidő, de még milyen hangulatos. A gépek elhallgattak, csak a meleg szél vitte, hordta a szalmaport, amit a gépek vertek fel a búzatáblában. Elindultunk vissza az útra, hogy Algyő felé vegyük az irányt. De egy Ifa és egy traktor elállta a kijáratot. Meg voltak pakolva búzával és leálltak ebédelni a vezetőik. Megkerülni sem lehetett Őket, mert egy kis kőhíd volt a kijárat. Tamás leparkolt a traktor pótkocsija mögé és látta, hogy a vezetője felállt az árokból és sietett a traktorhoz, hogy félreálljon. Szájában még a falat és már nyílt volna szóra a szája, de leintettük. Nem fontos, maradjon csak nyugodtan, nem sietünk. Sőt, mivel ebédidő volt, mi is úgy gondoltuk, hogy ildomos lenne megtömni a hasunkat. Kipakoltuk a kocsi hátuljából a kajákat és levonultunk az árokba, pár lombos akác és nyárfa biztosította az árnyékot, de így is forró volt minden. Forró a száraz fű és forró a levegő. Tőlem jobbra ínycsiklandozó illatfelhő. Tüzet raktak és öten ülték körbe, szalonnát és kolbászt sütöttek, beszélgettek. Őket vettem célba, mert a többiek csöndben majszoltak, köszöntünk és visszaköszöntek. De a tűz körül nevetés hallatszott. Leültünk közvetlenül melléjük és kibontottuk a kosár tartalmát. Ezeknek a szavuk is elállt, amikor kipakoltuk a szalvétákra az ételeket. Rántott csirkecomb, többféle torta, töltött káposzta befőttes üvegben és többféle sült hús is. No nem azért, mert ilyet Ők még nem láttak, csak furán vette ki magát itt az árokban. Nem tudom mit gondolhattak rólunk elsőre, de megtörtem a csöndet azzal, hogy mondtam esküvőről jövünk. Gratuláltak, de lelohasztottam őket azzal, hogy nem ismerem sem a menyasszonyt, sem a vőlegényt. Innentől már kezdte őket érdekelni a dolog, hogy kik s mik vagyunk s honnan szalajtottak bennünket. Vázoltam az elmúlt két nap történéseit, a főbb eseményeket szélesen gesztikulálva. S mire a mondandóm végére értem, már a tűz mellett ücsörögtem egy nyárssal a kezemben. Körülöttem egyenkopott s egyenkék munkaruhában, koszos nyakú ingekben, gumicsizmában, izzadtságszagú melósok és vihognak, közben kortyolnak a vizeskannákból. Végre otthon éreztem magam köztük. Gyermekkoromban, mikor koszos lábú süvölvény voltam én is hordtam a vizet a kútról az aratóknak, nagyon nagy tisztességgel járt ha valaki megkaphatta a vízhordó munkát. Egy-egy fordulóért 10 forintot adtak és egy nap alatt 5-7 alkalommal kellett friss, hideg vizet vinni az aratóknak. Emlékszem, azok még nem voltak ilyen szép kombájnok, de ugyanúgy az árokparton ebédeltek akkoriban is, vagy a kombájnok árnyékos oldalára húzódva a földön ülve. Megkérdezte az egyikük, hogy minek megyünk Algyőre? Pontos választ nem tudtunk adni, csak annyi, hogy nyár van, voltunk már a nudista strandon és ráérünk. Aki kérdezett, az rögtön rávágta, hogy Ő bizony nem venné le a hacukáját egy ilyen helyen, hogy mindenki lássa a lődörgőjét. Aztán nagyokat vihogott hozzá. Tulajdonképpen nem is értem, hogy miért mennek a népek ilyen helyre, hogy sütkérezzenek a homokban, mint a giliszták, majd megvonta a vállát és dünnyögött még valamit hozzá. Közben beindították az Ifát, lassan szedelőzködött mindenki, mi is és elköszöntünk. Visszapakoltuk a maradék elemózsiát a kocsi hátsó ülésére, szerencsére sikeresen szétosztottuk közöttük a gyorsan romlandó ételeket, s Ők ezt szalonnasütési lehetőséggel honorálták. Öröm volt nézni, ahogy falják a tortát ott az árokban. Tamással közösen megegyeztünk abban, hogy aludnunk kellene egyet, mert most kajáltuk magunkat tele, meleg van, másnaposak vagyunk és az éjjel meglehetősen keveset aludtunk. Sajnos sehol a környéken nem volt alkalmas hely erre a célra, nincsenek fák, nincs árnyékos hely, csak meleg Trabant, lehúzott ablak és Black Dog a sztereóból. Aztán feltűnt a látóhatáron egy gémeskút, az úttól nem messze és a kút közelében facsoportosulás. Befordultunk a föld útra és leparkolta a kocsit a fák közé. Közben megvizslattuk a kutat, volt benne víz és húztunk is fel egy vödörrel, megkóstoltam, ízletes volt, megfelelő sótartalommal, de hosszú távon nem merném fogyasztani. Megmosakodtunk és behúzódtunk a Trabi mögé egy lepedőre és elszuszókáltunk a Led Zeppelinre. Nem tudom mennyit aludhattunk, de arra ébredtem, hogy egy tehén belebőg a fülembe és utána megnyalja azzal a fránya érdes nyelvével az arcomat. Nem mertem felugrani és nem mertem megijedni, gyerekkoromban már megtanultam, hogy ilyenkor csak lassan, mert a tehén megijed és neked ugrik, s a szarvával felöklel. Óvatosan felálltam és akkor megláttam, atya ég, mennyi tehén. -
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/falusi1.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/falusi2.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/falusi3.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/falusi4.jpg "[kép]")
A pornóipar vétlen áldozatai
Kató nénnyét már napok óta nem látni, kora reggel felbukkan szürke, kopott otthonkájában melyet elől foszlott kötényével fog össze. Térül-fordul, dob a nyúlaknak, a tyúkokat megkáráltatja, nincs neki többje, de már nem is igazán bírná, nincs neki segítője.
Amúgy napközben a szobájában kuksol, kopottas, piros zománcfazékban levest melegít, elszürcsöli a brazil sorozat mellé, néha hosszasan megáll a kanál a kezében. Két társa, akik lekövetik az egész napját és a dunyhába is beledörgölődznek, ott dorombolnak a lábánál, elszemtelenedtek vele szemben. Oszt mikor begurul rájuk, akkor eriggyééééééé nete neeeeeeee sziszegi és kiebrudalja űket a kerevetes szúnyoghálón kívül. A kerevetes szúnyoghálón nyomott hagyott az élet, minden egyes ajtónyitásnak érdeme volt. Hol csak egy fándli búzáért szaladt be a kamrába, hol mazzag kellett a sublót mélyiről, de minden tapintás ott feketéllik, az az ajtó mesélni tudna.
Kató nénnyinek volt egy 19 éves unokája a kis Esztike, én még meztélábas korában láttam, ahogy nyaranként a gyerekhaddal sereglett a patakparton és szömörcét, papsajtot vizslattak a kövérre hízott lapulevelek tövében. Tiszta vizű patak volt, lehetett benne feredőzni a lurkóknak.
Esztike nagy lány lett, sokáig ott sündörgött a Kató nénnye körül, nem volt rá panasz. De minél nagyobb lett, annál inkább nem találta a helyét, sűrűn kint álldogált a kapualjban és izgatott volt ha egy idegen autót látott végigmenni a főúton.
Aztán egy napon búcsú volt a faluban és a fölső szomszédék rokonaa Zsomi, mert így hítták Őtet hazalátogatott, egy nagy fekete autóval. Aszondják hiába a nagy meleg, az autójában hűvös volt és hozott magával lányokat, akik illetlenül voltak öltözve.
Nincs szokva ez a falusi nép ezekhő a fínom dolgokhoz, meg a fínom fehérnépekhez, ezek hajnalban kelnek oszt már a szántáson, meg a tarlón találja űket a kakasszó. Lefitymálják ezek az ilyen városi némbereket, aszondják ha a paraszt nem szarik, akkor az uraság nem falatozik. Ilyenek ezek mondom én.
Az Esztike sokáig forgolódott a sokaságban, ösmerte mindenki űt, őgyelgett meg forgatta magát, amíg egyszer csak oda nem libbent a nagy fekete autó mellé és eltátotta a száját. Rácsodálkozott a Zsomira és a lányokra, hogy milyen zene szól és ital az autóban puccos. Nem hallotta senki miről folyt a diskurzus, de sokáig incselkedetta lány a Zsomival, egyszer be is ülhetett és huncutkodott pajkossan az ülésen.
Másnap reggel összeszedte a holmiját és elköszönt az értetlenkedő Kató nénnyétől. Az sokáig küszködött a könnyeivel, hogy ilyen hirtelen, meg mi lesz veled lányom és egyáltalán hová mész? Pestre nénnye, vetette oda szökdelve és majd kiugrott a bőréből.
Elteltek hónapok mire hallatott magáról és telefonált a községházára, hogy üzenjék meg a Kató nénnyének jól van és amint teheti hazalátogat.
Nem látogatott haza többet, azaz jött, de nem úgy ahogy gondolta és nem is biztos, hogy tudott róla.
A főtéren volt a posta és ott bévül az újságos stand. Ott méltatta magát férfiak társaságában a kisasszony, pajzán, kéjenc és illetlenül. Zacskóba volt csomagolva az újság és el is volt bújtatva a többi alá, hogy a Kató nénnye meg ne lássa. Szemlesütve köszönt neki a Bodoki Feri ha látta jönni, Ő volt a helyi postás és kerülte is a nénnye tekintetét. De már csak nem hagyta nyugodni az öregasszonyt a gondolat, hogy bizony az ű háta megett súgnak-búgnak. Összenéznek és rosszalló megjegyzéseket tesznek rá, valami megváltozott. A Herceg Lali a kis közértben is csak húzta a száját, hogy mondta neki fiam hagy vigyem el nyugdíjig, máskor meg örömmel adta és mosolygott. Nem értette az egész helyzetet, aztán a villanyos Sanyi, aki a templom mögött lakik az Icuval, az bökte ki neki, hogy bizony a lánya szemérmetlenkedik, széttárja, amije van ország, világ előtt, ott az újság ne, nézze csak meg. Kató nénnye szedte a lábait a postára azon nyomban és elállt a lélegzete attól, amit látott. Sok minden eszébe jutott akkor. Egyedül nevelte föl az Esztikét kicsi kora óta, mert a szülei elmentek külföldre és itt hagyták nekijje, hogy ne legyen nekik teher, Ő pelenkázta, Ő járatta ki vele az általánost, hányszor, de hányszor kellett vele ripakodni, hogy tanuljon rendesen, mert mi lesz így belőle. Aztán ráment az egész nyugdíja a szakmunkásképzőre, varrodába járatta lányt, ide a közeli városba. Az a rengeteg buszbérlet, ebédbefizetés, ballagó ruha oszt itt van ni tessék, ez lett belőle, falu kurvája. Eldobta az újságot és szaladt haza, potyogtak a könnyei, nem merte megállítani senki és nem volt vigasztalója.
Kató nénnyét már napok óta nem látni, kora reggel felbukkan szürke, kopott otthonkájában melyet elől foszlott kötényével fog össze. Térül-fordul, dob a nyúlaknak, a tyúkokat megkáráltatja, nincs neki többje, de már nem is igazán bírná, nincs neki segítője.
Amúgy napközben a szobájában kuksol...![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/falusi.jpg "[kép]")
-
guga
Közösségépítő
24 megabájtnyi bár csak lenne rólam is ilyen ebből a koromból
Bővebben: link -
guga
Közösségépítő
Vidéki tuningosok, Powered By @ Vegyespálinka
Srác belép a műhelybe, hárman vagyunk rajta kívül, ülünk, böngészünk, vihogunk, szerelünk. Bátortalanul megszólal, hogy ez..ez itt mi, itt ti mit csináltok, tuningoltok? Félve tört elő a kérdés belőle, de legalább őszintén tükrözte a gyermeteg lelkivilágát a pc világával kapcsolatban, lévén alig pelyhedző állományban. Valahol lelke mélyéről előkerült egy kósza bizonyítási vágy, amit a lakhelyén élők között eddig palástolnia kellett és nehezen tudott neki érvényt szerezni. Én vagyok az, aki rendelte a 9800pro-t húzta ki magát és várt valami elismerés-félét. Összegyűjtötte a rávalót, mellé kölcsönkért vagy a szüleitől kapta, de látszódott rajta, hogy neki ez egy léc, amit most sikeresen átvitt, életében először nem verte le. Forgatta a kezében a dobozt, nagy áhítattal és óvatosan csomagolta ki belőle a kártyát. Ennyire féltve utoljára a Benjámin fiamat fogtam a kezeim között, mikor megszületett, annyira törékeny volt.
A srác próbált még menet közben bevinni bennünket a mély vízbe pár okos hozzászólással, de végül eljutott odáig, hogy elrakta a hátizsákba. Búcsúzóul megkérdezte, hogy milyen messze van az Árpád híd, mennyi idő alatt tud odaérni gyalog? Kiderült, hogy már nem volt nála több pénz, csak amennyi a buszra kell. Gondoltam kisegítem egy villamosra valóval, de aztán elvetettem a gondolatot. Eszembe jutott, hogy én is voltam csóri, de ha nem volt pénzem, akkor nem 9800pro-n jártattam az eszem, hanem alkalmazkodtam a helyzethez. Persze akkoriban még számítógép sem nagyon volt, a Simson segédmotor volt a sláger, az akkori srácok az Enduro-ért voltak megvadulva. Van két gyerekem és vannak még mellettem emberek, akik ebből élnek, van kire fordítani a villamosjegy árát.
Srácról egy hét múlva hallottam legközelebb, sírva, szinte sipogva mondta a telefonba, hogy a kártya tönkrement és azonnal ki kell cserélni. Mondom hőőő nem eszik olyan forrón? Mi történt? Ő nem tudja, de elkezdett szemetelni a kártya és most már mákos a desktop is. Összenéztem a kollégákkal és már fogtuk a fejünket, hogy megvan az ez évi balek, aki mindennek odateszi a zefesbét plafonig és utána elkezd nyüszögni. Ok válaszoltam türelmesen neki, légy szíves juttasd el a kártyát, hogy bevizsgáljuk, utána megmondom mi lesz.
Első körben nem szoktam vele baszakodni, ha nincs rajta fizikai sérülés, akkor megy tovább a nagykerbe és majd Ők eldöntik, de ha le van tolva róla csavarhúzóval egy pici smd vagy láthatólag sérült a kártya, mondjuk egy hűtőcseréből adódó karcolás a nyákon, akkor feltételes módban továbbítom én is.
A srác másnap már itt állt vigyázba a küszöbön és nagy lendülettel nekilátott hadarni, hogy de így, de úgy Ő nem vétkes. Láttam rajta, hogy a szülei megdolgozták. Mondtam, neki figyelj, nem érdekel a rémtörténeted, a kártya ittmarad s majd meglátjuk. Még kikuncsorgott magának egy kisebb teljesítményű vga kártyát, hogy addig is tudja a gépét használni meg valami csézés a haverokkal.
2 hónap múlva került vissza hozzánk a vga kártya, mert nem volt az importőrnek és nem jött be egy darab sem az országba belőle. De végül kicserélték, adtak helyette egy origit. A srácnak csillogott a szeme és nagy örömmel sétált ki újra az Árpád hídhoz, de előtte még egy flegma mozdulattal lebaszta az asztalra a kisebb teljesítményű vga kártyát, mert ugye neki már van nagyobb.
2 hét múlva hallottunk a srácról legközelebb, a sztori ugyanaz, a kártya szemetel, nem merte belemondani a telefonba, hogy nem bírja a tuningot, de ott volt a nyelve hegyén. Most nem volt már annyi pénze, hogy felhozza Budapestre, ezért elpostázta a papírjaival együtt.
Nagyjából 3 hétbe telt, mire visszajött a cserekártya, de nem postáztuk neki azonnal vissza, elmentünk egy másik kiskereskedésbe és vettünk egy ugyanolyan 9800pro-t és a papírjaival együtt elpostáztuk neki. Azt, amit mi gariztattunk, beépítettük egy soron következő helybéli gépbe.
A másik kiskereskedésben vásárolt 9800pro mellé társítottuk a legmelegebb üdvözletünket és megadtuk az üzletvezető nevét és egyéb elérhetőségeit, hogy ha problémája lenne, akkor Őt keresse.
Statisztika (vagy tanulság):
Akkoriban hegyekben vásárolták a 9800pro-t, mert megfizethetővé vált, leesett az ára a bűvös 50 küvecs alá. Pontosan nem tudom, hogy számszerűleg mennyit adtunk el, de vitték naponta.
Egyetlen darab vga kártya jött vissza, de onnan kétszer is. Amíg ez a srác beszopta a tuningot azért a néhány MHz különbségért és kénytelen volt 3 hónapig nélkülözni a kifizetett vga kártyáját és beérni egy 9250SE változattal, amíg gariztatjuk, addig a nagy többség önfeledten szórakozott és nem hiányolta azt a pár MHz különbséget.
Utóirat: ha csak egy pillanatra is eszedbe jut az olvasottak után, hogy de hát nem mindegy, mert ...pixelséderek és egyéb, akkor olvasd el még egyszer, amit írtam.
S ha még mindig, akkor olvasd el újra, egészen addig, amíg el nem jutsz abba az állapotba, mint a nagy többség, hogy leül és kényelmesen élvezi a technika áldásait. -
guga
Közösségépítő
Mindenki józsefattilázik
Mindenki József Attilázik, megpróbálja úgy beállítani, hogy József Attila gondolatai Ő hozzá állnak a legközelebb, mert az Ő egyetértése J.A. gondolataival fontosabb, mint maga J.A. gondolatai. Nemes gondolatok szövik át az agytekervényeit, melyek jó gondolatok, emberi, de jó gondolatok, mert ugye vannak rosszak is. Van mi alapján megkülönböztetni. József Attila gondolatai jók, főleg, hogy már versbe vannak foglalva, ebből kiindulva a saját józsefattila versére épülő jó gondolataink már ennél csak nemesebbek lehetnek. Az meg mindegy, hogy József Attila erről mit gondolt volna.
Tényleg mindenből idegesítő szappanoperát csinálnak.
Szegény József Attila csak élt és leélte (volna) az életét. Ti meg mindjárt
Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet
Szöveggyűjtemény
Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyvet csináltok belőle.
Pedig biztos Ő is volt egyszerű ember, aki ha ma élne elzavarná az összes önkéntes józsefattilázót, hogy hagyják már végre békén.
Mint romlott húsra a döglegyek, úgy gyűlnek a nemes gondolatokra. S mind fennhangon hirdeti, mint magáét és, hogy mennyire tiszta.
Mit élt át ez az ember? Mit szeretett volna leírni?
Nem hiszem, hogy örülne ha ma József Attila lehetne, akit a Tesco-ban megvásárolhatunk, mint gazdaságos J.A. Összes vagy J.A. Válogatás.
Ne józsefattilázz és ne takarózz vele, mert nem a te életed és nem a te gondolataid. Ahhoz, hogy valaki Ő legyen, akkor kellett élni és úgy és olyan véggel.
Te csak fogyasztó vagy!![[kép]](http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/kepek/28d.jpg "[kép]")
-
guga
Közösségépítő
Rémálom
Széles folyó, széles aszfalt út és az út különlegessége, hogy piros vagy mély vörös volt a színe. Mellette egy kisebb kb. 20 szobás szálloda. Oda kellett mennem a nejemmel és tudtam, hogy ott maradunk több, mint 60 napig. Az előteret, ahonnan nyílt a szobákhoz a feljárat és egy átjáró az étkezőbe, éppen betonozták. A tulajdonos sietett gyorsan közölni, hogy nem lesz semmi fennakadás, nemsokára kész lesznek. Muszáj lebetonozniuk, mert ott volt egy nagyobb helység lent és valami szörnyűséges tragédia történt, azóta van ott egy hatalmas szellem, nagy erejű és állandóan átszakította a padlót, most beöntötték az egészet betonnal.
Már aznap este rá lehetett lépni a friss betonra hosszú padlók segítségével és úgy lehetett bemenni az étkezőbe. Voltunk többen is, volt aki nem mert elindulni, némelyik ráijesztett a másikra, s olyan is volt aki az egésszel nem is törődött. Az egyik férfi hangosan dohogott, hogy ha meglátja, akkor kitapossa a belét, de én tudtam, hogy nem győzheti le csak nagy a szája és tudatlan bugris. Titkon bíztam benne, hogy ha valami történni fog, akkor maximum a szemlélője lehetek, mert én tiszteletben tartom Őt, néha hallottam lentről a morajlását és a nyüszítését, olyankor messzire húzódtam onnan. Engem nagyon sokat nyomasztott a dolog és próbáltam kitalálni milyen lehet, a szobába ha felmentünk, akkor állandóan ezen agyaltam, a nejem már rám is szólt, hogy felejtsem el, nem lesz semmi baj.
Egy zenekarba játszottam, én voltam a dobos és ahogy a lábgéppel elkezdtem sorozni a lábdobot, a gitáros odaszólt, hogy óvatosabban, mert nem szeretné ha felzavarnánk az alattunk élő szellemet. Tényleg nagyon komolyan mondta és muszáj volt óvatosabban játszanom.
Eltelt 2-3 hét és tényleg nem történt semmi különös. Lassan lenyugodtak a kedélyek, már nem ijesztett rá senki a másikra, el is felejtették.
Csak én nem, nagyon bennem motoszkált, hogy mi lehetett ott lent, ki az és mi volt az a borzasztó, ami történt vele?
Egyik este végeztünk a vacsorával, a nejemmel együtt felálltunk az asztaltól és elindultunk kifelé. Nem volt a közelben senki. Ahogy beléptem az előtérbe rögtön megláttam. Ott állt velem szemben, nem lehetett összetéveszteni, tudtam, hogy Ő az, már számítottam rá.
Olyan volt, mint egy hologram félcombig benne volt a betonban, nem teste volt neki, de mégis láttam. A nejem egy kicsit sikított és azt mondta kétségbeesetten, hosszan és elnyújtottan, hogy micsodaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa és futott volna el, de nem volt hova. Nekem kiszaladt a levegő a tüdőmből, ziháltam, fulladtam, megfagyott a vér az ereimben. Nem volt ijesztő látvány, de maga a tudat, hogy tényleg létezik és ott áll. Teljesen normális emberi kinézete volt, farmer, kicsit köpcös, fekete haj, szemüveg és nem csinált semmit csak nézett.
Nem tűnt el, maradt ott nyugodtan. Nagy sokára végre körénk gyűltek a szálloda lakói és jött a tulaj is. Nagyon örült én meg nem tudtam mire vélni az örömét.
Végül elárulta, hogy ott lent soha nem volt helység, nem történt semmi borzalom és csak azért betonozták le, mert elavult és korhadt hajópadló volt az előtérben, felszedték és bebetonozták.
De ha már csinálták, akkor egyben megrendeztek egy kísérletet is. Elhintették ezt a szellem sztorit és elkezdték figyelni a lakókat. Tudták, hogy valakinek a tudatalattija generálni fog egy valóságot a nem létező történet mellé.
Ennyi, nagyon szarul ébredtem és sokáig nem mertem vissza aludni. Próbáltam kiverni a fejemből az álmot és másra koncentrálni, de állandóan visszatért a látvány, ahogy ott áll és néz én meg dermedten bámulok rá és teljesen tehetetlen vagyok. -
guga
Közösségépítő
Ónodiék
A szomszédunkban cigányok laktak, sokáig, kb. 6 évig. Együtt gyerekeskedtünk a gyerekeikkel. A tanyájuk ugyanakkora volt, mint a miénk. De ennek ellenéra 16-an laktak benne, de szerintem többen, nem volt téma. Az öreg Ónodival egyszer elbeszélgettem hosszan az udvarukon, ladájuk volt, kék. Minden cigánynak ladája van.
Még általános iskolás voltam, de már akkor felfogtam, hogy problémásak. Egyszer egyedül voltam otthon és az öreg Ónodiné beállított a tanyánkra, hogy héjj fiú cukor kéne, mert elfogyott. Közeben mögötte ott állt az uccajtóba a két lánya. Mindkettőn csak bugyi és melltartó semmi. Szerintem nem voltam még nyolcadikos, azt sem tudtam hová nézzek és hová kapjam a fejem, a kíváncsiság, a szégyenérzet, pubertás. Benyomultak a lakásba és mindent felforgattak. Nem tudom mit vittek el, de anyám este, mikor megjött üvöltözött, persze Ő is tehetetlen volt.
A rendőrök hetente jártak ki hozzájuk, néha elvitték valamelyik férfit, néha évekre.
Egyszer a mostoha apámat leütötték fizetésnap estéjén, a mostoha fater bezöldszilvánizott, előfordul, leütötték és elvették tőle a havi fizetését.
Előfordul.
Mostoha apám nem tett semmit, mondta a magáét, de hasztalan. A bili akkor borult ki, mikor a szomszéd Ónodiéknál vendégség volt és reggelre eltűnt néhány baromfi az ólból.
Másnap nagy sütés-főzés és hívtak minket is, Mostoha apám tobzódott, hogy szétveri, persze nem volt elég bátorsága hozzá, tudta ott maradna végleg.
Aztán mikor egyszer a bajszom pelyhedzett és már nagyon elegem volt belőlük, kirobbant a botrány. Az Ónodi Jani átjött, nálam idősebb volt 2 évvel. Játszottunk az udvaron majd verekedéssé fajult a dolog, mert hogy cigányok vagytok. Átharaptam a kézfejét és vérzett. Az elkeseredett düh és tehetetlenség talán.
Másnap Ónodiné letolta a kapunk előtt a szoknyáját és odaszart, majd felállt és hosszasan fenyegetődzött, nem mertem kimenni.
Pár hónap múlva előzetes letartóztatásban voltam a békéscsabai rendőrkapitányságon és odajött az Ónodi Misi, aki már hónapok óta várt a bírósági ítéletre, én pedig a megsemmisülésre.
Lenyitotta a kis ablakot, beadta a z ételt és azt sziszegte mellé, hogy meg fogsz dögleni!!!
Akkor találkoztam utoljára Ónodival, azóta egyel sem.
Ennek ellenére, s a történtek ellenére nem lettem fajgyűlölő, sőt éppen ellenkezőleg, megismertem Őket a szomszédságukban leélt 6 év alatt.
Mindegy mi történt, nem haragszom rájuk, ilyen az élet. Hiába lennék Skinhead ha holnap elcsapna a villamos, hiába kiáltoznék, hogy soha többet cigányokat, ha másnap nem lenne egy sem boldog lenne az életem? Természetesen nem, kellett nekem minden tapasztalat, amit átéltem velük.
Csak egy javaslatom van, mielőtt elkezdenél harcolni a cigányság jogaiért, előtte élj le a szomszédságukban legalább 5 évet. Ha legközelebb nem is fogsz harcolni a jogaikért, de legalább elfogadod Őket. -
guga
Közösségépítő
A traktoros
A TSZ traktorosa egy 2x4 méteres szobában lakott egyedül, amit a TSZ utalt ki számára a traktorozás fejében. A keresztneve nagylaci volt és hetyke svájci sapkát hordott.45-50 éves lehetett, mikor nekem a bajszom pelyhedzett, csak megemlékezni tudok róla. Ha éppen traktorozott és meglátott, akkor a kezével intett a félig elhúzott traktor ablakán és megerisztett egy hosszabb hééééééjjjjj-t is mellé, majd vigyorgott egy félárbócosat és tovább szítta a meztélábas kossútot a szája szegletéből. Volt egy kerékpárja, tulajdonképpen azzal gyakorolta rám a legnagyobb hatást. Fekete nap szítta csepel kerékpár volt, a föld utak és a sáncok megedzették a gumiját, már rojtosodott. Rajta ült és akárhányszor meglátott, meglódította a karját egy hosszabb hééééééjjjjj kíséretében, mert tudta ki fia borja vagyok s kijárt az a hosszabb hééééééjjjjj.
A nap szítta csepel hátsó ülésére mindkét oldalra egy vessző kosár volt felerősítve. A mai napig nem tudom, hogy miért kettő, miért akkora és miért úgy, sok a talány. De néha láttam, hogy éppen 2db gázpalackot cipel benne, néha krumplit, néha tököt, néha a boltból a bevásárlást, néha lefedve valamit, hogy ne lássa senki, néha pedig üresen. Ha üresen járt, akkor az Öcsi kocsmában volt, ezt onnan tudtam, hogy ha jött velem szembe üveges tekintettel és billegett, mint a parasztfing a gatyaszárban és nem erisztett meg egy hosszabb hééééééjjjjj-t, akkor biztos lehettem benne kocsmázni volt. Egyszer láttam, amint a szilvafák tövében hortyogott, az út mellett szilvafák és két méter mély vízelvezető árok, abba beleborult Ő álmos gyanánt. Nem háborgatta senki, hagyták hortyogni és másnap újra megerisztett egy hosszabb hééééééjjjjj-t.
Volt a tehenészetben egy Laci nevű muraközi ló. Minden igás témát vele végeztettek el. A traktorosunk egy este bepityókázva felkapaszkodott a ló hátára, miközben az a trágyát hordta ki egy vonsz segítségével.
A Laci nem sokáig tűrte a kéretlen lovast. Ledobta a hátáról, de olyan szerencsétlenül, hogy beverte a fejét a derítő akna szélibe. Elveszítette az eszméletét és belefulladt a híg tehénszarba, egy 3-4 méteres aknába esett bele, a ló ledobta. Laci a nagylacinak farkasa, értelmetlen halál, persze melyik értelmes.
Nem tudom mit gondoljak róla, van e bennem iránta tisztelet vagy miért írom ezt le. Kedves volt, ahogy intett a traktorból ha traktorozott. Szeretett traktorozni, de mellette szerette a bort is. Egyedül élt, elviselhetetlen ember volt vagy nem volt bátorsága a nőkhöz?
Ennyi, vagy mondjak még róla valamit?
Esetleg egy hosszabb hééééééjjjjj-t? -
guga
Közösségépítő
Amikor a legjobb indulattal/szándékkal próbálkozol és mégis az a végeredmény, hogy maguk kérem engem átvertek.
A történet ott kezdődött, hogy egy ismerősünk, aki már több gépet is vásárolt tőlünk, ajánlott minket, hogy megoldjuk ezt a problémát. Az úr felhívott és hivatkozott az ajánlónkra, hogy Ő. Lenne egy olyan, hogy szeretne cd írót a masinkájába. Ennek semmi akadálya részünkről, ám legyen és már fejből regéltem az árat a telefonba. De, hogy legyen dobozos, mert ahhoz szoftver és miegymás. Rendben, igaza van, végül is egy idősebb úrról van szó, aki már nem oly rugalmas, mint egy tinédzser. Emberünk el kezdete vázolni, hogy most lopták el az autóját és ezért autót kell bérelnie + szabadságot kivennie, hogy el tudja hozni a gépet hozzánk. Gondoltam magamban minek terhelnénk a lelkét, ami már amúgy is telve van problémákkal. Felajánlottam neki, hogy 2küvecs fejében kimegyünk, elhozzuk a gépet, beszereljük, feltelepítjük a szoftvert és utána visszavisszük a lakására. Így elkerülhető, hogy autót béreljen és szabadságot vegyen ki. Mert az Ő szabadidejéhez alkalmazkodva, akkor megyünk és jövünk, mikor neki megfelel.
Közben eszembe jutott, hogy mi lenne ha Combo drive? Miért ne, hisz később lehet rá igény, hogy dvd filmet nézzenek. Megerisztettem felé egy telefont és annyit mondott, hogy egyelőre utána kérdez az ajánlónknál. Végül egy Samsung dobozos Combo drive mellett döntöttek, hogy legyen mellé legális szoftver.
Közben eltelt egy hétvége és emberünk agyalt, hogy ha már Combo drive, akkor inkább dvd író, hisz nincs nagyon messze árban. Felhívott hétfőn, mikor már a Samsung dobozos Combo drive kiszállításra várva a polcon pihent és mellette a számla. Mondom a telefonban szenvtelenül, hogy ennek semmi akadálya. Egy NEC írót választott az árlistánkból, amit semmi pénzért nem hoznék és el sem adnék számára, de már nem volt kedvem vitatkozni. Annak ellenére, hogy más üzletek méter magasan hordják vissza a készüléket garanciáztatni, megvettem és úgy voltam vele, hogy legyen az Ő baja, ha neki ezt tanácsolták, legfeljebb beszarik és megy gariba.
Sajnos pont nem volt raktáron, ezért helyette OEM Pioneer 109-es dvd írót vettünk, mert abból szinte egy darab sem volt a garis pulton a nagykerben. A kollégám kivitte házhoz és elkezdte beszerelni. Közben rávette a tulaj, hogy nézze meg a nyomtatót is, mer..., nézze meg a vírust is, mert néha már..., nézze meg a, mert néha... és ezekkel elment 2 óra szarakodás csak úgy puszira. Közben hívtam a kollégámat többször is, mert lett volna fuvar másfelé is. Persze ideges volt, majdnem a falhoz vágta a telefont mérgében. S miután kiderült, hogy OEM dvd írót vittünk ki és építettünk be, az ügyfél halálra sápadtan hívott fel, hogy tisztelt Guga Bt. a megrendelt dvd író nem működik és a kollégája itt áll tanácstalanul, ezennel a készüléket nem veszem át és nem fizetem ki, mert Önök engem átvertek!!!!
Közben a kollégám elindult visszafelé, de véletlenül a táp ki és bekapcsoló gombját a „0” állásban hagyta, miután eljött. Emberünk fenyegetve és yayveszékelve hívott, hogy nem elég az, hogy át akartuk verni, de még tönkre is tettük a gépét, mert hiába nyomkodja nem kapcsol be. Unott hanggal felhívtam az Ücsüküét és vázoltam, hogy te figyelj...
Ebből levonva a tanulságot a következő döntést hoztam. Soha többet senkinek szóbeli megrendelés. Rendeljen a webáruházból, annak írásos nyoma van. Nem vádolom az idős urat, mert a hibát én követtem el, hisz Ő egy dobozos cd írót rendelt, amit végül én másítottam meg Combo drive-ra, majd kiagyaltak belőle egy dvd írót, ami nem volt készleten, szóval elég kever-kavar, mert a végén mégis én küldtem ki egy OEM dvd írót.
Legközelebb ha elkezd sopánkodni valaki, hagyom, nem baj, magán ügy. Nem fogom kötelességemnek érezni az empátiát és hogy megoldjam a problémáit helyette.
Ücsüküé úgy jött vissza a fuvarból, hogy falfehér volt a dühtől.
Évekkel ezelőtt még én is jártam ki házhoz, nyugdíjasokhoz szerelni számítógépet. De sajnos már kiégtem belőle én is, nulla türelmem van hozzá. Agyérelmeszedéssel nem lehet tanulni, főleg, hogy aggódva és tipródva állnak a hátam mögött és ugyanazt a kérdést 20X egymás után felteszik.
Remélem nem érem meg az idős kort, remélem nem kell majd a fiamnak pelenkáznia engem.
Türelem rullz, vagy annak a hiánya. Nem mindenkinek kell a kezébe gépet adni, mert van, aki egy hibaüzenet hatására megőszül, vagy ami rosszabb szívrohamot kap (kék halál) kék a fenének, de muszáj. -
guga
Közösségépítő
2005.04.07
Suli után mind a négyen Csigához mentünk, mert nekik volt a kamrájukban lógó kolbász, oldal szalonna, epres sütemény, pörkölt maradék piros fazékban és friss kenyér a sublótban. A lakás bejáratával rögtön szemben volt a kamra ajtaja. Magunkra húztuk és mindenki teli verte a képét finomságokkal. Nagyon kellemes füstölt hús illat terjengett a kamrában. Egyetlen dologból nem tudtunk enni a sonkából, mert azt nem kezdték meg a szülei húsvétig. Az összes többi ételből szabadon garázdálkodtunk. Azt utólag sem hiszem el, hogy az anyukája nem vette észre, hogy délutánonként ledézsmáltuk a kamrájukat. Már csak ha abból kiindulok, hogy a nejem szúrós szemmel tartja számon azt, ami a hűtőbe be ill. onnan ki kerül. Nem azért, mert sajnálja vagy valami bűnt követnék el ha onnan kiennék valamit, de mint háziasszonynak kötelessége a reája testált felelősség által kontrollálnia a kalóriavándorlást.
Csiga anyukája inkább titkon jóleső érzéssel vette tudomásul, hogy négy kamasz teli szájjal habzsolja azt az étket, amit Ő főzött. Nem , mint ha otthon nem lett volna mit ennünk, de ez izgalmasabb volt, mert titkos, mert magunk voltunk, mert volt hangulata. Nem csak egyszerűen levágtunk a kolbászból és hozzá friss omlós fehér kenyér, savanyúság az ötliteresből, túrós rétes, hanem megpróbáltuk úgy, hogy ne maradjon nyoma. Persze hiú ábránd. Csiga anyukája pedáns háziasszony volt, tisztán tartotta a házat, vasalt volt az abrosz és mindenhol frissen locsolt virágok.
Miután megtömtük a bendőnket, nekiálltunk szódázni. Csiga apjának volt egy nagy szódás ballonja, hosszú szára volt és nagy 3dl-es vendéglátós poharakba erisztettük a szódavizet. Büfögtünk és vigyorogtunk hozzá, majd mindannyian bevonultunk Csiga szobájába, ahol nagyon kellemes és hűvös volt a lég. Ledőltünk az Ő és a bátyja ágyára. Én rendszerint Csiga mellé feküdtem, Robi és Böce pedig a bátyja ágyán szuszókáltak. Csigának rengeteg zenéje volt, amire nagyon jókat lehetett aludni. Kreator, Sodom, Sepultura, Slayer, Destruction, S.O.D, Sex Pistols, és még sokáig sorolhatnám, hisz közel 150db kazettája volt. Általában arra ébredtem, hogy Csiga nagyokat fingik, majd megvakarja a seggét nagy nyögések közepette s tette mindezt álmában. Miután felébredt közöltem vele, hogy minden valószínűséggel érett sajt szagú az ujja és távozáskor nem fogtam vele kezet. Csigáról azt kell tudni, hogy úgy néz ki, mint Kossuth Lajos és szívbéli postás.
Csigának a polgári neve Szferle Attila, a beceneve Csiga, de ennek ellenére mindenki Pirinek hívta. Ki tud ezen kiigazodni. Az apja a gyulai tűzoltóságon töltött be elég magas tisztet, sajnos már meghalt. Rendkívül békés ember volt, mindig a szőlőlugas aljában láttuk ülni. Az anyukája a kórházban dolgozott, pontosan már nem emléxem, hogy mit, de azt igen, hogy nagyon kiakadt, mikor egyszer a csigát bevitték a detoxikálóba. Nem elég, hogy leitta magát még utána az anyjától is kapott két napig, hogy lejáratja Őt a kollégák előtt.
Akkoriban rendszeresen piáztunk, vidéken nem volt más szórakozási lehetőség. Ha évente egyszer eljött a Pokolgép koncertezni, akkor a fél város ott fetrengett a porban részegen, a másik felét meg a rendőrök igazoltatták és sűrűn javallották, hogy menjünk el levágatni a hajunkat, kibaszott huligánok és rávágott az ember hátára a gumibottal. Most utólag értem csak meg, hogy lehet túl szigorúak voltak velünk, de anyám el mert engedni a városba egyedül úgy, hogy 14 éves ha voltam.
Hol tartottam?
Hja Csiga, évek óta nem láttam, akkor is mikor utoljára összefutottam vele postáskodott. Előtte nem látott már vagy 2 éve, megvártam az utcán a körzetében, éppen nyugdíjat kézbesített. Kilépett a zöld vaskapun, meglátott és csak annyit kérdezett, hogy már megint itt vagy? A hangja keménységében benne volt az elvesztegetett és átsörözetlen 2 év, a féltés, a barát és a szeretet.
A kollégáimmal vagyok mostanában így, de Ők is ezt teszik vele, hogy ha egymásnak telefonálunk, akkor egy unott mit akarsz már megint-el kezdünk és egy karoggyámá a telefonból-al zárunk. De benne van az összetartozás, az a férfias elleplezem, hogy közel állsz hozzám. Inkább egy nnyémáinnen, mint egy őszinte érzelem. Nehéz dolog ez és már-már közelít a homoszexualitáshoz. Persze nem az, de elég hülyén néz ki, amikor nyakon lehelik az embert reggel és utána rögtön egy telefon, mert már munkaidő van és akarnak, akarnak, akarnak, valaki, valakik igénybe vennének és minden felelősséget rád hárítanának. Mi meg vállaljuk.
Ott tartottam, hogy Csiga. Összenőttem vele lélekben, hiába nem láttam már lassan 3 éve, ha meglát tudom mit fog mondani, ha felhívnám tudom, hogy fog megszólalni, tudom mit eszik, tudom milyen zenét hallgat és tudom és kész, ennyi. Így vagyok Böcével is. Ő itt él Budapesten, hosszú hónapokig nem látjuk egymást és mégis összetartozunk, mindent, amit átél úgy éli át, hogy közben én is átélem, mert ugyanazt gondolnám arról és szinte ugyanúgy élném meg, ezért felesleges bármit is mondani egymásnak.
Emlékszem egyszer a Böcével összekaptunk valami faszságon és hetekig nem beszéltünk. Egy munkahelyen dolgoztunk, direkt hamarabb mentem el, hogy ne találkozzam vele, Ő meg direkt később jött be, hogy ne találkozzon velem. Ennek ellenére egy hajnalban egymás mellett tekertünk el kerékpárral, rajtunk napszemüveg, walkman a fejünkön és mindkettőnk állig be volt spanglizva, hogy tudjuk a dörgést. Hát tudtuk, persze háttal nem kezdünk mondatot, de egy ilyen helyzetben nem ez a lényeg, mert a háton van a hangsúly. Egymásnak háttal állva szerettünk volna fájdalmat okozni. Már nem tudom, hogy jutottunk ki munkaidőben a Manó sörözőbe, de mindent megbeszéltünk, jó volt, éreztem, hogy összetartozunk, jókat vigyorogtunk és utána, mint ha misem történt volna.
Hosszú évek kellenek az ilyesmihez.
Csigával is így vagyok, sír a lelkem ha rá gondolok. Van már neki 5 gyereke, felesége, saját háza és azt sem tudom mi van vele, de ha elé állnék, akkor csak annyit mondana, hogy már megint itt vagy te paraszt?
Szeret engem, tudom. -
guga
Közösségépítő
Folytatnám a történetet:
Mondom felvettünk két stoppost útban Algyő felé és beültek a Trabantba hátra, nehézkesen visszahajtottuk az ülést és útnak eredtünk egy másik Beregbogdács felé, ahol ha minden igaz egy kisközségi diszkónak néztünk elébe. A Trabant kényelmesen duruzsolt és a sztereóból döngött a Led Zeppelin, de ennek ellenére yóól kivehető volt ahogy a lányok duruzsolva egymás közt méltatlankodtak a disznószarszagú ruhánkon. Mi tagadás a délután folyamán az öreg Sánta tanyáján rendesen belemelegedtünk a háztáji állattartás rejtelmeibe, s ennek köszönhetően az az egy váltás ruhánk átvette a disznók, kecskék és tehenek illatanyagát. Nem csoda, hisz volt olyan, amikor egy koczamalac hátán feküdve és a hasát átölelve próbáltam meg vele körbeügetni a tyúkudvart. Köszönhetően az öreg Sánta vendégmarasztaló kiskunsági fehérborának, kolbászokkal és szalonnákkal övezve. Szal a lányok hátul nehezményezték a szarszagot. Tamás gondolt egyet és hirtelen lefékezett, majd röhögve megjegyezte, hogy ha ez nektek ekkora teher, akkor kiszállhattok. Nem, nem semmi csak......és kényelmetlen kétnyálat nyelő csönd, ahogy próbáltak belesüllyedni a hátsó ülésbe. Azután bátorítólag hátra fordultam...lányok, merre laktok? Hát itt egy közeli tanyán, ahol felvettetek bennünket. Háttal nem kezdünk mondatot, jegyeztem meg magamban, majd óvatosan rákérdeztem, hogy apátok, anyátok nem szokott szarszagú lenni az állatok etetése és gondozása után? Deeeee, hangozták kórusban, viszont ha kimozdulnak, akkor megfürösznek előtte. Elmagyaráztuk nekik a helyzetet és megígértük, ha bárki a diszkóban szót emel a disznószarszag ellen, annak....izé és aztán valami bizonytalan, mert nem tudtuk elképzelni. Nehezen, de a vaksi sötétben betaláltunk Beregbogdács kettőre, ami állt nyolcz házból és két kocsmából. Az egyik kocsma volt a nappali ivolda. A másik volt a meghittség és a helyi átszellemültség telephelye. Bemész, bárpult és kiélt negyvenes szőke, aki ha tehetné két cigit szívna egyszerre, de az olyan hülyén venné ki magát. Ehelyett inkább ránk bazsalyog yóól. Mi az srácok????! Mit adhatok? A lányok veletek vannak? Két sört tündérem, vágtam volna rá közvetlenül, de maradt a sör. Miközben szisszenve nyitotta a kőbányait, még rákérdezett, hogy srácok mitől van ilyen baromi disznószarszagotok, persze ennél azért burkoltabban és árnyaltabban, de láccott a szemén, hogy komolyan kérdezi. A diszkó neve Karcsi Söntése volt és két helységből állt. A bejárattal szemben egy bárpult, oldalában egy magasabb emelvénnyel, ahol egy kövér srác adagolta a Neoton kazettákat a Videoton szettbe és bámult nagy áhítattal a mennyezetről alá lógó gömbtükörbe, ami szórta a fényét még a másik helységbe is. Ott a helybéliek vizslatták árgus szemmel a táncparkett szülötteit. A két lány, két kólavízzel helyet foglalt valami ismerősöknél, akik mint később kiderült a helyi tehenészetben dolgoztak. Az egyikkel sikeresen összecimbiztem és a huszadik „félvegyes” után már lassúztunk is. A lányok nem vállalták be a lassúzást az elébb felsorolt indokoknak köszönhetően yóól. A táncparkett ördögei legalább tizenketten voltak a két lányt és minket leszámítva. A másik helységben pedig legalább annyian stírölték a felhozatalt. Gazdasági munkában megfáradt traktoros, yóól szituált negyvenes magtáros, mérlegelő, tsz-ben gépszerelő, inszeminátor, karbantartó és tehenész meg a sarkon a csenevész, aki ül a bódéban és nyitja a sorompót, majd visszaül a Sokol mellé és szívja a Kossuthot amíg meg nem jön a váltás. Szóval ezek ontották a füstöt magukból és itták a butítót, hogy ne ébredjenek fel még legalább egy napig és ne tudjanak róla, hogy valójában kik Ők, így legalább elviselhető, nem kell a való világ huszonkilenc bazzer, azt meghagyják neked. Mindegy, ültek a posztkommunális, csikorgó faszékeken és a társadalmi nomenklatúrát vitatták érdemben. Még egy korty és fel s alá az ádámcsutka, a dídzsé most éppen a jobbikat húzza, Komárlaci twisztel az abroszon és én az Imre tehenésszel összeborulva sírunk, hogy ember, de yóó, hogy látlak s maradj még, örülj velem egy életen át, hogy ne kezdődjön el a holnap. De akkor a zárajivámosi is rácsendült a Videoton szettből, hogy ének az esőben. Sírtunk , mert annyira mélyen voltunk. Imre, én és az életünk, a tehenek, a szagok, ahogy olvasod, el sem jut igazán hozzád, két tök részeg ember, aki eddig nem is ismerte egymást. Tamás a csajoknál próbálkozott továbbra is. Megígérte, hogy hamarosan megfürdik. Nekem pedig Imre mondta, hogy holnap vagy szerintem már ma lagziba hivatalos és a világ minden pénzéért meg nem engedné, hogy tovább menjünk. Ragaszkodott hozzá, hogy vele tartsunk, mivel rokona a menyasszony és részben Ő a fő szervező. Valahol képkiesés és horkolás, valahol tapogatom a sötétben a falat, mert feszít a húgyhólyagom. Nem találok semmit és sehol, idegen hely és már nem is számít, folyik a lábszáramon a vizelet. Ilyenkor elnézőbb az ember magával szemben. Mennék valahová vissza, lefeküdni, hol a ruhám és hol a holom? Hideg van és elkezdek kiabálni, hogy francbaaaaaaa valakiiiiii!!!! Megjön Imre és felkapcsolja a villanyt, akkor látom, hogy kint vagyok az utcán és két kézzel támasztom a falat. Részben örülök neki, részben józanodnék, részben megfürdenék. Ő is kótyagos és mondja, hogy Tamást most halászta elő a szomszéd kertjéből, röhögünk és bekísér a fürdőszobába. Hajnalodik, „félvegyes” , Imre kossutja mar, vízállás jelentés, megjönnek lassan a rokonok és rántott hús. Reggel, ülök a konyhában kókadtan és valaki vállon vereget, hogy ismer. Nem Tamás volt az és szerintem összetévesztett valami helybélivel. Mondom „félvegyes”, forró leves és rántott csirkék cözombja yóól. Egy darabig el vagyok, majd afelől tudakolódzom, hogy mi merre? A házigazda, Imre apja körbevezet, megint tyúkudvar és disznóól, mondom neki már ettől én nem szabadulok egy darabig és vigyorkázunk, az öreg elővette a zsebéből a lapos üveget és hunyorgott hozzá, hogy házi. Egészségedre fiam, oszt a kezembe adta, nesze. Messze jártunk már rég a háztól és ki sem látszódtunk a kukoricásból, csak vihogtunk, hogy vissza sem találunk, aztán négykézláb másztunk egy darabig. Mikor visszaértünk az asszonya visított és végigvert a hátán valamit, az öreg meg vihogott és sandán rám hunyorított, hogy ilyen az élet, aztán gondosan eltárolta magában a kukoricásban átélteket, hogy be yóó volt és kéne ilyen minden reggel. A rokonok egyre gyűltek és várták a menyasszonyt. A menyasszony ruhája meg abban a szobában, ahol elszállásoltak bennünket a tortákkal egyetemben. A menyasszony meg sehol, ezek mindig késnek. Gondoltam megtréfálom a jónépet. Szóltam Tamásnak, hogy segítsen rám adni és kiosontam az ablakon a főútra. Kimentem és lassan, peczkessen közelítettem a főbejárathoz, ami egy megfakult léczkerítésből állott yóól. A rokonság türelmetlenségéből fakadóan és a tájékozatlanságnak köszönhetően, heves-neves vihogásban tört ki, azt hitték meglepetés és játék, szerencsére nem vertek meg, mert Imre komám időben felkapott az ölébe és elrabolt magának yóól, majd a menyasszony szobájában nekiállt rólam lecincálni a ruhát, hogy meg vagy te huzatva öreg, örülj neki, hogy nem vették le a fejedet. A menyasszony megérkezett, mindenki fellélegzett, a templomi is rendben ment, mindenki áldomást ivott, a pap is sűrűn nyeldekelte a misebort és nyomban bazsalygott, hogy sok boldogságot, majd bevert mellé egy marék ostyát. Mondhatnám még tovább, de a lényeg elhangzott. Átmulatott éjszaka és még mindig nem értünk le Algyőre.
Bővebben: link
Bővebben: link -
guga
Közösségépítő
Valami belement a fogam közé és nem tudom kipiszkálni fáj vagy éppen fordítva jáf talán hagymaszár, na de azt már napok óta nem ettem kutyaláb, asse ettem ember emlékezet óta, nem tudom járt-e valaha kutyaláb a számban. Sok hülye dolog megfordult már a számban és ezek közül az elébb egy beszorult, méretre kicsi és nem utolsó sorban nemtommi. Abban bízok hátha szerves és reggelre lebomlik, lehet büdös lesz a képem, mint döglötthal yóól, de legalább nem irritál. Az is problémát jelent, hogy megosztja a figyelmemet. Nem tudok odaadó lenni semmilyen irányban, mert ez a hagymaszár vagy kutyaláb ami miatt jáf vagy éppen fordítva fáj, 50%-nyi agytevékenységet követel magának, sőt továbbmegyek, amikor átlendül az lcd kijelzőn a led a 60% irányába, akkor az azt jelenti, hogy azon töprengek éppen, hogy a hagymaszáron és a kutyalábon kívül mi okozhatja még. Jelenleg 70-80%-ot szentelek yóól annak kiderítésére, hogy vajon mi is lehet az, mert még írnom is kell róla, valamint a lejegyzetelt információkat meózni is kell, hogy szalonképes-e és, hogy alkalmas-e nagy nyílvánosság előtt elkövetett mijisaznára mondjad már, itt van a nyelvemen, valami izgatás vagy bujtogatás kisebb közösség ellen. Szal ittvan a számban és szeretném ha kigyünne.
Vegyem igénybe a közönség segítségét?
Pillanat...hagy gondolkodjak, ...asszem megvan, miért is a hagymaszárra asszociáltam. Úgy szeretem a mögöttes tartalmakat, amik a fennmaradt 20-30%-nyi agytevékenységemen túl munkálkodnak. Ez is egy ilyen, tudatalatti yóól. Mertugyebár: adott 50% fogfájás és 10% töprengés a kiváltó okon s tényezőn. További 10-20% az információ lejegyzetelésére és meozására. 10% agytekervény folyamatosan figyelmeztet, hogy guga pisilned kell és a jobb szemem sarkától nemrégre ott lapul egy láda piros alma, arra is figyelmeztet, hogy ne egyél fájni fog.
Nem is teszem, nem is eszem. Hja a tudatalattinál tartottunk az elébb, ezt adta ki így elsőre:
Híres tudatalattim van, apám mondta yóól, vagy a tudatalattija sugallotta az enyimének, biztos kedvezni akart, há méne tenné, én vagyok a legidősebb elfajzása.
N/A eljutunk még ma a kiadatáshoz vagy belemerülünk a saját tudatalattim bláblábláblá blá yóól.
Tessék itt van:
Érik a szőlő...
Érik a szőlő, hajlik a vessző,
Bodor a levele.
Két szegénylegény szántani menne,
De nincsen kenyere.
Van vereshagyma a tarisznyába',
Keserű magába'.
Szolgalegénynek, hej a szegénynek.
De kevés vacsora.
Szóval ott tartottam, hogy fáj a fogam, ráadásul egyre népszerűbben, mert már te is tudsz róla, s más is elolvassa, esetleg sok év múlva, ha ez még itt áll. Lehet, hogy már nem is lesz meg az a fogam ami most éppen erre fáj és te majd akkor mégis átérzed yóól.
leszögezhetem, hogy érdemes az embernek fájatnia a fogát, lehet, hogy ezt többször is előidézem majd mesterséges úton, mert érdekes dolgok jutnak róla eszembe, kutyaláb. Mert a hagymát már kibogoztam, hogy miért az ugrott be elsőnek. A kutyalábon még gondolkodnom kell, mert nem egyértelmű. A hagymaszár sem volt az, de afelett könnyen elsiklik az ember, mert hagymát szokott tenni az ember a szájába, semmi különös ha beszorul egy incifinci hagymaszár. De ha kutyalábat akar tenni az ember a szájába akkor vagy le kell menni kutyába, vagy el kell menni kínába.
Az egyik lelki cselekmény, a másik testi. Yóó nem arra gondoltam, hogy idd le magad és másnap kutyául érzed magad. Van lelki kutyaság, yóó is az és dícséretes. Nem a barbie szalonban tanítják, hanem yóó kis megvetett helyen, ami nem az ágy. De nem tudom neked most megmutatni, mert nincsen Bibliád.
Yuy hol is tartottam? Kezdjük azzal, hogy mit kezd az ember a szájában egy kutyalábbal? Négykézlábon, nem a fényes padlón, sárban és nem csillogó várban, hideg is van szél is fúj. A szájában egy kutyaláb, van hozzá kutya is és vonszolja az embert a sárban vagy abból kifelé, furcsa ez a tudatalatti, nemtanítják az iskolában, egyszer csak rájössz.
Tudod mit? Nem kertelek, megmondom őszintén, nem kedvelem a kétértelmű dolgokat, sem azt amin vitázni lehet. Szeretem az egyenes beszédet ami után kérdés nem marad és minden száj hallgat és minden szem csak figyel, mint amikor felmosod a koszos padlót és látod, ahogy a huzat felszárítja, tiszta. . Nem okoskodik, mert érzi annak éppen most járt le az ideje, éppen kidobtad az érveidet, mert felismerted, hogy ezen a helyen ezzel nem fizethetsz, sem az érdemeiddel. Itt kutyának kell lenned, hogy utána a lábát a szájába vegyed és Ő gyöngéden kivezet a fényre. Meg tudod tenni, hogy egyszer, csak egyszer úgy gondolj magadra, mint aki nem tud nőni másnál nagyobbra? Persze ehhez nem kell tudás és pénz, meg lexikon, meg fény és pompa, csillogás. Elég hozzá egy inas kutyaláb, szőrös, éppen ki tudja hol járt és mit vagy kit talált. Sok szájban megfordult már, ez a szőrös, inas kutyaláb.
Pisilnem kell, nemhiába jelez a maradék 10%. Egy darabig visszatartom, mert melegen tart, a fogfájásom is enyhült, a kutyaláb is feledésbe merült, ezt a számot még meghallgatom, nő nyávog, elviselhető, de nem hoz tűzbe, még háttérzajnak is rossz. -
guga
Közösségépítő
S, hogy miért érzed szarul magad nap, mint nap
mert a boldogságod külső tényezőktől teszed függővé. Feltételei vannak s ha teljesül, akkor minden, ha nem, akkor pedig 
a szád.
A nyugalom és a boldogság, saját szájam íze szerint fogalmazhatnék úgy is, hogy életkedv, vitalitás, de egyszerűen csak az egézséges optimizmus nem köthető semmi külső dologhoz. Az egyszerűen belülről áramlik kifelé és mindenki részesülhet belőle, aki részesülni szeretne.
Persze most könnyen beszélek, lassan 38 vagyok és van stabil élet, mögötte szerető s ragaszkodő feleség, két külyök és van lakás meg saját vállalkozás, ami éltet 3 családot is.
Ennek ellenére azt mondom, hogy nem mindig volt ez így. Akartam én is öngyilkos lenni egyszer, mikor az élettársam elhagyott uszkve 4 év együttlét után. Kifőztem egy doboz Sophianae-t forró vízben és nyeldekeltem, mint a kacsa. Szerencsére csak a házmester lépcsőjét okádtam végig tőle. Ő ezt őszinte vélemény nyílvánításnak vélte és még aznap elvágta a saját torkát. Azaz dehogy, csak hülyülök :Đ az enyémet akarta elszelni, de aztán beérte annyival, hogy a főbérlőm kiebrudalt.
Most meg itt vagyok.
Tőlem soha nem fox olyat olvasni, hogy ma jól telt a napom (minden napom jól telik, felesleges bármelyiket kiemelni) , mert ha szándékosan úgy indítanám, hogy na ma mindenképpen letargikus leszek, akkoe a kisebbik fiam gügyögve és mosolyogva hozzámbújna, majd megkérdezné gyors egymásutánban, hogy GNU, TENKO? Ez a két szó, amit ismer és ki tud mondani, gnu és tenko
a gyerek már most kötődik a linuxhoz
Szóval nem hagynak békén, nincs időm letargiára, mert van egy lassan 9 éves fiam is ill. a nejem, aki szintén nem preferálja a letargiámat ha kell, akkor megcsiklandoz és onnantól nincs jogom lebiggyeszteni ajkam.
Mit tudjak még mondani, aminek hasznát vennéd olvass Bibliát!
De tényleg, én például rendkívül ellenszenvesnek találtam mindig is. Róühelltem az egyházat, a Jehovákat és minden gyülekezetet, felekezetet.
Egyszer a nejem megkért, hogy olvassak bele. Előtte soha sem tettem.
Olyasmi, mint egy megvásárolt készülékhez a használati utasítás. Természetesen anélkül is be lehet üzemelni, de a legbiztosabb módszer ha elakadsz az, amit a gyártó mellékelt.
[Szerkesztve] -
guga
Közösségépítő
Csak a hangulat kedvéért megosztom veled is
lehet, hogy 24mb
Bővebben: link -
guga
Közösségépítő
A zelébb lemaradt a fotó
Bővebben: link -
guga
Közösségépítő
Amikor minimális összeggel indultunk útra egy széteső félben lévő Trabanttal és előre meghatározhatatlan időre, akkor mindig volt egy olyan előérzetem, hogy utólag már csak a fejemet fogom csóválni a történteken. Olyan ember voltam akkoriban, hogy jött Tamás, hogy gyere, menjünk ki Angliába dolgozni. S én csapot-papot, munkát hátrahagyva a délután közepén elindultam vele. Természetesen Angliát még meg sem közelítettük mikorra a pénzünk már rég elfogyott. N/A innen szép nyerni. Most is azzal állt elő, hogy itt a nyár, gyere menjünk le az algyői nudista strandra. A délutánok közepei már csak ilyenek, hideg sör és a maradék párezer forint kp, ami ha minden igaz tankolás után Budapest határáig sem lesz elég. Tűző nap, 37˘C meleg, lehúzott ablak, üvölt a Black Dog a sztereóból, a tank csak alig félig és maradt egy ezresünk meg pár hideg sör, ami ha minden igaz Budapest határáig sem lesz elég. Ugorjunk egy nagyot Bajára, mert Tamás kitalálta, hogy Algyő előtt térjünk ki arra, mert van ott egy volt barátnője, akivel sokat levelezett és egyszer volt is lent nála egy tartalmas éjszakára. Úgy lett, leértünk és a folyóparton sétálva vártam meg, amíg a Trabantban végeznek. A csajnak pénze is volt, amit önzetlenül felajánlott Tamásnak, a régi levelek vagy mittomén minek az emlékezetére, a lényeg, hogy volt megint pár ezresünk. Baja és Szeged között a főúton haladva kezdett el vészesen csökkenni a benzinünk. Kietlen terület és se közel, se távol nagyobb lakott település vagy arra utaló jel, hogy figyelj barom, még 20km és házakat találsz vagy valami ilyesmi. Egy-egy eldugott tanya felbukkant, lovakkal, traktorokkal, szalma és szénaboglyákkal, remek, innen szép nyerni. Éles kanyar után beértünk egy hat-nyolc házból álló településre, a nevére már nem emléxem, de egyszer elő fogom keríteni a térképről. Nevezzük most a történet egészének kedvéért Beregbogdács-nak, az úgyis olyan hat-nyolc ház jellegű név. Tehát mondom beértünk és akkorra már rájöttünk, hogy muszáj segítséget kérnünk, mert a tank kiapadva, és ha legalább egy liter benzint nem veszünk, vagy nem kérünk valakitől, akkor itt tölthetjük az életünket Beregbogdácson. Mellettünk jobbra szürke, düledező léckerítésekkel körülvett tyúkudvarhoz hozzáadott vályog valami. Lakni lakták, ezt a tyúkokból láttuk, mert békésen káráltak és kapirgászták az udvart. Jöttünkre felkapták a fejüket és értetlenkedve kitrákottyoltak, a kakas is kihúzta magát és két lépést előrébb lépett, széttárta a szárnyait, hogy nagyobbnak láccóggyék, oszt berzenkedett hozzá. De mán erre kijött a gazdasszony is. Hajlott hátú, fekete olyan egyen tanyaruhában, aminek elől olyanja van, mint a kengurué és abba lehet tárolni magot, aprópénzt, szöget, parafa dugót, papír fecnit, gombot, mazzagot, legalább is az én nagyanyámnak ezek szoktak előkerülni a zsebéből. Jött, sietett és mi járatban fiatal emberek, kérdezte. Vázoltuk a helyzetet, hogy ippeg kifogyóban a szufla a járgányból. Nem tudni mi tett rá nagyobb hatást, a széteső félben lévő Trabant vagy mi ketten, vagy a Led Zeppelin, ami szelíden zörgette a Trabant ablakait, de nyomban útbaigazított bennünket. Menjenek le ott a düllőn és a második tanya a sánta Simoné, na az itt a kutas, Őt keressék ha benzin kell. Innen szép nyerni, már söndörödöndönöztünk is a második tanya felé a sánta Simonhoz. Hasonló kivitelezésű vályog valami, mint az elébbi, csak a hajlott hát és az egyen tanya köntös maradt el. Negyvenes, gumicsizmás, körszakállas, szemüveges, szájából féloldalasan kiálló munkással füstölög és feji a kecskét, mondom jó napot, benzin kék. Van, dörren hátra otthonos mozdulattal és megnyugtatólag maga mögé bök, parkoljanak le a tanya mögé, rögtön megyek. Az épület mögött egy 4x4-es építésű a történet egészének kedvéért nevezzük benzinkútnak, az úgyis olyan 4x4-es jellegű név. A toalett mögötte, bele lehet pisálni a bokáig érő kukoricásba, és a szél kéri az aprót, ha végeztél. Az egészben az volt a szép, hogy meg volt minden kényelmi funkció, wc, árjegyzék, nyitvatartási idő, udvarias benzinkutas és, mint később kiderült volt shop is, ugyanis miután végeztünk a nem egyszerű műveletet igénylő tankolással, megvendégelt bennünket a tanya gangján szalonna-kolbászra, friss kenyérrel és csípős macskapöcse paprikával. Ahogy szelte a kenyér karimáját és rá a szalonnát, közben hessegette a legyeket és hunyorgott, mi meg bőszen faltuk a nem várt éteket. Segítettünk megitatni a teheneket, kivittük a trágyát az ólból kordéval, az öreg pakolta rá lapáttal, mi meg felváltva toltuk és kerestük a kecskék társaságát. Hajlongó derékkal rohangáltunk az udvarban és üldöztük a tyúkokat, kecskéket, amíg ránk sötétedett. A tankolást meg majdnem elfelejtettem, hordókban állt a benzin és azokra rá lehetett szerelni ilyen karos pumpát és azt nyomogatva lehetett a benzint kinyerni egy vederbe, a vederből meg tölcséren keresztül a Trabantba, teljesen szakszerűen és jól kidolgozott stratégián alapult ez a benzinkút. Útban Algyő felé a sötétben felvettünk két stoppos lányt, elvittük őket vagy 20km-el arrébb egy Berekbogdácshoz hasonszőrű településre, ahol diszkó volt a helyi söntésben, gondoltuk velük tartunk, annak ellenére, hogy nehezményezték a trágyaszagunkat. Innen szép nyerni gondoltam, N/A de ez már egy másik történet lenne, eccer majd arra is sort kerítek.
-
guga
Közösségépítő
Az első elérhető emlékema húsvéttal kapcsolatban az, ahogy egy tanya hátamegett dobáltuk unokabátyámmalazt a két reklámszatyornyi festett tojást, amit összegyűjtöttünk locsolkodás közben. Legfőbb vágyam volt, hogy bélásokat, öt és tíz forintosokat kapjak a locsolkodásért, de sajnos ha nem rokonhoz tértünk be, akkor be kellett érni egy buksira nyomott barackkal és hogy van apáddal, majd a markunkba nyomtak egy tojást, ami hol indigókék, hol téglapiros, hol valami szocreálsárga színben pompázott.
Na ezeket a tojásokat kezdtük el dobálni a tanya hátamegett a magasra nőtt büdösbükkönyben. A nagyanyám az önfeledt és boldog öntudatlanságban megejtett faldöngésre figyelt fel és a kíváncsiságtól hajtva kilesett a tanya megé. A feltartott mutatóujjával fenyegetett meg bennünket és még annyi, hogy futásnak eredtünk.
Az öreg Poszta Sanyi bácsi egyedül élt egy kieső tanyában, volt neki két koszlott pulija meg egy kórságos tehene. Az öreget csak húsvétkor lehetett látni széltől szegletéig, amúgy meg csak ímmel-ámmal ha éppen arra vetődtél és kiszúrtad, ahogy kotorgál valamit a tanyája körül. De húsvétkor előszedte az ódon szekrényéből a naftalinos öltönyét, mert arra adott, hogy ünnepnapokon fess legyen. Elkezdte a Lukucz tanyán a locsolkodást és estére befejezte valahol a Szanazug közelében. Illendőnek találta betérni mindenhová. Nagy mélységgel volt megáldva, nagy szíve volt és az mind a mutatóujjában dobogott. A hatodik feles után még futotta egy köszönésre tőle, majd bemerevedett a konyhai hokedlire, maga elé kapta a sonkás tálat egy felessel megspékelve és nemes gondolatok megszövéselátszódott rajta, minek végeredménye közben nyomatékosan a levegőbe emelte a mutatóujját és úgy maradt percekig. Ilyenkor csak egy agyszkennerrel lehetett volna kiolvasni belőle a lényeget. Aztán ha a gondolatmenetnek a végére ért, akkor megemelte a kalapját, kitolta a Csepel kerékpárját és széles ívben nekifutott és egy lendülettel a nyergébe pattant, néha többször is egymás után. Már rég meghalt, mindenki csak annyit tudott róla, hogy soha nem szólt egy szót sem, de néha a levegőbe emelt mutatóujjával nyomatékosan jelezte, hogy valaminek a végére járt. Immáron végleg.
A postán záróra előtt vagyunk. Az egyik alkalmazott jött és elköszönt attól a kolléganőjétől, akire éppen vártam, hogy elvegye a kezemből a csomagot. Futtában odahajolt és kellemes hétvégét kívánt neki, majd a mutatóujját egy kicsit kackiásan ráemelve még hozzátette, hogy minél kevesebb locsolót! Hát hja, mondta fáradtan a hölgy, remélem nem jön senki, majd legyintett.
Állok sorban a Tesco áruház pénztáránál, előttem széles derekú háziasszony elégedetten szemléli a hegyet, amit maga előtt tol. Férje kimért mozdulatokkal helyezi a futószalagra azt a két köbméter kötözött sonkát és dobozos sört, amit megszerezni kívánt a lelke. Pittyeg a vonalkód olvasó szorgosan. A pénztáros fiú elveszi a szalagról, forgat rajta s pitty, pitty, pitty.Mikor sorra kerültem az volt az első dolgom, hogy megkérdeztem tőle, álmodban nem szoktad hallani ezt a pittyegő hangot? Azt nem, de ha a hűtőbe benyúlok valamiért, akkor addig forgatom, amíg megtalálom rajta a vonalkódot, válaszolta.A mutatóujjával nem csinált közben semmit, csak pittyegtette a vonalkódolvasót. Cserébe elmeséltem neki, hogy én mikor a hadseregből leszereltem, még hónapokig felvettem az utcán a lépést az előttem sétáló emberével.
Ez volt az első év, hogy nem kaptunk senkitől húsvéti képeslapot.Az előző évben még volt két darab a postaládába valamelyik ángyitól, aki még adott magára ilyen téren, de mostanra az Ő lelkesedésük vagy formalitásuk is csak a múlté. Emlékszem, hogy mikor 1987-ben Budapestre költöztem még rendszeresen leveleztem a rokonaimmal. Rendes kézzel írt levél, utána a postán sorba kellett állni, bélyeget venni és várni a válaszra. Nagyon kellemes érzés volt, amikor kivehettem a postaládából a levelet, amit apám vagy nagyanyám írt, a haverok, csajok, barát s miegymás. Volt neki jellege, mosolyt és könnyet tudott csalni a szemembe vagy percekig a térdemet fogtam úgy röhögtem. Időt kellett szánni a másik emberre, hogy azt a levelet megírd neki és teljesen az Ő személyére volt szabva. Ma már van mobiltelefonom, három is, de nem hívom fel apámat és Ő se engem. Ha fel is hívom nincs számára úgy mondanivalóm, mint ahogy azt levélben tettem. Inkább megvárom, amíg személyesen találkozunk és úgy megbeszélem vele a dolgokat. A legjobb barátomat sem szoktam telefonon hívogatni, egyzser csak beállít és akkor tudja az ember, hogy ugyan nem láttam már több hónapja, de végig velem volt. Ehhez nem kell mobiltelefon.
Kaptunk egy húsvéti sms-t, pontosabban a nejem. Van egy rokona, aki minden nevesebb ünnepen küld egy sms-t. Utoljára azt kérdezte, hogy na milyen volt a Jézuska hozzátok? A nejem azt válaszolta neki, hogy a Jézuska nagyon jó fej volt hozzánk. Most azt kérdezte, hogy na milyen volt a nyuszi hozzátok? A nyuszi is kurva jó fej volt hozzánk, válaszolta a nejem. Olyan ez, mint egy folytatásos regény.
Jöttünk vissza Szandáról, több falun át vezetett az út. Sok helyen volt látható, ahogy az emberek kényszeredetten vígadnak. Odafelé még csinosan kiöltözött apuka a fiával kézen fogva, visszafelé meg szédelgő és lehányt öltönyökben, frusztrált arcok, úrrá lett rajtuk a hétköznapi üresség és feltartott mutatóujjával eljött közéjük az ünnep, a megváltás, majd közelebb lépett az autónkhoz és forgalmit, jogosítványt kért. A rendőrök közre fogták a falvakat, akár valami határzárlat, annyian voltak még egy olyan névtelen falu földsánccal határolt végében is, mint Bodobács. A falu neve nem biztos, hogy stimmel. De nem ám itt engedni a csábításnak és Lacikám igyál egy pohár sört mielőtt indultok.
A rokonaink sehol nem voltak otthon, mindenki elmenekült a locsolkodók elől. Tudtuk mi ezt előre, meg sem kíséreltük végigkopogtatni az ajtókat, hogy hahó van e ott bent valaki, hanem már jó előre értesített a lányos ház minden rokont, hogy hozzájuk ugyan ne menjen senki, nekik nem hiányzik a kölni szag.
Teher ma már a rokonoknak minden, húzzák a szájukat ha lagzi van, a temetésre is csak vonakodva mennek el, minek annyi halott, nem érünk rá. Feltartott mutatóujjával jön el a halál, talán nem tetszett neki valami, hogy így kell itthagynunk mindent? Lehet rámszólt mikor a tanya megett dobáltam a tojást, csak nem figyeltem. Lehet mikor tolod magad előtt a hegyet a pénztárhoz, csak nem figyelsz. Mindenkinek van egy hegy a szeme előtt és kényszeredetten tolja, szenvtelen, elgyötört mosoly nélküli arcal, feltartott mutatóujjal, kéne egy agyszkenner.
Mindenkinek.
N/A milyen nyuszi voltam hozzátok? -
guga
Közösségépítő
Bővebben: link
A boldogság kék marad a gyerek ha játszik.
Letőt, megnéz, okkul belőle. 30mb. -
guga
Közösségépítő
Napi friss
Most hoztak egy PIII. 1GHz-es masinkát (Compaq Presario). Mutass egy kondit, ami nincs felfúvódva az alaplapon. Tegnap bevitték egy nagymenő számítástechnikai szervizbe, 8 küvecsért cseréltek benne tápot, ebben bennefoglaltatott a munkaköltség is, majd mosolyogva átadták és jelezték egy vállveregetés kíséretében, hogy mostmár minden rendben lesz
Persze a gép ezután is újraindult 3 másodpercenként. Ez után kerestek meg engem egy ismerős révén, hogy nézzek már rá, mert ugyan tegnap bevitték egy szervizbe, de nem változott a helyzet. Az üzlet nevét nem írom le, nem szeretném rontani a hitelüket.
Bővebben: link -
guga
Közösségépítő
Élnek mostanság közöttünk olyan emberek, akik Hitler szemléletét követve élik az életüket, benne hisznek s az Ő tanait hirdetik. Ha valami felől dönteniük kell, akkor ugyanúgy döntenek és ugyanazt teszik, mint annak idején tette Hitler. Pedig soha nem találkoztak vele, sokan még meg sem születtek közülük, mikor Hitler már rég halott volt. Majd valamikor hallottak felőle, elkezdtek benne hinni és a lelkük azonossá vált Hitler lelkével. Ugyanúgy néznek rám, rád, bárkire. Ők is vesznek kenyeret, elmennek fogorvoshoz, itt fórumoznak, majd a végén behányatnak egy gödörbe, mint bárki más, akár Hitler.
Akkor ugye könnyű elhinni, hogy akad köztünk olyan ember is, aki Jézussal testben nem találkozott, de ugyanúgy gondolkodik és dönt, mint Jézus tette volna? Ugyanaz a lélek munkálkodik benne, mint Jézusban és ugyanúgy néznek rám, rád, bárkire. Ők is vesznek kenyeret, elmennek fogorvoshoz, itt fórumoznak, majd a végén behányatnak egy gödörbe, mint bárki más.
De van egy apró különbség, Jézus testét Isten nem hagyta a földön ill. Jézust nem lehet követni a saját akaratodból, csak Jézus akaratából.
33. Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.
34. Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.
35. Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is.
Bárki, aki a saját akaratából szeretné Jézust követni, hasonlóképpen kárt vall, ugyanígy a Isten országába sem a saját tetteink minősége által jutunk be, csak is Isten kegyelméből.
Az embernek van olyan akarata, hogy igen jónak tűnik a szemei előtt és követni akarja, de hatalma nincs a véghezviteléhez. Jézusnak ellenben nem csak akarata, hanem hatalma is van bármihez, hogy megcselekedje.
Hitlert viszont bárki követheti a szabad akaratából, hisz az emberi hatalom volt és emberi követelmények, más kérdés, hogy ugyanazt a gyümölcsöt aratja le vele mind a mai napig, hisz nyíltan nem tudja felvállalni a hitét, mert sittre vágják érte, annyira viszont nem bátor már egyik sem, hogy Hitler tanaiért vállalja a börtönt is.
Jézus tanait azonban bárki felvállalhatja nyíltan, max. Megbotránkoznak benne páran és dühösködnek a megváltoztathatatlan ellen, mert nem másért van bennük a makacsság.
Ellenben látott már valaki olyan embert, akiben az UFO-k lelke lakozik és ugyanúgy néznek rám, rád, bárkire. Ők is vesznek kenyeret, elmennek fogorvoshoz, itt fórumoznak, majd a végén behányatnak egy gödörbe, mint bárki más, akár egy UFO?
[Szerkesztve] -
guga
Közösségépítő
Az Őrs vezér téri aluljáróban ácsorogva, valakire várva arra lettem figyelmes, hogy a metróból kitóduló tömegben, ahogy jöttek le a lépcsőn, egy vak ember a botjával az aluljáró falát tapogatta a botjával. Mivel nem látta az előtte levő utat így csak a bottal való tapogatásra tudott hagyatkozni a fal mellett, szorosan a fal mellé simulva, hogy ne lökjék fel. A lépcső aljához érve a botjával megütött egy földön ülő embert és, amint észrevette ijedtében a bottal felborította az áruját is. Az aluljáró mindkét oldalán hajléktalanok és lecsúszott egzisztenciájú emberek árultak mindenféle extrém dolgot, amit a lakótelepek zsengét hajtó kukáiból vagy egyéb helyről sikerült kilomtalanítaniuk. A vak ember nem láthatta, szólni nem szóltak neki, segíteni nem segített neki senki. Én sem. Csak néztem, ahogy botladozik a ruhákra és nylonokra pakolt holmik között és ordítva hadonászik a botjával s közben, akit megütött az taszított rajta egyet, hogy menjen már innen a dolgára.
A vak ember küszködött, a lába, a botja beleakadt a földre pakolt ruhákba, könyvekbe, videokazettákba. Oldalra a tömeg miatt nem mert kimenni, az önkontrollját már rég elvesztette. Számára ez egy ismeretlen útvonal volt, ahol még nem járt, mert ha mindennap erre járt volna, akkor már rég tudta volna, hogy a fal mellett közlekednie nem szabad.
Hangosan okoskodott mindenki, a tömeg, mint a vízfolyás meg sem állt, borízű, füstös mélyről jövő és megbántott hangok, hogy vigyázzon már innét, arrébb hallja mag, arrébb, de nem fogta meg senki a kezét és nem vezette ki a tömegből.
Átverekedte magát mind a 20-30 áruson és már zihálva üvöltött és csapkodott a botjával minden irányba, előtte már nem volt semmi és senki, mert egy oldalirányú alagútba fordult be, de Ő nem látta, hogy már szabad az út. Csak csapkodott minden irányba és üvöltött, szitkozódott. A feljáró lépcsőhöz érve, mivel nem tapogatva ért oda, így belebotlott és elhasalt a lépcsőn és leesett róla a fekete szemüvege. Feltérdelt és megalázva, megszégyenülve, megrendülve, koszosan felállt, a nadrágja sárnedvesen csillogott.
Ítéletidő, szokták az időjárást így nevezni a híradóban. -
guga
Közösségépítő
Akkor most fordítsunk a dolgokon. A lelkészünk szokott néha így fogalmazni, hogy Isten munkájára jellemző, hogy ha az emberek életében van valami megszokott menetrend és már-már megkövülne a dolog, akkor Isten megfordítja a tenyerét és, ami eddig felül volt az alulra kerül.
Tavaly elterveztem, hogy írok olyan történetet, ami nem túl hosszú s nem is rövid, a lényege inkább az lenne, hogy nem tartalmaz számneveket. Már el is készült, akivel eddig elolvastattam annak nem tűnt fel a számnevek hiánya, én meg nem mondtam meg neki. Gondoltam tartalékolom még a dolgot, amíg megérik.
Szerettem volna olyan történetet is kreálni, aminek nincs konkrét vezérfonala, pontosabban van és éppen az, hogy nincs, olyan lett volna, mint a gyors folyású patak, ahogy szalad és amit érint partot sziklát, ágakat, leveleket ahogy sodor s csörgedezik, azt leírnám az eredetétől odáig, ahol becsatlakozik. A nem létező vezérfonal én lennék és a gondolataimat úgy írnám le, ahogy éppen jönnek s ami éppen eszembe jut arról, amit írok. Érintve sziklácskákat, ágacsokat, küvecses talajt és ahonnan ered, egészen odáig, amíg valahová becsatlakozik. Mikor ezt a megtalált dobozos történetet elkezdtem leírni, már akkor eszembe jutott, hogy a boileres résztől gyors folyású patak lesz belőle, de előbb el akartam mesélni a diktafonos részét is.
Most elmesélem gyors folyású patak stílusában.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/kisfoundbox.jpg "[kép]")
A napokban úgy határoztam, hogy eladom a walkmanomat, a diktafonomat és az akkumulátor töltőt, ami ezeket az eszközöket volt hivatott kiszolgálni. Általában szeretem mindennek eltenni a tartozékait, dobozát, papírjait, leírását gondosan. Emlékeztem rá, hogy a walkman és a diktafon dobozát a vásárlás után rögtön az előszobánk tükör alatti szekrényébe raktam el, oda ahová a hasonló csacskaságokat költöztettem már be. Mivel hosszú idő óta nem használom semelyik eszközt sem, így arra gondoltam minek őrizgessem, hagy vigye akinek szüksége van rá.
Bementem a lakásba, hogy elővegyem a dobozokat, amit tudtommal odaraktam be már régebben. De hiába kutattam át alaposan a szekrényt csak a walkman dobozát találtam meg. Kérdeztem is a nejemet, hogy nem e tud valamit a dologról, csak a vállát vonogatta meg hümmögött. Eszembe jutott az is, hogy a Benjámin fiam mostanában módszeresen nyitogatja a szekrényeket és kíváncsiskodik, kipakol és elhurcol dolgokat majd lehetetlen helyekre betuszkolja és csak évek múlva kerül elő.
Pont abban a korban van, amikor nem szabad szem elől téveszteni rövid időre sem, mert leveszi a falról a boilert és bedugja az ágy alá.
Nemrég a nejem fürdette, beültette a kádba és magára hagyta, amíg beszaladt a szobába a gyerek pizsamájáért. Mire visszaért, addigra Benjámin kimászott a kádból bele a mosdókagylóba, felállt és a tükrös szekrénybe kapaszkodva vigyorgott, nincs még kifejlődve a veszélyérzete. Ráadásul a mosdókagylót rögzítő csavarok ősidők óta kivannak lazulva, a fal meg homokos, a kagyló eláll a faltól kissé. Pedig minden reggel, mikor a fogamat mosom és látom a rést, elhatározom, hogy na ma meghúzom a csavarokat, mert zavar a látvány. Persze nem lett belőle soha semmi, ez az állapot azóta tart, mióta beköltöztünk a lakásba. Eleinte sokáig nem mertünk vendégeket sem fogadni a sok sitt és törmelék miatt, hónapokig csak gyűlt, de már itt laktunk, végül hívtam sittszállító konténert, lerakták a ház elé és napokig hordtam fel a zsákokat. Közel ugyanannyi sittet hordtak bele az utcánkban élő más emberek is, ahogy ráeszméltek a konténer jelenlétére, valahogy észrevét titkosan belehurcolkodták a saját zsákjaikat is. Tiszta szemét volt a házunk előtt az út, alig maradt hely a saját zsákjaim számára, pedig nem volt kedvem másik konténert bérelni csak azért, mert mások is a sajátjuknak tekintették. Például a lomtalanítás, minden évben, minden utcán pontosan ugyanannyi hulladékot raknak ki az utcákra, én ezt nem értem. Hulladéktelepen élünk és évente ürítjük a várost? Ha minden utcasarokra kiraknának ilyen törmelékes konténert, állítom, hogy még aznap megtelne mind. S ha minden nap lenne kirakva a sarkokra üres, akkor minden nap megtelne mind és Budapest akkor sem fogyna el.
Na de most képzeld el, hogy az, amit így nem visznek ki minden nap az utcák sarkaira, az itt van bent a városban. Ezért mondom, hogy hulladéktelepen élünk. Kérdeztem Ücsüküétől, hogy szerinte hova lett az emberek használati tárgya? Értem ezt úgy, hogy mióta van ember a földön és van ruhája s más tárgyak, rengeteg ember élt és halt meg, mióta ember van a földön. De a tárgyak, ruhák, cipők nincsenek sehol. A házaik sem, mindent megevett a föld. Ez valahol érthető, hisz minden használati tárgyunk a földből származik. A billentyűzetem, amiről pötyögök, a székem, amin ülök, a telefonom, az ásványvizem s a palackja is, a kerékpárom s az autónk is mind, minden a földből származik. Onnan lett kivéve, átalakítva olyan anyaggá, amit felvehetek magamra, járhatok benne, ülhetek rá, ehetek vele, alhatok benne, hja és bemondja a híreket.
Szeretek híreket hallgatni, esemény, mi történt, merre s hol. De kizárólag csak a Kossuth rádiót szoktam hallgatni. A kereskedelmi adókon többedmagukkal heherésző, saját humorától könnye folyós, másik szavába vágós, idétlen szófordulatokat villantós, magamutogatós, csak a szexes és titkon pártolt drogos témákon lovaglós, trendi hülyegyerekes emberkéket kerülöm. Szinte kivétel nélkül az összes adón elviselhetetlen az a folyamatos nyüszítés, ahogy reggelente saját magukat bálványozzák. Azt érteni nem lehet, hogy miről beszélnek, mert elit módon halkan s krákogva beszél, vagy nem hagyják szóhoz jutni, mert folyton vihognak valamin.
Ezzel szemben a Kossuth rádió kiegyensúlyozott, mértékletes és árad belőle a nyugalom. A reggeli krónika, a déli krónika, kinyerma, időjárás és vízállás jelentés H. Bóna Mártával, szóval szupi.
Évekkel ezelőtt a Danubius rádiót hallgattam, még éjszaka is szólt halkan a fejem mellett. Néha az álmom szorosan összefonódott a zenével vagy a beszélgetés témájával. Nagyon szerettem úgy álmodni, hogy szólt a zene a fejem mellett, rengeteg hangszeren játszottam már álmomban és nagy színpadokon, extra színkavalkád. Tudom ajánlani olyan embereknek, akik magányosan élnek és megtehetik, hogy hallgassanak rádiót éjszaka ha alszanak. Nekem házi építésű hangfalaim voltak és közvetlenül az ágyam mellett, akkoriban rengeteget költöttem hi-fi cuccokra, tüskékre és homokpadra meg fatuskókra állított hangfalaim voltak, amit hangtechnikus tervezett meg. Volt rá időm s pénzem, hogy ilyesmivel foglalkozzam. Aztán eljött az idő, megnősültem, család, gyerekek és a hi-fi kivonult az életemből. Lassanként eladtam az elemekből felépített s féltve őrzött berendezéseimet. Az Aiwa walkmanom maradt meg csak és a diktafonom, de már ezekre sincs szükségem.
A napokban úgy határoztam, hogy eladom. Általában szeretem mindennek eltenni a tartozékait, dobozát, papírjait, leírását gondosan. Emlékeztem rá, hogy a walkman és a diktafon dobozát a vásárlás után rögtön az előszobánk tükör alatti szekrényébe raktam el, oda ahová a hasonló csacskaságokat költöztettem már be. Mivel hosszú idő óta nem használom semelyik eszközt sem, így arra gondoltam minek őrizgessem, hagy vigye akinek szüksége van rá.
Jó, tudom nem egy nagy sztori.
Déry Jánosnak volt olyan rádió műsora, hogy beszélgetés közben nem szabadott kimondani a fekete-fehér és az igen-nem szavakat. Remélem jól emlékszem rá. -
guga
Közösségépítő
A napokban úgy határoztam, hogy eladom a walkmanomat, a diktafonomat és egy akkumulátor töltőt, ami ezeket az eszközöket volt hivatott kiszolgálni. Általában szeretem mindennek eltenni a tartozékait, dobozát, papírjait, leírását gondosan. Emlékeztem rá, hogy a walkman és a diktafon dobozát a vásárlás után rögtön az előszobánk tükör alatti szekrényébe raktam el, oda ahová egyéb hasonló csacskaságokat költöztettem már be. Mivel hosszú idő óta nem használom egyik eszközt sem, így arra gondoltam minek őrizgessem, hagy vigye akinek szüksége van rá.
Bementem a lakásba, hogy elővegyem a két dobozt, amit tudtommal odaraktam be közel két éve. De hiába kutattam át alaposan a szekrényt csak az egyiket találtam meg. Kérdeztem is a nejemet, hogy nem e tud valamit a dologról, csak a vállát vonogatta meg hümmögött. Eszembe jutott az is, hogy a Benjámin fiam mostanában módszeresen nyitogatja a szekrényeket és kíváncsiskodik, kipakol és elhurcol dolgokat majd lehetetlen helyekre betuszkolja és csak évek múlva kerül elő.
Másfél éves elmúlt és pont abban a korban van, amikor nem szabad szem elől téveszteni egy másodpercre sem, mert leveszi a falról a boilert és bedugja az ágy alá. Szóval volt egy sanda gyanúm, hogy a gyerek a ludas a dologban, de próbáltam magam túltenni a dolgon, hogy ha nincs doboz, akkor nincs és kész, majd elviszik a diktafont csak úgy minden nélkül. Persze tudat alatt eszembe jutott lefekvéskor is és ébredés tájékán is, hogy mégsincs ez így rendjén, nem olyan nagy a lakásunk, ráadásul kizárásos alapon csak két helységben lehet, a konyhában és a szobában, mert máshol nincsenek bútorok. Tényleg nem hagyott nyugodni a dolog, mert szokatlan dolog volt, hogy ha valamit elrakok és megjegyzem, hogy odaraktam, akkor miért nem találom ugyanott. Napokig motoszkált bennem egy-egy gondolatfoszlány erejéig, hogy azért mégis csak jó lenne ha előkerülne az a doboz, már az is eszembe jutott, hogy a nejem tud róla, de mondjuk eltitkolja, hogy a Benjámin széttépte, összeharapdálta vagy mit tudom én és kidobta a szemétbe, hogy ne lássam meg. De ez sem stimmelt, ilyen nem szokott csinálni, mégis csak egy papír dobozról van szó, nem egy komoly dolog, meg ha komoly, akkor sem.
Egyszer sunyiskodott a nejem, még a régi házunkba Szigetszentmártonban. Vettünk a szobába padlószőnyeget, próbáltuk csinosítgatni azt a kis házikót, takaros is lett és napról-napra otthonosabb, úgy éltünk benne, mint a galambok. Egyik este észrevettem egy sötét foltot a padlószőnyegen az ágyunk mellett közvetlenül. Kérdeztem a nejemet, hogy azmijaz? Nem tudott róla semmit és Ő is csak nézett értetlenkedve. Akkor is napirendre tértem felette, de a kis ördög bennem motoszkált és nem hagyott a dolog nyugodni. Aztán egyszer rápirítottam, hogy az azért mégsem járja, hogy ketten élünk ebben a házban, ott egy sötét folt a szőnyegen, ami nem tőlem ered és te sem tudsz róla semmit. Na akkor kibökte, hogy az ágy mellé tette egyik reggel a kávét, mert még forró volt és mikor érte nyúlt, véletlenül felborította.
Mondom most is magamban, hogy annak a doboznak valahol lenni kell, mert tudom, hogy oda raktam, ez 100%. Majd napokra elfelejtettem a dolgot, volt épp elég teendőnk, család, cég s miegymás. Tényleg úgy kiment a fejemből a téma, hogy már a walkmant és a diktafont is elfelejtettem, néha mikor benéztem a fórumra, akkor láttam, hogy még mindkettőt hirdetem.
No egyik este leültem a gép elé, hogy átnézzem a régebbi fotókat, amiket készítettem, mert kellett egy fotó a Guga Bt-s autóról, amin ott a céglogó, ugyanis hamarosan indul egy újabb nyereményjáték és ahhoz kell illusztrációnak valami használható anyag. Muszáj megőriznem az összes fotót cd-n, mert egyszerre fotózok kirándulást, számítógép tartozékokat, családi rendezvényeket, szülinapot, komplett gépeket árajánlathoz cégeknek, vga kártyát, s néha használt alkatrészeket. Így néha azt sem tudom, hogy egy-egy mappa mit is tartalmaz, nincs irányvonal. Így fordult elő az is, hogy a Garmacorról készült fotóim egy mappába kerültek a Benjámin születésekor készült fotókkal, ugyanis ugyanazon az XD kártyán tároltam és letöltéskor ugyanabba a mappába vándoroltak, de tudnék még mesélni extrém egybetársulásokat. Böngészem a mappákat és hopp, egyszer csak megakad a szemem valamin, egy fotó, amit a műhyelyben készítettem Benjáminról. S mögötte a régi számítógép asztalom, ami tulajdonképpen eredetileg a nejemé volt, majd megörököltem tőle és végül egy fejlesztés folytán a műhelybe vándorolt és ott is marad végleg. Az egyik sarkában egy zöld doboz, a diktafonom doboza, nicsak mondom, azt meg én raktam oda s megtaláltam a fényképező gépem dobozát is, mert az meg ott lapult fölötte, abban meg az egyik XD kártyám, amit égre s földre kerestem már hosszú idő óta. Ez a fotó már elég régen készült és így bevillant, hogy a doboz viszont sokkal régebben kerülhetett az asztalba, mert akkoriban készítettem a pizzás riportokat és ahhoz kellett a diktafon. Egyből megörültem a dolognak és rögtön elkezdtem újságolni a nejemnek a dolgot, hogy megvan a doboza a diktafonnak és a fényképező gép dobozát is megtaláltam. Nap, mint nap ott járok el az asztal mellett, sőt néha le is kell, hogy hajoljak oda, mert szoktam alatta porszívózni. A nagyobbik fiam meg oda szokott bújni és teleragasztja az asztal alját a számítógép alkatrészekről készített rajzaival.
Jó tudom nem egy nagy sztori, de számomra rendkívül érdekes, hogy hogyan találtam rá.
Bővebben: link
[Szerkesztve] -
guga
Közösségépítő
Jó napot! A francia drazséból kérnék 10dkg-ot, mutattam rá ujjammal...
Az nem Francia drazsé! Sajnálom a férjem rossz táblát tett ki elé.
Szegény tegnap óta rosszul lát és könnyezik.
Belerepült az ''éjibogár'' a szemébe!
Á értem, akkor abból kérek 10dkg-ot, amire mutattam,
Függetlenül attól, hogy mi a neve.
Rendben, tehát nem a Francia drazséból kér, hanem a kabátgombokból?
Kabátgombokból...?! Az ott nem Francia drazsé?
Á már értem, nekünk két üzletünk van tudja...
Az nem Francia drazsé! Sajnálom a férjem rossz táblát tett ki az üzlet elé.
Szegény tegnap óta rosszul lát és könnyezik.
Belerepült az ''éjibogár'' a szemébe!
Á már értem, akkor a másik üzletben van Francia drazsé?
Igen így van, ez a rövid áruk boltja, jöjjön átkísérem...
Jó napot! A francia drazséból kérnék 10dkg-ot, mutattam rá ujjammal...
Az nem Francia drazsé! Sajnálom a férjem rossz táblát tett ki elé.
Szegény tegnap óta rosszul lát és könnyezik.
Belerepült az ''éjibogár'' a szemébe!
Á értem, akkor abból kérek 10dkg-ot, amire mutattam,
Függetlenül attól, hogy mi a neve.
Rendben, tehát nem a Francia drazséból kér, hanem a Duna kavicsból?
Duna kavicsból...?! ? De kérem az ott nem a Szajna?
De igen, az a Szajna, csak tudja a férjem rossz táblát tett ki elé.
Szegény tegnap óta rosszul lát és könnyezik.
Belerepült az ''éjibogár'' a szemébe! -
guga
Közösségépítő
Éjszakai műszak...
Ma reggel szokásomhoz híven 4:30h-kor keltem. Biblia olvasás, reggeli torna, kávé, 7h-8h-ig gyerekpesztrálás. 9h-19h nyitvatartás. 16h után házhozszállítja a nagyker a szalagmunkát, ezt is megértük, nem nekünk kell érte menni. Reggelre fullosan feltelepítve mindegyiknek működnie kell.
Éjszakai műszak s egy kicsit sem vagyok fáradt, délután ittam 1 jó kávét és pont olyankor, amikor nem szokásom. Érzem még most is a hatását, 37 vagyok, elszoktam a késő délutáni kávézolástól. Ver a szívem hevesen, legközelebb kihagyom. Már dolgoztam éjszakásként, de akkor alkalmazottként, raktáros és műszakvezető voltam egy húsipari segédanyagokat forgalmazó cégnél. Sok dolgom nem volt, csak észnél kellett lennem a munkafolyamatokat illetően, hogy minden elő legyen készítve a folyamatos munkavégzés érdekében. Most sincs ez másképpen, észnél kell lennem, hogy XP1, XP2, XP3, XP4, XPstb..., így szoktam elnevezni a felhasználókat ha a gépek egy helyre mennek, ugyanazzal az oprendszerrel és hálózatban lesznek használva. Könnyű megjegyezni és ha kiépítésre kerül, akkor csak adok egy listát a gépekről, hogy melyik mit tartalmaz. Az alkalmazottak természetesen nem kedvelik ha úgy kell nekik belépni, hogy XP15 vagy XP akármennyi, főleg, hogy egy kacsa a jelük, akár az óvodában. A hölgy alkalmazottak szoktak a legjobban lázadozni az XP9 és a kacsa ellen. Időm nincs nekik elmagyarázni, hogy de kérem ott a vezérlő pult, beállítások és választhat magának pirikökörcsint vagy gitárt.
Éjszakai műszak...
Ismerem az ízét, hajnal 1 órakor a legrosszabb, az ember szívesen eldőlne, még a gondolatai is arra sarkalják, hogy kéne egyet ejtőzni, a rádióból a zene, a forró tea, egy szendvics, könyv, újság, bármi, minden amihez hozzá érek arra sarkall és azt sejteti, hogy álmodom az egészet. 2 óra felé az ember teste egy kicsit lehűl, talán a kinti levegő lehűlésének köszönhető, pedig bent fix a hőmérséklet és mégis, mint ha enyhe huzat lenne, pedig nincs, lassan kezdek kiszakadni az álomittas hangulatból és ébredezem, pedig eddig is zakatoltak a gépek és serényen dolgoztam, de mégis, mint ha átaludtam volna. Reggel 6-kor lehet érezni a libabőrözést a hátamon, élénkül a kinti zaj és a forgalom, én meg lassan elszunnyadok.
Éjszakai műszak...
Most is ez vár rám, éjfélig könnyű, utána nagyon észnél kell lenni, mert ébren álmodom, a gondolataim elkalandoznak, a figyelmem is elkószál, nem tudok koncentrálni majd. Lehet XP12 helyett véletlenül újra XP11-et írok be felhasználó névnek és akkor borul az egész rendszer.
A hdd-re is ráírom szépen sorban, hogy XP éppen mennyi, majd a ház aljára is és kinyomtatom külön papírra az aktuális XP kódját, majd belülre felragasztom, hogy tudják melyikhez tartozik.
Én magam Linuxot használok, szeretem, mert sem a Linux nem kérdezi, hogy XP mennyi, sem az XP tulaja nem kérdezi, hogy XP mennyi és...szóval érted?
A zene a ludas, már tudom. Régebben éjszaka is szólt az ágyam mellett a rádió, akkor még egyedül éltem, függetlenül és alkalmi barátnők. De mióta megházasodtam és van a két gyerek, már nem tehetem, walkmannal hallgatok zenét, de inkább már azt sem. Sokáig szoktam dolgozni, egyszerűen csak elborulok és hortyogok. Szóval a zene a ludas, hallgatom, szól a háttérben és elálmosodom.
Ki kéne menni sétálni a friss levegőre, reggel 5h óta...vagyis izé XP5 óta itt vagyok, de lassan hosszú kürt szava harsan, s jön a műszakváltás. Long Horn.
16.
Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban;
17.
Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.
Bővebben: link
Bővebben: link -
guga
Közösségépítő
Bővebben: link
Bővebben: link
Valamikor siheder nyikoromban (sic) volt egy Jolana szólógitárom és azzal kezdődött rockzenei pályafutásom. A szomszéd traktoros vett a feleségének egy Csehszlovák gyártmányú Daria, stereo, kazettás magnót, aminek a kazetta kiadó ajtaját sikeresen leamortizálták, ugyanis tokostól próbálták meg belerakni a kazettát a magnóba. Mindezt hajnali félnégykor, becefrézve a helyi zugpálinkafőzde frissen kicsöpögő, meleg czuccától. enpera
Mikor a traktoros nem volt otthon akkor rávettem a feleségét, hogy adja nekünk kölcsön a magnóját, hisz kiválóan felerősítette a gitár hangját és max. hangerőn még némi torzítást is nyerhettem. Négyen voltunk. Böce volt a dobos, hatalmas 50, 20, 10 és 5 literes műanyaghordók voltak felállítva a tanyától nem messze egy kis erdőben. Oda vezettük ki a 220V-ot hosszabbítón keresztül. Csiga volt az énekes és Robi a basszusgitáros, de basszusgitár híjján egyelőre az ő feladata volt a tűzrakás és a késő esti órákban a tűz megszórása hilti-patronokkal és egyéb rendbontás a környező tanyákon élők és dolgozók nagy-nagy örömére. Nádipunkok volt a zenekar neve és az első fellépésünk vagy félrelépésünk egy szanazugi buli keretein belül adódott. Asszem valami békéscsabai zenekar akik zenélni is tudtak, lőtték be a hangszereiket rövid idő alatt. Majd mikor végeztek levonultak a színpadról kis technikai szünetet tartva amíg lehúznak egy két sört és tekernek egy rakétát. Amíg nagyban füstölögtek a színpad mögött a sátorban és kidülledt szemekkel és visszafojtott lélegzettel várták a koncertjük kezdetét, addig mi meglepetésszerűen előre nem megbeszélt és kialakított stratégia szerint felrohantunk a színpadra (kínpadra...pádre) és elkövettük életünk első nyílvánosság előtt előadott alkotását. Sokmindenre nem emlékszem mert annyira fel voltam villanyozva és annyira záporoztak felénk a kérdéseken kívül (mi ez?) a rengeteg üveg és kajamaradékok meg földgöröngyök, hogy igen nehezemre esett a zenei elemekre koncentrálni, nem attuk fel. Ahogy felrohantunk a színpadra és mindenki elfoglalta az őt megillető helyet, bejelentettem, hogy porondon a Nádipunkok. enpera
Böce félprofi dobos volt, képzés és hangszer híjján elmondható róla, hogy mindannyiunk közül ő hozta a legjobb formáját egy igazi hangszer mögül. A Csiga tulajdonképpen csak énekesnek volt szar, de kitűnő egyéniség és a kisugárzása is olyan volt, hogy mást nem nevezhettünk ki erre a posztra, tehát ő a tőle elvárható szintet hozta ami nem is okozott számunkra csalódást. Annál inkább a közönségnek akik a fülüket, fejüket fogták az éktelen hörgés hallatán.
A Robi volt a legnehezebb helyzetben, hisz se zenei előképzettség, se hangszer, se ambíció, se tehetség. Igazi kihívás volt számára az előadás, a lényeg, hogy a haverunk volt és közénk tartozott. Emléxem egyszer kint az erdőben unszolt, hogy adjam neki oda a gitárt mert szeretne ő is játszani rajta. Részben nem adtam neki oda mert komoly próba folyt éppen, másrészt jeleztem számára, hogy ez nem basszusgitár és ha a basszusgitár előtt ezen próbál meg játszani akkor az súlyos törést okozhat a későbbi pályafutásában amikor már lesz neki basszusgitárja. Aztán csak nem bírt a benne szunnyadó állattal és felkapott valami lécet basszusgitár helyett és azzal mímelte a zenélést ő amíg mi komoly próbákat folytattunk. Végül is jobb megoldásnak tűnt mint a sok félfalvi léggitáros akik egy félüveg sör után nekiállnak rázni a sörényeiket meg bőszen karmolják a levegőt, ahogy éppen leadják a szólót. enpera
A legkönnyebb helyzetben én voltam, mert bennem volt rengeteg kitartás és ambíció, viszont minimális tehetség. Gitározni azt nem tudtam de legalább akartam és minimum ennyit díjjazhattak volna akkor az ott jelen lévők. Én írtam meg a szöveget a számokhoz, én szereztem mikrofont a keravillból, nekem kellett elkunyerálni a traktoros feleségétől úgy a magnót, hogy a férje meg ne tudja (cserébe kijöhetett az erdőbe és nézhetett bennünket meg ihatott sört is), én voltam az aki összelopkodta a dobcucchoz a műanyag hordókat és felállványoztam a fölbe szúrt vaskarókra őket. Lábgépet sajnos nem tudtam szerezni. Nekem kellett tartani a lelket Robiban napról-napra, hogy ne keseredjen el csak azért mert még nincs basszusgitárja, de a többiben is én tartottam a lelket. Néha csak kijöttek, kivonultak az erdőbe és megitták a söröket. Bazmeg még főzni is nekem kellett. Általában a próbák ideje alatt paprikáskrumplit csináltunk nokedlivel a bográcsban. Viszonylag hamar elkészült és jókat lehetett rá sörözni. Nagyon nagy partykat zavartunk le a hétvégéken. Monstre Nádipunk összejövetel, késő estéken hatalmas tűz és karácsonyfa tartóba kemotoxos dobozt meg más spray-s dobozokat helyeztünk el és toltuk a tűz fölé. Volt egyszer olyan, hogy egy teli Derby borotvahabos flakkont raktunk bele, ázze akkora rulezt amit az kihozott belőlünk, percekig csak hullt a hó a nyári melegben, mi meg visítoztunk mint a sikonyások fürdőzés alkalmatán vagy mi a .....enpera
A szám címe amit előadtunk a ''Tíz ásónyomnyira a föld alatt'' volt.
Nagyon tetszetős kis számnak bizonyult mert szinte minden próba alkalmával azt játszottuk, jó pörgős, lendületes szám volt. Csigának elég volt hatnyóc sör és kiválóan végighörögte az egészet, ha kellett akkor többször is egy este, márpedig kellett mert más számot nem tudtunk játszani. Akkor sem jött zavarba ha szám közben megkellett állnunk mert valamelyikünk rontott, ugyanonnan tudta folytatni a hörgést ahonnan abbahagyta, nagyszerű alkat volt, félelmetes kiállással.
Természetesen a színpadon is ezt a számot szerettük volna megosztani a közönséggel. Nem arattunk nagy sikert és a tetszési indexünk is lemérhető volt a felénk repülő tárgyakból. Igen el kellett ismernem a többiek előtt is és magam előtt is, hogy amit eddig csináltunk az egy ilyen fellépéshez ahol hangszerek is vannak a színpadon, nagyon kevés, hiába a sok ezt megelőző hosszas próba és munka. Legalább a zenekar akinek a hangszereit kölcsönvettük egy kis időre, jó fejek voltak mert vették a poént és jókat röhögtek. A rivális gitáros akinek a hangszerét használtam azért rámvillantotta a szemét és tudtomra adta, hogy látja bennem az ellenfelet. Lezavartak bennünket a színpadról a bús picsába a rendezők, majd amikor elkezdődött a koncert, a zenekarnak szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy az első sorban headbangelünk mind a négyen és buzdítottuk őket ahogy a torkunkon kifért. Anyám életében először látott akkor színpadon, majd később a koncert alatt a színpad előtt csápolni(sajnos a próbáinkat nem tudta megtekinteni és élvezni mert mindíg akkor dolgozott a csirketelepen amikor éppen játszottunk). Annyit mondott este, hogy fiam te mekkora állat vagy....enpera
A félresikerült koncert után elhatároztuk, hogy megváltoztatjuk a zenekar nevét és tiszta lappal indulunk, a sikertelenség méjobban arra sarkalt bennünket, de főleg engem, hogy jobban odafigyeljünk arra amit csinálunk.
A zenekar új neve Terminátor lett és újra feldolgoztuk ill. kazettára rögzítettük a ''Tíz ásónyomnyira a föld alatt'' c. számot. Basszusgitárunk továbbra sem volt csak egy értetlenkedő basszusgitárosunk aki egyre profibb volt a tűzrakásban és az alkalmankénti rendbontásban.
Sajnos a zenekar menet közben elköltözésem Budapestre, bevonulása katonának, nősülése és egyéb indokok miatt feloszlott.
Böce később utánamköltözött Budapestre és profi nyomdász lett, egy darabig vele dolgoztam és tudatosítottam magamban, hogy már nem dédelget magában olyan álmokat, hogy ő egyszer valaha dobos lesz. Nekem pedig újabb löketet adott, hogy ott a nyomdában együtt dolgozhattam a Lacával aki az Irigy Hónaljmirigy dobosa volt. Ott volt a zenekarnak a próbaterme a nyomda mellett és elég sokat játszottak ill. próbáltak. Ha jól emlékszem volt basszusgitárjuk is. Így nagyon könnyű egy zenekart elindítani, hogy van basszusgitár is. Ki tudja mi mire lettünk volna képesek ha akkoriban megadatik...enpera.
Később még érlelődött bennem a gondolat, hogy sikerre viszem a terveimet. Ezért jelentkeztem egy zenekarba énekesnek. Tetszett amit csináltak mert hasonló volt a stílusuk mint a Helloween-é. Olyan hangú énekest kerestek, Solymáron volt a meghallgatás és ott kellett egy elég hatalmas próbateremben bizonyítanom, hogy rátermett vagyok erre a posztra. A zene nagyon jó volt csak sehogy sem jutott eszembe egyetlen szöveg sem a Helloweentól, pedig eljátszottak 5-6 számot. A hangom meg messze nem Kai Hansen-é volt. Lazán elküldtek a búsba, de tolerálták a tenni akarásomat és a tettrekészségemet. Évekkel később amikor egy kórusba jelentkeztem énekelni, a meghallgatáson közölték velem, hogy gyönyörű basszus és bariton hangom van, akkor eszembe jutott, hogy áhá akkor ezért nem sikerült nekem akkoriban kivágni a magas cét ott a próbán. Végre a kórusban megtaláltam a helyem és a tehetségem is teret nyert.
Nagyjából ennyi a rockzenei páyafutásom története, volna még mit elmesélnem mert ez igen csak dióhéjjnyi volt amit olvashattál. A többit max. akkor írom le ha fizetsz érte, mert ha már nem sikerült híres szólógitárosként debütálnom akkor legalább az átélt kudarczok közzétételéből, hagy profitáljak enpera.
Most van itt a szomszédban egy srác aki velem nagyjából egykorú és tanul gitározni (14 éves kora óta) én tudom, hogy ő nem tud gitározni de ő még nem. Néha el-el dumálgatok vele és magamban már rég elhatároztam, hogy megpróbálok kihozni valamit a srácból. Neki szólógitárja van és egy combó erősítő hozzá, kihallatszódik délelkőttönként ahogy vinnyogtatja azt a három akkordot aminek az a címe a köztudatban, hogy füstavízfelett (sic).
Az az egyetlen egy problémám, hogy nincs basszusgitár....enpera és tanulva a múltból ugye, már óvatosabban tervezget és lép az ember. Úgyhogy egyelőre még csak elmélet...enpera.
Már kinéztem magamnak egy dobost is a Lyikács Ücsüküét aki ugye itt lakozik velünk együtt a fórumon és nagyon enpera, szal neki kicsivel komolyabb a rockzenei pályafutása mint nekem mert igazi dobfelszereléssel játszott igazi közönség előtt és nem dobálták meg. Ez némileg bátorságot öntött belém, de kicsit hátráltató tényező, hogy jelenleg nem rendelkezik dobfelszereléssel, sem ambícióval. Az utóbbit nehezebb beszerezni.
[Szerkesztve] -
guga
Közösségépítő
Megállt előttem szálas termetével és kérdőre vont, hát te meg, hogy nézel ki?
Vladimir mondta, hogy vegyünk be hashajtót és menjünk ugrándozni,hengerbucskázni a szalmabálák közé, mert az milyen jó játék.
Egy ideig tényleg remek móka volt, ahogy magasról leugrottunk meg porzott mindenütt a szalma, dobáltuk egymásra marékkal és visongtunk, de aztán rámjött.
Közben kiderült, hogy Ő nem is vett be hashajtót, nekem meg kétszer annyit adott. Le kellett vennem a ruháimat és meztelenül voltam sokáig.
Utána már nem sokáig maradt, mert mindenhová odacsináltam és nem tudtam hová ugorhatok és hol nem lehet hengerbucskázni, Ő meg kinevetett és elszaladt. -
guga
Közösségépítő
Lány: Óóóh Rómeó! Ne legyél már ilyen lusta, csak egy kicsit mentsél már meg, na lécci-lécci.
Fiú: Figyelj Júlia! Bocsáss meg nekem de ma nem érek rá, mert edzés lesz és készülünk a holnapi meccsre.
Lány: Jó rendben, értem, akkor legalább mesélj valamit magadról!Beszélgessünk egy kicsit!
Fiú: A helyezéssel, és a szerepléssel, tulajdonképpen elégedett vagyok, hisz újoncként bennmaradó helyen állunk. Hat ponttal előztük meg a tizenhatodik Tatabányát. Igaz, a rutintalanságunk miatt 5-6 pontunk elveszett, de ezt még pótolhatjuk. Fiatal csapatunk egyelőre, ennyire képes, de Szegeden egyébként is csak az NB I számít. A bajnokság végeztével ezért megpróbáljuk visszahozni eligazolt értékeinket, s akkor merészebb terveket is szövögethetünk. Persze ehhez az anyagi feltételeinken is javítani kell.
Dunaújváros-FC Szeged 0-2 (0-0)
Lány: Nem erre gondoltam, hogy őszinte legyek. Kettőnkről beszéljünk!
Fiú: A labdarúgó NB I/B utolsó őszi fordulójában a dunaújvárosiak hazai pályán kaptak ki a Szegedtől 2-0-ra, ráadásul a Hévíz 2-1-ra megverte a Pápát, így Lengyel Ferenc fiatal játékosai már hat pontra vannak az utolsó előtti pozíciótól. A további vasárnapi eredmények: REAC-Bodajk 1-0, BKV Előre-Dabas 2-0.
Lány: Izé...valami gondod van? Rosszul vagy, mert olyan sápadt vagy és nem is hallod, hogy miről beszélek.
Fiú: SÁRGA LAP
Barics (Bozorit sodorta el) a 19., Mile (Csehit rúgta fel) a 35., Nyúl (műesésért) a 43., Mile (letalpalta Vaskót) a 64., Lajtos (Zachart rúgta meg) a 70., Rompos (nem engedte elvégezni a szabadrúgást) a 72., Szabó G. és Micskó (lökdösődésért) a 91. percben
KIÁLLÍTVA
Mile a 64. percben
Lány: Bazz te köcsög lemerült az elemed? Tegnap is idejöttél és helyettem az erkélyajtót mentetted meg.
Az eszem megáll ezektől a hibás klónoktól, mikor készítenek már egy végleges verziót? Amelyik idejön és megment engem kedvesen, minden este ha úgy tartja kedvem?
Fiú: Az előző fordulóban Tatabányán megszerezte első NB I B-s győzelmét a Dunaújváros FC, és a fiatalok arra készültek, hogy most az első hazai sikert is elkönyvelik. A középmezőny elejéhez tartozó váciak ellen ez nem ígérkezett kis feladatnak. Egy remek szöglet után nagyszerű fejessel mégis korán vezetést szerzett a DFC, sőt Vaskó József újabb fejesénél a felső kapufán csattant a labda. Nem tudta növelni előnyét a hazai csapat, pedig a második játékrészben létszámfölénybe is került. A váciak emberhátrányban is mezőnyfölényt harcoltak ki, majd az egyenlítést is megszerezték.
Lány: Ok elegem van, elfogyott a türelmem, nem szórakozok veled, te programhibás köcsög, menj vissza a gyártósorra és szereltesd magad szét. Inkább hallgatom a Kossuth rádión a vízállásjelentést, még az is sokkal szórakoztatóbb, mint ez a süketelés a fociról. -
guga
Közösségépítő
SCI-FI
Barna: Itt ülünk hmm...vajon mi lehet a korláton túl?
Szőke: Olyan korlátozott vagy.
Barna: Téged nem érdekel a korláton túli világ? Van-e ott is lépcső, milyen színű s milyen anyagból?
Szőke: nincs semmi a korláton túl, mi vagyunk csak és arra vagyunk ítélve, hogy itt beszélgessünk ketten.
Barna: Jó jó, de valaki csak iderajzolt bennünket nem és aki ezt tette, elképzelhető, hogy rajzolt más lépcsőt is, másik két emberrel.
Szőke: Hülyeség, s ha így is lenne akkor már tudnánk róla, mert elég régen kutatjuk és a jelenlegi szakaszban, már elég tudás van a birtokunkban.
Barna: Akkor lefixálhatjuk, hogy nincs a korláton túl semmi és csak mi ketten létezünk, semmi rajzoló, semmi alkotó, semmi?
Szőke: Hát nem egészen tiszta, de nagyjából így van, mert ha valaki megrajzolt volna bennünket, akkor már tudatta volna velünk és jelentkezett volna. Nagyobb az esélye egy őspacának, valahonnan idefolyt egy csomó festék és a természetes külső behatásoknak köszönhetően korláttá, lépcsővé és két emberré alakult.
Barna: Igen, elméletileg létezhet, de akkor azt se felejtsük el, hogy ez a természetes külső behatás még most is tart és ez nem a végleges állapotunk, lehet, hogy sokezer év múlva már nem korlát és lépcső lesz itt, hanem más. S mi sem fogunk ilyen nyugodtan társalogni.
Szőke: Ez elgondolkodtató, de vegyük figyelembe, hogy most már van tudatunk és értelmünk, a jelenlegi ismereteink szerint mi vagyunk a legértelmesebbek. Ha feltételezzük, hogy létezik nálunk fejletteb világ, kettőnél több dimenzióban, akkor is mennyi az esélye, hogy felveszik velünk a kapcsolatot? Lehet ránk sem találnak a végtelenben.
Barna: Ha lenne valami eszközöm akkor rajzolnék magamról egy másolatot, meg rólad is, hogy mindketten halhatatlanok legyünk.
Szőke: Mi miatt tennél bennünket halhatatlanná? Mi az az érték amit mi képviselünk és nem érdemli meg, hogy elpusztuljon? A bölcselkedéseink? Mert a gondolatainkon kívül itt nincs semmi más.
Barna: Egyszer jön majd egy nagy radír és ha tudnám elkerülném, hogy ne kelljen megsemmisülnöm és visszamennem a papírlapba végleg. Nekem tetszik itt és itt akarok maradni örökre, nem tudom mi vár rám a radírozás után ha minden pigmentrészemet beledörzsölik a papír pórusaiba. Félek és....
Szőke: Ne foglalkozz a radírozással, egyszer van képünk, s amíg van képünk addig arra figyeljünk, ráérünk a radírozásról elmélkedni, ha majd megtörtént. N/O csapos adjon még egy krigli gondolatot a jobbikból
[Szerkesztve] -
guga
Közösségépítő
A tegnapi nap bakija
Szalagban raktuk össze a gépeket egy közintézménynek. Amíg az egyik készült, addig a másikat teszteltem. Az egyik alkalommal hamarabb lettem kész a géppel és a másik még nem települt fel. Levett előlappal elétoltam az asztalon lévő s éppen települő gépnek. Majd közben telefon, pár jegyzet és visszaültem a szerviz asztal elé. Cikáztak a fejemben a gondolatok, hogy ez kinek, ez mikor, ez hogyan, stb. Majd azon méláztam, hogy hmmm települ, megy de miért nem forog a venti? Odanyúltam a bordához, hogy megnézzem mennyire forró a hűtőborda a cpu-n. De jéghideg volt. Megfogtam a hdd-t és az is, de nem is volt semmi hangja. Teljesen megrémültem, hogy nédda a Maxtor elkezdett jóü hdd-t gyártani? Egy pillanatig pánik lett rajtam úrrá, majd kinéztem a gép elé és akkor vettem észre, hogy 2db gép van éppen az asztalon csak elfelejtettem és a hátsó települt.
Bővebben: link
Bővebben: link -
guga
Közösségépítő
Hja
Bővebben: link -
guga
Közösségépítő
Sakk-Matt
A fiam fejébe vette, hogy elkezd járni sakk szakkörre. Már a második órán vannak túl és telve van buzgósággal, lelkes, s most, hogy karácsonyra egy üvegből készült sakkot kapott ajándékba, így majd ki bújt a bőréből.
Én magam sosem éreztem késztetést ehhez a játékhoz, mert ugyan a legjobban a stratégiai táblás játékok híve vagyok, de mindig úgy gondoltam, hogy sosem tudnék előre átgondolni 4 lépést, hogy annak mi lenne a vonzata. A lépéseket ugyan felemásan ismerem, a szabályokat nem, a stratégiai részét még annyira sem. A fiam unszolására azonban le kellett ülnöm vele sakkozni.
Nehéz meccs, mert Ő ismeri a lépéseket, a szabályokat nem és a stratégiai érzéke nulla (egyelőre). Már abból is látszódott, hogy általában csak az első lépésekre koncentrál, de azt nem látja, hogy mi történhet utána, az én lépéseimre nem gondol.
Szép kis játszma volt az első, mert már sokat leütöttem a figurái közül és közel álltam hozzá, hogy nyerjek, csak nem tudtuk, hogy mi alapján. Mert számomra végképp nem volt világos, hogy a királyt miért nem üthetem le, vagy ha körbevettem, akkor miért sakk az és ha sakk, akkor miért nem veszi le a királlyal az enyémet? Két ízben történt meg, hogy hosszas töprengés után a saját figurámat ütöttem le, ez annak volt köszönhető, hogy az üveg figurák fele csiszolt, a másik fele sima üveg és ezért ha az ember belebámul, akkor könnyen elvesztheti a fonalat és összetévesztheti az ellenfél bábúját a sajátjával.
Egyszer azt vettem észre, mint ha csapdát akarna állítani a csikómnak, szerettem volna lépni a csikóval, de láttam hogy ha odalépek, akkor a futóval leveszi. De a következő lépésében a bástyájával belépett a futója útjába. Gondoltam most kipróbálom, hogy előre átgondolt szándékkal lépett oda vagy véletlenül és nem tudja milyen lehetőségek rejlenek a lépése mögött. Nem tudta, mert mikor a csikóval odaléptem, akkor a bástyáját nem vitte tovább, hogy a futója előtt felszabaduljon az út a csikómig. Lehet nem csikó hanem huszár, valahonnan ködösen rémlik, hogy régen a füles újságban úgy hívták, hogy huszár.
Az egyik alkalommal véletlenül egyet előre léptem a futómmal, nem átlósan, hanem egyenesen előre. Én nem vettem észre, mert nem vagyok tisztában a szabályokkal vagy éppen elfelejtettem. A lényeg, hogy a fiam sem vette észre, ennek köszönhetően a következő lépésben sikeresen levettem a bástyáját a futómmal. Viszont furcsa volt, hogy mindkét futóm a világos mezőben álldogál. De mire észrevettem, addigra léptünk négyet-ötöt fejenként és én megvizsgáltam fejben visszafelé a futóm lépéseit és akkor döbbentem rá a szarvashibára. Szakadtunk a röhögéstől. A fiam javaslatára vissza kellett volna lépnünk addig a pozícióig az összes bábúval, de már rég elvesztettem a fonalat, hogy ki hova. Ezért újra kezdtük a játékot.
Mikor újra nyerésközelbe kerültem, akkor megint az volt a probléma, hogy a szabályok ismerete nélkül nem tudta, hogy nyerjem meg a játékot, léptem én mindenhova, de nem tudtuk, hogy hogyan lehet befejezni, mitől sakk vagy mitől sakk-matt. Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy azért vagyok én a nyertes, mert én már több figurát ütöttem le az övéi közül és különben is az apád vagyok.
Mindegy, ne fáradjon azzal senki, hogy megtanít a sakk rejtelmeire, mert nem vonzódom a játékhoz továbbra sem. A lényeg azon volt, hogy borultunk a nevetéstől és folyt a könnyünk, a gyerek beszaladt az anyjához és a kezénél fogva cibálta ki, hogy nézd apát, hosszas töprengés után a saját bábúját vette le :Đ
Bővebben: link -
guga
Közösségépítő
Bővebben: link
Tegnap délután azon kaptam magam, hogy kinyitottam a hűtő ajtaját, ennék valami finomat. Volt főtt pulykahús, pulykaleves, sütemény, túrórudi, befőtt és pár apróság, ami nem igazán mozgatta meg a fantáziám. Ritkán szoktam nekiállni főzni, nejem szerint 10 évben egyszer. Ez részben igaz, mert itthon nem szeretek a konyhában téblábolni. Ha főzök azt társaságban és társaságnak teszem, olyan 20-30 főre.
Gondolkodtam mi lenne igazán fogamra való? Találtam vöröshagymát, fokhagymát, vajat, egy kevés füstölt szalonnát, a pulykahúst és összeállt a kép. Lapos Zepter edényben 3 fej vöröshagymát apróra szeleteltem ill. egy részét felkockáztam. A fiam könnyezve szaladt el mellőlem és megígérte ha nagy lesz és főzni fog, Ő soha sem fog hagymát használni. Ne viccelj már fiam, szinte minden magyar ételnek a vöröshagyma az alapja, ha a magyarok megtehetnék, akkor a tejbegrízt is hagymával főznék és jó csípősre.
Beleöntöttem a Zepterbe fűszerezett étolajat, amit magam készítettem, majd a vöröshagymát közepes lángon üvegesre pirítottam. Egy csipet só, piros paprika és házi készítésű paprika örlemény a saját levében s enyhén sósan. Egy ideig hagytam párolni, majd tyúkhúsleves kockával és sok-sok majorannával dúsítottam. 1dl víz és hagytam, hogy összeálljon. A majorannával azért szeretek főzni, mert jellegzetes és kellemes fűszer, ami meghatározó ízt ad az ételnek, de nem olyan, mint a bors vagy a paprika, ami nagyobb mennyiségben bántalmazza a gyomrot és egészségtelen. Van még néhány ilyen fűszer, amit szívesen használok, bazsalikom, oregano, stb.
A főtt pulykahúst apró darabokra szeleteltem és egy hatalmas adag péppé nyomott fokhagymával együtt hozzáadtam a már összeérett alaphoz. 1 dl pulykalevessel egészítettem ki és 10 perc közepes lángon való főzés után 2 pohár tejföllel öntöttem nyakon. Utána elzártam a gázt, mert a Zepter rétegelt lemezeinek köszönhetően a láng elzárása után is aktívan főzi az ételt. Ott hagytam az ételt 30 percig, addig a gyerekek fürödtek, én pedig fűszervajat készítettem másnapra a reggelihez, ami állt tea vajból, sok-sok péppé nyomott fokhagymából, piros paprikából, csipetnyi borsból és oreganóból. Az egész lakást belengte a fokhagyma és oreganó illata.
A fiam kenyérrel törölte ki a tálat, amiben kevertem a fűszervajat.
A nejem spagetti tésztát főzött a fokhagymás-tejfölös pulykához és reszelt füstölt sajttal tálalta.
Remek vacsora sikeredett belőle, még ma is azt fogjuk enni ebédre. Már előre símogatom a hasam -
guga
Közösségépítő
Jónapot, nem indul a vidóz, ki tudnának jönni, jónapot
Ezt a sömöst az után kaptuk, hogy egy férfi megkeresett bennünket miszerint szüksége volna egy cd íróra. Mondtam neki mennyi, eljött és megvásárolta, majd a névjegykártyámmal együtt elvitte.
Másnap jön ez az üzenet és tudtam kitől jött, mert emlékeztem a telefonszámára. Felhívtam és egyeztettem vele az időpontot, majd megígértem, hogy egy kollégám ki fog menni a helyszínre. A továbbiakban az Ő beszámoloját tolmácsolom:
Belépve a helységbe azt vettem észre, hogy az íróasztal, amin a számítógép állt, az a faltól el lett húzva több, mint egy méterre és szépen, akkurátusan körbe lett fóliázva, mint meszelés előtt szokás. A számítógép tetején a tőlünk vásárolt cd író, odaerősítve széles, átlátszó ragasztószalaggal. Kérdeztem tőlük, hogy miért van körbefóliázva? A férfi nehéz gondolkodású és nehéz mozgású ember volt, az asszony pedig nem tudott fogalmazni, a fiukban ez a két tulajdonság összeadódott.
A férfi rámnézett értetlenül és mondta, hogy vártuk a szerelő urat és, hogy nyugodtan szerelhessen, ha pedig koszolna, akkor ott a fólia, nem kell félni, hogy összemocskolódik a parketta vagy a szőnyeg.
S miért van a cd író odaragasztva a géphez?
Hogy megtaláljuk és nehogy leessen onnan.
Mindegy, kérdeztem mi a baj a géppel. Azt mondja a fiú, hogy nekiállt telepíteni a vidózt, de nem indul. A képernyőn ott a négy rubrika, ami kéri a Windows product key-t. Mondom csak be kéne írni a széria számot, ami van a telepítő lemezhez.
Azt nem adott a haverom.
Na jó, előbb akkor essünk túl a cd író beszerelésén. Amint kikapcsoltam a gépet és magam felé fordítottam látom, hogy már van benne egy cd író. Kérdem minek vették a cd írót, itt egy ugyanolyan benne?
Nem tudtuk, hogy van benne cd író.
Rendben, akkor inkább kicseréljük egy dvd olvasóra.
Szerelő úr, van egy nyomtatónk is, kicserélné benne a patront?
Mondom a srácnak, hogy gyere megmutatom, hogy hogy kell és utána már meg tudod csinálni te is.
Nem kéne, villant rá az apa, lent van a pincébe már egy másik nyomtató, aminek letörte a patrontartó káváját patroncsere közben...... -
guga
Közösségépítő
Sok embernek van erről a témáról véleménye és nem feltétlenül ugyanaz. Istennek is van véleménye erről és biztos, hogy nagyon kevesen vannak a földön, akik ezzel tisztában vannak és átlátják, hogy miért történt.
Istenről is van véleménye mindenkinek, de valljuk be őszintén, hogy általában véve nulla köze van az igazsághoz.
Felejtsük el az összes egyházat, felekezetet és gyülekezetet annak érdekében, hogy ne a különbségeket vegyük észre, hanem az azonosságokat. Szorítkozzunk csak Istenre, Jézusra és a Bibliára.
Isten a saját képére teremtette az embert, de mivel neki nincs teste, ezért lehet rá következtetni, hogy Ő általában lelki dolgokról beszél és mindent, amit tesz, annak alapján teszi, a lelke érdekében. Mi emberek testben élünk és hajlamosak vagyunk összemosni a dolgokat.
Vegyünk egy egyszerű esetet, hogy vagyok én és a 8 éves fiam. Van egy olyan szándékom vele kapcsolatban, hogy úgy neveljem önállóságra, hogy később abból ne problémája származzon, hanem haszna. Ennek érdekében néha nem csak magamhoz ölelem vagy tanácsokkal látom el, hanem elszáll egy-egy atyai pofon. Abban a pillanatban súlyos sérelemnek fogja fel és megsértődik, félrevonul, majd az gondolja magában, hogy milyen apa az ilyen, aki megüti a gyermekét? Pedig pontosan fordítva van és történik, azért ütöttem meg, mert szeretem. Amikor helytelenül viselkedik és szemben áll az akaratommal, akkor sem hagyom Őt magára, hanem féltő szeretettel gondoskodom róla és a helyzet úgy kívánja meg az Ő érdekében, akkor ugyan nem örülök neki, de sajnos keményebb eszközökhöz kell folyamodnom. Ha nem szeretném Őt, akkor teljesen közömbösen viselkednék iránta és a lábamat lóbálva nézném a tévét vagy ülnék a gép előtt és úgy lennék vele, hogy kit érdekel, Ő baja lesz, ami lesz és akkor majd neveli a közösség, a haverok, a média és amikor bajba kerül, akkor sem foglalkozom vele, mert ugyan testben én vagyok az apja, de lélekben nagyon távol állok tőle és egy csöppet sem érdekel, hogy mi fog történni vele.
Isten sem hagy magunkra, bármilyen nehéz átlátni és megérteni, Isten ezt az emberek érdekében tette féltő szeretetből.
Isten nem tesz semmit ész nélkül indulatból, Ő nem ember. Bármit cselekszik, azt végtelen bölcsességgel teszi és haszonnal.
1. Ám 3,6
Ha megharsan a kürt a városban, nem riad-é meg a nép? Vajjon lehet-é baj a városban, a mit nem az Úr szerezne?
Természetesen Isten előre látja és mindig is látta ezeket a helyzeteket, van amit Ő idézett elő és van, amit csak engedett, hogy megtörténjen. Isten nem időkorlát alatt él.
A természeti katasztrófa előtt egy nappal megálmodtam, láttam álmomban ezt az eseményt. De csak utána egy nappal tudtam meg, hogy tényleg megtörtént és emlékeztem vissza az álmomra. Persze ez semmit sem jelent.
Megpróbálom körvonalakban érzékeltetni ennek a természeti katasztrófának a lelki hatását.
Az embereknek az értékrendjük mást és mást takar s ha megkérdezzük Őket, hogy mi a legbecsesebb és a legfontosabb számukra, akkor ezeket hallhatnánk.
-a családi békesség, a gyerekek jövője és a boldogulásuk
-egy saját lakás, ház és egyéb tulajdonok, autó, nyaraló, stb.
-alacsonyabb szinten egy ütős számítógép, egy verhetetlen vga kártya
-a legmenőbb mobiltelefon vagy egyéb technikai eszköz
-vidéken a föld, az állatok, a bor
-sokféle ember, sokféle értékrenddel
De soha senkit nem hallanánk úgy nyilatkozni, hogy számomra a legfontosabb Isten és minden más csak utána jöhet. Számomra Isten lelke, Isten bölcsessége és Isten gondolata a legfontosabb, Isten akarata és Jézus áldozata értem az, ami a legnemesebb.
Most képzeljétek el ha a 8 éves Levente fiam rólam így nyilatkozna, hogy számára mennyire fontos az, hogy én mit akarok és aszerint szeretné élni az életét az én segítségemmel. Ha ezt magában felismerné, hogy én az apja vagyok és apaként szeretnék gondoskodni róla, akkor soha nem kellene megütnöm, hanem beérné Ő maga egy igen apám úgy lesz, ahogy kéreddel.
Az a lista, amit feljebb felsoroltam természetesen nem elhanyagolható, de van egy sorrend.
33.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
Isten minden embernek szeretné megmutatni az igazságát és azt szeretné ha minden ember lelke bűn nélkül állna meg előtte a halála után. Isten nem személyválogató, ezért minden embert egyformán szeret. Egy valamit nem szeret, az ember bűnét. Én sem fordulok el a Levente fiamtól ha megbetegszik, akkor is szeretem Őt, csak az Ő betegségét nem szeretem és minden eszközzel azon vagyok, hogy meggyógyuljon és megszabaduljon a betegségtől. Isten is bármit tesz, azt az Evangélium érdekében teszi, mert neki az a legfontosabb.
Megkérdeztem a katasztrófa után a lelkészünket, hogy Istennek ezzel mi volt a célja és, hogy a katasztrófában vajon meghalt igaz ember is?
A lelkész azt válaszolta, hogy ennek nyomán nagyon sokan fognak az Evangélium felé fordulni. Ha egy túlélőnek vagy olyan embernek, aki elvesztette a hozzátartozóját, annak valaki Evangéliumot szeretett volna hirdetni, akkor az dühösködve elzavarta volna előtte egy hónappal. Ám a katasztrófa nyomására hatalma mennyiségű ember tört össze lelkileg és a sok emberi halál nyomán eszébe jutott, hogy neki is meg kell halnia egyszer és olyankor lehet a saját lelkére is gondolni. Ezért ha Isten látja, hogy valaki a lelkében megindulva elkezdi keresni Istent és az Ő igazságát, akkor annak kijelenti magát. Gondoskodik róla, hogy talákozzon egy üdvözült igaz emberrel, aki tud neki Evangéliumot hirdetni.
Azt elképzelhetőnek tartotta, hogy ebben a katasztrófán belül igaz ember is meghalt, de azt nem, hogy névtelenül. Mert Isten soha nem engedné meg, hogy a saját gyermekei közül úgy haljon meg valaki, hogy abból másnak ne származna lelki haszna. Elég ha Jézus halálára gondolunk, ennek nyomán, aki általa üdvözül, az ugyanolyan fontos lesz Isten számára és vele is ugyanúgy fog bánni, mint Jézussal.
Nagyon könnyen tetten érhető Isten munkája. Abban a pillanatban ha félre rakod a gondolataidat és őszintén vágysz arra, hogy Isten szívét megismerd, akkor Isten látja azt és hagyja neked megtalálni magát.
Nem akkor fogod megtalálni ha okos dolgokat linkelgetsz és elmés dolgokat írogatsz, meg dacolva a mindenséggel a saját igazságodnak szeretnél érvényt szeerezni. Ezeket rendkívül könnyű megtenned, nem jelent egyáltalán semmi terhet dühösködve villogtatni az elmédet. Ezt rendkívül könnyű. Próbáld meg az ellenkezőjét, legalább csak elképzelni, hogy alázatos vagy. Még azt sem tudod megtenni, hogy elképzeld, nem hogy alázatos legyél.
Ha alázatos szívű ember szeretnél lenni Isten előtt és szeretnéd megnyerni az Ő lelkét, akkor Isten is támogatni fog ebben téged. Ha lehet ne keverjünk bele a dologba egyetlen egyházat sem és gyülekezetet. Én is tisztában vagyok vele, hogy az emberek azért fordultak el az egyházaktól, mert nem Istent tolmácsolják, hanem a saját törvényeiket és a maguk álltal szabott értékrendet s mindezt Isten nevére hivatkozva.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
S végezetül, hogy miért volt szükség erre a katasztrófára?
1.
Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
2.
Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
3.
Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
4.
Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.
5.
Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.
Mit tennék abban az esetben ha ez a felsorolás az én 8 éves Levente fiamra illene rá?
Az embereknek azért kell elszenvedni ilyen súlyos csapásokat, mert már ennyire súlyos a helyzet. Hja még valami, a hírekben lehetett hallani, hogy a föld kimozdult a helyéről.
1.
Felele pedig Jób, és monda:
2.
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4.
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Ha te is olyan ember vagy, aki mindenkor tanul, de az igazság megismerésére soha el nem jut, akkor minek tanulsz?
33.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
Tanulhatsz utána is ha már kerested Isten országát és megismerted Őt. -
guga
Közösségépítő
Manó
Ezt a kis manósorozatot a nejem vette a gyerek lenyugtatására, hogy a hosszú úton legyen mivel lekötnie magát az autóban. Hazaérve a gyerek már türelmetlenül topogott az anyja előtt, nézve az újdonságot a kezében és türelmetlenül várva a pillanatot, hogy megkaparinthassa. Négy darab különböző színű manó, egy-egy rúdra ráhúzva, egyforma elemekből, hogy a színeket lehessen keverni.
A gyerek á-á-á-áhh nyökögött az anyja lábánál és nyújtotta a kezét a játékért. Anya a celofánt hámozta le róla és próbálta a magasba emelni, hogy amíg meg nem fosztja a csomagolóanyagtól, addig ne érje el a gyerek. Majd ahogy kibontotta, automatikusan a manó fejéhez nyúlt, hogy lássa, hogyan működik, de az nem moccant. Feszegette, szorongatta s húzta-vonta, de nem mozdult. A gyerek egyre ingerültebben á-á-á-á és már két kézzel nyúlt a játékért, mert a színéből és az alakjából már vélte, hogy az az övé lesz. Anya kicsit a padlószőnyeghez ütötte a játékot, hátha enged, majd a sikertelen kísérlet után a fogával végül lehúzta az egyik manó fejét és örült.
Közben a nyökögésre bejött apósom és anyósom is. Mi a baj kislányom kérdezték? Vázolta a nehéz helyzetet, hogy hiába a játék ha nem enged s nem mozdul. Add csak ide majd én és kivette anyósom a kezéből a manókat. Tépte-vonta de nem engedett egyik sem, mereven s mozdulatlanul bazsajogtak a farúdon. Kivitte a konyhába és a húskloffolóval finoman odaütögetett neki párat, de semmi. Addig anya próbálta lenyugtatni a gyereket, mert üvöltött, amiért elvették tőle azt, amit még meg sem kapott. Apósom egy ideig tétlenül nézte, ahogy anyósom megadásra készteti a manókat a kloffolóval, majd egy határozott mozdulattal add csak ide és levonult vele a pincébe. Egy fogóval kitekerte azt a rudat, amelyikről lejött a manó feje, majd befogta satuba és egyenként leütögette róla a színes karikákat. Ugyanígy tett a többivel is, hogy kihúzkodta a tartórúddal együtt a manót, majd egyenként leütögette a karikákat. Mikor mindegyikkel végzett, akkor a manók alkatrészeit a zsebébe gyűrte és faragasztóval visszahelyezte a talapzatba a rudakat. Majd a konyhába ment és bekente a rudakat egyenként étolajjal.
A történetnek itt vége is lenne, mert a gyerek is csillogó szemmel nekilátott rakosgatni és kevergetni a manókat, majd büszkén felnézett és egy hangos „Ááá”-val jelezte, hogy örül, tetszik neki és dolgozik az ügyön tovább. A család is megnyugodva és elismerően állt fölötte és nyugtatgatta, hogy ügyes és még egy buksi simire is futotta. Csak én voltam az, aki elhatározta, hogy ezt mindenképpen megírom és közreadom, talán, mert bosszantott. Már fogalmaztam is magamban a bekezdő mondatokat és a csattanókat, de valahogy erőtelenre sikeredett. Hazafelé egész úton ezen gondolkodtam, hogy miként írjam le úgy, hogy fanyar legyen és keserédes, meg tanulságos, de azért egy félmosoly végig ott legyen önkéntelenül is az arcodon. Mire a kocsiból kiszálltam és karomon a gyerekkel besétáltam a lakásba már összeállt a kép. Csak arra vártam, hogy mindenki elcsituljon és a gép elé tudjak ülni s mellé zene, majd nekiállok írni.
Valahogy mégis úgy alakult, hogy fürdés és vacsora után, no meg az oda-vissza útnak köszönhetően én is ágynak dőltem a többiekkel együtt. Szeretem mikor hallom a szuszékolását a gyerekeknek innen is, onnan is és az asszony is mellettem hortyog. Valahogy nyugtalan voltam, valami nem stimmelt és csak forgattam a fejem, majd egyik oldalamról a másikra, párna ki, be, félbe, laposra, de csak nem múlt az érzés. Majd nagy nehezen, sok idő múlva elszenderedtem. Arra eszméltem, hogy nem vettem levegőt már régen, mert a fulladás állapotába kerültem. Hihetetlen módon elkezdett verni a szívem és felültem, sípolva tört a levegő a tüdőmbe és nyeldekeltem nagyokat utána, ilyet utoljára egy éve tapasztaltam és akkor sem tudtam mire vélni. Próbáltam lenyugodni és újra elszenderedni, de nehezen ment. Éreztem, hogy ha nem figyelek oda a lélegzésemre, akkor megint leáll. Az ettől való félelmemben nem tudtam elaludni. Majd arra gondoltam, hogy ahogy az előbb fölriadtam, ugyanúgy fogok megint ha megáll a tüdőm és nem lélegzem. Elkezdtem lejátszani a fejemben egy Mike Oldfield albumot a Crises-t. Szerencsére azon kevés emberek közé tartozom, akik képesek egy hosszabb zenei művet is megjegyezni hangról-hangra. Mivel erre koncentráltam és a figyelmem elterelődött a lélegzésemről, így elszenderedtem, majd ismét arra eszméltem, hogy ülve vagyok és a levegő sípolva ment a tüdőmbe, kicsit megint megijedtem, de semmi gáz, már tudom mi ez, nem kell vele foglalkozni. Ismét a Crises és ismét nyugalom s szendergés, de valami nem stimmelt, mert tudat alatt, mint egy skizofrén vagy a delfin, aminek/akinek két agyféltekéje van és az egyik mikor pihen a másikkal irányítja magát, ugyanúgy én is hiába menüett vagy kórus, de a vészjelző zászló állt és figyelt. Ismét tüdősípolás, felülés és visszaszendergés, majd Crises hangról-hangra. Aztán úgy gondoltam nincs más hátra imádkozom egyet. Atyám, Jézus nevében kérlek téged add meg nekem a lelki nyugalmam és a pihenést erre az éjszakára, te is látod milyen állapotban vagyok és ez ellen én tenni nem tudok, kérlek nyugtasd el testem és az én lelkem. Már éppen ott tartottam, hogy keresek egy másik zenei művet, mert ez már kezd az agyamra menni, mikor elaludtam.
A manó egy király volt, tudtam, mert az alattvalója voltam. De egy műanyag figura, ami színes volt lecsapta a fejét és diadalittasan kiállt a közönség elé, ami egy csocsóasztalnyi stadion volt, tele apró figurákkal. Én annyira meg voltam rendülve a manó halála fölött, hogy egy fakanálra raktam a fejét és odadugtam a színes műanyag figura elé, hogy szembesüljön tettével. A műanyag figura elkezdett sikoltozni a látványtól, mert annyira megdöbbentő volt számára és csak forgott meg zokogott, hogy lecsapta a fejét a manónak, pedig szándékosan tette és dicsőségre vágyott, de most, hogy közvetlen közelről látta csak sikoltozott és jajveszékelt.
Izzadva ébredtem és úgy, mint akin átment az úthenger. Egyből eszembe jutott az álom, az hogy legalább tizenötször ébredtem fel előtte úgy, hogy leállt a légzésem. Nagyon fáradt voltam és elgyengült. Megértettem az álom lényegét és értelmét s hogy miért történt az egész. Most már nyugodtan visszaaludtam, nem féltem amiatt, hogy megint leáll a légzésem és riadva ébredek, éreztem, hogy elmúlt a teher és a leckét megkaptam, értettem belőle. Tudtam, hogy nyugodtan lehajthatom a fejem és alhatok.
Egy hatalmas erő magával ragadott és kivont a föld felszíne fölé, oda ahol a műholdak közlekednek. Cipelt magával és forgatott, nagyon gyorsan szinte másodpercek alatt értem ki az űrbe és a hasamon fekve siklottam és néztem a földet messziről. Gyönyörűen kék volt, hihetetlen szép. Majd ugyanaz az erő a hátamra fordított és sokszor körberepültem a földet úgy, hogy csak a sötétséget láttam s mögöttem a föld. Majd újra hasra és lelassultam, szinte mozdulatlanná dermedtem az űrben, közben az a valami tartott. Nem mondott semmit, nem volt semmi, nem volt hangja, nem volt teste, de ott volt és négyszer lesújtott a tengerre. A tenger pedig nekilódult és hatalmas hullámokat kavarva ment a partok felé, az a valami meg elégedett volt, de nem szólt.
Jó reggelt apa, meleg a kávé, hozhatom? Fáradtan nyitottam ki a szemem, még szerencse, hogy senki sem észlelt ebből az egészből semmit. Mindenki nyugodtan aludt, miközben én órákig szenvedtem. Nem szóltam az egészről semmit, főleg a gyerekek miatt, gondoltam megbeszélem a nejemmel ha lesz egy szabad percem és leülhetünk. Tegnap a hazafelé úton a kocsiban ülve kérdezte, hogy Isten vajon tud haragudni? Látta a sötét felhőket a szélvédő mögül és eszébe jutott. Persze, hogy tud, mert ha én tudok haragos lenni, akkor Ő is, hisz az Ő képére teremtett bennünket, értem úgy, hogy nem a testi képünkre, mert neki nincs teste. Csak lelke, tehát ha Ő tud, akkor mi is.
Aztán még megkérdezte azt is, hogy Isten egy-egy nagyobb esemény előtt vajon izgatott és készül-e? Mondom neki, ahogy mi egy-egy jelentősebb alkalom előtt az életünkben izgatottak vagyunk és készülünk, ugyanúgy Isten is. A teremtés, az özönvíz, Jézus születése és halála, majd a föld végleges elpusztítása, valamint az azt megelőző szakaszok, mint Izrael állam újjászületése, stb.
Mind meghatározó és ugyanúgy elő kell készíteni, mint nekünk egy esküvőt vagy temetést vagy születést.
Értettem én az álmot, ami már ott elkezdődött, amikor megfogalmaztam magamban, hogy megírom a manós történetet. Már előre forgattam a számban a mondatokat és már előre láttam az elismerő szavakat a netről több helyen is, ahogy írogatják ez igen guga, ez ott volt. Mi hasznom belőle, nekik mi hasznuk s mire mennek vele? Mi vagyok én bohóc? Azért vagyok, hogy kuncogj rajtam, elismerően csettints és tovamenj? S ha Isten előtt majd megáll a lelked, akkor csak ennyit tudj rólam mondani, hogy de jót nevettem? Igen értettem, üdvözült ember vagyok, Isten beszéde szerint igaz ember, olyan, akinek Jézus a bűneit valójában elvitte, nem csak egy vállvonogatás, hogy tudom-tudom de rá sem hederítek. Isten nem nézi tétlenül, hogy itt van előttem a net, van lehetőségem írni és arra is, hogy elolvassák, de a nevét meg sem említem. Közben leültem a nejemmel kávézni és erről beszélgettünk. Igen, azzal én is egyetértek, hogy általában nem hirdetek evangéliumot, hanem a saját dicsőségemet keresem, én is esendő ember vagyok. De szerencsére Isten velem van és időben felhívja a figyelmem, én hibázhatok. Ha dicsőséget és elismerést szeretnék, akkor hirdessek evangéliumot, ezt mondta a lelkészünk mindig is. Ha én tisztelem Istent és az Ő dicsőségét keresem, akkor Isten is tisztelni fog engem és azon munkálkodik, hogy nekem is dicsőségem legyen. Nézd meg a Bibliát, mennyi ember, akit a mai napig nem felejtettek el, mert olvassák Őket az egész földön, pedig mikor élték életüket még nem ismerték a nyomtatást.
Szóval nehéz dolgok ezek, ki tudná elhordozni? Könnyű legyinteni, hogy guga nnyémá sok sört ittál eriggy picsába és aludd ki magad, de mit hoz a holnapi nap? Na mit? 2004.12.26 és a modern történelem egyik legnagyobb földrengése, majd az azt követő szökőár. Te kire hallgatnál? Arra a sok majomra, aki azt vallja haggyámá okos vagyok és tanult, ősrobbanás kell ide nem Isten, meglásd a technika egy emberi csoda, hisz már van robotunk, mobiltelefonunk, televízió és kényelmesen hátradőlve nézhetjük a híradót, 24.000 halott, még egy falat és megáll a korty a szádban, ahogy a bemondónak elcsuklik a hangja, hogy egy magyar majdnem megsérült.
Előző nap meg azt álmodtam, amit és úgy ahogy.
Egyszer azt mondta a lelkészünk, hogy Sodoma és Gomorra-ra akkor jött el a pusztulás, mikor már senki sem hirdette és nem is fogadta az Evangéliumot. Te hirdeted, hirdetnéd vagy fogadnád? Mert ha igen, akkor Isten ad a földnek még egy napot és vár.
Mondja a nejem közben, hogy nem az a baj, hogy el akarod mesélni a manós történetet, hanem az, hogy Istent meg sem említed benne. Mondom neki, hogy miként lehet beleszőni egy történetbe Istent, ami arról szól, hogy apósom fahasábbal üti le egy manónak a fejét és a többi karikát, mert olyan kemény és szoros, majd újra visszaragasztja és megolajozza?
Ilyen egyszerűen, mondja a nejem, végtére is minden Istenről szól. A mi lelkünk ugyanilyen kemény és ugyanilyen kemény munkára van szükség ahhoz, hogy puhuljon, alázkodjon, majd Isten felé forduljon és Őt keresse. De úgy őszintén közületek ki az, aki Istent keresi? Van olyan, aki arra gondol hogy Uram hálás vagyok, hogy értem ezt a földet s napot, holdat teremtetted, az oxigént a vizeket, a fákat, az egészet megtervezted előre és hogy van mit ennem, van mit innom, s van hol elaludnom, nyugovóra hajtanom a fejem.
Dehogy. Elég ha csak most magadba nézel s máris ott egy okosnak hitt ellenvetés, ami úgy kezdődik, hogy de...
Végül álljon itt egy idézet, ami összefoglalja a mondanivalómat:
66. Ám 3,6
Ha megharsan a kürt a városban, nem riad-é meg a nép? Vajjon lehet-é baj a városban, a mit nem az Úr szerezne? -
guga
Közösségépítő
Almássy Téri Szabadidő Központ …
III.Emelet férfi wc ajtaja belülről.
Ez áll rajta:
Elbasztam a sulit,
és így az életem.
Bocsáss meg ezért,
nekem Istenem.
Nem leszek,
nincs több esély.
Éppen vége volt a Biblia órának és a lelkésszel készültem néhány szót váltani, de előtte elsiettem wc-re és közben ez a felirat ötlött a szemembe. Rögtön eszembe jutott a régi iskolás énem, hogy vajon volt e nekem is ilyen keserű pillanatom, hogy ezt írtam volna az ajtóra? Valószínűleg igen, mert én akkoriban a lázongó ifjúság élharcosaként svájci sapkában jártam és bele volt hímezve, hogy szar az élet Etelka. Nem tudom már mi sarkallt a felirat viselésére és hirdetésére ország s világ szeme láttára, de ma már tudom, hogy tévedtem. Ennek több oka is van.
Vegyük alapul ezt a wc ajtót. Ez a fiú ideírt valamit, talán üzenni akart, talán válaszra várt. Amennyiben Isten is ugyanúgy gondolja, mint Ő, hogy nincs több esélye, akkor nagyon is helyénvaló az írás ott a wc ajtaján, mert ha ezzel Isten is egyetért és az az akarata, akkor valóban nincs több esély. Másrészt Isten csak akkor válaszolna annak a fiúnak írásban ott a wc ajtaján, hogy segítsen rajta, ha erre más esély nem mutatkozna és más lehetőség már nem lenne, de szerencsére Isten már jó előre gondolt erre a fiúra is, hogy ha el lesz keseredve valamilyen okból, akkor nyugodtan lapozgathassa a Bibliát, ami olyan az emberi léleknek, akár egy műszaki cikk eladásakor a használati utasítás. Egy 14 éves korú gyermek az ténylegesen gyermek, nincs kiforrott életszemlélete csak akarata s ha nem aszerint történik és azt nem tudja feldolgozni vagy jellem gyenge, akkor átmegy a téma önsajnálatba. Sokszor lehet látni a boltokban, hogy 3-6 éves korosztály képviselői rángatják az anyjuk szoknyáját és hosszú anyúúúúúúúúúúúúúúúúú vegyél nekem ezt meg azt-al sírásra vagy rosszabb esetben hisztériában törnek ki és a padlón fetrengenek ha nem az elképzeléseiknek megfelelően történni vagy az akaratuknak megfelelően.
Szükséges a gyermekek akaratát megtörténni és ezzel a jellemüket erősíteni, mert akkor a későbbiek folyamán jobban el tudják viselni a kudarcokat. Sajnos láttam már 20-25 éves fiatalembert lemerevedni és határozatlanul forgatni a szemét, mert valamit nem tudott feldolgozni, majd olyan dühroham vett rajta erőt, hogy rossz volt nézni s mindez nem azért mert éhezett vagy fizikailag sérült és fájt valamije, hanem csak egyszerűen valaki nem engedte előre a sorban úgy, ahogy azt Ő elképzelte.
A napokban történt egy sajnálatos esemény, amikor este egy szórakozó hely előtt egy szóváltás után az egyik sértett hazament a fegyveréért és miután visszatért fejbe lőtte azt, akitől vélt vagy valós sérelmét elszenvedte.
Hol vagyunk mi lelkileg az egyiptomi rabszolgáktól? Hol vagyunk mi jellemben azoktól az emberektől, akiket mint például az örményeket is, végighajszoltak a sivatagon étlen, szomjan és végig kellett nézniük, ahogy a gyermekeik elesnek a homokban és ott kellett őket hagyni, vagy akármelyik hozzátartozójukat, ahogy az őrök fejbelövik és berugják a homokba, majd kiabálva tovább hajszolták őket. Ilyenkor mindig ez jut eszembe, hogy mennyire gyenge ez a társadalom és mennyire büszke, hogy egy szóváltás után is csak az a megoldás jut eszébe, megtorolni minden áron.
Vajon megérdemelte az az ember a halált? Fiatal volt, nyilván volt olyan aki szerette és becsülte, neki magának is tervei voltak és biztosan nem komoly dolgon alapult a vita, hanem olyan apróságon, amit a szeretteinknek bármikor elnézünk, de egy idegennek nem, esetleg hibázott, de biztos lett volna más megoldás a pisztolyon kívül.
A Bibliában van egy asszony: Királyok I. Könyve 17/8-17/24
Most azok kedvéért, akik szeretnék elolvasni, de Bibliájuk nincs, miattuk bemásolom az ide vonatkozó részt:
8.
És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:
9.
Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.
10.
És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.
11.
De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.
12.
Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.
13.
Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;
14.
Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére.
15.
És ő elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.
16.
A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.
17.
És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.
18.
Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?
19.
És monda néki: Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebeléről, és felvivé a felházba, a melyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté.
20.
Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd?
21.
És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!
22.
És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.
23.
És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!
24.
És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.
Illés próféta azt kérte az asszonytól, hogy abból az utolsó kis marék lisztből és olajból, amit arra szántak, hogy a haláluk előtt elfogyasszanak, előbb neki süssenek belőle kenyeret. Komolyan mondom egy kicsit jobban belegondolva valószínűleg elzavartam volna ezt az embert ha ilyet kért volna tőlem. Elképzeltem, hogy éhség tör ki magyar országon, mert olyan a gazdasági helyzet, hisz a földnek oly sok pontján éheznek az emberek, van olyan ország is, ahol eddig jólét volt és boldog családi életet éltek, de egy belviszálynak köszönhetően tönkrement az ország. Mondjuk, hogy egy ilyen helyzetben jövök ki a házunkból és hozzám lép egy idegen, hogy segítsem ki egy pohár vízzel. Valószínűleg a jelenlegi névleges jólétben sem sokan tennék ezt meg egy idegen embernek ha csak úgy ismeretlenül hozzálép az utcán, nemhogy egy ez után esetleg bekövetkező éhezéskor. Sőt ez az idegen még azzal is megtetézné, hogy amit otthon találok a hűtőben egy kevés élelmiszert vagy akár egy száraz kenyeret vagy néhány krumplit, ami megmaradt, abból elsőnek neki adjak s majd ha valami marad, akkor azt elfogyaszthatja a feleségem és a két gyermekem.
Nonszensz, azaz az én emberi számításaim szerint elzavarnám. Ám ez az özvegyasszony ebbe a helyzetbe került és bölcsen döntött. Ugyan éheztek és csak egy minimális élelmiszerük volt, de azt Isten beszéde szerint használta fel és Isten akarata szerint. Ha nem fogadta volna hittel Illés beszédét, hanem csökönyösen a saját gondolataiba temetkezve és Illést semmibe véve otthagyta volna Őt és úgy gondolkozott volna, hogy inkább Ő fogyasztja el a gyermekével együtt azt a keveset, amit otthonában talál, akkor ugyan egy kevéssel meghosszabbíthatta volna az életét, de minden bizonnyal meghaltak volna ahogyan Ő maga is gondolta. E szerencsére bölcsen döntött. Az is eszembe jutott, hogy Illés vajon önző módon saját maga miatt kérte, hogy előbb Ő maga ehessen a kenyérből, amit süt? Mert mondhatta volna azt is, hogy készítse el és egyenek belőle együtt vagy esetleg számítva a kudarcra mondhatta volna úgy hogy lehetne, hogy kapjak belőle? Mert ha nem, akkor máshoz fordulok segítségért. De aztán végiggondolva eszembe jutott, hogy Isten embere maga Isten, mert Isten lelke lakozik benne, tehát neki bőven lett volna más módja is, hogy élelmiszert vegyen magához, mert róla Isten gondoskodik, de Isten az özvegyasszonynak hitet szeretett volna tanítani, hogy ne a marék lisztbe és olajba helyezze bizodalmát, hanem magába Istenbe, akinél nem egy marék liszt és egy kevés olaj van.
Aki Isten beszédét megveti, az magát Istent veti meg és Istent utasítja el.
A mai világban úgy alakul, hogy ha valaki nehezen megoldható problémával találkozik, akkor automatikusan helyes megoldást keres, hogy a problémát elkerülje. Ha nem talál, akkor elkeseredik és összeomlik. De sok olyan hívő is van, aki magáról azt vallja, hogy keresztény, s ennek ellenére ha nehézségekkel találja magát szemben, akkor nem magára Isten lelkére vágyik, hanem Istentől azt kéri, hogy adjon neki erre a problémára megoldást. Ha ad, akkor megnyugszik és hálákat ad Istennek, ha nem, akkor elkeseredik és átkozódik.
Ha egy olyan embernek, aki Istenben hisz, feltesszük azt a kérdést, hogy Isten a te problémádat meg tudja oldani vagy sem? Akkor ha illendőségből, ha tudásból is, de azt válaszolja, hogy persze-persze Isten mindenható. Ennek ellenére mégsem hisz benne, mert elképzelhetetlennek tartja, hogy egy olyan problémát, amit Ő nem tud megoldani, azt majd valami láthatatlan és hallhatatlan micsoda ripsz-ropsz helyrehoz, hiányzik belőle a hit.
A lelkészünk mesélt egy asszonyról, aki 10 évvel ezelőtt kapott üdvösséget, de a férje nagyon megnehezítette az életét, mert hasonlóan élt, mint Pál Apostol. Pál Apostolról azt kell tudni, hogy mielőtt Jézussal nem találkozott, előtte módszeresen üldözte és verte a keresztényeket, akik magukat Jézus követőinek vallották. S miután maga Jézus szólította meg Őt, majd 3 napra megvakította és utána hozzá küldte egy emberét, utána amilyen lelkesedéssel üldözte Őket, azt megsokszorozva hirdette Isten Evangéliumát. Ennek az asszonynak is a férje megverte Őt többször annak okán, hogy eljárt a gyülekezetbe. Egy alkalommal mikor 3 napos Bibliai szeminárium volt, az asszony újra kérlelte férjét, hogy engedje el Őt, ám az konokul kiabált vele és megígérte neki, hogy elválnak, mert ez így nem élet és nem házasság. Az asszony azt válaszolta a férjének, hogy én a te engedélyedet kapva szerettem volna elmenni a gyülekezetbe, mert én Isten akaratán belül és Istenben bízva szeretnék neked engedelmeskedni és a feleséged lenni. De mivel neked is van akaratod és Istennek is, így inkább Istennek engedelmeskedem, mert az fontosabb. A férfi erre ütlegelni kezdte Őt és aztán sorsára hagyta. Majd miután elment, elkezdett gondolkodni rajta, hogy vajon miért ilyen fontos az asszonynak a gyülekezet, mit kap ott, amit tőlem nem kap meg soha? A férfi 40 éves elmúlt és hosszú ideje munkanélküli volt. Magában elkezdett gondolkodni és arra a következtetésre jutott, hogy ha a felesége ilyen rossz helyzetben is és a verések ellenére is vállalja hogy elmegy ebbe a gyülekezetbe, akkor ott tényleg kaphat valamit. Egyszer elment utána és félrehívta az egyik lelkészt, s mivel Isten már hosszú ideje munkálkodott e férfi életében és összetörte Őt, így elfogyott az az ereje, hogy saját magában bízzon, hisz már többször is megtapasztalta azt a kudarcot, ahogy a fiatal munkaerőkkel szemben mellőzték Őt.
A lelkésszel több alaklommal is találkozott és általa üdvösséget kapott.
A probléma ugyan ezzel még nem oldódott meg, mert a helyzete változatlan maradt. Egyszer az egyik vezető lelkész odalépett ehhez a férfihoz és megkérdezte, hogy mi a munkája? Ő csüggedten annyit válaszolt, hogy elég régen semmi. A lelkész mondta neki, hogy tud róla, mert az Ön felesége már 10 éve rendszeresen jár a gyülekezetbe és beszámolt az otthoni helyzetről részletesen. Azt javasolta a férfinak a saját maga példáján keresztül, hogy akármilyen problémája van, hirdessen Evangéliumot. Ugyanis az Evangélium hirdetése Istennek fontos nem az emberek akarata, így aki az Evangéliumért áldozza a saját életét, annak az embernek az életéért Isten felelősséget vállal. Ezt úgy kell elképzelni, mint ahogy a hétköznapi életben is egy cég vagy vállalat hasznáért dolgozunk, akkor az cserébe vállalja a mi eltartásunkat a kiegyezett fizetség által.
Ez a férfi a lelkész tanácsára hallgatva azon gondolkodott, hogy a környezetében kinek hirdethetne Evangéliumot? Elindult az autóján és felkereste rokonait, barátait és ismerőseit. Volt aki örömmel fogadta Őt és olyan is, aki megvetve elutasította Őt. De nem arra figyelt, hogy az embereknek milyen a reakciója, hanem arra hogy hirdesse az Evangéliumot, ugyanis, hogy ki milyen szívvel fogadja az nem az Ő feladata volt ítélgetni, az Isten felelőssége volt, hogy ki milyen hozzáállással fogadta Őt.
A testvérek és a lelkészek a férfi autója láttán vidáman viccelődni kezdtek, mert a Daewoo Tico a létező autók között a legkisebb volt. Koreában volt is egy nevetséges történet az autóról, hogy ha a tulajdonosa leparkolt valahol, majd dolga végeztével beindította, de a kocsi nem indult, akkor ha kiszállt belőle és körbepillantott, akkor egy rágógumit talált az egyik kerék alatt
Ez a férfi egyszer egy barátjához tartott az Evangéliumról beszélgetni és a forgalomban hátulról beleütközött egy autó és olyannyira összetörte, hogy használhatatlanná vált. A férfi nagyon mérges lett, hogy bezzeg Ő azért indult, hogy Evangéliumot hirdessen, de erre meg ez történik, s hogy normális dolog ez? Elkezdte vádolni magában Istent és kárhoztatni, meg, hogy az egészet abbahagyja. De a baleset után egy héttel felhívták Őt attól a biztosítótól, ahol az autója volt biztosítva, hogy sajnos nem tudnak adni neki másik Daewoo Tico autót, mert már régen nem gyártják, de helyette fel tudnak ajánlani egy új modellt, ami kétszer akkora.
Kis idő elteltével ennek a férfinak újabb problémával kellett találkoznia, mégpedig, hogy albérletben laktak és már két hónapja nem tudtak fizetni a főbérlőnek, aki éppen azon volt, hogy elzavarja Őket. A férfi elkezdett magában tanakodni, hogy ha menniük kell, akkor hová? A feleségével közölte, hogy elszállásolják magukat egy elhagyott épületben, amit kinézett maguknak és egy darabig ott húzzák meg magukat. Mivel a felesége már 10 éve járt a gyülekezetbe így hitben is erősebb volt és ezért azt kérdezte a férjétől, hogy szerinted Isten azért adta ezt a problémát, hogy eltiporjon vagy azért, hogy ezáltal hozzá forduljunk és ennek köszönhetően hitet tanuljunk? Szerinted akar nekünk Isten lakást adni? S ha igen, akkor az az elhagyatott épületet?
A lelkészünk idő hiányában nem folytatta a történetet, de elmondta, hogy végül lett nekik egy saját lakásuk, ami sokkal nagyobb volt az albérletnél. Majd arra buzdított, hogy ha mi is kis lakásban élünk, akkor keressük meg ezt a koreai testvért, hogy tanuljunk tőle hitet.
Kicsit elkanyarodtam a tervezett témától. Legalább is remélem
Még sok mondanivalóm lenne nektek, amivel erősíthetnélek benneteket, ezért azt mondom, hogy gyertek el bármelyik kedden este 18h-ra és beszélgessünk erről a témáról személyesen.
A lelkészünk tanácsára szeretnénk rendszeressé tenni, hogy kedd esténként lehetőség nyíljon egy Biblia órára és az azt követő személyes beszélgetésekre. Majd a Biblia óra után egy ingyenes számítástechnikai elméleti és gyakorlati oktatásra, amit eleinte én tartanék, de tervbe van véve néhány rendszeresen megjelenő előadó meghívására is, akik már sok éves gyakorlattal rendelkeznek és van mit átadniuk. Az oktatáson való részvétel ingyenes, oklevéllel nem jár, de azt bátran állíthatom, hogy utána nem kérdéseid lesznek, hanem válaszaid.
Elérhetőségeim a www.guga.hu-n -
guga
Közösségépítő
Talptól tetőig.
Mindkét lábujjamon körömbenövés jön létre rendszeresen, pár éve voltam egy műtéten és mindkét körmömnek levágták a felét, de nem járt sikerrel, akármilyen módszeresen vágom a körmömet, mindig begennyesedik és általában addig halasztom az önműtétet, amíg elbírom viselni a járás közbeni fájdalmakat. S mikor már elviselhetetlenül fáj, akkor nekiállok szétvágni ollóval, ömlik belőle a vér, de bírom, utána ecettel fertőtlenítem és pár hónapig nyugtom van, míg egyszer csak kezdem érezni a szúrást mindkettőben. Hja és hihetetlen mértékben izzad a lábam, egész nyáron papucsba járok és még így is olyan a szaga, mint a pöcegödörnek, hiába mosom rendszeresen és hintő porozom.
Mindkét sarkamon rendszeresen hatalmas bőrkeményedés jön létre és bereped a húsig, ez a jelenség az utóbbi két évben van jelen az életemben, a kezelése egyszerű, sokáig áztatni, felpuhítani és lereszelni.
A bokám évente vagy két-háromévente rendszeresen kimegy a helyéből. Egyszer rosszul ugrottam egy lépcsőn és a bokám kifordult a helyéből, utána ez rendszeressé is vált. Hatalmas fájdalommal jár, de túl lehet élni, pár napig alig tudsz rálépni, aztán lassikán minden a régi.
A vádlim éjjelente ritkán görcsöt szokott kapni. Aki már átélt ilyet az tudja, hogy olyan az alvásból a vádli begörcsölésére ébredni, mint a holtak közül való feltámadás, adrenalin maximum azonnal. Asszem a fogfájás után a második helyre ez került az eddig megismert fájdalmak közül.
A bal térdemet gyerekkoromban átdöfte egy vasdarab és vérmérgezéssel kerültem kórházba, két hónapig voltam bent és rendbe szedték. Viszont a hidegre olyan szinten érzékeny lett, hogy 10-15C°-nál már olyan fájdalmat érzek, hogy fognom kell, ezért ha beköszönt a hideg, akkor be kell bugyolálnom.
A jobb térdemben szintén egy gyerekkori balesetnek köszönhetően letört egy darabka porc és elszabadult, néha ki lehet tapintani a gömbölyű alakját a bőr alatt és el is tudom mozdítani néhány centit az ujjammal, néha meg olyan helyre kerül a mozgás következtében, hogy beszorul a csontjaim közé és ahogy lépek, a hirtelen fájdalomtól elesek.
A combjaim jók, bár a bal combom egy gyerekkori balesetből kifolyólag folyamatosan viszket, naponta többször is és kellemetlen ha társaságban nekiállok vakaródzni.
A végbelemben van egy idegszál, ami évente 4-5 alkalommal elég kellemetlen meglepetéseket tud okozni, olyan, mint ha egy kést szúrnának a seggembe, oka nincs és nem is tudom mire visszavezetni, amióta létezem ez élő probléma, olyankor percekig nem kapok levegőt.
A péniszem ferde.
Van egy havonta 3-4 alkalommal rendszeresen jelentkező gyomorfekélyem, egy begyógyulatlan seb a gyomromban, gyerekkoromban már mondták, hogy ne egyek fűszereset, de akkor még gyerek voltam, most meg hogy felnőtt lettem már ismerem az ételeket és nem szeretem a sótlan krumplit répával.
A gerincemben egy idegszál évente 2-3 alkalommal becsípődik és olyankor napokig úgy közlekedem, mint egy karó, nálunk a lumbágó családi hagyomány, mindenkinek az van és volt és lesz. Néha a lapockám alá levegő szorul, vagy meglevegősödik? Ki tudja, de elég kellemetlen tud lenni. Ha valamit emelek vagy lehajolok érte.
Volt egy sérvem, amivel műtöttek, na az újra megvan, de már nem megyek vele kórházba, így fogok levonulni és újra eggyé válni a földdel.
A szívemmel sem stimmel valami, mert néha ahogy veszem a levegőt, egy hatalmas szúrást érzek benne és ki kell fújni a levegőt teljesen majd lassan vissza szívni és egyszer csak egy hatalmas fájdalom kíséretében kattan egy nagyot és utána már nem érzem a szúrást.
A mellkasomon van egy fürdőben összeszedett fertőzésből visszamaradt bőrgyulladás, ami rendszeresen előjön és olyankor álmomban véresre kaparom azt a helyet s reggel úgy ébredek, hogy tiszta vér és folt az a hely.
Mindkét vesémben éles szúrásokat érzek lassan egy éve, tudom az orvosok nem szeretik ha diagnózist állítok fel magamról, de erősen vesekőre gyanakszom, ezért rengeteg folyadékot fogyasztok.
A hónaljamon van egy pattanás, ami ha eljön a nyár, akkor bevörösödik és fáj, rendszeres tisztálkodást és hintőport igényel. Ha csak valami munkát végzek és megizzadok már lángvörös és mehetek fürdeni, hintő porozni.
A nyakamban van egy idegszál és ha rosszul fordulok vagy hirtelen, akkor az egész koponyámra kiható fájdalom és legalább egy perc mozdulatlanság következik, amíg azt nem érzem, hogy zsibbad.
A hajam korpás, ez ellen nem lehet mit tenni, ütöttem a fejemre már tojást, használtam vasendgót, kentem rá bögyörő krémet, semmi, korpás és kész, reggelente hóesés.
Az állkapcsomat állandóan kattogtatom, egyszer kiment a helyéből, utána már rendszeresen tátogok még étkezés közben is. Amikor a helyére kerül az nagy megkönnyebbülés.
Az egyik fogamban van egy olyan mélyedés, amibe egy meggymag kényelmesen elfér, már rég el kellett volna mennem fogorvoshoz vele, de ezzel is úgy vagyok, hogy megelégszem vele ha az elhantolásomig kihúzza a fog ebben az állapotában, ugyanis kb. Öt éve ilyen, egyszerűen csodálatra méltó. Egyszer elmentem betömetni, de két hónap után kiesett a tömés és eszembe jutott, hogy mekkora szívás volt, amíg kifúrták meg előkészítették, majd kiesett és utána minden étkezés után öblíthetem ki belőle az étel maradékot.
Csak az egyik szememmel látok rendesen, a másikkal egy autó rendszámát sem tudom elolvasni 5 méterről. Ez anyai ágról családi hagyomány, ráadásul van a szemhártyámon egy mozgó valami, mert olyan ha a kék eget nézem, mint mikor a mikroszkópba néz az ember és lát valami mozgó sejtet. Én is bármikor nézek a kéklő égre, akkor folyamatosan látom, olyan mint egy csikóhal és folyamatosan mozog, ruganyódzik.
Orrsövényferdülésem van, ami azzal jár, hogy folyamatosan eldugul éjszakánként és nem kapok levegőt csak a számon át, ami kiszárad és elkezdek horkolni, majd vagy a nejem ébreszt, vagy én magam ébredek fel rá, hogy kiszáradt a szám de fájdalmasan, olyankor megyek ásványvizet inni, később meg vizelni, mert a húgyhólyagom alig tart meg valamit.
Hja a ha zöldséget eszem, akkor egész nap szellentek, mint a bagzó macska, ezért általában tészta, hús és kenyér.
A szemöldökömön van egy szőrszál, ami ha hagynám megnőne akár félméteresre is. Néha ha már megunom a látómezőmből való félretolást, akkor egyszerűen kitépem.
A jobb karom naponta több alkalommal elzsibbad és akár órákig is a kisujjammal együtt.
A bal mutató ujjamon van egy öröklött bőrbetegség, ami miatt gyerekkoromban a nevelők és tanárok rendszeresen elvertek, azt hitték kosz, pedig azzal születtem. Mindig mondták menj moss kezet! Mondom neki voltam, erre durr egy pofon, én meg gondoltam anyád picsáját. Ma már felnőttem s 37 vagyok, Ők meg meghaltak, most mit mondjak nekik vagy róluk? Tévedtek, én meg a mai napig hordozom.
Beszéljek esetleg még a pszichoszomatikus problémáimról?
Ezekkel együtt lehet élni.
Hja van olyan, hogy éjszakánként leáll a légzésem magától és olyankor úgy ébredem, mint akire rászakadt a hegy, mert a tüdőm kétségbeesetten kapaszkodik levegő után, mint a halott a krematóriumban, úgy szoktam magamhoz térni és felülni álmomból, majd sípolva jut a levegő a tüdőmbe.
A fülem zsíros, reggelente fülpiszkával kotrom.
Remélem sikerült leírnom mindent. -
guga
Közösségépítő
A nagyobbik fiammal van egy apró gondom wc ügyben. Miután a biliről át lett szoktatva a wc használatára, elég sokáig, miután végzett én vagy az anyja töröltük a fenekét. Ez úgy zajlott, hogy sikított egyet, hogy kéééééééééééééész vagyok, majd valamelyikünk odament és Ő felállt, mi töröltünk, nacó felhúz és a wc-ből kilép. Mi meg lehúztuk utána a wc-t. Sajnos ez a menetrend olyannyira rögzült benne, hogy ugyan már önállóan végzi el a feladatát, de lehúzás nélkül kiballag, ugyanis neki az minden esetben kimaradt
Csak javasolni tudom azoknak, akik kicsit nevelnek és szoktatnak át a wc-re, hogy ha kitörölték a fenekét, akkor engedjék meg neki, hogy Ő húzza le a wc-t vagy célirányosan szoktassák rá.
Ugyanis elég kellemetlen ha vendégségben van az ember és a nagyobbik elmegy wc-re, majd a soron következő ember szembe találja magát a mutatvánnyal
----------------------
Más.
Egyszer egy hiperpláza építésén dolgoztam, nem mondom meg melyiken.
Reggelente jöttek a melósok, pálinka, sör, bor, kaja és menetrendszerű sarokba hugyozás, főleg az alagsorokban vagy bárhol, ahol még csak a beton falak álltak.
Ha nagy dolgokat kellett nekik intézni, akkor lementek a TOI fülkékbe és elintézték ott, de rengeteg melós lusta volt egy laza pisi miatt leszaladni a harmadikról, előkotorta a brét és be a sarokba, elég volt ezt megtenni egynek, a következő automatikusan odapisált, mert látta, hogy előtte már megtették. Szörnyű igénytelenség uralkodott mindenhol. Az alagsori helységek szó szerint ammóniától bűzlöttek és nem tudott ellene tenni senki semmit.
Viszont egyszer tollat és papírt ragadva be kellett járnom egy részt, hogy felmérjem mennyi anyagra van szükség a festéshez. A falak már be voltak vakolva szépen, a nyílászárók a helyükön és gyönyörű padlólapokkal burkolva minden helység. Az egyikbe belépve egy kb. 50cm-es és 4-5 cm vastag szarral találtam magam szembe 
mg: phőőőjjj bazzer, azt hittem hanyattesem hátra is hőköltem hirtelen és utána szaladtam szólni a kollégáknak, hogy jöjjenek megnézni Ők is, mert ott virított szépen lekanyarintva a sarokba a gyönyörű padlólapon. Csodájára járt az egész emelet, mert tényleg ritka látvány volt.
Az egyik azt állította, hogy román vendégmunkások tudnak ekkorát.
N/A mindegy, nem tudom ki takarította fel, de azóta ott egy fodrászat működik. Akárhányszor arra járok és belesek az üvegen s látom a hölgyeket és fínom asszonyságokat, ahogy csicseregnek meg borzolják a tollaikat az üvegbúra alatt és ki van pakolva a fejükre egy kiló szeletelt uborka, mindig eszembe jut, hogy bár csak tudnátok, hogy az összes sarok feketéllett a pisától meg ott kanyargott a sarokba egy rőf nem baj jó ez a fínom pesti népségnek, a sok vidéki suttyó felhúzza nekik a csillogó palotákat, de előtte azért megjelölik, mint a vadállatok a saját vizeleteikkel, hogy N/A ez az enyimé terület...enpera. -
guga
Közösségépítő
A pénztárcádban vagy akárhol, ahol a pénzt tartod, figyelsz olyan apróságokra, hogy szépen meg legyenek fejelve a papírpénzek vagy ahogy jön úgy berakod és kész?
A wc ülőke tetejét lehajtva vagy felnyitva hagyod használat után?
Ha az asztalra teszed a zsemlét vagy kenyeret, az aljával helyezed az asztal lapra vagy lényegtelen?
Van még az életünkben egy csomó ilyen apróság, amit ha más nem úgy teszi, ahogy mi, akkor azt zavarónak találjuk.
-
guga
Közösségépítő
Az anyai nagyapám és a sorkötelezettség.
Utólagos elmesélése során fény derült sok apróságra és fontos momentumra, főleg ha tudnám, hogy mit jelent a momentum szó
37-en vonultak be férfi emberek az akkori propaganda szerinti haza védelmében és ebből 36 férfi ember lelte halálát a fronton, a nagyapám időközben beosont egy erdőbe és hazaszökött nagyanyám szoknyája mellé, meglátásom szerint ha eme bölcs cselekedettel nem élt volna, akkor nekem eme sorokat nem volna alkalmam leírni sem.
Az anyai nagyapám nem volt bátor ember, ennek során vagy ennek köszönhetően viszont alkalma nyílt megtekinteni saját szümével vagy hogy a faszba mondják a mély magyarok, valami szümtükkel vagy mi 7 unokát. A 7 unoka megtekintése viszont bizonyos retorziókkal járt. Futkosás az erdőben egyenruhában és bujdosás napokig. A napokigból aztán hetekig lett, majd a barna s gombszemű anyai nagyapám elkeseredett, hogy Ű már bizony hiába szökött meg a haza védelme elől az nagy szümeivel, mert soha az életben nem talál már haza a mama szoknyájához, mígnem egy nap aztán mégis meglett. Egymás nyakába borultak és szomorúan konstatálták, hogy az az ügy, amiért Őt és 36 társát lázasan harcba küldték elbukott és eltöröltetett. A másik 36 férfiember a parancsnak és a szellemiségnek engedelmeskedve a vérét ontotta a haza védelmében, mert az ugye nemes dolog és jár vele a szümtük megszólítás ill. Mellődzik a 7 unoka meglátása/megtekintése. Mert ugye harcz a harcz.
Utólagosan bátornak nyílvánítanám anyai nagyapámat és az Ű szümével és meglátásával való döntését, mely által elkerülte azt a gödröt, amely kijutott volna név nélkül neki, mert bedőlt volna gyáván egy faszkalap politikus döntésének, aki harczba küldte a magyar férfiakat, tudván, hogy azokat már másnap elföldelik nemesen s magasztosan egy gödörbe.
Kedves anyai nagyapám, köszönöm a te futásidat, mely által megmenekültél ama 36 gyáva ember sorsától és megadtad a lehetőséget nekem, hogy saját szümtümmel vételezzem észre 2 életre teljes fiú gyermekemet, melyeket már én sem vagyok biztos, hogy feláldoznám valamely fasz politikus által gerjesztett beszéd oltárán.
Inkább megfutom én is futásomat az nagy erdő mélyén, melyet sorsul úgy reám hagyódtál, megfutom én gyáván de mégis bátran.
Gyáva vagyok, mint te ha valakire kezet kell emelnem s bátor ha valakit védelmeznem kell, mert ellene állanak.
Gyáva vagyok ha valamely nemzetet gyalázat éri, de bátor ha a gyalázatot fel kell venni.
Gyáva vagyok ha ki kell egyenesedni, de bátor ha meg kell hajolni.
Gyáva yagyok ha keményen kell nézni, de bátor ha könnyemet kell hullajtani.
Gyáva vagyok ha a karomat kell lendíteni, de bátornak mutatkozom ha meg akarják törni.
Gyáva vagyok ha szónokolnom kell a hazugság mellett, de bátor ha csendben kell maradnom az igazság mellett.
Tudom szép szavak és téged nem vigasztal kedves nagyapám, mikor a koporsó beomlott a rád omló föld alatt. Az a tompa puffanás volt a te igazságod mely ellen nem védekezhettél s nem volt erdő, ahová menekülhettél volna.
Van egy pont, mikor megszületni kell s van egy pont, mikor meghalmi is kell. Nem a mi akaratunkból történik egyik sem, mert ha bármelyik ellen tehetnénk, akkor vagy nem születnénk, vagy nem halnánk meg oly értelmetlenül, ahogy az kijut.
Bocsánatot kérek tőled, hogy nem mentem a nyitott koporsódhoz és nem érintettem a homlokod könnyezve, én megőríztelek fénylő, barna és gombszemű nagyapának, aki megfutotta a maga futását és bátran vállalta a gyávaságát, elmenekült a halálgödör elől. Téged mindenki árulónak titulált és gyávának, de rá sem hederítettél.
Kedves anyai nagyapám! Csak megköszönni tudom a két gyermekem, akiket egyelőre nevelhetek és nem kellett arra a sorsra jutnom, mint a magukat hazafiaknak valló 36 társadnak, akik mag nélkül túrattak be egy közös gödörbe tisztelet nélkül. Én a mai napig megtalálom a sírodat és megemlékezem a tompa puffanásról, mikor is a föld súlya megroppant a koporsód alatt és lőn mélyedés. -
guga
Közösségépítő
Alacsony költségvetésű horrorfilm (74.7MB)
Írta és rendezte ill. forgatta, valamint a zenét választotta kisguga.
Bővebben: link -
guga
Közösségépítő
Igyatok vizet! (43.6MB)
Készítette a kisguga + néhány kockát én is
Bővebben: link
[Szerkesztve] -
guga
Közösségépítő
Emléxem egy piros walkmanja volt, sztereo és Scotch-ot hallgattam rajta, valami halálosan szerelmes voltam bele és simultam hozzá, mint lakmusz papír. Az ismerőseim is körülöttünk forgolódtak, lányokkal táncoltak, hát muszáj volt nekem is tudtukra adni végre nekem is kijutott. A 18 éves szülinapomat ünnepeltem a gyulai művelődési házban. Disco, sör és haverok, mind olyan, akit már rég nem ismerek. Futófény és nikotintól bűzös wc-k. Valahogy úgy éreztem nálam nagyobb nem létezik, persze féltem bemenni a wc-be ahol a brúszli filmek után felajzott környékbeliek lerugdosták a csempét. Az egyik munkatársam egy fotelban ült és sört fogyasztott, szinte kényszeresen kaptam derékon a lányt és kényszeresen vittem ki a lassú számra táncolni, hogy mindenki lássa nekem jutott nőstény, irigykedjenek. Persze a Disco után nem tudom mit kezdek vele, de egyelőre megteszi, hogy az ölembe ül és szorongatom, majd a derekát átölelve a táncparketten forgatom. Nekem is van nőm, egy ideje zavar, hogy mit gondolnak rólam a srácok, az rossz ha nő nélkül látnak, mert szinte mindegyiknek van és mindegyik birtokol.
Nem is tudom miért, de amikor a lány az ölembe ült, valahogy megduzzadt a hímtagom, pedig nem csinált semmit csak ült és ennek ellenére. Szorongattam a derekát esetlenül, hogy lássák a haverok, nekem kijutott, van egy nőstény az ölemben, akivel Disco után nem tudok mit kezdeni. Elengedem és elnézést kérek tőle, hogy magára hagyom egy kicsit, de kikéreczkedtem. Nehezen tudtam pisilni, mert kemény volt a farkam, percekig álltam a piszuár előtt félig részegen. A haverok egyre csak hozták a sört és unicumot. Én egyre részegebb és bátrabb lettem, kerestem egy anyát. A lány mellei közé fúrtam a fejem és lassan forogtunk, elengedtem és az ablakhoz futottam. Félrehúztam a függönyt és hánytam. Három emelet magasból le és eszembe jutott, hogy nemrég ott ahová hullik, mármint le a fűbe, ott nemrég az öcsémmel szartunk együtt éjszaka egy buli után, talán még ott virít. A gondolattól, hogy a saját ürülékemet hányom le, még jobban okádnom kellett. Kis esemény szünet, mikor az ember elveszti az önkontrollját. A zene dübörög és mindenki tódul a ruhatár felé. Valaki vonszol engem is és jólesik a friss levegő. A lányban keresek valami anyai vonást, aki törődik velem és átölel. Teszi a dolgát, felöltöztet és én bátortalanul rákérdezek kísérhetem e hazáig. Egy bizonyos igennel elkapom a csuklóját és magabiztos hímként elindulunk. Mondanivaló egy szál sem, idegesítő ez a csönd, fogom a kezét és keresem a szavakat, amiről fogalmam sincs, hogy mit mondjak neki. Az eszembe sem jutott, hogy Ő lesz az életem párja, főleg így huszonévek után, de kellemesen izgatott a helyzet. Elkísértem és a kapujuk előtt a nyelvemet a szájában megforgattam, úgy ahogy a filmekben láttam. Simogattam a haját és a farát is megfogtam, jó kemény volt nem tagadom és lecsúszott a zipp-zár is mindkettőkön. Ippeg belefelejtkeztünk, mikor is egy ÁZZMEGAZANYÁD-al valaki kiugrott a kapuból egy kapával a kezében és én a nadrágomat felrántva menekülőre fogtam. Egy ideig hallottam a zihálását a hátam mögött, de mivel fiatal voltam és részeg, így nem fogtam fel a veszélyt és nem is érdekelt. Megfordultam és az arcába röhögtem hangosan és fölényesen, persze magamban inkább tudta, hogy kínosan.
Ha nekem most volna egy 16 éves lányom és valaki ugyanolyan tudatlanul gyűrné a kapunk előtt, mint én tettem annak idején, valószínűleg nem kapával mennék, hanem kaszával és levágnám a fejét. Csak most tudatosul bennem, hogy mivel járt egy lánynak akkor a bugyijában turkálni és a tenyerembe fogni a szemérmét érdemtelenül. Nem tudom biztosan de azóta talán gyermekei vannak és rám nem is emlékezik. A helyében én sem emlékeznék, hisz nem kapott tőlem semmit, önző módon kisajátítottam, hogy bizonyíthassam férfiasságomat és a nikotintól barna ujjaimmal végigsimítottam a szőrzetét ott.
Most 37 vagyok, tudom mit s miért, a derekát eltörném egy ilyen 18 évesnek, amelyik álló dákóval közelg egy lányhoz tudatlanul. Nem hinném, hogy volna olyan érzelem, amelyik évekig kitartana és itt kezdődne.
Viszont paradoxon, mert ahhoz, hogy tudjam mérlegelni, előbb át kellett hogy éljem és meg kellett, hogy tegyem. Az viszont, aki ilyen korú, nem hisz nekem, mert Ő még nem tette és nem élte át. Marad a kapa?
Talán egy évvel később egy Orosz nővel táncoltam és forgolódtam a Komló táncparkettjén. Hatalmas mellei voltak és hegyesek a bimbói, halványzöld ruha és kapaszkodtam bele, majd egyszer csak a sok kevert és sör, meg bécsi szelet mind a mellei között kötött ki. Gondoltam is magamban, mi az anyádért kell itt engem csasztuszkázni meg forgatni, úgy kell neked, folyt a törmelék. De a hölgy nem jött zavarba, felcitált a szobájába és kötelezett rá, hogy lezuhanyoztassam. Nincs szebb annál, amikor egy Orosz nő az ember valagát szorongatva szájában a hímtagommal visong. Ez viszont nem igaz, mert van szebb dolog ennél, de egy 19 éves embertől ne várjuk a világ megváltását, elég ha a farkával van elfoglalva.
Várfürdő és két huszonakárhányéves, akiket a víz alatt kell menedzselni. Nem tudom miért állottak velem szóba ott és akkor, de arra biztosan emléxem, hogy az emberi közvetlenség, akkoriban határtalan volt. Egy egész napot töltöttem el velük a gyulai várfürdőben, a víz alatt a bugyijaikat ellopva és a partara kirakva, tetszett nekik, mert mindenki rájuk figyelt. Este aTrabantjukban a gyulai vár mellett, kell é részleteznem. Két nővel lenni fantasztikus dolog, de Trabantban nem.
Napokkal később egy 40 év körüli nő, aki a férjével jött a gyógyüdülőbe, az citált fel a hotel szobájába, amíg a férje kezelésen volt. Rusnyán lihegett a nyakamba de sikerült elélveznem és a hasára folyattam.
Haverokkal rendszeresen meglátogattuk a gyulai várfürdő tetejét, ahol a női zuhanyzó volt és belestünk az ablakon, epekedve néztük, ahogy a nők szappanozták a pinájukat és melleiket. Majd közösen rágyúrtunk a makkra. Addig, amíg egyszer egy hülye szemüveges barom fel nem jött velünk és el nem felejtkezett magáról. A szemüvegét meglátták a szellőzőnyíláson keresztül és elkezdtek visongani a nők. Utána többet senki nem mászott fel a tetőre.
Később a húskombinátban dolgoztunk karbantartóként és az öltözőnk a női öltöző mellett volt. Létránk és fúrónk volt. Egyértelmű volt, hogy reggel hat előtt értünk be és négy után jóval távoztunk. Rengeteg asszony bugyiját és mellét meglestük. Egyszer a takarítónő rám nyitott, látta hogy a létrán állok és egy pici lyukon keresztül a női öltözőbe bámulok. Levágta a helyzetet egyből és közelebb jött, majd megmarkolta a hímtagomat...
A férjével kifelé menet kezet fogtam, Ő volt a portás a kombinátban. Elviccelődtünk és vörösödött a fejem. Ismertem a gyerekeiket a szomszédaikat, de valami nem stimmelt, köztük nem stimmelt.
Eltelt néhány év és egyre kanosabb lettem, szinte mindent és mindenkit meggörgettem, ami az utamba került. A legcsúnyább eset kőbányán egy részeg nő, akivel az avarban forgolódtam és két marokra fogva a fenekét okádtam. Aztán haverral Nyíregyházán, a csajjal hetekkel előtte leleveleztem, hogy megyünk és nem is okozott csalódást. Hajnaltájt a haverom és az én sliccemből előrángatta a kelléket és büszkén vonultunk végig az utcán, vigyorogva.
Hogy miről is akartam beszélni? Arról, hogy mára lehiggadtam, s nem kell senki. Van feleségem és gyönyörű két gyermekem. Mindent, amire szükségem lehet tőlük kapom meg. Soha nem szeretném átélni azt, amit ezekkel az emberekkel átéltem. A bizalom hiánya, hogy máshoz viszik a problémáikat és a vágyaikat, mert nem merik elmondani vagy átélni és elfojtják.
Nem szeretnék kapával rontani senkire, mint ahogy rám is rontottak. Nem szeretném azt tapasztalni, hogy valaki a feleségem fenekét markolássza önfeledten az én önzőségem miatt.
Mind, amit leírtam igaz s megtörtént, hátha neked segít megelőzni a bajt, mielőtt a bíróságon kötnétek ki egy válóper miatt. Elég ha figyelsz és keresed azt, akivel együtt éled az életed holtodig. -
guga
Közösségépítő
Vigyázzunk egy 15 hónapos gyermekre
Az időpont reggel 6:45h-7:45h. Általában 4:30h-kor kelek és fogok neki bokros teendőimnek. Van olyan hajnal/reggel, amikor egy adott konfiguráció hibaelhárításán dolgozom, mert olyankor nincs telefon és nincs szusszanat sem, ami megzavarhatna. Általában mailokra válaszolok, árajánlatokat adok cégeknek, magánszemélyeknek és ilyentájt szoktam a két fő fórumon is válaszolgatni a feltett kérdésekre. Kossuth rádió rullez, nem vihognak egyszerre négyen érthetetlenül és artikulálatlanul az erőltetett poénokon, mint a kereskedelmi adókon szokás. Falurádió, időjárás jelentés Bóna Mártával, s egyszer csak betoppan a nejem a műhelybe, hogy apa megyünk. A nagyobbik fiamnak egy csapd bele az orrtörlőd és már búcsúzunk is. 6:45h van. Beosonok a lakásba, Benjámin az ágyunkon a lábait szétdobva hortyog. Éjféltájt szokott felrinyálni és olyankor anya áthozza a mi ágyunkba és ott alszik ébredésig. Mi pedig nem mert forog, mint a motolla, a lábujjait a fülembe dugja, a kezével közben az anyja hajába kapaszkodik, valahogy álmában is tudja, hogyan szabadítsa fel a helyet maga körül. Most is valahogy úgy fekszik a francia ágyon, hogy rajta kívül oda már senki se férjen. Tétován belépek a konyhába lábujjhegyen és fél füllel azon vagyok, hogy azonnal betömjem a száját egy cumis edemmel, ahogyan Ő nevezi, ha éppen csipa nyitás van és nyöször-nyöször. Leülök a konyha asztalhoz Bibliát olvasni, de elmélyedni nem tudok, fél fülem és agyam a külykön, hogy mikor nyöször-nyöször. Végül aztán mégis belefelejtkezem egy kis ideig, majd egyszer csak a látómezőmben holmi zajtalan tipegés és egy kis nyöször. Már van akkora, hogy magától lemászik az ágyról és mezítláb végigtipeg a konyhakövön. Felkapom és bucizunk egyet, megsimogatom a kobakját, hozzám bújik, de közben keresi az anyját. Mikor rádöbben, hogy nincs itt, akkor egy néhyány perces hiszti, majd ha ló nincs jó a szamár is alapon beéri velem is és újra hozzám buksizik. Egy darabig csönd, majd egy akaratos nyöszörrel követeli a cumis edemet a langyos tejjel. Hanyattvágja magát a párnámon és cuclizik. Épp alkalmas idő a kávé főzésre, de megkönnyebbülve tapasztalom, hogy a nejem már lefőzte, nekem csak meg kell innom. Betelepszem a Benjámin mellé és bekapcsolom a tv-t. Semmi érdekes, vihogás és önfényezés a meghívott vendégek részéről. Nem is azért nézem, mert érdekelne, hanem, mert a langyos tej és a tv hangja a gyerkőcöt visszaaltatja. Erre a célra maximálisan megfelel a tv. Kicsit elszunnyadt és hortyog, gyorsan kiosonok a wc-be, hogy a kv hatásának köszönhetően könnyítsek magamon. De a látóteremben megint valami tipegés és ott áll a wc ajtajában vigyorogva, maga sem érti, hogy én minek ülök itt és nem mozdulva miért nem emelem fel Őt, de azért csak vigyorog, majd beljebb lép. Na ettől féltem, mit mondjak neki, hogy menjen ha éppen hozzám ragaszkodni kíván, de közben könnyítenék magamon s fel nem ugorhatok. Szerencsére feltalálja magát és egy kék törölközőt magára borítva tovább sétál, majd hallom, hogy valamit leemel az asztalról. A nagyobbik fiam hagyott ott az asztalon egy fél pohár vizet. S miközben a wc-ről nem mozdulhatok, türelmesen végighallgatom, hogy kiöntözi a konyhakőre, majd szépen hanyatt esik a mezítelen lábával és koccan a feje a konyhakövön. Sírás és visongás, mese nincs, felpattanok a még be nem fejezett művelet közben, sem törlés, sem lehúzás, sem gondolkodás. Magamra rántom az alsót és futás, megvan, felkapom és bucizás. Megnyugszik, visszafektetem, tejcsite, hortyogás, navégre. Megyek befejezem, de két lépés után már hallom, hogy nyikorog az ágyunk és lép le a szőnyegre. Valahogy ráérzett, hogy otthagytam. Újra kéredzkedik egy kicsit bucizni, felemelem és közben érzem, de jó lenne legalább a fenekem megmosni, de erre jelenleg nincs mód. Na most nem hiányozna egy több napos menetelés a sivatagban. Leteszem az ágyra, betakarom és futok ki a fürdőszobába, hogy megmossam a hátsómat. Még be sem fejeztem, amikor egy bizonytalan tipegés a látóteremben elbizonytalanít, hogy nekem hátsót mosni muszáj. Gyorsan lemosom a kezem alaposan, mert már rángatja a nadrágom és visong, hogy emeljem fel. Szerencsére már nem olyan kényelmetlen érzés, sikerült lemosnom magam, bemegyek vele a szobába és lefekszem a szőnyegre. Tapasztalatból már tudom, hogy ilyenkor elcsöndesedik és elkezd játszani valamivel folyamatosan, vagy ideadja nekem. Közben hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó és a nejem rohan a wc-re, mert kb. 1 órát volt úton a reggeli forgalomban a nagyobbik gyerekkel és közben Őt is elővette a szükség. De egy szigorú bazdmeg nem tudod lehúzni magad utánnal kifordult a wc-ből és nekem pedig már nem volt erőm mentegetődzni, hogy a gyerek...és közben elfelejtettem, sőt be sem fejeztem, s ha lehetne még visszaülnék egy negyed órácskára melegíteni az ülőkét. De attól félek, hogy valami bizonytalan tipegés a látóteremben hirtelen szándék és irányváltásra kényszerítene, ezért elhalasztom a dolgot estére, mikor is mindenki kidől.
[Szerkesztve] -
guga
Közösségépítő
-
guga
Közösségépítő
Kispest, Kossuth tér, 50-es villamos. Kinyílik az ajtó és abban a pillanatban bevágódik az álló utasok lábai közé egy macska, menekült és kapóra jött neki a hirtelen kinyíló ajtó, ami mögött biztonságot sejtett, tévedett. Szakadó eső, pára és izzadtság, fülledt s nyirkos, elhasznált levegő a villamoson, az ablakokon elmaszatolt firkák. S egy macska csatakosan, a jobb hátsó lába ketté törve, nyílt törés, már meg van feketedve, a mancsa sárosan fityeg, a fehér inak és a bőr tartja össze. Megijed, rálép a csonkra és virnyákolva felugrik fájdalmában, a dühtől és az elviselhetetlen fájdalomtól forog a szeme és belekap az emberek lábába, bele mélyeszti a körmét, és harap. Nem tud lenyugodni, mert az emberek össze-vissza ugrálnak, menekülnek a megvadult macska elől. Az zihál, kapkodja a levegőt és nem tudja kontrollálni a helyzetét, véletlenül újra a csonkra lép és újra a levegőbe veti magát s közben sikoltozik félelmében. Valaki megnyomta a vészcsengőt, de éppen beértünk a következő megállóba, az egyik sarokból, ahonnan az emberek kimenekültek, oda menekült a macska és behúzódva a szegletbe próbált levegőhöz jutni, a törött lábát a lehető legjobban elemelve a földtől. Iskolások szálltak fel, hátukon táska, fiúk, lányok és hangosan zsibogtak. Nééééééééézd cica, örült meg az egyik lány, de egy megtermett férfi ráüvöltött, hogy hagyd, mert veszélyes. Mindenki a villamosvezetőre várt. Közben a macska is levegőhöz jutott és maradt ideje rá, hogy felmérje a helyzetét. Ekkor egy férfi odalépett és egy hatalmasat rúgott az oldalába, a macska felnyögött és a nyitott ajtó elé penderült. Onnan egy újabb rúgással a vizes fűbe. A villamosvezető akkor érhetett ahhoz a kocsihoz, mert hátulról sipogás hallatszott az emberek közül és nyilván tájékoztatták a kialakult helyzetről. Majd odaért az ajtó elé és kérdőn benézett, mi történt itt? Röviden vázolták a történteket páran, majd mivel a probléma elhárult, visszaült a helyére és bemondta a mikrofonba, hogy a villamos tovább közlekedik, az ajtók záródnak, kérem vigyázzanak.
-
guga
Közösségépítő
A fotót tegnap készítettem egy TI4200-es kártyáról, melynek a gyári hűtése behalt és a bordára hurkakötöző madzaggal felerősítettek egy 8cm-es rendszerventillátort.
Bővebben: link
-
guga
Közösségépítő
Nemrég járt nálam egy profi webdesigner, aki tényleg ebből él. Nem tudtam róla, hogy az a munkája. Alkatrészért jött hozzám és dumáltunk menetközben. Azt mondja eccercsak, hogy tudnék adni egy névjegykártyát? Mondom nem, mert én szájról-szájra terjedek, nem flancoskodok névjegykártyával, az a pancseroknak való akik nem jutnak egyről a kettőre és mindenki orra alá odadugják a tulicsilit, hogy Ő milyen fontos engíner és logisztikai tököm tuggya mivel van kiképezve, közben az apja a mai napig lovas kocsin hordja a környéken a tehéntrágyát és reggelente azzal hozza be a fiát, mert nincs pénze buszra.
N/A meg mondom neki, van az internet és ott a gugaponthu, ez betett neki. Úgy elkezdett röhögni, hogy majdnem lefordult a székről. Kérdem mi baj, félrenyelted a nyálad? Asszongya a lelkem, hogy az a weblap egyáltalán nem szép, de kifejezetten csúnya. De annyit elárult, hogy a célnak az átlagnál jobban megfelel, mert informatív, látszik, hogy nemhagyok kiskaput a tévedéseknek...enpera, utána még dumáltunk róla, hogy Ő is szívesen elvállalná akár ingyen is, mert tetszik neki és yóó sokat röhögött már a poénokon, meg milyen hülyék vagyunk.
Megköszöntem neki a segítőkészségét és közöltem vele, hogy vállalom a weblapom esetlenségét, mert addig legalább nem néznek rám föl és nem lesz olyan, mint a dunapláza, csillogás, fény és tartalom frei...enpera. -
guga
Közösségépítő
Mai friss élmény a túlzsúfolt piacon.
Jól szituált és kellemes benyomást keltő 40-es házaspár és a tizenéves leánka, ippeg domborodó félben, odaértem melléjük és az anya mosolygósra fogva kérdezte a lánkát, hogy mit vettél Renátácskám? A kérdést azért intézte hozzá, mert a leánka ippeg a zsebébe nyúlt, hogy eldicsekedjék a bent lapulóval. Utána a lánka megrázta a fejét, hogy nem vettem semmit.....Már vagy két lépésre elhagytam Űket, amikor az anya újra kérdezte: mit loptál Renátácskám? A leánka a zsebéből mobiltelefont és pénztárcát emelt ki és adta át az anyjának. Az apa elismerően biccentett. Erre a párbeszédre rajtam kívül senki sem figyelt fel, vagy ha igen, akkor írja ide a folytatását.
Hja nem, nem abból az embercsoportból, még mielőtt szólásra nyílna a szájad. Ippeg ellenkezőleg, pont olyan, akinek átadnád az ülőhelyed és mélyen meghajolnál előtte.
-
guga
Közösségépítő
Hja, ma reggel végigcsináltam egy érdekes kísérletet
A biztonság kedvéért PI. cuccokkal, mert elég kétséges volt a kimenetele. A lényeg, hogy kötöttem egy fogadást. Miszerint ha menetközben (működés közben) kiveszem a processzort és a ramot, akkor a monitoron nem sötétség lesz, hanem a vga kártya ramjában eltárolt utolsó információt fogjuk látni.
PI. 166MMX-et bebootoltattam egy Linuxos floppy lemezzel és óvatosan kivettem a foglalatból elébb a 32mb-os sd ramot, vigyázva rá, hogy egyenesen felfele vegyem ki, nehogy összezárjak két lábat és elfüstöljön. Nem egy nagy érték, de ezt nagyobb gépen kell majd előadjam a srácnak, ami nem az enyém, hanem az övé, és ha bármi gáz van, akkor azt nekem kell kifizetni.
A ram kijött a slotból és a kurzor még mindig villogott a monitoron...enpera. Ezzel az erővel ha csak 1db processzorunk és ramunk van, de 10db egyforma gépünk, akkor mindegyiket be lehetne kapcsolni és utána kivenni a ramot és a procit, majd betenni egyenként a másik kilencbe
Hja végül a procit is sikerült kiemelnem anélkül, hogy kárt tettem volna bármiben...enpera, ha lehet N/E csináljátok utánam. Max. ilyen kis kaliberű konfigon és védőszemüveg használata mellett. Edo ramos konfiggal nem érdemes kísérletezni, mert ott elég kellemetlen a ram kiemelése üzem közben.
Egyszer egy srác beállított hozzám, hogy nézzem meg mi a baja a gépének, mert be sem tudja kapcsolni.
Kinyitottam a fekvő AT-s ház fedelét és rögtön láttam a megégett edo ram foglalatot, kérdezem azmijaz...enpera. Erre aszongya, hogy csak berakta a ramot és szikrázott meg füstölt egyet. Bővíteni akarta a gépét + 16mb edo rammal és bekapcsolt állapotban rakta be és pattintotta a helyére, hogy a bootképernyőn meg tudja nézni, ahogy hozzászámolja a ramokat pluszban a gép.
Annak a lapnak szia volt szerencsére az összes többi alkatrész épségben átvészelte eme próbatételt. -
guga
Közösségépítő
Ma reggel kidobtam az összes Omega lemezemet és kazettámat, részemről leírták magukat, hogy nem tudnak egy kib. koncertet megrendezni tűzijáték nélkül. Itt lakok a stadiontól néhány lépésre, már megszoktam ha egy-két hacacárés lagzi után nyomatják a puccos tűzijátékot én meg hirtelen menekülőre fogom, mert úgy ébredek.
De ez a tegnap esti mindenen túltett. Hat alkalommal álltak neki a tűzijátéknak omegáék. Olyan égzengés volt, hogy remegett az ágy. Van egy 8 és egy másféléves fiam, a kisebbik minden alkalommal felriadt és nem győztük lenyugtatni, olyan halálfélelme volt.
Ennyi, nem ragozom tovább, omegáék meg kapják be, egy csoffadt petróleumlámpát nem tudnak már elénekelni égzengés nélkül. Egész zuglót felébresztették csak, mert nekik ahhoz volt kedvük. -
guga
Közösségépítő
BP. XIV. Gizella út 34.
Egyéb elérhetőségek az adataimnál (TELEFON!!!)
Egyetlen kérdésre sem válaszolok akinek kell valami, jöjjön el és vigye ingyen, persze ha hoz néhány túrórudit, nem jövünk zavarba
Bővebben: link -
guga
Közösségépítő
Hogy az emberek mennyire bíznak a saját sekélyes tudásukban, azt a következő példa nagyon jól jellemzi. Egy középkorú ember behozott hozzám egy gépet, hogy vessek rá egy pillantást. Még mielőtt nyikkanhattam volna akár egyet is, sietett előre kijelenteni, hogy Ő bizony már több gépet is összerakot blábláblá...enpera. Széles mozdulatokkal gesztikulálva igyekezett bizonyítani, hogy ez sem az Ő hibája, szerinte eleve hibás alaplapot adtak el neki és már napok óta küszködik vele, s többen is megnézték az ismerősei közül, de nem jöttek rá a hibájára. Mondtam neki hagyja itt és holnapra kész lesz. Mikor a tudatlanság baromi nagy akaraterővel párosul, akkor jobbnak látom ha egyedül látok neki szétszerelni a gépet és csöndben dolgozva rendbeszedni. Tapasztalatból tudom, hogy ha engedem neki, hogy ittmaradjon, engem ugyan nem hagy dolgozni, de Ő meg nem ért semmit hiába kérdez.
A hibajelenség, amit vázolt, hogy a 2500+ Bartont beletéve nem bírta beállítani a helyes órajelet, a gép folyamatosan újraindult és minden beállítást elfelejtett, valamint a win telepítése sorozatosan kifagyott. Én meg mikor megláttam, hogy mi a hiba, majdnem seggre ültem. Ilyen durva hibát a gép összerakásánál ritkán követ el ember.
Az alaplap Abit KD7, a processzor Barton 2500+, gyakorlatilag mindennek le kellett volna égnie a logika szerint és csak hamunak kellett volna az alaplap helyén lenni.
Az alaplap egyik sarka és három áramkör egy smd kondival be lett szerelve a cd rom és az 5.25-ös beépítő keret közé. Gyakorlatilag egy szünetmentes zárlatot biztosítva ezzel. A belső képen jól látszódik, hogy a cd rom milyen szépen fekszik fel az egyik smd kondira.
Bővebben: link
Bővebben: link -
guga
Közösségépítő
Ennyire tisztán ritkán szoktam álmodni, volt már néhány, aminek a tartalma meghatározó volt számomra és a jövőmre/jövőnkre tekintettel. Először azt hittem, hogy az álom csak egy érdekes jelenet és semmi több, de az utolsó mondatok felébresztettek. Ezüst színű vonathoz rohantunk a nagyobbik fiammal, megviselt vonat volt és könyörtelen tekintetű kalauz tartotta a szájához a sípot. Magában már ötször megfújta, de rimánkodtam neki, hogy adjon még pár másodpercet, amíg a fiammal elérjük az ajtót. Azt is tudtam, hogy ha fellépek a vonatra, az azonnal el fog indulni. Végtelennek tűnt az idő, valahogy nem akaródzott odaérni a vonathoz. Az valahol a tudatomban megjelent, hogy a vonaton már vannak néhányan, tudtam, hogy hol a helyem, a második kocsiban és oda igyekeztem. Még mielőtt az ajtót elértem volna, megláttam, hogy hatalmas nagy tömeg tart a vonat oldalához s mindenki fehér ruhában. Csak én hittem azt, hogy a vonat nem fog megvárni engem s ezért magamban viaskodva és küszködve futottam, hogy elérjem. De valójában a vonat várt, éppen várt és még nagyon sokáig várt másokra is, a tömegre. Mivel már volt időm így másra kezdtem el figyelni. Egy idősebb arab nő árult valamit, az Ő hangját hallottam. Kérdezték tőle, hogy mi az, amit árul. Csontokat árult, egy gyereknek a csontjait, a bőre, mint egy múmiának rá volt aszalódva a csontjaira, a föld alól vették ki. Akik kérdezték mondták neki, hogy értéktelen magában a gyerek csontja. Erre azt válaszolta, hogy ott van az enyém is. De akkor már éreztem, hogy az arab nő hangja az enyém, ezeket én válaszoltam csak nem tudom kinek. Forgattam az összefonódott csontvázakat, rajtuk a bőr és az egyik az enyém volt. A két csontváz között egy kígyó, akkora kígyó volt, hogy körbetekeredett a váza a két testen és a feje lapos, de csak a kígyó váza és a rámumifikálódott bőre. A földből vették ki. Felugrottam, de már nem álmomban, hanem valójában. Mi szükség volt erre? Kapkodtam a lélegzetemet és a lábam görcsbe állt, alig bírtam talpra állni. Becsuktam a szoba ajtaját, hogy ne zavarjam a nejem és a gyerekek pihenését. Hajnal van és én ébren. Aludni már nem fogok, azon gondolkodom mit is jelent ez. Akkor villant be az álmom többi része, ahogy utaztunk a hosszú és megviselt, ezüst színű vonattal. Gyönyörű helyeken jártunk, egy hatalmas hegy alá ment be az útja és meredeken ment fel, ember meg sem gondolhatja azt, mekkora hegy volt az és milyen meredeken ment benne az alagút. De volt a vonatban erő és nem állt meg, nem zuhant vissza. Sétáltam egy tóparton és érdekes dolgokat láttam. A vízen egy teknősbéka világoszöld makettje úszott. Szép volt a tó és érdekes a benne lévő dísz is. Találtam egy könyvet, belelapoztam. Egy ismerősöm élete volt benne. Olvastam a múltját és olvastam a jövőjét. Jelenleg egyedül él, nemrég hagyta el a barátnője, aki nagyon fontos volt neki. De a jövőjében már ott van, ahogy egy naptárba feljegyzi, hogy a feleségével mikor kell menni a kórházba szülni. Gondosan számon tartja a napokat és ügyel a feleségére. Mosolygok rajta, mert átérzem a jelenlegi elkeseredettségét és kiúttalanságát, de egyúttal én már látom, hogy nem lesz elveszett ember, mert amit most elveszített, ahelyett sokkal jobbat fog kapni és kitölti az életét. Ez velem is pont így esett meg. Együtt éltem egy lánnyal négy évig és azt hittem soha nem lesz vége. De egy napon elhagyott. Akkor nehezen viseltem, napokig ki sem mozdultam a lakásból, közel voltam hozzá, hogy kórházba kerüljek, annyira megviselt a lelketlensége és ráadásul mindenkinek panaszoltam, mekkora fájdalom ért engem és egyetlen ember sem akadt, aki lehordott volna a sárga földig, hogy szedjem össze magamat, hanem mindenki biztosított az együttérzéséről és simogatta a buksimat, hogy igen igazad van és a másik tényleg mekkora tetű. Utólag viszont visszagondolva azt mondom, hogy mekkora szerencse volt, hogy elhagyott. Keserves időszak jött utána és nehezen bírtam talpra állni, de megérte. A jelenlegi családom kárpótolt mindenért.
32. Préd 9,11
Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.
Egyszer azt is olvastam, csak most nem találom, hogy boldog ember az, akinek Isten társat szerez. Miért van ez így? Mert ha az ember a maga megelégedettségére keres magának társat, akkor miután összekerültek kell neki kitapasztalnia, hogy vajon mellé való asszony e, bírja a sarat vagy elmenekül ha eljönnek a megszorongattatás napjai? Nekem Isten adott mellém asszonyt és a megszorongattatás idején mellettem maradt és kitartott velem. Isten ismeri a lelkemet és ismeri a feleségem lelkét is, Ő tudja a legjobban, hogy ki ki mellé való és kivel érzi magát jól.
Mikor Jeremiás félt az emberektől és megrettent, mert Isten elküldte Őt hirdetni az Evangéliumot, akkor Isten így válaszolt neki.
1. Jer 1,5
Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
Ez nem csak Jeremiásra nézve igaz, hanem minden teremtett emberre. Állok a konyhában és kortyolom a kávémat, előttem az ismerősöm arca és elégedetten gondolok rá, mert biztos kezekben van a sorsa, Isten asszonyt fog mellé rendelni és családja lesz neki és kiteljesedik velük az élete, akár csak nekem. Érdekes, hogy a napokban mondta nekem, hogy meg kellene nősülnie, azt vette a fejébe. Erre elmeséltem neki, hogy én mikor jutottam erre a döntésre és mikor éreztem késztetést. Villanyszámlás voltam és nagyon magányos. Jártam a lépcsőházakat, becsengettem és minden feltáruló ajtó mögött családok éltek, hangos gyerekzsivaj, rántott hús és mosópor illata lengte be Őket. Irigyeltem azokat az embereket és lelkem mélyén fájdalom volt, hogy talán nekem soha nem lesz ilyenben részem. Az ember nem tud reálisan gondolkodni és nyugodtan kivárni a sorsát ha éppen keserűség honol a lelkén.
Aztán eszembe jutott a kígyó, a gyerekem a testem és minden megint. Tudtam miért történt és miért álmodtam ezt. Utoljára mikor kígyóról álmodtam az az volt, hogy fentről esett le a kígyó az égből és pont mellém, megrettentem és halálra váltan álltam. Éreztem, hogy nem tudok elbánni vele, mert nálam sokkal hatalmasabb. De leesett az égből egy fekete könyv és megszólalt, hogy maradj nyugodtan, az én szülöttem elpusztítja majd. És kinyílt a kis fekete könyv, kilépett belőle valami apró, amit nem tudtam azonosítani. Nem volt teste, de mégis ott volt és felfalta a kígyót, eltaposta undorral. Csak az érzések maradtak meg az álom után, de őrzöm a mai napig. S most megint kígyó, ráadásul olyan, mint ha végleges állapotot sugallna, de tudom, hogy ez csak figyelmeztetés. Isten nem hagy el, minden esetben gondoskodik róla, hogy visszatereljen. Az ilyen álmokkal, amik nyomot hagynak az emberben, nyugtalanítják és gondolkodásra késztetik, azt a célt szolgálja, hogy újra forduljunk hozzá. Nemrég megkérdeztem a lelkészt, hogy miért álmodom ezeket? Azt válaszolta, hogy régebben, amíg nem volt Biblia, azaz nem volt leírva Isten akarata és szíve, addig sokféle módon jelentette ki magát az embereknek, kinek-kinek egyénisége szerint. Az egyik legismertebb az József volt, aki rabszolgaként került Egyiptomba, majd a Fáraó jobbkeze lett belőle.
De manapság, hogy már van Biblia és mégsem veszem kézbe, mert éppen úgy gondolom vagy olyan hangulatom van, vagy nincsen kedvem, Isten akkor sem hagy magamra. Mostanában egyáltalán nem lelki emberként élek, hanem nagyon is testi emberként.
1. Jób 5,17
Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
78. 1Pt 4,17
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten Evangyéliomának?
Istennek szándéka van velem, benne vagyok a tervében. Az én életemen keresztül szeretne magának megnyerni másokat is, akik a környezetemben élnek. De ha én annak ellenére, hogy megismertem Őt és az igazságát és mégis azzal töltöm a napjaimat, hogy magamat és az én igazságomat mutassam meg másoknak, hogy engem tiszteljenek, akkor képmutató vagyok. Képmutató, mert a saját képemet mutogatom, ez ilyen egyszerű. -
guga
Közösségépítő
''A +TV ugye azt jelenti hogy tuneres, nem azt, hogy TV-out ??''
Inkább elmesélek egy történetet
Még villanyszámlásodikos koromban, mikor róttam a Havanna lakótelepi 10 emeletesek lépcsőit és ajtóról, ajtóra szálltam, mint a méhecske virágról-virágra. Az ELMŰ igazgatója szorgos kis méheknek nevezett bennünket, akik begyűjtik a nektárcseppeket. Minden lépcsőháznak sajátságos szaga volt, attól függ kik lakták zömében. Volt ahol állandóan friss levegő volt, mert tiszta volt, tele növényekkel és állandóan szellőztettek. Volt ahol sötétség honolt, mert arra vártak, hogy az ingatlankezelő festesse ki a lépcsőházukat, a sarokba oda volt pisálva, a linóleum csikkek nyomát őrizte és a lift a végtelenségig össze volt firkálva. Akkoriban kaptam rá arra, hogy a lépcsőházakból elhozzam azokat a kifüggesztett írásokat, amiket az emberek felindultságukban egymásnak címeztek. Olyanok, hogy: „Aki a liftet rongálja az menjen a kurva anyjába! Nem firkálásra való!!! A rendre pedáds légy!!! Bővebben: link
Ehhez hasonló pedagógiai érzékkel sűrűn átitatott üzenetek sora lapul még a tarsolyomban.
Róttam a lépcsőket rendületlenül, kettesével szedve a lépcsőfokokat. A barna színű egyenajtók mögül más-más világ tárult fel. Némelyik rántott hús és mosópor illatával elegy gyerekektől zajos, határozott és kövér matróna lakása volt, ahol a férfi embert soha nem lehetett látni vagy ha csak egy pillanatra is, akkor a fotelből hátrafordulva, de a sörét egy pillanatig le sem téve, az asszony volt az úr. Ő köszöntött és Ő kérdezett, Ő fizetett és Ő rakta el a visszajárót. Ilyenféle teremtésekből rengeteg élt a lakótelepeken, akik a csekkek hadával küzdöttek nap, mint nap és mégis a felszínen maradtak, a gyerekeik is nőttek, a férjeik is söröztek és minden hétvégén rántott hús. Másik ajtó mögül a néma csönd és csak szöszmötölés, bizalmatlankodó hunyorgatás a félhomályban a csekkre, hogy maga is meg tudjon róla győződni hisz a hallása már nem tökéletes. Kuporgatott papírpénzek gondosan előre kikészítve, mert már számon tartotta a napját, hogy jövök, ne érje meglepetésként, fontos számára a kötelezettségek teljesítése. Egyedül élő öreg nénik őzikék nélkül, a lakásukból az öregség illata, a beletörődés árad. Nem törődik velük senki, nem szól hozzájuk senki, nem néz rájuk senki, mégis minden reggel ott tömörülnek a pénztáraknál a sorban és ingerkednek, hogy kivegyék még a részüket, a napi sorozatok mellé jól jön egy kis civakodás, addig sem alvad a vér. Az ritkán nyíló ajtók szintén más világ, akár egy idegen bolygó. Az a mögött élő emberek nem a földön járnak, ha becsengetsz, résnyire nyitják, a fejüket félrefordítva, hogy mindkét szemükkel lássanak a támadt résen, szigorúan sziszegik, hogy csekket. A kijelentő mondat egyben parancsoló hangnemet is takar. Amint átveszi már csukja is és a belülről kiszűrődő méltatlankodásokból, mint amikor a méhkasba idegen darázs száll, lehet tudni, hogy élnek, életben vannak, de nem ebben. Egy barátom mesélte egyszer, hogy figyeljem meg, ki hogy nyit ajtót. Az az ember, aki őszinte, az szélesre tárja előttem és maga elé engedve beinvitál, akinek sok takargatni valója van, az pedig csak kiles az ajtó mögül és már csukná is be, hogy ne zavard. Aztán vannak a királyok, akik fényesen élnek és tényleg királyok módjára. Az ajtajukat lecserélik drága és mutatós, cirádás darabra, rajta aranyszínű kukucs nyílással, ezzel is jelezve, hogy az Ő életük nem oly szürke, mint a barna ajtók mögött élő embereké. Vidáman és büszkén nyitják az ajtót, minden tiszta és márvány, az asszonyaik tudomást sem véve a külvilágról félmeztelenül grasszálnak a lakásban, nem kapják a szájuk elé a kezüket egy halk sikoly kíséretében, ez az egész része a fuxx-nak. Magamutogatás, akár a ház előtt parkoló autó, a szobából kiszűrődő Charlie sörízű hangja két dupla whiskey után, a vastag nyaklánc, a vastag jatt, hogy tudatosuljon benned nyomatékosan, élni tudni kell. Vannak nagyon büdös lakások, ahol nem érdemes levegőt venni ha beinvitálnak. Cigaretta, ital, mosatlan, mosdatlan arcok elhasznált ruhákban, amit soha nem vesznek le magukról. Erőltetetten közvetlenek, ezzel akarják leplezni a nyitott ajtón beszűrődő fény által megvilágított koszt a padlón, természetesen kutyájuk is van. Érdekes, ez a saját megfigyelésem és rendre így van, hogy ahol mocskosan élnek az emberek, ott mindig van kutya is. Valahogy nem bírják kutya nélkül. Idétlenül nevetnek, ahogy az előszobában esetlenkednek a felboruló sörösüvegek között és egy jaj nem figyeltemmel elrendezik, majd hozzák a valahonnan előkotort pénzt. A pénzzel sosem volt bajom, bátran állíthatom, hogy én és egy kollégám kerestük a legtöbbet az összes számlás között. Néha együtt dolgoztunk és közösen jártunk be területeket, amiket helyettesítésként bevállaltunk a sajátunk mellé. A magunk területének a beszedettsége mindig 90% fölötti volt. A munkánkat alaposan és vidáman végeztük. Hallgattunk az igazgatóra, aki maga is villanyszámlásként kezdte az Elektromos Műveknél. Azt vallotta és tanította, hogy udvariasnak lenni és mosolyogni nem kerül pénzbe, ellenben annál többet lehet vele keresni. Negyvenen dolgoztunk azon a kirendeltségen, a többiek általában a dohányzó helységbe behúzódva basszamegoztak és keresztbe tett lábakkal, fennhéjázva szapulták a fogyasztókat, hogy ez mekkora ökör, az meg milyen seggfej. Mi pedig megjöttünk, leadtuk a munkát, felvettük a magunkét és a helyettesítéseket és máris elviharoztunk, ha valamit mondtak nem méltatlankodtunk soha, hanem végrehajtottuk. Én a mai napig azt vallom, hogy ha valakinek egy munka teher és attól életunt, valamint nyögve várja a szombatot, akkor inkább ne csinálja. Rossz annak, akit kiszolgál és saját magának is csak bosszankodást okoz. Az azért dolgozok, hogy legyen mit ennem és azért eszem, hogy tudjak dolgozni elv a legrosszabb, hisz valamiből élni kell, teszi mellé nyomatékosan. Inkább ne, sok ilyet látunk a pénztárakban ülve, hogy legszívesebben a pokolba kívánná a napot, amikor megszületett és engem is, amiért sorba álltam és pont nála. Felsóhajt ha kimehet egy cigarettára, felszabadul ha kilép a munkahelyének ajtaján, szolgája a pénznek. Ha többet kereshet korábban is felkel, ha többet kereshet, akkor tovább is marad, egy kicsivel több pénzért bármit megtesz, de nem élvezettel. Inkább ne, van erre is megoldás, bátorság. A sopánkodás és siránkozás, jajongás, karoknak széttárása csak időpocsékolás. Helyette keresd meg, hogy mi lenne az, amit szívedből csinálnál és teljes odaadással, mi lenne az amiben kiteljesülnél. Nemrég a nejemmel beszélgettünk erről és megállapította, hogy bizony van olyan ember, aki tétlen ha nem mondják meg neki mit kell csinálni. Van aki nem szeret döntéseket hozni, hanem másra hárítja a felelősséget.
Sok ilyet raktak utcára, azok akik döntést hoztak helyettük. Egyszer az én sorsom felől is döntöttek és én is az utcára kerültem. Utána eldöntöttem, hogy ez soha többet nem fordulhat elő, szóval fel a fejjel, ha én is élek még és tudok őszintén nevetni a keserű pillanatok ellenére is, akkor megy az neked is, mert ez nem képességtől és iskolázottságtól függ.
Atyaég de elkanyarodtam a tvout problémától. Szóval csak annyit szerettem volna mondani, hogy akárhányszor kimondtam egy összeget, mondjuk 1725. Mennyi? 1425? Vagy 854 lesz kérem és tartottam a csekket a kezemben elé, még ha látta is de rákérdezett, hogy mennyi? 817? Vagy ha az ajtó kinyílt, de a rács zárva maradt és azon keresztül közvetítettem az összeget, hogy kézcsók 369 Ft lesz, akkor visszakérdezett, hogy mennyit mondott, százmennyi, mennyi? Egyetlen egyszer sem fordult elő az, hogy valaki tévedésből nagyobb összeget kérdezett volna vissza, mint amennyit mondtam. Még ha nem is hallotta rendesen, mert éppen akkor csapódott be egy ajtó, akkor is rendre alacsonyabb összeget kérdezett.
[Szerkesztve] -
guga
Közösségépítő
Most hajnalban befejeztem a gugazin 3. számának a vezércikkét.
Elsőként tesztelhetitek:
Agárverseny
Az első részben arról írtam, hogy miként vásároljunk számítógépet, a második részben pedig arról, hogy hogyan rakjuk össze. Természetesen, mint a soron következő rész is, nem kötelező érvényű senkire nézve sem, inkább csak egy ajánlás, ami mások által átélt hibákra épül.
Egyik nap azt a kérdést tettem fel egy közeli barátomnak, hogy ha van 5db almája, amiből az első tökéletes szemre és ízlelésre is kifogástalan, a másodikat megcsúfítja egy többed napos, megfeketült borsónyi pötty, a harmadiknak fakó a fénye és kissé fonnyad a bőre, a negyediknek hiányzik egy darab az oldalából és megvan sárgulva, az ötödik pedig már félig poshadt. Melyiket választaná?
Az elsőt, válaszolta rá határozottan.
Egyik nap a Jó Hír Misszió lelkésze elmesélte, hogy ketten voltak fiú testvérek, és ha vasárnaponként az édesanyjuktól kaptak 5-5db almát, akkor A bátyja mohón nekilátott felhabzsolni a legszebbel kezdve. Ő pedig félrevonult a szobájába és tiszta kendővel kifényesítette mindegyiket és szépen leült megenni. Minden esetben a legcsúnyább almával kezdte és a legszebbet pedig későbbre hagyta. Utólag rájött, hogy Ő minden esetben rossz almát evett a többi almához képest, a bátyja pedig állandóan csak szép almákat evett hisz, ami éppen soron következett, a többihez képest az volt a legszebb.
Az én nagymamám is ha a család együtt ebédelt vasárnap, akkor hiába ajánlgatták neki, hogy mama tessék szedni. Ő csak megrázta a fejét és annyit mondott, hagyd csak Marikám, nekem az is jó lesz, amit az unokák meghagynak. S valóban, amit a 7 unoka otthagyott a tányéron, azt Ő összeöntötte egy tányérba és félrevonult a konyhába egyedül, hogy megegye. Átélte mindkét világháborút, azt hiszem ennek köszönhetően gondolkodott így.
S, hogy ennek mi köze a számítástechnikához? Rögtön kiderül
Mindenkinek van egy olyan álma, hogy életében legalább egyszer egy olyan számítógép konfigurációt birtokolhasson, ami minden tekintetben megfelel az aktuális csúcskonfignak. Én is átéltem ezt az érzést. Hozzájutottam egy MSI dual alaplaphoz és hozzá 2db IP III. 1GHz-es procit is sikerült szereznem, minden nap kibontottam a dobozából és már alig vártam, hogy be tudjam üzemelni. Két hét kellett hozzá, hogy sikerüljön memóriát és vga kártyát vásárolnom. Egy Asus Gef2 MX400 64mb-ot tudtam, akkor megfizetni, GTS-re már nem futotta, de így is elmondhattam magamról, hogy nincs miért szégyenkeznem, mert a gépem mindennel meg tud birkózni. Akkoriban még nem dolgoztam aktívan a számítástechnikai piacon, csak érdekelt. Eltelt nagyjából egy hét és a lelkesedés a gépem iránt alább hagyott, már nem töltött el örömmel ha bekapcsoltam és nem élveztem a gyorsaságát a régi gépemhez képest. Rájöttem, hogy ugyanazt csinálom ezzel a géppel is, mint a régivel. Az igényeim a számítógéppel szemben nem változtak, csak maga a gép. Interneteztem, leveleztem, szövegszerkesztőt használtam, filmeket néztem, fotó programokat, zeneszerkesztőt és néha játékokat futtattam rajta. Hiába lett álomgépem és gyors konfigom, nem jutottam előrébb, hisz nem volt rá szükségem, csak a tudat s a büszkeség. Mivel megszerettem a dual alaplapot, így ugyan gyorsan eladtam az MSI alaplapomat a processzorokkal egy tervező srácnak (Ő legalább tényleg hasznát vette), de rögtön vásároltam magamnak egy Abit BP6 alaplapot 2db 533MHz-es Celeronnal. Egyedül a vga kártyámat tartottam meg, mert úgy gondoltam, hogy vga téren felesleges visszalépnem, így is elég hamar elértéktelenedik. Nagyon sokáig használtam ezt a gépemet és nem találtam rá okot, hogy fejlesszem. Volt egy Enermax tápom hozzá, 2 x 256mb sd ramom, a Celeron processzorokon 2db hatalmas passzív rézhűtés. Használtam és elégedett voltam, a mai napig ezt használnám ha közben nem értéktelenedett volna el teljesen, nem lett volna számítástechnikai cégünk és nem lett volna szükség olyan gépekre, amik a nap 24 órájában működnek, ezért arra kellett váltanom, azaz olyan gépekre és alkatrészekre, amik 100%-ig üzembiztosak, ill. egy notebookot.
Érdekes, megfigyeltem azokat az embereket a környezetemben, akik a számítástechnikában dolgoznak, mint üzlet tulajdonosok vagy csak alkalmazottak, de bőven volna pénzük megvásárolni a legdrágább alkatrészeket, ennek ellenére mégsem teszik. Ha megjelenik a legnagyobb teljesítményű processzor vagy vga kártya, nem dobban meg a szívük és nem ugranak rá azonnal, megkockáztatva azzal, hogy megboruljon a családi kassza. Az egyik nagyker tulajdonosának például a mai napig egy PII. at/atx-es számítógépe van az otthonában. Annak idején megvásárolta egy W98-as operációs rendszerrel office munkákra és azóta is hibátlanul üzemelteti. Erről a gépről jut eszembe, hogy van egy építési vállalkozó ismerősöm, aki a mai napig egy Ericson 198-as mobiltelefont használ. Annak idején közel 200.000 ft-ért vásárolta meg és éppen ezért megbecsüli. Ha az autójában, vezetés közben hívják rajta, akkor komótosan félreáll, előveszi a féltéglányi telefont, kihajtja az antennáját és beszél. Ellentétben azokkal, akik sóvárognak vagy éppen, hogy csak ki tudják fizetni egy korszerű telefon árát. De utána már annyi pénzük nincs, hogy akárkit felhívjanak róla és őket sem keresi senki, mert számukra nem erről szól. Ülnek a buszon, állnak a pénztárnál sorba, iskolákban a padokon ülve, a vonaton a cigarettafüstös folyósokon, plázákban, ülnek és lehajtott fejjel nyomkodják a gombokat, házas életet élnek a technikával egy rövid pillanatig, amíg forgalomba nem hoznak egy másik készüléket. Utána, amit eddig elégedett mosollyal dédelgettek, hirtelen leértékelik önmagukban, olcsó pénzért eladják egy kollégának, a suliban egy osztálytársnak és már futnak is a másikért, ami csillogóbb, sokoldalúbb az eddigieknél és egy kis ideig elvarázsol. Részese lettél az agárversenynek.
A számítástechnikában ez hatványozottan igaz. A fórumokon remekül kivetítődik az emberek lelkiállapota ha megjelenik valami újdonság a piacon, elsősorban a vga kártya. Ugrándoznak örömükben azok is, akik hatodikként jutnak hozzá majd a jövőben, amikor valaki megunja és odaveti a köznek fillérekért. Okos dolgokat írogatnak róla, ismerik pontról-pontra, de csak álmodoznak. Kevesen vannak azok, akik megtehetik, hogy megvegyék és akkor arra használják, amire való. Kiadnak néha többet, mint 100 ezer forint, hazaviszik és elhúzzák a szájukat, hogy ennél azért többet vártam tőle. Tulajdonképpen az egész vga herce-hurca általában 1db játék miatt történik. Megjelenik egy új játék és elhitetik az emberekkel, hogy, amit eddig használtak azt nyugodtan a sutba vághatják, mert innentől kezdve az alkalmatlan mindenre. Természetesen azt az 1db játékot is megunjuk és vele együtt a vga kártyánk is megy a süllyesztőbe, csak idő kérdése. Jó tudom magam ellen beszélek, mert micsoda az a számítógép boltos, aki arra bíztatja az embereket, hogy ne vegyenek új termékeket? Én inkább azt szoktam javasolni, hogy ha valaki gépet fejleszt, hogy arányosan ossza el a számítógépre az elkölteni kívánt pénzösszeget. Egy tartalék hdd-re, ami adattárolásra kiváló, nagyobb processzor, rambővítés és ha nem is a frissen kiadott, csúcskategóriás vga kártyát, de amit az éppen leváltott, azt érdemes megvenni garanciával. S, hogy miért nem javallott a full áras vga kártyát megvásárolni? Mert 3 hónap alatt elveszti az értékét. Elég a következő generációs vga kártyák hírének megszellőztetése és mivel az emberek figyelme már arra irányul, így veszít a primőr jellegéből az ára is.
Más, mivel ebből élek, sok embert és rajtuk keresztül a családi problémáikat is ismerem. Sokuknak szenvedély a gép, van ahol napokig a számítógép van a központban és az kapja a legtöbb törődést és figyelmet. Néha összetalálkoznak a családtagok wc-re menet vagy ha bekapnak siettükben egy-egy falatot a konyhában. A gyerek ha szól, hogy apa nézd mit....és beléfolytja a szót, hogy jó van kisfiam, apa most nem ér rá.
Ugye ismerős jelenetek? Láttam már házasságot tönkremenni számítógép és főleg a vga kártya miatt. Férfiemberek szenvedélye ez javában és legalább olyan veszélyes, mint a kábítószer, csak ez teljesen legális. Nem büntetendő cselekedet, ha esetleg a családod megy rá, az meg a magánügyed.
Tudni kell helyére tenni ezt is. Azoknak az embereknek sokkal nehezebb, akik nehezebben képesek kapcsolatteremtésre, mert nekik egy menekülési útvonal a számítógép és az internet önmaguk sikertelensége elől. Az interneten kinyílnak és az elfojtott, idő közben eldeformálódott személyiség teret követel magának. Ha leülsz mellé nem mer a szemedbe nézni csak forgatja a fejét és közben úgy beszél, hogy a földnek közben minden pontját megnézte már, kivéve a szemed közepét. Viszont az interneten mindenkivel szemben nyíltan és tudatosan viselkedik. Kicsit elkanyarodtam az agaraktól
S, hogy miért írtam le ezt? Vannak veszélyei a számítástechnikának, olyan veszély, amire tehetetlenségében mindenki csak legyint és reménykedik, hogy egyszer talán jobbra fordul. Amikor a közös családi élet abból áll, hogy apa, anya s a gyerek a billentyűzet fölé görnyedve, mindegyik a maga gépe előtt, hogy ne zavarja a másikat és néha váltanak egy mailt. Kissé ki van sarkítva, de létező probléma, s mint ahogy a cigarettás dobozra rá van írva, hogy a dohányzás káros az egészségre, úgy kellene ráírni a monitorra jól látható helyen, hogy a számítógép használata káros a lelki életre és egyben elidegenít.
Ha valamelyik csapóajtó beragad, a csalit azonnal meg kell állítani – de lehetőleg úgy, hogy a kutyák ne is lássák. Ha egy agár a csapóajtó nyitása után „ottmaradt”, ez önmagában nem teszi a versenyt érvénytelenné.
Kitörés. Ha egy agár kívül kerül a kijelölt futópályán – attól függetlenül, hogy visszatért és át is lépte a célvonalat -, pályaelhagyónak tekintendő. -
guga
Közösségépítő
1998-ig én is hasonló véleményen voltam, mint mindenki. Ki nem állhattam a papokat a templomokat az ájtatosságot, a képmutatást és a kötelezettségeket, amik ezzel együtt járnak és feleslegesen terhelik vele az embereket.
Ráadásul szerencsétlenségemre egy rövid időre közöm lett a hit gyülekezetéhez is, mert egy ismerősöm elvitt, hogy nézzem meg milyen jó. Már a bejáratnál hülyén néztek rám, aztán az is furcsa volt, hogy amikor előre küldtek németsanyihoz és az a fejemre tette a kezét, csak bambán néztem rá és nem dőltem el, nem remegtem, mint mellettem mindenki. Tényleg vártam pedig valamit, mert úgy a tizedik lehettem és mellettem sorra kidőlt mindenki és a padlón remegtek.
Erről ennyi, a véleményem időközben mit sem változott, Bibliát soha nem vettem a kezembe így jól megvoltam, ha valamelyik megtalált, akkor kiröhögtem vagy megfenyegettem, hogy megrugdosom és elküldtem jó durván, hogy ha legközelebb szembe találja velem magát, akkor még nézni se merjen
Eltelt közben 10 év, egy húsipari segédanyagokat forgalmazó cégnél dolgoztam, mint raktáros. Sok haver dolgozott ott és igen jól kerestünk, ráadásul lehetett egy valag mellékest keresni kis ügyeskedéssel. A hulladékokat szabadidőmben összegyűjtöttem és vagy naponta vagy hetente visszavitettem a teherautó sofőrökkel a MÉH telepre. Könnyű dolgom volt, mert kib. 30-40 cég dolgozott egy telephelyen és rengeteg hulladékot termeltek, fémet, kartonpapírt. Én meg targoncával jártam a telepet és szorgalmasan gyűjtögettem. Rengeteg pénz jött be belőle, a cégünknél a melósok szerettek is, mert folyamatosan intéztem nekik ingyen kv-t, szalámikat, sajtokat, tököm tudja, jól éltünk és a haverokkal szinte egész nap kábítószereztünk, mert volt miből megvenni. Durva volt.
Egyszer történt egy olyan, hogy feltörték a raktáramat és elvittek belőle 800 ezer forint értékű segédanyagot. Tudtam, hogy ki volt az, mert előtte pár héttel megkeresett, hogy volna neki egy vevője és adjuk el neki majd felezünk. Bizonyítani nem tudtam, felelős kellett, így engem rúgtak ki a cégtől. Hozzátenném, hogy a muki azóta is annál a cégnél dolgozik, és azóta is rengeteget lop
Amilyen felpörgetett és aktív életem volt addig, úgy üresedtem meg agyilag, mert másnaptól nem kellett mennem dolgozni. Nem tudtam mit kezdjek magammal. Baromi szarul esett, hogy a cégnél egyetlen ember nem állt ki mellettem, úgy néztek rám, mint egy leprásra, féltek, hogy ha elmondják mit gondolnak, akkor Ők is úgy járnak, mint én vagy mit tudom én, de a lényeg, hogy okádhatnékom volt a sok baromtól. A legjobb haverom is elfordult tőlem, pedig tudta mi történt, mert mindent elmeséletem neki még előtte.
Kiborultam, ittam, kábítószereztem, ittam, ültem a sarokba és bámultam a padlószőnyeget, ittam, ittam, sírtam, újra kábítószereztem, hosszú hónapok elteltek és még a családunk is elfordult tőlünk, csak a nejem maradt és Ő kitartott mellettem végig. Hihetetlen mennyiségű adósságot halmoztunk fel, közös költség, rezsi, szinte semmit nem fizettünk, mert nem volt miből. Kb. annak kellett volna történnie, amire mindenki számított és előre mondták, hogy el fogtok válni, hajléktalan leszel, a nejedé lesz a lakás, új férj, a gyereked meg sem fog ismerni és hasonló szép baráti tanácsok, de segíteni nem segített senki max. ennyit, hogy osztogatták az észt. Az mondjuk rendkívül könnyen megy mindenkinek, mert igazsága és véleménye az van, csak esze nincs.
Sokáig próbálkoztam mindenféle munkával, napszemüveg árusítás, sültgesztenye árusítás, festményeket készítettem és pályázatokra küldtem be ill. eladtam kiállításokon meg mindenféle marhaság. Sokáig semmi komoly nem jött össze, de mindennel próbálkoztam, még utcazenésznek is elmentem. Nagy nehezen sikerült beneveznem egy plakátragasztásra, amit egy nyelviskolának kellett csinálni és éjszaka, éjfélkor indultam kerékpárral s50- 60-km-ert mentem a városban s reggel 6h-ra végeztem. Éjszakánként 5-8.000 forintot kerestem és lassan kezdtük visszafizetni az adósságokat, de még mindig nagyon sok volt. Ezzel párhuzamosan, mivel napközben ráértem, kijártam a verseny u.-i piacra árulgatni mindent, amit a lakásunkból el lehetett adni. CD és könyv gyűjteményeket, féltve őrzött és részletre vásárolt Révai lexikonokat, és szinte mindent, mert ilyenkor, amikor enni kell és életben maradni, hirtelen minden elértéktelenedik számodra és mint a léghajós vész idején, elkezded kidobálni. Mindjárt nem az a büszke és nagyképű ember voltam, akinek ez is van és az is, amabból meg már kettő is és ezt is éppen vesszük részletre meg másunk is lesz és a rengeteg vanás.
Az szilárd elhatározásom volt, hogy megteremtem a saját világomat és soha a büdös életben nem megyek el még egyszer dolgozni munkahelyre, hogy onnan bárki bármilyen mondvacsinált okkal kirúgjon és ugyanebbe a helyzetbe kerüljek, mint most. A számítástechnikába úgy csöppentem bele, hogy éppen kiábrándultan mentem kerékpározni, mert totál ki voltam készülve, akármennyi pénzt kerestem, szinte semmire nem volt jó, mert még mindig akkora adóssághalmazunk volt. A VI. kerületben lomtalanítás volt, nem oda készültem csak éppen arra tekertem fejemen a walkman fülesével és dübörgött a zene. Valahol az Ó utca környékén a Szerkó GMK kirakta az utcára az Állami Biztosító kb. 80-100 db PI. és PII. számítógépét, mert már nem vállalták a szervizelését vagy ki tudja, a lényeg, hogy tele volt az utca számítógépekkel. Nagyjából 10 komplett gépet és egy szatyorban egyéb apró alkatrészeket tudtam szigetelő szalaggal és madzagokkal felkötözni a kerékpáromra. Furcsán néztem ki és 3 óra alatt értem haza gyalog
Hazamentem és alig álltam a lábamon, de ahogy lepakoltam máris tekertem vissza a helyszínre és szedtem össze szatyrokba a maradékokat, azt sem tudtam mi micsoda, mert még előtte nem volt számítógépem. Aznap este még kétszer visszamentem. Másnap a z Expressben is és A Napi Hirdetésben is adtam fel hirdetést. Jöttek is szépen sorjában az emberek, mondtam ott van a sarokban és válogassanak. Ha valaki processzort keresett mutattam a kupacot, megnéztem mit vesz ki és onnantól tudtam, hogy melyik a processzor, ugyanígy a memória, hdd, stb. Lassanként megtanultam, hogy mi milyen alkatrész, mert ugyan én nem értettem hozzá, de aki megvette az igen és elég volt megfigyelnem, hogy miről beszél. Így csöppentem bele, hogy szorgosan figyelgettem miről beszélgetnek, mert naponként egyre többen jöttek és mivel volt miből túrkálni, így nálam tanyát vertek és tudtukon kívül szorgosan okítottak engem. Senki sem tudta, hogy nem értek hozzá, mindenki meg volt róla győződve, hogy nála sokkal jobban tudok mindent, mert tele vagyok alkatrészekkel és gépekkel. Mivel mindenki ebben a hitben ringatta magát, így előfordult az is, hogy idehozták a hibás gépeket javításra és az ismerőseiket is ideküldték a gépekkel fejlesztésre és mindenki idejött mindennel és hirtelen nagyon népszerű lett ez a hely, s ez a mai napig is így van, töretlenül, lendületesen immáron cégesen és ketten Ücsüküével, aki itt ragadt rám a fórumon . Nem volt más választásom, minthogy az idehozott gépeket meg kellett csinálnom úgy, hogy egyetlen elégedetlen vásárlóm sem legyen. Nem tudom minek köszönhetően de sikerült, lassanként kikupálódtam, sok pénzt elbuktam a tapasztalatlanságomnak köszönhetően, de megérte. Akkor vettem észre, hogy komolyan vesznek, amikor még mindig egy PI. masinával nyomultam és mások idehozták a vagyonokat érő gépüket és letették az asztalra, hogy holnap érte jönnek. Mire jött működött és megcsináltam mindent szorgalmasan. Hajnal négykor keltem és este tízkor feküdtem és sokat dolgoztam és és és.
Akkoriban még nem volt internet kapcsolatom, később lett és itt kötöttem ki a fórumon, majd nőttem ki magam és Ücsüküét a szemetek előtt
Visszatérve a valláshoz. Vagyis keményen elkanyarodtam a lényegtől, de hogy értsétek az egészet szükség volt rá.
Egyszer még a plakátragasztós időszak elején, mikor hegyekben állt az adósság és én kiábrándultan ültem a sarokban, azt mondta a nejem, hogy olvassak Bibliát. Mondtam neki, hogy semmi kifogásom ellene, beleolvasok. Ő tudta, hogy nekem az volt a hitem és vallásom, hogy nem vagyok hajlandó elkötelezni magam semminek és semminek, mert ha tévednék, akkor nem sok választásom marad. Inkább meghallgatok mindent és mindenkit, de nem akarom letenni a voksomat semmi mellé. Nyitott gondolkodással fogtam neki a Biblia olvasásának és meg is volt a hatása, bár előtte még soha nem vettem kézbe. Olyan volt, mint ha egy tapasztalt ember beszélt volna hozzám és megpróbálta volna elmagyarázni, hogy miként kerülhetek abba a helyzetbe, amire szíve mélyén minden ember vágyik, a nyugalom, a boldogság. Ezek így üres frázisok, de mindenki azért gürizik, hogy boldog legyen, persze aki meg tele van pénzzel, az ki tudja miért, de mégsem boldog és mégsem nyugodt, ettől függetlenül mégis mindenki azért hajt. Azért eszik, hogy tudjon minél többet dolgozni, azért dolgozik sokat, hogy legyen mit enni, azért nincs ideje senkire és semmire, mert sokat kell dolgoznia, van hifije, lófaszháromdémárkja, mikrohullámúja, százhercese, tele a hűtő, de nincs egy csepp esze sem. Pedig van végzettsége, diplomája, okosnak tartja magát, a helyesírására is kínosan ügyel, mégis egy élhetetlen barom. Ugye ti is ismertek ilyet a környezetetekben vagy akár itt a fórumon, de ahelyett, hogy szembeköpnéd, megpróbálsz nekik megfelelni és az Ő értékrendjeiket követni, elérni, amiket Ők akarnak elérni.
Én nem, megfogadtam, hogy megteremtem a saját világomat, éppen úton vagyok.
A Biblia olyan mértékben szólt hozzám, hogy nagyon kíváncsi lettem miért élek, miért születtem és ha meghalok mi fog velem történni? Rengeteg és nagyon sok kérdésem lett hirtelen, de nem találtam embert, aki megválaszolta volna, ha pedig Bibliát olvastam, akkor csak a kérdéseim gyarapodtak, egyre nagyobb volt az űr. Kerestem lelkészeket, papokat és mindenkit, aki tudná a választ. Sokszor előfordult, hogy úgy zárult egy-egy beszélgetés, hogy na fiam akkor mostmár megtértél, hiszel mostmár benne, be tudod tartani a parancsolatokat mostmár stb. stb, egyre nagyobb balfékekkkel hozott össze a sors és válogatás nélkül szóba álltam mindenkivel, de azt kellet tapasztalnom, hogy nekik nagyobb szükségük lenne segítségre, mint nekem, mert annak ellenére, hogy nem tudtam pontosan, hogy miről van szó, azt tudtam, hogy mindenki hatalmas tévedésben él.
Egyszer a nejemmel sétáltunk a körúton és megláttam egy plakátot, hogy ''Mire éheztél ki?'' 3 napos Bibliai szeminárium. N/A gondoltam ez az én emberem, ha itt nem találok olyat, aki választ adhatna, akkor senki sehol. Délelőtt 10h-ra odamentem egyedül és belépve a helységbe 20 kis kínaival találtam magam szemben. Szomorúan megfordultam és elszorult torokkal kisétáltam, az egyik utánam jött és érthetetlenül megkérdezte mi járatban vagyok? Szerintem nem értette, hogy mit mondok, de a szemében megláttam azt az érdeklődő őszinteséget, hogy tényleg tudni akarja, hogy mi a baj és tényleg segíteni szeretne. Érthetetlenül, de elmagyarázta, hogy lesz egy két órás előadás, hallgassam meg és utána beszélgetünk. Alig vártam a végét, mert egy kukkot sem lehetett érteni. Természetesen Ő fordította Magyar nyelvre a prédikációt kb. a 10 szavas szókincséből. Olyanok, mint Isten, Jézus, bűn, Biblia, szív, üdvösség és ezek kombinációi. díjaztam a törekvésüket és alig vártam, hogy kívül találjam magam.
Az előadás végén az aki prédikált magához intett, nem volt nehéz dolga, mert én voltam egyedül és még egy hölgy, aki szintén odaült az asztalukhoz.
Onnantól kezdve rajzoltunk papíron és úgy kommunikáltunk. Felrajzolt két vonalat és fölé írta, hogy Mózes, a másik meg Zoltán. Arra kért, hogy mondjam meg mennyi jó van bennem és mennyi rossz ill. mennyi Mózesben szerintem. Felrajzoltam, hogy Zoltán 90% gonosz és 10% jó, Mózes 80% jó és 20% gonosz. Erre áthúzta az egészet és azt mondta, hogy Isten szerint Mózes is és Zoltán is 100% gonosz. értetlenkedve néztem rá, mert azt még hajlandó voltam elfogadni, hogy én, dehogy Mózes is a szolgája, azt már nehezen. Azt kérdezte, hogy öltem-e már embert? Mondom nem. Mózes pedig igen válaszolta. Utána napokon keresztül jártam nemcsak a szemináriumra, hanem a lakásukra is és rengeteget beszélgettünk. Megismertették velem a valódi Istent, aki a Biblián keresztül jelentette ki magát, a gondolatait és akaratát, személyiségét, szívét stb. Amit ott és, akkor hallottam, azt addig mástól soha, ezek az emberek mindenféle körítés nélkül el tudták mondani, hogy mi van a Bibliában. Írhatnék róla oldalakon keresztül, mert van miről.
De ahhoz, hogy megértsd vagy bármit is elfogadj belőle, előtte neked is át kellene értékelned az életedet, az értékeidet és mindent kidobálni. Mert, ami nekem jelenleg a legfontosabb, neked ott helyette van egy autó, egy vga kártya, egy hifi, egy ház, egy csaj, egy sport, egy munka, egy bármi, amivel próbálod pótolni azt a hiányt és próbálsz boldog lenni és nyugalmat lelni.
maradhatsz a gondolataid mellett és kitarthatsz az igazságod mellett a végsőkig, de egyet ne felejts. Az életed véges, s mikor készülsz lehunyni a szemed, ha máskor nem is, de akkor majd éppen előtte megérted, hogy nincs hova hazamenned, mert amiért küzdöttél életedben és elérted, az mint a homok az ujjaid között.
Ez a gyülekezet, akikkel megismerkedtem a koreai székhelyű Good News Mission, minden országba küldenek misszionárusokat és utána azok ott letelepednek és halálukig ott maradnak, természetesen 2-3 évente hazalátogatnak Koreába.
Az itt leírtak, nem kötelező érvényűek senkire, nem igehirdetés, nem megtérítés sem semmi. Ez velem történt meg és többek között ennek a gyülekezetnek köszönhetem, hogy rendbejött az életünk és nem gyarapítottuk az elvált családok számát és nem lettem narkós, hajléktalan, alkoholista senki, aki mellett most elmennél legszívesebben és leköpnél vagy belémrúgnál, hogy köcsög magadnak köszönheted.
Ha egy csöppnyi gondolat erejéig azt gondolod, hogy ez veled soha sem fordulhat elő, akkor azt kell, hogy mondjam hatalmasat tévedsz. Azok az emberek és családok, akik valahol s bármikor élték az életüket, tervezgettek, és próbáltak boldogulni, majd egy nap jöttek fegyveresek és az út szélén lőtték le a szemük előtt a saját kicsinyeiket, szüleiket majd őket. Vagy akik dolgoztak bárhol és jött egy másik törvény, aminek köszönhetően bezárták azt a gyárat, majd az utcára kerültek és tönkrement az életük, a családjuk és most a parlamentben vitatkoznak és beterjesztéseket nyújtanak be róluk, vagy jött egy földrengés, árvíz, leégett a ház, betegségek s balesetek, amiben végleg lerokkansz, stb. Ezek közül veled melyik nem fordulhat elő? Azt sem tudod mi fog veled történni a következő percben, akkor mire ez a magabiztosság és megvető hangsúly akárkivel szemben?
N/A most lehet köpködni, én annak is örülök, hogy látok és nem vagyok deréktől lefelé béna, tolókocsiba kényszerülve és minden nap boldogan ébredek, amikor te még órákkal később is az ágyadban nyöszörögsz és jajgatsz, hogy megint egy nap, dolgozni kell. -
guga
Közösségépítő
Olyan pedig, hogy ''fos'' Barton nem létezik, sokan kisírnák a szemüket ha hozzájutnának egy olyan 2500+ Bartonhoz, amit az életben nem tuningolnának. Az emberek 99%-a egyáltalán nem tuningol. Megveszi a gépet, hazaviszi és használja. A hibbantak meg 5-10% plusz teljesítményért lekaparják a tapétát is meg szenvednek, hogy bááááázzzzeeeeeeeeeeg szar, fost vettem, mert nem megy, nem tuningolható.
Persze, akik igazából tuningolnak, azok nem a biosban bambulbnak az fsb-re, hanem lecserélik a lapokon a kondikat, az smd-ket és ténylegesen megnövelik a teljesítményét egy adott konfignak.
N/A ez az igazi yáyy, a tuning fetis
Egyszer elkövettem azt a hibát, hogy nagykerből hoztam origi Barton 2500+ procikat és teszteltem őket, szerencsém volt, mert elkaptam egy nagyon jó szériát, kivétel nélkül mind vitte alapfeszen a 3200+ -t.
Akkoriban 35küvecsért lehetett eladni az aproneten és pörgött a téma, mert volt kisebb procik beszámítása. De sajnos szinte az összes ''fosos Bartonos '' megtalált és úgy általában véve elvárták, hogy adnak 1000 ft-ot, itt recskáznak a gépükkel órákig, hogy teszteljék a tuningját, majd vágjak közben mindehez jópofát és örüljek neki, hogy menetközben beleugatnak mindenbe
N/A egyszer volt Budán kutyavásár alapon, az életben többet nem adok el tuningprocit
Olyan is volt, hogy itt Abit NF7-es lapban hibamentesen ment 3200+ -on, a srác több, mint két órát tesztelte nálam s közben kétszer elélvezett, majd hazament és az Ő lapjában meg sem nyikkant a ''tuning''. Üvöltve hívott, hogy rábaszott de nagyon, mert nem lehet tuningolni aztán lenyugtattam annyival, hogy akkor basztál volna rá, ha kinyírják a családodat. Ülj le szépen, higgadj le és használd a gépedet. A srác csak nem nyugodott a seggén, valakitől kölcsönkért egy procit, ami működött 3200+ -on. Természetesen az sem működött neki, az Ő lapjában csak minimális tuningot bírt. Aztán vagy 3 hét múlva sápadtan hozta az egész gépét, hogy nem indul el. Persze, mert hang nélkül eldurrant a kotvák Acorp tápja és elvitte az összes alkatrészét.
Ennyi.
Magyar mentalitás. Izom vga kártya, 3000 ft-os ECS lap + Acorp táp óccsójé, oszt hagy szóljon bakker -
guga
Közösségépítő
Tipikus fogyasztási cikk, a mûpina, biztos jövedelmezõbb ágazat, mint a sültgesztenye árusítás.
Ráadásul hidegben nem egy leányálom sültgesztenyét árulni. Jön a sok jónapot, nem lehetne a másikat, az nem olyan pirult. meg régen pirította, gondolom nincs egy szál vevõje sem, itt árválkodik a gesztenyéje már egy órája, adja olcsóbban.
Olyan is van, hogy menet közben az ember bekap egyet-kettõt csak úgy a reklám kedvéért, N/A olyankor mindjárt megáll vagy nyolc ember egyszerre, nem gyõzöd nyeldekelni a gesztenyét.
Azt is megfigyeltem, hogy ha elkezdek kapirgálni az üstben, akkor bátrabban megállnak és nézelõdnek ill kíváncsian fölé hajolnak és egy kedves félmosollyal beleszagolgatnak, N/A ilyenkor szoktam szólni, hogy hamarosan kifogy a gáz, azért kapirgálom, és ha kifogy a gáz, akkor könnyen visszaéghet és felrobbanhat.
Mostohaapám önkéntes tûzoltó volt, Õ tanította meg nekem, hogy mi az égés 3 feltétele. Oxigén, hõmérséklet és éghetõ anyag.
Bármelyiket elvonjuk, nem lesz belõle tûz.
A szerelem 3 feltétele pedig 2 lélek, 2 test és megfelelõ vonzódás. Bármelyiket elvonjuk, az eredmény a mûpina vagy a mûfasz.
Majd alakulnak sorra a klubbok, ahol ezek a suttyók összejárnak és büszkén inspirálják egymást, hogy teeee tegnap beszívtam, oszt beálltam, mint a kampósszög, utána megdugtam az összes zacskót, amit a lakásban találtam. Neeeem mondod?
De bizony.
Még annyi, hogy mikor valaki a zacskót tossza, akkor mire/kire gondol? Valami gyártósorra, ahol fõkötõs asszonkák ontják a nylonszatyrokat?
Lakásfestéskor szoktunk használni takarófóliát, ilyen 5x5nm. Esetleg fel tudom ajánlani a maradékot.
Én gyerekkoromban haverokkal kipróbáltam a porszívót, nem történt semmi csak iszonyat gyorsan csapkodta a csõ két falához a péniszemet, elsõre illyesztõ volt és gyorsan kivettem, utána a haverok is kipróbálták, de õk is megijedtek. Jót röhögtünk, haverok, buli, PAKEMA.
Kinõttük. -
guga
Közösségépítő
Bővebben: link
Mi történt?
Valaki elugrott egy pár percre talán cigarettáért, levelet feladni, nadrágot váltani, kutyát sétáltatni, ellenőrízni a gázt, a kocsi ajtajait s a riasztót, vagy csak egyszerűen ebéd után levegőzni kívánt egyet és ejtőzni az árnyékos padon, közben szemlélődni. Kirakta az ajtóra az erre az esetre szabványosított üzenetét, miszerint ''Rögtön jövök''. Mert így tervezte, negyedórát szánt erre a kis kiruccanásra.
De valaki beleköpött a levesébe
Egy olyan, aki távozta után 10percözel érkezett meg a helyszínre és felfogta az üzenetet, hogy kicsit várnia kell, eleget tett a kérdésnek, de egy bizonyos idő után egyik lábáról a másikra állva nekiállt cziccegni és a fejét csóválta, majd minimális hergelési idő után egy basszameggal továbbált és bosszúságát magában hordozta a következő nap is, mikor arra járt és sietett a buszhoz. Az üzenet még továbbra is ott állt és közvetített, hogy légy türelmes ''Rögtön Jövök''...enpera.
Emberünk napokig szemlélte ezt, közértbe menvén, az újságoshoz leszaladva, hideg sör után koslatva, a busz után futva, mindennap egy pillanatra felvillant az üzenet számára. S minden nap, amikor ránézett, egy pillanatra eszébe juttatta a bosszúságát, hogy legalább egy negyedórát ácsorgott a bejárat előtt, engedelmeskedve s fejet hajtva eme üzenet előtt...............
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A pszichikai kutatóintézet munkatársai lassan haladva lépkedtek a lakótelepi panelépületek tövében és alaposan szemügyre vették a lépcsőházakat és kereszteződéseket. Keresték a legforgalmasabb helyet, ahol a legtöbb ember áthalad. Kutatásuk célja az ember türelmi határának a feltérképezése volt. Béreltek a centrumban egy kis üzletet, melyben kialakítottak egy kisebb dohányboltot és bkv jegyárusítót ill. könyvesboltot és újságost. Az üzlet kirakatát telerakták pipákkal, cigarettákkal, újságokkal és könyvekkel meg reklámfeliratokkal, de soha nem nyitották ki.
Az üzlet ajtajára ki volt írva, hogy nyitvatartás h-p 9-19, sz-v zárva.
Az üzlet hátsó bejáratán minden nap bement a két alkalmazott és elhelyezett egy kamerát az üvegek mögé rejtve, majd kezdődhetett az emberek türelmi határának feltérképezése. Végignézték, ahogy néha egyszerre 2-3 ember is eleget tesz az üzenetnek és megállnak az ajtó előtt, majd kis idő múlva tanácstalanul és lelombozva továbbállnak. Volt olyan is, aki hozzávágta a táskáját a kirakathoz. A rekorder egy nyugdíjas hölgy volt, aki nyilván érelmeszesedésben szenvedhetett, mert naponta várakozott az ajtó előtt 10-18perceket és miután senki nem bukkant fel sem az emlékezetében, sem a pillanatnyi tudatában, így elfelejtkezve arról, hogy tulajdonképpen miért is ácsorog az ajtó előtt, továbbsétált és,, mint aki csak éppen keres valakit, határozottan elnézett ebbe is és amabba az irányba is, majd határozatlanul intett egy halk nyögéssel valakinek, végül a húgyhólyagja hazahajtotta.
Imre és Gábor a két kutatótechnikus egyik reggel csodálkozva vette észre, hogy megváltozott a felirat az ajtón, amit kitettek. Jót röhögtek rajta és csintalanul összenevetve megállapították, hogy biztos egy visszatérő vendég -
guga
Közösségépítő
Kb. 2 hete elhatároztuk, hogy ingyenesen szervizelünk, azaz magáért a munkáért nem kérünk pénzt, csak az alkatrész árát kell kifizetni ha arra feltétlenül szükség van a hiba elhárításának érdekében.
A dolgot kicsit továbbgondolva rájöttem, hogy a behozott gépek és azzal együtt a hibajelenségek, nemcsak számomra lehetnek érdekesek, hanem talán mások is kíváncsian elolvasnák és megszemlélnék a fotókkal illusztrált leírásokat.
Kezdésképpen egy kis baki.
Nemrég behoztak egy gépet, hogy zörög benne a tápventi.
Az egész gépet szét szoktam ilyen esetekben szerelni és újra összerakom, mert sok esetben hibás felkábelezések vannak, lógó hdd-k, amik csak 1db csavarral vannak rögzítve, a portól eldugult cpu coolerek, stb. Ennek érdekében egy alapos portalanítás és olajzás az összes forgóalkatrésznek. VGA cooler, cpu cooler, tápventi, házhűtő venti stb.
Egy MSI PIII-as alaplapot emeltem ki a gépből és, amikor a cpu coolert levettem a Celeron 700MHz-es processzorról, a következővel találtam magam szemben:
Bővebben: link
A továbbiakban ha bármi olyasmit találok, ami említésre méltó, azt bepötyögöm ide yóól...enpera.
De yóó, hogy csináltatok ide ilyet yáyy
Azért ne ijjedjetek meg, nem vagyok csőlátó szakbarbár lesz szó másról is.
[Szerkesztve]
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/vasarlo.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/008.png "[kép]")
másnap a fickót láttam felbukni orra az aszfalton, előtte a marhacsordával együtt futott a svédasztalhoz, kaja után meg elálmosodva s alig élve megakadt a cipője egy apró kőben és eltanyázott. Basszamegozott elég rendesen 
mert a boldogságod külső tényezőktől teszed függővé. Feltételei vannak s ha teljesül, akkor 
a szád.
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/amputacion.jpg "[kép]")
mg: phőőőjjj bazzer, azt hittem hanyattesem Aktív témák
- AMD Navi Radeon™ RX 9xxx sorozat
- Okos Otthon / Smart Home
- Tőzsde és gazdaság
- World of Tanks - MMO
- Diablo IV
- Világ Ninjái és Kódfejtői, egyesüljetek!
- Majdnem megfelezi a GeForce GPU-k gyártókapacitását az NVIDIA?
- Vivo X300 - kicsiben jobban megéri
- Xiaomi 15T - reakció nélkül nincs egyensúly
- GTA V
- További aktív témák...
- Használt számítógépek/merevlemezek számlával, garanciával! Ingyen Foxpost/PostaPont!
- HIBÁTLAN iPhone 12 Mini 64GB Green -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS3453
- ÁRGARANCIA!Épített KomPhone Ryzen 5 7600X 32/64GB RAM RTX 5070 12GB GAMER PC termékbeszámítással
- HP EliteOne 800 G6 All-in-One i5-10500 32GB 1000GB 24" Érintőkijelző!! 1 év garancia
- AKCIÓ! Apple Watch SE 2024 44mm Cellular okosóra garanciával hibátlan működéssel
Állásajánlatok
Cég: Laptopszaki Kft.
Város: Budapest
Cég: BroadBit Hungary Kft.
Város: Budakeszi