Aktív témák

• #300 guga Közösségépítő

  2007-06-10 21:25:11 #300

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  2004 nyara, szép volt és hőség, Szilvásvárad.
  Szilvásváradi camping, furnér lemezből házak, megáll a hőség, nem lehet megmaradni csak a közös zuhanyzókban a tus alatt, de legalább olcsó és elfér az egész család.
  Ki sem mozdultunk napközben, max. bográcsozni a völgyben és rekesz számra hozni a fagyasztott sört. Nem mertem venni csak krumplit, hagymát, füstölt szalonnát és füstölt kolbászt, jó száraz volt.
  Fűszerekkel el voltam látva, pucultam vagy 4 fej fokhagymát és rittyentettem egy betyáros paprikás krumplit kolbásszal gazdagon.
  Olyan meleg volt, hogy megfájdult a fejem. Utána ittam sört és rosszul lettem. Beültem a tusolóba a hideg víz alá és próbáltam emberi ábrázatot ölteni.
  Folyton beleszóltak.
  Guga te hülye vagy.
  Guga fizess egy sört, Guga van még házi pálinkád? Guga maradt még paprikás krumpli? Egymásnak adták a közösségi zuhanyzó kilincsét, nem tudtam ellazulni vagy legalább annyira magamra maradni, hogy a rosszullétet egy kis önsajnálattal vegyítve élvezzem.
  Talpra kellett állnom, megtörölköztem az áporodott levegőben és közben hallottam, hogy valami zsong.
  A furnér fal zsongott egy helyen. Előbb csak megkocogtattam és hangosabb lett, utána a papucsommal rúgtam bele és méhek lepték el a zuhanyzót, mint a felhő. Futás.
  Meztelenül ki a járdán, a hatodik ház a mienk, de addig mindenhol kint ülnek.
  Méhek nem üldöznek, indokolni sem tudnék, mindegy közben üvöltöm, hogy ne menjen be senki a zuhanyzóba.
  Gondnok jött és leszigetelte, méheket elköltöztette. Bár tudom ez nem így megy. Biztos megölte Őket és nem valami környezetbarát módon.
  Reggel visszafojtott lélegzettel ültem be nagyvécézni, csak az apró kis reccsenések zavartak a koncentrálásomban, figyeltem zümmögnek e. De nem, a gondnok alapos volt.
  
  Kis plakát a bejáratnál, hogy lovagolni jó, falu végére menj és ott egy tanya, 30 perc 500 Ft.
  Asszonynak mondom, hogy gyerek biztos élvezné, én már voltam évekkel ezelőtt ugyanitt, ebben a faluban, csak nem ennél a háznál.
  Paprikás krumplinak nyakára hág, halásztam ki a kolbászkarikákat mások elől.
  Hiába no, igazi szülő vagyok és még vendégeink is voltak.
  Zsíros szájamat megtörlöm és sör, az legalább hideg.
  Pálinkát már nem mertem inni, mert egyik este addig kínáltak, hogy egy másik campingban kerestem kis családomat s be is nyitottam egy lakhandiba s nem vették jó néven. Szerencsére semmire sem emlékeztem belőle, pedig lehet fájt.
  Mindegy, pálinkát azt ne.
  Megvártul míg leszáll az est, nap sem tűz.
  Karéj gyerekkel elindultunk s két család. Falu vége nincs túl messze, lóra hát, lóhátra.
  Befordulunk egy földúton, póznán tábla, hogy lovaglás. 100 méter múlva egy büdös tanya de tényleg az, asszonynak mondtam is, hogy fussunk el.
  De erősködtek jó lesz az.
  Csengő az nem volt, ellenben nagyon büdös, mondom hahóóóóóóóóóó.
  
  Semmi.
  
  Hahhhhhóóóóóóóóó de már hangosabban. Erre kijön egy dürhő cigány asszony meztéláb, lábujjkörmei feketék, pohos a hasa és rajta egy kopott indigókék kötény, hagymát pucult, hozta ki kézben. Zsíros, csapzott haja volt és csak annyit kérdezett emberesen, hogy bele is szégyenlettem magam.
  
  MIT AKARNAK ITT MAGUK?
  
  Hát kérem lovagolni, mutattam a táblára, amin a lovaglás és egy stilizált ló rajza, meg hogy 30 perc és 500 Ft.
  
  Hatigvanló vágta rá erélyesen, lenézőn, mint aki puha népséget vél látni bennem s kicsiny családomban, kik várakozón karéjt vettek körülöttem.
  
  Szóval hatigvanló, ránéztem az órámra és tényleg már fél hét.
  Mondom biztos nagy a jólét kigyelmeteknél ha nem kell a pénz és a lovak se tuti érnek rá.
  De az asszony elejét vette a megrőkönyödésünknek és hogy annak hangot is adtunk.
  Magára húzta a szúnyoghálós ajtót és puculta a fej hagymát tovább.
  Másnap már megalapoztunk mindent, kifigyeltük az órát, most van fél öt. Egyeztessünk és mellé egy pohár pájinka a fagyasztóból.
  
  Időben érkeztünk, az egész család az udvaron volt és valami büdöset főzött.
  Ezt most nem azért írom, mert cigányok, hisz ha valaki bográcsol az a legkevesebb, hogy az arra járók ha a levegőbe beleszagolnak, akkor a nyelvükkel csettintenek.
  Nekem legalábbis így vannak a telekszomszédaim, ha elkezdek főzni mindjárt felbukkannak a környékről egy kis házival, annak reményében hogy kapnak egy tányérral s közben diskurálhatnak az élet nagy dolgairól.
  Szóval hatigvanló előtt futottunk be és kivezettek az udvarra egy kisebb feketét.
  Leventét felültette rá egy csaj és unottan elkezdte vezetni, mobiltelefonnal a fülén. Megindultak a határnak és láttam a csaj s a fiam két külön lény.
  Rá sem hederített a fiamra, valakivel nagyon csivitelt a mobilba, én is a végét vártam.
  A tulaj szintén pohos, a jólét ment a hasára, mert úgy lépdelt peckesen, mint aki görögdinnyét cipel és valóban úgy nézett ki a hasa és hozzá kék klotgatya.
  
  Én most is, mint tegnap, felajánlottam a nejemnek, hogy fussunk, nem kötelező ez, de mégis csak én vagyok a férfi s tűrtem, meg próbáltam uralni a terepet.
  Aztán mikor megérkezett a lóval a mobilos csaj, mégis csak sietve távoztunk, mert amit főztek bográcsban az elviselhetetlen volt.
  Talán enyv. De biztos adtak még hozzá valami gonoszat, mert azóta is azt emlegetjük, ahogy szenvtelenül kilépett a dürhő asszony a szúnyoghálós ajtón és kötényében ott a hagymaszár, fél lába az ajtón belül, mint aki törődni sem akar velünk, csak kényszerűség.
  
  MIT AKARNAK ITT MAGUK?
  
  Izé, próbáltunk megsemmisülni előtte de úgy hogy legyen belőle anyagi haszna, hátha akkor megkegyelmez, de nem.
  Ló csak hatig van, hatigvanló, vágta rá keményen s az ember mindjárt tudta hol a helye, ereiben vér megfagyott.
  
  Kellemes csalódás volt Bélapátfalva. Az egy Szilvásvárad melletti falu és híres cementgyár. Évekkel azelőtt, mikor még aktív volt és eltartott egy egész falut, jártam ott a haverommal Böcével. Svájcisapkás melósok a fröccs mellett és megmondták, ha megmondták, akkor érdemes volt ahhoz igazodni, az Ő szavuk akkoriban hiteles volt, hogy így kell vagy amúgy.
  
  Később bezárták a cementgyárat és szélnek erisztették az embereket, szavuk sem volt.
  De eszük az igen, a cementgyár helyén csináltak egy vidámparkot. Remélem látszik a kisfilmen mennyire közvetlenek és készségesek voltak, mosolyogva tessékeltek be a gokartba és még a fiam is mehetett, pedig a 14 évet sem töltötte be, mindegy, a lényeg a bevétel és kimosolyogták a zsebemből az utolsó pár forintot. Mit meg nem tesz az ember ha örülni látja a fiát, főleg ha akármeddig van ló.
  
  [link] 48mb *.avi, megtölt s lenéz.
  
  [link] ezt is lenéz és 14mb *.avi
  
  
  
  [Szerkesztve]

• #299 guga Közösségépítő

  2007-06-06 22:52:59 #299

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Vízbomba
  
  Mikor említettem a fórumon, hogy fizetőssé fogom tenni a guga.hu-t, akkor cyberde ezt válaszolta:
  
  [QUOTE]
  Nem fog működni! (najó! esetleg próbából lesz, pár rugó bevételed, aminek min. a felét vissza fogják követelni! )
  
  Hogy miért?
  
  1. Ingyen is olvashatnak n+1 elmebeteg oldalt.
  2. Nem nyújtasz semmi olyan extrát ami miatt érdemes lenne előfizetni, pl. bmiféle adatbázis hozzáférés, nem publikus információk, ingyen sms, korlátlan webtárhely, mailszerver, saját blog, fórum, bmi.
  3. Nem vagy celeb, de legalább egyet sem ismersz.
  4. A stílusodat az első írásod elolvasása után megszokják/megunják. Ráadásul az írásaid hosszabbak, mint amennyit a tanulság/csattanó igényel.
  5. stb...
  Ha már mindenáron fizetőssé teszed, akkor kérjél min 10 rugót egy hónapra, ui mindenki csak egyszer fog fizetni, úgy viszont jobban jössz ki.
  
  Ja és persze [/QUOTE]
  
  
  
  Tudtán kívül, akaratlanul azért volt az írásában elismerés, még ha oly kicsiny is.
  Nem azt vágta a fejemhez, hogy stílustalan vagyok, hanem a stílusomat megszokják/megunják.
  2 hónapja megy az oldal úgy, hogy fizetni kell érte. A látogatottságom havi kb. 70.000 ember mínusz a keresővel klikkelők, ami mondjuk legyen 20.000.
  Marad stabil 50.000 ember mínusz a külföldiek, akik makkot sem tudnak magyarul.
  Unresolved/Unknown, US Commercial, Network, Romania, Slovak Republic, Switzerland, Germani, United Kingdom, Netherland, Japan, Turkey, Finland, Austria, Czech Republic, Poland, Argentina, Mexico, Denmark, Yugoslavia, háde blábláblá, remélem nem hagytam ki senkit, nehogy sértődés legyen belőle.
  
  [URL=https://sw.rettesoft.hu:8443/webalizer/guga/]https://sw.rettesoft.hu:8443/webalizer/guga/[/URL]
  
  Legyünk bőkezűek és vonjunk ki 10.000 embert.
  Marad beton 40 rugó magyar klikkelő, akik havonta meglátogatják az oldalamat és olvasgatnak, letöltik a filmeket és átküldik egymásnak az ingyenes password-ot, ami általában 28 napig él.
  Youtube-ra és a magyar Indavideobomb-ra szoktam kirakni kisfilmeket hunguga név alatt és megtoldom ingyenes belépővel.
  
  Na jó, rövidre zárom ezt az elmélkedést, tényleg nem kerestem még vele egy forintot sem, de az eredeti cél nem is ez volt. Az oldalamat gerilla reklámnak használtam, használom, hogy megcsípje a média és fizessen be egy körhintára, hajam lobog, leszállok lábam remeg, szédülök de megvolt.
  
  Nem is ez a lényeg, eredetileg nem erről akartam írni csak valahogy szóba kellett hoznom cyberdét és azt, hogy elismerte van stílusom.
  Karinthy Frigyestől olvastam egyszer az így írtok ti c. kötetet, ahol kortárs írókat, stílus elemeket parodizált.
  Remek olvasmány, ajánlom mindenkinek. Ha valaki veszi a bátorságot, hogy kifigurázza mások stílusát, az több, mint stílus. Átlát rajtuk, zsigerből tud azonosulni mindegyikkel és kisujjból kirázza ugyanazt, ami másnak nehezen megszerzett vagy vele született tehetség.
  Olyat, hogy „így írtok ti” letenni az asztalra nem könnyű feladat.
  Először ugye van az, hogy én így írok, néhány mondatból felismerhető vagyok még ha a nevem nincs is ott. Van hangulata, átjönnek képi elemek, még ha nem is hajszálra ugyanaz, de van íze és megmarad néhány sor végleg az ember fejében. Elraktározza és ha eljön a megfelelő élethelyzet, akkor paste. S rájön, felismeri, hogy áhhááá, erről beszélt.
  
  Karinthy Frigyesnek a nyomába sem érek, parodizálni sem tudok, de azért most megpróbálkozom valamivel. Elhagyom a saját stílusom és úgy írok, mint még soha. Mint ha idegen ember ülne a gép előtt. Hozzám mérten idegen téma, hangulat és megfogalmazás.
  Mindezt csak dacból.
  Cyberdének abban igaza volt (eddig), hogy az oldalammal nem fogok keresni egy vasat sem. Kis ország, közöny, és nincsenek jó melleim, amivel domboríthatnék.
  
  De, hogy a stílusom megunják? Erre azért rá tudok cáfolni.
  
  Kell hozzá pár dolog. Felveszek olyan ruhát, amit még soha, van itt egy lila pulóver nagy USA felirattal, okádék parfüm szaga van, egy ismerősöm hagyta itt.
  Berakok olyan zenét, amit még soha nem hallottam és nem is tenném, mert távol áll. Olyan témát keresek, ami nem sajátom és ha nem kéne, nem írnék róla, de mégis én.
  Végül írok egy levelet Kiszel Tündének, hogy feleségül veszem
  
  De kezdjük rögtön az elején, a téma, hogy mi legyen, meg a cím is, olyan ami rám nem jellemző.
  Valaki írta, hogy elég elolvasni a címet és már tudja, hogy guga írta.
  
  Vízbomba
  
  Ez jó lesz? Kellően értelmezhetetlen és rossz cím, sose adnék ilyet, de most tényleg erről lesz szó.
  
  Akkor kezdődjék:
  
  Itt ülök lila pulóverben és Neoton Familiát hallgatok, a hazudós c. számot.
  Ügyelek rá, hogy két ellel írjam, mert fülem is kettő van.
  Hopp itt egy picit felismerhető volt a stílusom, gyorsan eltávolodom (ígérem jó melle lesz).
  Fussunk neki még egyszer:
  
  Fényképes önéletrajz, mellékelt motivációs levéllel.
  
  
  
  
  A nevem Ármin Beáta Márta (Mártika).
  „A, B” kategóriás jogosítvány.
  Készségek, képességek
  Jó alkalmazkodó képesség
  - Jó kommunikációs képesség
  - Az önállóság megtartása mellett csapatmunkára való készség, precizitás
  - Jó emberismeret
  - Kreativitás
  - Határozott megjelenés
  
  A Kossuth Lajos Általános és Mûvészeti Iskola után kereskedelmi szakközép iskolát végeztem Debrecenben és egy közeli faluból Sárándról jártam fel. Napi 26 kilométert buszoztam oda s vissza. Közben alkalmam nyílt illetve rám bízták a falubéli kisiskolások és óvodások kíséretét a buszon s hazáig.
  Kreatív, 46 éves, fiatalos gondolkodású, gyermekszerető vagyok. A gyermekeimmel, unokáimmal rengeteg rendezvényre járok. Hobbim a zene, és az olvasás.
  Megbízható, jól szituált, felelősségteljes, vallásos, vidám, elfogadó, okleveles bébysitter vagyok referenciával.
  Sok szabadidővel, jó beszédkészséggel és pedagógiai érzékkel, megfelelő gyakorlattal rendelkezem.
  Alkalmazott fejlődéslélektan és iskolapszichológia szakirányon végzem a tanárképzőt is.
  Motivációval és elhivatottsággal, hosszú távú, megbízható munkát keresek egy kedves, aranyos családnál Debrecen vagy környékén.
  Erős jellem vagyok, szeretem a kihívásokat, nyitott vagyok az új dolgokra, képes vagyok kitartóan küzdeni a céljaimért. Fő irányelvem a maximalizmus és a mérsékelt tolerancia .
  A tolerancia latin eredetű szó, elsősorban türelmességet jelent mások véleménye, főleg vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása iránt.
  
  Hopp itt egy picit felismerhető volt a stílusom, gyorsan eltávolodom (ígérem jó melle lesz).
  Fussunk neki még egyszer:
  
  Határtalan, erős, mindent megelevenítő, örökkön szabad SZELLEM vagyok. Szellemem testemben mint tökéletes alkat, sugárzó egészség, fiatalos erő, lélekben mint harmónia és összhang, ÉN-emben mint az örök LÉT nyilatkoztatja ki magát.
  
  Kérem tekintse meg az alábbi kisfilmet, mellyel illusztrálni szeretném, hogy miként zajlik egy kedves kis délután a rám bízott gyermekekkel.
  
  Megtölt, lenéz 50mb *.mpg
  
  VÍZBOMBA: [link]
  
  Hopp itt egy picit felismerhető volt a stílusom

• #298 guga Közösségépítő

  2007-06-04 22:33:55 #298

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Kisbéka, Bulutty...
  
  2006 áprilisában elhatároztuk a nejemmel, hogy építünk két kerti tavat a telkünkön, egyet a ház mellett, egy kicsit. S egy nagyot a telek közepén.
  Kronológiai sorrendben a képek:
  
  1.A máshol fel nem használható, ki nem dobható vasakból és betonokból csináltam a sziklakertnek merevítést.
  2.Ebéd előtti ejtőzés
  3.Ebéd utáni ejtőzés
  4.A kerti tó alapja estére a helyére került
  5.A kerti tó benépesült
  
  [link]
  [link]
  [link]
  [link]
  [link]
  
  
  
  Igen ám, de olyan száraznak, üresnek tűnt a kisebbik tó. Másnap elugrottunk autóval egy helyre, egy burjánzáshoz, egy önképző tóhoz és szedtem gyökerestül sást. Beleraktam egy vederbe és az aljába vizet. Nagy örömömre találtam az árnyékos részen a fűben kis békákat. Tényleg picik voltak és kergetőztem velük mire összejött vagy 8db belőle, az is hupp bele a vödörbe, gondoltam tóba jó a béka, legalább pusztítja a szúnyogot.
  
  Hazaértünk és nagy műgonddal ültettem el a kövek között az apró sást és végeztével szépen belehelyeztem a békácskákat is. Nem tetszett nekik a helyzet, körbe-körbe úszkáltak és kiugráltak a vízből. Egyenként paskoltam őket vissza a vízbe, de ahogy félrenéztem már a fűben varattyoltak és ugrándoztak. Órákkal később a szomszédom hangját hallottam a boros pincéből, ahogy sűrűn és cefetül káromkodik valami békák miatt, hogy tele van vele a pince. Rögtön vigyázzba álltam és elillantam, nehogy kiderüljön, hogy én hoztam a békákat de átment hozzá és beugráltak a pincéjébe.
  Béka téma off, egészen másnapig. Gyerek megy le a pincébe befőttért, tettünk el körtét. Van vilmoskörte fánk kettő, macerás a befőzés, de az íze jobb, mint a teszkósé. No meg saját, de nem ez a lényeg. Levente rohan fel, hogy áááááá, Apaaaaaa ááááááá, minden tele van békákkal.
  
  Jóvammá, ne szirénázz annyit. Lementem és egy sereg kis béka hűsölt a pincében, jóval több, mint amennyit tegnap hoztam. Ha azt veszem, hogy a szomszéd pincéjében is van, az enyémben is, akkor rengeteg kis béka van. Amellé hoztam még + 8db kis békát. Bulutty.
  Összeszedtük őket a vederbe és kivittük a határba, a kukoricásba. Mikor beléptünk a magasra nőtt szárak közé a fiammal azt láttuk, hogy rengeteg béka menekül minden felé. Hozzáadtunk még egy fél vederrel és nyugtával dícsértük a napot. Békás év ez, esővel jönnek vagy a földből bújnak fene tudja de eltelt egy év.
  
  Megyek le a pincébe gombáért és borért. Bográcsolok kacsát gombával és meglocsolom kevés borral, de közben én is belenyalok az üvegbe.
  Veszem le a polcról az üveg bort és a szemem sarkában megmozdult valami, éppen csak ugrott egyet hanyagul. Lehet jelezni akarta, hogy ott van, ha nem megyek le meg sem mozdul. Nem volt rémült csak tenyérnyi.
  Hogy..., hogy a fenébe nőtt ekkorára???
  Mit evett ez a béka itt a pincében, hogy ekkorára nőtt egy év alatt? Látom vakolat megbontva, de homokot csak nem evett, ez nem a Dűne.
  Akkor látom, hogy a megbomlott vakolat alatt még négy béka lapul, összebújva. Az anyátok nyálkás kurutty mindenit. Büdös dögök, nem vagyok kibékülve velük ebben a szituációban, ezeknek egy tóban lenne a helyük, vagy legalább kettőnek dísznek a kerti tóban. De nem itt a pincében, ahová az ember fia ínycsiklandó dolgokért jár le.
  Találtam 12db-ot és szintén veder, kivittem mindet a határba és szélnek eresztettem Őket.
  
  Kerti tó közben benépesedett. Macskák oda járnak inni, szomszédban van vagy 10. Halak már nincsenek benne, mert a macskák kifogták, nem haragszom rájuk, ez a dolguk.
  Sás is benőtte emberesen, le is kellett vágnom ollóval, mert már nem látszott a tó.
  Ahogy húztam szét a sást benne az egyik kőről beugrott egy béka a vízbe és lent maradt, láttam is hogy hol. Elkezdtem vakarni a fejemet, hogy ez meg milyen béka, biztos nem én hoztam ide, ez magától telepedett le.
  Nem bántottam csak filóztam rajta és meglestem, ahogy újra kiült arra a kőre és napozott. Szép nagy kecske béka.
  Este kiültem inni egy pohár bort és közben nekiállt hangosan vartyogni, gondolom valami párzási nótát döngölt de eléggé idegesítő volt az esti csöndben.
  
  Eszembe jutott Apám meg a tanya, ahol gyerekkoromban laktunk. Volt egy nagy eső és a tanya mögött megállt a víz. Gyönyörű volt, egy méter magas víz és vagy 100m hosszan, mert beszivárgott a környékről is, a területünk alacsonyan feküdt.
  A magasra nőtt füvet ellepte a víz és három nap múlva megmelegedett. Gázoltam a kristály tiszta vízben és pocsoltam sikítozva, jöttek a szomszéd lányok is és meztelenül ugráltuk a fejeseket egész délután. Egy hét múlva apró kis pöttyök jelentek meg a fűszálakon, majd ebihalak s később békák lettek, a víz viszont nem vonult le, maradt.
  Apám esténként a partján ült és egy légpuskát tartott a térdén, emelt, célzott, bulutty s tölt. Emelt, célzott, bulutty s tölt. Fejébe vette, hogy kilövi az összes békát a vízből, mert éjjelente olyan kóruspróbát tartottak, hogy fater őrjöngött a dühtől, nem bírt aludni. Másnap meg hajnalban ment dolgozni.
  
  Reggel raktam a tüzet a nyársaláshoz és odavetődött a pillantásom a kis tóra, a kövön 2db béka ült. Mondtam is magamban, hogy fene a zsírod csak becserkésztél egy nyőstényt magadnak, de nem marad ez így.
  Megfogtam mindkettőt és kivittem a határba, jó messze, hogy nehogy visszataláljanak.
  Ebéd után lefeküdtem a fűbe hortyogni egyet, de nem bírtam, mert folyton brekegett valami. Felkeltem kelletlenül és odamentem a tóhoz, mindkét béka ott napozott nagy lelki nyugalomban és várták a nirvanát.
  Felrémlett Apám eltorzult arca, emel, céloz, bulutty és tölt.
  Nekem viszont nincs puskám. Viszont a szomszédban van macska bőven.
  Körbepakoltam a kis tó környékét csirkecsontokkal, ami bogrács után megmaradt és nagy elégedettséggel ledőltem egy fa alá aludni.
  
  Ahogy viselkedem a telken a szomszédokkal szemben néha fura de tolerálják.
  Mások már reggel ötkor kapálnak és ha lépek ki az ajtón egy félkörös féllábasra már tolják át a kerítésen, hogy itt van szomszéd igyon, ne sajnálja magától ezt a kis szíverősítőt. Pálinkákkal nincs is baj, nagyon nem lehet elrontani de a bor az valami cefet. Hajnaltól késő mikulásig gürcölnek a szőlőben, befektetett idő és energia kijön literenként 2500 forintra és olyan mosogatólevet gyártanak belőle, hogy az embert kerülgeti a szapora.
  
  Nejem egyik délelőtt feküdt mellettem a fűben és a lába az égben egy fa törzsének támasztva, ilyet a szomszédok sosem láttak és nem is értik. Az egyik kínjában mikor arra jött megkérdezte, hogy van munka bőven, mi??? S nézett a nejemre kérdőn.
  Nem, nekünk nincs semmi, vágta oda a nejem keményen és még jobban elkényelmesedett a fűben. Én közben meg nem tudtam hova fordulni úgy vihogtam.
  Nagyon nem kedvelnek bennünket, mert mi szeretünk élni és élvezzük a telkünket.
  Dolgozunk mi is, de mellette lazítunk ahogy a csövön kifér s a lazításunk sokkal látványosabb, mint az elvégzett munkánk. Viszont nem nekik élünk, nem nekik dolgozunk és pihenünk s nem is tartozunk beszámolóval, hogy miért.
  Csak fura, nem tudják értelmezni, mert Ők állandóan a kapa végén lógnak, mint ha valaki szünet nélkül vesszőzné Őket.
  
  Ezt nem lenézésből írom, tény, tényleg nem tudnak kikapcsolódni, folyton aggódnak valami miatt. Valami mindig baj és mondják is, hogy az a baj, meg valami mindig drága. Megint felemelték az árát, aztán mondják az embereket, meg hogy ma ilyen a világ. Könnyen feldolgozható sztereotípiák.
  
  A számításom bejött, a macskák kifigyelték a békákat is a csirkecsontok mellől és csönd lett. Kicsit furdalt a lelkiismeret, hogy a két békának annyi, hisz olyan kecsesek voltak és nagyok, meg a nevük is. De aztán elhessegettem az önvádló gondolatokat.
  
  Tudod mire emlékeztet engem ez a sztori? A húsvétkor ne vegyél a gyerekednek kis állatot c. epizódra, akárhogy is visít.
  
  1990-ben megláttam a helyi kis állat kereskedésben a kacsákat. Kicsik voltak és aranyosan sipogtak.
  Vettem kettőt hirtelen felindulásból.
  Eleinte babusgattam őket, hogy patyi-patyi-patyi. De később elég sok sört meg kellett inni, hogy tudjak tőlük aludni a szobakonyhás albérletben. Hajnalban meló, de előtte emel, céloz és blutty, csak nem a sörét, hanem a sörét s nem habosan.
  Pár nap múlva rájuk untam és elvittem őket a Kosztolányira, a feneketlen tóhoz.
  Hajnalban mentem, hogy senki se lásson és elengedtem a kis kacsákat a vízen.
  Még el sem tudtam menni a partjától és mindkettő elpusztult, harcsa, harcsák ették meg. Megérezték, ahogy kapálódznak a víz tetején és sipákolnak. Fene tudta, hogy van benne harcsa.
  Persze gyerekkoromban volt ismerősöm, aki kis kacsával fogott a kettős kőrösön harcsát. Rákötötte a lábára a hármas horgot és elengedte a folyón.
  Egyszer csak eltűnt a kacsa, lenyelte egy hatalmas harcsa. Ültem a tűz mellett, forgatták a nyárson, locsolták olajjal és fűszerezték, nagy anekdotákat meséltek egymásnak és fogyott a bor, emel, céloz, bulutty.
  
  [Szerkesztve]

• #297 guga Közösségépítő

  2007-06-02 21:03:39 #297

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  A fekete macska
  
  
  
  Tisztelt XY!
  
  A nevem Zvolenszki Zoltán, 40 éves vagyok, házas és két gyermek apja.
  Egy barátom ajánlotta, hogy forduljak Önhöz segítségért.
  
  A probléma, hogy van a szomszédom, a K.J.
  Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, milyen kategóriát merít ki az eset, minden esetre én zaklatásként élem meg.
  Az egész 2005 nyarán kezdődött egy parkolóhellyel. Akkor költöztünk ide és nem tudva az íratlan szabályokról elfoglaltam a parkolóhelyét. Mivel nem szólt érte így nem tudtam róla s többször is előfordult, amikor munkából megjöttem. Ő meg gondolom magában őrlődött és a felgyülemlett feszültségek odáig vezettek, hogy rákiabált a gyerekeimre, amikor azok felszedték a gyümölcsöt a földről és megették. Telekszomszédok vagyunk és az egyik fájának a lombja benyúlik a telkünkre. Gyerekek meg boldogan szedték fel és falták a lehullott gyümölcsöt.
  Én szóvá tettem neki, hogy talán mégsem így kellene hangot adnia az esetnek, ha szükséges megtérítem a kárát.
  Csak legyintett mérgesen és bement a házba. Ezt követően már csak az alkalmakat kereste a kirohanásra, volt rá példa, hogy átkutatta az utcára kirakott kukánkat és feljelentett az önkormányzatnál, hogy mi elhullott állatot raktunk a szemetesbe. Persze azt gondosan elfelejtette megjelölni, hogy miféle állatról van szó. Az Ő macskája ejtett el a mi udvarunkban egy egeret és még láttam is, ahogy játszott vele a fűben.
  A jegyző kiküldött egy férfit és csak a karomat tártam szét értetlenül, mert ha nem is tehénre, de legalább kutyára számított.
  Kerestem a kompromisszumokat K.J-vel szemben de hajthatatlan volt. Egyedül élő, zsörtölődős és mások életét is megnehezíti.
  Az első év nyarán, mikor nem voltunk itthon az ablakunk alá állította az automata öntözőjét, amivel a gyepet locsolta. Mire megjöttünk teljesen szétázott az ablakkeret, Ő meg tagadott mindent, mert eltüntette az öntöző berendezést, másnap meg a kert másik végében állította fel.
  Igazából nem lenne vele gond, tudom/tudnám kezelni a helyzetet, de lassan az őrületbe kerget azzal, amit csinál.
  Eleinte nem figyeltem fel rá, de később nagyon gyanús lett. Azt vettem észre, hogy mikor dolgozni indultam reggel, átszaladt előttem egy fekete macska. Magamban meg is jegyeztem bár babonás nem vagyok. Ez előfordult másnap is, harmadnap is és rendre minden reggel, ahogy mentem a parkoló felé. Kiléptem a kapun, elindultam a járdán és már jött is a macska a sövény alól és futott át keresztben.
  Persze magamban jót nevettem rajta, mulatságosnak tartottam egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy a szomszédom áll az eset mögött.
  Egyik reggel a sokadik „fekete macska szaladt át előttem” után megálltam a helynél, ahol kiszaladt és vártam csendben. Egyszer csak meghallottam a szomszédom lélegzetvételét a buxus mögül, ahogy ott lapul.
  Akkor jöttem rá, hogy módszeresen kifigyelte mikor indulok dolgozni és fogta a macskáját, lelapult a bokor mögött és ahogy elindultam Ő is indította a macskát. Szegény pára nagyon megkönnyebbült, ahogy átszaladt előttem és visszanyerte a szabadságát.
  Úgy tettem, mint ha nem vettem volna észre semmit.
  Másnap reggel azonban a másik irányba indultam el és kerültem egy utcát, úgy mentem az autóhoz.
  Ez így ment néhány napig, de ráuntam. Gondoltam egészséges a reggeli séta, de minek kerüljek egy fekete macska miatt kilométereket. Bíztam benne, hogy közben felhagyott a próbálkozásaival, de amint elindultam a járdán átfutott előttem a macska. Ideges lettem tőle, nem azért mert hinnék benne, hogy bármi is történhet, nem vagyok babonás, de maga a tudat, ahogy ott lapul a bokor mögött és várja, hogy kilépek a kapun.
  Másnap reggel egy félórával korábban indultam el otthonról, majd az után is. Egészen megnyugodtam és már kezdtem is túltenni magam a dolgon, de egyik reggel ismét, ahogy kulcsra zártam a kaput a macska átszaladt előttem.
  Nem bírtam tovább és bekiabáltam a kerítésen, hogy tudom mit csinál, azt is tudom, hogy ott van.
  Aztán már egy órával korábban indultam, de csak két napig működött. Hiába a korai kelés a macska megint átszaladt előttem. Erre nekiálltam utána futni az utcán és kergetni, beszaladt egy autó alá és onnan fújt rám.
  A szomszéd természetesen feljelentett az önkormányzatnál, hogy zaklatom a macskáját. A jegyző napokkal később kiküldte ugyanazt a férfit s miközben próbáltam vázolni a történteket rendesen összebarátkoztunk és megbeszéltünk egy délutáni sörözést.
  Ám a helyzet ezzel még nem oldódott meg, ugyan visszatért minden a régi kerékvágásba, a megszokott időben indultam el és a megszokott helyen a macska átszaladt előttem. Megálltam és elkezdtem széthúzni a bokrot, hogy megnézzem a szomszéd ott van e mögötte. Természetesen ott volt és azonnal lefényképezett, hogy én leskelődöm a bokrokon keresztül a telkére és zaklatom Őt. Szintén feljelentett az önkormányzatnál és mellékelte hozzá a fotót is. A jegyző kiküldte a férfit, én behűtöttem a sört és jókat nevettünk a fényképen, amit elhozott magával.
  Az udvaron ültünk a kerti asztalnál és természetesen K.J. Ezt is megörökítette ill. továbbította az önkormányzat jegyzőjének egy kis kommentárral, hogy én megvesztegettem a hatóság emberét, az pedig munkaidőben alkoholt fogyaszt.
  
  Tudtak róla az önkormányzatnál, hogy kivel állnak szemben, Ők sem szívlelték, de muszáj volt hivatalból eljárni az alkoholfogyasztás miatt. Így a barátom kapott egy fegyelmit, de dolgozhatott tovább.
  Napok, fekete macska, belefásultam és szűnni nem akar.
  Amiért leírni kényszerültem az egészet az a tegnapi nap reggele. Kiléptem a kapun és a macska átszaladt előttem. Mentem az autóhoz és végig kattogott az agyam, hogy mit lehetne kitalálni, hogyan lehetne megoldást találni a kialakult helyzetre, hogy elejét vegyem ennek a nem is tudom minek.
  
  Csak a csattanásra eszméltem fel és tértem vissza a jelenbe, nem adtam meg az elsőbbséget, figyelmetlen voltam és összekoccantam egy másik autóval. Szerencsére megúsztuk sérülés nélkül, de alaposan elgondolkodtam, hogy mi értelme ennek az egésznek. Nyilván a fekete macska az oka az egésznek, ehhez már nem kell hit, pontosan tudom és azt is, hogy a szomszédom most elégedetten hátradől a foteljében, összekulcsolja a kezét a hasán és kitalál valami mást, amivel bosszanthat.
  
  Meghirdessem a házat, elköltözzünk másik városba, új munkahely, új iskola, új élet? Vagy egyszerűen csak lőjem le a szomszédomat?
  Kérem segítsen rajtam, adjon valami tanácsot, hogy mit lehet tenni ebben a helyzetben.
  Próbáltam már vele beszélni, de csak gúnyosan nevet rajtam, meg sem hallgat, megy be a házba. A gyerekek már rendesen félnek tőle és utálják a macskákat.
  
  A történet, akár igaz is lehetne

• #296 guga Közösségépítő

  2007-06-02 13:42:56 #296

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Tanuljunk angolul.
  
  Tamás olvas.
  Mit csinál Tamás? Tamás olvas.
  Péter re bell.
  Ambi pur.
  Mit csinál Ambi? Ambi pur.
  What the fuck Peter :confused:
  Péter lábadozik.
  Mi? Nem lázadozik?
  De és nem adja vissza a harangot.
  Kit érdekel?
  I wana fucking Peter.

• #295 guga Közösségépítő

  2007-05-30 21:47:45 #295

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Benziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnn
  
  
  Tekerünk a szuzukival a frissen megnyílt M6-os ótópályán. Nejemmel megbeszéltük, hogy minek 5 percenként szívrohamot kapni a 6-os úton a szabálytalanul előzők és gyorshajtók miatt. 1500 Ft-ot megér a nyugalom.
  Már hazafelé jöttünk a telekről, mögöttünk 3 csodálatos nap, mindenki ajakig koszos, mosdatlan. Levente zenét hallgat, Benjamin szuszékol és folyik a nyála a nyakára, nem nyúlok hozzá, nehogy felébredjen csak lopva nézek hátra.
  Nekem is nyúlik az állam, de nem merek elengedni egyetlen ásítást sem a nejem miatt, mert vezet. Régebben a 200 kilós Zsuzsi anyakocán teszteltem, hogy odamentem az ólajtóhoz és szünet nélkül ásítoztam. Egyszer csak a koca is és az oldalára dőlt, elkezdtem vakarni a hátát és elaludt.
  Mikor a hentes nyakonszúrta Anyám sírt, a hentes meg is jegyezte, hogy nagyon nehezen döglik meg, mert szerették.
  Kolbásza azért finom volt.
  Mondom a nejemnek vigyázz!!
  Egy kanyar után, a felüljáró aljában távolabb egy autós lengette a karját. Összenéztünk, hogy most mi legyen? Megálljunk?
  A kocsiját nem láttuk még pontosan, mert egy utánfutó volt rákötve és rajta befóliázott bútorok. Sötétkék WW kombi, aztán kimondtam a varázsszót, álljunk meg neki.
  Pedig hátul a két gyerek és mit ne mondjak, más sem hiányzott csak a mások nyűgje. De az ótópályán a forgalom gyér, hátha tényleg bajban van.
  Tudtam, hogy az M6 bevan kamerázva, mert egyszer a nagyobbik fiam elkezdett sipítozni, hogy hasmenés. Kiugrott a kocsiból, papír és mire végzett ott villogott egy rendőr autó mögöttünk kérdőn, hogy segíthetünk?
  
  Már tekertem le az ablakot jó előre és a férfi ingatta a fejét mosolyogva és azt még sikerült elcsípnem, hogy zines.
  Tessék? De akkor már kiszálltam.
  Köszönöm, hogy megálltak, de nem tudnak segíteni és én sem láttam messziről, hogy Suzuki. Az én autóm diesel üzemű, nagyon messziről jövök és bíztam benne, hogy elérem a következő benzinkutat, de kifogyott.
  Felajánlottam neki, hogy használhatja a mobilomat ha kell, de mondta, hogy az van neki is.
  A legjobb az lenne ha valaki elvinné egy kútig meg vissza, megfizetné.
  Mutattam az alvó gyereket hátul, hogy ez az egyedüli akadály, de amúgy nagyon szívesen.
  Beszálltunk és tekertünk tovább s kíváncsian néztük a visszapillantótükörben, hogy megáll e valaki más.
  
  Nem állt meg senki, amíg mi láttuk.
  
  Közben eltelt egy év, újra nyár.
  Ücsüküé szokta mondani, fene a frakkját, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér.
  Fillérre pontosan kiszámoltuk a hétvégét, hogy mennyit kell tankolni oda-vissza. Gyerekeknek 3L tej, bográcsoláshoz hús, hagyma, fűszerek, egy üveg finom bor.
  5000 Ft ment a kasszába és azt otthon is hagytuk a Pünkösd utáni hétre kezdésnek s még kenyér is kell.
  Kis pénz sütizni meg üdítőre a gyerekeknek, haláli ahogy majszolják a süteményt és a kicsi tele szájjal megjegyzi, hogy fim, fiom... és közben a szájához emeli az üveget és ott marad a száján a nyoma, nem törli le.
  Ez is érdekes. Gyermekeket és idős embereket nem zavar a szájuk széléhez tapadt morzsa vagy nedvesség. Simán megvannak vele, csak akkor törlik le ha szólsz nekik, hogy Papa ott egy morzsa a szája szegletén. Pedig nyilván ugyanúgy érzi, mint én, csak nem jut rá ideje, vagy már nem annyira fontos.
  A lényeg az, hogy a pénztárcánkban nem maradt csak 380 Ft hazafelé és a benzint is sikeresen kifurikáztuk a környéken, kis kirándulás.
  Hazafelé indulva nem elég, hogy a friss cseresznyétől olyan hasmenést kaptam, hogy csak vigyorogva ültem a fajanszon és kínomban már röhögtem, hogy épp felálltam de már ülhetek is vissza s mindezt egy órán át.
  Mindezek tetejébe még nem biztos, hogy hazajutunk, nincs elég benzin az ótóban.
  Súlyos gyomorgörccsel szálltam be az autóba és zártam be a kaput, majd gó.
  
  Magamban végig gondoltam, hogy az első benzinkútnál kiállunk és a nálunk lévő 380 forintot beletankoljuk az autóba sűrű bocsánatkérések közepette, de ahogy készítettem ki a pénzt 100 Ft elgurult és beesett a kézifék mellé elérhetetlen helyre, később még biztos fog problémát okozni.
  Nagyot röhögtünk a nejemmel, hogy ennyire szerencsétlenek nem lehetünk, pedig de.
  
  Jött egy Esso és kimondtam a varázsszót, álljunk meg!!
  
  Kiszállok, srác leszáll az árnyékos hokkegyliről és mondom szia, az a gondom, hogy nincs elég benzinünk, de a pénzünk is elfogyot, nem jutunk haza. Viszont...(s itt már elkezdte ingatni a fejét) itt a személyi igazolványom és odaadom a fiam telefonját (14E Ft.) s 4 nap múlva újra erre jövünk s kifizetem az ezrest, amit beletankolnék.
  Gondoltam hátha átmegy bólogatásba, de nem, könyörtelen, még rávágja hogy próbáljuk meg egy másik benzinkútnál, nem messze nyílt egy új...
  Nejem közben lehúzta az ablakát és nyújtotta ki a pénztárcát, hogy van még benne 280 Ft, azt tankoljuk bele. Srác mindjárt pattant és jelezte, hogy azt lehet.
  275 forintnál megállt és hálásan megköszöntem. S még elmenőben rákérdeztem, hogy ennyire visszaélnek? Micsodaaaaaaaaaaaaaaaaaa? Nyújtotta el, ha azt a pénzt, amit elloptak most a kezembe kaphatnám boldog ember lennék.
  
  
  Nejem meg rám vigyorgott, hogy na mi van, lement a gyomrodról a lelki teher?
  Az le, de a cseresznye még mindig dolgozik...
  1L benzin az 20km, hazaértünk és még azon vihogtunk, hogy elfogyott a tej, sebaj, eladjuk a maradék benzint.
  
  16. Lk 6,31
  És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.
  
  
  Keserűség van a lelkemben, mert még ha szem előtt is tartom Isten kérését és természetesnek is veszem, nem találok viszonzásra. Olyan érzésem van, mint ha itt Magyarországon indult volna el az ítélet és mindenki:
  
  1. Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
  2. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
  3. Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
  4. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.
  5. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.
  
  De csak hessegetem magamtól a gondolatot, hogy áááá dehogy. Biztos máshol is rossz és ott is zord az emberek lelke. Aztán eszembe jutnak az erdélyi rokonaink, hogy milyen szegények és kilátástalanok, nincs semmilyük csak a nyagy szívük s a határtalan kedvesség, amivel fogadnak, mindenüket megosztják velünk.
  
  Én például beengedem a szórólapost a házba. Hozzám csenget, mert enyém a bal felső, első. Ha nem vagyunk itthon, akkor egyel lejjebb nyomja, de oda már kiírták, hogy ide ne csengess, mert magánlakás?
  Má nem azért, de melyik nem az?
  Tudom, hogy jönnek haza a lakók és egy laza mozdulattal kiszórják a ládából a nem oda valót. Reggelente lemegyek és összeszedem az eldobott csikkekkel együtt, megfogom a taknyos papírzsebkendőt is a lépcsőn.
  
  Egyszer az egyik lakó megkérdezte, hogy magának fizetnek ezért és közben kérdőn csodálkozott rám...???
  Nem, én itt lakom, válaszoltam.
  S tényleg, egyszerűen kellemetlen ha jön valaki hozzám és látja ezt a sok szemetet a lépcsőházban, a kertben a csikkeket, szélfújta újságokat.
  Napi 5 perc és minden tiszta. A ház takarítója meg hetente csak kétszer jön, a maradék napokon nincs kötelessége.
  Hogy is mondja Vonnegut? Ha magyar a barátod nincs szükséged ellenségre.
  Vajon mire alapozta ezt egy második generációs amerikai író?

• #294 guga Közösségépítő

  2007-05-23 22:40:33 #294

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Ki evett a tányérkámból? Életízesítő
  
  
  Ma délután itt járt a Didyman, mindenki tápdoktora. Már az első pillanatban láttam rajta, hogy kivan, mint a szódás lova. Kérdezem mi?
  Meleg van...
  Meg barátnőjével is, volt egy kis frontátvonulás.
  Nem úgy lépett be az ajtón, hogy na mi van vén buzi, csak leomlott a székre, hogy áhhh.
  Éppen csak a fejét nem temette a karjába.
  Boromból is kért, rögtön mondta, mentegette magát, hogy mindjárt hoz másikat ha kell.
  Miért ne kéne?
  
  Nem bírom ezt a meleget.
  Tényleg lassúak a mozdulatai.
  Bortól sem élénkül, barátnőjével telefonál, hangja elhalkul, pedig szívesen érteném.
  Inkább megragadom az alkalmat és kiszaladok még egy üveg borért, de biztos, ami biztos hozok kétfélét. Ki tudja miféle gusztusa van, fene a belét, de közben vigyorgok a hülye fején.
  Szemére vetettem, hogy ilyen kis piszlicsáré problémákon kiakad? Tudod te mi miken mentünk keresztül a nejemmel 12 év alatt?
  
  Előzmény:
  
  Aztán még volt az is, hogy ma délben én főztem ebédet. Vettem csirkét, fokhagymát, vöröset és friss kenyeret. Tényleg áldásos csirkepörköltet rittyentettem, megnyaltam utána...
  Kacsazsíron pergeltem a fokhagymát jó bőven, adtam hozzá rengeteg vöröset, darált paprikapépet, amit szandáról hoztunk, mama csinálta. Tengeri só, lestyán, majoranna, bors, paradicsom.
  Főzni azt szeretek, tényleg jó végigcsinálni, a bogrács a gyengém, ha lehetne egész nap mellette állnék.
  Tehénpásztoroktól és birkapásztoroktól tanultam főzni.
  
  Mégelőzményebb, vagyis sokkal:
  
  Gyerekkoromban lejártam nyaranta Vésztőre, az Okányi utcába Kovács Endréhez. A helyi tsz birkapásztora volt, nemes lelkű ember. A kolbásznak mindig a nehezebb végét fogta meg.
  Ő tanított meg főzni bográcsban, kint a legelőn késő délután, alkonyodott. Gyűjtöttük a fát, szedett gombát, szelte a szalonnát, csípte a szemem a hagyma. Megvárta, amíg nem lángol csak magas hőt ad a parázs és fölé rakta a bográcsot. Sercegett benne a zsír, demizsonból bor, kutya a lábnál lihegett és várta a falatot.
  Csillagos éjszaka volt, kint aludtunk a fűben és a hajnal pacsirtákkal keltett. Ilyen gyermekkorom volt.
  Utózmány:
  
  Kész lettem az ebéddel, rákóstoltam és úgy véltem még egy csipet ételízesítő, inkább adok hozzá, mint túlsózzam. Tényleg remek lett, illatára szomszéd is lejött és beköszönt. Kérdezte leves vagy pörkölt? Pörkőőőőőőőőlt válaszoltam gurgulázva, én mindig pörköltözök.
  Megjött a nejem és asztalhoz ültünk, finom és nyalogatja a szája szélét.
  A szívemet tettem ebbe a pörköltbe, lélekben jártam a legelőt s közben pucultam a hagymát.
  
  Mégutózmányabb:
  
  Kérdezem Didyman-t, hogy éhes vagy babám? Egyébként büdimennek hívom csak van, aki nem tudja kiről van szó. Nagy hórihorgas, ha elindul feltöri a betonyt, akkora lába van. Lányok ránéznek már az orrhosszból levágják, hogy van alatta lelet.
  No de nem ez a lényeg, mármint nekem.
  Éhes volt a szentem, hát melegítettem neki csirkét és vágtam hozzá egy kenyér sarkot, jó friss.
  
  Elérakom, hogy ne, egyél. Addig, amíg forró...
  Telefonál, súg, búg a barátnőjével.
  Ejjh fiatalság.
  Közben elmentem a kisebbik fiammal sétálni és idő múlva jöttünk csak meg. Büdimen már éppen készülődött elmenni.
  Ott hagyott egy települő gépet az asztalon és a csirkepörit, amiből lehet evett, de csak keveset. Kenyér is beleharapva figyel.
  
  Kérdem nem ízlett? Délben főztem és én, tudás van benne, finom?
  Aszongya meleg, elvan telve a gyomra. Mindegy nem firtattam, engettem útjára, szeva.
  
  Egyedül maradtam a kisebbik fiammal Bendzsóval és egy települő géppel, egy fél üveg borral, egy tányér étellel, amiben benne a kanál.
  Bort már ittam, most éhes vagyok.
  Ránéztem a tányérre, kilógott belőle a csirke, a kanál és a tányér mellett az omlós friss kenyér beleharapva.
  Gondoltam bemegyek és melegítek magamnak ételt. Előveszek egy tányért, merek bele és szelek kenyeret, töltök hozzá pohár hideg bort.
  De elszégyeltem magam. Eszembe jutott nagymamám, aki átélt két világháborút.
  Két világháborút átélni innen gondolva jelentéktelen dolog. Hajlamos az ember azt hinni, hogy ilyen velünk nem történhet meg. Ők is azt hitték. A nagymamámba az élet beleverte az alázatot és megbecsült minden falatot, anyit éhezett.
  Ha családi ebéd volt és kínálgatták, akkor csak legyintett, hogy hagyd el Marikám, nekem jó lesz, amit az unokák meghagynak. Svalóban (Sváby?), összeöntögette a maradékokat egy tányérba, leült a sarokba és azt ette. Utólag belegondolva azt hiszem azért, mert röstelte volna kidobni az otthagyott lögyböklékeket, amit a gyerekek túrtak a levesből.
  Félt, hogy megint ínséges idők jönnek?
  Tesco pénztáránál sorban állva elég röhelyesnek hangzik az ilyen, de tény, hogy megesett.
  Nagyapámnak nehezebb volt, Ő romániában harcolt a nemtudom miért és kik győztek, de mesélte, hogy rettentő hideg volt. Lövészárkot ásott többedmagával és lelőttek közülük párat.
  Az ilyen történeteket mindig úgy kezeli a tudatom, hogy ez velem nem történhet meg, ugyaaaaaan és csak nevetek...
  
  Nagyapám is napokig éhezett, mert nem vittek nekik élelmet. Mozdulni nem tudtak, mert azonnal lőttek rájuk, pokoli helyzet.
  Végül elcsendesedett a román árok, már nem válaszoltak a puskáik, mindenkit kilőttek. Kimerészkedtek és tényleg, csend volt, mozdulatlanság, dermesztő hideg.
  Emlékezett egy helyre, kilőtt egy román katonát, megakarta nézni.
  A sisakja félrefordulva, a fején találta el. A fegyvere a hasa alatt, tarisznya az oldalán.
  Elvette tőle a fegyvert, lőszert, lehúzta a lábáról a bakancsot és a zoknit. A tarisznyájában meg talált kenyeret jéggé fagyva, éhezett. Azt ette meg...
  Nem mesélte tovább a történetet csak feküdt az ágyon és nézett rám nyomatékosan.
  Ma ezt úgy mondanák, hogy öregem ez átjött.
  
  Elfelejtettem, hogy ez volt a legeslegelőzményebb.
  
  Nézem Büdimen tányérját a benne hagyott s kihűlt étellel, első körben undor fog el, hogy a kanállal Ő evett, a nyála a kenyéren rajta. De aztán eszembe jut, hogy mit szólna nagyanyám, nagyapám? Mire tanítanának? Ők kidobnák?
  Először csak leültem a számítógép elé, amit félbe hagyott és sűrűn klikkelgettem, hogy iken akarom, tudok róla, elfogadom. De a szemem folyton a tányérra tévedt, amit ott hagyott. Ittam egy félpohárkával a finom borból és belefelejtkeztem a telepítésbe. Közben nekiálltam kényszeresen rendet rakni az asztalon, mindent a helyére.
  Fiók kihúz, csavarhúzó bele, csavaros doboz oda, blá...
  Nem maradt más csak a tányér az asztalon, benne a kanál, amivel evett és mellette a kenyér. Felemeltem a kezembe és a számhoz tartottam, éreztem a nyálát rajta.
  De azt is, ahogy a nagyapám a szájához emelte a fagyott kenyeret, mellette a halott katona...
  Közben a fiam ott nyüzsgött körülöttem, apa rajzolhatok?
  Eltereltem a figyelmemet az éhségemről azzal, hogy papírt adok...
  Visszaültem, mert kellett egy enter és igen, engedélyezem...újraindítja most?
  Végtelennek tűnt az idő, amíg megint elindult.
  Észre sem vettem, nem volt tudatos, ösztönösen vettem a kezembe a kanalat.
  Előttem egy tányér megkezdett csirkepörkölt. Én meg egy éhes ember, így megy ez, tágítsuk az ingerküszöböt. Lenyeltem az első falatot, kissé fanyalogva, mert kihűlt, de azért finom. Mégis csak én főztem.
  A lestyán nem túltolva, nejem párszor mondta, vigyázzak vele, mert ha túl sokat rakok bele átveszi az ízt teljesen az étel, de ez most pont jó volt.
  Kellemesen édes, pont annyira sós és finom csirke, a kenyérbe már úgy haraptam bele, mint aki sohasem evett. Kipucoltam a tányért Büdimen után és úgy vigyorogtam, mint egy jóllakott óvodás.
  Végig az járt az eszemben, hogy olyan vagyok, mint egy hajléktalan az önkiszolgáló étteremben, eszi meg a maradékot.
  
  Hogy is szól a mese?
  
  Ki aludt az ágyacskámban?
  Vagy ki nézte a tévécskémet?
  Ki pingelte netecskémet?
  Szita-szita péntek, szerelem csütörtök,
  ki ivott utópiám?
  
  [link]
  
  [Szerkesztve]

• #293 guga Közösségépítő

  2007-05-23 21:18:36 #293

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Jövőkép 83
  
  Egyik délután mentem az óvodába a nejemmel a kisebbik fiamért és egy magán gimnázium előtt mentünk el az utcánkban. 4-5 fős lánycsoport diskurált kiélezett hangnemben, hogy húú nekem ötös lett, azt hittem bepisilek...én is féltem végig, de jól sikerült, átengedett, aztaaaaa és kacagtak.
  Mondom a nejemnek, hogy képzeld el a szandai mamát és az Erszi nénit ilyen szituban, hogy vihorásznak a kapualjban, meg csivitelnek, mint a verebek, hogy de izgi és napokig készültem.
  Jót nevettünk az abszurd helyzeten, 83 éves néniknek más gondja van. Menet közben a kevés vagy, mint mackósajtban a brummogás mintájára kitaláltam, hogy kevés vagy, mint vénasszonyban a vizsgadrukk muhaha.
  
  Elteltek napok de valahogy ez a jelenet mindig visszakúszott az elmémbe és jókat derültem rajta. Volt egy szabad délutánom és úgy gondoltam itt az ideje tekerni két órát. Fel a kerékpáromra és zene, napszemüveg. Nem volt határozott célom, hogy merre menjek, csak úgy toronyiránt, széllel szembe és az óperenciáson túl, mindegy csak mesés legyen.
  
  Egyszer volt, hol nem volt egy szűk utca. Poros, ódon házával, hűvös pincefuvallat a kapualjban, máló vakolat, büdös kukák, igazi uniós állapot. Teherautók álltak a ház előtt, emberek jöttek-mentek bútorokkal, izmok megfeszültek, fújtattak, erek kidagadtak, veres arc és fúúú, öhhh, hááá, tegyük le...
  Asszonyok csiviteltek és pörö, pörö perlekedtek az emberekkel, hogy nem lesz baj, jaj.
  Asszonyom, csak nyugodtan bízza ránk, mi ebből élünk, nem lesz semmi baj, kikartonozzuk.
  Megáltam, félrehúzódtam egy fa árnyékába és csak lestem a történéseket, közben szólt a zene a fülemben.
  Eszembe jutott egy Práter utcai jelenet, a haverommal félrészegen arra mentünk és éppen költözködött valaki. Leraktak egy szép ágyat a teherautó mellé és mentek vissza. Mi összenéztünk Böcével és azonnal a vállunkra kaptuk, befordultunk a Gólya utcába vele és iszkiri.
  Kimentünk egészen az Üllői útra és ott leültünk egy kisbolt elé. Böce hozott söröket és kényelmesen hátradőltünk az ágyon, nagyon kellemes érzés volt és nagyokat vihogtunk, hogy most biztos keresik.
  Később jött egy ember és kérdezte mit csinálunk itt és hogy? Nem értett semmit az egészből.
  Én jelentkeztem szólásra és vázoltam neki, hogy a mama meghalt, hírét vettük, hogy a galád család széthordja a vagyont. Jöttünk mi is és csak ez maradt nekünk, elhoztuk s most leültünk kicsit pihenni, mert még messzire kell vinni.
  Megkínáltuk hideg sörrel, leült Ő is az ágyra és beszélgettünk.
  Sorsát panaszolta, már nem emlékszem mit, de megindító volt. Olyannyira meghatódtunk, hogy eladtuk az ágyat neki. Két láda Heineken sört vett nekünk a boltban, utána segítettünk felcipelni az ágyat a lakására.
  Késő estig nyerítettünk és csapkodtuk egymás térdét Böcével. Kiültünk egy parkba s hajnalig vedeltük a sört...
  De nem ez a lényeg, nem erről akartam írni, ez csak úgy eszembe jutott.
  
  Volt ott egy nénike, nagyon öreg, nagyon lassan ment. Nem volt neki senkije, pontosan látható volt és érezhető. Vibrált a levegőben, hogy a munkások csak tessék-lássék módjára pakolták a koszos bútorait.
  Azt az épületet kiürítették és lebontásra ítélték, néhány ablak bedeszkázva. Az önkormányzat nyilván mindenkinek biztosított másik lakást.
  Nem ismertem a pontos helyzetét senkinek, csak megálltam a fa alatt és megpróbáltam elképzelni a néni életét.
  Férje régen meghalt, talán a gyermeke is vagy külföldön él vagy az is beteg. Ha a néni kb. 80 éves, akkor a fia, lánya simán lehet 50.
  Márpedig 50 éves emberek tudnak úgy lebetegedni, hogy nem tudnak többet felkelni, mondjuk agyvérzés.
  Lényeg, hogy a néni körül nincs hozzátartozó, aki szeretné és gondoskodna róla. A melósokat az önkormányzat fizeti és, mint ha alantasabb lenne az egész, nem szívesen teszik, kényszerből, teher nekik, idegesek és szándékosan dobálják a bútorokat. Rossz volt nézni, legszívesebben odamentem volna, hogy jónapot, rokon vagyok, innentől átveszem az irányítást.
  De eszembe jutott, hogy a természetfilmesek sem avatkoznak bele ha egyik állat lesérül és egy másik azt megeszi. Csak szemlélődők messziről.
  
  Ezek is állatok.
  
  Néninek volt megszokott élete, étele, amit hoztak neki minden nap. Persze ezeket csak képzelem, elképzelem és próbálom beleélni magam a helyébe. Voltak nagyon régi, kopott bútorai, azokat láttam is. Hosszú évek óta nem láttak fényt és súrolószert. Néni megszokta már, alig bírt mozogni, kevés volt benne a vizsgadrukk.
  Volt tévéje és szomszédja, aki néha ránézett, hogy él e még vagy hívja a halottkémet. Jónapot ikszike, jól tetszik ma lenni?
  Igen aranyom, csak ne fájna így a lábam és oldalra dől kicsit a botjára...
  
  Régebben öcsémmel fosztottunk madárfészkeket. Este zseblámpával, bevilágítottunk és riadt tekintetek, elrepülni alig bírtak. Kivettük a tojásokat vagy a fiókákat és Apám azt is mondta, hogy szórjuk szét a fészket, hogy ne jöjjenek vissza.
  Nem jó a veréb a tető alatt, teliszarja a padlást.
  Másnap újraépítették a fészkeket, olyanok, mint a halak, azok is 5 percig ha emlékeznek valamire, de ragaszkodnak az élőhelyükhöz.
  
  Belegondoltam, hogy a néni az új helyen hogy vezényli le mit hová tegyenek? Látta már előtte a lakást? Más családok biztos elmentek előtte felmérni a környéket. Néninek meg mindegy volt, bármit tehettek vele.
  Volt egy megszokott élete és egyszer csak kapott egy levelet, tessék innen elmenni, más épül helyette. Ereje sem volt hozzá, hogy választ írjon rá, talán még mindig úgy hívja, hogy tanács, a lakás is tanácsi.
  Ázott veréb módjára állt a teherautó mellett és némán tűrte a munkások szitkait. Megalázták a bútorai miatt, hogy a fotelnak zsíros a karfája, minden büdös és ápolatlan.
  Néni! Magának már rég megkellett volna halni!!! Tudja?
  Minek tetszik élni? Élet ez? Nemsokára pelenkázni fogják... csak képzeltem a melósok gondolatait. Kikartonozásra ügyet sem vetettek, vihogtak szégyentelenül.
  Hangosak és szemtelenek voltak, mint ha ingyen dolgoznának.
  Közben kerültem egyet, mert már felfigyeltek rám, ahogy ott állok a fa alatt és bámészok.
  Később előállt egy taxi a néninek, az már óvatosabban kezelte...teherkocsival együtt el.
  Nem tudom hová költözött.
  
  Elhatároztam, hogy másnap visszajövök és bemegyek a házba körbenézni.
  
  Délután megint szabad, órácskát tekerek, de már határozott céllal. Viszont lemerült elemmel, feledékeny vagyok, épp hogy sikerült egy fotó. Mehettem volna máskor is, de ennyi elég, nem csak az elem merült le, én is.
  Megtaláltam a néni lakását, nem volt nehéz. Egy szintes udvarra néző lakások U alakban. Az övé volt az ápolatlan. Mindegyikről elvitték a bejárati ajtót és törött üvegek, szemét, dobozok, festékes dobozok, ott maradt edények.
  Beléptem a lakásba és álltam ott egy kis ideig, fülemben motivációs zene szólt, kattintottam egy fotót, akartam többet is, de már késő.
  
  Néni talán ablaknál ült és nézte a híreket, micsoda szörnyű világ, néha postás, kisnyugdíj, emlékek, Ő is volt lány, biztos udvaroltak neki, csapták a szelet, ahogy Ő mondaná.
  De nem maradt neki senki, falakról süt a magány és a tehetetlenség, nem szeretném így végezni.
  Hol lehet most? Milyen lehetett az első éjszakája az új helyen? Berendezték neki a lakását a melósok? Minden a helyére került vagy csak tessék-lássék módjára?
  Lesz neki szomszéd, aki figyel rá, hogy mikor kell hozzá hívni a halottkémet vagy a csukott ajtó mögött egyedül fejezi be és búcsúzni is csak az fog tőle, aki betemeti pénzért?
  Szereti Őt valaki?
  
  Tervezi az életét egyáltalán a nénike? Vannak neki álmai, hogy majd így kéne és várja izgatottan, hogy beteljesüljön? Lelkesedik? Van neki jövője?
  
  Kérdések, amire soha nem fog válaszolni senki sem, valós helyzet de csak a képzeletem játszik velem, néni mit sem tud róla, hogy kattog rajta az agyam.
  Csak messziről szemlélem, nem avatkozom bele.
  Az ágyát sem loptuk volna el Böcével, talán majd jövőre.
  
  
  

• #292 guga Közösségépítő

  2007-05-22 22:52:12 #292

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Szívbe parkoló markoló...
  
  [link]
  
  [link]
  
  [link]
  
  [link]
  
  [link]
  
  [link]
  
  [link]
  
  [link]
  
  [link]
  
  [link]
  
  A cím eredetileg szívbe markoló parkoló akart lenni, de az értelmetlen.
  Miért ez nem?
  De.
  Lépjünk túl ezen.
  A két fiam nagyon szeretett a közeli benzinkút parkolójába focizni, távirányítós ótózni, csak úgy ni, vagy bármi, de kijárni.
  Nem volt ott csak aszfalt, de sok jó fotó és kisfilm készült ott.
  Egyszer csak munkagépek jelentek meg és elkezdték lebontani az autó mosót, a parkolót feltörni, hogy gyors éttermet építsenek a helyébe.
  
  Mikor a fiaim észrevették mi történt kérdőre vontak, hogy apa mi lesz?
  Játszótér fiam, szép játszótér, de én sem értettem.
  Mentem kérdezősködni és szerencsére a sors összehozott Feri bácsival.
  Feri bácsi napi 5 küvecsért markolózik exparkolót + hajnal négykor behozta a pótos Ifát, mert ha azon is dolgozik dupla bért kap, csak az a probléma, hogy nincs műszaki az Ifán.
  Feri bácsi csütörtök hajnalban jött be az Ifával, este elfelejtették hazavinni, telefonált, hogy mi legyen s megígérték neki, hogy másnap hazajut vidékre.
  Arról nem mesélt, hogy van e családja, de tételezzük fel, hogy tartozik valakihez.
  Szombaton még hálát adott a sorsnak, hogy hozott magával kicsivel több pénzt, mert még mindig nem vitték haza. Tudott venni cigarettát és egy üveg bort a párizer mellé.
  Vasárnap reggel még mindig az Ifában dekkolt és gondoltam meglepem egy kis ebéddel. Vittem neki forró levest és másodikat + egy üveg bort és két műanyag poharat.
  Beültem mellé az Ifába és beszélgettünk.
  Azt mondja ellopott egy tankot fiatal korában, azzal ment haza az anyjához. Már várták a rendőrök és kísérték vissza. Közel egy évet ült katonai börtönben.
  Később véletlenül levágta egy fűben alvó ittas ember fejét fűkaszával.
  3 napig ivott utána, de a mai napig visszatér az álmaiba, pedig elgurult 25 év azóta.
  Feri bácsi csinált valami furcsát, széttépte a menetlevelet és dohányt sodort beléje. Ki sem hagyhattam, mondtam neki mikor katona voltam én a diófa levelét szívtam, annyira nem volt pénzünk cigarettára, de szedtem már fel utcán dekket.
  A nikotin nagy úr, legalábbis az volt akkoriban a testemnél.
  Olyan, mint a Mahorka, mondja. Azt én is szívtam gyerekkoromban, egy orosz katonatiszt adta és sokat mesélt mellé, hogy megölte a fiát egy medve...szünet. De az öreg nem reagál. Nem figyel.
  Koncentrál, sodorja a menetlevélbe a dohányt, meggyújtja és ideadja. Két slukk után majdnem kiszédültem az Ifájából. Évek óta nem dohányoztam.
  Az öreg kedves ember, mindkét fiam megjegyezte és a meleg ebédért cserébe mindkét fiamnak megengedte, hogy beüljenek a markolóba és az Ifába.
  A nagyobbik fiam még vezethette, kezelhette is a markolót.
  Feri bácsi lassan 4 napja aludt mosdatlanul és étlen az Ifájában, hiába, mégis csak egy multinacionális cég gyorsétterme készül.
  Vagy csak elméletileg tartozunk az unióba és minden szabályra magasan szarunk? Mert, hogy Feribának nem lesz nyugdíjja. Nincs Ő bejelentve, azt mégis minek? Fizetni utána a járulékokat?
  Fene se érti ezt. Valahol egyetértek a vállalkozóval, aki alkalmazza Őt, meg nem is.
  Tudom, hogy elméletileg , de a gyakorlatban...
  Érted?
  Bennünk magyarokban még él ez a basszunk ki a rendszerrel és érvényesüljön az egyéni érdek.
  De a mondás nem véletlenül van, hogy a fejétől bűzlik a hal.
  Feri bácsi az utolsó láncszem, ebben az evolúciós bürokráciában, amit ma magyarország megél.
  Jaj, most jövök rá, hogy kicsit a politikába hajlott a téma. Már nem szerkesztem vissza, de nem is erről akartam írni.
  A cím nem véletlen.
  A kisebbik fiam minden reggel megkérdezi, hogy akkor most hol lesz az autómosó?
  Sehol?
  Az hol van?
  Nincs, nem lesz, megszűnt létezni, felejtsd el!!!
  De, de, de akkor hol mossák le az autót?
  ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
  
  Hagyjuk...zene állj.
  
  Imádta az autómosót, esténként sokat ücsörögtünk mellette és néztük az autókat, ahogy behajtottak, nem egyszer kikönyörögte, hogy hagy nyomhassa meg a zöld gombot, ami beindítja a rendszert.
  A kisebbik fiam nem mert beszállni a markolóba, de a nagyobbik megtanulta a kezelését 5 perc alatt.
  Mondtam is a Feribának, hogy maga biztos nem úgy élvezi a munkát a géppel, mint a gyerekek.
  Aztán még szereztem neki vevőt egy teherautó abroncsra, amit bográcsoláshoz fognak később használni.
  Boldogan ment végre a boltba és vett vacsorát, cigarettát és egy flakon koccintóst.
  Mondtam neki többet abból ne vegyen, mert az méreg, nem bor.
  Csak legyintett, hogy hova már, mindjárt végem, utána meg már mindegy, a föld elnyel így is és beszállt az Ifába elszívni egy cigarettát.
  
  Feri bácsi a külleme ellenére kellemes ember. Ha valaki hajlandó vele kezet fogni és túltenni magát az olajos, koszos körmén, a büdös ruháján és a kialvatlan szemén, akkor egy emberrel találja magát szemben, akinek ugyanúgy vannak problémái, mint nekem, másnak.
  
  S nem utolsó sorban kedves volt a gyerekekhez, jobb, mint a vidámpark. Ott azt hiszem egy 3 perces menet 2000 Ft, bár attól függ mire ülsz fel.
  Ez a markoló azonban egy életre szóló élmény, azóta mindkét fiam nyaggat, hogy menjünk Feri bácsihoz, sajnos azóta átment egy másik helyre dolgozni, megint valamelyik multi.
  Ha tudnám hol van odaballagnék egy forró levessel.
  
  Nem írok tovább, a képek és a film sokkal beszédesebb.
  
  Megtölt s lenéz 113mb MP4
  
  [link]
  
  [Szerkesztve]

• #291 guga Közösségépítő

  2007-05-21 19:47:24 #291

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  
  
  Márpedig léteznek...
  
  Első alkalommal a Ria néninél találkoztam vele. Egy szobát béreltem tőle, kb. 4 évig laktam ott nála, Anyám helyett Apám volt, tényleg összeszoktunk és megkedveltük egymást.
  Ha akkor leültem volna beszélni egy pszichológussal, akkor azt mondta volna pihenjek többet. Kommersz válasz, elcsépelt tanács és mikor az ember élete megfeszül, akkor élesebben csengenek a húrok.
  1993 volt, az ELMŰ-nél dolgoztam, mint válogatott villanyszámlás. Szerettem csinálni azt a munkát, több volt a jattom, mint a fizetésem.
  Reggel 5h-kor keltem. Fogmos, start metróval kispestre. Villanyóra leolvasás első körben majd délelőtti pénzbeszedés, ebéd, beszedett pénz befizetése saját otp számlára. Pihi egy hűvös helységben, néha elaludtam egy órácskára és nyálam folyására ébredtem, ahogy a mellkasomra hűlt. Délutáni pénzbeszedés és kokettálás mindenkivel. Délutáni pénzbefizetés saját számlára. Utána a helyettesítéssel indultam. Mindegy ki volt otthon, szélesen mosolyogtam és kotyogtam, mint egy rossz kávéfőző, mindenkit levettem a lábáról. Még a legzordabb, legádázabb embert is megnevettettem egy kicsit. Nagyon hülyének kellett lennie ahhoz, hogy ne nevessen.
  Kérdeztem mit főz, kedvencem, hmmmmmmmm húztam el a szám. Odaadnám a napi bevételem érte ha kaphatnék egy falatot. Kaptam, plusz egy kis jattot.
  Este végeztem, már sötét volt.
  Rengeteg pénz volt nálam, szívesen ittam volna egy sört, de nem lehetett.
  Vettem 4 üveg világos sört és két üveg barnát.
  Éjfélre értem haza Ria nénihez. Szerencsére éjféli bagoly volt, tévézett sokáig és készített vacsorát. A Néró kutya vigyorogva lábazott és böhöm testével megpróbált mellém préselődni a fotelba. Néró ne lábazz.
  Sörbontás, hirtelen leszalad kettő és a harmadikat már megiszom és élvezem is. Fejembe száll. Megiszok még egy barnát és alig bírom tartani a fejem. Elalszom a fotelben, Ria néni ébreszt, hogy menjél már aludni. Néró örül nekem, fekete színű labrador.
  Elmegyek peselni mielőtt ágyba zuhanok. Éjjel még felkelek, mert feszít a hólyagom és gyorsan megiszom a maradék két sört. Azonnal elalszom tőle és az órára ébredem. Fogmos és kezdődik minden előről. Sokáig hittem benne, hogy az elfogyasztott sörnek köszönhetően tudtam magam kipihenni, mert reggelente úgy ébredtem, mint az órarugó. Frissen, fitten.
  Akkoriban 20 éves voltam, most 40. Ha mostanában iszok meg hat üveg sört már nem kelek fel sehogy, éppen ezért nem is szorgalmazom.
  De nem erről akartam beszélni, hanem, hogy léteznek.
  Ria néninél egyik éjjel arra ébredtem, hogy valaki áll mögöttem. Félelmetes érzés volt. A levegő a tüdőmbe szorult. Kiáltani szerettem volna de hang nem jött ki a torkomon és nem is láttam ki áll mögöttem csak éreztem. Nem tudtam mozdulni.
  Mint ha halott lettem volna, de ébren és közben pontosan tudtam, hogy alszom. Elmúlt, de később visszatért.
  Tél volt és csípős hideg. Éjjel megint arra ébredtem, hogy valaki áll mellettem. Nem ember volt, teste sem volt de ott állt és figyelt, én meg lebénultam.
  Láttam a falat, ahogy befelé fordultam és éreztem a jelenlétét. Próbáltam küzdeni ellene, de nem ment.
  Majd erőt vettem magamon és elindultam a szobából kifelé. Nem láttam magam körül senkit, eltűnt. A kíváncsiságom legyőzte a félelmem és kimentem megnézni hol van. Láttam, ahogy Ria néni aludt az ágyán és Nérót, ahogy elkezdte csóválni a farkát, többre nem emlékszem.
  Másnap reggel elmentem otthonról, Ria néni általában délig aludt.
  Késő este megérkeztem és sörbont.
  Jó nagy marha vagy fiam, kezdte...kis szünet után. Tegnap éjjel csukott szemmel mászkáltál a szobámban, pofozgattalak, hogy ébredj fel, de nem ment. Aludtál, visszakísértelek az ágyadba és horkoltál tovább.
  
  Ledöbbentem, és akkor jutott eszembe az álmom...
  Magam sem mertem elhinni, hogy igaz volt és megtörtént.
  
  Elteltek hetek és már vágytam arra a bénult érzésre újra álmomban. Nagyon félelmetes és egyben különleges érzés volt.
  Soha nem akkor jött, amikor vártam. Mindig akkor, mikor már elfelejtettem.
  Éjjel kinyitottam a szemem és az ablakhoz mentem, hogy kinyissam, meleg volt.
  Egyre melegebb lett, hiába vártam a hűvös szellőt, forrt a levegő körülöttem. A nyitott ablakban álltam és próbáltam beleszippantani a hideg levegőbe kívülről, kidugtam a fejem, hogy lélegezzek. Elhúztam a függönyt és akkor megéreztem, hogy ott áll velem szemben. Nagyon magas lény volt, a harmadik emeleten laktam, de leért a lába a földig és teljesen sötét volt, hatalmas erővel.
  Megragadott és kirepített az ablakon, izzott a levegő körülöttem. Villanyvezetékek mentén és fák koronája mentén repültem el, alattam a város.
  Soha nem volt szebb élményben részem, csecsemőpózban repültem a város fölé és egyre magasabbra, mint az üstökös és tűz volt körülöttem, égetett. Egyszer csak megszűnt az erő, ami lendületet adott és a kis fénylő pont, ami alattam volt, a város, egyre nagyobb lett. Zuhantam le és jeges borzalom lett rajtam úrrá, hogy mindjárt becsapódom.
  Ria néni keltegetett.
  A konvektor mellett feküdtem csecsemőpózban és rugdostam álmomban, arra ébredt fel és átjött a szobámba.
  Nem tudtam visszaaludni és sokáig feldolgozni a történteket, hogy miért látok csukott szemmel és ki ez a visszatérő lény, mit akar tőlem?
  
  Közben eltelt 20 év, lenyugodtam, megnősültem és stabilizálódott az életem. Talán ha öt alkalommal látogatott meg álmomban a lény, de már nem féltem, élveztem, akár egy jóféle drog, legalább annyira különleges.
  De nem találkoztam már vele több éve.
  Viszont most, hogy meghalt a szandai papa és átjárta az agyam az öreg szenvedése és nem tudtam szabadulni a gondolattól, ahogy az öntudatlan teste közel két napig zihált, mint egy futó ember és végre háromszor felköhögött és elhagyta a testét a lélek. Csütörtök este volt, már lefeküdtünk aludni, de nem bírtam. Folyton a pénteki temetés járt az eszemben. Hogy oda kell mennem a ravatalhoz és megnézni a holttestet, pedig még soha nem láttam közelről ilyesmit.
  Megülte az agyamat a gondolat, hogy a papa teste most valahol egy hűtőben van, az a test, ami sokszor megveregette a vállamat és kínált egy kupicával, hogy gyere fiam. Amíg élt a papa természetes volt a gondolat, hogy idős és megfog halni. Tudtam róla, de nem hittem el, nem akartam elhinni, hogy ez egyszer megtörténhet vele és megtörtént. Most hogy túl vagyunk rajta, a család, sokkal rosszabb. Nagyon hiányzik a legyintése és a hangja, hogy ugyan hagyd el fiam.
  Nejemmel ültünk és azt kérdeztük magunktól ha a pap itt lenne mit mondana erre a helyzetre, amibe kerültünk?
  Mondtam, hogy valószínűleg semmit. Neki tervezhető élete volt. Sokat, keményen dolgozott és elégedett ember volt.
  Most ha fiatal lenne hiába dolgozna keményen, kisemmiznék és semmibe vennék a munkáját.
  Ezek a gondolatok cikáztak az agyamban. Ittam két sört és elszenderedtem, a hólyagomra ébredtem, hogy feszített.
  Felkeltem és örültem, hogy végre reggel van, mekkorát aludtam és milyen jól kipihentem magam. Elmentem wécére és hallottam, ahogy az egyik szomszédban beszélgetnek. Gondoltam milyen szép reggel és milyen jól esik ez a beszélgetés, hogy biztos a kávé mellett s utána indulnak.
  Befelé menet ránéztem az órára és este 23h volt. Ledöbbentem, mi történt?
  Mi ez az egész? Nyitott szemmel voltam utána sokáig és zaklatott.
  A papa járt az eszemben végig, hol van vajon most és mit gondolhat? Semmit?
  Holnap a ravatal, hallottam, hogy összevarták a száját mert csúnya volt, nagyon szétnyílt.
  Hármat felköhögött és utána... igen és utána?
  Hol van most a papa?
  Hajnal kettőig bírtam, megint feszített a hólyagom, kábán botladoztam ki a wécébe és vissza, majd megint a papára gondoltam. Hessegettem magamtól és nem tudtam tőle szabadulni.
  Gyorsan kellett Őt öltöztetni, mert a teste nagyon hamar megmerevedett.
  Ki öltöztette?
  Hogy csinálta? Odament és...? Vagy vannak olyan emberek, akik ezt a munkát mindig elvégzik pénzért? Utána hova vitték a papát? Mondták telefonba, hogy a koporsót megvették már aznap és abba vitték el Őt.
  Másnap biztos megkell néznem, biztos ott fognak nógatni, hogy na Zolikám gyere...
  Kapkodtam a levegőt, hideg verejték a homlokomon, lerúgtam a takarót magamról és oldalra fordultam.
  Láttam az előszoba éjjeli fényét, a világító telefont, ami nélkül éjszaka csak tapogatódznék. Valami nem stimmelt.
  Ott állt valaki mellettem és megragadta az oldalamat.
  Elkezdte rángatni jobbra, balra. Üvöltöttem volna de nem ment, egy hang sem jött ki a torkomon, de éreztem ahogy a testem mozgott az ágyon.
  Arra ébredtem, ahogy jobbra balra mozog a felső testem.
  A végén már nevettem, hogy ilyen nincs.
  Felkeltem, hogy igyak, mert kiszáradt a torkom. Fél három volt, azt hittem sosem telik el az éjszaka. Visszafeküdtem és eszembe jutott, hogy a papa szeretett engem, a család is szeret enegem, a feleségemet és a gyerekemet, nem olyan közegben leszünk holnap ahol vádolnának bármiért is.
  A papát én úgy szeretném megőrizni az emlékeimben, ahogy élve láttam, mosolyogva, piros pozsgás arccal és derűssen.
  Sikerült ezzel magam megnyugtatni, de aludni már nem tudtam. Nem ettem semmit és nem is ittam, úgy indultunk el a temetésre.
  Utolsó pillanatig nem gondoltam rá, hogy mi vár ránk.
  Ahogy beléptünk a kapun már éreztem az űrt, a papa hiányát, hogy nem fog elénk jönni, hogy mi van fiam?
  Olyankor mindig rohantam a nyári konyhába tölteni egy felest és utána váltottunk pár szót. Most bűntudatom volt, hogy szabad e innom ugyanúgy belőle?
  A papa mit mondana?
  „Fiam kettőt is, egészségedre, Isten és a bor soha el ne hagyjon”
  A sorrendre nagyon vigyázott.
  
  Ittam gyorsan kettőt, hogy ha még is úgy alakul, akkor legyen bátorságom odamenni a ravatalhoz.
  Nem volt így sem, kézen fogtam a 3 éves fiam és elindultunk sétálni a dombon. A gyászolók pedig odamentek hozzá és páran összeomlottak, ahogy meglátták a testét. Sikoltoztak, hogy papácska. Egyik össze is esett és úgy támogatták.
  Közben a fiam mivel semmit sem fogott fel az egészből, nekiállt a sírok között futkározni, hogy nézd virág, megsimogatom.
  Egyszer csak elpattant a gombja és leesett a nadrágja, közben pisilnie kellett és nekem meg ömlöttek a könnyeim.
  Nem kellett visszatartanom, nem látott senki, meg különben is minek? Ki fog felelősségre vonni érte?
  Kerítettem az egyik sírról egy mazzagot és ahogy kötöztem össze a fiam nadrágját megkérdezte, hogy miért sírsz?
  A papáért sírsz kérdezte komolyan?
  Valamit csak leszűrhetett az egészből, mert figyelte ki miről beszél, hogy a papa többet már nem jön haza, elment végleg.
  Áhagytam, ne gondolkozzon ilyeneken még.
  Kézen fogtam és elindultam vele a pap házához.
  Akkor engedték le a földbe és dobálták rá a virágokat. Utoljára még visszanéztem, szép koporsója volt.
  
  Visszaértem a papa házához és nyitva volt a kapu meg a ház ajtaja. Kicsit megijedtem, hogy valaki kihasználta, amíg temetésen voltunk.
  De nem, két rokon serényen főzte az ebédet.
  Kérdezték, hogy mi is a neved?
  Zoltán, Annamarinak a férje vagyok.
  Hja már tudom, te bejáratosabb vagy a házba, ha megjönnek a vendégek kínálgasd Őket itallal, kérték.
  Megkönnyebbültem, hogy kaptam feladatot és senki nem szól majd, hogy ellógtam a temetésről a fiammal.
  Közben levettem róla a szakadt nadrágot és átöltöztettem, beültettem a tv elé. Hátra fordult, hogy itt aludt a papa. Magamhoz öleltem, mert éreztem Ő sem tud mit kezdeni a helyzettel, csak érzi történt valanmi súlyos dolog, hol a papa.
  A ravatalhoz direkt azért nem akartam odavinni, mert ha meglátja még odamegy hozzá, hogy papaaaaaaaaaaa és nevet.
  
  Jöttek a rokonok és a vendégek a temetésről. Foglaljon helyet itt, húztam alá a széket, erőset, édeset vagy keserűt? S pörögtem, jobb volt elfoglalni magam, mint leülni és várni, hogy valaki leitasson.
  A falu kántora külön részt érdemel, majdnem megvertem. Csak a mamára való tekintettel fogtam vissza magam.
  Beült középre és felhajtott vagy négy felest, legalábbis annyiszor töltöttem neki de az üveg is ott volt előtte. Míg én körbejártam addig nyilván nyakalhatott. Akkora ember volt, hogy alig fért be az ajtón.
  Dolmány vagy valami súlytásos nemzeti ruha volt rajta, mint a Csurkán,. Ez még nem lett volna gond, de höhögött, hogy tudok ám én rendőrviccet is és mondta...
  
  Körben a rokonok és vendégek, mindenki nézett rá megilletődve, hogy mit csinál ez az ember, hogy viselkedik? Nem igaz, hogy nem volt még gyászoló háznál és nem tudja ilyenkor mi illik.
  Már a harmadik viccet mesélte, amikor egy hirtelen mozdulattal felálltam, csörgött a szék hangosan, ahogy az asztal alá toltam és bevágtam az ajtót magam mögött.
  
  Később indult haza, hogy neki randevúja van valami szőkével és közben gurgulázott. Álltunk a kapuban hárman, de velem nem fogott kezet, tőlem nem köszönt el. Valamit megérezhetett.
  
  Alig ettem valamit, kínálgatás közben belenyaltam a pálinkába és hazafelé szótlanul utaztunk, el is aludtam.
  Felfoghatatlan, hogy már nincs.
  Nejem másnap mondta, hogy papácskának első éjszakája volt a föld alatt.
  Nehéz, megemészthetetlen gondolatok.
  Felhívta a mamát, hogy tudott e aludni, de nem vette fel a telefont. Mama másnap egész nap a sírnál ült és sírdogált, több, mint 60 éven keresztül minden este egy ágyban feküdtek. Nehéz gondolatok.
  A papa meg a mama beszéltek már előtte róla, hogy vajon ki temeti a másikat. Hát ím eljött az idő és a papa ment el elsőnek.
  
  Aznap este már előre vártam a lényt, gyere aztán beolvasok és már előre röhögtem, hogy mit akarsz te tőlem? Mit gondolsz még is mire mész?
  Egyszer engem is elviszel és ott leszek kiterítve, összekötözött szájjal, mozdulatlanul?
  
  De nem jött.
  
  Viszont jobban tudatosult bennem, hogy szeretnünk kell egymást és támogatnunk, amíg itt vagyunk a földön. Keresni a kötelékeket, nem engedni az elhidegülésnek és az érzéketlenségnek. Elég ha a papára gondolok, a mosolyra az arcán, ahogy futkároztak körülötte a dédunokák.
  Minden embernek ez a vége, azóta beivódott az elmémbe. Arra sem haragszom, aki szándékosan megbánt, minek mikor csak most él, de egyszer Ő is egy halott ember?
  Próbálom megérteni.

• #290 guga Közösségépítő

  2007-05-20 14:41:24 #290

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Ma local credit mentes voltam.
  Fonok1 szeemezget fonok2-vel, utana be az agyba szundizni egy kicsit.
  Ugy nez ki, hogy kihivtam a szerelot, ugysem tortenik velem semmi izgalmas.
  Csoda folytan fizetés, tünetmentes pepsi light on.
  Diozom, hogy ugh kőcsőg fidesz.
  Most irtam meg a 2258974562358745895214587456987214587458745810. empeharom adathordozom (DVD).
  31% -os a processzorom.
  Vagyis nem 31˚ geek létemre.
  Esni fog, az esik az eso, már dörögés.
  Ma vonatmentes voltam, kib. MÁV.
  Ma odajon hozzam Fonok1 es kerdezi, Szia?
  Kor?
  szerinted...
  Me Popsi light mentes voltam, ugyanez németül: ohne cucker frei.
  F1, jaj.
  Ma delutan szerelik fel a kamerakat a gepteremben, hetenként F5.
  Csengőhangom bongó, hogy fogom bírni péntekig az álmosságtól?
  Hianyzik a volt munkatarsam és kivertem a huvelykujjamrol a bort, szoval szorgalmas volt a mai nap.
  Fonok1 men tudja, hogy mi az a light linux, kozben fonok2 mondja neki, hogy live linux.
  Ennyi esszel, tobb erovel.
  Na kene irni vmi ertelmeset.
  Kezdek valahogy kiegni.
  Ugy erzem egyre laposabb szinvonalu a lógóm.
  Munkatarsam hamarosan (a jovo heten), mit szol hozza fonok1.
  Fonok1 ma odajott hozzam.
  Gondolom a munkaugyisek osszefosnak magukat a gyonyorusegtol ha kiderulne, hogy mit muvel.
  Pepsi1-et dugott fel.
  Mind ezt az ejszaka kellos kozepen.
  
  Mi a tosz van?
  Ennyire raerunk?
  Masnap dolgozni meg ki fog menni?
  
  [Szerkesztve]
  
  Legkozelebb rátetovalom a pocsere a nevem gotikus betukkel.
  Eljen!
  Ez kell a nepnek!
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  [Szerkesztve]
  
  [Szerkesztve]

• #289 guga Közösségépítő

  2007-05-15 22:01:19 #289

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Re: mailriport (négylevelű II.)
  Feladó: Zvolenszki Zoltán <guga@interware.hu>
  Címzett: szerencsejatek@szerencsejatek.hu
  Másolat: webmaster@szerencsejatek.hu, info@szerencsejatek.hu, fogadas@szerencsejatek.hu, istvan.takacs@szerencsejatek.hu, leitereg.andras@szerencsejatek.hu, barnabas.singer@szerencsejatek.hu, internet@szerencsejatek.hu, Zoltan@szerencsejatek.hu, laszlo.somorai@szerencsejatek.hu, pek.peter@szerencsejatek.hu, bajko.szabolcs@szerencsejatek.hu, szekely.gabor@szerencsejatek.hu, geszosz.peter@szerencsejatek.hu, laszlo.vadasz@szerencsejatek.hu, szabo.sandor@szerencsejatek.hu, czepin.aniko@szerencsejatek.hu, molnar.hilda@szerencsejatek.hu, Janoska.andrea@szerencsejatek.hu, mona.fritzsche@szerencsejatek.hu, laszlo.kapas@szerencsejatek.hu, fekete.katalin@szerencsejatek.hu, peter.gerner@szerencsejatek.hu, molnarkr@szf.hu
  
  Hjaj tésuram vagy tésasszony, majdnem elfelejtettem, pedig ez is nagyon
  fontos.
  A borítékos sorsjegy.
  Apámék nyertek vele a közösben.
  Fel léggömbözték a Multicar-t úgy mentek a beton kocsmába.
  
  Nem tudom ki emlékszik rá, de voltak a mzzagra felfűzött sorsjegyek.
  Narancssárga, zöld, kék, citromsárga, barna, piros.
  Na erre beneveztek két kőbányai után a szakik, már a hatodik újra húzhat után
  egyszer csak beütött a ménkű, nem emlékszem az összegre, de nagyon hüledeztek
  meg csapkodták egymás térdét és még a kőbányaira is rárendeltek egy
  rekesszel, virsli is oda lett téve főni.
  A néni, aki árulta boldogabb volt, mint a szakik, mert elmondása szerint
  ekkora nyeremény még nem ment ki a keze alól.
  Ez a víztorony melletti ligetben volt, még az urh is odajött ellenőrizni, hogy
  mi történt, mert akkora volt a zsibongás.
  Sörös nyitva maradt 22h után is és főzte a virslit rendületlenül. Szakik meg
  mentek srévizavé fosni a bokrok mögé, mert a szénsavas kihajtotta belőlük a
  lelket is. Úgy recsegett a seggük, hogy az ember bele szégyellte magát és
  inkább kapaszkodott a sörös üvegbe és bámulta az asztallapot.
  
  Sörtül megittasodva aztán terveztek, hogy ülőgarnitúra meg végre egy új
  kocsira is be lehet fizetni és várni 5 évet a Merkúrra.
  Teljesen belelkesültek és hajnalig ápolták a kapcsolatokat. Mikor aztán a
  sörös rekesz elfogyott és megindultak hazafelé, láttam Apámon hogy a dereka
  is kiegyenesedett, hogy ezt Ő intézte. Kicsit slamposan tekert hazáig, de
  délcegen.
  Ez az Ő nevéhez fűződött.
  Multicaron a léggömbök kipukkadtak és a sofőr is erősen szlalomozott a Budrió
  lakótelepig, másnap el is késett, de nem rótta fel neki senki a táskás
  szemeket és hogy 3 percenként rohant a budira, miszerint elnézést.
  
  A brigád összeült és megtanácskozták, hogy benne van az ötéves tervben.
  Akkoriban gyanús volt ha valaki azt állította munkahelyi baleset.
  Inkább bevállalták a gyomorrontást az otthonról hozottnak, de a termelésnek
  nem szabad leállnia.
  Apám egy Czetka motort vett magának, oldalkocsist, de sokat röhögtem rajta
  mire betanult rajta vezetni. Vagy ötször belevitte az árokba, merám nem úgy
  megy, mint a sima motor.
  Aztán az oldalkocsiba két zsák krumpli, dinnye meg tök. Tanyáról behozni jó.
  Ha meg beleülsz akkor tojásfejed van a sisaktól.
  Egyszer megpakolta dióval de kiszakadt a zsák, a Dandé Jani csípőre tett
  kézzel vihogott, ahogy Apám a két kezével merte vödörbe a diót. Törték, aztán
  leadták a szuperbe. Akkor még nem volt teszkó.
  Volt a szuper oszt jóvan. Kávédarálót ütögető nyugdíjasok, hogy a maradék is
  kijöjjön. De volt diódaráló is meg mokkás lány, aki a kávét főzte, be fínom
  illatok. Meg utasellátós sütik. Kék, piros fénylő papírokban csokis piskóták
  és krémek.
  Szóda, jaffa, málna és kőbányai.
  
  Napokban beszéltem egy emberrel a rendszerváltás utáni privatizációról, hogy
  miért került szinte minden külföldi kézbe. Azt mondja, mert magyarországon
  nem volt pénze senkinek.
  Voltak, éltek, de egy határt nem bírtak túllépni, itt nem tudtak kifejlődni
  tőkések, csak az átlagnál jobb életmódúak, mondjuk hogy nagy háza lett, de
  külföldre akkor sem mehetett. Esetleg vadászhatott, meg messziről hajbókolt
  neki mindenki, de hatalmas vagyona akkor sem volt.
  Meg minek? Ilyen helyen mit csinált volna vele? Dupla málnaszörp vagy dupla
  adag vadas? S ha már nem bírja a bele? Holdra viszi föl a felhalmozott
  forintokat? Elengedi vagy mi? Vesz egy föld holdat és utána odapisál a
  sarkába?
  Szóval ez volt a nagy nyeremény. Letépték a két sarkát és utána úgy ugráltak,
  mint a gyerekek.
  Valahogy a virsli íze is jobb volt, vagy másképp éreztem, de a lényeg, hogy
  most nem enném meg.
  
  Akkoriban május elsején gyűjtöttük a jegyeket. Ha valaki nem jött vonulni
  elkértük a jegyét és volt sör meg virsli. Este meg vacsora, hatalmas adag
  rántott hús rizzsel és kovászossal. Volt, aki reklám szatyorba dűtötte az
  adagokat és vitte haza. Hozták ki neki hatossával, amennyi jegyet sikerült
  neki begyűjteni. Aztán a tányér ételt borította bele a nejlon zacskóba.
  Nem szólt neki senki.
  Volt tombola is, Apám nyert egy üveg konyakot és ez hitet adott neki, hogy nem
  elveszett ember, újult erővel lottózott, hátha neki is jut a fazékból.
  
  Mostanában mondogatja, hogy szerinte csalás, mert akkoriban szinte minden
  héten volt ötös, most meg néha hónapokig. Megváltoztak a számok? Aztán röhög,
  van egy sunyi gödröcske a szája sarkában, szerintem onnan veszi a számokat.
  Mert az elfogyasztott sörrel egyenes arányban mindig mást mutat.
  
  > Tisztelettel Zvolenszki Zoltán
  >
  > http://www.guga.hu
  >
  > A jelszó: 291e0805e250f712
  >
  > Érvényesség: 2007.06.08.
  
  --
  

• #288 guga Közösségépítő

  2007-05-13 16:00:45 #288

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  SLAGOKA POTTER
  
  (ne vihogj)
  
  Jaj ezt muszáj elmondanom. Kicsit Hofi bőrében érzem most magam, mert a pocakom is akkora, meg a vigyorom is. A tehetségét meg kipótolom a lekezeléssel, lenézéssel és nagyképűséggel.
  The Pompous Marsh-hen, mármint mi az anyád picsájáért használsz angol nyelvű idézetet aláírásnak, mottónak, kompótnak és ha azt hiszed a te seggedből süt a nap, akkor azt is angolul írnád le. De hülye mondat volt ez.
  
  Mindegy.
  
  Sem német, sem angol, sem francia embert nem láttam még, hogy büszkélkedett volna azzal, hogy beszél vagy ír magyarul. Jártam már angliában és akik ott beszéltek angolul nem voltak különb emberek nálam. Volt például egy összefosta magát koldus, akinek az anyanyelve volt angol, ha szétitta az agyát, akkor is többet tudott angolul és az angolokról meg az angol nyelvről, mint bármelyik slagóka, aki próbálja bevilágítani a seggével a napot.
  
  Jaj ez most rosszul esik? Önérzetem nekem is van és folyamatosan diktálja, hogy ezt most ne írjam le, mert nem lesz jó vége, de mikor ránézek egyik-másik eltoszott ember profiljára, akinek egy nagy sirám halmaz az élete s néha még megtoldja azzal, hogy emós, akkor kinyílik a bicska a zsebemben.
  
  Feszít ott aláírásnak, hogy temple of the akármi meg nothing black another l@fasz mother. Ez igen, de tényleg. Miért nem szúrod nyakon magad? Gondolod megállna az élet? Több sör jutna.
  
  Egyébként nem is vagyok ilyen, nem kenyerem hogy kiosszam az embereket, csak dühít ez a faszoskodás az angol nyelvvel. Voltam eneszkába és ott mindenki alapból nyomja az angolt. Éjszaka mentem át egy hídon és megkérdeztem valamit gondolkodás nélkül válaszolt, de bárhol, még a sörözőkben is a csapos.
  Kedvencem azzal előhozakodni, hogy a föld alatt minden ember egy nyelvet beszél és ugyanarra a mérlegre kerül. Hogy lehetne a földbe döngölni némelyik ember slagókáját?
  Szükség van rá?
  Nem erőlködöm, mert még céltáblája leszek, majd az élet megdolgozza.
  
  Napokban itt járt egy ember, lehet ismeritek, a fűtő.
  Általában csipkelődünk egy sör mellett. Én segítek neki sepregetni a ház körül és adom alá a lovat, hogy te elhízott sertés, kilóg a fogad, ha ebédelsz a szomszéd hívja a vágóhidat meg ilyenek. Ő meg azt mondja te ruppótlan senki, majd ha már sorba állsz az üres üvegekkel akkor legyen nagy a szád, tartsd el a családodat, menj dolgozni, menj vagont rakodni napi 3000-ért és megtudod mi az élet.
  Szó se róla van alapja a szájalásnak ide is, oda is.
  Egyszer csak könnyezni kezd. Sír, potyognak neki a meleg könnycseppek végig az arcán.
  Azt mondja nem tudsz te semmit az életről, sem a gyereknevelésről.
  Mutatja a telefonját én meg hőbörgök tovább, hogy mit akarsz azzal a féltéglával, még normális telefonra sincs pénzed.
  Mutat egy fotót, aznap reggel fotózta.
  Egy kisgyermek sírja, rajta friss virágok.
  Nem mondtam még, kérdezte, volt egy 5 éves fiam és meghalt.
  Megdermedt bennem a lélek, én erről eddig nem tudtam.
  Hát ez az, mondja. Ma lenne 31 éves. Voltam kint a sírjánál és lefotóztam.
  Eszembe jutott Benjámin, a kisebbik fiam, Ő most 4 éves és rendesen kommunikál velem, mondja hogy én vigyem óvodába meg menjek is érte. Nagyon ragaszkodik hozzám, nagyokat szoktunk marhulni, volt hogy az utcán négykézláb mentem, Ő meg a hátamon és mindenki csak nézett, hogy ezek milyen állatok.
  Eszembe jutott, hogy egy év múlva még jobban kötődnénk egymáshoz, és úgy elveszíteni Őt.
  Kérdezem, hogyan és hogy bírta a nejed?
  Beteg volt a gyomra, utolsó hétre kiengedték a kórházból és vittük vidámparkba meg mindenfelé, sokat sírt, nagy fájdalmai voltak.
  S a nejed?
  Az idő minden begyógyít, közhely de tényleg így van.
  
  Én a mai napig megvagyok rendülve tőle, hogy tudom.
  Ennek az embernek az élete átértékelődött a szememben. Eddig lenéztem, mert hitelekből utazgatott egy hetes egyiptomi nyaralásokra és már előre vihogott, hogy ecsém a seggemet kinyalják, megy a dollár borravaló, dzsoni vóker jéggel a medence partján s allinkluzív.
  
  Szánalmas, mondogattam magamban, szánalmas. Azt sem tudja egy évben hány nap van de arra a hét napra készül minden évben és utána nyögve fizeti vissza.
  De aztán azt mondtam magamban, hogy neki ez jött össze, ezt élte túl, ezt dolgozta fel és ennek örül, ezt élvezi. Élvezettel éli az életét.
  
  Eljön, fűt, takarít, hiányzik az összes foga de él és örül, tud mosolyogni.
  Mondom neki félek, hogy ez velem is megtörténhet.
  Azt mondja nem kell erre gondolni.
  Mondom nem attól függ mire gondolok, jobb tartani tőle és tudni, hogy velem is megeshet.
  Már miért történne meg veled, emelte fel a hangját.
  Azért bazdmeg, mert van egy négyéves gyermekem, akkor nem történhetne meg ha nem lenne, de már üvöltöttem vele.
  
  Kézfogással búcsúztunk egymástól, és másnap fel is hívtam.
  Nagyot nőtt a szemembe ez az ember, hogy kibírta s főleg hogy tudok róla. Elmondta.
  
  A kisebbik fiam mostanában teljesen kivan akadva. Van vagy inkább volt egy parkoló a benzinkút mellett a házunktól nem messze és volt ott egy autómosó. Ledózerolták, épül egy mekdónáldsz, jelenleg az alapja. Törik fel a betont gépekkel, meg markolókkal teherautókra.
  Kérdezgeti, hogy akkor most hol lesz a mosó?
  Mondom sehol, nem lesz és kész, vége, lebontották.
  De nem érti, akkor hova mennek majd az autók.
  Mondom másikba.
  Az hol lesz?
  Máshol és kész, de lassan vesztem el a türelmemet, aztán eszembe jut a fűtő gyereke, aki kicsivel volt idősebb az enyémnél és már csak egy sírkő van, ami emlékezteti rá.
  Magamhoz ölelem és kérdezem tőle, hogy megnézzük a markolót?
  Igeeeeeeeeeeeeeeeeeeen, válaszolja kitörő örömmel.
  
  Besétálunk a felbontott területre, homok, kődarabok, kiálló vasak és egy magányos markoló nyitott ajtóval.
  
  Beültettem a gyereket körül sem nézve, gondoltam biztos nyitva hagyta a kezelője, mit lehetne belőle ellopni?
  Csináltam pár fotót, ahogy vidult az arca ér örült, hogy beülhetett egy markolóba.
  S akkor kinyílt egy teherautó ajtaja, bent aludt a markoló sofőrje, csak felébredt a neszre. Jó nagy marha vagyok, hogy nem néztem körül. Nyikorgott az öreg teherautó, ahogy becsapta az ajtaját, majd megindult felém.
  
  Mondom neki bocsánat, de...
  Torkomra fagyasztotta a szót. Hagyja csak, semmi baj és legyintett.
  A legyintésében benne volt minden. Az egész élete.
  Beszélgettem vele pár szót és kérdeztem bor vagy sör?
  Borozgatok, válaszolta.
  Napi ötezret keres a markolóval, a sajátja a gép. De nemrég hajnal négykor jött fel vidékről az IFA-val, amiben aludt, mert nincs rajta műszaki és nehogy elkapják. Így napjában két gépen dolgozik és dupla bért kap. De már harmadik napja elfelejtették hazavinni Őt, még szerencse, hogy van nála pénz és tud venni kaját.
  Az IFA-ban alszik éjjelente.
  Készül a mekdónáldsz.
  
  Másnap hoztam neki egy üveg finom muskotályt és beültünk az IFA-ba elkortyolni.
  Mesélt ezt-azt.
  Például, hogy ült egy évet katonai börtönben, mert hazament a tankkal, csak úgy szikrázott az út. Még be sem tudott köszönni, hogy megjöttem édesanyám s már vitték is el.
  Aztán mesélte, hogy a hetvenes években traktoron ült, fűkaszán. Éjjel járta a főutak szélét és lecsapta a magasra nőtt füvet. Egyszer csak tiszta vér lett az üveg meg minden. Megállt és azonnal hívta a rendőrséget, mentőket. Egy részeg ember aludt a fűben és lecsapta a fejét.
  Azt mondja a mai napig rémálmai vannak, akkor 3 napig nem dolgozott és azóta is elég sokat ivott, hogy elfelejtse de nem megy.
  Néha hideg verejték a homloka, úgy ébred és utána már nem tud aludni.
  Olajos a körme, a ruhája, a göndör haja és beszélget, nyíltan fogad, nem köntörfalaz, csak legyint.
  Semmit sem tudok az életről.
  Semmit sem tudsz az életről.
  
  Azt hiszem kicsit eltértem az eredeti témától, de nem baj. Igazából én ilyen vagyok, magyarul beszélek s érthetően.
  
  Persze mindez angolul mennyivel entellektüellebb lenne, én is tudom.
  
  Például tutálibe-bálibe. Na?

• #287 guga Közösségépítő

  2007-05-13 14:33:32 #287

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  
  
  -- 1992. évi LXIII.
  A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló törvény értelmében csak azok a válaszreakciók vannak, lesznek nyilvánosságra hozva, amelyekhez a tulajdonosuk hozzájárult.
  Ezt a levelet sok, nagyon sok és annál is több @szerencsejatek.hu mail címre továbbítottam, majd meglátjuk mi lesz, hátha kihúzzák.
  
  
  Üdvözlöm! A nevem Zvolenszki Zoltán.
  
  
  Édesapám Zvolenszki István az 1970-es években aktívan lottózott, Ő volt a lakótelepen és a munkahelyén a lottóbizalmi.
  
  Buzgárnak becézték, mert mindig tüsténkedett. Beszedte a lottópénzt, feladta a kitöltött lottószelvényeket, precízen dokumentálta, hogy ki milyen számokat játszott meg és az esetleges nyereményeket is.
  
  Sajátságos lottószisztémát épített fel. Vásárolt 90db ping-pong labdát. A számokat 1-90-ig szektorokra és színekre bontotta, azon belül a páros és páratlan. Péntek délutánonként szertartásos lottóhúzást tartott a konyharuhával letakart vájlingból. Az öt szám kihúzása után egy büszke mosoly az arcán és felemelt mutatóujjal jelezte, hogy majd ezt nézzétek meg.
  
  Olyan szintre emelte a számmisztikai tudását, hogy csodájára jártak a környékbeliek. Fizették neki a söröket és szájtátva hallgatták az elméleteket.
  
  Valami alapja lehetett a képességeinek, mert ha a réten sétáltunk, akkor egy szemvillanás alatt megtalálta a négylevelűt, volt hozzá szeme. Messziről kiszúrta, én hiába erőlködtem, hogy legalább egyet találjak sosem sikerült.
  
  Egyszer elvitt motorral a szegedi könyvvásárba és Makó környékén hirtelen megállt, leszálltunk, kitámasztotta a motort és visszaszaladt. Egy négylevelűvel tért vissza és vigyorgott hozzá büszkén.
  
  A lakótelepen a Szóka Mari volt, aki hozta a szelvényeket, Apám a radiátor csövet kezdte el ütögetni a fakanállal és csődültek le a lépcsőházból az emberek.
  
  Apám komoly ember lévén asztalhoz ült és precízen dokumentált, hogy ki melyik számot játszotta meg, mik az esélyek, mert a 46-ost már régóta nem húzták és az páros, zöld a hármas szektorból. Még a bolygók állása is kedvez, persze akkoriban még mit sem tudtunk az asztrológiáról. Ha valaki szerencsés csillagzat alatt született, mint a Nánási Imre a negyedikről, akkor művezető lett hisz a párttitkár lányát vette el. Így nem csoda ha néha egy rekesz kőbányait támasztott le az előszobában egy „na mi van szakik?” kíséretében. Összeverődtek a férfi emberek és sziszegtek az üvegek.
  
  Apám levette a gázpalackról a konyharuhát, beleborította a pingpong labdákat a vájlingba, letakarta és feszült csend ült a konyhára, még az üvegek is megálltak a kézben. Legalább akkora figyelemmel kísérték az Apám által kihúzott és megjátszott számokat, mint a tévében az eredetit.
  
  
  Egyszer volt egy hármasuk a közösben, nagy volt a riadalom, mint mikor tyúkok közé a gazdasszony szemet dob. Futkostak és csapdosták egymás vállát, hogy képzeld, összeszaladt a ktsz minden szegletéből és hallgatták, hogy melyik volt az a három szám, amit eltaláltak és Apámnak megengedték, hogy levezesse az elméletét róla, hogy miért és tulajdonképpen a negyediknek is ki kellett volna jönni de mindig olyan hülye számokat húznak.
  
  Hitet öntött beléjük, de Ő maga is hitt benne, hogy egyszer sikerülni fog.
  
  
  A munkahelyén nagy szervező és tréfamester hírében állt. Telente pirította a szotyit meg a tökmagot, belengte a lakást a finom illat s közben porciózta zacskókba, a munkahelyén 5 forintért adott egy zacskóval. Az egyiknek nem tudott visszaadni aprót, mondta kicsit várjon mindjárt lesz. Volt neki aprója csak előbb rárakta a rezsóra. Megvárta, amíg felhevül és fogóval lerakta az asztalra, majd odakiabált, hogy odaraktam a visszajárót. Amaz lebólintotta a dolgot s kisvártatva egy állati üvöltés hasított bele az asztalos műhely megszokott zajába.
  
  Máskor meg együtt étkeztek az asztalosok egy nagy asztalnál és Apám nem szívlelte, hogy az egyik szaki kérdés nélkül elvesz ezt-azt a mások reggelijéből.
  
  Mindenki kirakta maga elé, amit hozott és az meg körbenézett és egy áááá ez biztos finom lehet s elemelt egy jó falatot.
  
  Apám kivágott egy darab posztót amorf alakzatban és beleforgatta lisztbe és tojásba, kirántotta. Csinált belőle vagy négyet és másnap bevitte.
  
  Úgy ült, hogy szem előtt legyen s kibontotta az abroszból az étket látványosan.
  
  A szaki, mint a vércse úgy csapott le a rántott húsra.
  
  Volt nagy elképedés mikor ráharapott. Hiába no, Apám értett a pedagógiához is.
  
  
  Akácvirágzás idején eltett egy virágot egy zacskóba és lefagyasztotta. Majd januárban bevitte a munkahelyére mikor a legnagyobb hó volt, hogy nézzétek, nálam az akácfák... és néztek rá nagyot.
  
  Tudnék még ilyesmit mesélni bőven, mert ilyen ember az öregem.
  
  
  Egyszer megengedte, hogy vele menjek a lottózóba. Mutatta az asztalt és a székeket, hogy azt Ő készítette. Leültünk a világoszöld furnér asztalokhoz, magam alá húztam a széket és tétován megforgattam az asztal lapjába épített szerencsekereket. Egy gumigolyó pattogott belül hang nélkül. Apám sorban állt, majd észrevette mit csinálok és elmagyarázta, hogy azzal Ő sosem játszana meg számokat, mert az teljesen a véletlenre épül, mindenféle szisztéma nélkül és az esélye, hogy kihúzzák ugyan megvan de … és hosszasan ecsetelte a színeket, szektorokat. A nagyapám és a nagymamám is serényen játszott Apám hatására és lelkesen várták a húzásokat. Kettes találatokra emlékszem, olyan volt nem is egyszer. De sajnos a nagyszüleim még azelőtt meghaltak, mielőtt Apámnak beteljesülhetett volna a hite.
  
  
  Most 40 éves vagyok és nem emlékszem rá, hogy Apám mikor hozta utoljára szóba a lottót. Már több, mint egy évtizede nem játszik. Fáradt, reggel is és este is nyög, sóhajt ha lefekszik. Nincsenek álmai, nem ujjong és nem lelkesít, nem buzdít senkit, hogy játsszon meg számokat.
  
  
  Pedig még mindig megvan a kockás spirálfüzetje, amiben dokumentálta az esélyeket és voltak állandó számai, a favorit. Hatalmas számok virítottak a füzet első lapján, ha megmutatnám neki talán még most is megélénkülne tőle, hogy igen, ezt mindig meg kell játszani, mert ezt egyszer kihúzzák.
  
  Nem tudom Önnek mi a hatásköre, de volna egy tiszteletteljes kérésem.
  
  
  Nagyon szeretném ha az Apám életében legalább egyszer érezhetné azt, hogy igen, ezért megérte, erről beszéltem, hogy csillogjon a szeme.
  
  Nem lehetne csak egy kicsikét közbenjárni ez ügyben?
  
  Csak öt számról lenne szó, nem olyan nagy valami de egy embernek hatalmas örömet tudnának vele szerezni.
  
  Itt már nem is a pénzről van szó, mert mindene megvan neki, nem szenved szükséget semmiből.
  
  Csak a tudat, hogy a hit, amit az önök intézményébe vetett, sok embert megtámogatott és hétről-hétre reményt adott, az nem volt alaptalan.

• #286 guga Közösségépítő

  2007-04-27 22:06:30 #286

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Gurfing
  
  A nagyobbik fiamnak Leventének van egy osztálytársa, kis eminens fajta, jeleskedő. Testalkatilag nagyobb, mint a fiam és elég bumburnyák. Köszönni nem tanították meg, úgy megy el mellettem, mint a tyúk, amikor lel egy fél gilisztát és bújik vele futva és himbál két oldalra a csőrében.
  Akkor figyeltem fel a srácra, amikor késő délutánig bent kellett maradniuk énekpróbán és szünetben a fiam vett magának az automatából egy forró csokoládét. A srác elakarta venni a fiamtól és úgy kellett meginnia, hogy futott vele s az ingére lötyögött. Ez nem volt elég, volt nála egy üres félliteres fantás doboz és azzal ütlegelte Levente fejét.
  A fiam meg amilyen gyámoltalan hagyta magát.
  Este felhívtam a srác szüleit és nyomatékosan hangsúlyoztam, hogy beszéljenek a fiukkal, hogy tartsa távol magát a Leventétől, mert hosszú távon ez nagyon sok probléma forrása lehet, a fiam nem egyszer kapott beírást, amikor nem Ő volt a kezdeményező csak próbálta magát kimenteni és közben elfajult a dolog.
  Hozzá kell tenni nem egy angyal Ő sem, ismerem a hibáit, de tény, hogy nem szokta piszkálni az osztálytársait. Szeleburdi, meg rohangál, de ennyi. Minden normális gyerek ilyen.
  Másnap bement a srác és rögtön Leventéhez ment, nyilván nem tudta zsebre rakni, hogy felhívtam a szüleit. Azt mondta neki a mutató ujját a mellkasának szegezve, hogy ha azt akarod, hogy távol tartsam magam tőled, akkor ne gyere a közelembe.
  A kis disznó, a kis eminens, még feltételeket szab.
  
  Napokkal később olyan helyzet állt elő, hogy előre nem tervezett történelem órát tartottak nekik. Biztos valami félreértésből adódhatott, de tény hogy sok gyerek nem vitte a történelem felszerelését. Ha így alakul, akkor mindig jön a beírás, hogy a gyerek nem vitte a felszerelését az órára. Elég durván nyomják, mert minden apró piszlicsáré dolgot beírnak. Nemrég a fiam az osztály szekrényébe rakta a rajzfüzetét és elfelejtette kivenni. A tanár tudott a dologról, de nem engedte felállni a Leventét. Inkább beírta az ellenőrzőjébe, hogy nincs ott a felszerelése.
  Engem nem zavarnak ezek a beírások, egyszer már válaszoltam rá, hogy tisztelt tanárnő, kérem csak indokolt esetben használja az üzenő füzetet.
  
  Erre a tanárnő nem hitte el, hogy neki írtam, ezért nem írta alá, azóta én sem írok alá semmit, így megy ez. Kicsit pályát tévesztett a lelkem, olyan szinten türelmetlen a gyerekekhez, mint a benzinkutas ha nem lát jattot.
  Lehet régebben sínen volt, de szerintem a mai magyar valóság vele is csúnyán elbánt.
  Az én időmben tényleg csak akkor írtak bele ha baj volt.
  Nos, ez a történelem óra úgy sikeredett, hogy a mamlasz gyerek sem vitte a felszerelését és osont oda Leventéhez, hogy figyelj Levi, véletlenül nem hoztam a töricuccot és ha beírást kapok otthon nagyon nagy baj lesz. Légyszi add ide a tied és cserébe adok valamit, amit kérsz.
  Srác vélhetően azért Leventéhez ment, mert gondolta, hogy mi már szokva vagyunk a beírásokhoz és mi nem nagyon problémázunk a Leventével.
  Téved, mert sokkal több figyelmet fordítunk rá, nem csak az a lényeg, hogy hozza a jó jegyeket, hanem pontosan tájékozódunk és mindent megbeszélünk vele haveri alapon. Tőlem nem kell tartania, ha nem indokolt nem balhézok vele.
  Csak akkor szoktam letolni, amikor megérdemli.
  Rosszul sült el ez a töricuccos eset, Levente nem adta neki oda. Srácnak meg nem tetszett és az egyik szünetben úgy megszorította a Levente vállát, hogy elsírta magát.
  Ezzel még nem is volt vége, mentek ebédelni és Levente ahogy itta a pohár vizet, a srác megnyomta az arcát szándékosan és a víz a szájából az asztalra spriccelt.
  Természetesen jött egy beírás, hogy ebéd közben rendetlenkedett.
  Na ekkor begurultam. Mondtam a fiamnak, hogy egyet se félj, bosszantsd fel. Legyél okos és figyeld meg, hogy mire ugrik, mit nem szeret, miért haragszik, mire érzékeny. Figyeld meg és gyűjts róla információkat. Ha hozzád ér, akkor kiabálj rá határozottan és hangosan hogy ne nyúlj hozzám a koszos kezeddel te disznó. Legyél mindig mérges vele szemben, soha ne ijedj meg, mert nincs mitől tartanod. Ha megüt vagy bánt nyugodtan pancsolj be egyet neki de az orrára, hogy törjön el, folyjon az orra vére. Láttam már ilyet, azonnali pánikroham ha meglátja a saját vérét.
  Tudom keményen hangzik, de a srác szülei nem foglalkoznak vele, a tanárokat nem érdekli, én nem állhatok állandóan a fiam mögött. Valahogy azonban elejét kell venni a zaklatásnak. A legjobb védekezés pedig a támadás. Nem szabad hagyni, hogy a srác büntetlenül, következmények nélkül zaklathassa a fiamat. Ha megtörténik, akkor az ötszörösét kell visszaadni és azonnal.
  
  Hja, keresztény gondolkodás. Istenben hiszek és az nem egyenlő azzal, hogy velem/velünk szemben mindent lehet és hülyének nézhetnek.
  Gyerekkoromban nekem is volt problémám, sarokba szorítottak négyen és elpüföltek. Utána egyenként kaptam el a srácokat, nem volt gond, többet nem próbálkoztak. Volt egy kétszer akkora srác, mint én, nagyon sokat szenvedtem tőle, rugdosott, elvette az uzsonnámat, húzta a hajamat.
  Egyszer megláttam az utcán, ahogy ment előttem gyalog, én meg kerékpárral.
  Felgyorsítottam és hátulról teljes erőmből nekimentem, nagyon meglepődött és alig bírt felkelni. Még egyszer volt vele egy konfliktusom, de akkor már ráéreztem az ízére a dolognak és jó erősen térden rúgtam. Utána menekülőre fogta és bemenekült egy közeli templomba.
  
  Vittem Leventét suliba és végig a lelkére beszéltem, hogy legyél fiam határozott és kemény, nem kell tőle félni. Bólogatott, hogy jó apa rendben de tudtam, hogy ha éles helyzetbe fog kerülni, akkor megszállja a félelem, egyedül lesz és védtelen. Talán ha a düh annyira eluralkodik rajta, hogy visszaüt. Jön majd egy beírás de nem fogok vele foglalkozni, nem tetézem még azzal is, hogy lekiabálom miatta.
  
  Valami matek ügy miatt egyik reggel az anyja vitte Őt és már pattanásig feszült a helyzet, mondtam a nejemnek hogy vegye elő a srácot és az egész osztály előtt kiabálja le, alázza meg, de úgy hogy fröcsögjön a nyála.
  Mielőtt beléptek Levente megkérte, hogy inkább ne kiabálja le, valahol megértem de a srácnak mindenképpen el kell kapni a grabancát, így vagy úgy de le kell törni a szarvát.
  Levente észrevett egy apróságot, srác rajong Garfield-ért, néha viccesen megjegyzi, hogy gurfild és olyankor nagyon ideges szokott lenni. Leventének tetszik ez a szójáték, srác meg túl komolyan veszi és baromi pipa rá.
  
  Kitaláltam, hogy ne gurfildet mondjon legközelebb, hanem gurfingot. Gurfing, szép szó. Biztos repülni fog érte egy pofon, csak úgy kell intézni, hogy a tanár közelében történjen és jól láthatóan kapja a pofont. Akkor mehet neki a beírás és én is mehetek be, mint felháborodott szülő, hogy ez azért már mégis csak sok... blá.
  Lehet szülőkre napjában többször is rátelefonálni, hogy a kicsikét nem ártana elvinni pszichológushoz kivizsgáltatni, hogy ha lehet akkor az otthoni frusztráltságot ne az én csemetémen vezesse le és ha legközelebb előfordul nem hagyom következmények nélkül s a végére még nyomatékosan beleböfögném a telefonba, hogy gurfing, hogy értsék miről van szó.
  Végképp elvesztenék a fonalat.

• #285 guga Közösségépítő

  2007-04-09 22:26:31 #285

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Világ hét fájdalma
  
  Nem is tudom melyikkel kezdjem, zavar hogy egyik sem olyan súlyú, amibe az ember lelke beleroppanna. Szokták mondogatni, hogy a világ hét fájdalma ült ki az arcára. Nem arról szól, hogy valakit/valamit elveszített, inkább nem kapott meg.
  Már elteltek évek így leírhatom. Volt egy ismerősöm, aki egy időben abból élt, hogy egy frissen megnyílt áruházlánc pénztárába ültette be a feleségét. Volt felvétel, jelentkezett, próbaidő és huss, pötyöghette az árakat. Emberünk, akinek álneve Barnabás szépen bevásárolt és beállt abba a sorba, ahol a felesége pötyögött.
  1000 Forintos szalámira 100 Ft. Drága italokkal, kávékkal, luxus fogyasztási cikkekkel üzletelt. Számára az volt a nagyker és utána búsás haszonnal tovább adta egy piacon. Még ha féláron is árulta sem veszített vele semmit. Egyszer voltam a lakásukon segíteni egy szekrényt összerakni, megkínált füstölt heringgel, pezsgővel, kaviárral. Elég furcsán éreztem magam, sörhöz vagyok szokva.
  Teltek az évek és az üzletlánc kirendeltsége új főnököt kapott. Valami feltűnt neki és kiszúrta Őket. Nem lett az ügynek következménye csak a feleségét bocsájtották el az állásából.
  Barnabás napokig nem tudott aludni, még nekem is elmondta mennyire feldúlta a dolog, hogy ott volt a teli kosár és nem tudta kihozni, megszégyenítették sok ember előtt, rossz volt ránézni. Bosszút forralt magában és kis szünet után a felesége újra jelentkezett pénztárosnak ugyanabba az üzletláncba de egy másik helyre.
  Csak arra az egy alkalomra fenték a fogukat és meg is lett. Púposra pakolta a bevásárló kocsit és másnap már nem is ment dolgozni a felesége, szent a béke.
  Helyreállt a lelkében a nyugalom.
  
  Szintén elfedték az évek, írhatok róla. Álnéven megint csak Barnabás (nem mindegy mi a neve?) sofőrként tengette. Magas beosztású embereket szállított gyorshajtva, rendőrökre fittyet hányva, hiába állították meg Őket, azonnal elnézést kértek és tovább álltak. Fene tudja jó arc volt, azóta nem láttam. Sokat lógtunk együtt esténként egy sörözőben és utána hazavitt állami pénzen, ittasan.
  Nem számított semmi.
  A hölgyekkel, lányokkal, asszonyokkal is így bánt, mindig mesélte a kalandjait. Aztán egy ráragadt és a kelleténél jobban belebonyolódott. A bajszicsarack részéről komoly volt az ügy, nem hiába ragadt. De Barnabás ugyanúgy bújta a szoknyákat, villant a szeme pajkosan. Feltűnt a barátnőjének is és az is nekem sírta ki a lelkét. Mivel bizalmas viszonyban voltam mindkettővel így nem kívántam én sem célszemély, sem áldozat lenni ez ügyben de okot sem szerettem volna szolgálni, hogy bármelyik is ellenem forduljon, így csak meghallgattam.
  Bajszicsarack önálló életet élt és úgy vélte helyes dolog ha visszaadja az elszenvedett sérelmeket. Hagyta magát lerandiztatni és a dolog a kelleténél jobban sikerült, mert a másik férfi nyakában találta magát végleg, odaragadt.
  Barnabásnak csípte a csőrét az eset és nagyon elégtételt szeretett volna venni, rossz volt ránézni. Esténként sörözgettünk és sűrűn hívogatta telefonon, hogy beszéljék meg, találkozzanak.
  Nagy sokára rávette a bajszicsarackot egy kis süti mellett kávéra és közben lovagként viselkedett. Kezét is megfogta, lelkére is beszélt, egy csokor virág és leugrott a bugyi, volt egy kis etyem-petyem.
  Barnabás a végén elküldte a csajt a francba és rápirított, hogy csak azért nem kellesz, mert egy ribanc vagy. A bajszicsaracknak a másik kapcsolata is tönkrement és azóta talán már megjött az esze.
  
  Már megint múlnak az évek és ugyancsak Barnabás. Szép feleség, két gyermek, vezető állás, dől a pénz. Közben befűtött neki egy bajszicsarack és légyottok. Barnabás megunta az állandó szállodakeresést és vett neki egy kisebb lakást, kertest. Egy ikerház fele volt. Kellemes, csendes környék, befolyásos emberekkel, közbiztonság is.
  Hamar odaszoktak, bebútorozás, tervek de semmiképpen nem válás. Bajszicsarack egy darabig pedálozott neki hogy de miért és akkor jöttem én a képbe. Iratrendezés, ez volt a dolgom, Ő meg a főnököm és mellékesen úgy szólított, hogy én kis csernusom, lelki szemetesládának használt.
  Mesélte, hogy tartaná Ő mindkét frontot, de ha a bajszicsarack nagyon képbe akar kerülni lapátra teszi és mindent tagad. Végül nyugton maradt, de Barnabásnak egyre jobban tetszett a környék, egyre otthonosabban érezte magát és kitalálta, hogy megveszi az ikerház másik felét, odaköltözik az egészbe a családjával és a bajszicsaracknak vesz másikat.
  Annak meg szúrta a szemét, hogy ennyire a háttérbe szorult és lelépett. A történetnek akár vége is lehetne ha Barnabás nem vette volna a fejébe, hogy az ikerház másik felét mindenképpen megszerzi. A tulajdonos nem állt kötélnek, ott élte le az élete javát és ott is tervezte a távozást az örök vadászmezőkre. Valószínűleg szintén módos ember lehetett, mert még arra sem ugrott, hogy a kelleténél több pénzt ígért neki. Elmérgesedett a dolog és szó-szót, kiabálás pedig ökölrázásig fajult.
  Egyik reggel azzal állított be Barnabás, hogy kibaszok én ezzel, pokollá teszem az életét, rossz volt ránézni.
  Kerített egy sokgyermekes cigány családot és ideiglenesen beköltöztette Őket az ikerház másik felébe. Fizetniük sem kellett érte, azok csak nézték a környék puccos házait, dikkmá.
  A szomszédnak felőrölte az idegrendszerét az eset, nem telt bele egy év és meghalt, ráment a szívére. Nem ismerem a részleteket, de utána már Barnabás sem akarta megvenni a lakrészt. Mindenki nyugalomra lelt.
  
  Barnabások, évek és megint nyugodtan közre adhatom, már nem fenyegethet veszély senkit sem. Gyerekkoromban Vésztőre jártam nyaralni az Okányi utcába. Lakott ott egy Barnabás, hős szerelmes és elepedt a szíve egy lányért, módos házba valóért.
  Megadta a módját annak rendje szerint. Vasárnaponként szépen kiöltözött, elhívta a lányt sétálni, ment is de a szíve már régen másé volt. Barnabás tervezte a közös életet és megtette az első lépéseket. Jeggyűrű, lánykérés, bajszicsarack meg közben végig másra gondolt. Hiába no, ilyen a falusi élet. Mindennek megvan a módja. Barnabásnak piros pozsgás volt az arca. Fülébe jutott a hír, hogy a bajszicsarack valami idegennel a falu központjába és fagylalt. Barnabás kiköpte a tüdejét úgy tekert. Leste a sarokról, ahogy kézen fogva mentek és felszabadultan, mosolyogva, könnyeden. Fájlalta is, hogy neki ebben a mosolyban és kis gödröcskében a szája szegletében soha nem volt része. Leste a lányt estefelé, ahogy hazavette az irányt és erőt vett rajta. Nekitaszajtotta a szalmaboglyának és a felhajtotta a szoknyáját. Majd én megmutatom neked, hogy és próbálta maga alá gyűrni, rossz volt ránézni.
  Sivalkodott a lyány és kicsődültek az emberek az utcára. Barnabást lefogták és kijött az urh. Börtön lett a dologból és azóta nyaralni sem voltam ott. Minek szépíteném a dolgot?
  
  Aztán, hogy meséljek egy nagyon is személyeset én is vagyok Barnabás, de már inkább csak voltam. Egy barátom, akivel együtt énekeltem a kórusban Gábor nevezett el annak. Okát nem tudom, mert Zoltán vagyok, de aktív Barnabás koromban történt meg az eset. A zuglói önkormányzatnál dolgoztam, mint környezet tanulmányos. Valaki kért segélyt kimentem a lakására és dokument. Pár dologról megkérdeztem és kitöltöttem. Döntési pozícióban nem voltam csak javaslatot tehettem. Általában megadtam mindenkinek, kivéve egy két kirívó esetet. De az külön téma.
  Becsöngetek egy lakásba és lenge öltözékű nő nyit ajtót, átlátszó, sötétkék hálóing, még vizespólóznia sem kellett úgy hegyesedett a melle a hálóing alatt.
  Miközben én a paksamétát pakoltam az asztalra Ő bement a fürdőszobába és nyitva hagyta az ajtót. Ledobta magáról a hálóinget és nekiállt öltözni. Azt sem tudtam hova nézzek, nem tudtam a helyén kezelni a dolgokat. Emlékszem még gyerek voltam a tanyán, de már elmúltam 14 éves. Nyár, rekkenő hőség és jött a villanyszámlás hölgy. Én a gangon ültem egy fotelban, szüleim sehol és a nő azzal indított, hogy légy szíves vegyél fel valamit, mert egy szál gatyában mentem elé. Ő is zavarban érezte magát, ahogy én akkor, de voltam olyan hülye, hogy egyértelmű jelzésnek vettem és nekiálltam csapni a szelet. Rögtön becsuktam a dossziét és mondtam, hogy micsoda megismételhetetlen eset, Ön egy gyönyörű nő, ez pedig egy alkalom. Soha nem értettem a nők nyelvén, akkor sem. Azonnal kikérte magának és hogy mit gondolok én. Mint kiderült csak simán egy művészlélek, aki elég szabadon gondolkodott de eszébe sem jutott. Én meg ott álltam leforrázva s közben már tényként kezeltem, hogy mindjárt a kezeim között tapinthatom a feszes mellbimbót. Még megkérdeztem tőle, hogy nincs e valami rövid ital a háznál, mert eléggé cefetül érzem magam, rossz volt rám nézni. Erre elzavart, hogy azonnal takaródjon a házamból.
  Utólag nem voltam rest és kiderítettem, hogy csak bérlő és van elmaradása bőven, a segélyt sem javasoltam, írtam egy két oldalas jelentést, hogy minden rendben, nagy a jólét. Nem is kapta meg, és én sem.
  

• #284 guga Közösségépítő

  2007-03-26 23:50:26 #284

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Házassági tanácsadás IV.
  
  Felhívni magamra a figyelmet, az a kedvencem, abban jó vagyok, vitathatatlanul.
  A feleségemet például úgy ismertem meg, hogy már hetek óta nem volt barátnőm, magányosnak éreztem magam, nem volt kivel megosszam az ágyam. Mikor véget ért egy négyéves kapcsolatom, akkor az első napokban annyira szenvedtem, hogy rosszul voltam az egyedülléttől, bepánikoltam és rohamaim voltak, fulladtam, nem kaptam levegőt, nagy nyomás a mellkasomon, nagyon megviselt, hogy elhagyott. Esetenként megkértem olyan lányokat, hogy aludjanak nálam, akiket aznap ismertem meg és mondtam jó előre, hogy nem szeretném zaklatni meg semmi, csak legyen ott velem, mert nem tudok elaludni ha valaki nem szuszog a szobában, hidegek a falak, kattog az óra, de hiányzik az élet. Utána jött pár egynapos, kétnapos, kétharmados többség kapcsolatom. Majd jött Renáta 1 hosszú évre, szerintem nem volt egymáshoz semmi közünk, csak nem mertük egymásnak bevallani. Egyetlen egy dolgot sem tudnék mondani, amiről egyezett a véleményünk, egyszerűen csak a testi szükségleteinket elégítettük ki és hogy ha elmegyünk hétvégén kirándulni, akkor ne legyünk egyedül, legyen ki zörgesse velem szemben az abroszon a porcelánhoz a kanalat, koccintani.
  Renáta is elhagyott, azt hazudta elutazik vidékre a rokonaihoz, de az állomáson már várta a volt hapsija. Folyamatosan panaszkodott a srácra, hogy részeg, meg ütötte, de visszahúzta a szíve. Azóta Renáta meghízott, nem kicsit, nagyon, már nem oly üdítő látvány, mint emlékeimben. Juj de jó, hogy ma nem vele élek
  Néhány esetlen próbálkozás pótolta Renáta hiányát, újsághirdetés, sőt még társkereső szolgáltatóhoz is elmentem, én is csodálkoztam rajta, hogy ezek ilyen fényesen élnek. Kitöltöttem egy adatlapot, hogy mikor kelek, hogy ébredek és horkolok e, betegségem, végzettségem, műtétjeim, hobbi, vagyoni helyzet, munkám, költöznék e más városba, miért nem?
  Telehazudtam az egészet, kifizettem a pénzt és jót röhögtem az egészen, hogy az apátok valagát, nehogy már totón nyerjem meg álmaim nőjét.
  Aztán csak bejött, az egyiknek megtetszett az adatlapom és felhívott. Azt mondta 28 éves, kicsit csodálkoztam is, hogy mint ha használtabb lenne már, de nem tettem szóvá, nézzük milyen belülről? A belső értékei alapján már jobban érzékeltem, hogy 35. Parancsoló, utasító, sokat látott, rutinos és ellentmondást nem tűrő típus. Később be is vallotta, hogy félt megmondani a korát, mert az alapján elutasító lettem volna, pedig mi milyen jól összeillünk. Annyira, hogy úgy szakítottunk szó szerint te jobbra én balra. Mentünk a lakására vacsorázni. Aztán úgy alakult, hogy Ő befordult az utcájukba, én meg mentem tovább egyenest. El sem köszöntem tőle.
  Aztán jött a Judit. Végtelenül jó fej volt, de délig aludt. Én meg már reggel hatkor ott értetlenkedtem a konyhájában, hogy kávét ki fog, s reggelit az asztalra. Ő meg csak magára húzta a takarót. Lementem a buszmegállóba és a söntésben kértem egy kávét, ettem egy utasellátó süteményt, szép piros volt a papírja. Ittam rá egy felest, leültem a melósokkal dumálni és jókat röhögtünk, kértek néhány kört, én is. Mire Judit felébredt olyan részeg voltam, hogy nem tudtam bejutni a bejárati ajtón. Kijött értem és bekísért. Még a fülembe súgta, hogy te egy állat vagy bazmeg és lefektetett aludni tényleg jó fej volt és rögtön utána rájöttem mekkora szerepe van annak, hogy az ember mikor ébred és főleg kivel.
  Teltek a hetek és eszembe jutott a Gabi, gondoltam felhívom, tudtam Ő is egyedül van, vidéki kisfalu, séta a hegyekben, ebédre leves. Láttam nem sok lesz a dologból, mert nem tudtunk egymásra hangolódni, az anyja is kiabált velem, hogy ez nem kurvák tanyája, aludjak ott ahonnan jöttem.
  Gabi áttelefonált egy másik faluba egy barátnőjéhez, hogy ott aludhatnánk e? Megtettük, a barátnője meg körbetelefonálta a vadkerti lányokat, hogy jön egy pesti srác. És lőn, jöttem :cool:
  3-an jöttek elébünk a buszhoz és egy kis zöld kabátos tündérke látványa mindjárt megfogott. Mindjárt körbe is udvaroltam, utaztunk együtt buszon és invitáltam én kajakozni, hegyet mászni, Apám tanyájára. Meg szédítettem valami esti egyetemmel, holott még érettségim sem volt. Hazudoztam össze-vissza és mentem velük táncháztalálkozóra. A régi stadion kör alakú volt, ez azért fontos mert mindig lestem Annamária merre jár. Juj de szép dallama volt, hangsúlyozva, hogy Annamária merre jár. Mint a Jamaica a jamaicai jamaicaiaké, mondd csak ki!
  Jó mi?
  
  Próbáltam úgy intézni, hogy mindegy merre meg én akkor is vele szembe jöjjek és mosolyogjak. Utólag megbeszéltük, hogy feltűnt neki és mondogatta a barátnőjének, hogy milyen érdekes, Zoltán mindig szembe jön velünk valahonnan. Persze mert körbefutottam a stadion folyosóját csak, hogy megint mint ha éppen csak nézegetném a táncosokat, de odamondva egy gyengébb poént, hogy ti is?
  Aztán nevettünk. Érdekes, hogy most hogy írom újra ugyanazt érzem, mint akkor, pedig már a feleségem és szült két gyereket.
  Azt érzem, hogy nagyon vágyom utána, éreztem a szoros szálakat de nem hittem benne, volt is rá okom, mert elváltak útjaink és eltelt közel egy év. Gondoltam én rá többször, de már nem számítottam rá, hogy valaha is egybe lehetünk. Egy karácsony előtt azonban találkoztam a Gabival, igen vele, onnan a faluból és csak annyit mondott üdvözöl Annamária és átadta a telefonszámát. Egyből felhívtam és meg is beszéltünk Pesten egy találkozót. Írtó béna voltam, mert véletlenül pont ugyanabban a kabátban volt, mint amiben utoljára láttam és rögtön azzal indítottam, hogy megkérdeztem nincs másik kabátod? Na de hogy meg is krémezzem a tortát mentünk kirándulni és első utunk a kocsmába vezetett, felhajtottam deci rumot és elmeséltem egy szűzmárjás viccet oszt csapkodtam a térdem, hogy érted nem, érted???
  
  Annamária előző napokban döntötte el, hogy akihez hozzámegy az csak is hívő, diplomás és alkoholmentes ember lehet. Ráadásul még kemény dohányos is voltam, szívtam a mezítlábas Kossuthot. Tényleg egy főnyeremény, de kicsire nem adunk. Nejem nyelt egyet és Istenre bízta a dolgot. Uram, hogy ha Őt szánod nekem, akkor fejet hajtok az akaratod előtt.
  A szülei eleinte hallani sem akartak rólam, megtudom érteni Őket, nem voltak könnyű helyzetben. A lányukat végig taníttatták, rengeteg időt és pénzt fektettek bele, vettek neki egy lakótelepi lakást, 2 diplomás zenészt faragtak belőle, aki mára tanár és erre jövök én a képbe, úgy néztem ki, mint Jimi Hendrix és Kurt Vonnegut keveréke. Vékony farmer, kerek orrú, lapos bőrcipő, piros-fekete kockás ing, az oldalamon nyúlfarok, bőrláncok mindenhol, zsebóra, és a pipadohánynak meg a tömőkészletnek kicsike bőrtáska. Tetejébe büdös volt a lábam, nem kicsit, nagyon. Mikor elmentem hozzájuk nem mertem levenni a lábamról a cipőt, de valahogy túltették magukat az első csapásokon.
  Talán ott billentettem magam felé a mérleg nyelvét, amikor meghívtam Őket vacsorázni egy balassagyarmati étterembe és előadtam nekik a terveimet. Készülök könyvet kiadni, festeni, esti egyetem is szóba jöhet, zenélgetek s tényleg érezték milyen sokoldalú ez a gyerek.
  Azt azért gyorsan hozzá kell tennem, hogy akkor éppen villanyszámlás voltam.
  Nem mondom jó meló, szerettem csinálni, de villanyszámlásból egyből egyetemi docensnek készülni már nem kis falat, igazi kihívás, ezen a helyzeten már tényleg csak Isten segíthet.
  Biztosan hiszem, hogy végig Ő tartotta kézben a szálakat és Ő hárította el az emberek szívéből az akadályokat, hogy befogadjanak maguk közé családtagnak. Mostanra talán már értik és tudják mi az érték. Szívesen megmutatnám nekik az adatlapom, amit a társkeresőbe adtam be, kész kabaré. Van a földön még egy ilyen hülye ember, aki nulla háttérrel ekkorákat blöfföl és végig nyeregben marad?
  
  Volt egy szigetszenmártoni telkem, rajta egy kis parasztházzal, eleinte Annamária nagyon félt és előre kijelentette, hogy Ő nem lakik ilyen vályogviskóba. Adtam is fel hirdetést, hogy albérletet keresünk, de nem találtunk semmit. Kénytelen volt beköltözni hozzám a vályogviskóba. Laktunk ott vagy 3-4 évet, álmaink háza lett, nagyon szeretnénk újra egy ilyen helyet, otthonossá varázsoltuk. Ház előtt eperfa, alatta sétány, volt vagy összesen 3 méter, kavicsokkal kirakva. Udvaron 6 méteres fenyőfa, karácsonykor belepte a hó és azt díszítettük fel. Az első fiam Levente oda született, mézeskalács házikó. Volt egy kútgyűrűnk a kis ház mögött, körbevettük náddal, kavicsokkal és nyáron ott zuhanyoztunk.
  Annmari előtt volt már kint velem néhány lány a telken, de nem nyúltak semmihez. A nejem volt az első, akire a szomszéd néni egyből megjegyezte, hogy látom szeret kapirgálni és kritikus szemmel mérte végig a kertünket.
  
  Volt egy oldalső kis helység ajtólapokból összetákolva, ott töltöttük az első néhány éjszakát, amíg meszeltünk és csinosítgattuk a házat. Kint főztünk az udvaron egy kályhán, reggelre befagyott a tea, nejem nem mert kiszállni az ágyból, mert fűtés az nem volt. Mondtam neki Néró jó meleg, húzzuk be az ágyba. Néró egy hatalmas, fekete Labrador volt, jó fej, az ágyunk mellett lihegett.
  Később az összes ajtólapot lebontottam és egybehordtam s meggyújtottam a HÉV melletti árokban, akkora tüzet csináltam, hogy a HÉV nem mert rajta átmenni, megvárták, amíg leég a nagyja. Én meg a teraszon ülve néztem, ittam a sörömet és tudtam élni.
  Örültünk minden apróságnak, nejemnek lett állása, én meg az egyik lépcsőház elektromos helyiségében találtam egy hűtőgépet, ott volt már régóta. Estére elloptuk. Sikerült megoldani a vízproblémát is, az egyik szomszédom beépített egy szivattyút, meg egy tartályt. Arra vettem egy pici vízmelegítő készüléket.
  Este aztán ugrálva mentünk a kocsmába, hogy lá-lá, lá-lá az állás, a hűtő, a meleg víz.
  Tudtunk élni.
  
  Így 12 év után meg azt mondom egymás nélkül nem megy. Néha egy-egy napot elutazik a gyerekekkel és jól esik egyedül lenni délelőtt. Végigtakarítom a lakást, zenét hallgatok, ábrándozok. De az ebéd már nem esik jól, nem is nyúlok hozzá. Megmelegíteni is lusta vagyok, nincs kivel megenni. Megvárom, amíg nagyon éhes vagyok és eszem hideget a hűtőből. Elé guggolok és mindenbe beleharapok kenyér nélkül. A délután már úgy telik, hogy nem találom a helyem, estére unottan telefonálunk egymásnak, hogy háááát semmi, és ott? Jó lenne ha itthon lennétek.
  Eleinte ha egyedül aludtam otthon rémálmaim voltak. Később kihagytam a vacsorákat és helyette vettem 8 sört, akkor legalább biztosan aludtam.
  Mostanában meg azt találtuk ki, hogy itt marad velem a Levente, Ő meg a Benjáminnal megy el.
  Úgy sem jó, ott szuszog mellettem az ágyon és lerúg, forgolódik, az oldalamba tapos és horkol. Tiszta ideg vagyok, alig alszok valamit csak jönne már a reggel.
  Ha meg kettesben maradunk és Anyósomék elviszik a gyerekeket, akkor az első este végre könnyed és felszabadult, de már a másodikon sóhajtozunk, hogy bárcsak itthon lennének.
  
  Így 12 év távlatából azt mondom szükségünk volt a közös nélkülözésre és hogy nem hullott minden az ölünkbe az első szóra, ez tartott össze bennünket.
  
  1Móz 2,18
  És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
  Préd 4,10
  Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
  
  
  Hjaj az esküvőnk, na az is megér egy misét, majd később elmesélem.
  

• #283 guga Közösségépítő

  2007-03-25 23:59:51 #283

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Isten nem ég el
  
  Válasz Tóta W. Árpád bejegyzésére. 2007.03.23. 07:00
  
  here: [link]
  
  Hagy kezdjem rögtön azzal, hogy Isten ha csak fogalom szintjén is létezik, nagyon komoly dolog. Szerintem van annyira komoly, hogy az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
  
  Ha nem tudnád Isten jóval előbb blogolt és a gondolatai jóval több emberhez jutottak el, mint a tiéd, pedig még net sem volt.
  No szó se róla amit írtál tényleg vérprofi és szívem mélyén egyet is értek vele, ezért is gondoltam, hogy válaszolok rá.
  Szó, ami szó csípős a nyelvezete, süt belőle a szolidaritás, vagyis hogy te a pap oldalán állsz.
  S vajon Isten is a pap oldalán áll?
  Ezt elfelejtetted megvizsgálni, sőt mindenki elfelejti, ezért nem is hibáztatlak, Isten sem tenné.
  Csak nem árt ha szólok, hogy nem kell bedőlni ennek a sok térj meg és fogadd a szívedbe Jézust dumának, meg hogy hétvégén gyülekezet és fogd a kezem él az Úr.
  Jer táncikáljunk, napsütés és aztán hétfőn az első sérelem ledönti Őket és péntekig súsárolnak majd dobnak a perselybe gazdagon, hogy legalább addig is feledtesse velük, hogy meg kellene vizsgálni Isten és az ember viszonyát.
  Mindig azt mondják a lelkészek, hogy fiam menj és tarts önvizsgálatot. Értékeld át magadban a viszonyodat Istennel. Így aztán mindig magukból indulnak ki, Istent el is felejtik. Az a lényeg, hogy én milyen vagyok és hozzám képest a többi ember. Biztos rám is néz valaki úgy, hogy atyaég ez mekkora egy állat, micsoda féreg.
  Megadatik eme földi öröm számomra is csak nem élek vele.
  Irkálok róla, de azzal is úgy vagyok, hogy az ember, amit csinál szeresse s tegye az teljes odaadással, szeretettel. Ne olyat vegyen magára, ami tehertétel, mert azt előbb utóbb ledobja, mindent ledobunk, ami teher.
  Péter is fogadkozott, hogy halálomig követlek Uram. Jézus felelte neki, hogy a kakas mire háromszor, megtagadsz.
  Végül volt egy pillanat mikor Péter emberileg minden szempontból megbukott.
  S mikor már egyáltalán nem bízott meg magában, akkor Jézus mondta neki, hogy:
  
  Mk 1,17
  És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halászszatok.
  
  Tudod nem mindegy, hogy ki mondja és kinek az akarata. Ha az ember saját maga akaratából kezdi el követni Istent, mert az szimpi a világ szemében, akkor úgy jár, mint Péter.
  
  Biztosan tudom, hogy a te embered még nem találkozott Istennel. Ez nem szubjektív vélemény, nem magamból indulok ki. Én mindent úgy nézek, hogy Isten és az ember viszonya.
  Van egy sorrend, előbb van az elbukás, utána szólít meg Isten, mikor emberileg rommá leszel.
  Míg van benned tartás, büszkeség, önbizalom, addig nincs szükséged rá.
  
  Ott van például Pál apostol. Köztiszteletben álló ember volt, farizeus, törvény tudó ember, volt neki rangja és adtak a szavára. Üldözte a keresztényeket és kövezések alkalmával vigyázott a kabátokra. Frankó meló, ott vagy mindig de soha nem te végzed a fekete munkát és néha bepillanthatsz mások magánügyeibe, turkálsz a zsebeikben, megbíznak benned, de te csak kiforgatod.
  Hopp egy pénz, ennek meg jóval több van, csak egyet vett el belőle, hogy ne tűnjön fel, az úgy is olyan kis összeg, hogy kellemetlen lenne rákérdezni a gazdájának.
  
  Aztán Isten 3 napra megvakította Őt és még beszélt is hozzá, hogy:
  3. És a mint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből:
  4. És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
  5. És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.
  6. Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.
  15. Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt.
  16. Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni.
  
  Látod kedves Tótawé soha nem az ember választ olyan esetekben, ahol a frigy nem bomlik fel. Isten nem csupán egy futó kaland, nem holmi illó anyag, nem ég el, hogy csak a füstje marad, Isten lélek.
  Hallottad te azt a dumát valakitől, hogy Pál apostol becsajozott? Vagy benne volt a blikkben? De keress rá a neten is, tutira nem írtak le ilyet sehol.
  De akár a Bibliába is beleolvashatsz, Isten elég őszintén blogolt, nem nagyon kendőzte el senki mocskos emberi mivoltát. Ott volt mindjárt Dávid király, egy felkent, Isten büszke volt rá.
  Mégis lenyúlta az egyik katonájának a nőjét. Szemet vetett rá a vár fokáról és megkérdezte a szolgáitól, hogy ki az?
  A férjének adott egy levelet, az meg amilyen ostoba volt nem olvasta el, hanem kézbesítette. Az állt benne, hogy küldjék őt a legvéresebb csatába. Meg is halt.
  Dávid utána magához vette a nőt és össze is házasodtak.
  Ment hozzá a próféta, hogy van egy földesúr nagy nyájjal és vendégséget szerze. De a szegény ember egy birkáját vette el, hogy a vendégeket megetesse.
  
  Hol van az, ki az a gaz? Halált érdemel!
  Te vagy az Uram, mondta a próféta és Dávid felismerte Istent és az megkegyelmezett neki.
  Szóval így ahogy én Istent megismertem azt mondom, hogy nincs olyan helyzet, amiből Isten ne tudna kivezetni. Ha már a szárnyaid alá vontad ezt a papot, akkor légyszi szólj neki, hogy ha végzett a nagy dúl a lávval nem ártana egy kis időt Istenre is szentelnie, össze kéne haverkodjanak, mert Istennek jó a téháemmje, persze más is.
  
  Na ég veled!
  
  [Szerkesztve]
  
  [Szerkesztve]

• #282 guga Közösségépítő

  2007-03-25 22:13:15 #282

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Házassági tanácsadás III.
  
  Sze-sz-sz-szek-szexuális felvilágosítás. Ne dadogj! (*.zip)
  
  Nem tudom kinél hogyan működik az Apja, fia szexuális felvilágosítás, nálunk elég egyszerű volt. Apám nem mondott soha semmit, aztán lehettem vagy 14 éves mikor rám nyitotta a fáskamra ajtaját és az ujjával mutatva rám, őszinte meglepetést tanúsítva röhögte el magát, hogy nnnni, nnnnnnnna mekkora rakétája van és közben csapkodta a térdét. Egy lavór forró vízben álltam és mostam le magam, diót vertünk, volt kilenc darab fa.
  
  Aztán ennyi, amire emlékszem. Semmi a térdére ültet és tudod fiam vannak a lányok, és azoknak nem kukijuk van, mint neked hanem nunusuk. Mi az, hogy nunus? Érti azt egy még térdre ültethető gyerek? Fogja az adást vagy várni kell, amíg a lányok egyértelmű jelzést adnak neki és majd magától rájön?
  Az első szexuális élményem az volt, hogy a Tóth Hajnival lassúztam óvodában, nagyon szorítottam és ott hagyott. A Zelenák Klári meg a Kovács Gabival puszilkodott egy piros, műbőr fotelben diavetítés alatt (A kék lámpás, ami egy obsitos katonáról szólt) és velem nem, ráadásul kinevetett a gaz, egyszer még megtalálom. A mai napig nem tettem túl magam rajta
  
  Apámat és anyámat nem is láttam egymáshoz közeledni, vagy hogy pajkosan rávert volna a fenekére, semmi, nagyon titokban csináltak mindent. Később elváltak, aztán volt pár barátnője, egy három hónapig felesége, egy élettársa, aki miattam vált el tőle, egyet bemutatott miközben mentek focimeccsre s többet nem is láttam. Végül jött a Mari, na azt rendre csöcsörészte, elmarkolta neki mindkettőt és közben vihogott, hogy jóóóóóóó, kilátszódtak a fogai ahogy az ujjai közé fogta a bimbó udvart.
  Ez a Mari annyira hülye volt, hogy tök részegen velem is leakart feküdni, támolygott a gémeskút körül és kellette magát. Apámnak próbáltam valahogy jelezni, még meg is kerestem a kertben az elásott rumos üvegeket, de sokáig nem hitt nekem. Volt egy este, láttam ahogy kegyetlenül pofozta, kifröccsent a száján a vér, a Mari nem tudott beszélni a részegségtől. Aztán kicsit lenyugodtak, a kukoricás ládában volt kirakva patkányméreg, mindet megette és még ivott rá.
  
  Apám fejét vesztve ment telefonálni, be volt zárva a csirketelep, berúgta a bejárati ajtót és úgy hívott mentőt.
  Napokkal később a Mari hazajött, ultimátumot is hozott. Vagy én megyek a háztól, vagy Ő. Apám a tyúkól mögé hívott. Fiam nagy vagy már, 16 éves, el kell menned, megállsz te a saját lábadon, nem hagyhatom hogy rámenjen a házasságom.
  
  Ráment, pedig elmentem.
  
  S valóban, mint ha kinyílt volna előttem a világ, hirtelen a lány, nőismerőseim elkezdtek fölöttem anyáskodni, hogy megtudták. Valamelyik a keblére ölelt és nekem nem az jutott eszembe, hogy jaj de jó biztonság, hanem Apám.
  Csöcsörészte, elmarkolta neki mindkettőt és közben vihogott, hogy jóóóóóóó, kilátszódtak a fogai ahogy az ujjai közé fogta a bimbó udvart.
  
  Az első éles bevetésen a gyulai várfürdőben vettem részt. Két lánnyal összeismerkedtem, vihogtunk jókat, pacsoltuk a vizet és megvolt mindenük, volt is hozzá szemem és éreztem a késztetést, Trabantjuk is volt és azzal vittek haza.
  Végig nem történt semmi, nem mertem kezdeményezni, nem tudtam két lány közül hogyan kell, pedig nem arra vártak hogy válasszak közülük. Mindegy, mikor kiszálltam volna a kocsiból a fekete még hátrafordult a kormánytól, hogy azért egy puszit csak kapok.
  Kapott.
  
  Figyelgetem a fiamat, hogy mikor kell beavatkoznom, mikor kérdez majd olyat, hogy én jövök zavarba tőle, hogy Apa és az miért van, tudod a lányok...
  Lesem azt, ahogy a nőkhöz beszél, vagy az osztálytársaihoz, a lányokhoz, egyelőre nincs nagy veszély, még elpirul ha a tévében csókolóznak és el is fordul.
  11 éves, azt hiszem nem lesz baj. Ma mentem ki a piacra és szerettem volna ha eljön velem. Nem akart, lógni akart a gépen. Hogy kedved csináljak neki mondtam, hogy gyere, berúgunk együtt és utána fogdossuk a csajok fenekét, vihogott, értette a poént. A helyén van az esze.
  
  Van egy 4 éves is, annak is elkezdődött. Az óvodában a Hajós Hanna a favorit, tiszta depi ha valamiért nem viszik a kiscsajt oviba
  
  Valami komolyabb hebrigálásra is felfigyeltem, mert az egyik tehenész öltözőjében találtam az asztalon egy szexmagazint. Ott egész máshogy festették le a férfi-női kapcsolatot, Apám megint eszembe jutott, hogy hogy jóóóóóóó, de lépteket hallottam és bedugtam az ingem alá.
  Kiosontam.
  
  Kivágtam ollóval az egyik csajt belőle és beraktam a farzsebembe. Megmutattam kecskés Lacinak, nagyon örült neki, adott érte 20 forintot és megígértem neki, hogy hozok minden nap.
  Szétszabdaltam neki az újságot, a maradékkal meg begyújtottam a sparheltba, tettem fel egy lavór vizet fürdeni.
  
  Egyszer Apám mondta, hogy menjek be a Fafémhez vacsorázni vele, cégbuli. Csörögtek a kőbányais rekeszek, melósok civil ruhában és törölgették a zsírt a bajszukról. Olyan esetlenek voltak így kiöltözve. Az egyik egy nejlonszatyorba borogatta a galuskát és a csirke pörköltet, hogy majd jó lesz otthonra, összeszedte azoktól a kajajegyet, akik nem tudtak eljönni.
  Ácsorogtam a függöny mellett, nem találtam a helyemet, pedig még sört is ittam. Na mi van kisbuzgár és rácsapott az egyik a vállamra. Pelyhedzik mán a pecsed fiam? S nagyot csapott a vállamra, mert az a lényeg, a többi nem számít, aztán vihogott. Egész este német hangalámondásos pornófilmet néztek, recsegett a tv úgy fel volt tolva a hangerő és mindenki kiabált, csörögtek az üvegek, ahogy a poharakhoz koccantak és fogták a hasukat úgy dőltek hátra.
  
  Tényleg nem tudom, hogy kéne a fiam elé állni, hogy ím eljött az idő.
  Régebben volt ennek egy szabott menetrendje, no meg ugye családja válogatja. Elérte a férfikort vitték a piros lámpásba.
  Nem tudom elítélni ezeket az embereket, mert végül is Ők a maguk módján csak önállóságra próbálták nevelni.
  De azt hiszem ez nem túl jó ötlet, a nejem nem szorgalmazná
  Van itt egy vagány srác az utcában, a Szilvi fia. Egy évvel idősebb a Leventénél és elég komolyan nyomja. Nézd azt a csajt milyen jó segge van és csücsörít hozzá, még én is utána kapom a fejem, hogy milyen jó szeme van ennek a gyereknek.
  Gondoltam rá, hagyom hagy haverkodjanak, ragadjon valami rá. Csak ritkán találkoznak, néha az utcán köszönnek egymásnak.
  
  Iskolánkban volt egy srác, nyolcadikos. Az Apja mindig érte jött és láttuk, ahogy beszállnak a Wartburgba, menő család volt, benne voltak az ötéves tervben, s már megkapták az autót a Merkúrtól.
  Fickó sunyin skubizta az iskolás lányokat, némelyik tényleg formás darab volt már, kis töltött galambok, torna órán a függöny mögül lestük, ahogy öltöznek. Haverom Stuhl még a fenekét is megfogta az egyiknek.
  Fickó nézi az egyik lányt és bazsajog a bajsza alatt kajánul, vén kecske.
  Srác meg beszédhibás, Apja meg odafordítja a fejét a lányokhoz, hogy ott van látod, jó anyaaaggg mi és megynyalta a szája szélét...hmmmm.
  
  Mii-A-m-p,...de mi? Ap...Apa mi???
  
  A csajok hát te barom, mit dadogsz he?
  
  Szerintem ez sem a legjobb módszer. Vagy tegyek úgy, mint az Apám? Ne szóljak egy szót sem, majd magától felfigyel időben mindenre, ahogy hozza az élet?
  
  Nejemmel már beszéltük párszor a kádban ülve egy pohár pezsgő mellett, hogy nekem ne hozzon ide semmiféle cafkát, hogy ez a barátnője, mert úgy kihajítom, hogy a lába nem éri a földet, kikaparom a szemét. De legalábbis jól megnézem magamnak, akárkit nem dughat az ágyába.
  
  Este aztán örülünk, hogy de jó nekünk. Összebújunk és legalább ez az egy dolog az életben, ami miatt senki, soha nem vonhat bennünket felelősségre, soha nem szólhat érte egy büdös szót sem és nem vonhat kérdőre. Törvénytől támogatva tesszük, házasok vagyunk, ez egy olyan közös dolog, amihez senkinek sincs semmi köze, egy porszemnyi sem és számomra ez tényleg egy olyan téma, ami tabu. Nem beszélek más emberek előtt róla, nem hozom szóba, nem árulok el részleteket, nem adom ki azt, ami a kettőnk dolga.
  Jóóóóóóó dolog, legalábbis Apám valami ilyesmit mondott
  
  Préd 9,11
  Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.
  

• #281 guga Közösségépítő

  2007-03-25 20:45:27 #281

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Kisebbik fiamat nemrég műtötték orrmandulával, kivették neki.
  Lázas volt napokig és nem evett meg folyadékot sem bírt egy ideig, sebes volt a szája, csak sírt szívszaggatóan.
  Végre a folyadékot lebírta nyelni és ma délután már kért tejbegrízt is. Pedig mindig odajött az asztalhoz ha ettünk és megkérdezte mi az? Elvette, próbálta a szájába venni, de csak zokogott és folytak a könnyei. Na ma délután végre megtört a jég, leültek az anyjával együtt és kezdte kanalazni, de az első kanál után felsírt és záporoztak a könnyei.
  Az anyja magához ölelte és jaj kicsikém még mindig fáj?
  
  Neeeeeeeeeeeemmmmmmmm és közben folytak a könnyei, fojjjjjjjóóóóóóóóóóó...

• #280 guga Közösségépítő

  2007-03-20 22:07:04 #280

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  

• #279 guga Közösségépítő

  2007-03-20 21:50:36 #279

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Klíneltem
  
  
  
  Érzem a tavaszt a zsigereimben, bár most bizonytalanabbul, mint régen, hogy kétszeres energiával ébredtem, csak a vágyakozás van meg bennem olyan erősen.
  Kicsit korábban keltem és fogtam egy seprűt, aludt még az egész ház, a család is.
  Kimentem az utcára és összesöpörtem csak úgy, aztán fel is locsoltam körbe a járdát.
  Rengeteg csikk, papírzsebkendő, sörös doboz, kutyaszar és minden más meg falevél.
  Napokban megjegyezte az egyik lakó, hogy de szépen feltakarított Zoltán, fizet valaki ezért?
  
  Nem, csak egyszerűen itt lakok, válaszoltam. Nem mindegy, hogy hova fogadok vendégeket és hova engedem ki a gyereket. Út szélén törött sörös üveg, asszony ha leparkol mindjárt 20 ezer, inkább felkelek egy órával korábban és nem marad egy porszem. Tényleg más hazaérkezni úgy, hogy a ház körül tisztaság van.
  
  Volt egy alkalom, hogy a kukát nem húzta ki a ház elé senki, akinek feladata lett volna elutazott, aki meg meglett bízva (én) elfelejtette. De nem is ez a lényeg, hanem reggel jött a kukás autó és biztosan látta, hogy a kerítésen belül vannak a kukák, 2 lépés az út szélétől, de nem vitték el. Mikor felébredtem és megláttam először kétségbe estem, hogy mekkorát hibáztam.
  De végül rájöttem, hogy valójában a köztisztasági alkalmazottak hibáztak, nehezen esik le nekik, hogy ez már nem a szocializmus.
  Vagy ha esetleg panasz érné Őket, akkor a cég megvédené és mögéjük állna?
  Biztos?
  Felálltam a kukák tetejére és páros lábbal tapostam össze benne a szemetet, hogy férjen még bele arra a három napra mire újra jönnek.
  
  Hát nem tudom, ha azt a munkát én végezném, akkor megállnék és besétálnék a kukákért, hisz rendhagyó eset, mindig kint vannak a kukák, biztos valami történhetett. Majd ha külön pénzel nem jutalmazna meg senki, bezsebelném a köszönömöt, az is hatalmas érték, főleg ha őszinte.
  
  Ma már nem dolga senkinek semmi, nincs felelősség. Miután feltakarítottam és fellocsoltam jött egy srác és a még vizes járdára rúgta lábbal a taknyos papírzsebkendőt. Nem szóltam neki semmit, kimentem, felvettem és bedobtam a kukába, ami 2 lépés.
  Kigondoltam egy érdekes dolgot, patentra felsepertem és lelocsoltam a járdát szépen, tényleg porszem sem maradt, de az út szélén ott hagytam a nagy kupac összesöpört szemetet, mint egy kisebb vakondtúrás olyat.
  Ezt még gyerekkoromból hoztam magammal, mindig én takarítottam a tanyánkat, két szoba, konyha, kamra és gang. Férfi létemre imádok takarítani és szeretem a rendet magam körül és a precízséget. Tudjam mit hova pakolok, behunyott szemmel tudjam merre van és ott legyen. Jött haza Apám és dicsérgetett, hogy milyen szépen kitakarítottál, de mikor meglátta az összesöpört szemétkupacot, amit ott hagytam és közben már rég játszottam, akkor azonnal megszidott.
  Soha nem sepertem lapátra a szemetet, nem raktam kukába. Patent rend, minden elvágólag, fénylik a padló de a sarokban ott egy szemét kupac. Hiába kíméltem meg a szüleimet egy hatalmas munkától, hogy végigtakarítsák a lakást, ami nekik teher, nekem meg játék, hiába. Meglátták a szemetet tornyosulni a szőnyeg végénél, amit felszedni és a kukába rakni kb. egy perc, nem. Ők ezért rendre megszidtak.
  
  Gondoltam vegyük elő újra és poroljuk le az eseményeket. Sosem látott rendet csináltam a ház előtt és tényleg szép volt a szemnek, de egy vakondtúrást ott hagytam jól látható helyen és boldogságtól sugárzó arccal leültem a lépcsőre, bekapcsoltam a rádiót, rockfélóra vagy mi, napsütés és sört is bontottam.
  Látszódott rajtam az elégedettség, a nyugalom, mint akinek semmi dolga.
  Jól éreztem magam tényleg és már előre röhögtem magamban, csak tudnám miért nem vettem filmre.
  Jött ki az egyik lakó és a boldogságtól sugározva, mint aki átvette a nap fényét és legszívesebben ugrálna virágok között, mert megtalálta Jézust, él a megváltó.
  Köszönök neki mosolyogva. Tényleg. (nem ciki ennyiszer használni ezt a szót?)
  
  Nem?
  
  Kérdem hová megy, gellértbe, reuma, orvos, ingyen, de szépen feltakarított Zoltán, elégedetten körbenéz, mint ha része lett volna a munkában.
  Aztán a tekintete rávetődik a szemétkupacra. Azt ott hagyja, vagy mi lesz, vagy elfelejtette?
  
  Na ezt már szeretem, mikor nem játssza az eszét és nem keresgéli a szavakat, nem kombinál, hogy mi legyen a történet, hanem csak úgy ösztönösen kibukik belőle.
  Hetekig eljárkál úgy, hogy a lépcsőházban ott egy leesett zsebkendő, hirdetési újság, csikk, cigis doboz, sörös doboz, egyszer még emberi ürülék is meg hányás.
  Kikerüli, átlépi, nem néz oda, nem az Ő dolga. Csinálja meg más, azért fizetik, hogy legyen egy felelős, akit kérdőre lehet vonni, hogy miért nem szedte még fel, 3 napja ott van a lépcsőn.
  Elbúcsúztam tőle, teljen jól a napja és már vártam a következőt, jó reggelt, szevasz. Segítsek valamit kérdem? Nem köszi, válaszolta ridegen.
  Fasza.
  
  Mi?
  
  Faszául feltakarítottál, odabólint elismeréssel és somolyog az orra alá, beszáll és már csukná az ajtót mikor odatéved a szeme a szeméthalomra, aztán néz rám kérdően. Nem mondja ki, csak gondolja. Nem baj, nem is az a lényeg, ott volt a nézésben, most megfogtam.
  Értetlenkedve elhajtott.
  
  Érdekes, hogy alig van ember ebben a társasházban, aki fogná a seprűt magától.
  
  Jön a next és tolja le maga előtt a levegőt úgy szalad, párosával szedi a lépcsőt.
  Csak odavet egy szevaszt rámnézés nélkül és kulcs zörög. Riasztó pitty, néz jobbra, balra és feltűnik neki a rend. A kocsijától jobbra a szemétkupac, mivel ránézett tudja, de nem nézett rám, nem kérdezett semmit.
  
  Apámnak van egy ilyen hülye szokása, hogy ebéd megevése után (tudom lehetett volna elfogyasztása is, de tényleg), ott hagyott egy falat kenyeret a tányéron. Azt mondja azt már nem tudja megenni, az nem esik neki jól.
  Mindig ott marad a tányéron, ez már tézis. Mint ahogy én is takarítás után az összesöpört szemetet, bár a feleségem mellett leszoktam róla. Pontosabban leszoktatott, néha rám ripakodott és meguntam, jobbnak láttam felszedni a földről.
  
  

• #278 guga Közösségépítő

  2007-03-19 23:14:45 #278

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  A satu
  
  Egyik számítógép boltos a másikhoz:
  
  Mivan tufa, eladtál már ebben az évben legalább egy potmétert?
  Üvegvisszaváltás, most az a biznisz, parkban tudod mennyit elhagynak?
  
  
  
  
  [Szerkesztve]

• #277 guga Közösségépítő

  2007-03-19 22:56:44 #277

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Házassági tanácsadás II.
  
  Volt egy lány az Eszter, akivel már 4 éve éltem egy fedél alatt. Úgy ismerkedtem meg vele, hogy mikor Budapestre költöztem az unokatestvére volt számomra az egyetlen kapcsolat. Automatikusan jött, hogy elmentünk együtt sétálni a hegyekbe, koncertekre, moziba s boltba, majd vettünk egy mosógépet magunknak.
  
  Albérletben laktunk, ami a barátnője lakása volt, tanácsi. 3 ezer forintért béreltük a szoba-konyhát, wc a folyosó végén, fürdeni lavórban. Viszont volt színes tévénk és videónk, feltörekvő félben lévő vállalkozó voltam. Téglazöld öltöny, bordó aktatáska és tűzpiros nyakkendő, olasz bőrcipő, felejthetetlen élmény lehettem.
  
  Németországba jártam ki egy barátommal a MediaMark-ba üres videókazettákért.
  Megpakoltuk a Dacia-t rendesen és kötegszámra hoztuk az áruházak ingyenes magazinjait, hogy eladjuk pénzért és úgy is lett. Piacokon vették, mint a cukrot és hasonlítgatták az árakat, hogy mennyi démárk, de szép is volt, nem győztük behozni. Éjjelente parkolókban aludtunk és hajnalonta végigjártuk a lakótelepek szeméttárolóit. Csak a műszaki cikkekre utaztunk.
  Olyan hi-fi berendezésekre tettem szert, amiről akkoriban csak álmodtak. Torrens bakelit lemezjátszó, csöves erősítő és egy sokáig kedvencem az AIWA R450 forgófejjel, bele is szerettem, hjaj meg a Dansk rádiós erősítő.
  Hoztuk haza és vonszolta magát a Dacia, egy piacon árultuk a cuccokat meg a videókazettákat, tényleg szezonja volt, vették kartonszámra, a hangalámondásos horrorfilmek, pornófilmek még kelendőbbek voltak. Micsoda kéj mikor az extázisban lévő német pornószínész hjá gut, hjá és élvez, közben egy monoton basszus kommentálja az eseményeket, hogy ja édesem, most jövök, vigyáááááááázzzzzz és sehol egy hanglejtés benne, látszik papírról olvassa.
  
  Eszter a mellettem lévő standon árult cigarettát Petinek egy 160 kilós cipófejű ex sportolónak, aki miután leállt az aktív sportolással elhízott. Péternek volt konkurenciája is a piacon, mások is árultak kartonszámra cigarettát és Petinek még az alkalmazottat is fizetnie kellett.
  Muszáj volt bevetni egy kis fortélyt.
  A legnagyobb tételben fogyó cigaretták elől voltak sorban. Mittudomén kérek 5 piros szimfóniát, vagy szofilájgtot. Kilestem melyik fogy a legjobban és ráírtam a doboz elejére, hogy mesés piros szimfónia és leáraztam egy forinttal, vagy elragadó szofiána és álltak az emberek sorba, lekésték a buszt inkább, mint hogy a másiknál vegyék meg. Eszter fekete hajó hippi lány volt és mosolygott, melle is volt.
  Ennyit tudok róla, ez a kapcsolat igazából rólam szólt. Magamról még rengeteg dolgot tudnék mesélni, hogy milyen jó fej voltam és hogy mennyire kedveltek és a menő fiúk, az igazi pénzeszsákok is szerettek velem lógni, sörözni és vidultak.
  Egyik este is mondták menjek fel biliárdozni és kártyázni pénzben.
  Nem volt egy vasam sem, de nem akartam hogy megtudják, nem szerettem volna kilógni a sorból, csak míg nekem hatalmas küzdelem, addig nekik megadatott. Mindegy nem irigylem tőlük, sőt tisztelem őket, mert sok mindenre megtanítottak, hogy az embernek legyen stílusa. Legyen saját élete és ez látszódjék meg rajta, egy férfi legyen önálló és panasz helyett oldja meg. Ha kesereg magában tegye, ne világ szégyenére. Én sem akartam szégyenben maradni. Kértem kölcsön az egyiktől 2-3 órára pénzt. Bementem a helyi abc-be és megvettem az összes tojást. Egy raklapon kitoltam és a bejáratnál árultam majdnem kétszer annyiért.
  Figyelem, ez amolyan egyszer volt Budán kutyavásár eset, azt hiszem ezt azóta már nem lehetne megjátszani. Én sem mehettem be többet abba a boltba, pedig nagyon tetszett az egyik pénztárosnő, miután Eszterrel szakítottam még randira is hívtam. El is jött.
  Az összes tojást eladtam. Morogtak ugyan és volt aki kiabált velem, hogy micsoda szemtelenség, itt meg ott annyi. Akkor ott kell megvenni kiskezitcsókolom és ne tartsa fel a sort, de azért megvette. Csak nem fog 6 megállót buszozni olcsóbb tojásért és most az egyszer kibírja azt a kis különbséget.
  Ezzel én is így voltam, lett egy kis plusz pénzem és a kölcsönt is vissza adtam.
  A pénzemet viszont elnyerték, nem hiába, nem bújhatok ki a bőrömből.
  Aztán ott volt a Keravill. Nagyon jóban voltam az ott dolgozókkal, szénné röhögtük magunkat rendszeresen, egyszerűen életet vittem a szürke kis hétköznapjaikba. Ők 3 -féle videoszalagot árultak, de mind szar volt és nagyon drága. Én velük szemben árultam egy standon vagy 25-30 félét + a horror és pornófilmeket. De megfigyeltem, hogy rendszeresen akadt olyan vevő, aki inkább megvette a szart ott és az enyémet meg majdnem leköpte, hogy maga biztos hamisítványokat árul és megvetően rám nézett.
  Az anyátok mindenit faragatlan tuskók, majd én adok nektek.
  Megbeszéltem a Keravill vezetőjével, hogy adok nekik hitelbe a kazettáimból, hogy azokat a vevőket se veszítsem el, akik kizárólag csak hivatalos helyen, üzletben akarnak vásárolni.
  Eleinte nem tetszett a vezetőnek, hogy amit én a pulton adok 150-ért, ők azt miért kapják tőlem 300-ért és adják 400-ért.
  Azért bazmeg mert ez eredeti és ha látják mekkora az árkülönbség a piaci meg a bolti között, akkor jogosan gondolják, hogy az enyém hamis és az üzletben lévőnek megnő a szemükben az értéke.
  Közel ugyanakkora forgalmat bonyolítottak, mint én csak nekem dupla haszon, hiába a minőséget meg kell fizetni
  Egyszer mikor Eszter megkapta a fizetését és mondtam neki, hogy mibe fektessük, akkor teljesen kiakadt és a fogai közé vette a pénzt, letérdelt elém és rámköpte, hogy itt van nesze, vedd el az egészet és sokáig zokogott. Nem vigasztaltam meg, nem öleltem át csak magamban megjegyeztem, hogy jó nagy ökör vagyok, lejárattam magam. Látták az egészet a keravillból és a vevők, akik minden nap arra járnak és a nevemen köszöntenek.
  
  Azt sem tudom mi volt a kedvenc színe, virága, étele, itala és mire vágyott. Biztos tervei voltak a fizetésével, hisz egész hónapban keményen dolgozott és bár élvezte biztos sokszor elfáradt.
  Elvettem az életéből 4 évet és nagyon nehezemre esett megválni tőle s nem is volt egy hétköznapi eset.
  Nem vettem észre, de Péterrel egyre többet nevetgéltek, Péter figyelmes és gondoskodó volt. Meg is hívott bennünket a lakására születésnapját ünnepelni.
  A feleségével már rég jeges volt a kapcsolata, ezért a gyerekkel együtt elzavarta őket arra az időre. Engem meg leitatott egy görög itallal, miután kidőltem nekiláttak az ágyon mellettem csókolózni. Arra ébredtem és azonnal felpattantam, ráparancsoltam, hogy azonnal indulunk és kint az utcán a kerítésnek nyomtam és lekevertem neki egy pofont. Miért tetted ezt velem? Miért nem szóltál inkább időben?
  
  Meghallottál volna bármit is kérdezte.
  
  Aznap este próbáltam vele szexelni de nagyon ideges és feszült volt, csak kötelességből tette én meg, hogy pontot tegyek az ügy végére beleélveztem, holott előtte soha. Gondoltam majd ezzel magamhoz láncolom a szívét.
  Másnap magamhoz vettem egy kis pénzt és eltűntünk egy hétre Szilvásváradra.
  Végig ott volt mellettem, beszélgettünk is, kirándultunk, étterem, mindent megadtam neki, amit addig sosem és csak este jött meg az életkedve és akkor virult ki, amikor visszaértünk a szállodába és végre telefonálhatott.
  Egyszer kihallgattam, hogy kivel beszélget, Pétert hívta és felszabadultan kacagott.
  Miután visszamentünk Pestre elszökött a Petivel és 2 hónapon keresztül bujkált, Peti kivett neki egy szobát és nem is dolgozott.
  Végig reménykedtem benne, hogy visszakapom Őt, hogy majd visszajön. Nem tette, csak a pontot a végére. Küldött egy levelet és írta, hogy nagyon szeret és ne haragudjak rá, de Ő Petivel szeretné élni tovább az életét.
  Kiszakadt belőlem egy világ, megsemmisültem, talán a halál tud ilyen magányossá tenni, mert azzal is egyedül kell majd szembenézni, nem lesz ott mellettünk senki csak maga Isten, a puszta valójában, ahogy ígérte.
  
  Potyogtak a könnyeim, nem látta senki mert az első mondat után rohantam egy közeli parkba, tudtam hogy baj lesz.
  
  Összetéptem a közös fényképeket és kórházba kerültem egy napra, idegkimerülés, remegtem és benyugtatóztak.
  
  Hetekig csak kóvályogtam, nem találtam a helyem. Volt olyan, hogy a Két Pisztoly sörözőben megismerkedtem egy lánnyal és kértem aludjon aznap éjjel nálam, nem akarok tőle semmit, csak nehéz egyedül, rettegek ha hazamegyek abba az albérletbe, amiben együtt laktunk.
  Azért a csajt csak megdugtam, de nem esett jól, másnap alig vártam hogy elmenjen és csak utána nyugodtam le.
  Elteltek évek, tíz is. Pétertől született egy gyereke, egy kislány de Eszter családi vonalán beütött valami elmebaj és a kiscsaj kicsit zavaros volt. Később Péter elhagyta, azóta magányosan él. Ennyit tudok róla, ha most találkoznék vele valószínűleg megkérdeznék tőle pár dolgot, hogy hogyan emlékszik rám, együtt éltünk 4 évet, egy ágyban aludtunk, ugyan azt az ételt ettük és nem is ismertük egymást.
  
  Azt nem mondom, hogy más ember lettem, vagy hogy gyökeresen megváltoztam volna, inkább olyan feleséget találtam, aki ezeket eltudja nekem viselni és ha kell visszavág, van ám neki szája, megmondja mi legyen
  Született is két stramm kisfiunk, égetni való mindkettő.
  
  Napokban itt járt a Böce és megjegyezte, hogy Levente milyen önálló. Neki is fia van a Bendegúz, de nagyon gyámoltalan, állandóan az apja mellett áll, nem menne tőle arrébb, a két fiú között van 3-4 év.
  Aztán mondja, hogy biztos azért, mert te is önálló vagy, ezért önállóságra neveled.
  Én nem tudnék így élni, én inkább elvégzem a munkám profin és utána fizessék ki, ha meg kevés verem az asztalt.
  
  Ez valóban így van, én meg azt nem tudnám soha elképzelni, hogy én valahova időre bemenjek és ott nekem mondjanak valamit. Nem megyek sehová és maradjanak csendben. Inkább jöjjenek ide hozzám és majd én megmondom mi lesz, én meg így élem az életem.
  
  Veszélyes.
  
  Hja és hogy mi ebből a tanulság? Semmi, de ebből kell kihozni a legjobbat.

• #276 guga Közösségépítő

  2007-03-19 21:40:06 #276

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Böce, a haverom :cool:
  
  
  
  Éppen munkát keres... megtölt, lenéz 92mb mp4
  
  [link]

• #275 guga Közösségépítő

  2007-03-17 21:59:08 #275

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  
  
  Egy fiatal tölgyfa elszáradt leveleit fotóztam, ahogy fújta a szél s megállt mögöttem egy féllábú ember mankóra támaszkodva, félszemmel láttam.
  A fiam Levente ott állt mellettem a kerékpárjával és hunyorgott a naptól. A féllábú ember úgy állt ott, mint aki valaki, éreztem hogy Ő a telek tulajdonosa és ösztönösen elkezdtem neki magyarázkodni, hogy csak a tölgyfát fényképezem.
  
  Egy hirtelen gondolattól vezérelve azt hazudtam neki internetes újságíró vagyok és egy pillanatig hittem is benne, hogy igazi rámenős és kényes kérdéseket fogok feltenni.
  
  -Zoltán vagyok... és (nyújtottam a kezem csak nem tudtam hogy miközben a mankóra támaszkodik tud e velem kezet fogni). (tudott)
  
  Ferenc, Becskei vagy mi, elharapta a szó végét és nyújtotta a kezét s közben mélyen a szemembe nézett.
  Motyogott az orra alá és miután megkérdeztem merre lakik és mióta mutatta az irányt, hogy ott az alsó sorban, 1946, de mióta az asszony rám gyújtotta a házat szabad vagyok.
  
  -hogy égett le a háza? Kérdeztem őszinte elképedéssel.
  
  A fiam, meg az asszony is dohányzik...nézett rám sandán, cinkost keresve.
  
  -az egész ház leégett, lakhatatlan?
  
  Csak a konyha meg az előtér, de leomlott a tető is, lakhatatlan, a kulcsi önkormányzattól kapta az asszony ezt a tanyát, mutat körbe.
  
  -magyaráz még focistákról, tehén istállóról, s közben a szememet fürkészi és Ő is próbál információt nyerni, hogy ismeri a Kiss Csabát?
  
  -nem, még senkit sem ismerek, egy éve költöztem ide és csak a hétvégéken járunk ki. Csak a telekszomszédokat...
  Lábát hogy vesztette el?
  
  Elmeséljem? Néz rám értetlenül, nincs hozzászokva, hogy szóba állnak vele. Kaján tekintet és mondja hogy csúnyán berúgtam, s volt az egyik szomszédnak egy kútja, inni akartam belőle és belezuhantam.
  8 métert zuhantam, az alsó lábszárcsontomat egy halott embertől kaptam, beültették, de elfertőződött, utána kicserélték platinára de befeketedett.
  Mondta a doktor, hogy le kell vágni.
  Ha le kell hát vágja le doki, maga tudja.
  
  -nehezen törődött bele?
  
  Muszáj volt, de 5 éves herce-hurca volt, mán én nékem jobb a mankó, tudja ha elfáradok csak rátámaszkodom.
  -hisz Istenben?
  
  Néz rám elkerekedett szemekkel. Úgy a magam módján, már sokszor megakartam halni, de nem sikerült.
  
  -lába miatt?
  
  Az is, meg sok más, de nem engedte, itt vagyok és mutat előre a mankójával, menjünk és meggyorsította a lépteit én meg úgy mentem mellette, hogy ha esetleg eldőlne a földbuckákon, akkor elkapjam, de hát mi vagyok én, Isten?
  1946 óta itt lakik,
  
  -Apámmal egy idős.
  Mondtam is neki.
  
  Üdvözlöm.
  
  -Gyulán él.
  
  Nem jártam még ott, arra. Még nem jártam sehol.
  
  

• #274 guga Közösségépítő

  2007-03-14 22:01:42 #274

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  
  
  Megy haza ez az ember és már jó előre végiggondolta, hogy leül a gép elé, elolvassa a leveleit, megnézi a híreket, a kerékpár alkatrész kereskedés oldalát, pornó oldalt, egy hi-fi fórumot s utoljára még a leveleket. Éppen készítette elő a lakáskulcsot, hogy belép, kinyitja a hűtőt és megnézi van e valami hideg maradék. Volt, töltött káposzta, sárgán virított a fagyott zsír a tetején, félrerakta kanállal.
  Visszacsukta a hűtő ajtaját és benne hagyta a kanalat a fazékban.
  Bontott egy sört és nyúlt volna a székért, hogy hátrahúzza és leüljön.
  Volt valami furcsa a levegőben, valaminek a hiánya, nem volt ott a monitor, de a gép sem és semmi, egér sem billentyűzet és a hangfalak is eltűntek.
  Önkéntelenül fordult minden irányban, keresve hátha talál valami logikai megoldást, hogy azért...
  De miért?
  Érthetetlen, kiszámíthatatlan, már rég letölthette volna a leveleit és belekortyolt volna a sörbe is. De most itt áll tanácstalanul, kiábrándultan és kétségbeesetten, receptorai még egy utolsó kísérletet tesznek rá, hogy megértse a helyzetet, de végül feladta.
  Muszáj volt felhívnia a feleségét.
  
  Voltál itthon? Vagy járt itt valaki? Nem tudod mi történt?
  Nincs itt a számítógép!!!
  Nem tudod mi van?
  
  -Mi van? Nem nagyon hallom, rossz a vonal. Számla meg nem olcsó, minek fizetünk ennyit ha recseg? Most mondjad, tiszta a vonal.
  
  A számítógép hol van?
  
  -Beraktam mindent az ágyneműtartóba, nyisd fel.
  
  Mi van?
  
  -Mi?
  
  Recseg?
  
  Mit csináltál szívem?
  
  -Ma reggel bemondták a rádióba, hogy péntek 13 van és figyeljünk oda a számítógépes vírusokra, a mai nap megnövekednek az ilyen jellegű támadások.
  
  És?
  
  Beraktam az ágyneműtartóba mindent, ott találod, ne haragudj de annyira féltem, hogy valami baja lesz.
  S valóban a számítógép elfektetve, a lap monitor meg becsomagolva ágyneműbe és a feketéllő kábelek sorban.
  
  A történet nem kitalált, megtörtént eset.
  Csak abba gondolj bele, hogy ilyen emberek ülnek a postán, hivatalokban és van végzettségük, komoly fizetségük, gyermeket nevelnek, döntenek sorsok felett és rendelkeznek szavazati joggal is

• #273 guga Közösségépítő

  2007-03-12 23:10:44 #273

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Az utóbbi években több házasság tönkrement a környékünkön, ismerősök között és a családban is, most is folyamatban van egy 30 éves élet egy kis faluban.
  Mikor öcsém első házassága kezdett széthullani arra gondoltam, hogy ez semmiség, biztos leülnek majd, fátylat borítanak mindenre egy pohár bor és egy közös vacsora után. Biztos összemosolyognak és újra együtt állják a sarat.
  A Böbike a végtelenségig türelmes volt vele és próbálta útba igazítani, hogy öcsém mit nem tesz helyesen, mire kéne figyelnie, de öcsém érzéketlen volt és önző.
  Annak ellenére, hogy ezt állítom róla, szeretem Őt és ugyan sok kapcsolat nincs közöttünk, de szoktam gondolni rá naponta.
  Mikor megtudtam, hogy a Böbike beadta a válópert már tudtam baj van. Előtte még hittem benne, hogy változhat a helyzet, de ekkor már nem volt kétségem felőle, elválnak.
  Lehet nem olyan nagy szó, de mégis az. Mi az hogy elválni? Ha valami összetartozik, akkor azt miért kellene elválasztani? Már nem jó, nem tartozik össze? Melyik volt az első emberpár, amelyik elvált?
  
  Volt egy másik házasság is a feleségem szülőhelyén, évekig tűrt a feleség és kifelé vitte a problémákat, a megoldást is onnan kereste, aztán mikor feladta végleg, akkor már nem lehetett helyrehozni. Sajnálatos módon a két gyerekük itta meg a levét, egy kisfiú és egy lány, amelyik nagyobb.
  A kisfiú egész héten szótlan és zárkózott, hétvégén ha mehet az apjához meg kivirul hisz régebben ugrált a hasán.
  A feleség meg éli világát szabadon, kellő mennyiségű pénzért talán még egy erotikus magazinban is, annyira eseménytelen az élete és olyannyira köti le a két gyerek.
  Volt pár erőtlen próbálkozása, hogy társat találjon magának, de egyik sem a lelkét akarta, tovább álltak. Néhány ingerült sms után még a telefonszámukat is törölte.
  Ma este a kisebbik fiam feküdt mellettem az ágyon és a tenyerével paskodta a kövér hasamat én meg nem tudtam figyelni a híradóra, csak rötyögtem egyre hangosabban, a nagyobbik kint ült a konyhában és már Ő is felfigyelt ránk s kérdezte Apa miaaaaaaaaaaaaaazzz, mit csináltok?
  A kisebbik soha nem enged a tv elé senkit, szünet nélküli Minimax, de este megszoktuk beszélni, hogy nézheti a mesét sokat, de Apa ilyenkor egy kicsit vele együtt nézi a híradót és úgy szoktam előadni, mint ha ez neki lenne fontosabb, aztán egymás mellé fekszünk az ágyon és együtt nézzük meg az első percet, mire elhangzik a jó estét kívánok, addigra Bendzsó már hümmögve énekel, hogy hmm-hmm-hmm-hmm-hmm-hmm-re és a mondat végét kiénekli halkan maga elé nézve, hogy mi lehet a mellkasán, ...kap rétest estére és befejezi, majd nagy komolyan odafordul hozzám és megkérdezi Apa neked mi az? Mutat a mellbimbómra.
  Didi, mellbimbó és megcsikizem az övét, hogy van neked is és hátradőlve rötyög.
  
  A hatos úton tömegbaleset és nagy a torlódás...de nem tudok figyelni, mert a gyerek belenéz az orromba, Apa szakáll van az orrodba? Mert tegnap kérdezte, hogy mi van az arcomon miközben a sajátját tapogatta.
  Van szakáll csak hagyjál már nézni a híradót, utána lesz mese.
  Van szakáll?
  Nem...orrszőr...
  Ojjszőj?
  Hagyjál már, hagy nézzem a híradót, emeltem meg a hangom hogy megfegyelmezzem.
  Sértődötten hátradőlt, hogy jóvan s majdnem egy percig tartott. Elkezdte nézni a didijét, hogy tényleg az e. Majd nézte a hasát és utána az enyémet, hogy mennyivel nagyobb. Elkezdte paskolni a magáét és utána rám nézett. Valami engedély félére várt de csak odacsapott a hasamra, meg is csípett de hagytam hagy csinálja, legalább nyugton van, addig is nézhetem a híradót.
  Egyre vadabbul csinálta és közben nézett a szemembe, hogy mit szólok hozzá.
  Próbáltam koncentrálni, hogy az amerikai hadseregben elítéltek egy katonát, aki az iraki... és ekkor egy hatalmasat csattant a hasamon a tenyere és már röhögtem, de leginkább attól való félelmemben, hogy ráver egyet a herémre.
  Csak nem hagyta abba és Ő is rötyögött velem s már én is belefelejtkeztem, mikor ránk szólt a nagyobbik a konyhából.
  
  Micsoda fájdalom lenne a tudat, hogy ezeket az apró örömöket nem én élhetem meg velük, hanem egy másik ember. Egy idegen.
  Egy idegen ember az ágyamban, amit tizenkét éve megosztunk, este fáradtan sóhajtunk, hogy tegyük el holnapra és befordul a fal felé, jó éjszakát. Micsoda égető érzés és halálos seb ha reggel egy másik ember ébresztené, hogy anya kelj fel s légyszi főzz egy kávét. Sokszor hagyom inkább aludni még 15 percet vagy akár egyet, de figyelek rá miközben kihasználom.
  
  Nemrég kaptam egy levelet egy régebbi barátomtól, hogy baj van otthon a házassággal, utána írt a férje is. Annak ellenére, hogy szinte soha nem volt köztünk komolyabb kommunikáció megkeresett és ha lehet így fogalmazni segítséget kért. Én magam is meglepődtem, hogy nocsak ez engem emberszámba vesz?
  Meg is örültem neki, hogy ilyen tisztesség ért engemet és meséltem a nejemnek. Mi ugyanis alaposan kiszoktuk vesézni más emberek házasságát, hogy melyiknek mit kéne tenni, mert az ilyesmire tudjuk a feleletet.
  Majd miután a gyerekek lefeküdtek aludni leült és írt nekik egy levelet, hogy csatoljam az enyém mellé.
  Arról írt benne, hogy engem miért szeret. Ugyanis én azt kértem a férjtől, hogy:
  
  Addig egy kis házi feladat
  Írd le, hogy szerinted miben hibáztál ill. azt, hogy a feleséged mit csinál nagyon
  jól, mi az amit szeretsz benne, mi az ami miatt különleges, amiért fontos.
  
  Ezen fellelkesülve a nejem azt írta nekik rólam, hogy:
  
  Kedveseim! Férj és Feleség!
  
  Én is szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek, amelyek a házastársi
  szeretettel kapcsolatban kerengnek a fejemben. Nem most fogalmazódtak meg,
  már régen is törtem ilyesmin a fejem, a saját házasságunkkal kapcsolatban, és
  a következőre jutottam:
  
  Ha az ember a társa iránt érzett szeretetét boncolgatja, mindig keres valamit,
  ami miatt szeretni tudja a másikat, pl. szép, kedves, okos, művelt,
  intelligens, diplomás, aranyos, csinos, jószívű, becsületes, önfeláldozó,
  szereti a gyerekeit, jó apa, hűséges, odaadó, figyelmes, és így tovább a
  végtelenségig, amiket ez a világ az emberek agyába sulykolt.
  Nos, én ezeket a tulajdonságokat sem magamban, sem a férjemben nem találom meg
  hiánytalanul.
  
  Én azért szeretem a férjemet, mert ő engem szeret. Engem, aki nem vagyok szép,
  művelt, intelligens, aranyos, csinos, jószívű, becsületes, önfeláldozó,
  szereti a gyerekeit, jó anya.
  
  Egyszerűen csak szeret engem, mellettem maradt, mellettem büfög, horkol, büdös
  a lába, borostás, kövér, fokhagymaszagú, sörszagú, diplomátlan, bunkó, aki
  mindenkinek úgy köszön, hogy höhhhnyeee, azt is olyan hangosan, hogy az
  ismerősök kihajolnak az erkélyükön és még sorolhatnám…
  
  És miközben érzi, hogy engem ezek a dolgok nem zavarnak, nem akarom kinevelni
  belőle, hanem hagyom, hogy szabadon „éljen”, ugyanolyan szabadon át tudja
  adni a benne rejlő sok-sok szeretet is. Nincsenek gátak, akadályok. Egy ilyen
  kapcsolatban viszont az ember a kéréseit, vágyait és esetleges elvárásait is
  szabadon el tudja mondani a másiknak. Oda-vissza működik a dolog.
  
  Másrészről: A házasság a világon a legnehezebb dolog. Az ember megszületik, és
  egy családban kezdi magába szívni az életet, annak mindenével. Így él mondjuk
  20-25 évet, aztán egy szép naptól fogva egy másik emberrel folytatja, mintha
  mi sem történt volna. Pénteken még a családdal, amibe beleszületett,
  szombaton már egy vadidegennel, aki egy egészen más családba született. Mégis
  hány évnek kell eltelnie ahhoz, ahogy a kettő tökéletesen eggyé
  csiszolódjon?????? Ez olyan, mintha az embernek szombattól le kellene
  cserélnie a génállományát. Egy másfajta hajszínnel könnyű megbarátkozni, egy
  másik várossal már nehezebb, ha valaki elveszíti az egyik lábát, azzal még
  nehezebb, de egy idő után sikerül… de egy másik élettel…? Egy élet kell
  hozzá, és egy olyan társadalom, ami ebben segít.
  Na ez nincs nekünk. Vannak viszont nagyszüleink, akik példát mutatnak, van
  Istenünk, aki azt mondta: „Adok néki segítőtársat, hozzáillőt!”
  
  Az ember nincs egyedül, a problémák megoldhatók, bízom benne, hogy érteni
  lehet, amit el akartam mondani.
  Puszi Nektek! Annmari.
  
  Ha már belekezdtem azt is leírom, hogy mit válaszolt a férj nekem:
  
  Házi feladat megoldás:
  
  Abban hibáztam nagyot, hogy elkényelmesedtem. Nem figyeltem eléggé Rá, és
  amikor láttam, hogy nem megy minden rendben, nem ültünk le megbeszélni a
  problémákat.
  Tudom, hogy nap mint nap küzdeni kell a szeretetéért, nem szabad
  elkényelmesedni.
  Abban az illúzióban ringattam magam, hogy minden rendben van. Emiatt kicsit
  unottá válhatott mellettem.
  Ő volt életemben az első lány, aki tisztelt és figyelt mindenre, hogy mit
  szeretnék.
  Amikor megismertem, nem sokkal azután volt az unokabátyám (tudod,
  akivel anno a legénybúcsún hülyültetek) apabulija (akkor született a
  keresztlányom. Vele tök jókat tudtunk mindig is dumálni. Ő is észrevette,
  illetve amikor beszéltünk elmondtam, hogy „feleség” mennyire más. Előtte volt egy
  hoszzúnak mondható kapcsolatom, ahol én mindent odaadtam, de feleannyit nem
  kaptam vissza. Aztán barátságban váltunk el, később leveleztünk, „feleségnek” ez
  rosszul is esett, de sajnos csak nemrég tudtam ezt meg.
  Feleségemnél mindent visszakaptam, sőt ő nagyon önzetlenül szeretett.
  És büszke vagyok rá, hogy szép feleségem van. Bárkivel beszélek, és
  mutogatom a képeket a családomról, mindenki megjegyzi, hogy milyen csinos a
  feleségem.
  Ő adja a biztonságot, azt a hátteret, ami ahhoz kell, amit elértem. Ha ezt
  elveszítem, akkor végem. Nagyon jó anyukájuk a gyerekeknek, mindig nyugodt
  vagyok, mert tudom, hogy jól érzik magukat.
  Szóval Ő abban különleges, hogy mindent odaadna bárkinek, ha azt érzi, hogy
  ezzel jót tesz, és a másiknak öröme lesz benne.
  
  Röviden ennyi. Most megyek elintézem a heti nagy bevásárlást.
  
  Mikor először elolvastam a férj levelét elfogott a szégyenérzet, a helyesírás ellenőrző nem jelzett hibát. Hát igen, van köztünk különbség, ráadásul háttal nem kezdünk mondatot. Valamennyit azért én is tudok, de mikor visszanézem mit írtam csupa piros, mekkora egy bunkó állat vagyok. Egyik este is miután írtam egy igazán egyenes gerincű szösszenetet, az egyik reakció az volt, hogy:
  
  „Mellesleg nagy lehet a felindulás, mert a helyesírással vannak gondok, pl. egy fél vödör vödör vesszőt ha random elhelyznénk benne, szerintem senkinek nem tűnne fel.”
  
  Tényleg nagy lehet, mert ahogy bemásoltam rögtön jelzett: elhelyznénk
  
  Persze tudom ez csak elgépelés, nem elhülyülés
  
  De azért válaszoltam a férjnek és utólag is bocsánat minden érintett személytől, csak azért bátorkodtam közre adni a teljes magánlevelezést, mert úgy éreztem másokon is segíthet.
  
  Ezt írtam:
  
  
  Üdv! Alapjában véve jól látod a dolgokat és ahogy a feleséged leveléből kivettem
  pontosan azokat a dolgokat hiányolja, amit leírtál. Mármint, hogy részedről
  nincs visszajelzés.
  Ezzel nem azt mondom, hogy reggel csókkal ébreszd és egész nap súgd a fülébe,
  hogy szeretlek.
  Azt hiszem ilyet még én sem csináltam egyszer sem. Fontosabb, hogy az embernek
  társa legyen és számíthasson rá.
  Az felelőtlenség lenne ha egy csapásra más ember szeretnél lenni, az ellenkező
  hatást érnéd el.
  De fokozatosan vissza lehet fordítani ezt az elhidegült s bizalmatlan
  állapotot.
  Fontos lenne, hogy eltudjatok menni legalább egy estét ketten vacsorázni,
  esetleg egy másik városba, csak úgy céltalanul. Beülni valahova és
  átbeszélgetni egy estét.
  Puhatold ki, hogy hova vágyna, hova menne el szívesen. Nem is kell tőle
  megkérdezni, magától elmondja.
  
  Hja majdnem elfelejtettem a mosolyt, a nevetést, a röhögést. Kell alkalmat
  teremteni arra, hogy az ember ellazuljon és gátlások nélkül, felszabadultan
  nevethessen. Elég ha egyszer megnevetteted, csinálj szokatlan és vicces
  dolgokat.
  Ha már nevet utána nincsen gond.
  
  Én például egyszer korábban jöttem haza, az asztalra írtam egy üzenetet, hogy
  meglepetés a sütőben, de ott is csak egy cetlit talált, hogy nem itt van
  hanem a kenyértartóban, ott meg az volt, hogy nézzen be a hűtőbe, az ágy alá,
  a mosógépbe és végül a szekrénybe. Kinyitotta az ajtót és ott ültem. Először
  a szívbaj jött rá, de utána elég sokat nevetett.
  
  Szóval visszajelzés, és nem utolsó sorban az elismerés, sikerélmény.
  Biztosítani kell róla, hogy amit Ő végez munkát a gyerekek körül az nem
  értéktelen, hanem igen is fontos.
  Te sem éreznéd jól magad a munkahelyeden ha nem támogatnának, nem
  biztosítanának róla, hogy szükség van a munkádra, mondjuk nem ismerem a
  munkahelyed, de nyilván jól érzed magad ott.
  
  Figyeld meg hogy milyen problémákkal küszködik és próbáld tehermentesíteni,
  szó szerint néha kényeztetni.
  Nálunk az van, hogy ha látom a nejemen a fáradtságot, olyankor én főzök, a
  mosogatás meg várhat, letakarja egy konyharuhával és majd ha lesz benne lelki
  erő.
  
  Keress olyan közös emlékeket, amiket együtt éltetek át és nevettetek.
  Én a nejemmel beszoktam ülni esténként egy kád forró vízbe egy üveg pezsgővel
  és sztorizgatunk, megbeszéljük, hogy ki nem hülye a házban (persze mindenki
  az) aztán röhögünk, átbeszéljük a családot, a gyerekeket.
  
  Néha jólesik az embernek egyedül maradni, kikapcsolódni. Dugj a zsebébe egy
  ötezrest, hogy menjen el bevásárolni. Egy-két órát szédelegni a forgatagban
  és nem a gyereket követi a szeme.
  
  Azért finoman jelzem a feleségednek is, hogy próbáljon meg túllépni a
  bezárkózottságon és szedje össze magát, főleg hogy jön a nyár.
  Próbáljatok meg elszabadulni kettesben minél többet.
  
  Én szurkolok nektek, sajnos rengeteg házasság tönkrement az ismeretségi
  köreinkben.
  
  Megírtam neki és kétségbe estem teljesen, hogy vajon elég nekik ennyit írni? Hisz még sokkal többet tudnék, amit írtam az felszínes és kevés. S ami még fontosabb, hogy Istenről nem is szóltam benne egy szót sem. Hogyan adhatnék nekik tanácsot úgy, hogy Istent nem említem meg, hogy kihagyom? Én Istennek a házasságomat köszönhetem, adott hozzám illő társat, de még leírni is félek, mert ha arra gondolok mi lesz mikor egyszer majd ezekkel a mondatokkal szembesítenek és nem lesz már a feleségem.
  
  Magamban és a feleségemben nem bízok annyira, mint Istenben hisz ha végignézem az életem, akkor mindig is ott állt mögöttem és egyengette az utamat.
  Ott volt, amikor 17 évesen eldöntöttem, hogy végleg elhagyom a szülői otthont és csak magamra számíthattam, legalábbis azt hittem. Végig reménytelennek tűnt, végig fárasztó és küzdelmes volt, nem volt egyetlen barátom sem, egyetlen ember sem ezen a földön, akitől kaphattam volna egy jó szót. Most meg van egy feleségem, van két gyermekem, egy kicsi de meleg otthonom, néhány ember, aki figyel a szavamra, söröm és ha elfogyott a pénzem, akkor hitelem a helyi kis közértben, ahol bíznak bennem annyira hogy másnap beviszem.
  Van egy kerékpárom és tekerhetem, hihetetlen kellemes dolog kerékpározni, átmenni a fél városon és a hajnal a kedvencem, mert minden hajnal az enyém és délben sem érzem magam egyedül, este meg már kifejezetten zsúfolt, jönnek bejelentés nélkül az emberek és nem hagynak békén, még vacsorázni sem tudok tőlük és tiszta ideg vagyok, mind a nejemen vezetem le, lelketlen vagyok s annak is keserve.
  Van végre problémám, amit igyekszem megoldani de sohasem megy, mint a 38 éve betegen fekvő, akinek csak annyit mondott kelj fel és járj.
  Azért nem adom fel, mert van egy kicsi telkünk ahol fellélegezhetünk, van barackfám, van egy pincém, ahol mindig én vagyok és jönnek oda mások is, hogy egy kicsit velem legyenek, hogy érezzék bennem azt, aki elbújt és megjelentette magát:
  
  2Kor 12,9
  És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.
  
  Ennyi mindent adott nekem az a nem létező Isten.
  Isten veletek.
  

• #272 guga Közösségépítő

  2007-03-10 23:22:04 #272

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Itt ülök már egy órája a gép előtt és még nem írtam egy sort sem, nyalogatom közben a pezsgőt és gondolkodok, ide-oda kapcsolgatok a zenék közt, egyik sem passzol ma hozzám, kicsit belefelejtkezek, elszaladnak a gondolatok de megint felébredek és észreveszem a zenét. Ez az, ami idegesít és keresek másikat.
  
  Fejben már legalább két A4-est végiggondoltam, de még nem írtam le belőle semmit és félek, hogy a felét már közben el is felejtettem.
  Rossz úgy nekiülni, hogy most írni akarok, mert akkor sosem kell.
  Olyankor mindig teher, de vannak olyan pillanatok, hogy valamit észreveszek, egy embert és amit tesz, valaki arra hogyan reagál és az egész hirtelen fontossá válik számomra, tudom hogy másnak is az és sietek haza, fejben összerakom bizonyos részeket kinagyítva és elégedetten hátradőlök.
  Számomra az önkifejezés olyan formája, ami kárpótol mindenért, amit belém diktáltak, hogy elérni kell, de a mai napig nem értem.
  Fáradtságos munka volt egy olyan cipőben élni, ami kicsi volt a lábamra, léptem egy nagyot, mint aki nagy lábon él.
  Ilyen legyél és korlátokat emelnek eléd. Ide tartozz és alkalmazkodj, ne lógj ki a sorból.
  Az eszébe sem jut, hogy a sor mesterséges dolog. Mi lenne ha mindenki kilógna?
  
  
  Itt ülök már egy órája a gép előtt s még nem ittam egy sört sem. Halogatom közben a kezdőrúgást és közben gondolkodok, ide-oda tapsolgatok a jobbnál jobb gondolatok közt, de egyik sem passzol ma hozzám, nem rólam szól.
  Hiába én gondolom mégsem én vagyok, erőltetett.
  Eszembe jut ma nem írok, de az sem én vagyok, én minden nap írok.
  Rühellem az egoista embereket s mégis domináns érzésként tornyosul bennem a közlési vágy, nem tehetek róla, ilyen vagyok. Már iskolában is én voltam a faliújság felelős. Valamit kiraktam a falra és csoportosultak köré, megvitatták, megítélték és továbbmentek. Mint ha mennék azzal valamire, hogy magában ki s mit gondol. Kicsit belefelejtkezek, elszaladnak a gondolatok de megint felébredek és észreveszem a zenét. Ez az, ami idegesít és keresek másikat.
  
  Most is, Rammstein: Ohne Dich, vissza is tekerem, újra lejátszom. Régebben ki se állhattam, egyszer a Bzotyi (Jihad) rábeszélt, hogy hallgassam. Mondom magamban olyan szörnyű és riasztó neve van, mint a keletnémet Radeberger sör, keserű, mint az epe, ihatatlan. Ha már sör, akkor inkább Paulaner, de most nem ez a lényeg, különben is az nyugatnémet.
  
  A fiammal hallgattam meg az első pár számot és azonnal beleszerettünk. Vettem egy koncert dvd-t, totális extázis, nagyon pontos, nagyon hangos, nagyon kemény és ha megyünk iskolába kerékpárral a ligeten át, akkor zeng tőlünk a liget és kaszáljuk fél kézzel a levegőt, hogy óhnedihhhhhhh kalismithzhajn óhnedihhhhhhh. Mittivenish áhölájn óhnedihhhhhhh, óhnedihhhhhhh.
  Óhnedihhhhhhh.
  Óhnedihhhhhhh cilististonnen óhnedihhhhhh. Mittirstéjn dizekonnen óhnedihhhhhhh, óhnedihhhhhhh.
  
  Nem is tudok németül és a legvisszataszítóbb nyelvnek találom, összeköpködi az asztallapot mire kimond egy mondatot. Soha nem gondoltam volna, hogy egy német emberben is lehet érzelem.
  Kemény, férfias, uralkodó nép, de mára már csak újfasisztáik vannak, ez az össznemzeti érték meg a jódli, azt bármelyik kopasz tud egy krigli sör után.
  De mióta a fiam minden nap Rammstein-t hallgat így belopódzott az életembe akarva, akaratlanul és a dallamok, szövegrészletek megmaradtak. A fiam valamiért remek szövegértő. Megfigyeltem, hogy egy számot elég egyszer meghallgatnia, a dallamot és a szöveget azonnal visszaénekli, utána megkérdezi, hogy Apa mit jelent az, hogy zerstörren? Nem tudok németül, csak feltételezni tudom a hatásából, hogy olyasmi, mint amikor a szitakötő szárnya rebben, annak is olyan a hangja, napsötötte nádszál végén, mikor megrebben és tova száll, zerstörren. De bunkó vagyok, aztán vigyorgok magamban. S szégyenlem magam a fiam előtt, mert hajszálpontosan ejti ki a német szavakat és katonásan énekli a dallamot, ahogy kell. Igazán megérdemelne annyit, hogy elmondjam neki mit jelent.
  Még szerencse, hogy van internet, legalább nem halok meg hülyén.
  Rammstein lap pont hu. Megtalálom, amit kérdezett és a kedvenc számát is, amit Ő hangyásnak hív. Egyszer látta a tévében a klipet, hangyák meneteltek.
  Jobbnak látom a magyar szövegeket még nem megmutatni neki hiszen csak 10 éves, ezek meg kemény férfiak és amit, amiről énekelnek azt nem Halász Judittal írták, hogy csovi, csovi dzsászper.
  
  Kihűlök már egy órája a gép előtt és még nem írtam egy sort sem, sör se fogy, feszült vagyok. Lelkészem egyszer mondta, hogy minden ember dédelget magában egy legszebb halált, egy méltóságteljest, mert az ember még halálában is méltóságra vágyik, fontosabb neki a halálnál is, hogy mit gondolnak utána róla az emberek. Haverom Böce is mindig mondja, hogy Ő készül a halálra, ügyel rá, hogy meglegyen fürödve és tiszta alsó legyen rajta (Hja Andie! Semmi prverzió, része az életünknek és úgy gondolom, hogy szarás közben nincsen jobbos vagy balos, remekül meglehet találni a hangot egymással, rotty, mert olyankor mindenki tud ember lenni.)
  Számomra meg az a fontos, hogy kiben mi marad meg rólam, szeretném ha nem lenne olyan ember, aki a halálom után úgy gondol rám, hogy gyűlöl.
  Egyelőre nem tudok olyan emberről, de a hátralévő életemben is figyelek rá, hogy inkább legyintsen rám és röhögjön rajtam, hogy hagyjad már, guga az egy hülye.
  S tényleg legyint egyet, megmondtam előre. Pedig még arra is figyelek hogy ne legyek egy ilyen na ugye én megmondtam előre típusú ember, hogy nem vállal semmiért felelősséget.
  A tanár tanítás közben, a kocsmáros, ahogy csapol, a hentes szívrohamot kap egy gyönyörű karaj láttán, a taxis egyszer csak elalszik és szépen hátradönti a fejét s vár egy utasra, az utas meg utasként megy a halálba, a koldus is szépen leülve, a katona harcolva, a pék lerogy a kemence mellé, a fodrászt megfojtja egy tincs, a számítógép szerelő pedig ül a gép előtt kihűlve. Lelkészem mondta, hogy Ő evangélium hirdetés közben szeretne.
  Ha engem nem is gyűlölnek, de én haragszom, sőt gyűlölök embereket szívemből.
  Mérhetetlen utálat lesz úrrá rajtam ha rá gondolok.
  Például Levente osztályfőnöke, egy szőke benya, szerencsére hamar nyugdíjba megy, eleve pályát tévesztett, egy disznótelepet kellene vezetnie.
  Türelme, tehetsége a gyerekekhez nulla, egyszer az egész osztály előtt lehordta hangosan rikoltozva a fiamat, mikor megtudta, hogy van neki MP3 lejátszója, hogy futja rá az önkormányzati segélyből mi?
  Mert ha jól tudom abból éltek.
  Mellé nyúlt, soha nem kértem még segélyt, egy forintot sem. Kitudom szervezni az életemet és Istenben is hiszek, ami nem egy utolsó dolog. Bár csak a sok segélyért sorban álló Istenhez sorolna, állna sorba, mesterséges dolog és még nem ittam egy sört sem, pedig...
  
  Innék egyet.
  
  Nem elég a saját problémám még itt ez a tanárnő is. Azt mondja hogy ellenőrző és egy beírás. Órán leejtett egy golyót.
  Egy golyót bazmeg? Micsoda küszöbérték alatt bocsájtottak téged tanári állásba, vagy megvertél valakit, hogy odavett tanárnak?
  Másnap meg csak egy szó figyeg ott, hogy ..FUTOTT.
  
  Elszakadt a cérna, főleg hogy a kis csajok gúnyolták meg bosszantották a fiamat és az meg megsértődött és rájuk emelte az öklét. Rohadt kis huggyosok, mint a hiénák csipkedik, marcangolják a lelkét, ha meg kikel magából, akkor rohannak a tanárnőhöz, aki egy tank, hogy tannéni a Levente megakart verni.
  Mit kéne ilyenkor tenni?
  Ez a tanker kizavarta a fiamat az óráról és Levente egy órán át azzal múlatta az időt, hogy nem csukta be a szemét és a száját. Vett levegőt meg nézett is, de hagyta, hogy pislogás nélkül kiszáradjon a szemhéja és nyelés nélkül a szája.
  Nejem ma bement az igazgatóhoz, hogy a Levente osztályfőnöke gyűlöli a gyereket és rajta vezeti le a frusztráltságát, az egész osztály előtt megalázza.
  Nem meg kellett volna kérdezni mi történt? Kis hülye libák hárman miért bosszantják?
  Az egész osztály gyűlöli Leventét, mert a tanár kivételezett figyelemben részesíti, rendszeresen megalázza és kiabál vele. Más is észrevette, még azt is hogy mással sosem.
  
  Ez a nő egy igazi terrorista, a fiam már rendesen fél iskolába menni, de muszáj.
  Sajnálom Őt nagyon, mert szívesen elmennék az egész családdal egy szigetre és élnénk az életünket törvények nélkül, szarni az ilyen pályát tévesztett ökrökre, tanárnak manapság az megy, akit nem vettek fel már sehova, miféle hivatástudat?
  
  Ide-oda kapcsolgatok a zenék közt, egyik sem passzol ma hozzám, kicsit belefelejtkezek, elszaladnak a gondolatok de megint felébredek és észreveszem a zenét. Ez az, ami idegesít és keresek másikat.
  
  A tanár miután beszélt az igazgatóval azonnal megtorolta a gyereken, mert az volt kéznél, velem még nem találkozott. Azt hiszem meg fog benne dermedni a lélek és kiveri a víz.
  Ma javasolták, hogy veressem meg, szúrjuk ki a kerekét, gyújtsuk fel a házát...ezek primitív dolgok és abból még Ő kerülhet ki hősként és én meg a törvény elé. Van ennél finomabb dolog, a média. Harap az ilyen sztorikra, ott pipiskednek sorban a kameráikkal, vakuznak, címlapon, nagy képernyős, mint a hiénák csipkedik, marcangolják a lelkét, ha meg kikel magából, akkor rohannak, hogy látják, látják megint kezdi, megmondtam előre. Mert a média amolyan megmondós előre, felelősséget nem vállal.
  Meghurcolom, hogy kétszer annyit fog a lelkében sajogni, mint a fiam. Nem lesz nyugalma egy percre sem tőlem, ha Pesten elfelejtik, Budán megemlékeznek róla.
  
  1. 5Móz 32,35
  Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!
  2. Rm 12,19
  Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
  3. Zsid 10,30
  Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
  
  
  Akkor most mi legyen?
  
  Kitudom szervezni az életem és hiszek Istenben, ami nem egy utolsó dolog.
  
  Nejemmel megbeszéltük, hogy Levente egyelőre megy az iskolába és egy kicsit tűrni fog csendben, mert a szőke tanker innentől már csak hibázni fog és egyre idegesebb lesz. De én ott leszek ígérem.
  
  Leventének meg elmagyaráztam, hogy egészségtelen dolog 2-3 hónapig ugyanazt a zenét hallgatni a Rammstein-t, törölje le az MP3 lejátszóról és tessék más zenét is hallgatni, ne lógjon ki a sorból. Mutattam neki itt van Pokolgép, annak még érted a szövegét is, bár nem neked írták, hanem rólad.
  Mikor ennyi idős voltam és elkeseredett, akkor én azt hallgattam.
  
  Pokolgép : Újra születnék
  Nem fáj semmi, már érzéketlen vagyok
  Engem ne sajnáljatok
  Én az élettől mindent megkaptam
  Engem ne sajnáljatok
  
  A szülői ház rég nem vár
  A kocsmák füstje simogató
  A szülői ház rég nem vár
  Csak magamra számíthatok
  
  Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
  Tudd meg, semmit sem bántam meg
  Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
  Én már semmit sem bánok meg
  
  Százezer átok sem állíthat meg
  Miben hiszek, azt végigcsinálom
  Százszor eltaposhatsz, újra felállok
  Az utam végig kell járnom
  
  A szülői ház rég nem vár
  A kocsmák füstje simogató
  A szülői ház rég nem vár
  Csak magamra számíthatok
  
  Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
  Tudd meg, semmit sem bántam meg
  Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
  Én már semmit sem bánok meg
  
  Vádolhatnának vagy gúnyolhat, gyűlölhet bárki
  Túlélek minden rossz gondolatot
  Teszek rá, ilyen vagyok
  
  Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
  Tudd meg, semmit sem bántam meg
  Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
  Én már semmit sem bánok meg
  Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
  Tudd meg, semmit sem bántam meg
  Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
  Én már semmit sem bánok meg
  
  
  Odaültünk ketten a gép elé és összébb húztuk a székeket, az asztalon doboltunk, összenéztünk és közben a fejünkkel táncoltunk és nagyon vagány az egész.
  El sem merem neki mondani, hogy volt olyan Mike Oldfield kazettám, amit egy félévig ki sem vettem a walkmanból. Csak elemet cseréltem, de a Biohazard kazettám is kihúzott annyit, mint neki most a Rammstein.
  
  Na most például úgy érzem, hogy mindent leírtam, vagy csak kiadtam magamból a feszültséget?
  Van is egy enyhe lelkiismeret furdalásom, hogy bizony még írni kéne valamit.
  Rendben de már csak valami rövidet, sör is megvolt, jobban alszok tőle, de ez lehet nem igaz vagy valami vese dolog?
  
  2. Jer 11,20
  És oh Seregek Ura, igaz biró, veséknek és szívnek vizsgálója: hadd lássam a te bosszúállásodat rajtok, mert néked jelentettem meg az én ügyemet!
  3. Jer 17,10
  Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
  
  
  Áááá francba úgy nem szeretem mikor ilyen bosszúálló az Isten. Nejem arra kért, hogy hétfőn menjek be személyesen a tanárhoz és tegyem helyre a fejét, hogy ha még egy atrocitás éri a gyereket ok nélkül, akkor leszámolok vele, tényleg meghurcolom és addig nem nyugszom, amíg sírni nem fog, hogy megfizessek neki a fiamért.
  
  De ezt nem tehetem, jogosan vonnának érte felelősségre, hogy akkor ezt hogyan egyezteted össze Istennel, miféle ember vagy te? Bosszúálló?
  
  Nehéz ügy, nem lehet jó döntéseket hozni. Lelkészem szokta mondogatni, hogy az emberek előtt mindig két lehetőség merül fel, vagy igen, vagy nem, tessék válasszál és azonnal mondd meg!!! Istennél mindig van egy harmadik megoldás, egy igaz lelet.
  Gondolkodok én is rajta, bemenjek vagy ne? Tudom, hogy nagy hatással lennék rá és utána azt kiabálná az egész osztály előtt, hogy Apád egy bunkó.
  Ha be is mennék csak szolidan és elegánsan, csendben odasuttogva, hogy véged van, ez volt az utolsó és csak azért jöttem a szemed közé nézni, hogy lásd betartom a szolgálati utat. Abból legalább tényleg tudni fogja és utána távozni, majd hívni egy két ismerőst, hogy kéne egy szívesség és majd jövök neked egyel.
  
  A nejem azt mondja a Levente nagyon kiszolgáltatott a tanárnak. Nejem és képzett pedagógus és az Anyukája is. Anyósom egy igazi, van tartása, van szava és van emléke, olyan akire úgy emlékeznek a tanítványok, hogy tanárnéni és integetnek neki a babakocsi mögül, felnőttek.
  
  Fiammal jövünk haza kerékpárral és végig ordítjuk az Andrássy-t, hogy óhnedihhhhhhh kalismithzhajn óhnedihhhhhhh. Mittivenish áhölájn óhnedihhhhhhh, óhnedihhhhhhh.
  
  Nincs vele semmi baj, gyerek, nem gonosztevő. Kilóg a sorból, sokkal gyerekesebb, mint a többi. Lehet hibáztam, amikor nem gépfegyvert vettem neki karácsonyra és nem engedem robotosölőst nézni, hanem még süsü a sárkány meg pom-pom meséi.
  Tudom, tudom hibáztam, hogy a számítógépen is csak a Revolt az egyetlen játék.
  Érthető, ez a gyerek teljesen elsatnyult lélekben, nem olyan acélos, mint a többiek, ez a világ nem fogadja be még gyereknek sem.
  Micsoda kemény hajsza, már a gyerekkort is elveszik és olyanok lesznek, mint a robotok, nem gondolkodnak.
  
  Jövünk haza és mondja Apa de jó lenne egy időgép, elmenni egy szigetre és mindig csak nyári szünet lenne.
  Nejem az ilyen mondatok után szokta elpityeregni magát.
  

• #271 guga Közösségépítő

  2007-03-10 09:36:18 #271

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Önkontroll
  
  Félek, hogy egyszer belepillantok a tükörbe és nem lesz ott senki.
  
  Régebben kerengett szájról-szájra egy poénos történet egy emberről, akire hirtelen rájött a szükség és arrébb ment a fűbe, aki vele volt meg alá tolt egy lapátot, mármint az ülepe alá. Amaz meg felállt, kereste a mutatványt és halálra vált, hogy nem találta. Az meg a térdét csapkodta nevetve.
  
  A saját szerzeményem fölött képes vagyok elidőzni hosszú perceket és nem zavar, akkor születnek a nagy gondolatok. De ha a feleségem vagy a fiam jön ki és meleg váltás van (tudod ha leng a lánc...), akkor bizony húzom a szám.
  Az állatvilágban is így van, mindegyik megjelöli a saját vizeletével a területét és ha körbesétál, akkor nyilván undorodik a másikétól és ez arra ösztönzi, hogy elzavarja onnan.
  Ma olyat tettem, amit már nagyon régen nem, vagy talán akkor sem.
  Csak kacérkodtam a gondolattal, vagy dicsekedtem minden alap nélkül, mint ha meg is tettem volna, pedig csak a düh beszélt belőlem.
  De ma megtettem. Megütöttem egy embert, igazán szívből, igazán felindulásból, igazán elborult az agyam és egy pillanatig nem gondolkodtam. Olyan mértékű dühöt váltott ki belőlem, hogy magam is meglepődtem utána. Meg sajnálom is az öreget.
  Egy 50 év körüli itókás ember, akit naponta látok a kis közértben, köszönök neki s kérdez, hogy gyerekek? Csak valahogy mindig befurakodik a territóriumomba, mint a villamoson hogy a válla hozzád ér vagy a feneke, hátizsákja, könyöke, esernyője, izzadt hónalját érzed, vagy a cigaretta füstjét ajtózáródás után, ahogy még kifújja.
  
  Nem tudom a keresztnevét csak a feleségét ismerem látásból. Annak is köszönök aztán megy tovább.
  Az öreg most ledekkolt előttem fél méterre és teljes hangerővel üvöltött a fejembe. Ittas volt már és a piás nyála az arcomba csapódott, ahogy artikulált. Nyomatékul még odacsapott a vállamra is egyet, oszt he? Érted nem? Há nem igazam van és megbökött, mint egy pont a mondat végére, hogy biztosan értsem.
  Majd belefogott egy újabb mondatba és a téma közepén a könyökével oldalba bökött és vigyorgott hozzá kajánul, há nem? Nem így van? S nagyot röhögött, majd mint egy oldva a légköri feszültséget megint a vállamra csapott egyet és na jóvan öcsémmel zárta a sort.
  Magamban már elszámoltam bármeddig mire elszakadt a cérna, sokáig vártam, hogy abba hagyja. Nem hagyta és még arra is emlékszem, hogy amikor meglendült a kezem, akkor még filóztam, hogy enyhítsem e pofonra, de már késő volt, ököllel vágtam az arcába és arra ügyeltem csak, hogy talpon maradjon.
  Takaródj innen a büdös picsába, ha még egyszer hozzám érsz a kezedet kiszakítom a helyéből.
  Ez már csak a megszokott erőfitogtatás része volt, már pontosan tudtam, hogy tovább nem ütöm, én jobban megijedtem, de kihozta belőlem az állatot, vagy eleve bennem van.
  
  Meglepődött nagyon és nem tudta hova tenni, megsértődött és kifele menet még annyit mondott, hogy öcsém te bolond vagy!!!
  
  Azóta is gondolkodok rajta, hogy helytelenül cselekedtem e, de azt hiszem adtam neki esélyt, tűrtem sokáig némán és vártam rá, hogy majd magától elmegy.
  Egyszerűen nem fér bele az életvitelembe az, hogy én más emberekhez hozzáérjek kézfogás kivételével, vagy ha a szükség úgy hozza, hogy elesik, segíteni kell, stb.
  De csak úgy nem érek hozzá senkihez és én sem tudom elviselni. Fogjon velem kezet, szorítsa meg férfiasan és nézzen a szemembe és kész, ezzel vége, nincs tovább.
  De az, hogy a mutatóujjával a bordám közé bök, mint ha azzal elérné, hogy az amúgy is egyszerű gondolatait jobban megértsem.
  Aztán meg egy hatalmasat csap a vállamra, nem is egyszer, háromszor?
  
  2. Mt 18,21
  Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?
  3. Lk 17,4
  És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.
  
  Kicsit furcsa belegondolni ebbe az abszurd helyzetbe, hogy valaki becsap és utána jön bocsánatot kérni, majd megint becsap és ismét ne haragudj, elnézést.
  Honnan tudjam, hogy őszintén kér bocsánatot és nem mesterkélten és azt is csak azért, hogy becsapjon...?
  A saját szívem, gondolataim alapján még egyszer is nagyon nehezemre esik megbocsájtani sérelmeket. Az elszenvedett sérelmeket hajlamos vagyok felnagyítani, így aztán esélyem sincs arra, hogy túllépjek rajta, spongyát rá.
  Péter bizonyára nagyon jó ember szeretett volna lenni Jézus szemében és megtette a tőle telhető legtöbbet, úgy gondolta hatalmas erőfeszítésbe kerül valakinek 7X is megbocsájtani.
  
  Mt 18,22
  Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.
  
  Jézus nem veregette meg a vállát Péternek látván, hogy milyen önfeláldozó szeretett volna lenni, nem bökte oldalba, hogy he mi? Érted nem?
  
  Hogy lehet 77X megbocsájtani ugyanannak az embernek?
  Számomra ez teljesen lehetetlen, Jézus biztos magáról beszél. Ő biztosan megtudja tenni, hiába fogadkozik neki valaki, hogy mától jobb ember leszek, nem hisz neki, nem bízik benne.
  Hiába mondaná neki azt, hogy követlek téged Uram. Azt felelné, hogy mire a hajnal hasad és a kakas kukorékol, háromszor megtagadsz.
  Ha Péternek sikerülne követnie Jézust és akár 77X is megbocsájtani embertársainak, akkor neki nem kegyelemre volna szüksége, hanem jutalomra.
  Péter te igazán kiemelkedő teljesítményt nyújtottál, te nem olyan vagy mint a többi ember, ez már igen és oldalba bökik meg csapkodják a vállát és nem hagyják abba.
  Péter tűr némán, összeszorított fogakkal és hagyja, hogy szikrákat hányjon a szeme, a gőzt is visszafogja, nem szereti ha valaki belül kerül a territóriumán. Tudod, mint mikor villamoson más táskájának sarka beleszúr a combodba, vagy egy esernyő nedves, cigaretta füstjét fújva, csatakos hónalja bűzlik, köhög feléd, rálép a lábadra.
  Péter megbántotta Istent, igazán szívből, igazán felindulásból, igazán elborult az agya és egy pillanatig nem gondolkodott. Olyan mértékű dühöt váltott ki belőle, hogy maga is meglepődött utána. Meg sajnálom is az öreg Istent, tényleg nem elég 7X, a 77 is kevés egy emberi élethez hisz naponta elborul az agyunk.

• #270 guga Közösségépítő

  2007-03-09 22:04:31 #270

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Na
  
  Ma na
  
  Mana mana
  
  Mana mana, trüttűdüdüdüpp
  
  Menő manó

• #269 guga Közösségépítő

  2007-03-09 21:16:18 #269

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Az elme és az alázat
  
  Baj e ha okos valaki?
  Nem baj, inkább hátrányos helyzetű, minden tekintetben, mert sokszor olyan, mint egy tolószékbe kényszerült hulla, tehetetlen. Csak gondolkodni tud és jár az agya, hogy hogyan szabaduljon egy adott helyzetből, ami nagyon súlyos probléma.
  Pontosan tudja, hogy kéne hisz okos, nem is a képességeivel van baj, hanem a lehetőségekkel, mint ha minden megállna körülötte, lelassulva, elnéptelenedve, átnevezve, reménytelenül. Neki meg gúzsba van kötve a keze és érzi, mert vibrál a levegőben, hogy valami közeleg, feltartóztathatatlanul jön. Napról napra egyre jobban érzi, kisülése van, olyan a feszültség, a körülötte lévő emberek türelmetlenek, zaklatottak s mindenki ingerült, mint az éhes oroszlán, csillapíthatatlan éhség.
  Oroszlánéknál is izzik a levegő ha leszáll a hűvös alkony és kínozza őket az éhség, s csak utána van megnyugvás ha téphették a véres húst eleget, oldalukra dőlnek és szuszognak, néznek bárány módjára, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
  
  Ártatlanok, nincs bűntudatuk azért, amit tettek, hogy bátor oroszlánként viselkedtek és vér tapad a mancsukhoz. Egyiket sem fogja furdalni a lelkiismeret és nincs bennük szánalom.
  Ezekkel csak így lehet elbánni.
  
  S hogy állunk az alázattal? Vagy mint minden helyzetből, ebből is kimagyarázod magad? Sosem szoktál visszakozót fújni és másoknak engedni? Tudod mit legyen neked. Mindegy mi az, igaza, ülőhelye, ennie, vagy csak úgy önzetlennek lenni vele, akár ismeretlenül is csak mert ember. Hisz az állatoknak is segítünk, vagy mi. Én így hallottam néhány állatbaráttól.
  Néha mondják, hogy Guga te mekkora egy állat vagy, majd alább hagy. Napról napra ezt hiszem és pontosan tudom hogy nem így lesz.
  Érezted már azt, hogy emberek nem tudnak élni a szabadságukkal? Egyszerűen nem tudnak magukkal mit kezdeni. Önként vállalt rabság, mindegy ha ütnek, vernek és ingyen dolgoztatnak halálra, de legalább van mit enni, mert azért valamit odavetnek eléd, hogy ne halj éhen.
  Egy lélekben rabszolga nem tudná magát ellátni ha mehetne a világba és többé nem ütnék, nem korbáccsal ébresztenék, hiányozna neki a biztonság, a biztos halál. Menne egy darabig, megállna, kémlelne előre ahogy alkonyul és feltenné magában, hogy arra vajon mi van? Aztán megijedne, szapora szívverés, elvörösödött, néhány izzadtságcsepp a homlokán, mert kiverte a víz, a jéghideg forróság, beleborzongott a tudatba, hogy lehet ott nem lesz aki üssön és visszafordul, újra bekéredzkedik kapun belülre ahol vörös minden hajnal, a kakas is és a fél krajcár a szemétdombon.
  
  Nem, nem csillog, az is vörös és vértől.
  
  Azt nem ígértem, hogy meg is érted, csak felvetettem egy gondolatsort, elme vagy alázat?
  
  Gyalázat.
  De ez volt az utolsó
  Modern talpra magyar, nem tangó.

• #268 guga Közösségépítő

  2007-03-08 21:52:53 #268

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Omega,2007. márc. 8., csütörtök - 20:29 Nem ez jött le a hozzászólásaiból.
  
  Mert csak arra figyeltél, de mögötte van mindig egy ember.
  Az állatvilágban a madarak például úgy védekeznek, hogy hatalmas, színes tollazatot képeznek, terjesztenek ki és felfújják magukat.
  Biztos van olyan vadállat, amelyik ezt beveszi és elriad, de én látom mögötte a kismadarat, amelyik ha megkopasztod olyan árva, hogy nem jó másra csak nyársra és csorgatni rá fűszerezett olajat, veres bort, fokhagymát és ha már piros, ropogós, akkor leemelni, beleszagolni az illatába és marcangolni a húsát :Đ
  
  Érted már bazdmeg mg: :cool:
  
  Omega! Ne legyen már mindig ilyen kib. vesztes, lúzer és suicid fejed meg agyad, mert így nem lehet élni teljes tápértékű életet.
  Nevetni, nevetni, nevetni...ennyi.
  Nem kell sok csak mosolyogj, mindenen.
  Nem azt mondom, hogy legyél hülye, hanem azt hogy ne legyél az.
  
  Van egy biológiai rendszered, ami működne ha nem az alaplapodra élveznél rá állandóan. Menjél társaságba, szervezz társaságot, ha átvernek nem kell csalódni, pontosan tudod előre, hogy így lesz.
  Ha csalódsz is felejtsd el, mert egyszer biztos befut, amit keresel. De ha nem hajtod a malmot nem is őrölsz és nincs mit elválasztani, hogy ez jó, ez rossz. Ez törek, ez meg búza.
  
  Menjél el otthonról csak egy napra céltalanul. Bazd be magad az autóba, tankolj meg és menj oda ahová húznak a gondolataid. Addig menj, amíg nincs asszony és gyerek melletted, mert utána már nem lehet.
  Nekem szerencsém volt, mert mielőtt megismertem a nejem, nekem pont akkor lett elegem az életből, megcsömörlöttem, mert annyi nőt megismertem, annyinak feküdtem az ágyába és képzeltem mellé az életem, hogy már azt hittem soha nem jön el a pillanat, mikor kimondhatom igen, igen Ő az.
  
  Te még független vagy, pénzem nekem sem volt. Menj el városokkal arrébb, ülj be egy süteményre vagy egy kávéra és érdeklődj, hogy merre van ez meg az. Van itt a környéken bláblá? Mosolyogva mondjad, mint aki élvezi az életet és bármikor feltudsz tölteni bárkit élettel.
  Ne savanyodj be.
  Egyszer csak belefutsz egy csajba és fogod szeretni, tartasz is tőle, de nem megy nélküle, blábláblá.
  Aztán fogtok jó sokat szexelni meg kisbabák höhhh oszt annyi, utána behánynak egy földbe.
  
  Na fiam, utoljára szántam rád ennyi időt egyben
  
  Most szépen összeszeded magad és hétvégén elhúzol a picsába, ha visszajöttél nem azt szeretném hallani, hogy mi nem tetszett és neked miért volt rossz, hanem képzeld guga, láttam egy és én csak ámulok, hogy ez igen Omega.
  Szerettem volna a helyedben lenni.
  De most nem szeretnék, egy élhetetlen, befordult hülye pina lettél.
  Nem érdekelnek a problémáid, nekem is van, de fel kell tudni dolgozni és túllépni rajta.
  Mit gondolsz te, hogy siránkozol itt állandóan meg nyalogatod a sebeidet, azt hiszed attól helyre jön az életed? Ha meg tudod hogy nem, akkor minek csinálod? Eddig ezt tetted, de nem mentél vele semmire, ki kell próbálni valami mást.
  
  Az írásaidból ez jött le, te csirke :Đ

• #267 guga Közösségépítő

  2007-03-07 22:55:08 #267

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  A buszvezető
  
  Volt egy buszvezető haverom, akit már régen láttam. Egy kiadós részegség után elindult haza és behajnalodott mire hazaért taxival. Végigaludta az utat, a taxis ébresztette fel. Félig öntudatlanul nyitotta ki a bejárati ajtót és ledobta a kabátját egy fotelbe, majd felébresztette a barátnőjét, hogy kell már fel, süss húst!
  Ráparancsolt a csajra, hogy süssön neki rántott húst mert éhes. Csaj nekiállt, vett ki a fagyasztóból húst, felolvasztotta a mikrosütőben és kiklopfolta, panírozta. Sercegett az olajban, belengte a lakást az illata. Gondolta két nagyobb szelet elég lesz és éppen indult megkérdezni, hogy kenyér van friss jó lesz vagy süssön hozzá burgonyát?
  A buszsofőr hanyatt dőlve hortyogott vastagon az ágyban, a cipő is rajta és elfoglalta az egész ágyat.
  A csaj abban a percben elköltözött tőle, megelőzve a további sorsát.
  Süss fel nap, az legalább felkel.
  De ez már politika, azt meg nem szeressük, kerüljük a nyílt állásfoglalást.

• #266 guga Közösségépítő

  2007-03-07 22:12:34 #266

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  A fostás
  
  Napokban jövök haza kerékpárral és az egyik utcában megláttam a postásunkat letolt gatyával két bokor között. Nagyon zavart pillanat volt. Karácsonykor adtam neki egy ezrest és megköszöntem neki az éves munkáját, hogy külön behozta a céges leveleket, mert lehetett volna éppen tuskó is és csak lerakja a ládák tetejére, hogy ez mi ez?
  Láttam már ilyet, van a házunkban egy utazási iroda székhelye. A másodikon egy hölgy a tulaj és ide kapja a céges leveleit. Többször vettem fel a földről számukra fontos levelet, legalábbis a feladóból ítélve. Ha helyettesítő postás van, akkor az is csoda hogy a bejárati ajtón belül kerülnek a levelek.
  Szóval ez az ember ott guggol a két bokor között és könnyít magán. Nem is tudom a mai napig mit gondoljak magamban. Akkor és ott nyilván nem köszönhettem rá hangosan, mint máskor hogy tiszteletem, jó munkát vagy valami ilyesmi és egy kicsit lendítek a jobb karomon.
  Látta, hogy láttam és azt is hogy megpróbálok úgy tenni, mint aki a túloldalon keres egy házszámot vagy valami ismerős kiszögellést, amiről tudom merre járok.
  Miután elhaladtam még azt is hallottam, ahogy kínkeservesen nyög és csavarodik ki belőle, tehetetlen volt, nem tudott rajta uralkodni, nagyon sajnáltam Őt.
  Másnap előfordulhat, hogy le kell hoznia a műhelybe egy levelet és a szemembe kell néznie, előre köszönnie és próbálni nem gondolni rá, hogy mi történt.
  Próbál majd velem szemben udvarias és illedelmes lenni, ahogy az egy postástól kijár és már előre elvörösödik, még mielőtt csengetne.
  Én mindig a szemébe nézek mindenkinek ha ráköszönök és ha hozzá beszélek akkor is végig a szemébe nézek, vagy ha elköszönök.
  Nem a padlót vagy a plafont bámulom, nem egy ablakon ki, hanem egy ablakon be.
  Lelkészünk mondta mindig, hogy figyeljük meg ha valakihez becsöngetünk miként nyit ajtót, olyan a lelke, olyan a nyugalma.
  Ha csak résnyire nyitja ki, hogy éppen kilát a szemével s tessék ki az? Mit akar? Nincs itthon, keresse máskor és becsukja, részéről letudva. Ez a bizalmatlanság jele, fél, van takargatni valója.
  Vagy kitárja szélesre, tessék jöjjön be és mosolyog.
  Volt régebben egy munkatársam. Kérdezgettem tőle, hogy miért veszel át a cigányoktól minden szart? Minek veszed meg ha kidobod a szemétbe?
  Azért mert ha egy hónapban hoz 4-5 használhatatlant, azért általában jól fizet a betörés, ne máshoz vigye a finom árut, inkább bevállalok tőle mindent és vihogott meg kissé összedörzsölte a tenyerét, májójárt.
  Egyszer becsöngettem hozzá, hogy korábban kell bejönnie dolgozni. Hiába voltam vele együtt napi nyolc órát, egy résen keresztül beszélt hozzám, aztán becsukta hogy jó majd megyek, ne várjam meg.
  
  Na ezzel kell szembenéznie legközelebb a postásnak ha hozzám lejön. Egyáltalán nem vetem meg Őt, sőt pont ezért írom le mindezt, mert átérzem a kényszerű helyzetét. Biztos volna olyan ismerőse, aki beengedné wécére, de vagy nem volt rá ideje, vagy megváltozott a világ és nem engedik be.
  Angliában van egy törvény, hogy ha valaki wécére kéredzkedik be, csönget be, hogy elvégezze a nagy dolgát, de te nem engeded be és ezt tudja bizonyítani ill. miattad csúszott a gatyába, akkor büntethető a lakás tulajdonosa. Nem emlékszem már, hogy pénzbírság vagy börtön, de maga a tény hogy felelősségre vonhatnak érte.
  Ezt Magyarországon is be kéne vezetni. Közelebb hozná az embereket egymáshoz. Én ha diktátor lehetnék, akkor csak is olyan törvényeket hoznék, amikkel az embereket közelebb tudnám hozni egymáshoz, hogy törődjenek egymással, figyeljenek a másikra. Ne legyen ez a bezárkózott elidegenedés, hogy ha kimegyünk az utcára, akkor csak dudálni tudunk, így köszönünk, ennyibe vesszük a másikat.
  Engedélyezném az esténkénti kötelező szalonnasütéseket a lakótelepeken, hogy a családok menjenek le együtt és nevessenek, a gyerekek meg legyenek rakoncátlanok, de azok amúgy is azok, nem lehet Őket kötelezni rá, Ők még gyerekek.
  Vagy egyszerűbb lenne tüntetni a hegyek ellen, hogy legyenek laposak?
  Na elvarrom ezt a szálat, mert még rám fogják, hogy egy szentimentális hippi vagyok gyöngyökkel a nyakamban, fehér bő ujjú ingben, virágok közt táncolok a napfénnyel és nem tudok szabadulni a hatvanas évek hatásától.
  
  Pár másodperces jelenet volt, hogy megláttam, összevillant a szemünk és zavaromba elcsaptam a fejem majd hallottam a hangokat, de kényszeresen elgondolkodtam rajta. Tegnap velem is történt egy hasonlóan kellemetlen helyzet. Reggel elvittem a fiamat iskolába és kerékpároztam haza a ligeten át. Indulás előtt egy kicsit ideges is voltam, mert nem voltam wécén, hogy fogom bírni hazáig?
  A ligeten át jöttem és belefelejtkeztem a gondolataimba. Egyszer csak megreccsent a valagam de úgy hogy zenget az amúgy csendes környék és egy kicsit belefájdult. Az első érzés az elégedettség, ami eltöltött, hogy alább hagyott egy olyan feszültség, amire nem figyeltem oda csak tudat alatt zavart és nyomasztott. De aztán megértettem, hogy mi volt, majd lopva hátrapillantottam a szememmel úgy hogy a fejem ne mozduljon meg. Mögöttem egy idősebb nő jött kemping kerékpárral és tudom, hogy belehajtott.
  Felállva gyorsítottam bele, hogy ne kelljen egymás mellett állnunk a pirosnál és ne kelljen kényszeredetten a szemébe néztem, mire befordultam a sarkon már hangosan röhögtem a biciklin. Nem is néztek hülyének, akik akkor láttak, nem is tudom melyik volt kellemetlenebb, cseberből vederbe.
  Szóval én remekül beletudok érezni a postásunk helyzetébe, ráadásul neki annyival nehezebb, hogy amíg itt dolgozik még sokszor a szemembe kell néznie és előre kell köszönnie, a jattot pedig még hálásabban s közben ott motoszkál benne, pontosan tud róla, hogy tudom.
  Nem egy természeti nép szülöttje, mint az erdélyi cigányok, akik a kelenföldi piac mellett ami már régen megszűnt, egy gyepre jártak. Nyüzsgő forgatag, széles derekú, színes szoknyás asszonyok itt a tessék és hármat vesz négyet kap.
  A piac mellett egy széles rét, se bokrok, se fák. Odamentek, felhajtották a szoknyát és letolták a nadrágot, csak úgy világított a valaguk. Ez aztán a kommunikáció fellegvára. Régebben a seregben egy katonatársam öngyilkos lett egy lány miatt. Felvágta az ereit és a wécébe véreztette a kezét.
  Közvetlenül ez után a laktanya parancsnok levetette az összes wc ajtót, hogy legközelebb legalább ebből ne legyen baj.
  Minden reggel ott ültünk egymással szemben és néztük a plafont, a padlón a mintát, a felmosórongy maradékát, milyen szép ez a minta, rozsdás a wc fala, stb.
  Nem tudtunk felállva elhajtani onnét, a postás sem tud többet soha.
  Remélem azóta rendbe jött, karácsonykor majd adok neki egy ezrest, hogy lássa még bízok a munkájában, rá vagyok utalva, fontos hogy kézhez vegyem a küldeményeket.
  
  [Szerkesztve]

• #265 guga Közösségépítő

  2007-03-06 23:40:38 #265

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  
  Romolda
  
  Azt mondja Böce, hogy már több alkalommal feltűnt neki, hogy kutattak az öltöző szekrényében. Kis zavaró apróságok de nem kerüli el a figyelmét. Szereti a szappantartót például elvágólag a polccal rakni, a széléhez, párhuzamosan. 2db törölközője van, az egyik a nagy törölközéshez és ha már vizes lesz, akkor veszi a másikat, puha, illatos és jobban esik neki, mint amelyik már átnedvesedett. Dezodor mindig jobb oldalt és mögötte egy doboz, amiben a borotvája van. Figaro borotvakrém és borotva pamacs. Nem eldobhatós borotvát használ, hanem Wilkinson cserélhető pengés lehúzót. A borotválkozós dobozhoz mindig hozzáér a dezodor doboza. Nem zárja a szekrényt soha, mert kevesen dolgoznak a cégnél, mindenkit ismer a munkatársai közül. Két műszakban dolgoznak, egy nyomda, egyetlen újságot nyomnak csak egy napilapot, meg még ami beesik fusi.
  
  Belép az öltöző ajtaján és ott találja a sötétben a főnököt, ahogy motyog az orra alatt valamit, aztán felkapcsolja a villanyt. Főnök erős gondolkodást mímelve kiviharzik és dörzsölgeti az állát. Szappantartó ferde, egyik törölköző sarka félrehajtva. Máskor meg a titkárnőt találta ott. Széles derekú csoroszja, mindig sötét szoknyában jár és szódásüveget hord szemüveg gyanánt. Az is bent motoszkál, felzizzen és egy jaj csak a beosztást keresem, mert valaki elvitte az asztalról aláírni. A dezodor nem ér hozzá a borotválkozós dobozhoz, a melós póló a szekrény bal oldalán lóg, pedig mindig a jobb oldalra tolja. A legdurvább az volt, amikor a pár cipőjét a szekrény előtt találta, de elhessegette a gondolatot, hogy biztos a takarítónő porszívózott a szekrény aljában hisz mindig nyitva van. De a por ott van, akkor meg?
  
  Kitalálta, hogy hoz otthonról mégis egy lakatot és a pánt közötti poros részhez direkt nem ér ill. a lakatot oldalára fordítja a szekrényen. Végzett, mindent a helyére rakott, ahogy szokta és a lakatot elfordította vízszintesre, mint ha a kulcsot oldalról vette volna ki belőle.
  Másnap a lakat függőlegesen állt és tiszta ujjlenyomat volt a poros rész középen, valaki összefogdosta. Böce akkor már biztosan tudta, hogy valaki szándékosan megpróbált belenézni a szekrényébe.
  Böcéről még tudni kell azt is, hogy amikor együtt serdültünk és még nem volt 18 éves, akkor kiugrott a szobája ablakán és óvatosan becsukta az ablakot a félig lehúzott redőny mögött és bent az ajtókilincsre egy apró papírszeletet rakott, hogy lássa ha hazajön, hogy az Apja járt e bennt a szobában ellenőrizni Őt.
  Rendre hajnal háromig piáltunk és ritkán fordult elő, hogy pont azelőtt mászott vissza az ablakon, hogy az Apja elment dolgozni. Ha nagyon el is csúsztunk időben, akkor is már az ágyban feküdt, mikor a fater felbőgette a hajnal csendjében a Komár kismotort. Egyszer előfordult, hogy elaludt de arra ébredt, hogy hánynia kell, végighányta a szobába a szőnyeget és a wc-t is teljesen. Az Apja kijött és megkérdezte mi a baja. Ugyan tök részeg volt de eltudta játszani, hogy megbetegedett. Az orvos kiírta pihenni egy hétre de már aznap este az én szobámban vigyorgott egy szatyor sörrel. A szülei vakon megbíztak benne, ilyen volt Ő gyereknek, nem volt semmi gond.
  
  Egyik délután már rég lejárt a műszak és állt a zuhanyzó alatt, épp elzárta a vizet és nyúlt a törölközőért mikor hallja hogy valaki sziszlet az öltözőben. Egyből eszébe jutott a szekrénye és a sok apró részlet, amit nem tudott hova illeszteni eddig, elhinni meg nem akarta csak tudta.
  Kinézett óvatosan és meglátta a főnökét, ahogy túrja az öltöző szekrényeket, emelgeti a holmikat, kinyitja a táskákat s belenéz. Kiveszi a reklámszatyrokat és belenyúl, átforgatja, visszarakja. A zsebeket mindkét oldalt és ha talál valamit kiveszi megnézni és csörgeti, hmm kulcs és közben motyog. Az egyikben kajás doboz, felnyitja és csettint a nyelvével, hogy ez igen, miből telik rá vajon és egy kérdőjel. Nem sejthette a főnök, hogy bárki is bent lesz, mert nagyon sokáig zuhanyozott. Rutinból jött be, mert a délutános műszak már a gépek mellett van. Befejezte a kémkedést és még egy székbe belerúgott, majd lekapcsolta a villanyt és kiment. De hosszú percekig állt némán a zuhanyzóban, mert igen kellemetlen lett volna kilépni onnan és lebuktatni a főnökét. Csekk is igen sok van, meg kell becsülni az állást, részletre vásárolt ez meg az, óvatosnak kell lenni és inkább csöndben marad.
  Hazafelé átgondolta az egészet és úgy döntött inkább lenyeli, ez még elviselhető. Ugyan felháborodott rajta de az egzisztenciális színvonal tartása érdekében tartja a száját.
  Napokkal később egy munkatársa kezdett el panaszkodni kérdőn, hogy nem tudod ki piszkált be a szekrényembe? Eltűnt egy újságom, amit a felső polcon hagytam, hogy majd a vonaton jó lesz. Nem is volt olcsó, ez az egyetlen egy hobbim, voltak benne új tesztek is.
  Böce csak csóválta a fejét, hogy igazából még olvasni sem tud, de magában elraktározta az információt és megint tovább zuhanyozott a kelleténél.
  
  Figyelte az öltözőt csendben, hátha valaki belép. Nem jött senki, le is zuhanyozott és már indult volna, amikor lejött a titkárnő. Szemmel láthatólag részeg volt és elmosottan beszélt. Kicsit megbotlott a küszöbnél és eleresztett egy elharapott végű zmegazanyád.
  Jött az egyik műszakos srác, a délutános és kérdezte a titkárnőtől, hogy visszategye az asztalra a jelenlétit?
  Neeeeeeeeeeem neked nem kell, teee nem vagy olyan, mint a Peti, az zárja a szekrényét.
  
  Böce ott állt és kérdőre vonta, hogy honnan tud maga arról, hogy zárom a szekrényem? Honnan tudja, hogy bezártam? Mióta tudja? Miért probléma ez? Nem az én holmijaim vannak a szekrényben? Kérdezte felindultan és kérdőre vonó hangnemben. A titkárnő próbált menekülni a szorításból és aztán foghegyről odavetette, hogy a szekrény a cég tulajdona, nem lehet zárva tartani és elviharzott nyomban, válaszra sem várva.
  Böcében hazáig vihar dúlt és aznap este át is jött hozzám néhány sörre s közben elmesélte.
  
  Mondtam neki ember, te megfogtad Isten lábát. Ha megfelelő bizonyítékokat gyűjtesz és vannak tanuk meg egy jó ügyvéd, akkor szénné perelheted a tulajt és sírva fog könyörögni, hogy peren kívül hagy adjon neked vagy tízmilliót.
  
  Böce eleve egy hitetlen, bizalmatlan alkat, még ebben sem hisz hogy ez megtörténhet. Pedig mennyire, hogy ugye?
  Csak az ombuccmannak kell írni egy levelet, hogy Európai Unió, Magyarország, 2007, nyomda, munkáltató, aki nap mint nap átkutatja az alkalmazottak szekrényét.
  Elsőként raknám ki a netre a filmet, amit titokban vettem fel és írnám oda a céget, a tulaj nevét, mail címét és telefonszámát?
  Miféle személyiségi jogokra hivatkozhatna?
  Vagy a magyarokkal mindent meglehet tenni? A magyar ennyire hülye, vagy ennél is azabb?
  Hát miféle emberek irányítják az országunkat? Némán tűrik, féltik az egzisztenciát és inkább befogják a szájukat, részletre vásárolt ez meg az, plusz még vagy két hitel.
  Majd valaki más.
  
  Sehol Európában nem etetnek fel az emberekkel annyi élelmiszer hulladékot akciósként hirdetve, mint nálunk. Ezt is tűrik némán.
  Még a szemetüket is ide hordják, még a koldusaikat is ide exportálják.
  Ma mentem kerékpárral a Dagály fürdő előtt és megláttam egy mozgássérült embert az autók között, ahogy lépett a rossz lábára és tartotta a sapkát. Megyek fel a hídra és ott van még egy ugyanolyan görbebottal, az az egyen műanyag.
  Aztán egy árokban még ült kettő és mellettük három ugyanolyan görbebot.
  A híd feljárójánál közvetlenül is szintén behajol egy autó ablakán és tartja a sapkáját.
  Ezek az emberek erdélyiek, cigányok, jó eséllyel tudnak magyarul. Mindegyiknek egy rosszul összetört törése van a lábán, rosszul lép, te pedig megindulsz a lelkedben és megnyitod a tárcád. Mégis miért ne lennének ott ha van rá alapjuk? A nem kapnának egy forintot sem, akkor nem állnának ott csőstül. A nejem azt mondja, hogy nem maguktól mennek oda, hanem viszik Őket autóval és kiállítják.
  Gondolom reggel Ők is felkelnek, kávé :rotty-potty: kis reggeli aztán ajtó bezár és irány munkába, mint bárki más. Kiérnek és elosztják a terepet, tiéd ott lent. Ebédre összegyűlnek az árokban és kibontják a kockás konyhakendőbe csomagolt elemózsiát, mint ha az asszony indította volna Őket útnak. Köpnek egyet a fa tövében és egy sanda bagó még elfér utána, menjünk mert mindjárt itt a főnök. Neked mennyi? Csak 6000, tegnap jobb volt.
  Én már túl vagyok nyolcon, de nem vallom be mind, kicsit vihog és mutatja a foga hegyét hozzá, hogy milyen ravasz hozzá.
  A lámpa 3 percenként vált, mondjuk egy százas, de legfeljebb kétszáz.
  Ha egy óra, akkor számoljuk annak a felét, mert nem mindenki ad. De számoljuk inkább a negyedét, az biztosabb. Az óránként kb.
  
  Az szélsőséges esetben is óránként egy ezres. Ha van 4-6 embered, akkor az kb. napi 30 ezer mínusz rezsi, mert este beléjük kell verni egy kanna szőkített bort a hentestől, aki belenyúlt nemrég egy jó bizniszbe, fekete vágás. Nem kell felháborodni így van.
  
  A magyar az olyan ember, hogy eltűr némán mindent, mint a birka, száját sem nyitja fel az Őt nyíró előtt.
  
  Egyszer szívesen a szeme közé néznék annak, aki kiad egy százast az ablakon szánalomból, mert nem bírja elviselni a látványt. S akkor a szemébe mondani, hogy te szoktattad ide ezeket az embereket a kocsik közé, csak is miattad jönnek hiszékeny Úr!
  Egyszer szívesen a szeme közé néznék annak az Úrnak, aki beletúrt az életembe, kifordította a sarkát, hogy nem ér semmi semmihez, semmi nem elvágólag és párhuzamosok. Mondanám neki, hogy verjek rád, megkarózlak nem szédülsz
  
  

• #264 guga Közösségépítő

  2007-03-06 11:09:13 #264

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  
  Milliomos a haverom
  
  Tényleg felveti a pénz, nem tudom mennyi vagyona van, de nem is ez a fontos, a lényeg hogy átlépett egy határt, ami után sokan vágyakoznak.
  Ismerem Őt, látom hetente, de nem egy boldog ember. Van egy apró testi hátránya, ami miatt automatikus komplexusai keletkeztek. Az egyik kezén egy születési rendellenesség folytán négy ujj van. Abból is a szélső béna és görbe, nem tudja mozgatni. Mivel a jobb kezén van állandóan azt nyújtja ha kezet fog.
  Férfias jellem és úgy is öltözködik. Személyre szóló bőrkabát, annak a tapintása is róla szól. Deréköv fekete bőrből és ezüst csat, a csaton futó lovak és puska.
  Farmerba jár, ami kopottas és western csizmát sarkantyúval. Van egy motorja is Moto Guzzi, hatalmas jószág, mint ha egy tehénre kapaszkodnál fel és a hangja kegyetlenül megemeli a tesztoszteron szintem. A tankon a Motörhead mozdonya az elefánt agyarral. Téglavörös színű a motorja, a gázkarról bőr rojtok lógnak le.
  Kedvem lenne élni az életét, no nem a pénzét, amije van, hanem az érzést, ahogy felül a motorra. Szívesen utánoznám az öltözékét és megülném azt a motort. Van hogy elindul pénteken csak úgy bele a világba, mikor kezdődik a barátok közt Ő éppen valahol motorozik és szállást keres. Megáll egy motelnál és újra estig húzza a gázkart és ismét megáll. Idegen ágyakban hál, keres valakit.
  
  Magányos, és nem csak úgy félvállról, hanem igazán mélyen magányos, látszik, mert kiül a szemére, mint a bezárt oroszlán, amelyik csak álmában fut a szavannán. Mélységes mély fájdalom és kétségbeejtő kiáltás, ziháló, fékezhetetlen, zuhanó és hideg, nyirkos mint egy hűvös kút, amelyik felett ha félrehajtod a gazt a szúnyogok rebbenek fel a faláról, nincs benne élet és nem adja a vizet senkinek, nem táplál senkit.
  
  Mikor nevet is, érzem hogy nem őszinte. Gúzsba kötötte a magány és az egyedüllét, hogy nincs neki társa, akinek odamondhatná a szíve vágyát, fájdalmát és megértő lenne hozzá, s akkor sem taszítaná el magától ha a világ helyett alázná meg, akkor is türelmes lenne hozzá és elnéző, félre tenné a saját baját, hogy túléljék azt az időszakot.
  Ilyen egy igazi társ, szerető.
  
  Ezt keresi Ő már régen. Minden mondatában benne van, azzal van megfűszerezve.
  
  Zoknikereskedőként kezdte, meg női alsókkal. Egy kelenföldi piacon árult a zöldséges mellett. A kínain vette nagy kartonokban és nagyon sokat eladott belőle. Akkoriban újdonságként hatottak a kínai termékek, jóval olcsóbbak voltak a hazai aranypóknál, de hordhatatlanok. Vagy két napig volt jó, vagy három. Aztán vehettél másikat. Van egy zsebkendőm, majdnem velem egyidős, s még mindig abba fújom az orrom. Nem használok soha papírzsebkendőt, repülnek szét a papírcafatok.
  Miután jólment a zoknizás felvett oda egy helybéli lányt és Ő meg nyitott egy másik pultot Németországból behozott édességeknek. Mogyorókrém, Milka, akkoriban ezek még nem voltak az üzletek polcain, hamar elkapkodták.
  Testépítőknek hozott be díszdobozos tápanyagokat, az is fogyott.
  
  Következett pár év szünet, hogy nem láttam. Mikor megjelent már volt motorja és stílusa, de nem szívesen beszélt arról, hogy miből él. Én meg nem feszegettem, biztos jó oka van rá, hogy hallgatag, ha egy fagylaltos pultja lenne két csöcsös bagamérivel, akkor nem vibrálna körülötte a feszültség. Nem nyugodt, forgolódik, folyamatosan figyeli a környezetét, mint ha számítana valamire.
  
  Egyszer Apám mondta, hogy egyek meg egy tányér levest anélkül, hogy felnéznék. Nem sikerült. Legközelebb egyedül voltam otthon, halászlé volt, szeretem. Megvártam míg jó forró lesz és egy fél tányérral szedtem, hozzá omlós, friss kenyér. Leültem s utoljára még jól körbenéztem a konyhában magam körül.
  Tudatosítottam magamban, hogy nyugalom van, semmi zavaró tényező, nincs mitől tartanom. Belenéztem a tányér halászlébe és elkezdtem kanalazni. Ügyeltem rá, hogy ne nézzek fel, miért is tenném? A leves finom, egyedül is vagyok, eszek, csak arra kell figyelnem. Nem sikerült, egy óvatlan pillanatban felnéztem és nagyon megkönnyebbültem, francnak erőszakolok magamra olyasmit, ami nem természetes. Kiszedtem még egy tányérral és újra leültem. Mondom ez nem igaz, nehogy már Apámnak legyen igaza. Kivettem egy konyharuhát a szekrényből és bekötöttem a szemem, hatalmas masni volt a fejemen hátul. Elcsöndesedtem és ismét kanalazni kezdtem a forró halászlét, kicsit kényelmetlen volt, hogy a szálkát nem láthattam, csak a számra és a kezemre hagyatkozhattam. Már egész jól belejöttem és elöntött a büszkeség, hogy lám-lám csak sikerült, fater hazajön egyből szembesítem vele. De sajnos előbb ért haza Anyám és már nem volt időm levenni a konyharuhát a fejemről. Hát te meg mit csinálsz ??? Szegezte nekem a kérdést. Veszed le a fejedről az új konyharuhám, megvagy te húzatva, minek ülsz az asztalnál bekötött szemmel? Jobbnak láttam nem mondani semmit, mert olyan paprikás hangulatban jött haza, hogy eldurrant volna egy pofon. Fölnőttek.
  
  Ült a motoron és a mondandóját úgy intézte hozzám, hogy közben folyamatosan más irányba nézett. Mosolygott egy életidegent és elhajtott.
  Róla eszembe szokott jutni, hogy mi a helyes viselkedési mód ha az embert felveti a pénz, annyi van neki, hogy nem tud vele mit kezdeni.
  Ha megkérdezel valakit, hogy mit tennél az első napokban ha temérdek, elkölthetetlen mennyiségű pénzhez jutnál, akkor általában az a reakció, hogy nagyobb lakás, de inkább ház, új autó, rokonoknak osztogatni, elutazni körbe a világban meg minden olyan, amit soha nem engedhetett meg magának, csak álmodozott.
  Azt hiszem én is utaznék egy keveset, de nem azonnal. Elindulnék motorral, mögöttem a nejem és csak szerényen. Mennénk, amíg meg nem unnánk a látottakat és esténként keresnénk egy útszéli motelt. Nem hinném, hogy keresnénk a felső osztályú szállodákat, ahol tipródnak körülötted a pincérek, csak ideges lennék tőle és az elsőt nyakon is vágnám. Utána meg címlapra kerülnék, hogy az újdonsült milliomossal elszállt a ló és eljárt a keze.
  A motor a szabadság, kötetlenség érzetét keltette bennem mindig is.
  Apámnak volt egy oldalkocsis Czetkája, sokat vitt magával nyaranta csak úgy céltalanul. Reggel elindultunk és késő éjjel értünk haza.
  
  Ez a srác tud viselkedni. Hiába van annyi pénze, mint a szemét nem költ semmire. Eszik meg legyen benzin, aludni meg mindig van hol. Már többen magyarázták neki, hogy hidd el ezt érdemes megvenni, ez most tuti üzlet, nem fogod megbánni. Mindig észrevette a mögöttes szándékot, nem hülye hanem milliomos.
  Nem ugrik bele mindenféle jött-ment üzletbe, alaposan átgondolja és mindent a háttérben intéz, még telefonálni sem hallottam soha, mert ha megcsippan a telefonja, akkor inkább visszahívja később ha már senki sem zavarja. Magányos farkas. Autója sosem volt és nem is vágyik rá, legalábbis egyszer sem nézett utána elismerően járgánynak és nem csettintett a nyelvével, hogy ez igen. Ha lehet úgy fogalmazni „leszarja”. Számítógépe sincs, ne zaklassák mailban, ha valaki akar valamit, akkor menjen oda hozzá. Rémesen egyszerű gondolkodás, néha úgy érzem nem tud élni, pedig amit csinál azt élvezettel teszi.
  Szereti a finom borokat, néha csak azért motorozik, hogy felkeresse a hazai pincészeteket. Bevág egy üveggel a hűvös borból és arrébb megy 100 kilométert. Megint egy domboldal, megint egy nyirkos borpince, leül egy asztalhoz egyedül és rendel. Estére motel, fáradtan zuhan a paplan alá, hűvös van, látszik a szemén.

• #263 guga Közösségépítő

  2007-03-03 19:26:52 #263

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Csak még egy mondat
  
  Gitározni is úgy szoktam, hogy lépek ki a ritmusból, egyre lassabb, hangonként lépek, nyújtom egyre jobban de csak nem akarnak elfogyni a hangok, még egy kis zöngetést neki nyomatékul de azt egy riffel lehalkítom és kicsengetem, kisípolom az utolsó hangot és egy mélyebb, kitartott akkorddal bezárom, azaz mégsem mert hagyom hogy zúgjon, begerjedjen és még odanyomok neki egy pöttyet, párosan szép az élet kis magasabb hangot és már csak a húrok zengenek maguktól, az gerjed össze, de azt is jó hallgatni, amíg meg nem szólal a cin.
  Cin, cin, cin páttu, páttu, döm-döm-döm.
  
  Ahogy leviszem a hangsúlyt ezzel jelezve, hogy most jön a mondat vége, akkor jut eszembe még egy apróság, ami nélkül nem lenne kerek az egész. De ahogy fejtegetem eszembe jut más is, amit még fontosnak tartok, hogy közöljem és minden egyes újabb gondolat magával hoz egy másikat, mint az előrecsomagolt kéztörlő. Egyszer ha belefogok csak akkor lesz véga ha kifogy az adagolóból, addig is ha kiveszek egy gondolatot a fejemből, már mindjárt ott egy másiknak a sarka és újragondolom az egészet.

• #262 guga Közösségépítő

  2007-03-03 17:56:56 #262

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  
  Nagyfenék 9.
  
  Szakadó hóesés, dobozi út, temető, tópart, vasúti sín. Jólesik a hideg levegő, ami az arcomba vág és hunyorgok a hótól. Kabátomat összehúzom magamon és a kézfejemet lenyomom a zsebem aljára, még csörög benne valami fémpénz és cigaretta maradék, már rágyújtani sincs kedvem. Jó lenne otthon lenni, ágyban, még ha fűtetlen is a szoba, majd a vastag takaró alatt felmelegedem.
  Vékony hang a távolból, valaki rikoltozik a hajnalban, lehet vagy 3 óra. Még legalább 5 kilométert kell gyalogolnom a város végétől a tanyavilágban.
  Kocsmák már zárva, mind végigjártam ami nyitva volt. Mindenhol haverok és talponállók, nevetés, hideg esték. Valaki rikoltozik, hogy háelpk vagy mi hadarja a szöveget. A hófüggöny mögül feltűni egy alak sziluettje, aki ül a padon félmeztelenül és a feje felett forgatja a kabátját és üvöltözik, hogy hellósztok pinák, hellósztok faszok és pörgeti a kabátját. Csiga bazmeg, ismertem meg a hangját. Hát te meg mit csinálsz itt? Közelebb megyek, országos cimborám és az egész estét együtt töltöttük, rengeteg sör fogyott. Kérdezem hát te mit csinálsz itt?
  Józanodom s vigyorog hozzá meg pedergeti a bajszát. Mióta egyszer hajnalban magára rántotta a ruhákkal teli fogast és az egész család felébredt, az anyja meg leüvöltötte a haját, hogy hol lettél ilyen részeg Attila? Másodjára meg leült a konyhában és lehajolt kikötni a cipőjét, reggel az anyja ébresztette fel, ahogy a széken előredőlve aludt. Szép látvány volt az biztos, de az ólajtót azt tette be mikor csigát bevitték detoxikálóba abba a kórházba, ahol az anyja dolgozott.
  Mindenhol híre ment, mert Piri néni köztiszteletben álló ember volt.
  Csiga azóta nem mer hazamenni részegen. S most még mindig az, én is. Jólesne egy sör, ki vagyok száradva.
  Csiga a buszmegálló padjának támláján ült és a szakadó hóesésben levetkőzött félmeztelenre. Arra számított, hogy így hamarabb kijózanodik. Velünk szemben egy hatalmas épület, valami hangárféle lehet, a vízműé. Lakodalmas nép ropja a táncot és húscafat lóg ki mindenki szájából, üvegek csörrennek egymás felé megbillenve, egészségedre. Csiga artikulálatlan hangon próbálta meg felhívni magára ismét a figyelmet, hogy hellósztok pinák, hellósztok faszok.
  Neki is ugyanaz járt a fejében, valahogy kivenni a részünk ebből a forgatagból, egymásba kapaszkodó derekak, egyet jobbra, egyet balra tünc, tünc, tünc, négynegyed.
  Én rocker gyerek voltam. AC/DC, Iron Maiden, Saxon, Helloween, Metallica, szegecselt bőröv még a vállamon is, a csuklómon is és a nadrágom citromsárga s fekete csíkos, mint a Scorpions gitárosa. Miközben ezt írom is Venomot hallgatok, segít felidézni azt az időszakot a hangulata.
  Csiga azt javasolta, hogy előbb járjuk be a hivatalos utat, beállt a hangár bejáratához félmeztelen és miközben esett, zuhogott a vállára a hó megkérdezte, hogy elvihetne e két sört? A násznép kipenderítette. Amíg nyalogattuk a sebét elszívtunk a padon egy simphony-át és vázoltam neki az én tervem. Megkerüljük az egész telepet és hátulról közelítjük meg a hangárt, csak találunk valami ajtót. Felöltözött és mentünk vagy tíz percet még erdőben is, bokáig ért a hó. Csoszogtunk és porzott a friss hó a bakancsunk előtt, hajnal három múlt. Mit keresünk itt? Nem is érdekelt, enni és inni akartunk.
  Ajtót azt nem találtunk de egy ablakot igen, ami résnyire nyitva volt, csak át kellett szakítani a szúnyoghálót és benyúlni az egész grill csirkéért. Kettőt vettem ki és arrébb álltunk marcangolni egy fenyő mellé, hallottuk, ahogy a konyhások ki s be járnak, sürgetik egymást, hogy azt a tortát is hozd, levesből van még a bal oldalon? Megint kimentek és ismét edénycsörömpölés, tedd abba bele, azt holnapra hagyjuk. Jaj de hát már ma van és közben röhögnek, megint eltűnnek a fehér kötényekben. Dobáltuk a félig lerágott csontokat a hóba, szó szerint zsíros vigyor, ahogy egymásra néztünk. Belemosakodtunk a hóba. Osontunk a fal mellett, mert inni is kell valamit. Egy utánfutón rekeszek voltak, elemeltünk egyet és ráérünk majd később rágódni rajta, hogy mi az. Kőbányai sör, egy egész rekesszel, gondolom utánpótlás lett volna ha elfogy. Az erdőben megálltunk és egy kulcs csomóval bontottunk fel belőle, fogtuk a hasunkat, röhögő görcs, hogy bazmeg de állatok vagyunk, na mindegy igyunk.
  Nem azt mondtad nem mész addig haza, amíg ki nem józanodsz?
  Majd megyünk aludni hozzád Zolikám, aztán pödört egyet a bajszán.
  Gyalogoltunk az úton kezünkben a rekesszel, ketten fogtuk. Sehol semmi élet, sztorizgatunk az elmúlt nyárról, hogy Csicsó mikor jött, meg a Bozó Robi, tényleg mi van Böcével?
  
  A marha s közben hazaértünk. Nyitom az uccajtót, mert be volt téve.
  A havat takarítom el vele félkörívben és megyünk be a gangra sutyorogni.
  Hang nélkül próbálunk bejutni a szobámba, de közben vihogunk ahogy csörögnek az üvegek a rekeszben, Atya ég ha Apám felébred mi lesz? Mit mondunk neki, hogy mi a szart keresel itt hajnal háromkor egy rekesz sörrel?
  Nagy nehezen bejutottunk a szobámba és felkapcsoltam a villanyt, baromi hideg volt bent. Egy vert falú vályogház tanya, két szobás. A szobában egy régi, ódon diófa szekrény, cserépkályha, egy régi ágy és tükrös szekrény, azon tartottam a relikviáimat. Mint lemezjátszó (már sztereó), walkman a lemezjátszón kierősítve és egy fordított kereszt. Csigától kaptam, azt mondta ez a sátánizmus jele és elég kemény dolog. Az ablakot becsuktam, mert általában nyitott ablaknál aludtam még ha mínuszok is voltak, de most vendég is van. Csiga azon vihogott, hogy totál hangerőn be kéne rakni valami zenét, mondjuk Krokus-t és kirohanni a házból, megnézni mit csinál Apám.
  Ittuk a söröket és egyre nagyobb gondban voltunk a vizeléssel, nem mertünk kimenni, mert ha Apám felébred az ajtónyitásokra, akkor balhé lett volna.
  Fogtuk a kiürült üvegeket és belepisáltunk, közben visszafojtva vihogtunk, hogy mekkora állatok vagyunk. A szoba közepére gyűjtögettük a vizelettel teli üvegeket és az ágy melletti rekeszben voltak a sörösek. Egyre sűrűbben álltunk fel brunyálni a hideg szobában s suttogva röhögtünk hi-hi.
  A végén már annyit ittam, hogy nem emlékszem semmire, elaludtam s Csiga utólag mesélte el, hogy Apám reggel benézett, a szoba közepe tele sörösüvegekkel, a szőnyegen hányás és én Csigával alszom egy ágyban a takaró alatt ruhástól. A szoba meg jéghideg, mert nem fűtöttem be a kályhába. Hajnal három felé nehéz lett volna.
  Áldom az Istent, hogy nem támadt kedve egy kis sörre munka előtt éhhomra és nem húzott bele egyikbe sem, ami a szoba közepén hevert.
  Csiga felébredt az öregemre és összenéztek, Apám a szőnyegre, látta mi a helyzet és jobbnak látta nem balhézni. Csigának csak annyit mondott, hogy azt majd takarítsátok fel, ne az anyjának kelljen. Elment.
  Csiga csak annyit mondott, hogy belehánytam a saját tenyerembe és Ő meg lefordította, hogy Zolikám ezt tedd le és úgy került a szőnyegre.
  Utána mellém feküdt és lehúzta rólam a takarót.
  Másnap reggel vagy is pont aznap, mert hajnalban jöttünk meg rohantam a kinti budiba. Fagyos volt az ülőke, odaragadt a seggem és kegyetlenül spriccelt ki belőlem az előző nap emléke. Le kéne fürdeni, fáj a fejem, nem is vagyok ember, botorkálok vissza a hóban. Anyám a segítségünkre siet, hogy ott egy kis pálinka, Apád ott hagyta nektek.
  Ültünk a konyhában bambán, ma ne menjünk iskolába, jelentsünk beteget. Mért nem vagyunk azok, nézett rám Csiga kérdőn és elröhögte magát, ittunk még egy kis pálinkát, marta a belem, de jól esett.
  Anyám megkért, hogy etessük meg a disznókat. Melegített vizet és baromi jól esett kavarni a forró moslékot könyékig, adjál hozzá hideget mondtam Csigának, mert kiégeti a malacok belét és betegek lesznek. A vályúban hó, disznószarszag és ott röfögnek, túrnak az orrukkal, meg böködik a vályút, ami tele van hóval. Belöttyintem és nyomban elolvad a hó, egymást túrják arrébb és visongva méltatlankodnak, csám-csám-csám, hangosan.
  Erre igyunk egy kis pálinkát és bementünk. Tiszta disznó szagú volt a ruhám meg a kezem, de már mindegy volt egy ilyen éjszaka után. Bementem a szobába, hogy eltüntessem a nyomokat. Előbb a szőnyeget vittem ki, hogy felmérjem mit szól Anyám, utána jöhetnek az üvegek. Fiam azzal mi van?
  Lehánytam éjjel, megyek leslagolom. Morgott érte, de elengedett. Az üvegeket a rekeszbe szedtem és kisurrantam vele hátra a disznókhoz, ráöntöztem a trágyára.
  Mire Apám hazajön el kell tüntetni, ne emlékeztesse a reggelre.
  Elkéne menni orvoshoz igazolást kérni. De már előre félek, hogy ha meglátnak, akkor a markukba kuncognak. Múltkor is mikor volt a kezemen egy nyílt seb és mentem be a rendelőbe. Kérdik neve? Zvolenszki Zoltán. Hol lakik? 5700 Gyula, Nagyfenék 9. és összeborultak vihogni mind a négyen még a gyakornokok is, ahogy ott álltam a szegecselt műbőrdzsekimben, citromsárga-fekete csíkos gatyában, mint a Scorpions gitárosa és adtam a kemény gyereket.
  Hol? Kérdeznek vissza és már fuldokolnak a röhögéstől. Gyula 5700 Nagyfenék 9.
  
  Na fiam, akkor üljön le és mutassa mi baja, de már törölgette a könnyét. Tehettem én róla, hogy ez volt a címem?
  
  Menjünk el tejért, mondtam Csigának. De vegyünk hozzá kenyeret is, akkor előbb a boltba menjünk. A boltban aztán bontottunk még kőbányait, hogy szellősebb legyen a napunk. Finom illata volt a kis közértnek. Friss péksütemény és illatszerek, felvágottas pult. Vettünk kenyeret, aztán irány Apám a tehenészet. 7 decis befőttes üvegből ittuk a frissen fejt , langyos tehén tejet. Tépkedtük hozzá a meleg, omlós kenyeret, jóllaktunk és még guggoltunk egy darabig a fal mellett, néztük, ahogy Apám tehénről megy tehénre és aggatja rájuk a fejőgépet.
  
  Aztán még kötelességünknek tartottuk elmenni a csirketelepre, mert ha becsöngettünk, akkor egy asszony jött ki az erkélyre szoknyában, hogy ki az és lehetett látni a bugyiját.
  Csókolom teccik tudni mennyi az idő? Valakit várhatott, mert idegesen mondta oda, hogy mindjárt dél lesz és kivillant a világoskék bugyija, ahogy kilógott a fanszőrzete és odapréselte a combjához. Beteltünk a látvánnyal és vihogva néztünk egymásra, hogy láttad? Van egy délután is, de annak akkora feneke van, hogy felérne kilenccel.
  
  A képek nem ott, de abból az időszakból.
  
  [link]
  [link]

• #261 guga Közösségépítő

  2007-03-03 00:09:02 #261

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Már évek óta nem volt semmi probléma
  
  Erről a témáról még alig írtam pedig gazdag lelet. Négy évig voltam villanyszámlás az Elektromos Műveknél. Nagyon szerettem csinálni azt a munkát, csak az utolsó pár nap volt teher és az sem a munka miatt, velem volt a baj, nem bírtam tovább maradni, mehetnékem támadt. Ezt éreztem már előtte is, utána is, hogy atya ég mit keresek én itt, de most már lenyugodtam, tudom a helyem.
  Így kerültem Budapestre is, eljött a nap, hogy minden kiveszett belőlem, idegennek éreztem magam ott és még nem tudtam hova, de mennem kell.
  Mikor Pestre kerültem már az első nap volt munkahelyem és volt hol aludnom, egy munkásszállás. A lényeg, hogy eltudtam adni magam. Mindig azt mondom, hogy soha nem a startkő a lényeg, hogy honnan indultál, mert mindenki ugyanonnan. De áttörni a sejt falát csak egynek sikerül. S még ha meg is születik, mint én még nem biztos, hogy életképes, néha elég ránézni az ilyen emberre és mindjárt veszélyben érzed magad, mert hozzá képest sokkal határozottabb vagy, Ő meg nem találja a helyét.
  Az első munkahelyem a Középület Építő Vállalat volt. Azt is szerettem csinálni, géppel kellett festeni talpig gázmaszkban, hatalmas födémeket állványról. Jó volt ülni a festékes ládákon és reggelizni a szalonnát friss kenyérrel, erős paprikával majd kisurranni egy sörre a főnök elől és örülni ha megúsztuk. Aztán beraktak egy üveges műhelybe, osztrák gépsor, a főnök is kimértebb, finomabb, részletre vásárolt Peugeot. Ritkaság számba ment akkor még a nyugati autó, nem kellett rá várni 5 évet. Nem úgy ment, hogy befizetted és majd egyszer megjött. Azóta fordult a világ, ma már elhozhatod nulla forinttal, csak add oda a lelked.
  Szerettem én dolgozni ebben az üveges műhelyben is. Szép időszak volt, munkahely metróval, élettárs albérlettel, reggeli a büfében és szódagép a lakatos műhelyben. Sose fogyott ki, mindig pont jó hideg volt, atya ég, mekkorákat büfögtem utána, direkt azért jártam oda napjában többször is. Az olyan férfias, mint az oroszlán mikor elbődül, hogy hőőőjjj vagy höhhhnyeee? Tudja a fene, mások azt mondják ne legyél már olyan paraszt.
  
  Volt ott egy zsíros képű munkásőr a fiával, az a fajta, aki tudott helyezkedni. Mindig láttad a szemén, hogy neki már kijutott a jóból. Felépítette a házát, fiának is intézte, multikárral tégla munkaidőben, kis asztalos munkát is kicsempész, mint sasé a szeme, tudja melyik seggből hiányzik egy nyelv.
  Ez mondogatja ott az asztalnál ülve, hogy a barom felesége vett magának egy aranygyűrűt és majdnem megverte érte. Aztán sorolom, hogy te mielőtt bejössz megveszel egy fél liter pálinkát és iszol egy sört. Nem párizsit veszel, hanem szalámit és abból sem tíz dekát.
  Veszel napilapot és lottót meg gyűjtöd a késeket. Ez mennyi aranygyűrű naponta?
  Nem hitt nekem, dühös lett rám és nekem rontott, nem bírta elviselni, zavarta a tudta, hogy nem állok melléje.
  Én azt vallom egy segg, egy ember. Nem fértem én már oda.
  Azóta nem jártam azon a munkahelyen, a fizetésemet sem vettem fel és azóta nincs munkakönyvem, mert még azért sem mentem be.
  Kinyalhatja.
  Tényleg, van még olyan hogy munkakönyv? Én 1989 óta nem dolgoztam hivatalosan, csak szerződéssel, vagy mint szellemi szabadfoglalkozású, később vállalkozó, most meg van egy cégem. Vagyis volt, mert ugyan papíron még megvan, de én már fátylat borítottam rá.
  Nehéz úgy élni álomvilágban, hogy az ember folyamatosan igazítja hozzá a valóságot.
  Az Elektromos Művekhez nem tudom, hogy miként vettek fel, arra már nem emlékszem, hisz kellett volna a munkakönyv, de lényeg az hogy felvettek, lehúztam ott négy évet.
  A Kaszás dűlőn lévő telephelyen jelentkeztem villanyóra leolvasónak, de ott nem vettek fel, mert túljelentkezés volt. Hazamentem és egyszer csak hívtak, hogy viszont Kispesten, ott kéne.
  Mentem és egy meghallgatás után egyszer csak azt vettem észre, hogy minden reggel 8-kor oktatásra megyek. Nagyon jó kis előadások voltak azok. Az igazgató tartotta a munkavédelmi oktatást, híjj hogy az mennyire szeretett sztorizgatni az áramütésről. Ő is leolvasóként kezdte az ELMŰ-nél, azóta meg már nyugdíjba ment. Ő tanította meg számomra azt, hogy udvariasnak lenni és mosolyogni nem kerül semmibe, de nagyon sokat lehet vele keresni.
  De a legtöbbet az áramütés veszélyeiről beszélt, pedig inkább a kutyák támadásaitól kellett tartanunk.
  Egy hónap volt az oktatás, melynek az is része volt, hogy járnunk kellett az utcákat és házról-házra felírni melyik fogyasztóhoz melyik óra tartozik és mi az óraállás. Valahogy félvállról vettem az egészet. Elkezdtem én, de nem úgy ahogy azt kellett volna. Mert egyik nap kimentem és esett a hó, hát hazamentem.
  Másik nap meg ráleltem egy régi ismerősre az egyik házban és megkínált házi pálinkával, elrötyögtünk az asztal mellett és beesteledett. Másnap megharapott egy tacskó, szerencsére pont az elején így korán hazamentem, jó okom volt rá.
  Olyan is volt, hogy kimentem, akartam is de eltévedtem, végül megtaláltam a hazavezető utat.
  Máskor meg a nap sütött, nehogy már egy ilyen szép napot erre pazaroljak, majd holnap. Így ment ez és a vége felé már kezdtem félni, hogy baj lesz belőle. A többiek mind szépen sorban adták le a füzeteket teleírva, én meg még egyet sem. Mindenkinek a füzetébe beleírták, hogy melyik körzet és ki adta le meg pecsét. Kérdezgettek engem is a kollégák, hogy te? Én majd a végén adom le egyben az egészet, közben azt sem tudtam hová legyek, megállt bennem a lélek. Hazardíroztam erősen.
  Még az utolsó nap is bementem, amikor adták le a füzeteket és összesítettek. Magam sem értettem miért, mert nekem csak egy füzet volt a kezemben és az is összevissza töltve, tele volt rajzolva hülyeségekkel, amiket az oktatási órák alatt rajzoltam bele unalmamban. Ábrázolták az áramütéses férfit, hogy hogy kell eljárni. A villám végére Zeuszt rajzoltam, a föld alá meg Styx-et.
  Ezzel sétáltam be és leültem mint a többiek én i székre, csikorgott az egész linóleumos szoba, ahogy helyezkedtünk el. Bejött a kövér ellenőr (nő) és megállt bennem az ütő. Mondom ez kivégez.
  Ez leüvölti a fejem vagy világ csúfjává tesz, hogy mit csinált maga egy hónapig? Itt mindenki előtt.
  
  De azzal kezdte, hogy kéne egy ember és már tettem is fel a kezem, mindegy mi az csak szorult helyzetemben inkább én legyek az, aki rajta segít.
  Egyik számlásunk megbetegedett és helyettesíteni kéne. Megyek mondtam és nagyon hálásan megköszönte, hogy azonnal munkába tudok állni. Nem kérdeztek azok tőlem semmit. A nyakamba akasztották, egy csomó számla és mondták hova menjek. Atya ég mennyi tízemeletes és négy is meg kertes házak. Csak vigyorogtam bambán az első címen, hogy én vagyok a számlás. Hát aki szokott járni, az a kövér nő?
  Beteg.
  Volt rá egy hetem, hogy beszedjem, ez volt egy dekád. Nem tudom miért ez volt a neve.
  A pénzbeszedés nem volt minden, ha végeztem jött a TAR lap. Arra írtuk fel a mérőállást, amit egy gép olvasott be, ha rosszul töltöttük ki, akkor meg a főnök.
  Milyen füzetek meg felelősségre vonás? Ma is átérzem az akkori félelmeimet, de már rég megoldódtak azok a bajok és újak léptek a helyébe.
  Pedig már évek óta nem volt semmi probléma.
  
  Ezt a mondatot egy idős néni mondta nekem mikor velem volt a nejem is számlázás közben, elkísért, segített leolvasni az órákat. Nem szerette de értem megtette. Utána meg mentünk süteménydébe és jókat nevettünk.
  Keresgetem a számlán szereplő nevet a postaládákon és egyeztetem, de nem lelem. Emelet vagy ajtószám az nem szerepelt a számlán, csak a név. Végre jött egy néni szatyorral és kicsit billegett. Megvárta míg az ajtó becsukódik, lerakta a földre, kulcsért nyúlt és nyitotta a postaládát, kicsit bosszankodott, hogy nem talált benne semmit csak megint egy számlát. Rám nem haragudhatott (egyelőre) mert azt sem tudta ki vagyok.
  Csókolom, tudna nekem segíteni? Mutatkoztam be neki, én vagyok a villanyszámlás.
  Mi tetcik emelte meg a szemüvegét felém, hogy jobban lásson.
  Mondom neki nem tudja ki az az XY? Nincs rajta cím csak a neve.
  Jaj már évek óta nem volt semmi probléma, hogy kerül maga ide?
  Fönt laknak a kilencediken, az ügyvédék és morcosan bevágta maga mögött a lift ajtót. Azóta is idézgetjük itthon a nejemmel ha valami apró hibát vétünk.
  
  Kitaláltam egy módszert arra, hogy ne kelljen mindig félórákat várni hogy beengedjenek a bejárati ajtón mire elhiszik, hogy az vagyok. Valamilyen ürüggyel kölcsön kértem a bejárati ajtó kulcsát. Például, hogy letenném ide a számlákat, amíg bejárom az emeleteket meg a többi lépcsőházat és ne kelljen végig cipelnem mindet, de többször is bejönnék.
  Volt minden lépcsőházban elektromos szekrény, amihez volt kulcsom és oda beraktam a számlákat s mindig csak 10 emeletnyit vittem magammal. Előtte viszont irány a kulcsmásoló, az egyik tízemeletes aljában működött. Egyre több kulcsom lett és szinte már sehol sem kellett várnom. Egy fél évnyi udvarias mosolyomba került, hogy ne csak az 1-5 forintokat adják oda borravalónak, hanem 20-at, 50-et, 100-at és ha karácsony eljött, akkor becsúsztak ám az ezresek is bőven. A nejemmel feküdtünk az ágyon és miután összeadtuk a számlákat, hogy mennyit értékesítettünk vártuk izgatottan mennyi maradt nekünk és csillogott a szemünk, hogy ennyi? Mindig volt pénzünk és sosem jutott semmire, pedig még étterembe is mentünk, nem is egyszer.
  Tilos volt ugyan, de most már elárulhatom, hisz hosszú évek elteltek és nem volt semmi probléma, hogy a limitált összeg, amit magunknál hordhattunk az 300 ezer forint volt, utána el kellett menni postára vagy bankba, vagy az Elmű-höz befizetni. Soha nem tudtam betartani, mindig túlléptem a keretet, általában 1 millió forint volt a táskámban, mert reggel korán kezdtem és délután meg helyettesítettem, mások területét szedtem be és plusz a jattot, mert mosolyogni ott is tudtam, jobban mint a gazdája.
  
  Egy idő múlva rájöttem, hogy nem kell nekem átcipelni a városon minden este 1-2 millió forintot a táskámban és másnap reggel meg vissza Kispestre a telephelyre befizetni, hanem van borítékos befizetés a bankba. Beraktam este a saját számlámra, másnap meg kivettem és mendtem befizetni az Elmű-be.
  Majd megnéztem mennyi a havi kamat és utána már csak arra ügyeltem, hogy a számlámon mindig legyen 1-2 millió forint és a melóhelyen késleltetve fizettem be. Dolgoztam vagy 3 napot mire bevittem az első napi adagot.
  Volt egy idősebb alkoholista házaspár, akik mindig egy sarokban összebújva pusmogtak egy cigaretta mögött. Később jöttünk csak rá, hogy jó okuk volt. Ők azt játszották, hogy elköltötték azt, amit az egyikük beszedett és Ők is késleltetve fizettek, csak nem volt miből, ezért megvárta azt a pénzt, amit a neje beszedett és azt vitte be, utána meg a neje várt arra, hogy a férje hozza a következő dekádot. Furcsa, de nem lett belőle rendőrségi ügy, csak kirúgták Őket. Biztos vettek fel valami hitelt, amiből visszafizették a pénzt.
  
  Volt egy munkatársam a Kiss Tamás. Velem jött Ő is dolgozni oda, én hívtam a céghez. Ő meg az öccsét hívta, aki azóta is ott van és egy vezető beosztású mérnök lett belőle.
  Ugye-ugye, miből lesz a cserebogár? Pedig Ő is leolvasóként kezdte.
  Startkő.
  Tamással nagyon szerettünk együtt számlázni. Ő olvasta a lépcsőházban az órákat, én meg szedtem be a pénzt. Közben nagyokat nevettünk és láttad mekkora melle? Na ez vajon mit főz? Kinyitja az ajtót, jó csaj és kérdezi a Tamás hatalmas mosollyal, hogy elnézést de fogadtunk a barátommal s mutat felém, hogy a Zoli. Ő azt mondja vadas zsemlegombóccal, én meg azt, hogy töltött káposzta.
  Rizses gombóc, savanyú mártással de jöjjenek nyugodtan beljebb és szélesre tárta az ajtót. Kérnek valamit inni? Sajnos az étel még nincs kész, azzal nem tudom megkínálni magukat.
  Kifizette a számlát + jatt és már mentünk is tovább. Tamással jó, egyáltalán nincs közünk egymáshoz csak egyszerűen őszinte ember, ha valamit mond, akkor biztosan tudom, hogy úgy lesz. Ez nagy dolog ám, ha valakiről tudod mi az ábra, nem mahinál mögötted, nem fondorlatoskodik, hogy mit mondjon helyette, hanem úgy mondja ahogy van.
  Hjaj csak időre ne menjen az ember ha vele találkozik. Egyszer másfél órát vártam rá és az volt a legszomorúbb, hogy volt rá indoka. Nehéz úgy élni álomvilágban, hogy az ember folyamatosan igazítja hozzá a valóságot.
  
  Velem volt az utolsó napon is, jártuk a tízemeleteseket. Én már annyira tehernek éreztem azt, amit előtte évekig örömmel csináltam, hogy már nem érdekelt semmi. Kezdtük a tizediken és nyitottuk ki a három ajtós villanyóraszekrényeket. Kijön egy nő a zajra és kérdezi maguk az Elmű-től vannak? Nem, csak elszaladt a fehér egerem mondtam unottan, fáradtan és már rohantam is egy emelettel lejjebb.
  Akkor mi az a mappa a kezébe, mit írkál fel?
  Azt hogy hol nem találtam meg, mindig húzok egy pipát, hogy ott már ne keressem.
  De ezt már az ötödikről mondtam, futottam, becsaptam magam mögött a kijárati ajtót és fellélegeztem. Még szerencse, hogy csak helyettesítettem s nem a saját körzetem volt. Elég.
  Másnap kiléptem.
  
  Céltalanul lődörögtem otthon, valami kiszakadt belőlem s nem találtam a helyem.
  Ez után nyomdász lettem, egy haverom mellett, pontosabban nyomdai segédmunkás, de nekem az volt a startkő. Raktáros lettem, majd csoportvezető, végül pedig itt ülök a gép előtt, mint cégtulajdonos, valami kiszakadt belőlem, a lelkemből. Már fátylat borítottam rá, csak papíron létezik. Alakítgatom a valóságot, hogy beférjen az álmomba.

• #260 guga Közösségépítő

  2007-03-02 21:47:40 #260

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Honfiteatrum
  
  Nézek balra, nézek jobbra, mielőtt átkelek a zebrán. Így tanították.
  Ma egy barátom (M.J.) JonesC megkért arra, vagyis tanácsot adott, hogy ha már fizetős lesz az oldalam, akkor ügyeljek arra, hogy az írásaim érdekesek legyenek, de ne lehessen kötni se jobbra, se balra, mégis legyen benne politika.
  Értem miről beszél, ez olyan győzikés, hogy mindenki nézi, de a töke tele van vele, állandóan bemászik a képbe.
  Kikről írjak akkor meg hogyan, hogy érdekes legyen?
  Már több ismerősömtől hallottam, olvastam azt hogy gugáék felé. Van köztük ismert ember is, aki engem használ viszonyítási pontnak.
  Nemrég írta egy fotós ismerősöm, hogy:
  
  „Múltkor nekem sikerült sétálni Budapesten, mikor a Borárosról elindultam gugáék fele csak úgy merő spontán, és jól belevesztem a gettóba. Úgy eltévedtem, de úgy, tiszta jó volt.”
  
  Mondom neki elgugáltál?
  De ez már milyen? Valaki elindul Budapesten és nem azt mondja az országház felé, népstadion felé, hősök tere felé, keleti pályaudvar felé, budai vár felé, cyberde átcímkézős ződpábja felé, hanem a guga felé.
  Lassan beállhatok én is a sorba, mint Kiszeli Bünte valamelyik hapsija, aszongya hogy Ő most már celeb.
  Az igazából szerelem c. filmben, mikor felsír hogy kit kell itt megdugni, hogy az ember kapjon egy kis kávét és csokis kekszet?
  Kit kell itt megdugni, hogy az ember celeb legyen Báááhhhvid Ibolykát?
  Petőfi még karddal védte a hazát, Báááhhhvid Ibolyka meg hüvellyel.
  Na, ez pont középen volt, éppen csak hogy súrolta a politikát.
  
  Kikről írjak akkor meg hogyan, hogy érdekes legyen?
  
  Én arra gondoltam, hogy a sorstársaimat, azokat követem nyomon, figyelemmel, akik soha nem adják fel. Szerintem erre van kereslet, hogy bármilyen kilátástalan a helyzet, mindig akad olyan ember, aki ezt figyelmen kívül hagyva nevetni tud, mosolyog. Ilyen a Semsis Zsolti is, rossz ránézni ha rátör a depresszió és átengedi magát a helyzetnek. Szerencsére ellenkező póluson vagyunk. Mikor nekem van szar kedvem, akkor kiröhög, de ha látom maga alatt, akkor én is leniggerezem és küldöm ki gyapotot szedni, ne legyen ideje az arcát a kezébe temetni.
  
  
  
  Van atombombám, ha gondolod megoldom a depressziódat.
  
  Van pisztolyom, ha gondolod megoldom a depressziódat.
  
  Van egy késem is, ha gondolod megoldom a depressziódat.
  
  
  
  Igazság szerint ezen a pár soron kívül nincs semmim,
  ennek kell a szívedig hatolnia.
  
  Aztán van még rajta kívül pár ember, akinek szívesen elétek tárnám az életét. Nap, mint nap írnék róla, raknék fel kisfilmeket. Ismerek még olyat, aki panaszkodás, nyavalygás helyett képes még engem is feltölteni lelkileg, bár mily meggyötört, erőre kapok ha velem van. Nem sokkal szebb, mint hallgatni a sirámot? Kinek nincs oka panaszkodni? Mindenki tudja mi a ..., megérett a helyzet. Aratás jön, hulljanak a fejek, szárastul, gyökerestül.
  
  Mt 13,30
  Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.
  
  Ezek nem félnek semmitől.
  Bár soha nem szeretem a Bibliát fenyegetésre használni, de tény hogy volt egy király, akitől a nép azt kérte miután hatalomra került, hogy enyhítsen a terhen.
  Erre Ő nem az Apja tanácsadóihoz fordult, hanem a haverjaihoz, akikkel együtt vigadt és borozott. Érdemes kikeresni a Bibliából, hogy mi lett a történet vége. A király sose hitte volna el ha mondják neki előre vigyázz, mert így jársz.
  
  Királyok I. könyve 12. rész
  1.
  És elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyűlt fel az egész Izráel, hogy királylyá tegyék őt.
  2.
  Mikor pedig meghallotta ezt Jeroboám, a Nébát fia, (a ki még Égyiptomban volt, a hová futott volt Salamon király elől, és Égyiptomban tartózkodék Jeroboám,
  3.
  És hozzá küldvén, elhivaták őt); elmenének Jeroboám és az Izráel egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:
  4.
  A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.
  5.
  És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jőjjetek vissza hozzám. És a nép elméne.
  6.
  És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, a kik Salamon, az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek?
  7.
  És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked.
  8.
  De ő megveté a vének tanácsát, a melyet néki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik ő vele együtt nevekedtek volt fel, és a kik ő előtte udvarlottak.
  9.
  És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, a mely nékem szólván, azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet reánk vetett a te atyád?
  10.
  És mondának néki az ifjak, a kik együtt nevekedtek volt fel ő vele: Így szólj ennek a népnek, a mely szólván néked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; e képen szólj nékik: Az én kis ujjam vastagabb az én atyám derekánál.
  11.
  Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.
  
  A möhö-möhö nem úgy hangzik, mint valami siránkozás? Akárhányszor kiejtem a számon hangsúlyozva, mindig egy kisfiú jut eszembe, aki öklével dörgöli a könnyeit.
  
  Úgy tervezem, hogy legalább 4-5 ember sorsáról tudósítok naponta. Persze wipesről (a Gyuri) akár óránként is lehetne, mert annyi gépet talál ki. Jó lenne ha belemenne, hogy közzé tegyem. Bár tudom a hideg kirázza ha fotózom, de Ő legalább jó alany, inkább filmezem
  Vagy keressem fel hazánk nagyjait jobbról balra? Vagyis pont fordítva, mert mielőtt lelépsz, rálépsz a pedálra előbb balra nézz. Így tanították.
  Hjaj ma hallottam egy bácsikás viccet, hogy megy a miniszterelnök konvoja és súlyos balesetet szenvednek. Valaki beszól rádión és máris küldik a mentő egységet, azok odaérnek és látnak egy bácsikát, aki lapogatja a földet maga körül.
  Hát maga?
  Hüü, há én, oszt vakarja a fejét. Eltemettem Őket.
  Nem volt túlélő?
  Há mondták itt, de ki hisz már ezeknek, oszt vihog meg megpöki a tenyerét, mint aki jól végezte dolgát.
  
  Látni ezeknek az embereknek a mindennapjait, hogy miként oldják meg a problémáikat, hogyan élnek túl kríziseket. Mindenkihez közelebb állna, mint egy megfoghatatlan média celeb, aki felsír, hogy jaj celeb lettem már?
  
  Kikről írjak, mikről írjak?
  Azt biztosan tudom, lesz olyan hogy ebceleb. Akár önálló domain név is lehetne és bármennyire is félek tőle, de bele kell vágnom. Van 4-5 ismerősöm, akinek a neve már fogalommá vált magyarországon. Egyikük sem tudna azonosulni a celeb címkével, mert ahhoz komoly emberek, meg tényleg tettek is le valamit az asztalra. (csak, hogy egy példát mondjak Vass István Zoltán) Róla tényleg nem lehet elmondani, hogy egy győzike. Pedig mindkettőnek volt már olyan mondata, hogy egy egész ország átvette, ismerte, idézgette s utána nevetett, hogy ismered?
  Még csengőhang is.
  Vass István Zoltán hangja nem csengő. Kicsit baritonos, kimért, bölcs és ha beszél, akkor olyan megnyugtató. Látott már egy s mást, Ő ha úgy odamond, akkor mint atyai tanács. Nemrég úton hazafelé a telekről hallgattuk a rádiót. Azt hiszem Kossuth, Egri Jánossal volt riport. Nagyon kellemes volt, tényleg azt érezte az ember, hogy minden egyes szavával olyan gondoskodó, egyből helyretette a rutintalan és túlbuzgó riportert, aki mindenáron megakart felelni egy szerepnek. Valami elismerés féléért küzdött, hogy kihúzza Egri Jánosból. Ráadásul kapkodott és néha elég alpári módon kérdezett. Egri János meg nem lett ideges, dallamos, finom modorában szépen elmondta, hogy ezt hogyan is kellett volna megkérdeznie. A fél riport azzal ment el, hogy próbálta helyrebillenteni a műsor színvonalát. Pedig a riporter azért ment oda, hogy a műsor Egri Jánosról szóljon.
  
  Ilyen kaliberű embereket szeretnék bemutatni a kutyájukon keresztül. Ezért az ebceleb. Nem arról van szó, hogy akinek nincs kutyája, vagy se kutyája, se macskája azt kutyába sem veszem.
  Cyberdét is jó lenne. A Laci, ki gondolta volna mi? Mármint hogy László a neve. Szeretném bemutatni, írni róla nap, mint nap, hogy hogyan megy a főttdebrecen kimérde, az átcímkézős ződpáb, hogy mit gondolt ki. Neki például elhinném, hogy kiről, miről írjak, pedig még nem jött be egy sem.
  
  Vagy ott a haverom a Böce. Ő is gondolt már rólam sok mindent, eddig csak egy jött be neki. Mindig azt mondta te hülye vagy, aztán legyintett.
  
  Möhö-möhö
  
  [Szerkesztve]

• #259 guga Közösségépítő

  2007-02-25 22:52:16 #259

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Elrontottam a linket.
  A szandai papa dalra fakadt, megtölt, lenéz 115mb MP4.
  
  [link]

• #258 guga Közösségépítő

  2007-02-25 22:44:49 #258

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  A megújuló weboldalunkhoz szükség volt egy képre, a házi áldásra, ami úgy kezdődik, hogy Hol hit, ott szeretet...találtunk a neten egy tányérra festett változatot, de ragaszkodtam hozzá, nekem a szandai mamáé kell, amelyik ott van a nyári konyhában. Hétvégén úgy is megyünk hozzájuk és lefotózom.
  Viccesen meg is jegyeztem, hogy küldj egy mailt a mamának, hogy fotózza le és küldje át. Még életében nem hallotta azt a szót, hogy mail. Mobiltelefonra is azt mondják minek az már nekünk vénségünkre, aztán legyint.
  
  
  
  Szemmel láthatóan fáradt az öreg. Néhány hete elesett a hátsó kertben és tiszta seb lett a koponyája, véres. Akkor kapta az első kisebb agyvérzést csak nem vették észre. Onnantól kezdve folyamatosan romlott az állapota. Egyik hajnalban rosszul lett és kihívták a háziorvost, az meg egy mentőt, ami 12 óra alatt ért oda és nem is a kórházba vitte, hanem egy másik faluba egy néniért és onnan mentek a sürgősségire.
  Mint kiderült ez volt a második agyvérzése, aminek köszönhetően lebénult részlegesen a bal keze és lába. Éjjelre bepelenkázták az öreget és lett is belőle gond. Ma már nincs ágytál meg kacsa, az luxusnak számít. Aki nem tud kimenni wc-re azt bepelenkázzák. Az öreg csak noszogatta a nővért, hogy kísérje ki wc-re, mert nagyon kell neki pisilni, az rárivallt, hogy maradjon nyugton bácsika, mert lekötözöm. A papa se az a fajta ember, aki nem tudja irányítani a sorsát, mondogatta neki, hogy én nekem sosem volt dolgom pelenkával, még ilyen szégyent és csettintett a nyelvével dühösen, na...értse már meg.
  Hogyne, ha meg elesik én leszek a felelős, ezzel kikötözte az öreget és egy rácsot tett az ágy mellé, majd kapott nyugtatót. Szerencsére reggel jött a mama és az rásegítette Őt a szoba wécére, ami egy négykerekű szék az aljában egy vederrel, addigra az öreg már csillagokat látott, nem tudott belepisilni a pelenkába.
  Egy másik reggel meg arra ért be a mama, hogy a papa a földön ül és nem tud onnan felkelni, nem vette észre senki. Voltak a betegszobában még rajta kívül hárman, de mind agyvérzéses, benyugtatózva és csak bámulták a plafont magatehetetlenül és üveges szemmel. A papa mellett egy alig negyven éves férfi feküdt, aki miután agyvérzést kapott elfelejtett beszélni és járni, csak a kezével kalimpált, mikor látta hogy a mama készülődik elmenni. Félrefordította a fejét és a kezével mutogatott a papa felé és hangosan nyögött, mint egy elmebeteg.
  A mama egy ideig értetlenkedett, hogy mit akar? Aztán a Tündi rászólt, hogy hagyja mama, majd jönnek a nővérek és elintézik, jöjjön menjünk. Erre a férfi még hangosabban nyögött és az ujjával böködte a levegőt. Végre észrevették, hogy a mama járóbotja bedőlt az ágy mögé és nem is lehetett látni csak onnan, ahol Ő feküdt. Nagyon kellemetlen helyzet volt, nem győztek neki hálálkodni, hogy nem adta fel. Nekem meg rögtön eszembe jutott, hogy nem is tudom melyik a jobb helyzet egy agyvérzés után, hogy totál észnél van csak nem tud mozogni meg beszélni vagy az eszméletlenség, hogy ugyan még életben van de nem tud semmit magáról.
  Egyébként ezt a bepelenkázást nem úgy kell elképzelni, hogy minden egyes aktus után cserélik, francokat. Volt ott egy bácsi, aki nagyon nyöszörgött, hogy cseréljék le rajta a pelenkát meg alatta az ágyneműt, mert elviselhetetlenül büdös. Nővérek nem ugrálnak ám, majd ha nyakig szaros, addig meg kap egy kis nyugtatót.
  
  Volt ott egy bice-bóca nővér, csípőficamos. Egy beteg emelése során megroppant a térde és kórházba került, micsoda véletlen pont arra az osztályra, ahol dolgozott. Na róla elmondta a feleségem, hogy valóban elkötelezett a szakmája irányában. Az betegen kétszer annyit sürgött, mint a kollégái, akik szolgálatban voltak. Hallotta, hogy nyöszörög a bácsi a pelenka miatt. Ment a kolléganőihez, akik ott ücsörögtek az üvegfal mögött. Az egyik vihogás közben hátrafordult és odaadta flegmán a kezébe a pelenkát. Aztán a papa kérte az egyiket, hogy hajtsa feljebb az ágytámláját, de akkor is a beteg nővér jött oda és már nyomta is a dumát mosolyogva, hogy hajoljon előre bácsika, azt már csak félhangosan jegyezte meg, hogy éjjel ha felizgul majd jövök, mert ott állt mellette a mama.
  Régebben volt egy főnököm az elektromos műveknél, ahol villanyszámlásként dolgoztam, az azt tanította nekünk, hogy udvariasnak lenni és mosolyogni nem kerül semmibe, de rengeteget lehet vele keresni.
  
  Ez annyira igaz volt és ma is az, hogy több borravalót kaptam néha, mint a fizetésem. Soha nem osztottam a kollégáim véleményét, akik a leolvasóknak fenntartott helységben szívták a cigijüket keresztbe rakott lábbal és szidták a fogyasztókat, hogy teeeee ezek milyen szemetek, az mekkora paraszt... be sem mentem hozzájuk, csak intettem és már siettem is vissza a körzetembe. Volt olyan ügyfelem, aki meghívott ebédre, egy lánynál még ott is aludtam. Az egyik étteremben mindig mondták, hogy üljek le és egyek valamit, a szakács elkészíti nekem a kedvencemet, egy író felolvasta nekem egy versét, a görög katolikus pap keresztelt meg esküvőm előtt, mert a körzetemben volt egy templom is. Egy büfében csak miattam rendeltek Paulaner sört, egy kis kocsma volt, senki nem ivott olyat, de egyszer elkotyogtam, hogy jártam Münchenben a sörfesztiválon és azóta nekem az etalon. Egyet mindig behűtve tartottak, tudták melyik nap megyek és pénz kikészítve + egy kis jatt. A karácsony előtti időszak volt a legnehezebb, mindenki beszélgetni akart velem és a zsebembe dugtak ezreseket, hogy kellemes ünnepeket. Egy néninek, aki egyedül élt kitakarítottam a konyháját és tőle nem fogadtam el a pénzt, pedig nagyon adni akart. Sorolhatnám még, mert nagyon sok érdekes dolgot tudnék mesélni.
  
  A mama csúsztatott egy ötszázast a nővérnek, amiért segített, a másikok meg a folyosón pöfékeltek.
  A mama csak annyit kért, hogy jaj Istenkém ne hagyd Őt itt meghalni idegen emberek között, csak egyszer még hazajöjjön. Meg is lett, az öreg elénekelte, hogy porzik, porzik a szandai utca, ha végigmegyek rajta és a lábával dobbantott egyet a végén. Régebben biztos eltáncolta volna, de már nem engedelmeskedik neki a lába.
  Mi hétközben nem akartunk zavarni, mert nagy volt ott a nyüzsgés, jöttek-mentek a rokonok.
  Vasárnapra terveztük lemenni. Direkt nem is reggeliztem, minél több helyet szerettem volna biztosítani a szandai étkeknek. Megérkeztünk és az öreg már felöltöztetve ült a székben, várt minket, mosolygott. A feleségem szerette volna videóra venni, ahogy az öreg énekel. Ezért vittem a digitális fényképezőgépet.
  Kiosontam a nyári konyhába egy kis házi pálinkára, magamra húztam az ajtót. Töltöttem egy felest, de annyira finom volt hogy muszáj volt még egyet.
  Visszamentem a papához és kezdte nekem magyarázni, hogy menjek le a pincébe és fejtsem át az egyik hordóból a bort egy fehér műanyagba, majd mossam ki és fejtsem vissza. De annyira belebonyolódott a hordókba, hogy elvesztettem a fonalat, nem értettem mit akar. Mivel járni nem tudott és kivinni meg nem akartuk a hidegre, hogy nehogy még betegebb legyen, így támadt egy mentő ötletem.
  
  
  
  Leszaladtam a pincébe és mindenféle szögből lefotóztam a hordókat. Megmutattam a papának a kis tft kijelzőn és lépésenként elmagyarázta.
  Annyira belefeledkeztem a finom étkekbe meg a kamra szagolgatásába, hogy majdnem elfelejtettem lefotózni a házi áldás fali hímzést.
  Álltam a hideg kamra közepén és jóllaktam az illatokkal, harapni lehetett a levegőt. Rengeteg füstölt kolbász, szalonna és oldalas, sonka, befőttek, demizsonba pálinka. Nem győztem betelni a látvánnyal. Főleg mikor az egyik tyúkólban megláttam a tojást, mondtam is magamban „tipikus tesco feeling”.
  
  
  
  
  
  A papa amellett, hogy most nem tud járni még ráadásul rosszul hall. Komikusan hat, hogy miközben ott a család apraja, nagyja papa meg ül a tv előtt és maximális hangerőn üvölt a magyar nóta. Beszélgetni azt lehet vele, mert ha határozottan beszélsz és figyel is, akkor érti. Néha tart csak félperces csöndeket, mikor kicsit lehajtja a fejét, valamire gondol, egyet legyint, köhhent, nyög és belekezd megint, hogy annak idején a fiatal férfiak összejöttek a faluban vagy a szomszéd faluban, ahol megismerte a mamát. De nem lehetett sokáig zajongani, mert ha meglátták a kakastollas csendőrök, akkor kardlappal hazazavartak mindenkit. Szerintem az öreg nem is tud róla, hogy nemrég rálőttek a rendőrpalotára, micsoda fordulat kardlap ügyében, hanyatlóban a kakastoll.
  
  
  
  Belekezd egy énekbe, a közepe táján már szenvedélyesen énekel, megfeledkezik magáról és megannyi bajáról. Az elmúlt évben minden falusi rendezvényen énekelt, máshová is hívták, most meg a hóna alá nyúlunk, hogy jöjjön papa sétáljunk egy kicsit, meg kell mozgatni a lábát. Kétszer is kimentünk a folyosóra, amit belengett a kamrából kiáradó illat. Rossz így látni az öreget, hisz ha bacagott is nehézkesen de legalább járt, csak-csak leosont a pincébe egy flaska borért és kortyolgatott napközben ha térült s fordult. Most meg csak ül és ordít a tv. A mamának mostanában nagyon nehéz, nem elég a maga öregsége, még az öreggel is harcolnia kell. Ma is alig tudtuk visszafogni, hogy ne menjen le a pincébe megnézni a bort, hogy nem e csöpög valamelyik hordó. Nem engedelmeskedik a lába. A papa mindig a hordókkal fantáziál.
  
  Nemrég egy késő délután is lent volt és matatott. A mama a nyári konyhában és látta megáll a házuk előtt egy autó. Két férfit látott kiszállni, cigány embereket. Fekete bőrkabát volt rajtuk és jöttek be az udvarba. Mire kilépett az ajtón az egyik már ott is állt előtte és úgy beállt elé, hogy nem tudott kimenni. Jöttünk felmérni a telket, hogy mekkora, a tanácstól vagyunk. Mama közben a szemével kereste a másik embert, hogy hova lett. Aztán rárivallt, hogy nincs itt maguknak semmi dolguk, kivan ez már mérve és félrelökte a férfit. Megindult a ház felé, mert sejtette, hogy a másik férfi bement. Felment a lépcsőn, kinyitotta az ajtót és két magas férfi állt vele szemben. Nem tudom mit élhetett át akkor a mama. Mögötte egy idegen férfi, előtte meg kettő. Nem vesztette el a fejét, nagyon hangosan kiabálni kezdett, hogy kik maguk, mit loptak el? Hangosan veszekedett és rájuk parancsolt, hogy mutassák meg a zsebüket. A két férfi némán tűrte, hogy átkutassa a mama a zsebüket, aztán jobbnak látták tovább állni.
  A mamának ritka nagy szerencséje volt. Talán a hangjától ijedtek meg, hát igen tud a papával is perlekedni, csak úgy pörög a nyelve, mikor az öreg megmakacsolja magát.
  Micsoda világ, már a falvakban sincsenek biztonságban az emberek. Napokban meg megállított egy rendőr, mikor meglátott, hogy a járdán kerékpároztam. Rám parancsolt, hogy azonnal szálljon le és tolja! Hanyatlóban a kakastoll.
  
  A mama kerített egy üveg pálinkát, egy kis krumplit, sonkát a szögről, pár kolbászt és elhoztuk a kocsinkban a kamra illatát. Mindig ketten kísértek ki bennünket, de most csak a mama integetett. A papa bent ült a széken és közben üvölt a tv. Miközben fordultunk meg az egyik ház előtt a nejem mondja, hogy itt is agyvérzéses van, de ez az ember teljesen lebénult, már csak nézni tud és a lánya ápolja.
  
  De legalább otthon van és jól van dolga, nem idegen emberek közt, akik sorsára hagyják.
  
  
  
  [link]

• #257 guga Közösségépítő

  2007-02-24 23:31:09 #257

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Pocket
  
  Hatalmas előrelépést jelentett az életünkben ennek a noname pocket fényképezőnek a jelenléte, ami leváltotta a filmes fényképezőgépünket.
  Régebben nagy várakozás előzte meg az előhívást, mikor még 8-10 napra vállalták meg két hétre, ez még szocalista időben volt.
  Aztán gyorsult a világ és mindenhol hirdették, hogy 24 óra alatt. Fekete-fehér orwo, majd a színes 100 dines. De szép idők voltak. Akkor is szerettem, amikor mentem érte és kezembe vehettem a fekete-fehér képeket két hét után, Ofotért.
  Ámulva cserélgettem a fotókat a kijárat előtt és percek alatt alig néhány lépést haladtam. Oda sem néztem hova lépek, a képeket néztem. Sok idő telt el mire megengedhettem magamnak a 24 kockás színes filmeket. Emlékszem egyszer a barátaimmal voltam kint a tanyánkon, buliztunk és zenekart alapítottunk, ugráltunk a tűz körül és elfogyott a sör. Én elővettem a péniszem és úgy tettem, mint ha egy késsel éppen levágnám. Éjszaka, tűzközel és villant a vaku. Nem is mertem a tekercset bevinni az Ofotértba, úgy sem adták volna oda a fotót, vagy az egész tekerccsel kidobják. Akkor még figyeltek arra is, hogy az ember mit fotóz, volt rá idő. Elmentem egy maszekhoz, az is ritka nagy szó volt, hogy valaki nem állami intézményben dolgozik, hanem maszek. Érted, saját magáról gondoskodik.
  Én mindig úgy gondoltam rá, mint valami bűnös dolog, még hogy maszek, hogy jön Ő ahhoz, hogy különb embernek érezze magát, szemét az ilyen hogy vinni is akarja valamire. Miért nem áll be inkább a sorba és csinálja ugyanazt, mint a többi ember?
  Az előítéleteim ellenére muszáj volt odavinnem, mert tudtam hogy Ő is megnézi a tartalmát, de nem engedheti meg, hogy kidobja a filmet vagy hogy ne adja oda azt az egyet, mert vevő orientált, Ő arra szakosodott, hogy az állam elől szipkázza el a vevőket.
  
  Előhívta, nem szólt egy szót sem, de láttam a szemén, egy fiatal csaj volt, az apja üzletét vitte. Tiszta vörös voltam, nagyon szégyelltem magam, de siettem vissza a munkahelyemre. Medenceőr voltam a gyulai várfürdőben. Mutogattam ott a haveroknak, hogy nézd a Csigát, hogy hunyorog, Robi meg úgy csinál, mint ha basszusgitározna és jót nevettünk a végén a péniszen, Böce fényképezte le és elmeséltem az egészet, a haverok meg úgy hallgatták, mint ha ott lettek volna Ők is.
  De nem maradt el a büntetés. Vittem át a fotókat egy másik medenceőrhöz, hogy megmutassam neki, erre elhagytam a péniszest, kiesett a kisujjam alól, azt tettem legalulra, hogy ha lapozza akkor az legyen a csattanó. Az lett, egy idős néni látta, hogy elejtem és utánam hozta. Uram ezt elhagyta és nyújtotta felém.
  Láttam a szemén, hogy megnézte csak ismerte az illemet, biztos jót röhögött magában.
  Egyszer aztán elkerültem Gyuláról és Budapesten összeismerkedtem egy fényképésszel a József körúton, ódon üzlete volt, az a fekete kendő alá bújós szitu mikor fotóz és volt a háttérben egy nagy ezüst színű lap, hogy az is visszaverje a fényt. Nagyon szép igazolványképeket készített. Tökmagos zacskóban adta át a 4db képet és hozzá beszélt egy félórát. Hajlott hátú bácsika volt. Az Ő unszolására vettem magamnak egy Practica fényképezőgépet, nagyon finom tapintású készülék volt, az öreg elmondott minden csínját-bínját meg fénymérő.
  Mindenhova vittem magammal a fényképezőgépet és vártam a szituációkat, hogy mit fotózzak. A filmmel spórolnom kellett, mert olcsó volt már ugyan a 36 kockás, de az előhívás még mindig sokba került. Vittem lányokat kirándulni és ahogy a szélben lebegett a haja, kilátóban sörözés, ezek mind megmaradtak. Még ma is élvezettel nézem át azokat a fotókat, némelyik nek már rongyos a széle, annyit dobálták a gyerekek a szőnyegen. Az illatuk sem ugyanaz, mint amikor előhívattam és percekig csak centinként haladtam a járdán az Ofotért előtt, annyira ámultam, hogy az életemből itt egy pillanat előttem.
  
  Az öreg fotóssal úgy ismerkedtem meg közelebbről, hogy elmentem hozzá csináltatni fotót a bkv bérletemhez. De nem szemből, hanem hátulról, azt kértem, hogy a tarkómat fényképezze le. Mondta menjek vissza délután. Záróra előtt értem oda és nagyon meglepődött rajtam, hogy megjelentem. Jaj ne haragudjon fiatalember, rettentően röstellem de mikor mondta, hogy a tarkóját fényképezzem le nem hittem el, hogy visszafog jönni a képekért így filmet sem raktam a gépbe, csak kattintgattam párat.
  Olyannyira kellemetlenül érezte magát, hogy záróra ellenére nekiállt, hogy no üljön le gyorsan, meglesz az hamar. Gyorsan megcsinálta és vitte az előhívóba. Bentről szólt ki és tompán hatott a hangja a sötétszobából, hogy tudja nagyon furcsa kérés volt ez és csak azért, mert még ilyet a világ sem hallott, hogy valakit hátulról fényképezzek le.
  Aztán hozta elő szaporán, hogy meg kell még száradnia, legyezgette, üljön le, kér egy kávét.
  Addig-addig, hogy elmesélte közben az egész életét. A házmester is bejött és értetlenkedett, hogy nem tudtam honnan a fény, azt hittem valami baj van.
  Akkor még figyeltek egymásra az emberek, pedig ma már nekem sem tetszene, mit okvetetlenkedik ez itt, minek üti bele más dolgába az orrát. Összetartoztunk, mert összetartott bennünket a rendszer.
  
  Később vettem egy Olympus-t és már minden sarkon volt egy fotó bolt. Csak 24 óra, ajándék film is csak vigyem oda előhívatni. A kirakat mögül bámultam a gépet, ahogy adogolta magából az előhívott fotót. Nagyot dobbant a szívem mikor megláttam az öcsémet, ahogy vigyorog a kétméteres, langaléta az ágyról, legénybúcsú volt és másnaposak voltunk kegyetlen, gyűrött a takaró és ruhástól aludtunk egy ágyban hárman. De szép is volt, akkor még vele is beszéltem. Már évek óta alig láttam, ha találkozunk is csak 5 percre. Szia Anya, hogy van? Fater? Megittunk egy-két sört, biliárdoztunk, semmi, öregszenek. Aztán siet, beszáll az autóba, mosolyog, int és elmegy megint vagy 10 év mire látjuk egymást.
  
  Érződik a levegőben ez a rohanó világ, zacskós leves, mirelit főzelék, porított majoránna, bazsalikom, kömény, koriander, borsfű, kakukkfű, porított mustármag, édes-nemes paprika, porított zeller, só keveréke.Porított árpafűlé szárítmány, Bio céklalé szárítmány, Bio répalé szárítmány.
  Régen meg ettük a puliszkát. Nagymamám ledarálta a kukoricát és egy 20 literes edényben megfőzte, nem volt otthon más csak kolbászzsír, felmelegítette és azzal öntöttük le a kukorica kását, fejedelmi étek volt, megnyaltuk utána mind a tíz ujjunk. Azt mondta egyszer a lelkészünk, hogy nem az a jó szakács, aki bevásárol gazdagon és főz belőle, hanem aki szegénység idején is úgy lakatja jól a családját, hogy évek múlva is emlékeznek rá.
  Nagymama ilyen csak egy van, szegénykém már rég nem él, mennyi emberséget próbált belém verni és tisztességre nevelni, ahogy illő.
  Erre én hátulról fotóztatom magam.
  
  Siessünk...
  
  Jó de ne menjünk elébe a dolgoknak. Egyszer aztán megtört a jég, mint a mobiltelefonnal is. Évekig hangoztattam, hogy nekem aztán nem kell soha, nem akarok még az utcán is telefonálni. Jön valaki velem szemben és úgy néz ki, mint aki magának él, magában beszél. Aztán elképzelem, hogy vajon ki lehet a vonal túlvégén. De az egyik ismerősöm vette nekem direkt ajándékba egy mobiltelefont, Siemens C25. Egy pillanat alatt beleszerettem, egyedül a feleségem hívott rajta, de nagyon furcsa érzés volt, hogy kint állok a piac közepén és onnan beszélek a nejemmel, aki otthon főz és mikor jössz, mert még meleg. Hajajj megyek én drágám és konyha asztal, forró leves.
  Vettem ezt a pocket fényképezőgépet, nagy szó volt mert 12000 Ft. Volt az ára, egy régi konkurenciámtól vásároltam az S. Petitől. Hja Peti! Innen üzenem, hogy én a mai napig szeretettel gondolok rád, mindig is irigyeltelek, számomra te voltál az az ember, aki képes rá, hogy a tarkóját fényképeztesse le. Eleinte sokat tanultam tőled, a mai napig nagy koponyának tartalak, életre való ember, aki soha nem adja fel és másnak is képes erőt adni ahhoz, hogy életben maradjon.
  Jó volt az a piacos időszak, amolyan emberismerő, a mai napig szívesen járok oda vissza.
  
  De térjünk vissza a pocket gépre, amit a Petitől vettem. Kis, átlátszó-piros, műanyag gép volt és a számítógép LPT portjára csatlakozott. Valami hihetetlen hosszú idő alatt töltötte le a kezelő programja azt a 15db fotót, amit eltudott tárolni a memóriája. De nagyon felszabadultan vittük magunkkal kirándulni és már alig vártuk, hogy hazaérjünk. Odaültünk a gép elé és türelmetlenül vártuk, hogy átmásolja. Volt egy hátránya a gépnek, ha kikapcsoltuk, akkor elvesztette az összes fényképet, a memóriája csak addig tárolta el, amíg bevolt kapcsolva. De nem bántuk, imádtuk az érzést, hogy nem kell rohangálni előhívatni a képeket. Egész nap magammal cipeltem és ha valamit érdemesnek találtam rá azt lefényképeztem, ügyelve rá, hogy nehogy véletlenül kikapcsoljam a fényképezőgépet.
  
  
  
  Utána modernebre váltottam, vettem egy pencam-ot. Az már magától kikapcsolt, de 24db képet tudott készíteni és USB portra csatlakozott, a fényképek másolási ideje meg elenyésző volt. Miután azt elajándékoztam vettem a Francii-tól egy Fuji Finepix gépet, Atyaég már filmet is vett föl és hangot, zenét tudtam alákeverni. Most meg egy Olympus-om van, ez már MP4-et is vesz fel hanggal együtt és egyből megy ki a netre. Te meg 20 perc múlva végignézheted az életemnek nem csak egy pillanatát, hanem hallod a hangját, belátsz a konyhámba, szobámba, az életembe és a fejembe, pedig lehet még sosem találkoztunk.
  
  Siessünk...
  
  Napokban kezembe akadt egy cd lemez, Apa mentés volt ráírva és az összes fotó abból az időből, amikor megvettem ezt a Pocket gépet az S. Petitől.
  Azonnal a gép elé ültem és hevesen vert a szívem. Kirándulás Letenyére a strandon, a Benjamin születése, egy tóparti horgászat, Apám látogatóban, ahogy az edény fölé hajol és szed levest, mert azt szereti, nagyon leveses az öregem. Ilona az udvaron, focizik a fiammal és párás meleg, fellocsoltam a kisudvart, mert 40 fokos hőség volt.
  
  Elkapott a nosztalgikus hangulat, eszembe jutott mikor Percecutor húzta a pocket géppel az agyamat, mondogatta Ő, hogy adjam el neki, meg guga ilyen gépet csak egyet gyártottak, azt is neked. Jogosan mondhatta hisz az élete párja fényképész a mai napig. Nem irigyelem Őt, hogy nem állami intézményben dolgozik, hanem maszek. Érted, saját magáról gondoskodik.
  Én mindig úgy gondoltam rá, mint valami bűnös dolog, még hogy maszek, hogy jön Ő ahhoz, hogy különb embernek érezze magát, szemét az ilyen hogy vinni is akarja valamire. Miért nem áll be inkább a sorba és csinálja ugyanazt, mint a többi ember? Mostanában mindenki tönkremegy.
  Ott a Szabó család, micsoda undorító dolog, hogy egy nemzeti érték, saját tulajdon és azt mondják nincs rá pénz. Vagy ott az Antikvárium, az Andrássy út végén, az is bezár. Mindent bezárnak és megszüntetnek, amitől az ember egy kicsit is magyarnak érezhette magát és tudta, hogy tartozik valahová. Azt is észrevettem, hogy nem szánakozik senki. Napokban újságoltam egy ismerősömnek, hogy képzeld bezárt az az étterem, tudod, az egyszerűen Budapest része volt, státusz szimbólum volt oda bejárni, a 70-es években élte fénykorát, most meg bezárták, csődbe jutott. Kit érdekel, hagy hulljon a férgese, vágta rá. Fordított világ, mindenki a hátát mutatja én meg csak vakuzok, nem rakok be filmet, mert félek nem jön érte senki, nem jön el senki. Mindenki siet valami felé...
  
  

• #256 guga Közösségépítő

  2007-02-23 23:39:13 #256

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Intel vs AMD
  
  Tudom, hogy most állásfoglalást vársz tőlem, hogy melyiket pártolom, helyette inkább bemutatnék két embert számodra, olyanokat, akik elkötelezettek egy-egy irányban. Az egyik megrögzött Inteles, a másik meg fanatikus AMD hívő. Én pártolom mindkettőjüket emberileg, mindkét embert kedvelem. Van egy ismerősöm, aki régebben azt mondogatta, hogy én szarok rá mit favorizál, nekem mindkettő pénze jó (megjegyzem Ő is fanatikus AMD hívő volt, azt mondta mindig az Intel nem processzor, majd ha az AMD gyártja nekik, akkor megveszi. Hangoztatja ezt azóta, mióta az AMD a Socket 7 foglalatba gyártott Intel processzort is.
  
  Én azt mondom az ember nem maga dönti el, hogy mit használ s mit kedvel meg, hanem a legközelebbi kapaszkodó. Volt régebben egy ismerősöm, akit annak ellenére, hogy becsapott engem emberileg a mai napig visszavárom, mint embert. Azt mondta nekem mindig, hogy ha egyszer elkezded használni a Linuxot, akkor olyat telepíts fel, amit az ismerőseid is használnak, mert ha baj van, akkor legyen kihez fordulnod. Én magam azóta is UHU Linuxot használok, az 1.2-őt. Már rég letöltöttem a 2.0-át dvd változatban és egy másik hdd-re feltelepítettem, tetszett is, sőt meg is jegyeztem, hogy a háttérképe csupa Nokia 3310 gyári előlap feeling. Soha lenem cserélném.
  
  Számomra Vizesblokk Linux terén a legközelebbi hozzátartozóm. Volt kihez fordulnom, amíg emberileg meg nem csalt, utána önállósodnom kellett, mélységeiben, mert az élet erről szól. Van egy ismerősöm, aki Ubuntu-t használ, egy másik Slackware-t, ahány ház annyi szokás. Linuxból van rengeteg disztribúció, de processzorból csak kettő.
  
  Ha egy Linuxos elmondja, hogy melyik felé elkötelezett, akkor az nem ás olyan mély árkot, mint az Intel vs AMD, vagy az ATI vs NV.
  Linuxból van földrészenként, pártokból, processzorból meg fejenként. Ahány ház, annyi szokás. Otthon vagy?
  
  Szóval van ez a két ember, ez a két irányban elkötelezett. Ép ésszel én sem tudnám felfogni, hogy ezek valaha is megtudnák ütni a közös hangot.
  Az egyik ha gépet kér, akkor a processzort mondja elsőnek, hogy 2.8GHz-es legyen, vagy van nagyobb? A lap mit kezel maximum? Mindegy, hozd azt, ami legnagyobb...ram is legyen elég, aztán eszébe jut a vga...te.....! Mit használnak mostanában? Asus legyen, azt mondják az megbízható, volt már MSI-m is de többet nem veszek, megjártam vele, nem is garanciáztatták le.
  
  A másik nem is ismeri azt a szót, hogy Intel, ki sem tudja mondani, sőt komolyan mondom, hogy nem tud róla, számára nem létezik, annyira elkötelezett.
  
  Rendeli a gépet és már azzal kezdi, hogy mi a legnagyobb most, amit kiadott? Nem mondja a végére, hogy AMD, mert számára az a természetes.
  Hűtőt hozhatsz valami drágábbat, ne azon múljon, legyen hűvös amennyire lehet. Mondom rendben és ram? Legalább egy giga, de ha mondasz rá egy jó árat, akkor hozz kettőt, ne azon múljon, tudod hogy nem szeretek fillérezni, meg visszarohangálni, hogy ez kevés.
  VGA? Legyen ennvídia, Asus most mi a legnagyobb? Abban bízok, mert azt mondják az jó, olt már MSI-m is de többet nem veszek, megjártam vele, nem is garanciáztatták le.
  Nem tudnak róla de van egy közös vonásuk. Nem a márka számít, hogy ki milyen bogarat ültetett a fülükbe és ki mivel járta meg, hanem a legközelebbi rokon, a kapaszkodó. Ha valakiben megbízol azt fogadod el, azt veszed készpénznek, amit mond. Tovább is adod másnak.
  
  Egyik nap is felhív az Inteles manus, nincs valami használt géped raktáron? 2800+ és Asrock lap, csak vinyó kell bele. Az Asrock az az Asus leányvállalata? Mert akkor jó...
  Mondjuk rá az, nem szeretek nyíltan állást foglalni, nekem mindkettő pénze jó.
  Te! Az a 2800+ nem valami AMD?
  
  -de, vallom be megtörten, hogyan is feltételezhettem hogy nem jön rá. Pontosan tudta, van hozzá érzéke.
  Te és az működik rendesen? Egy ideig próbáltam magam abban a hitben ringatni, hogy megtudom győzni, de a végén közölte, hogy vegyél inkább Intelt, azt már ismerem.
  
  Napokban itt járt az AMD-s gyerek és mondta, hogy megbízták vele vegyen egy számítógépet. Pénz nem számít csak jó legyen. Te! Mi a legnagyobb?
  Nem mondja a végére, hogy AMD, mert számára az a természetes.
  Legyen hűvös, az viszont fontos, ne legyünk forró fejűek, számítanak a rokonok, a kapaszkodók és, akik hozzánk közel állnak, legyenek akár emberek vagy embertelenek.
  
  Bevallom őszintén én Intel gépet használok. Nem azért, mert az AMD nem az, hanem egyszerre csak egy gépem lehet. Számomra mindegy melyik gyártó, az ennvídiát is a Linux miatt használom, pedig már van ATI-ra is driver, de kényelmes vagyok, nem szeretem a küzdelmeket, nem keresem.
  
  Hjaj mesélek még a végére egy jó sztorit. Haverom szervezett egy találkozót és egy frissen nyílt kocsmába invitált. Csodálkoztam is, hogy a budi nem ammónia szagú. Élből rendeltem két sört. Mert az egyikre szomjas vagyok, a másikat meg megízlelem. Kihozta a pincér, fészkelődök meg minden, erre befut egy velem egy korú és leül velem szemben. Mondom neki ha már itt vagy iszol egy sört? Elvette s kértem még négyet gyorsan, emberünk meg Som pálinkát, aztán Borókát meg ilyeneket. A sör sem volt olcsó, de ezek a pálinkák arany árban mentek. Eszembe is jutott a feleségem nagypapája Szandán, konyhaszekrényben a félliteres házi, ott kezdem a napot, aztán felőlem történhet bármi, elcipelem a mázsás disznót is ha vágás.
  
  Aztán a fickó velem szemben csak mondja, hogy így Intel, úgy Intel. Alig vártam, hogy kimenjen huggyozni. Mondom havernak, Te...ki ez?
  
  Az Intel magyarországi igazgatója.
  
  Eeeeeeeezz?
  
  Ennyi erővel én is lehetnék, majd röhögtünk.....
  
  Az AMD helyi tulajával sajnos még nem talákoztam, de vele is felhajtanék egy pinttel. Nem vagyok részrehajló ugyan, de az Intel tulajának belenyaltam a poharába, beledugtam a nyelvem.
  
  A tied hol van?
  

• #255 guga Közösségépítő

  2007-02-21 09:22:01 #255

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Megléptem egy rendőr elől
  
  XIII.kerület, zebra, villamos megálló, a lámpa piros. Nézek balra semmi, nézek jobbra s messzebb egy teherautó. Még beleférek és rátaposok a pedálra.
  Ahogy a járdaszigetre érek meglátom a rendőrnőt a bent álló villamos mögött. Emberek jönnek s mennek, gondoltam nem veszi észre, hogy a piroson slisszolok át. Nem a fenét, a robogója mellett állt és valakivel beszélgetett, de rögtön odalépett hozzám. Fiatalember! Ugye tudja, hogy a piroson jött át a zebrán? Igen tudom s elnézést, azt már nem mertem hozzátenni, hogy többet nem fordul elő, mert a következőn is átmegyek. Ivott valamit? Mondom magamban, hogy hazudhatnék, de ha megakar szondáztatni, akkor már mindegy. Aztán eszembe jutott, hogy mi a fene ez az egész, én egy kerékpáros vagyok, igaz hogy része a közlekedésnek, de mi a szart akar tőlem? Megittam ebéd után egy sört oszt annyi, kit érdekel? Mondom neki egy sört ittam. Azért csak nézzük meg azt a szondát válaszolta és már vette is elő. Fújok bele s jelez, vigyorog hogy ez bizony 20.000 Ft lesz. S kezdi sorolni, hogy zebrán kerékpározás piroson át, ittas vezetés. De ebben a pillanatban odalépett hozzá egy rikácsoló öregasszony, hogy maga kis tetves szemét, hány embert akar még megbüntetni itt? Nyilván régebb óta itt lehet a néni és egy ideje figyelemmel követheti a tevékenységét s nem tetszik neki, most meg felülkerekedett benne az igazság érzet s még az sem érdekelte, hogy rendőr, ment és leüvöltötte a fejét.
  Miért nem mész el inkább rendes munkát végezni te államszukája, ahhoz bezzeg nincs tehetséged, csak az embereket baszogatni, meg sem tudnád állni a helyed az életben és a rendőrnő elkezdte arrébb tessékelni a nénit, az közben rángatta a vállát a rendőrnek, hogy ne taszigálj engem te senki, azt hiszed rendőr vagy már mindjárt megszűntél embernek lenni? Te is ugyanúgy szarsz, mint a többi és te is a föld alá mész szemétláda!!! Paprika vörös volt és rikoltozott. A rendőrnő zavarban volt és látszódott, hogy nem tudja kezelni a helyzetet. Valahol tisztelni szerette volna benne az idős nőt és kereste az egyensúlyt, hogy a tekintélyét is megőrizze.
  Viszont nekem sem kellett több. Fel a kerékpárra és iszkiri, a francokat sem érdekli, hogy mit kínlódnak ezek itt ketten. Vissza amerről jöttem, mert már fejben összeállt egy menekülési útvonal. Be a sarkon és ott egy konténertömb, bokrok. Odáig eljutok, bemegyek két konténer közé és a bokrok takarásából megvárom mi lesz. Megvárom, hogy utánam jön e vagy sem. Ha igen, akkor úgysem áll meg itt, mert arra számít hogy beletapostam a pedálba és eltekertem. Majd ha látom, hogy húz el a robogóval, akkor pár másodperc múlva ki és megyek tovább az eredeti útvonal szerint. Ha meg kiszúrja, akkor be a forgalomba az autókkal szemben, motorral tuti nem fog tudni utánam jönni, szarok rá. Befordultam a sarkon, de nem fordult a kormány, a kerekek sem úgy mozogtak ahogy szerettem volna, az utca sem az volt, amit vártam és a konténerek sehol. Elbizonytalanodtam, mi elől menekülök én? A kormány elforog a kezem alatt, nem tudom irányítani, elkezdek belül remegni és félni. De mégis mitől? Nem értettem semmit. Az ébresztőóra hangjára keltem. Alig bírtam kinyitni a szemem és lenyomni, kábán feküdtem vissza a párnámra és megoldani, befejezni a helyzetet. A szemem előtt még mindig a robogós rendőrnő és keresem a logikai megoldásokat, hogy hogyan menekülhetnék el előle. Keresem a helyszínt, hogy hol járhattam álmomban és egy útvonalat, ami szabad. A feleségem hajolt fölém egy puszira, mondom neki hagyjál már, éppen egy rendőr elől menekülök.
  Na akkor sürgősen fejezd be, én addig főzök egy kávét. Sok érzelmi behatás ez egyszerre, nem lehet követni. Felpattantam az ágyból és próbáltam elhessegetni az álom hatását de nehézkesen ment, nagyon megülte az agyam. Úgy volt, hogy a nejem viszi a nagyobbikat iskolába autóval. De mikor mondta, hogy csak 4 órájuk lesz és délben végeznek, akkor jeleztem hogy hagyd, elviszem én kerékpárral. A gyerek iskola előtt is szeret felmenni egy dombra s onnan legurulni, ugratni át egy kisebb dombon, meg suli után is szoktunk odajárni. Tegnap a fákat küzdöttük le, mint ókori lovagok, hatalmas, hosszú ágakkal kerékpároztunk és kiütöttük a 100 éves fákat a nyeregből, aztán röhögtünk.
  Hazafelé megláttam egy rendőrt a járdán, egyből éreztem, hogy ez nem azért áll ott, hogy simán elkerékpározzak mellette. Végül is a járdán kerékpározok, soha nem szól érte egyik sem, mert Ők is tudnak rangsorolni a problémák között, de ez már messziről kiszúrt magának. Feltartotta a kezét és felszólított, hogy álljon csak meg fiatalember! A túloldalon kéne kerékpároznia, mert ott a kerékpárút. Mikor a kezét feltartotta a cigarettát a szájába vette, mert biztos cikinek tartotta egy cigarettával a kezében megállítania. De így meg alpárian röhejes volt, ahogy beszélt és közben jött ki a füst a szájából és fel s alá ugrált a cigaretta ahogy beszélt. Mondom neki igen tudom, hogy ott a kerékpárút, de én itt lakom ebben az oldalban. Akkor tessék leszállni a kerékpárról és tolni. Közben kivette a bagót a szájából de még mindig úgy beszélt hozzám, hogy dőlt a füst a szájából.
  Igen, rendben, értettem és leszálltam a kerékpárról és hátat fordítottam neki, elkezdtem tolni. Aztán végiggondoltam magamban, hogy ez a járda elég széles, sokan szoktak kerékpározni rajta, mert rengetegen laknak itt. Meddig tartana kijelölni egy részét kerékpárútnak? S kit érdekel? A rendőrt biztos nem, Ő szerinte toljam. Én szerintem, meg az anyját tolja meg, hogy annak ellenére, hogy én tartom el még annyira sem tisztel, hogy a büdös bagóját kivegye a szájából mikor hozzám beszél. A polgármester? Az is szarik rá a kerékpárútra, ez nem hollandia, hogy a kerékpáros mindenhol prioritást élvez, mindig elsőbbsége van és igényük van a levegő tisztaságára. Ebben az országban senkit nem érdekel semmi. Toljam.
  Befordultam a sarkon és eszembe jutott, hogy felülök, úgysem lát. De az is eszembe jut, hogy a rendőr ugyanezt gondolja magában, hogy ha a sarkon befordulok úgy is felülök. Azért sem, nehogy már neked legyen igazad járdabajnok. Szépen hazasétálok, kell egy kis mozgás. Közben eszembe jutott, hogy itt mindig szokott állni rendőr és eddig még egyik sem volt olyan agyatlan, hogy leszállítson a kerékpárról hisz közel 4 méter széles, bőven elfér mindenki. Mellettem jön a gyerek kis biciklin és a kormányomon az iskolatáskája, még soha nem mert ránk szólni senki. Meg tényleg sokan járnak itt kerékpárral.
  Biztos nem kapott pinát az éjjel, attól volt ilyen frusztrált. Abba bele sem merek gondolni, hogy egy ilyet március 15-én kiengednek az utcára, vagy hogy egy ilyen a parancsnokuk, vagy a kerületi kapitány. Tényleg Gergényinek van felesége?
  
  Atyaég mi lesz itt, nem is merek belegondolni, megsorozták a rendőrpalotát és most készülnek a visszavágóra, a saját lelkükben is elégtételt akarnak venni és az embereknek is meg kell mutatni, hogy a rendőrség az érti a dolgát, annak tekintélye van.
  Belegondolt már valaki, hogy miként jutottunk el idáig? S abba, hogy hol a vége?
  Hazaérek s mondom a nejemnek képzeld mi történt, leszállított egy rendőr a járdán. Erre rám néz és összecsapja a kezét, te apjuk, nem akarsz legközelebb egy nagyobb házról álmodni?
  Már rég egy másik országról álmodom, ezek meg hagy marják össze egymást.

• #254 guga Közösségépítő

  2007-02-20 11:30:08 #254

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  A két guga (nagyjelenet)
  
  Guga bent ül a wécén és résnyire nyitva az ajtó, kisguga a konyhában pakol be az iskolatáskájába.
  
  -guga: voltál wécén fiam?
  
  -kisguga: igen már voltam.
  
  -guga: iskolában is elszoktál menni wécére? (közben visszhangzik belülről a kis helység, ahogy megreked a hang).
  
  -kisguga: tessék?
  
  -guga: ááááááá süket vagy? Suliban elszoktál menni wécére ha ott jön rád?
  
  -kisguga: nem ott nem szeretek, mert nem lehet bezárni belülről az ajtót és folyamatosan feszítenem kell a kilincset, hogy a többiek be ne jöjjenek. Néha direkt benyomják az ajtót.
  
  -guga: ezek nagyobbak nálad, idősebbek?
  
  -kisguga: igen.
  
  -guga: miért nem mész máshová wécére? A földszinten nincs wécé? Az nem zárható belülről?
  
  -kisguga: de igen zárható, csak osztályfőnöki figyelmeztetést kapok ha meglátják, hogy lemegyek az emeletről.
  
  -guga: miért, figyeli valaki hogy hova mész?
  
  -kisguga: igen a lányok elég hülyék, meg néhány osztálytársam. Ha meglátják, hogy lemegyek, akkor szaladnak sipítozni a tanárnőhöz, hogy a Zvolenszki Levente lement az emeletről.
  
  -guga: na fiam, akkor csak nyugodtan menj le wécére a földszintre és ha bárkinek problémája lesz ezzel, az velem találja magát szemben. Azokkal az árulkodó hülye gyerekekkel meg egyet se gondolj, soha nem lesz ennél nagyobb örömük az életben
  

• #253 guga Közösségépítő

  2007-02-15 22:55:39 #253

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Levél a 12 halnak
  
  Üdv! Megvallom őszintén, hogy ez idáig sokan szóvá tették számomra, hogy kerüljem a vulgáris megnyilvánulásokat, mert néha elég szélsőségesen fogalmazom. Magamat visszaolvasva 2002-2003 tájékáról még én is hátrahőköltem, attól amit leírtam. Az internetes jelenlétem behatárolható szavakra épült, mint hőőőjjj, höhhhnyeee meg ilyenek. S ez tetszett mindenkinek, azaz dehogy. Biztos volt, akinek nagyon is nem tetszett, hogy ilyen szabad szájú, alpári stílusom van, de voltak olyanok, akiknek nem csak tetszett, hanem átvették, továbbfejlesztették és ott ragadtak velem évekre.
  
  Préd 9,21
  A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; azon képen hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.
  
  Számomra mindig is elsődleges dolognak számított, hogy Istent megismertessem az emberekkel, mert pontosan tudtam, hogy vannak köztük olyanok, akik Istennek jó gyermekei lehetnének csak rossz gyülekezetbe járnak és hamis igéket hallgatnak, nincsenek üdvözülve csak a szájukkal tisztelik. Vagy mert gőgösek, dacosak és sértődöttek lélekben, de legbelül pontosan tudják, hogy létezik Isten. Olyanok, mint én csak én kegyelmet kaptam.
  
  Aztán hiába a nagy igyekezetem, hogy átadjam Istent, vagy a szándékét, akár csak egy szikrát is belőle, mindig azon kapom magam, hogy elidétlenkedem az egészet, nem fegyelmezem magamat és nem példát mutatok, hanem én viszem Őket bele a rosszba. Bujtogatom Őket és jókat röhögünk.
  Mindig az lesz a vége, hogy höhhhnyeee. Sokszor szégyenlem magam, hogy ugyan mindenki önmagáról köteles majd számot adni Istennek, de azért hatalmas az én felelősségem is. Vannak rám bízott feladatok, amiket tovább kellene adnom. Ott van például az ige helyes ismerete. Mondhatni maga az igazság, birtokában vagyok s tudatában vagyok Isten munkájának, mert ez számomra Isten ajándéka.
  
  De soha nem beszélek róla, úgy vagyok vele, hogy Istennek biztos az is megfelelő ha jó kapcsolatokat ápolok emberekkel, kedvelnek és keresik a társaságomat. Úgy gondolom, hogy ha Isten munkálkodik az Ő életükben, akár rajtam keresztül, akkor sosem késő számukra Istenről beszélnem, már ha kérdeznek.
  Mert én magamtól nem mondom. Megjön egyik is éppen, kimegyünk a semsibe, iszunk egy sört meg egyet viszünk a műhelybe is. Leordítjuk a Zsoltit, hogy mi van nigger, megint szeded a gyapotot, aztán vihogunk meg csapkodjuk a térdét.
  Otthon is hangosak vagyunk, harsányak, zeng tőlünk az utca.
  Megint höhhhnyeee a vége.
  Mondom is magamban, hogy na ma melyik mozzanat volt a napomban, amelyik Istenről szólt vagy neki szántam? Meg az is eszembe szokott jutni, mikor érzem, hogy most kicsit messzire mentem, hogy ez az Ember egyszer Isten előtt fog állni. S ha megkérdezik tőle, na az a guga, mit tudsz mondani róla?
  Hja a guga, hát jó hülye volt, sokat röhögtünk meg bzui.
  
  Más valami?
  
  Mindig eszembe jut ilyenkor egy idézet a Bibliából:
  
  13. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.
  14. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
  15. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
  16. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
  17. Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
  18. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
  19. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
  20. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
  21. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
  22. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
  23. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
  24. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
  25. Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
  26. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
  27. El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
  28. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
  29. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
  30. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
  
  A föld az mindig az ember testét jelenti, mert az ember onnan vétetett s ha én az Istentől kapott igazságomat a földbe ásom, azaz mindig arról beszélek, hogy ma mit ettem, melyik egy finom bor, borotválkoztam, wc-n voltam, vagy éppen nem és még az állagát is részletezem.
  Fürödtem, új cipőt vettem, kerékpárt is, voltam szaunázni, dagadt a prosztatám, benőtt a körmöm, rossz a hangulatom, menjünk igyunk egy sört. Höhhhnyeee és megint ez a vége.
  Mondom is magamban, hogy na ma melyik mozzanat volt a napomban, amelyik Istenről szólt vagy neki szántam?
  
  Semmit nem adok át Isten lelkéből, nem is a lélekről szól az életem, minden csupa testi s nem hogy azonosulok velük, hanem én vagyok az élükön a legrosszabb.
  
  Olyannyira borzalmas állapotban vagyok, hogy már nincs semmi biztosítékom csak azon ismeretem, hogy Isten kegyelmes, csak a kegyelmében bízhatom.
  Folyamatosan ott lebeg a szemem előtt a mondat a Bibliából, hogy:
  
  30. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
  
  Tudok róla, de nem hiszem el, nem vagyok képes elfogadni, hogy ez megtörténhet. Talán azért vagyok néha ennyire bátor és szemtelen. Egyszer azt mondta a lelkészem, hogy Zoltán te egyáltalán nem félsz Istentől.
  
  Mindig hessegetem el magamtól a gondolatot, hogy ááá biztos nem igaz az, csak viccelt és majd elröhögünk Jézussal a mennyben, hogy höhhhnyeee, csapd bele az orrtörlőd.
  
  Aztán eszembe jut a köztársasági elnökünk a Sólyom László, akiről néha már azt hiszem Nő, mert annyira nem férfias. Kiskorában biztos felcsúszott a heréje és azért lett ilyen a hangja. Hogy odatudnék e menni hozzá, hogy hőőőjjj bakker, nyomd ide az orrtörlőd tata, aztán praclizunk. Vagy ott van a Mádl Ferenc. Az férfias, csak hát könyörgöm, mindenki szabadságon volt a takarítónőn kívül, amikor lovaggá ütötték és a seprűnyéllel avatták fel Elnöknek? Nincs kiállása neki, az ember nem is mer odanézni.
  Gönc Árpád már más eset, az komoly ember, tényleg látszik rajta, hogy elnök.
  Szeretem is, olyan apókás, apa feeling, de kicsit becsúszik az anyaiság is, mert olyan ártatlan arca van, mint ha Ő rázná Holle anyó dunyháját és attól havazik. Mióta leváltották még az időjárás is megbolondult, hó sem esett.
  Odamernék menni bármelyikhez is így, hogy csapd bele az orrtörlőd?
  Biztos hogy nem. Vagy mondjuk ki van náluk a földön nagyobb ember? Angela Merkel? Nem hiszem, hogy röhögne a markába ha meglátna. Vagy ott van Kiszeli Katalin vagy ki, az országgyűlés elnöke, akiből majdnem köztársasági elnök lett, de a sors kegyes volt. Szép is lett volna magyarországon egy olyan köztársasági elnök, akinek a fogorvosa egy sült szalonnáról mintázta a protézisét.
  Hozzá sem sétálhatnék csak úgy oda, hogy höhhhnyeee. Pedig valójában Isten fia vagyok höhhhnyeee.
  
  1Jn 3,2
  Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.
  
  Elvileg neki kéne összekapni a bokáját előttem, de nem ragaszkodom hozzá.
  
  Jézushoz odamehetnék, hogy csapd bele az orrtörlőd? Ő mindenkinél nagyobb. Az Ő kezében van az én életem, a Sólyom Lászlóé, Szili Kataliné, Kiszel Tünde is az Ő reszortja, a fiam is és még a te lelked is, ami ha kimegy a testedből mérlegre kerül.
  Ez nem fenyegetés, én is rühellem ha valaki úgy beszél Istenről, mint Anya, mikor nem bír a gyerekével és vigyázz ha Apád hazajön kapsz. Akkor az a gyerek automatikusan elkezd félni, rettegni az Apjától csak nem helyes módon.
  Mert Isten is azt kéri tőlünk, hogy féljük az Ő nevét, de nem úgy hogy jaj pók, jaj kígyó, jaj mély árok, jaj baleset, jaj Isten, mint valami, ami csak rossz és gonosz dolgok származnak tőle meg átok, hanem mint a fiam.
  Ha átmegy a zebrán, akkor eszébe jut, amit mondtam neki, hogy várd meg, amíg zöld és ha nincsen lámpa, akkor előbb nézz balra és utána jobbra.
  A Biblia is egy használati utasítás az élethez, hogy át tudj menni a zebrán, így kell félni Istent, ez a helyes.
  
  A hal a kegyelem jelképe, a tizenkettő meg egy tucat.
  
  20. És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
  21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
  22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
  23. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
  
  A halak és a madarak túlélték Isten ítéletét a vízözönt. S mikor Jézus megetette az ötezer embert, akkor is halat adott nekik eledelül és kenyeret.
  
  Most is van ez a kiélezett politikai helyzet, ami hamarosan kiforrja magát és ahelyett, hogy békíteném az ellenfeleket élvezem, ahogy összeugraszthatom Őket. Ha balos, akkor jobbosként beszélek, ha meg jobbos, akkor fordítva.
  Ugorjatok már egymásnak oszt annyi legyen vége végre. Isten tuti nem szakad meg a röhögéstől, ahogy látja mit csinálok.
  
  Na mindegy, tartozom neked egy vallomással, eddig nem hallgattam senkire ha kritikával illetett. De te úgy tudtad megfogalmazni, hogy muszáj volt utána felülvizsgálnom magam, hogy tényleg ilyen állat lennék, mint amilyennek mondják?
  „
  
  Szia Zoli,
  (Szólíthatlak így?)
  Most olvastam az ''A legbonyolultabb szín a prizma''-t . Nagyon tetszett!!
  
  Nagyon ügyesen írsz! Néha olyan ''vasveretes'', szépirodalmias hangulata van a ''műveidnek''
  Éppen ezért szerintem a helyesírásra sokkal jobban ügyelj. (meg természetesen a szalonképességre továbbra is..de észrevettem, hogy mostanában a-téren valóban óvatosabb vagy. . Köszi!
  További sok sikert kívánok neked!
  Ildi”
  
  Bocs, hogy beidéztem a leveled, szerintem nincs benne olyasmi, amit ne vállalnál fel mások előtt is.
  Biztos nem tudtál eddig róla, hogy miattad, de észrevetted, hogy óvatosabban fogalmazok.
  Sajnos annak ellenére, hogy hiszek Istenben nagyon kevés kritikát fogadok el. Mindig úgy vagyok vele, hogy jóvan öreg, mondjad csak a magadét, nagyon nem érdekel. Én ilyen vagyok s valóban, elvárnám még Jézustól is, hogy csapjon egy orrtörlőt és azt mondja höhhhnyeee.
  Pedig még Sólyom Lászlóhoz sem mennék oda, Jézus pedig királyok királya, furcsa egy helyzet.
  Azt hiszem visszaélek a bizalmával, ez a valós helyzet. S ami még rosszabb, hogy nem találok a környezetemben példaértékű embert, akire azt mondanám, hogy ez valóban Isten szolgája és számomra is mintaértékű az élete.
  A lelkészem a legrosszabb, s így feljogosítva érzem magam arra, hogy úgy viselkedjek, ahogy akarok, pökhendien, lekezelően.
  Nem annak szánom, de valamiért másoknak úgy jön le.
  Kit érdekel?
  Na látod erről beszéltem, elszalad velem a ló.
  Pedig Isten előtt nem menthetem ki magam azzal, hogy ez is azt csinálta, az is úgy élt, én miért ne tettem volna?
  Azért mert rám bízta Isten, hogy miként kéne élnem, belém égette és mindig ott lebegnek a szavai a szemem előtt, vált a lámpa, zöld.

• #252 guga Közösségépítő

  2007-02-15 00:01:08 #252

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Hentesek
  
  Régebben is próbáltak a hentesek ügyeskedve egy kis plusz pénzhez jutni a borravalón felül.
  Tényleg, miért borravaló a neve? Aki kapja az borra költi? Valaki vett már belőle bort?
  Szerintem, aki bort iszik az adja és magából indul ki, nesze itt van igyál te is.
  Na mindegy, odavágták a mérlegre azt a 20dgk felvágottat, hogy 25-ig lengett ki és meg is kérdezte, hogy 25dkg, maradhat?
  Meg dupla papírba csomagolta, ha kiszámolod, hogy egy évben hány kiló papírt ad el és azon felül is duplát, de indokolatlanul.
  Mondjuk vegyünk 2-300kg papírt, amit eladhús árban + még mellé vagy 100-at csak úgy, hogy fogyjon.
  Napokban nejem bemegy, mert szeret odajárni, megismerik és sürögnek körülötte, ha a gyereket viszi beszólnak a kicsinek ahogy pipiskedik, hogy szia te kis és valami jelző.
  De valami megváltozott. Az eladók egyre idegesebbek, feszültek, mindenre ingerülten válaszolnak, mint ha teher lenne nekik a vevő.
  Kért a feleségem 20dkg tavaszit, mert a gyerekek azt szeretik, abban sajt is van nem csak zöldség. Lehet egyben? Jaj kicsit több lett 25dkg, maradhat?
  Ismerős a jelenet?
  Igen ám de tényleg 25dkg volt és azóta ez megismétlődött már többször. Azt mondja a nejem így adják el a fölösleget. Mindegy mennyit kérsz többet ad és kész, sebesen becsomagolja a választ meg sem várva és egy műmosoly.
  Meg sem próbál rábeszélni másra, hogy esetleg egy kis szalontüdőt? Friss most érkezett Anyuka. A kis gyerkőc is biztosan falná vagy valami ilyesmi, hogy érezze az ember nem az a gépies nagyáruház, hogy előre vonalkód, előre tartósított és tülekednek érte, meg egyszerre ötöt is vásárol.
  Hanem személyes.
  Szóval egyre ingerültebbek, én nem értem mi lehet a baj, csökken a forgalmuk? Az emberek már nem esznek? Vagy valami elszigetelt eset és a többi hentes ugyanaz a széles derekú, bajszos, mosolygós, hogy igen aranyom?

• #251 guga Közösségépítő

  2007-02-14 23:37:31 #251

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  A legbonyolultabb szín a prizma
  
  Végeztem egy felmérést, miszerint a legbonyolultabb szín a prizma.
  Meg egy másikat is, hogy aki képes avatart cserélni az a való életben is hűtlen, azaz úgy éli az életét, hogy vannak neki olyan szakaszok, amikor rájön, hogy nem is az kell neki.
  Apám háromszor nősült és már volt két élettársa.
  Na várjunk csak, prizma, avatar, apám elvált, hogy jön ez ide?
  Mindjárt összekapcsolom.
  
  Egyik barátom kedvenc mutatványa, amivel én is szívesen villogok társaságban, hogy egy papírra ráír két szót: piros, kalapács és lefordítja, hogy mások ne lássák. Majd felkér valakit, hogy kezdje el sorolni 7, 77, 777, 7.777 és így tovább. Megvárja amíg az alany 777 millión túl jut és hirtelen közbevág: mondj egy színt!
  
  -piros.....?
  
  Mondj egy kéziszerszámot!
  
  Kalapács..........??
  
  Aztán megmutatja neki a papíron mi áll. Ez a mutatvány általában férfiaknál jön be és 90%-osan megjósolható, hogy ezt fogják válaszolni. Ugyanis az emberi agy így működik, ez a lustasági elv. Ha valami megterhelő van számára, koncentrál, akkor minden esetben a lehető legegyszerűbbet választja, ami energiát másra kell fordítania.
  
  Tehát a legegyszerűbb szín a piros. De akkor melyik szín a legbonyolultabb?
  Vannak a főszínek, mint piros, sárga, kék. Ebből a háromból mindent kilehet keverni, kivéve a semleges színeket, ami fehér, fekete, arany, ezüst, stb.
  Aztán vannak a hátralépő színek, a hidegek. Zöld, kék, lila és árnyalatai.
  Meleg színek előrelépőek.
  Nem bonyolult ez, csak keresni kell. Melyik akkor a legbonyolultabb szín?
  Szerintem azt le sem lehet írni. Gyerekkoromban olvastam egy sci-fi novellát, amelyik egy ember által nem ismert színt próbált bemutatni.
  Mivel ember írta a sci-fit és biztos voltam benne, hogy csak egy számára létező elv, amit a valóságban soha nem látott így mindig volt egy olyan csalóka érzésem, ahogy magyarázta, hogy végig a pirosról volt szó.
  Pedig próbáltam figyelni, hogy mire utalgat és hogy próbálja velem megértetni, az a baj hogy ennyit kellett neki magyarázni, mert ha azt mondja piros azt értem. De ez a kürba, ez milyen vonogattam magamban a vállam.
  Minden hasonlat meleg volt, ahogy mondta, mesélte. Hogy tavasszal mint a falevelek, de amolyan üveges, homályosabb annál, de mégis éles. Kürba na érted, a füstje is olyan színű ha égeted, mint a tejüveg, mint az üvegtenger, kietlen, sós és forró érzést kelt, olyan végtelent, mint amikor lázad van és még nem alszol, csak izzad a hátad, a takarót sem mered mozdítani, mert egy centin keresztül megfagysz. De végül csak ki kell bújnod a takaró alól, mert feszít a húgyhólyagod.
  Na az, amikor felkelsz és megcsap a levegő, az milyen szín?
  Olyan kürbás.
  
  Nem tudom, nekem végig az az érzetem volt, hogy a prizmáról van szó.
  
  „A prizmán áthaladó fénysugár kétszer törik meg, a kilépõ és a belépõ sugár által bezárt szög az eltérítés szöge”
  
  Azt hiszem elfogadhatjuk, akár tézisként, hogy ez nem sci-fi, hanem egy tézis.
  A legbonyolultabb szín a prizma.
  
  Apámnak is voltak ilyen tézisei. Ezekre a dolgokra elég nagy hangsúlyt fektetett.
  Védte a maga igazát és érveket hozott fel. Hiába a másikat nem érdekelte és perelt vele, hogy jóvan már azzal az elmélkedéssel. Eredj vedd le a ruhád, mert mindjárt mosok, fürödj meg és vegyél fel tisztát.
  Miért, hát nem éééééééééértedddddddd s közben mindkét kezével gesztikulált, ahogy talált egy másik érvet és hasonlatot, majd kicsit megemelte a hangját és már nyomósabban mondta el.
  
  Ott van például a Balaton harsogja és közben kicsit vár, kezein kidagadnak az erek, már elveszítette a türelmét, kicsit idegesen mondja, acélosan, hogy évről-évre panaszkodnak a csökkenő vízszintre, hatásszünet, hogy tudjuk komoly dologról lesz szó.
  
  S közben nem veszik észre, hogy egyre több ember megy be a vízbe, és mind vizesen jön ki, a napon megszárad és huss, a víz elpárolog.
  Egyszerűen kihordják a vizet apránként az emberek, minél több ember fürdik, annál kisebb lesz a vízszint. Meg van olyan, hogy többször is bemennek, meg ki-be rohangálnak, főleg a gyerekek.
  Azt akarják ezek, hogy a Balaton elsivatagosodjon? Ki kéne onnan tiltani a gyerekeket, meg korlátozni, hogy hányan mehetnek oda. Vagy bevezetni, hogy mindenki vigyen be magával egy pohár vizet.
  
  Fater! A férfiak pótolják azt a vizet, mert egész nap söröznek és aztán bele huggyoznak. A gyerekek meg visonganak, hogy Anyaaaaaaaaaaaaa csípi a szemem.
  
  Szóval Fateromnak nehéz a dolga, nem tud bánni a nőkkel, mindig érvel.
  
  Hja az avatart majdnem elfelejtettem. Azok az emberek, akik az első pillanattól kezdve ugyanazt az avatart használják, zavarban érzik magukat ha azt látják, hogy valaki cserélt, mert zavaró. Megszoksz egyet, már tudod mire számíthatsz, kiismered, a szemeddel keresed, ismered a gondolatait, tudod előre, mire hogy reagál, aztán egyszer csak hopp. Mint, akit pofon vágtak, leforráztak és marad benned egy űr, nem szeretem azt a szót, hogy megszokás, mert az olyan eszközies, csak egy elem.
  
  Ez olyan új apukás, új anyukás. Apád fogja a kezed és tessék fiam, ismerd meg az új anyádat, vagy éppen fordítva, rohadt egy dolog.
  Nekem volt benne részem többször is, atyaég még vidéki városokba is le kellett költöznöm emiatt. Nagymányok, újsághirdetésen keresztül találkoztak és elhatározták, hogy összebútoroznak.
  Szerencsére gyerek az nem lett. Jöttem haza suliból és kérdeztem a Mamát (Isten nyugosztalja), hogy Apám? Az új asszonynál van kint Váriban és elkezdet mesélni, hogy mész a híd felé és a második kanyar után egy piros kőporozott ház.
  Mondtam szia Apám! Az meg itt az új anyukád, ismerd meg. Ez volt a hideg család Nagymányokról, ideköltöztek mind ahányan voltak. Nagyszülők, gyerek, vettek egy házat és odaköltözött Apám.
  
  S én most mit csináljak?
  Mert az asszony közölte, hogy én neki nem kellek. Érdekesek ezek az új anyák, volt kettő is, amelyiktől ezt hallottam. Pedig nagyon kedves is tudok ám lenni. Eltudom mondani a hideg színeket és a meleget, meg hogy 7, 77, 777 és így tovább.
  
  Elzavart a Hideg család. Azóta Apámat is és még évekig láttam a kapun az arany színű névtáblát, hogy Zvolenszki Istvánné. De tudtam, hogy csak azért hagyta kint, hogy lássák férjezett, rendezett életet él, még hosszú évekig ott volt, megette a rozsda és akárhányszor láttam, mindig arra gondoltam, hogy teeeeeeeeeeeeee nincs is semmi közöd a nevünkhöz, csak ott díszeleg és próbálsz mögé bújni, de mi igazi Zvolenszkik vagyunk, minket nem lehet hamisítani.
  
  Egy Zvolenszkit még két kilométerről is széllel szemben, egy Zvolenszkitől a Balaton is kiürül.
  
  Így cserélgesd legközelebb az avatarodat! Mindig jusson eszedbe, hogy milyen törést okozol ebben mások lelkében, mint a prizma, kétszer töri meg.
  

• #250 guga Közösségépítő

  2007-02-10 23:05:59 #250

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Boltosok
  
  Volt itthon minden egy szívhez szóló sertéspörkölthöz kivéve gomba és vöröshagyma. Kiszaladtam a Gizella utcai zöldségeshez és csodálkoztam is, hogy még nyitva van szombaton késő délután.
  Láttam, hogy szedelőzködik befelé, rakosgatja a zöldséges ládákat, egy piros Lada utánfutóval felparkolt a járdára, szorosan a bejárat elé, nyilván hogy ne kelljen nagy távolságokat cipelni. A nő egy narancsos ládát ragadott meg s megkérdeztem jónapot, nyitva vannak még?
  Zárva vagyunk dörmögte az orra alá és befordult az üzlet ajtaján anélkül, hogy rám nézett volna.
  Na mondom nem fogok itt értetlenkedni, elindultam a sarok felé, mert a túloldalon van egy kis abc és előtte egy zöldséges. Biztosan tudtam, hogy zárva vannak, de mivel csak pár lépés azért megnéztem. Kilestem a sarok mögül féllábra állva kissé oldalra hajolva, persze hogy zárva.
  Aztán az eszembe jutott az Ilka utcában a kisbolt, egy zöldséges. Nyitva van estig és egy idősebb hölgy a kiszolgáló. Meg van egy Real kisbolt is, de oda nem szeretek bemenni. Személytelen és közönséges az egész, pénzért köszönnek s csak felületesen, mert az illem megkívánja. Persze ritkán megyek be. De akkor is érződik. Ott van a Semsey utcában a Zsolti, a semsis zsolti, csak úgy hívjuk, bolti zsolti, néha így is. Ott bezzeg nem sietek, félórákat is eltrécselek, megosztom vele a legféltettebb titkaimat is. Az a bolt része az életemnek. De előbb térjünk vissza az Ilka utcai kisboltba. Már előre elhatároztam, hogy ha nem lesz nyitva, akkor eltekerek a tesco-ba, mert sertéspörinek főnie kell, mindenek előtt.
  Már nagyon fentem a nyelvem rá. De nyitva volt és láss csudát van hagyma. Vettem vöröset is lilát is meg gombát. A nő még traktált kis zöldség zöldjével is, hogy megmaradt ne száradjon itt el vigye csak el ingyen. Mondom neki szeretem az illatát és vinném is, de csak egy pörköltöt szeretnék főzni, ahhoz tényleg nem kell, mondta és hozzátette, hogy váljon egészségükre.
  Nem tudom miből feltételezte, hogy többen lakunk otthon, biztos kinézte belőlem vagy amolyan családias fejem van. Érződik a kiegyensúlyozottság, az elégedettség vagy mi?
  Na mindegy, meg kell hagyni szöges ellentétben volt a modora a Gizella utcai zöldségesével. Kedves, érdeklődő és udvarias volt, ha nem vagyok kellően szemfüles, akkor biztos kibeszélt volna a zsebemből még 500 forintot. Nem baj, majd legközelebb. Az ember szívesen viszi a pénzét ilyen helyre, ahol nem pénzért köszönnek.
  Aztán ott van a bolti zsolti. Ma is lemegyek a fiammal és már előre megbeszéltük, hogy kifogjuk rabolni. Csak kéne találni valami álcát, hogy mivel takarjuk el az arcunkat.
  A Levente beöltözött Zorro-nak, mert szereti a filmet, olyan hősies meg minden. Nekem is volt annak idején példaképem, az szerb indián Gojko Mitic. A rézbőrű, talán az NDK-ban is forgattak filmet.
  Mondom a Zsoltnak, hogy mit tennél ha kirabolnánk és elvinnénk a napi bevételedet? Feljelentenél a rendőrségen?
  Az biztos, hogy nem úsznád meg vágta rá teleszájjal, rizses húst evett gombásan.
  Nem tudnál rajta átlépni csak úgy, megbocsájtani és előbb megtudni az okát, hogy miért? Mint egy szülő, aki előbb megóvja a gyerekét és inkább elintézi családon belül, mint sem értesíteni a rendőrséget.
  Nem, mert nem kérted el, hanem elloptad, csak azért. Ha kérnéd más lenne.
  
  Pont ez az mondom neki, lehet hogy akkora bajban lennék, hogy biztosan tudnám nem adnád oda azt a pénzt, kérném de te nem azt a megoldást választanád a probléma megoldására, hanem inkább valami mást keresnél.
  Én meg pontosan tudnám, hogy nincs más választásom kell a pénz. S mivel kellően bugyuta vagyok egy bankrabláshoz, így inkább téged rabolnálak ki, mert bíznék benne, hogy nem fordulsz ellenem.
  
  Közben az egyik vevő felkapott egy fél literes fantát és nekiállt kardozni a fiammal, aki zorro jelmezben ugrált a kisbolt közepén és még hagyta győzni is Őt, mert tudta hogy szüksége van a fiamnak sikerélményre.
  
  Azt mondja a bolti Zsolt, hogy nem is tudja, lehet megbeszélné velem de tuti rám verne kettőt a bosszúság miatt. Na mondom ez a beszéd, ide pénzt és kussolj, közben röhögtem meg mindenki mögöttem.
  Levente diadalittasan nyitotta ki az ajtót és még az utcán is pörgette a köpönyegét úgy feldobódott. Zsolt búcsúzóul még hozzám vágott egy kétforintost én meg behúztam fülemet s farkam.
  
  Volt sokszor olyan, hogy nem volt itthon egyetlen forint sem. De estére tej kell, reggelre virsli, tojás, sajt és kenyér. A sörről nem is beszélve.
  Bemész eldarálod és kegyelmet kérsz, de csak holnapig. Általában működik is, de egyszer előfordult, hogy 2-3 napig csak így tudtunk vásárolni és összejött 6000 Ft tartozás. Nem azért nem mentem felé, mert féltem elé állni, hogy nem tudom megadni a tartozást, inkább nem jött össze, kedvetlen és befordult voltam azokban a napokban. Szerencsétlen véletlen, de Ő hozta helyre azzal, hogy átjött s becsöngetett hozzánk. Megszokta, hogy minden este megyek, de már pár napja nem tettem. Csak annyit mondott, hogy nagyon reméli nem azért nem megyek felé, mert tartozom neki.
  
  Megnyugtattam, hogy nem csak mostanában megakadt a fogaskerék és nincsen lendület. Nem szégyellem, nem rajtam múlik és ez nem csak engem érint. Mindenkit kirúgnak.
  Az ismerőseim zömének megszűnik a munkahelye, az egyik pont ma számolgatta, hogy lassan 10 éve ott dolgozik. 10 év sok idő, manapság az embernek nem terveznek ennyit. Apám 40 éve dolgozik ugyanazon a helyen, már nyugdíjas és még mindig bejár, azt hiszem Ő tartja a lelket a gyárban, Ő az utolsó bástyája.
  
  Zsolti mondta este feltétlen menjek át és egy sör mellett elbeszélgetünk.
  Aztán a sors megkegyelmezett, kinyitott egy csapot és aznap este pénzhez jutottunk. Vittem át hozzá felszabadultan, jól esik az embernek megadnia a tartozását és letudni egy terhet, amit lélekben cipel napokig, hetekig, hónapokig, évekig és a végén rádolbálnak földet. Ő meg szótlanul tűri.
  
  Rm 13,8
  Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.
  
  Lk 6,31
  És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.
  
  Mert a színész nevessen,
  a zenész zenéljen.
  A bohóc sírjon és kacagjon, csapkodja a térdét.
  A parodista bújjon más bőrébe,
  ha drámai a helyzet, akkor a végén halljon meg.
  Mindenki tegye a dolgát, még Isten is álljon be a sorba.
  Ha úgy tartja kedvem, akkor tegyen velem csodát,
  mindenki szolgáljon engem, tegyetek kedvemre.
  Most éppen sírni akarok, mert megindult a lelkem.
  Mikor ilyenkor? Egy finom üveg bor és egy szál gyertya, pulóver a hátamra, hogy ne fázzak és közönség, aki olvassa, akinek kisírhatom a lelkem, végtelenül üres.
  Megvan mindenem. Takaros feleség, rántott húst is süt.
  Van két szép gyerek, nőnek mint a gombák és szerencsére égetni való mindkettő, van bennük élet.
  Este ha lefekszem a hasam is tele minden nap és fűtött a lakás, a takaróm lábig ér, nem szenvedek hiányt.
  Vannak barátaim is, akik minden nap keresnek, meghallgatnak, adnak a szavamra, megbíznak bennem.
  Vannak dolgaim, amiknek élhetek. Egy gitárom, amit naponta egy órát nyúzhatok, félelmetes micsoda magányos extázis, mikor egyedül maradok abban a helységben és csontig hatolnak a hangok, beleborzongok, jó dolog ha valaki kitudja magát fejezni, hogy mit érez éppen csupán hangokkal, húrokkal. Semmi előre begyakorolt elem, csupa improvizáció.
  Van egy kerékpárom, amire felülhetek és átszelhetem a várost. Imádok gurulni, tekerni s abból veszem észre, hogy öregszem, hogy már beöltözöm, kesztyűt veszek óvatosan tekerek, a walkmant is otthon hagyom, ahol lehet járdán megyek.
  Bezzeg 10 éve, mikor még 30 voltam. A kamionok között negyvennel, bent a Hungária körúton. Büszkén és lihegve a szmogtól néztem a kilóméterórára és tekertem, dübörgött a fülembe a walkman, még táncoltam is a felső testemmel.
  
  Van egy telkünk is, ahova kiszabadulhatunk. Ha megérkezünk első dolgom hátra menni a szőlőbe a nagy mandulafa alá. Szédületes, komolyan mondom hogy van egy saját mandulafánk. Meg rengeteg mogyoró, körte, alma és szilvafa. Fantasztikus érzés csak levenni az ágról egy gyümölcsöt. Őszibarack, hatalmasra nőttek és zamatosak voltak.
  Az orgona bokor, illatozó, méterekről beleszagolok a levegőbe ha leszáll a hűvös este és kiállunk az udvarra nézni a csillagokat, ahogy elszállnak a felhők.
  Meddig lesz ez így?
  Feleségem nagypapája elesett az udvaron, tiszta vér lett az arca. 82 éves elmúlt, de azért még megy, bacog vagy hogy mondják arra, öregesen. Rendkívüli ember, nagyon kedves és vendégszerető, odaadná Ő a szívét, traktál szünet nélkül, Zolikám vegyél még, hisz nem is ittál még bort? Az udvarra öntsem ki? Há ne bolondítsál már meg vénségemre, fogjad azt a poharat.
  
  
  
  Egyik éjjel meg agyvérzést kapott, nem bírt lábra állni, az arca egyik felét nem tudta mozgatni. Reggel kijött az orvos, az rögtön mentőt hívott Balassagyarmatról. Délután 3-ra ért oda és utána a Papával még átmentek egy másik faluba egy idős néniért.
  Igen, igen, igen, megcsináltátok.
  Doki mondta, hogy sorvad az agya, egy darabig bent kell maradnia, amíg felépül és már tudja használni a bal oldalát.
  A Papa éjjel kiakart menni wc-re, mert nagyon kellett pisilnie. Előtte már bepelenkázták, de abba nem tudott. Férfi ember létére sosem csinált ilyet. Veszekedett a nővérrel, hogy vigye ki, kísérje ki. Az meg nekiállt visítozni, hogy mit képzel, ha meg elesik én leszek a felelős. Aztán kikötötte az ágyhoz az öreget és egy rácsot is elé tett. A Papa reggelre már könnyezett, annyira kellett neki.
  Szerencsére jött a Mama és a szoba wc-re ültette Papát. Az egy szék, amiben van egy bili. Abba nagy nehezen sikerült, hatalmas teher gördült le a válláról.
  Jól van amúgy, nap közben vidám, meg alkudozik az orvossal, hogy na ha hazamegyek iszok egy kis bort, naponta egy literke nem olyan sok az.
  Feri bácsi! Maga ha hazamegy megmetszi a szőlőt meg leszüreteli, de a termést inkább adja másnak, magának az már életveszélyes.
  Na csak egy pohárkával, fogta könyörgőre az öreg, az igazán nem árt meg, főleg ebben a korban.
  
  Film: megtölt, lenéz 50mb avi.
  
  [link]
  
  Meddig lesz ez így?
  
  Engem lesz akkor ki gondozzon? Lesz, aki bejön majd hozzám és megfogja a kezem? Ül majd valaki a halálos ágyamon és utoljára még megnézhetem, hallhatom a hangját? Vagy csak egy bácsika leszek, aki már mindenkinek teher, kikötnek egy ágyhoz és magam alá vizelhetek.
  Reggelre kihűlve találnak rám és a nővérke már mondja is rutinosan, hogy a heteske felszabadult, jöhet a következő.
  
  Újrahúzzák az ágyneműt, fertőtlenítő szagú. Bedobozolják a holmijaimat, kitolnak letakarva, felmosnak hipóssal és mint ha nem is történt volna semmi, másnap már senki sem emlékszik rám.
  
  Nézem a fiatal srácokat, vagányok, teli élettel, az egyik nyomában tízzel lép ki a kapun és a falhoz vág egy almát. Nyilván ebédre kapta és most megmutatta, hogy ki is Ő. Nézem és arra gondolok biztos soha nem jut eszébe egyszer Ő is megöregedik, s nem tud majd lábra állni.
  Ma voltam a fiammal a Széchenyi fürdőben szaunázni és áztatni magunkat a gyógyvízben. Láttam egy bácsikát, a lábán már nem volt hús csak csont és bőr. Aprókat lépegetett merev háttal és nem lépett az ajtóhoz, amíg az be nem csukódott, megvárta amíg megáll a lendülete és megfogta, lassan kihajtotta és becsoszogott.
  Nyomában egy csapat suhanc hangoskodott, lóbálták a szatyraikat, visszhangzott tőlük a kupola.
  Aztán belegondoltam, hogy ha majd alig bírok járni, akkor is eljövök?
  Kicsit elkanyarodtam a boltos témától de a lényeg úgy is azon van, hogy ne legyél alpári, tahó, bunkó ha már egyszer a kereskedelemben dolgozol.
  A nejem sem szeret a Gizella utcai zöldségeshez járni, mert amikor Bendzsó még kicsi volt és ment a babakocsival vásárolni, akkor a nő ráförmedt, hogy a babakocsit hagyja kint, de járdán meg nem fért el, tele volt pakolva ládákkal.
  Azóta nem megy be csak ha kényszerítik.
  Egy volt főnököm, akit a mai napig tisztelek mondta mindig, hogy kedvesnek és udvariasnak lenni nem kerül pénzbe, de sokat lehet vele keresni.
  Mennyire igaza volt.
  
  Ezért járok a semsibe a Zsolthoz, ha nem is veszek tőle semmit, akkor is bemegyek hozzá köszönni, Ő sem a pénzért teszi.
  
  
  Rm 12,15
  Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.
  
  Carmaged! Ezt az utolsó Bibliai idézetet neked ajánlom, remélem így már nincs előítéleted, főleg ha érted miről beszélek.
  
  Film: megtölt, lenéz 25mb MP4.
  
  [link]

• #249 guga Közösségépítő

  2007-02-08 00:06:59 #249

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Ennek nehéz címet adni, szeretném elfeledni
  
  Hányszor vedlik egy kígyó életében? A mi életünk is ilyen, vannak szakaszok, amikor mi is vedlünk lélekben.
  
  Az iskola kapuja előtt van egy védőkorlát, hogy ha a gyerekek szaladnak ki ne az úttestre tegyék. Oda szoktam láncolni Levente BMX kerékpárját.
  Mindig megbeszélem vele, hogy mikor jövök érte s maradjon a portásfülkén belül, amíg meg nem lát. Akkor aztán csapd bele az orrtörlőd és repülés. De most valahogy nehezen nyitotta a lakatot s közben odasomfordált hozzá egy kislány, szia Levente. Jól telt a napod, közben egy szendvicset evett, beleharapott és oldalra döntötte a fejét, ahogy nyelt még a nyelvével utána kapott egy morzsának.
  Mióta van BMX-ed, mikor kaptad?
  Már 4 hónapja mondja.
  Csináltál valami jót vagy miért?
  Erre értem oda és még hallottam a mondatot. Fel is bőszített vele rendesen, na gondoltam most megmutatom neked te kis elkényeztetett és dróton rángatott cafat.
  Csak úgy, mert Ő a fiam, én meg az Apja, ezért kapta, mondtam.
  A lány összerezzent és kissé megzavarodott, láttam rajta, hogy beállt a kotyokhatnékja.
  Már éppen zsebeltem be a diadalittas énem egy részét, mikor megszólalt, hogy nekem sajnos nincsen apukám.
  Szomorú jegyeztem meg, mi szerencsére még együtt vagyunk és tényleg átéreztem a lány helyzetét, hogy szar dolog ha valakinek elválnak a szülei.
  
  4 éve meghalt és lesütötte a szemét.
  Én meg megrendültem és csak annyit tudtam kinyögni sajnálom.
  
  Köszönöm, válaszolta.
  
  Próbáltam fülem s farkam behúzni, észrevétlenül eltűnni a helyszínről.
  S Levente ettől a lánytól fél, jutott eszembe. Hisz ez a lány Leventét végtelenül irigyeli és sóvárogva nézi, ahogy hozom iskolába meg csapok neki orrtörlőt és megyünk együtt haza.

• #248 guga Közösségépítő

  2007-02-04 21:53:17 #248

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Emíssszzz ám a zanyádba, cigányok között
  
  A napokban itt járt Biribum fórumtársunk nálam és beszélgettünk egy órácskát, meséltem neki egy cigány lányról, aki ott lakott a szomszédunkban és nagy mértékben meghatározta a pubertás korom irányvonalát. Most meg eszembe jutott, hogy írok arról az időszakról bővebben.
  10-től 15 éves koromig laktam egy olyan tanyán, ahol a szomszédunkban népes cigány család lakott. Közvetlenül a dobozi főút mentén sorakoztak ezek a tanyák. Mindegyikhez hatalmas birtok tartozott. A mienkében volt egy nagy akácerdő meg gyümölcsös és egy hatalmas domb, 10-15m magas, fiatal akácos volt rajta és a tetejében tisztás. Iskola után lefeküdtem a tetején a lapulevelek alá és kémleltem az eget. Estig elő sem jöttem, papsajt is volt, megraktam a bendőm és építettem egy bunkert bürökszárakból és lapulevelekből. Onnan kémleltem a szomszéd cigányokat. 30Nm körüli vályogház és vele szemben 4 faviskó. A vályogban az öregek laktak a gyerekekkel, a fiatalok meg a faviskóban éltek. Alapjában véve rendezetlen volt körülöttük minden, az udvaron csak ott nem nőtt fű, ahol éppen jártak. Lavór víz mindig az ajtó előtt egy kopottas sámlin. Az uccajtó sosem volt berakva, ki is kezdte az idő és benőtte a fű magasan. Nekik nem volt nagy birtok a tanyájukhoz csak egy kis udvar, ezért a gyerekek nem otthon játszottak, hanem kint a határban. Csúszkáltak le a szalmaboglyán és visítoztak. Szikrázó napsütés és ott szaladnak tőlem nem messze el. Ismertük egymást látásból, de nem beszéltünk senkivel. Ha elmentek az asszonyaik a házunk mellett a nagy szatyraikkal, akkor köszöntünk illedelmesen. A férfiakat nem lehetett látni, csak a hangjukat, amikor hangosan veszekedtek az asszonyokkal. Néha leitták magukat és verekedtek, olyankor kijött a rendőrség és elvitték a hangadókat. A gyerekek kergetőzve elhagyták a dombomat, én csak lestem őket és miután elmentek felálltam és utánuk bámultam. Megmosolyogtam, ahogy elkapták egymást és visongtak.
  
  Akkor megszólalt egy hang a hátam mögül. A Kanalas Éva volt az, az egyik kisfiú anyja. Ő nem látszódott cigánynak, fehérebb volt a bőre és valahogy ápoltabbnak tűnt, megvolt mindene, húsos, formás lány vagy inkább nő volt és hatalmas keblekkel. Vitte a pálmát vitathatatlanul, a környékbeli tehenészfeleségek meg is irigyelték, aztán meg nem győzték rendre utasítani a férjüket ha arra kerékpároztak, hogy Imreee az anyád, neeeeee bámuld mááááár annyira.
  Háá méé, nincs abban semmi rossz, oszt vihogott hozzá és a sapkájára csapott, próbálta az agya megjegyezni, amit látott, hogy többször is eszébe juthasson.
  
  Hé fiú, te nem jössz? Kérdezte.
  Egy csecsemőt tartott a karján, valamelyik akkor szülhette és hozta ki levegőzni. Gyere te is játszani a gyerekekkel mondta, intett a szemével pajkosan, volt benne egy kis csintalanság, hogy gyere vegyél te is részt egy kis hancúrozásban, ugrálj a szalmában. Látta rajtam, ahogy bámultam a fiúk után.
  Meglódultam a dombról le és futottam s megálltam bizonytalanul mellettük, azok meg csak néztek rám, ni mán fehér gyerek.
  Nem mondták csak éreztem. De hamar elfogadtak és kipirulva bujkáltunk a szalmabálák között. Magamra húztam egy bálát és lélegzet visszafolytva vártam, hogy megtaláljon a hunyó, ha meg túlment rajtam, akkor loholtam kiapacsolni.
  A Kanalas Éva a boglyától nem messze ácsorgott egyik lábáról a másikra. Feszes, koszos de vadóc pólóban és ringatta a kicsit. Egyszer csak fut a boglyához visítva, hangját nekierisztve, hogy micsinááááááász teeeee, eriggy nesze fogd meg és odaadta a csecsemőt az egyik gyereknek. Kicibálta a legnagyobbat a boglyából és a haját tépte, rúgta, pofozta. Emíssszzz ám a zanyádba te kölök, osztotta. A fiú egy nála fiatalabb lánytestvére bugyiját fogdosta és alányult, közben jókat vihogott, hogy megvagy, megfogtam, játsszunk fogócskát és benyúlt az inge alá is meg rámászott.
  Rugdosta a Kanalas Éva, hogy takaróggyááá a szemem elűl te kölök, eriggy haza a picsába anyádhóó oszt mond meg neki micsinátáááááá te piszok ganyé.
  De már újra az ölében volt a gyerek és vigasztalta, hogy jóvan kicsikém.
  Másnap az iskolába menet a gyerekek már ismerősként üdvözöltek és bekiabáltak a kerítésen át, hogy dikkmán csávó nem jössz velünk és intettek, hogy menjek.
  Mostoha apám mondta, hogy fiam jobb lesz vigyázni velük, mert nem lesz jó vége.
  
  Jött a nyári szünet, hamar elmélyült a gyerekekkel a kapcsolat. A házuk mögötti kukoricásban egy lapos, ott megállt esőzések után a talajvíz. Néhol 1m magas volt. Vize felforrósodott és napközben oda jártunk le úszni. Vittem anyám bádogteknőjét és azt használtuk csónaknak. Dobáltuk egymásra a sarat meg sárpálcáztunk. Keményre gyúrt sárgolyót szúrtunk egy vessző végére és ki dobja minél messzebb. Egyik délután kiéhezve mentünk haza és mondták menjek be, egyek náluk. Az udvaron ott volt Kanalas Éva egy szál világoskék bugyiban és replikázta a kölyköket, hogy eriggyetek mossatok kezet, menj te is mondta és mutatta a lavórt az udvaron. Cukros zsíros kenyeret kent és leültünk a lépcsőre majszolni. Úgy ültünk ott, mint a verebek sorban, szorosan egymáshoz simulva.
  Vihogtunk, lökdösődtünk és nyeltünk nagyokat. Ízletes étel volt ha az ember fiának nem jutott elég papsajt a mezőn.
  Kanalas Éva fedetlen keblekkel noszogtatta a gyerekeket, meg terelte. Azoknak fel sem tűnt csak ugráltak el előle, hogy ne mááááán és ahogy lehajolt rajta maradt a szemem. Egyszer még a padlásunkról is meglestem, mikor mostoha apám felküldött csutkáért, de abba is hagyom ezt a részét, mert mindjárt jön a nejem hogy Guga az anyád, neeeeee bámuld mááááár annyira.
  Háá méé, nincs abban semmi rossz, oszt vihogok hozzá, próbálta az agyam megjegyezni, amit látott, hogy többször is eszembe jusson.
  
  Egyszer mikor egyedül voltam otthon, akkor átjött az egyik Ónodi gyerek játszani. Előtte nem jártak nálunk. Aztán egyszer csak eltűnt, kerestem de nem találtam. Helyette a széles derekú öreganyja állított be, sorban mögötte meg a többi asszony, meg Kanalas Éva félmeztelenül, hogy a Jáni gyerek itt van? Ide jött át jáccani. Te fijjú nincs egy kis cukrod? Odaát elfogyott a kávéba, de már löktek is félre az ajtóból és nyomultak be a lakásba. Kettő a szobába húzogatta ki a fiókokat villámgyorsan, kettő meg a konyhában. Eleinte csak azt nem értettem, hogy a szobában miért keresnek cukrot? Aztán mostoha apám, mikor megjött elmagyarázta. Nagyot csalódtam a Kanalas Évában, ma már tudom hogy tényleg közülük való volt. Nem akart átmenni hozzájuk az öregem, hagyta a fenébe mert sejtette baj lesz. Teltek a napok és már többet nem játszottam velük együtt, csak lestem Őket a dombról a lapu levelek alól.
  Volt egy disznó ólunk, amiben pulykákat tartottunk. Ez az Ő tanyájuk felől volt és egy trágyadombról belehetett mászni az ólba. Apám rá egy napra átnézte az egészet, hogy hogy történhetett. Biztosan tudta, hogy csak is Ők lehettek, ellopták mindet. Biztosan tudtam én is, sőt nagyon is éreztem, benne volt a levegőben. Odaát az asszonyok főztek. A jog most azt mondaná, hogy bizonyítsad, tereljük jogi útra és ütköztessünk érveket, vagy ha sehogy sem megy, akkor vegyünk az ólból is és a sült húsokból dns mintát. Mostoha apám felhergelte magát és megivott egy üveg zöldszilvánit, majd basszad meg a jogot felkiáltással átrobogott és leütött közülük vagy négyet mire lefogták. Visítoztak, rúgták, harapták és kidobták az útra. Még sokáig lehetett hallani, hogy háborognak. Apám csöndben ült az asztalnál és ivott. Ez a demokrácia alapja, tényleg jobb lett volna keresni egy ügyvédet, tyúkper.
  A nyár végén egyik este mostoha apám jött haza a tehenészetből, pont fizetésnap volt. Lehet véletlen egybeesés, de elkapták. Már álltak lesben az úton, tudták mikor végez. Rárontottak, ütlegelték, rendesen helyben hagyták, elvették a fizetését is. Megint az asztalnál ült és álomba itta magát. Másnapra tiszta lila lett a feje, de nem csinált semmit. Csak mondogatta, hogy vigyázzál ezekkel fiam, mert baj lesz.
  
  2 évvel később előzetes letartóztatásba kerültem. 17 éves voltam és nem volt otthon maradásom. Anyám nem foglalkozott velem, mostoha apám még úgy sem. Csak veszekedtek velem, meg az is előfordult nem volt mit enni. Sosem voltak otthon, akkor már tudtam hogy Anyám az egyik vadásszal csalja Mostoha apámat, az meg egyre csak ivott és üvöltött anyámmal, hogy te rohadt kurva és kergette ki az útra.
  Volt, hogy nem mentem haza, bementem Gyulára és mentem sörözni ismerősökkel. A Sörpincében futottam össze egy 20 fős bandával, tetszett a vagányságuk és az összetartozásuk, ahogy felnőttesen nevettek, cigarettáztak és itták a sört. Együtt lógtunk napokig, loptunk ételt abc-ből meg cigit is, piát meg a kocsmákból zárás után. Volt olyan, hogy a campingból a bogrács állványról loptuk el a megfőtt ételt, kiadtuk a kerítésen át és kézzel tömtük magunkba. Egészen Szegedig jutottunk el egy hét alatt, le Algyőre a nudista strandra. Mindenhol garázdálkodtunk és verekedtünk. Én a lehető legkevesebből vettem ki a részem, éjszakai betöréseknél csak lestem nem e jön valaki. Étteremből is kirohantunk fizetés nélkül. Rendeltünk ételt bőven meg sört is és egy adott jelre futottunk.
  
  Aztán ott hagytam Őket meguntam és már nagyon féltem, hiányoztak a szüleim, a parkban alvások helyett az ágyam. Egy tál étel, amit Anyám elém tesz.
  Stoppal jutottam el hazáig, nem tudom a sors keze e vagy angyalok voltak, de egy fiatal pár állt meg Szeged szélén az éjszakában, egy taxiban ültek és azt mondták Pestről jönnek, nászúton vannak, üljek be elvisznek.
  Mikor elmeséltem, hogy lassan egy hete hogy megszöktem otthonról és már megbántam, akkor valamiért úgy döntöttek, hogy eltérnek az eredeti úticéljuktól és hazavisznek Gyulára, mondtam merre s melyik tanyára, majd ha elhagytuk a tsz bejárót, utána a szeszfőzde és a Tokaiék mögött, az a mi tanyánk. Hatalmas ecetfák borulnak a tetőre, meg gesztenye. Nem kértek többet csak egy kávét, én meg halkan beosontam a lakásba, amíg Ők kint várakoztak. Hajnal volt és Anyám nyűgösen kelt fel, naaaaaaaa ki az, kibújt a dunyha alól és álmos szemmel kinyitotta az ajtót, kilépett a gangra és kinézett. Csak nem képzelik, hogy ilyenkor beengedem ide magukat, azonnal menjenek el, alszik a férjem is.
  Nagyon szégyelltem magam miatta és restelkedve búcsúztam el tőlük, látták rajtam, hogy kényelmetlenül érzem magam. A férfi megveregette a vállam, hogy okos srác vagy te, nincs semmi baj. Aztán visszaültek a taxiba, utánuk néztem hosszan.
  
  Napokkal később jött értem a rendőrség és kérdezték, hogy miért nem mondtad velünk akarsz jönni? Két hónapot töltöttem bent a börtönben előzetesben.
  Sokat hallottam bent, hogy ha elítélnek, akkor valaki majd csicskáztatni fog, vagy te leszel a köcsög. Moshatod a zokniját, az alsóját és elveheti a fele kenyéradagod. Ha meg csomagot kapsz Ő bontja fel elsőnek és kiválogatja mit kaphatsz meg belőle.
  Mikor átvittek egy nagyobb zárkába, ahol nyolcan voltak már belépés után megtalált egy nagy darab kancigány és nekinyomott a falnak. Na mi van fiú, remélem tudod mi a helyzet és mától te mosod a padlót meg a budit, egyelőre ennyi és adni akart egy pofont. De valaki megfogta a karját. Az egyik Ónodi gyerek, akivel ugráltam a szalmában akkor és napokig röhögtünk együtt a zárkában, emlékszel mikor megfogtad a testvéred fenekét és a Kanalas Éva visítozott. Ilyen hosszú évek távlatából még írni is róla olyan, mint egy mozi, ülök az első sorban s még ma is hallom az Éva hangját, ahogy Kicibálta a boglyából és a haját tépte, rúgta, pofozta. Emíssszzz ám a zanyádba te kölök, osztotta.
  
  
  

• #247 guga Közösségépítő

  2007-02-03 22:39:25 #247

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  
  
  
  Az antituningot hirdetem, térj meg!
  
  Nem szoktam összerakni LGA775-ös gépeket. Amíg a 478-as foglalatot használta az Intel, addig abból építettem gépeket. AMD-t csak külön kérésre. Nem magam miatt, hanem a vevők miatt. Volt olyan időszakom, hogy hetente hoztak vissza gépet, mert elromlott. Aztán kiderült, hogy azért, mert belebabrált, levette az oldallapot és a processzorról a hűtőt. Szerette volna megnézni, hogy milyen processzort tettem bele, mert a számlán Barton 2500+ szerepelt a gép meg 1833MHz-et jelzett a tesztek alatt s nem értette. A cpu hűtőjét azonban véletlenül fordítva rakta vissza és lesarkazta a processzort. Megijedt, hogy most mi lesz, egyáltalán lehetett e volna belenyúlnia, vagy ugrott a garancia. Én nem szoktam matricázni a gépeket, hogy ha sérült, akkor nem vállalom.
  A saját tulajdona és a felelőssége is, mint jelen esetben. Megúszta egy Barton árával, mert azt fizetnie kellett. Miután megelégeltem, hogy többen így jártak és bizalmatlanságból belenéztek a gépbe, elhatároztam hogy nulla darab AMD-s gépet fogok összerakni. Nem volt kedvem elmagyarázni a telefonon keresztüli dühös vevőnek, hogy az tényleg 2500-ös és csak azért írja ki, csak azért mutat 1833MHz-et, mert és akkor hosszasan magyarázhattam néha a saját számlámra.
  Ennyi.
  Használok Intelt, ott a 2400 az annyi, nem mutat kevesebbet vagy többet. Ha belebabrál a gépbe, akkor sem fogja lesarkazni, mert azt nem lehet, de minek is babrálna bele ha egyszer az annyi, amennyi. Nincs oka gyanakodni.
  
  A 478-at közben lecserélték LGA775-re és sokan kérdezgették tőlem, hogy akkor most ez a P5? Eleinte gond nélkül ment minden, raktunk össze néhány irodai gépet és úgy a 10. táján az egyik lap nem indult. Irodába csak Asrock lapot. Hogy miért azt majd később. De nem indul, bárhogy próbáltam, bármit cseréltem, akárhová dugta, reseteltem és még egy rózsafüzért is elmorzsoltam, nem.
  
  Bevittem a nagykerbe másnap és a szervizes megnézte, mutatta az alaplapi foglalatot, hogy elgörbült egy láb. Kiderült, hogy a hűtő feltétele közben a cpu megmozdult és elfordított maga alatt egy lábat. Ezt a lapot buktuk, megy a falra dísznek. Később még három s végül már csak egy, de az br. 46.000 Ft-ba került és az volt az utolsó csepp a pohárban. Nincs több Intel, szakítottunk vele végleg. Összesen 5 alaplapunk ment tönkre 1 hónap alatt és 120.000 Ft. Kár. Ennyit nem ér nekünk az Intel, szerencsénkre ott az AMD, ami átvette a 478-as cpu-k formáját és helyre-pörge kis fémsapikkal látták el a processzoraikat, nulla kár, érted nulla. A döntésem véglegesítéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy az egyik vásárlónk véletlenül hűtőfelrakás közben tönkretett egy ugyanolyan 46 ezres lapot, amit én és hozta vissza értetlenkedve és játszva a naiv embert, hogy ezt cseréljük ki de azonnal, mert nem indul el. Huhh mondom ne szaladjunk a dolgoknak ennyire elébe, aztán a lámpa fényénél elővette a szemüvegét, kicsit forgatta, beállította hogy jól lássa és megdöbbent a látványtól.
  Teljesen összeomlott, hogy vehet másikat, mert az csak 2 hónap múlva esedékes. Hónapok óta rakosgatta félre a pénzt a családi kasszából egy új gépre és erre tessék. Tényleg kellemetlen lehet az élmény, hogy eljön a csúcspont, megvan a pénz. Rákészülsz, alaposan eltervezed, hogy megrendeled, már rég tudod mit, mert kinézted. Munka után odagurulsz, megköszönöd, én is. Kikísérem utolsó útjára az alaplapot. Hazafelé fejben átveszed, hogy mi lesz az első lépés, például kibontod. Mindent kikészítesz az asztalra előre, mert pedáns ember vagy, aztán jöhet az aktus, de nem megy még viagrával sem, mint halottnak a csók.
  Viszed vissza és leforrázva érzed magad. A helyzetet sikerült megmentenem azzal, hogy adtam neki kölcsön egy Asrock lapot és összeraktam neki a gépet én, mert már félt tőle, hogy esetleg azt is tönkre teszi. De az azért nem ugyanaz az érzés. Veszel egy gyönyörű Mercedes autót, de egy Trabant okkersárga, műbőrülés van benne.
  Valamiért az emberek fejébe bekerült egy tévhit, hogy az Asrock lapok szarok. Ha azok lennének én lennék az első, aki nem venné meg. Én meg, mint aki minden nap ebből él és rakom össze a gépeket azt mondom, hogy a legjobb. Asrock lapokkal soha nem volt gondom. Hoztuk s raktuk zsinórba. Iskolákba, kórházakba, hivatali intézményekbe. Nem jött vissza egy sem.
  De ha éppen nem volt raktáron és vettünk ugyanolyan felszereltségű Gigabyte vagy MSI vagy Asus lapot, akkor mindjárt volt szaladgálás, mert vagy fagyott vagy elszállt telepítés közben, vagy újraindult szünet nélkül. Hoztunk vagy 4 -féle ramot mire az egyikkel elindult és nagy teher esett le a vállunkról, hogy időben letudtuk szállítani a gépeket. Asus lap Asus NV kártyával nem indul, nem települ csak Radeonnal, de mire rájössz, hogy mi okozza a bajt már elszaladt egy fél nap.
  Pedig az alaplap és a vga kártya is NV chipset, de nem megy.
  Akkor meg minek erőltesse az ember? Asrock lap megeszik mindent, gond nélkül települ, időben kiszállítjuk, boldogan használják, nincs garanciális ügyintézés és még rendelnek is belőle úgy megvannak elégedve.
  Elégedett vagyok a dolgok ezen részével, mert ha a kezem alól kiment egy gép, akkor azt max. szoftveres hiba miatt hozzák csak vissza vagy azért, mert fejlesztenének rajta.
  100 emberből 99 hazaviszi és azt sem tudja mi van benne. Nem piszkálja, nem ügyeskedik vele és nem tuningolja. Nem csak azért, mert nem értenek hozzá, hanem minek? Végzik a munkájukat rajta. Mostanában azonban ismét megszaporodtak a telefonok, hogy a számlán A64 3200 szerepel, de nem annyit jelez a számítógép és akkor Ők most mit csináljanak, vagy átvertem Őket?
  Franc essen ebbe a processzorgyártókba, faszért nem lehet azt írni rá, amennyin valójában megy, milyen idióta média órajel? Vagy legalább az Intel hagyta volna meg a lábát, már olyan jól megszoktam, hogy minden rendben, nincsenek nyűgös vásárlók meg hetekig garanciáztatás.
  
  Jaj ezt még elmesélem. Volt egy aranyos bácsi Sopronból. Valahonnan hallott rólam és 2005 év elején megkeresett, hogy rakjak neki össze egy gépet. Meg is lett s azóta is boldogan, ha eszébe nem jutott volna a fejlesztés, ebből lett a fejvesztés.
  Nézem Asrock lap és 1.7GHz Celeron. Beszámítottam és kapott helyette egy 754-es konfigot, nagyobb winchestert, több ramot, de maradt az integrált NV6100-es vga, mert azt mondta nem használ 3D-s programot, így nem fontos.
  2005 eleje óta kikupálódott az öreg, az volt élete első számítógépe és volt ideje otthon tesztelgetni programokkal. Hazaviszi ezt a 754-es Asrock konfigot és másnap már rémülten hív, hogy Ő ezt nem érti, kisebb processzor van benne. Ráadásul minden dvd film piros és egy szótár és lexikon programja az el sem indul. Mondta is rögtön, hogy szar ez az AMD, biztos az a baja a gépnek, inkább Intelt kellett volna, ezen nem futnak a programjai. Még jó, hogy nem az én mobilomon keresztül nyugtattam vagy 15 percig.
  Következő héten hozta fel Sopronból a gépet nagy mérgesen. Cseréljem ki Intelre és 3 nap múlva visszajön. Elmagyaráztam neki, hogy felesleges, a gépnek nincsen semmi baja. Megmutattam neki, hogy miért kisebb az órajel, nem értette vagy nem akarta mindegy. Beállítottam a dvd filmet, ment már végre minden színben és próbáltam telepíteni és futtatni a lexikon programot de azzal nem boldogultam. Kipróbáltam a szoftvert másik gépen de szintén nem ment. Felhívtam a forgalmazóját és mondták, hogy valóban, SP2 alatt nem indul el, vigyük be és kicserélik egy frissebb verzióra. 2005 elején még SP1-et telepítettem az öregnek, azért tudta használni.
  De azért csak cseréljem ki a gépet Intelre, Ő bizony már nem bízik benne. Nem tudtam mit tenni, mert nagykerben nem volt már 478-as lap, vissza adtam az Ő régi lapját nagyobb processzorral.
  Hja meg valaki kérdezte egyszer, hogy miért mindig Pioneer dvd írót használok a gépekhez. Azért mert jók az elhalálozási mutatói, azaz nincs egy sem, nekem legalábbis még nem hoztak vissza. Azaz hazudok, mert egyet mégis, de annak sem volt semmi baja. Forgalmas főút mellett laktak és hatalmas mennyiségű por tapadt az optikai részére. Szétszedtem, megtakarítottam kívülről, belülről és ment mint új korában. Emberem is örült, aztán mondtam neki ne örüljél, mert nyáron a nyitott ablaknál ha alszol, ugyanezt a port szívod csak éppen a tüdődbe.
  Samsung vinyót is csak ezért használok. Bemegyek a nagykerbe és megnézem a szervizes polcot. Maxtor hegyekben, Seagate hegyekben, WD már nem annyi, Samsung meg csak 2db. Na ezért, mert a Samsungnak van a legnagyobb esélye, meg a Pioneer-nek. LG író szintén hegyekben, de azt hozzátenném, hogy abból adnak el a legtöbbet. Utána Samsungot, NEC-et és a többi már csak részleges. Pioneer-ből is rendesen fogy a nagyker polcairól, de abból nem garanciáztatnak csak egy keveset.
  Tudom, tudom én is felhördülnék ha most pont a kedvenc márkám lenne a lajstromba, de egy darab az nem viszonyítási pont. Azt csak te használod egyedül, abból nem lehet következtetéseket levonni meg átlagolni, hogy mit vegyek.
  Kedvenc gyártóm van nekem is, de nem azt használom, nem abból építettem fel a saját gépem. Gyakorlatias ember vagyok és számomra sokkal fontosabb a mindennapi használat biztonsága és az adatvédelem, hogy ha egy mód van rá ne sérüljön a hdd. Ezért aztán nem azokat az alkatrészeket vettem meg, amivel szimpatizálok, hanem amiről biztosan tudtam, hogy nem hagy cserben.
  Ráadásul én évek óta Linuxot felhasználó vagyok, nem mindegy milyen alaplapi chipsetre telepítem. Pontosítok, nagyjából mindenen elfut és dolgozik, de van olyan, amin a legjobban Előtte Windows-om volt még SP1, de nem felelt meg az igényeimnek, játszani meg soha nem játszok, nincs rá időm.
  
  Tovább is van mondjam még?

• #246 guga Közösségépítő

  2007-02-02 22:50:24 #246

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Bocsánatot kérek előre is, a téma nem ide illik de van egy olyan érzésem, hogy mindenkinek ismerős.
  
  Puningolás, a PC mint drog.
  
  Tuning, anti tuning, ezek már olyan mély értelmet nyertek, mint a melyik volt előbb tyúktojás.
  Mindkét oldalnak vannak fanatikus hívei.
  Hogy igazságos legyek most a valóságban is feldobok egy pénzérmét (fej vagy írás alapon), hogy melyikkel kezdjem a mesét. Ha fej, akkor tuning.
  
  Az jött ki :Đ nem véletlen :cool:
  Pedig én fanatikus tuning ellenes vagyok. Van miből kiindulnom. A tuning érzése olyan, mint egy drog. Van aki tud vele élni és a legjobbat hozza ki belőle. De az esetek túlnyomó többségében a drogos kórházba kerül. Én meg az orvos vagyok.
  
  Beszéljünk a tuningról, arról az esetről, amikor bejön hozzám egy tuningos. Szerinte minden rendbe ment, egészen addig, amíg ki nem fagyott. Itt is van két eset. Tehetős tuningos és legatyásodott. Mindenféle pénzfeldobás nélkül a legatyásodott tuningossal kezdem, mert abból van több. Fos, szénné púposodott Codegen, Acorp, Vargáné, Mercury, Sky Hawk, Pan Star, Vulcano, és még sorolhatnám, hogy micsoda átbaszás ház. Alaplap. P4, de már sd ramos, mert ha a legatyásodott tuningoson múlna, akkor megvenné a még edo ramost.
  A szabadgondolkodásúak élből rambuszost hajtanak, motor, motor, de nem ugyanaz a rizszabáló, mint a tied, hanem höri-höri-hörli dévidzon :cool:
  Természetesen szarrá porosodott Maxtor vinyó és szigszalag van a molexen, hogy ne csússzon ki belőle, kontaktos a lelkem. A porcicák félresöprése után veszed észre, hogy egy alaplapi kondi púpos, aztán még egy, meg az is, hát persze a táp. Mindenki így jár, aki nagy áruházban vesz gépet. Aztán nem elég, hogy zajos a ventilátor és önálló életet él, mint egy éppen távolodó autó hangja, de mindig ott van, folyamatosan távolodik és zörög a ház oldallapja is kicsit (tegyük hozzá).
  Volt olyan gép, hogy kinyitottam és volt benne cigaretta csikk, meg szénné aszalódott csirkecomb, elég zanzás állapotban. Aztán kis adag lekvár odasziruposodva. Foltok kitudja mitől? A helyes megfejtők között teljes képernyős pornókép, de anyád meg ne tudja, halkítsd le jól és hunyorogj, fordulj a fal felé, álmodozz magasabb efesbéről.
  A kedvencem az, amelyik este iszik, rendesen bepiál, helyére teszi a dolgokat, alaposan bezabál és teli gyomorral de magas vérnyomással vörösödik a feje, ráadásul tudatlanul, mert csak az indulatokat keresi, arra hajt. Olvas Ő is, de mint a krokodil, néha szétcsap maga körül, pedig a krokodil is csak egy gyík, de gyíkok között a legnagyobb.
  Aztán behozza, leteszi az asztalra és sorolja, hogy ez van az van amaz van, álljak vigyázba. Néha kékül, reset után megy de csak kifagy. Kérdezem bizonytalanul, hogy esetleg tuning? Hát adtam neki rendesen és közben jókat röhög, ahogy előadja,. Beléptem a bios-ba, mondja. A fejedben lépkedek, del. Most a valóságban is belépek, tudod ahogy az előbb a pénzérmét.
  Ha fej, akkor belépek. Jófej vagy? Vagy nem az jött ki? Dobjak fel még egyszer? :Đ
  
  Na már bent is vagyok.
  
  Azt mondja, hogy idő. Általában beszoktam állítani. Előrelátó vagyok mióta egy ügyfelem visszahozta a gépét, hogy bizonyos weboldalakra nem tud belépni, biztos rossz a gép. Aztán én is a homlokomhoz csaptam, hogy áhh a pontos idő, biztos az lesz. Némelyik szerver blokkolja a belépést ha nem egyezik az idő.
  
  Szóval egyeztessünk órát. Nálam pálcika, pálcika, kisszék, hóember.
  
  11:48, nemsokára éjfél.
  
  Aztán megint vihog hozzá, hogy bírja ez, eddig nem volt gond, de holnapra kész legyen ám és beígér két sört, majd elrobog.
  
  A tehetősebb tuningosra is van példa. Tudod az, amikor megjelenik és nem ábrándozik. Bemegy és megveszi. Előtte azért alaposan rákészül, mert nem szeret semmit a véletlenre bízni, szereti tudni merre hány méter, vagy mi a dörgés, még vihar idején sem fél, igazi ragadozó jellem.
  Bejön hozzám a szervizbe, leül, sőt mit leül, átveszi a terepet, onnantól övé az irányítás, én meg a bábos és megrántok egy madzagot akkor nevet, egyet kicsit jobban és akkor megdöbben, húzok egyet még rajta és elkomolyodik, rájön hogy van Isten, megérti, felfogja. Mint az előző este a mágneshez rakott csavarhúzó, hogy másnap ha dolgozom és a kezemben tartom, ne essen le a csavar, ne essen be a házba, ne okozzon zárlatot, mint a csavar a húzóhoz, úgy kötődik hozzám, pedig a mágnes nem én vagyok. Hahó, pofozom, pofozom és végre kinyitja a szemét. Felfogja, hogy jé külvilág, a lámpa fénye zavarja a szemét, hunyorog. Jó napot, én az orvos vagyok, nem, nem a mágnes. Jól érzi magát? S már zakatol , hogy az a rohadt szemét, legszívesebben kitépném a szívét. Komolyan mondom ha az utcán találkoznánk nagyon megruháznám. Köcsög fless, a kis surmó elégedetten ül a gép előtt és cibálja a cerkáját, hogy milyen űber gépe van. Fórumtalálkozóra is úgy megy, hogy van hova leülni, isszák a szavát, s néznek rá, mint egy szoborra hogy tényleg s hogy sikerült elérni? Na figyelj és akkor mint apa a hülye gyerekéhez belekezd, tudod van a bios és ott beállítod a tuningot. Aztán hatásszünet. Kivár, mindenki várja az axe hatást, hogy mindjárt az ölébe hull egy nő. De helyette kinyitja a szemét, kicsit hunyorog, mert bántja a szemét. A monitoron egy pornókép, kivan nagyítva, teljes képernyős és a hang levéve, hogy a szülei ne hallják a másik szobában.
  
  Szóval tehetős és a legnagyobbat veszi mindenből, ami kapható és utána nekiáll tuningolni. Mondjuk meg kell hagyni nem az a primitív, hanem előtte alaposan körbejárja mit hozhat ki belőle. Aztán megteszi. Belövi magát és béke van a lelkében, a legnagyobb efesbé és zavarja a flessében, hogy nem az övé a legnagyobb. Mert jön neki egy ilyen gyorsan elmúló fless, hogy ül a srác a gép előtt és élvezi a helyzetet, úgy ír, úgy fogalmaz, mint a csúcsragadozó, de fele arányban Isten, hisz magában és tudja, hogy vannak hívei, ezért ül a gép elé.
  Miközben mondja, meséli neke kidagadnak az erek a nyakán, indulatos. Nekem tetszik, ahogy Ő tuningol, mert megveszi a legnagyobbat, profi módjára ül elé, mert már ismeri és megteszi. Tuningol rajta és elégedetten hátradől, mint az oroszlán a lakoma után és élvezi a napfényt, a nyelve kilóg és elernyülve liheg, a két szemfoga közt a nyelve. Nem szokott villogni vele, hogy mit ért el, nem mondja senkinek, nem olvassa a fejére, nem oktatja ki, nem nézi le, megérti, hogy nem mindenkinek lehet. Van benne empátia. Olyan, mint egy szerény ám de nagy tudású keleti mester, aki barátian, kellemesen forgolódik közöttünk és kedélyesen mosolyog, de ha baj van, akkor kézben tartja a helyzetet és megmutatja az igazi arcát, csúcsragadozó.
  Nem rossz fless.
  
  Holnap majd azokról írok, akik soha nem tuningolnak, Ők is két csoportot alkotnak.

• #245 guga Közösségépítő

  2007-01-30 23:36:03 #245

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Ha választhatnál Isten és a pénz között?
  
  Tudom, hogy nincs Isten, de azért csak egy pillanatra gondolj bele ha mégis van, nem kell elhinni, tényleg nem térítgetni akarlak meg minden, csak mint okos ember vedd számításba hogy „elméletileg” de szigorúan csak, mint egy lehetőség a sok közül, szóval nem lehet kizárni.
  Szóval ha biztosan tudod róla, hogy létezik, de csak elméletileg, akkor százalékosan arányítva mennyi esélyt adnál annak, hogy inkább akkora mennyiségű pénzre vágynál, mint amennyit Istenből magadba fogadhatnál?
  
  Nos jól gondold meg, képzeld el mennyi mindent vehetnél. Pont ma láttam a híradóban, hogy az usában egy idős veterán nyert 250 millió dollárt a lottón. Kicsit nehézkesen vánszorogtak be a stúdióba, de sikerült és öregesen, csak mosolyogva ingatták a fejüket, de örültek.
  Azt hiszem én még tudnék ugrálni ha velem közölnék, csápolnék és körberohangálnék mindenkit magamhoz ölelve, Atya ég, egy szempillantás alatt megoldódott minden problémám, mármint ami pénzen megvehető és helyette a csúcsra emelkedtem, a csúcsosok között is, akik úgy érzik fejutottak én közülük is kimagaslok, gondold el tényleg, 1 másodperc alatt mint ha rakétából lőttek volna ki, mindenki fölé emelkedsz és eljutsz a fellegek fölé, elragadtatás.
  
  Hamarosan bekövetkezik, a Bibliai események közül kronológiailag ez a következő. Hisz Jeruzsálem újra van, a harmadik nap hajnalán feltámadott.
  S amikor újjászületett, ugyanazon a napon feltalálták a chipet. Ha nem hiszed nézz utána. Mára meg minden tiszta vonalkód lett, minden beazonosítható egyenként, személyenként, csak be kell táplálni. Pakolod ki a szalagra és csipog minden egyes darabnál. Voltál már ideges, mert 600 -féle papírt hordasz magadnál az ügyeid elintézéséhez? Személyi igazolvány, lakcím kártya, jogosítány, bankkártya, születési anyakönyv, véradó igazolvány, TAJ kártya (nekem valamiért két -féle is van, egy kék meg egy khaki színű, adókártya,egy belépő, bérlet, névjegykártya, telefonkártya, aláírási címpéldány és bélyegző (én legalábbis mindig magamnál tartom), tagsági, kötelező biztosítás és egy nyomtatvány ha baj van, de van nálad pénz is, amivel megvásárolhatod a rendőrt, aki megbüntet ha valamelyiket otthon felejtetted.
  
  17. És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
  18. Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.
  
  Mondom minden tiszta vonalkód. Mennyivel egyszerűbb lenne ha a kezeden lenne egy azonosító és akkor nem kell bemutatkozni, nem kell névjegykártya, odatartod a kézfejed a futószalagra, egyet pittyen és nem kell számolgatnod a pénzt vagy rejtegetned, hogy ne lássák mennyi van nálad, nehogy valaki meglássa és kövessen, de még a bankkártyával sem kell feltartanod a sort, hogy kérsz egy számlát és túrni, tűrni a bélyegzőt.
  Vedd fel a fenevad bélyegét magadra és az életed tökéletes és nyomon követhető lesz, nincs mitől félned többé, tudják hol jársz, vigyáznak rád.
  Csak egy pittyenés az egész, egy apró pillanat, amennyi alatt lehet nyerni 250 millió dollárt.
  Itt vagyunk ezen a kerek bolygón és falakat húzunk magunk köré, hogy ne lássuk egymást, bevackoljuk a pénzt a falaink közé és felhalmozzuk, csináljunk belőle egy kupacot és üljünk rá, mindenki más kizárt dolog.
  
  Elragadó állapot, micsoda kényelem, benzinkúton is csak odatartod a mancsod és a számládról olvassa le, el sem hagyhatod, a bélyeg az kötelez. Bárhova mész biztonságban vagy, mert nincs otthon hagyott útlevél, vagy nincs nálam pénz éppen és bajban vagy, hisz meg vagy bélyegezve és elég csak azt felmutatnod, helyben vagyunk, mindjárt tudják, hogy ki vagy, kivel állnak szemben.
  
  Képmutató!
  
  Én próbálok nem az lenni, próbálok minél őszintébb lenni és elismerni, hogy nincs mit mutogatnom magamból, nem vagyok egy Isten, de Istent megmutathatom, mármint ha érdekel, nem kell benne hinni, de teljesen nem lehet kizárni a létezését. Okos vagy te, pontosan tudod, ezért nem hiszel benne.
  Én sem, de félek hogy igaz, ezért kicsit óvatosabban fogalmazok, nehézkesebben, vánszorgósabban, öregesen, s csak mosolyogva ingatom a fejem, de örülök.
  
  Tudod kiket sajnálok? Az öt szűzet, aki itt maradt. Elragadó állapot.
  
  Máté Evangyélioma 25. rész
  1.
  Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.
  2.
  Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.
  3.
  A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;
  4.
  Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.
  5.
  Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
  6.
  Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!
  7.
  Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.
  8.
  A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
  9.
  Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.
  10.
  Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.
  11.
  Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.
  12.
  Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
  13.
  Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.
  
  Van olyan ember, aki abban a hitben, hogy templomba jár és el nem marad, no meg tegyük hozzá szórt már a perselybe és gondosan számon tartja mennyit tett, mekkora a tét. Szóval Ő is tudja és számol vele, számít rá.
  Azzal nyugtatja magát, hogy hisz Istenben, így minden rendben, hisz készen a mennyország, neki van fent tartva, nem ennek a sok erkölcstelen embernek. De biztos nem olvastál róla, hogy:
  
  Lk 5,31
  És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
  
  Biztos te is találkoztál már olyan emberrel, akiről azt gondoltad, hogy végtelenül képmutató. Folyvást dicsekszik, hogy egyházi iskolába járatja a gyerekét, szőrnyűlködik, hogy milyen világban élünk és gondosan eldugja a pénzét s a főztjét ha vendégségbe mégy. Kb. ilyen egy hívő, aki azt mondja vallásos és Jézus neve hallatán extázisba esik, a földre hullik vagy táncikál és körbe rohangálja a drága pénzen bérelt termet.
  Jogos az érzésed, hogy Isten ezeket az embereket akarja? Ezekkel képzelte el az öröklétet? Persze, hogy nem de nekik is megbocsájt, az Ő bűneiket is eltörölte, csak Ők nem hisznek benne. Pontosabban nem abban az Istenben hisznek, aki ezt mondja, hanem kitaláltak egyet. Egy olyat, ami azt nézi jó szemmel ha a mellkasukat döngölik, hogy bűnösök vagyunk. Erőlködnek, hogy mindenki szemében erkölcsös embereknek tűnjenek, ezért hajlandóak fizetni is, hogy jobb színben tüntessék fel őket, adakoznak.
  Jézusos pólót hordanak vagy éppen fekete leplet, ami beborítja a sötét, bűntől megterhelt szívét, mindegy is. Nehéz.
  
  Csak nekem van könnyű dolgom, az én szívem tiszta, meg tudom mutatni, hogy Jézus mit tett, pedig nem vagyok egy Isten, csak a gyermeke. Isten fia, bennem van, akkora részben, amekkora a földön a legnagyobb nyeremény.
  
  45. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
  46. A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
  
  Valamint:
  
  Mt 6,20
  Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
  Jak 5,3
  Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!
  
  Szeretnék csinálni egy filmet, egy üzenetet, miszerint már nem kell hinni Istenben, az már nem segít. S ha azt látod, hogy húzhatsz egy sorszámot, akkor menekülj, ne tartsd oda a kezed. Ez egy utolsó utáni szívhez szóló ének, fájdalmas dal, hogy Jézus eljött másodszor is de te itt maradtál, ez egy palack posta.
  Az akinek van füle hallásra az hallja már érvényét vesztette, most éppen az jön, hogy:
  
  12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
  13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
  14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
  15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
  16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
  17. A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
  18. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
  19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
  20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
  21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
  22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
  23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
  24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
  25. Ímé eleve megmondottam néktek.
  26. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
  27. Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
  28. Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.
  
  Elragadó állapot, csak tiszta szívűeknek, bűnteleneknek, igaz embereknek, Istent kereső embereknek. Nemrég hallottam imádkozni halkan egy embert, hogy Istenem adj pénzt. Eszébe nem jutott volna, hogy magát Istent kérje, belőle egy darabot, hogy belőle egy rész legyen köztünk, de vele egy.
  Hogy megismerjük.
  
  Kell a névjegykártyám? Jó Ok nem zaklatlak, de nincs egy pár forintod? Úgy megéheztem
  
  
  [link]
  
  [link]
  
  [link]

• #244 guga Közösségépítő

  2007-01-28 22:53:25 #244

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Istent kisbetűvel, naggyal a nevedet
  
  Istent, mint nem létező fogalom nevét kisbetűvel leírni helytelen, hisz annak ellenére, hogy nem létezik, arra találták ki hogy uralkodjon rajtad.
  Jogosan gondolod magadban, hogy ha nem létezik Isten, akkor úgy írod, ahogy akarod és nem szolgálsz neki, te vagy az úr.
  Megveted azokat az embereket, akik térdre hullanak egy nem létező Isten előtt? Mit gondolsz egy olyan emberről, aki nem lévén segítség úgy fohászkodik magában, hogy Istenem segíts. Annak az a név csupa nagybetű, nem csak az I. Le sem merné írni, szájára is csak félelemből veszi, mert az az utolsó reménysége, már mindent megpróbált, sok pénzbe került.
  
  10 éves koromban szerelmes voltam a Rimba Ildibe. Bearanyozta a napomat ha együtt utazhattunk a dobozi buszon, ott álltam végig mellette, a többi tanyasi srác vele együtt vihogott és csapkodták a térdüket, de rám még csak nem is nézett. Aztán beköszöntött a tél és előkerültek a szánkók. Mindenki átment a Lukucz Pistáékhoz szánkózni, mert az ő szenes dombjuk volt a legnagyobb. Nekem nem volt szánkóm. Egy szalmakazalról letépett nylon darabbal csúsztam le 4 méter magasból. A fagyos brikettben egy hajtű kanyat és az alján még ott a melorációs árok jégbe fagyva. Visítoztunk, ahogy leértünk az aljába, onnan a gödörbe és át a jegen a túlsó partra. A Rimba Ildi is ott volt, de én nylon darabbal nem keltettem fel a figyelmét, voltak ott méretes szánkók.
  
  Aztán látomásom volt, láttam a jövőt, ahogy 2007-ben ülök a gép előtt és írom ezt, hogy ma sincs másképp. Mercedes, bőrülés, vastag buxa és megnyílnak a női szívek, rabul ejtik őket.
  
  A Rimba Ildiből hamar kiszerettem, csak csalódni tudtam benne. De sebeimet nyalogatni nem volt idő, mert színre lépett az egyik szomszéd nő és feledtette a fájdalmakat. Vittem neki csokit is a dobozi buszhoz, aztán megjött. Felszálltunk és hozzám is szólt, beszélt hozzám, mosolygott és belopta magát a szívembe, egyszer otthon is hagytam a táskát és szaladtam vissza. Mindig vágyódó szívvel néztem utána, ahogy leszállt a varrodánál és bement dolgozni.
  De Ő is belémtaposott a galád. Egyszer hazafelé a buszon ültem és már messziről láttam, ahogy Ő és egy férfi várták a buszt, megölelték egymást és puszi is volt. Nem tudtam róluk levenni a szemem, belém égett a látvány, mint a billog és elhatároztam többet nem szólok hozzá. Erről Ő valószínűleg a mai napig nem tud, ha csak el nem mondjátok neki vagy ha olvassa. Na innen írom, hogy szia. Megoldódott a szerelmi válság, túléltelek, mert jött a Tóth Hajni.
  Iskolában volt ünnepség és kaptunk csokit, szólt a zene és felkért lassúzni.
  Érted, Ő engem. A karjaiba omlottam és szorongattam. Végre egy nő az életemben, beérett a bizonyítási vágyam. Próbáltam felhívni magunkra a figyelmet, hogy mindenki lássa. Látjátok egy nő van a kezeim között, lassúzunk, átölelem a derekát és egyre lejjebb. Forogtunk és szédültünk, meleg, mit meleg, langyos és örökkön tartó hőmérsékletek, éreztem a bőrét, a zenét. Akkor még Halász Judit is csak lány volt és zúzta a gitárt.
  Akkor este életemben először boldog voltam, még a macis sajtot is nekiadtam, meg próbáltam elkérni mástól, hogy a kedvében járjak de nem adták.
  Igen kollégisták voltunk, tudom hogy nem kérdezted. Mivel én tanyasi gyerek voltam s a szüleim nem értek rá foglalkozni velem, beadtak egy kollégiumba, csak hétvégén mehettem haza. Közben Ők elváltak, én meg nem tudtam hová legyek. Mentem Anyámhoz, de az uszított Apám ellen, Apám meg közben elköltözött valami nőhöz a Hajós utcába. Másik hétvégén megtaláltam és utána mentem. Örültek nekem, Apám is és az új anyám, délután elvittek fagyizni.
  Este véletlenül összetörtem egy asztali lámpát, játszottam és levertem.
  Aztán hallottam a nőt perelni Apámmal, hogy nekem ide ilyen gyerek nem kell.
  Apám még aznap éjjel otthagyta a nőt és az utcán nevettünk már késő este, és közben fogta a kezem, hogy dögöljön meg az ilyen és nevettünk. Akkoriban nem volt neki más csak én. Hosszú időre ketten maradtunk. Elvitt kirándulni motorral. Megálltunk, mert darázs ment a sisakom alá és megcsípett. Apám sietve kapkodott. Lecsatolta a sisakot, megnyálazta az ujját és dörzsölte a sebet, aztán egy nagyot köpött az ujjára és erősen rányomta. De rendbe jött.
  Éreztem, hogy törődik velem, még ha le is köpött, jólesett.
  
  Apa? Nem létező fogalom, pedig térdre hullnék előtte.
  Mindig siet, mindig dolga van, mindig dolgozni kell. A telefont is úgy veszi fel, fiam most dolgozok. Ő az a fajta ember, aki felemeli a két kezét, hogy amíg ezeket látom és meglengeti...én ebben bízok. A végén egy nagy betű, de az Elején is, mégis csak az Apám, Zvolenszki István, még ha ritkán is látom. Istent ki látta, előtte térdre ki állna, vagy arra vár, hogy darázs menjen a vaskalap alá? Aztán jön Isten és megnyálazza a sebet, dörzsöli.
  A napokban beszélgettem a fiammal pont, hogy mennyire utálja, mikor koszos az arca és a nyálammal próbálom eltüntetni róla, én is rányomom a z ujjam és dörzsölöm, ő meg kapja el a fejét.
  A kutya mindig nyalja a sebét és a kicsinyét, mindent azzal gyógyít, kutyaharapást is, vagy szőrével? Mi a szösz? Vagy nagy betű?
  
  Köpök rá.
  
  Ez 22,7
  Apát és anyát megútáltak te benned, a jövevényen nyomorgatást cselekedtek te közepetted, árvát és özvegyet sanyargattak benned.
  
  
  

• #243 guga Közösségépítő

  2007-01-27 22:04:21 #243

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Dugós film
  
  
  BENNETEK, a szélessávú kapcsolat, már tudatalattitól.
  Ha netszolgáltató lennék, akkor egyszerűen benNETek lennék.
  
  Fura érzés visszanézni ezt a filmet, a kisebbik fiam Benjámin rajong érte. Esténként lefekvés előtt mindig szalad hozzám, hogy apa nézzünk filmet, kérdezem melyiket, hát a dugósat és rötyög hozzá.
  Az történt, hogy Benjámin már egy hete nem megy oviba egy kisebb műtét miatt. Van neki varrt sebe két helyen és pihennie kell, így ha a nejem délelőtt tanít, akkor én vigyázok rá, már ahogy a munkám engedi. Mert ha valaki jön hozzám, akkor rohangálok ki be, hol a műhelyben vagyok, hol futok be a lakásba megnézni, hogy nem e esett el és most ott fekszik, mert beverte a fejét vagy valami. Nem szeretem ha nem hallom, mert nem tudok figyelni senkire sem a munkámra. Az a jó ha csörömpöl vagy dobálja a legót és hozzá zajong, akkor hallom hogy minden rendben van. De ha valami lefoglalja és csak forgatja a kezébe, hogy ez mi ez. Felméri, megjegyzi az illatát, a színét a tapintását, hogy milyen hideg vagy éppen meleg. A hangját ahogy leteszi és elraktározza az agya.
  Mondom a nejem tanít közben én az ágyon fekszem és nézem a híradót, meg kapcsolgatom a tv adókat. Van vagy harminc, de soha nem találok semmi nézhetőt, nehéz eset vagyok. De azért képes vagyok ilyenkor 1-2 órát feküdni a tv előtt. Benjámin számítógépezik vagy valamit épít, elvan a tv zajára, néha felfigyel érdeklődve ha állatot lát a tv-ben.
  De most nem ez volt, Benjamin nyaggatott, hogy apa gyere nézd ezt, nézd azt, kérek enni, vagy éppen kimegy pisilni. Szóval nem hagyott nyugtot, tehernek éreztem felkelni a tv elől. Aztán erőt vettem magamon és gyere fiam a konyhába játszunk egyet. Beállítottam a kamerát, a konyhaasztalra raktam egy terítőt és eldugtam alá egy olyan tárgyat, amit már ismer. Vagy látta, használta, érintette. S néha becsaptam, kétszer, háromszor eldugtam ugyanazt és lestem a reakcióit. Ő végig nagyon jól szórakozott és nevetett, de én jobban. S azon hogy meglepődtem, ahogy megpróbált beazonosítani egy olyan tárgyat, amit minden nap lát, hogy használunk, de nem tudja mi a neve, csak azt hogy mit csinálunk vele.
  
  Vagy, amikor mérgesen, indulatosan rám néz egy pillanatra és eszébe jut rögtön, hogy ez csak egy játék hát az döglesztő.
  Az a helyzet, hogy egymással is kéne játszanunk néha ilyen játékot. Nem kell egymást ismernünk hozzá, csak leülünk egymással szemben és találd ki mire gondolok, ha meg ismersz régóta, akkor benned is vagyok. A szavaim, a hangom, az arcom, a mosolyom s ha szigorú vagyok, akkor is, de ha haragszunk is egymásra, csak egy pillanatra, tudjuk hogy csak játék.
  Az éveken át hordott harag beteggé tesz, látom a rokonaimon.
  
  Szóval játszok a Bendzsóval én úgy hívom Őt. Esetlenül kilóg a hasamon a póló, de így a jó, nem képmutató, könnyebb vele azonosulni.
  Már bántam, hogy nem terveztem a filmet előre és nem készítettem ki a tárgyakat előre, felírva a behordási sorrendet egy cetlire, gördülékenyebb lett volna, de így hogy spontán találtam ki mindent esetlen. Olyan kis egyszerű, de a fiam rajon érte és Apa azt a dugós filmet és vigyorogva várja, közben meséli hogy mit lát és bár tudja előre mi jön, mégis a magasba emeli mindkét kezét és visong, hogy Apa vicces volt.
  
  Szerintem ez egyáltalán nem vicces dolog, néha le kell ülni velük viccelődni.
  Olyankor egy kis részem benne marad s felhasználja ha felnő, lehet kemény világ lesz de csak előveszi, rám gondol, erre a filmre, segít neki túlélni.
  
  Egyszer gyerekkoromban feküdtem este az ágyon, behunytam a szemem és megpróbáltam elképzelni magamban, hogy milyen érintése van a szekrénynek. Hideg, fémes, lakkozott és gömbölyded az éle, képzeletben végigsimítottam.
  Vajon milyen lehet a széna, a szalmakazal, amit esténként a tehenek alá hordok. Aztán nem vsak a tapintását éreztem magamban, hanem az illatát és a hangját, ahogy húzom ki villával és szórom szét a tehenek lába alá. Még azt is éreztem, ahogy a villát a saját lábamba döföm a gumicsizmán keresztül és anyám szalad, hogy mi történt veled fiam. Egész éjjel lüktetett, másnap orvos, tetanusz. Két hétig otthon voltam. Pont tavasz, minden illatozott és döngicséltek a méhek minden fákon.
  Felkavaró élmény a tavasz, pont ahogy kezdődik. Tudod a sejtjeiddel, hogy vége a télnek. Szivárog a víz a fagyott talajból, szivárog a könny a fagyott lelkekből.
  
  Na találd ki mire gondoltam?
  
  A szívhez szól és öt betű. Nem, nem hegedű, mert az hat betű.
  
  [link]
  
  Hú, nagyon hosszú film :Đ kb. 180mb.

• #242 guga Közösségépítő

  2007-01-26 22:39:00 #242

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Beszarás
  
  [QUOTE=Kettisz,2007. jan. 26., péntek - 22:02] Jaj, hát elcsapta a hasát valamivel szegény,
  veled még sosem fordult elő? :Đ
  [/QUOTE]
  
  Egyszer a budapesti ifjúsági kórussal Miskolcon voltunk énekelni egy templomban. Utána elmentünk étkezni egy önkiszolgáló étterem jellegű izébe. Arra nem emlékszem mit ettem csak a hatására. A templom mellől indult vissza a busz. Gyönyörű környék, sehol egy bokor és rengeteg ember s a fele személyesen is ismer, közülük néhányan közeli ismerőseim. Én meg állok ott összeszorított térddel, izzadok és lázasan jár az agyam, pattanásig feszül az ideg. Görcsöl a gyomrom és járom körbe a magas templomot, végül találtam rajta egy ajtót és az nyitva volt. Előtte már mérlegeltem és gondolkodtam rajta meg latolgattam az esélyeket, hogy melyik lenne kínosabb, beengedni a nadrágba úgy, hogy nincs nálam másik váltás ruha és elegendő pénz se, hogy másikat vegyek, vagy kölcsönkérjek és valaki elmegy venni, amíg valahol megtisztálkodom és vár addig mindenki a buszon. Vagy megkockáztatni azt, hogy végigfosom a templom oldalát mindenki szeme láttára majd gyermekies mosollyal az arcomon, amolyan mindenki hülye stílusban felállok, mint aki jól végezte dolgát és ülök a buszon nagy nyugodtan. Legfeljebb, akik közelebbről ismernek majd odajönnek megkérdezni, hogy mi volt ez és nekik elmondom.
  De inkább nektek mondom el. Benyitottam és ott volt a pap egy kisebb helységben, ültek az asztalnál ketten, egy valószínűleg gyászoló nővel, mert feketében volt és eléggé megtört ábrázattal, kisírt szemmel. Én meg rájuk rontottam, hogy segítsen azonnal, merre van egy wc?
  Itt van csak forduljon balra, felmegy egy félkört a lépcsőn, elfordul balra és megy vagy négy lépést. Ki van írva, hogy wc, csak vigyázzon a villanykapcsolóval, mert eltört a fedele, feszültség van benne. Szóval csak mindig balra, balra.
  Én meg mondom sürgetőleg, hogy igeeeeeen, igeeeeeeen és szedem a lábaimat görcsösen iszkolva, a nadrágomat már előre kigomboltam és nehezen nyílt ki az ajtó, de azt a felszabadulást, az leírhatatlan. Megúsztam egy kínos esetet. A kórusvezető mit sem sejtett az egészből, csak terelgette az embereket a buszba én meg a wc-n vonyítottam. A hanghatásokat nem részletezem, de elég annyi, hogy biztosan tudtam hallanak mindent. A pap és a gyászoló nő. Lehúztam, felöltöztem és már éppen léptem volna ki, nyikorgott az ajtó és siettem volna a többiekhez a buszba, mert tuti csak rám vártak.
  Amikor megint rám jött. Mint a vízcsapból a víz, úgy jött ki belőlem csavarodva és fröcsögve. Pedig a pap is és a gyászoló nő is hallotta, ahogy lehúztam és kimentem az ajtón. Mikor már úgy éreztem nincs tovább, akkor felálltam de nem öltöztem fel félve attól, hogy megint jön. Álltam vagy két percig, de lehet hogy öt is volt.
  Közben a pap és a gyászoló nő csak azt hallották, hogy megint lehúztam de nem nyikorog az ajtó. Egyszerűen nem mertem felöltözni, álltam ott ledermedten, hogy most mi lesz velem? Megint latolgattam, hogy legfeljebb újabb kínos találkozás és szemkontaktus a pappal és a gyászoló nővel, majd megköszönöm és rohanok a buszhoz és ha még előtte újra rámjönne, mielőtt felszállok hát visszaszaladok, hisz ismerem már a járást, kicsit rontok a nívómon, de sebaj, inkább, mint hogy annyi ember szeme láttára összecsináljam magam vagy ami még rosszabb a falra. Ki tudja melyik lett volna rosszabb?
  De térjünk vissza a mába. Egyelőre jegesre dermedt háttal álltam a wc-ben és kezem a nadrágomon, hogy felhúzzam, de nem mertem. Tartottam tőle, hogy újra elkap a görcs és megnyitják a vízcsapot. Egyik ismerősöm szokta mondogatni, hogy úgy ment, mint ha a seggemen pisiltem volna.
  
  Aztán döntöttem, felöltöztem, kiléptem a nyikorgó ajtón és megindultam a lépcső felé jobbra a lejtőn. Mindjárt odaérek, biztos hallják a lépteimet és már felnéznek, várják, hogy megjelenek a fordulóba, mint a nap sztárja, akinek megszaladt.
  Uram nagyon köszönöm, mondtam a papnak, roppant kínos ez nekem de nagyon hálás vagyok. Valami rosszat ettem egy étkezdébe a műsor után és begörcsölt a gyomrom. Láttam mindkettőn megértettek és nem megvetettek, hanem sajnálkoztak rajtam.
  
  Hazafelé az úton végig aludtam. Feltettem a térdem az előttem ülő támlájára és arra gondoltam ha zavarja, akkor elmagyarázom neki, hogy mit úszott meg és örüljön neki, hogy nem kell két órát várakoznia rám itt a buszon, mert én az utcán összecsináltam magam.
  De lehet előfordulhatott volna az is, hogy ott hagynak a fenébe :Đ hja hát így jártál, szevasz nekünk megy a buszunk. Akkor inkább a fal mellé csinálok. Igen ám de kétszer? Hisz az előbb is visszamentem és nyikorgott megint az ajtó, azok meg ketten egymásra néztek :confused:
  Gondold el hogy mindenki szeme láttára letolod és azok a hangok jaj. Aztán felállsz s mikor mindenki a keze elé kapta a száját, akkor te újra vissza a fal mellé. Kéne egy olyan csuklya ilyenkor, mint amikor akasztani visznek. A hasmenés egy halálos ítélet, mérhetetlenül irigylem azokat az embereket, akiknek székrekedésük van, na azok nyugodtan ülnek a buszon és várnak napokig mire látják hasznát az életnek. Az igazgyöngy is a salakanyag betokozódása. Ezt is azért írtam le, hogy aranyba véssem. Pont ma beszéltünk a semsiben Madonnáról, hogy abban a nőben van spiritusz. Bármihez nyúl van stílusa és az emberek vevők rá. Ha lassú számot ad elő, ha táncol hevesen, ha csak áll némán, ha hirtelen hátat fordít, ha csápol mind jó, még ha leülne szarni is nyilvánosan, még azt is profin adná elő és jól jönne ki belőle.
  
  A Kukoricás Zsolti barátom (pattogatott kukoricát árul), hogy ment a haverjával Székesfehérvárra és a srácnak már nagyon kellett pisilni. Megálltak bent a városban a főtéren, mert már nem bírta tovább és mivel nem volt sehol egy tereptárgy, így egy széles útjelző tábla elé állt. Ugyan eltakarta a fejét, de nyaktól lefelé jól látszott, ahogy megkönnyebbült. Biztos zavarban lett volna ha Ő is látja, hogy mások is látják. Van olyan ismerősöm, aki nyilvános helyen nem tud pisilni, főleg ha mások is látják. Inkább hazamegy, hazaviszi még ha fáj is. Pont Ő mesélte nemrég, hogy felment hozzá egy fiatal pár és vittek neki egy alkatrészt, amit megvett tőlük és a csaj, ahogy belépett rögtön azt kérdezte, hogy elmehetne e wc-re? Anyádért nem otthon szarod ki magad, gondolta magában, legalábbis így adta elő nekem utólag, de azért betessékelte a wc-re és mondta neki, hogy vigyázzon mert lejár az ülőke. A wc a fürdőszobában volt és az ajtón homályos ablaküveg, a lány sziluettje látszódott. Ahogy letolta és leült, hozzá a zajok még ha homályosan is. Ott állt a barátja a lánynak és kínosan vigyorgott, az ismerősöm, aki házigazda volt nem könnyítette meg a srác dolgát, inkább kínosan hallgatott, hogy kihallatszódjanak a hangok.
  
  Apósom meséli, hogy Ők a mai napig felhangosítják a Kossuth rádiót a konyhában, mielőtt elmennek wc-re.

• #241 guga Közösségépítő

  2007-01-25 23:12:40 #241

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Intel becsinált
  
  Lassan egy fél éve megvan a fejemben az ötlet, hogy egyszer filmre veszem.
  Csak nem volt rá alkalom, mindig olyan zaklatottak a délutánok, hogy kérhetném meg a nejem, hogy segédkezzen nekem filmre venni ahogy megsütök egy procit? Ráadásul adja kölcsön a tepsijét, szeleteljen hagymát és hozzon szalonnát, de apróra vágva, épp csak beirdalva. Érdekes mondat mi? Főleg a szalonnás rész. Akkor most hozzá nyúljunk vagy ne? Vágjuk apróra vagy beirdaljuk? Jelöljük meg az A-t. Vágjunk bele bele bééééé, mert az az irdalás, az apróra meg Ááááááááá, hja nem az nagyra tátsd a szád. Lesel már? Mivan mi?
  
  Kell e ennél többet mondanom?
  
  Nem tagadom tényleg magyarázatra szorul, hogy miért párolja meg az ember a winchestert, hozzá meg apróra vágott sata kábelt.
  Azért mert nem volt itthon egy napig a nejem és így kicsit tudtunk rendetlenkedni a fiammal. Végül együtt szőttük a tervet és filmre is vettük.
  
  Kell neki a közös élmény, az osztálytársai megvannak őrülve a számítógépekért, hazamennek lőnek, lelketlenül járnak iskolába, mint akit kivégeztek és épp csak megúszták. Ez nem általánosítás, pontosan tudom hogy így van. Az ujjuk a ravaszon.
  
  Ehhez képest mi nem megőrülve vagyunk a számítógépekért, hanem mi faljuk, meg is mutatjuk, de előtte megfőzzük?
  Melyik részét nem értetted?
  
  A filmben szereplő állatok nem szenvedtek
  
  
  [link]
  
  [Szerkesztve]

• #240 guga Közösségépítő

  2007-01-25 22:26:58 #240

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Üdv népek! Bocsánat az orcátlankodásomért, remélem nem veszitek zaklatásnak. Szeretnék kérni egy kis szívességet tőletek.
  
  Hamarosan szeretnék saját kiadásban megjelentetni egy egylapos anyagot, amolyan hetilapot, aminek az lenne a neve, hogy:
  
  Toalet magazin, nagy dolgokra születtem.
  
  Vagy...
  
  Oldalas, felér egy Atyai pofonnal.
  
  Ketten csinálnánk a feleségemmel 1-2000 példányban, talán később nyomda, ha életre kel. Ha meg nem, akkor jó lesz emléknek vagy egy lépcsőfoknak.
  
  Az egyik oldalon egy aktuális írásom lenne és az alján egy mail cím a visszajelzéseknek, amit a másik oldalon jelentetnék meg.
  Igen ám, szép gondolat, de az első kiadáshoz még nem rendelkezem visszajelzésekkel, ehhez kérném a segítségeteket. Ha valaki olvasott és úgy érzi megfogta a dolog, akkor legyen akár egy mondat is, amit szeretne hozzáfűzni, mert megértette és eljutott hozzá, vagy megvetette, vagy dühből. Lényegtelen, bármit közre adok ha őszinte és érdekes, nem baj ha nem értesz velem egyet és éles a kritikád, remélem épülök majd belőle
  
  Ígérem egyszer majd korrektorra is futja, hogy finomítson a fogalmazásomon, de addig is rád vagyok utalva, hogy véleményezz.
  
  Köszönöm.
  
  Guga kukac interware.hu
  
  
  Légyszíves azt is írd meg, hogy mit írjak alá névnek.

• #239 guga Közösségépítő

  2007-01-25 21:55:24 #239

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Pónua és Galika, falusi rútizmus.
  
  Hogy mi ez? Ötvözete Levente fiam Bionicle rajongásának és az én idegenkedésemet ezektől a robotszörnyektől, urambocsá én még Pom-Pom meséin nőttem fel, meg a Lolka-Bolkán vagy ami még nagy kedvencem volt a Varázsceruza és most jut eszembe, hogy a Jamy és a a csodalámpa is élvonalba tartozott Szám bácsival és a kutyával, ami alig látott a szemébe omló szőrzetétől. Na meg a Kis vakond, Rumcájsz, Moha és Páfrány jaj és most jön elő a rengeteg mese, ahogy belegondoltam, hogy ültünk a fekete-fehér tévé előtt. Futrinka utca, Barba papa, Legkisebb ugrifüles, káprázatos mesék.
  
  A mai gyerekeknek valamiért harcoló robotok jutnak, kíméletlen gyilkoló gépek, a mesék feszültek, zajosak és az ember nem azért süpped a fotelba, mert megfeledkezett a világról, ahogy Vilma néni perel Frakkal a vizslával, hanem a félelemtől, vészjóslóan villog a robotok szeme, izzik.
  
  Levente pici korától kezdve nem kapott játékfegyvereket. Nem vagyok egy bigott, vaskalapos ember, hisz én magam is dobtáras géppisztollyal rohangáltam a lakótelepen. Kék volt, fémből és egy piros műanyag volt a végén, ami villogott, orosz gyártmány volt. Hasalva kúsztam a sportpálya kerítése mellett és lőttem a Dobra Zolira. Nem ezért nem kapott játékfegyvert, mert biztos voltam benne ha megvonom tőle, akkor felnőtt korában sem fogja érdekelni vagy esetleg majd kerüli a gyilkolászós számítógépes játékokat.
  Pont ellenkezőleg, tisztában voltam vele, hogy nem kerülhetem el, hisz a korosztálya mind megkapja, hogy apa tudod az a kommandós játék, aztán a szülő a gyerek mögött állva elégedetten mosolyog, a sráca meg kapaszkodik a joystickba, hullanak halomra az emberek, aludj el szépen kis Balázs.
  Azért nem kapott, hogy minél később találja szembe magát vele és addig is természetes dolgok iránt érdeklődjön. S tényleg elértem némi hatást, na nem a kívánalmaimnak megfelelőt, hogy reggeltől estig üljön a sarokba és bámulja a pókhálót, hogy jé lepke, verdes, rángatja a hálót de nem menekülhet, a pók lassan és magabiztosan közelít. Jaj, a körmeimet a fotel karfájába mélyesztettem.
  Lényeg, hogy ha kint vagyunk a telken, akkor gyűjt falevelet, odahozza a bogarat megmutatni de szép a páncélja, felmászik a fára és képes egy órát bámészkodni. Fut a lepke után is. De volt már, hogy egész nap csak a Bionicle volt a kezében, pedig sütött a nap. Hiába hozza oda hozzám, hogy Apa az Inikák meg az egyéb kimondhatatlan nevű gépszörnyek elfoglalták és most ezek uralják. Hiába mondja nem tudok vele azonosulni, csak legyintek, hogy rendben fiam de ott hagyom s látom a gyereken, hogy nem tetszik neki. Meséld el a haverjaidnak, azok értenek hozzá. Csak vakkantanak egyet és a szüleik ugornak tessék fiam ezt gondoltad vagy a feketét, amelyiknek izzik a szeme és láncfűrész a keze, jaj de édes tessék és a gyerek ááááááááááááááá börrrrrrrrrrrrrrr, küöhhhhhhhhrrrrrr, zohhhhhhááááááárrrrrrr és csap, üt vág, legyőzi, ledarálja, kettészeli, fémforgács, fröccsen az olaj, dübörög a föld, zakatolnak a gépek, zihálnak, összecsap az acél a fémmel, ki a keményebb zohhhhhhhááááááááárgööööööööööö és vége a mesének.
  
  A szervusz Szergejt is nagyon kedveltem, az Istállómester nagyon gonosz volt. Azzal a színésszel, aki játszotta, később együtt söröztem a Füle-Müle étteremben.
  
  Szóval furdalt a lelkiismeret, hogy a fiam folyton traktál vele, Apa nézd és forgatja a kezében a kardját, mit kezében nincs is annak keze, vasa és a hasa is vasa meg a vese is vas vese, vas mese. Mondom neki Ok legyen, játsszunk el velük egy történetet. Az egyik robot Onua, a másik Gali volt. Kicsit próbáltam emberi tulajdonságokkal felruházni a két célszemélyt. A díszletet is közösen gondoltuk ki. Mikor már látta a fiam, hogy partner vagyok benne, akkor eszébe jutottak neki is az ötletek. Falusi környezet meg minden, Apa tojááááás és szaladt hozta, mondom szalonna meg hagyma, azt is hozta. Mi legyen a téma? Az embereket érdekli a napi aktualitás vagy az étkezés, utazás és sok -féle téma. Mondjuk falusi szemmel nézve meg mindig az időjárás, az állandó téma. Szervusz Galika, szép az időnk. Galika az majdnem Marika, az meg minden faluban van. Széles derekú naccsasszony, akinek mindenki gyanús és egy széltoló, mert kocsmába jár. De ha a kedvében akarsz járni, akkor dicséred a keze nyomát, a minden munkáját és keze elé kapja a száját, ugyan hagyja már el Pónua, nem akkora dolog az. De bizony, bizony Galika, csapja neki közben a szelet és zsíros a szája a sülttől, amit elébe tett. Összeházasodnak, lesznek gyerekek és megöregednek. Sok szép évet.
  
  Apa a végén akkor legyen szélvihar, szaladt és jött vissza szatyorban lehullott falevéllel, meg akkor ventilátor a szélgép.
  Néha kompromisszumot kell kötni velük, meg kell találni a hangot. Kinek mondaná el ha nem nekem? Ki a legfőbb bizalmasa ha nem én? Ki a legjobb haverja, ha van valami gondja hova vinné? Penge élen táncolok, nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy mikor vagyok szigorú Apa és mikor a haverja. Igazából mindig a haverja lennék.
  
  Így született ez a kis film. Esetlen, ügyetlen és végtelenül nevetséges az egész. Látszik, hogy improvizálunk, a szöveget pont akkor találjuk ki, értelmetlennek tűnik az egész de közös, élménynek az. Rögtön utána javasolta is a fiam, hogy Apa írjuk meg a szöveget előre.
  Nagy francokat, háborodtam fel. Némelyik szülő csak megveszi, learatja a dicsőséget hogy Ő adott, a kezébe adja és részéről rendben, köszöni szépen majd megveszi a következőt, pénze az van, türelme nincsen.
  Én meg itt játszom a hülyét, lemegyek gagyurka gyerekbe, aki meztéláb eszi a papsajtot az árokparton, de nehogy már nekiálljak szöveget betanulni
  Mutasson valaki egy olyan szülőt, aki ezt megtenné, vagy már megtette. De tudjátok mit, inkább ne, mert még a végén meg kell tennem.
  Vagy legyek inkább úttörő ebben a dologban és mutassak példát?
  
  Ígérgetni nem szeretek, de egy próbát azért teszek. Pedig nem vagyok színész.
  Néha úgy érzem csak én vagyok egyedül ember s akik körbevesznek robotok, gépiesen élnek, egy program szerint, hogy így kell. Ez az általános s elfogadott szabály, viselkednünk kell, nem szabad gyerekeskedni.
  Leül a két robot a fotelbe, fényképeket nézegetnek régről, hogy emlékszel itt még a Nenüs lakott és egyszer eltört neki a lába, na akkor vette neki az Apja, azt a robotgépet, ami megkönnyítette a dolgát. Jó kis robot volt, mosott, sütött, főzött, ugrált és megsütötte a hurkát, akciós cyberde, amolyan kettőt fizet egyet kap nem maradt egy sem, elkapkodták a polcokról, gondosan eltettem a garancia papírját. Na ebben például jobb vagyok, mármint garanciában. Kérdezted, hogy miben vagy nagyobb?
  Rossz a dialektus, mert én alapvetően nem egy versenyszellem vagyok, hogy mindenképpen fitogtassak valamit, hogy elismerjenek. Én inkább azt a keleti nézetet vallom, amit a kung-fusok, hogy éld úgy az életed, ha helyzet van, akkor lépj fel, intézd el s lépj tovább, de soha ne hagyj magad mögött nyomot.
  
  Igazából ez nem is egy keleti mondás, hanem most találtam ki. Látszik, hogy improvizáltam, a szöveget pont most találtam ki, értelmetlennek tűnik az egész de közös, élménynek az.
  
  Ebben jó vagyok.
  
  Garantálom
  
  Film: 87mb
  
  [link]

• #238 guga Közösségépítő

  2007-01-24 23:24:49 #238

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Tegnap reggel miután elvittem a fiamat iskolába és jöttem haza a Dózsa György úton a járdán kerékpározva, elhúzott tőlem balra egy kerékpáros elég gyorsan ilyen sportos ruhában, ami testhez simul.
  Nem telt bele egy perc és utolértem egy zebránál, megálltam mert piros volt a lámpa, az meg egy másik férfival verekedett a zebrán, hadonászott és ütötte a fejét, szánalmason hatott így az álmos reggelben. Állt az autósor, a trolibusz, a gyalogosok és Őket nézték. Csápolt a kerékpáros keményen és a másiknak reccsent a kabátja, közben üvöltött, ahogy a fogínye kilátszódott véresen, hogy mi a jó rohadt büdös kurva anyádért mész át a piroson te állta és vonszolta magát arrébb, belekapaszkodott a jelzőtábla oszlopába majd kifordította magát a szorításából.
  Odalépett a zebra közepén fekvő kerékpárhoz és páros lábbal ugrált a küllőkön, nagyon dühös volt. A másik újra nekiesett, ököllel ütötte a mellkasát, nyakát, ahol érte. Hülyén is néz ki mikor két utcai ember veri egymást, látszik a rutintalanság, hogy általában csak a hangjuk nagy. Így megverném, úgy belevernék a fejébe, de mikor éles a helyzet és a kabátod ujját már a hónaljadba gyűrték, akkor groteszk módon tudsz csak kalimpálni, igazából az indulat vezérli az ütéseidet nem az ész.
  
  Az történt, hogy drága az a kerékpár és az idő is kevés. A gyalogos a lámpára figyelt, látta hogy zöld és lelépett vesztére, mert jött a nagy Ő és azonnal elborult az elméje, ahogy elcsapta a gyalogost. Mindegy hogy mi történt de Ő a hibás és kész, miatta történt, azzal nekiesett és verte a fejét dühből.
  
  Valahogy át kéne vezetni a sztorit a következőbe egy ügyes csellel, mert nem szeretném ha kiderülne, hogy nincs semmi köze a kettőnek egymáshoz
  
  Egyik közeli rokonom Pécsen bekerült a kórházba, mert előbb fájlalta a fejét és a háziorvos felírt neki csillapítót, majd nem múlt és szédült is, akkor másikat írt fel, mert az rossz volt. Később kettős látása lett és az is homályosan, erre megijedt az orvos és kicsit megvádolta a maris tántit, hogy nénike miért nem szólt, hogy ennyire rosszul van, beutaltam volna kórházba. Ki is vizsgálták és kiderült, hogy egy daganat az agyában. Kicsit pihentették, eltelt egy hét utána mondták neki, hogy hazamehet. Hogy, mégis mi van (?) gondolta magában.
  Bezzeg ha a gyurcsánnyi annyja lenne, akkor törődnének vele. Vagy ha Lendvai annya lenne, nem hagynák hogy szédelegjen, hogy kettőt lásson.
  
  Nem így van?
  Ha gyurcsánnyi annyját kezelnék, akkor kézről-kézre adnák az orvosok, mármint az anyját.
  Letettek róla, nem mernek kockáztatni. Inkább halljon meg magától és szenvedjen otthon, mint hogy valaki felvállalja annak azt, hogy ott marad a műtőasztalon.
  Ha én lennék Gyurcsánnyi annyja, akkor összekapnák magukat.
  Aztán eszembe jutott a mentős, az Egressy-Hungária sarkán állt és a kocsi mellett cigarettázott unottan, egyik lába a másik elé, beleszívott és nézte a földet. Mellette egy halott ember, de lehet hogy csak egy hajléktalan, a márványlapok alá fészkelte magát be és ott meg is halt.
  Gondolkodtam rajta, hogy most Ő ott minek ácsorog, miért nem megy a dolgára? Az már úgy is meghalt.
  De csak halálában járt ki neki az a tisztesség, hogy nem hagyták magára. Amíg élt a kutya sem volt mellette. A mentős is csak hivatalból, mert várta a halottszállítót. Hogy is nézett volna ki, hogy kimegy, megállapítja hogy halott és aztán ott hagyja, hogy majd jönnek érte.
  Aztán lesz, ami lesz, az iskolások is ott mennek el mellette meg babakocsit tolnak. Nem rossz ha kerüljük a tabukat, tegyünk úgy mint ha élne, ne törődjünk vele.
  Eszembe jutott Páfrány a volt brigádvezetőm. Festőnek tanultam egy cégnél és voltunk vagy nyolcan. Egyedül csak én élek, én vagyok életben. Ha Gyulán jártam mindig megkerestem Páfrányt, elmentem a kocsmába és tudtam hogy ott ül. Megveregeti a hátam, hogy mivan Culi, aztán a lényegre tér, nincs egy kis pénzed?
  Adok neki, meghívom sörre és fizetem a cigijét is, hagyom neki hogy tanoncként kezeljen. Megérdemli, mert valaha ember volt, akire felnéztem. Sztorizgat és jókat nevet, néz körbe a kocsmába, hogy látjátok itt van Culi, ne tudjátok meg mekkora arc, egyszer átverte az egész brigádot és belekezd. Megakar felelni a pénznek, amit a zsebébe raktam, hogy szolgáljon érte, valamit cserébe, pedig nem kéne. Jobban örülnék ha leülne és őszintén magába nézne, majd a szemembe, hogy Culi mit csináljak?
  
  Akkoriban gyönyörű felesége volt, lánya, úgynevezett államszocializmus, lehetett tervezni. Lakást is vett, egy egész brigádot vezetett. Még esti iskolába is járt, volt neki tartása. Igazi apa jellem, lehetett adni a szavára. Egy darabig hittem benne, hogy nem végleges az állapot, visszafordítható még, de legbelül mindig is tudtam, hogy így fog meghalni és féltem tőle, nem mertem bevallani magamnak. Rajta csak Isten segíthetett volna, de inkább a pénzre kérdezett rá, hogy van e.
  Pedig ha Istent kérdezte volna, akkor azt rá is bíztam volna. A pénzt azt nem lehetett, ezért adtam neki csak egy keveset.
  
  Van egy ismerősöm, aki az Apehnál dolgozik elismert informatikusként. Hetente lopkodta ki a jobbnál jobb alkatrészeket, a csúcsgépéhez, amit papíron már leselejtezett. Tényleg olyan gépet épített, amiről mások csak álmodni mernének. Megrendelte papíron, mert csak úgy lehetett. S mivel Apeh ugye a legkorszerűbb alkatrészeket rendelte be. Majd kis időt várt és írt egy jelentést róla, hogy tönkrement nem garanciáztatható, leselejtezett és kilopta.
  Vakargattam is a fejem mikor néha a fölösleget árulta és mondtam neki legalább adnád olcsóbban, hisz ugyanennyi a boltban. Azt mondja minek, ezek úgy is hülyék, nem tudják és megveszik aztán röhögött.
  Mondtam magamban, hogy ilyenkor hol van Isten, aki azt mondta, hogy:
  
  Ez 16,43
  Mivelhogy meg nem emlékeztél ifjúságod napjairól, és ingerlettél engem mindezekkel, azért ímé én is fejedhez verem útadat, ezt mondja az Úr Isten, és többé nem cselekszed a fajtalanságot minden útálatosságod mellett.
  
  Biztos nincs is, hogy ez megtörténhet. Elteltek évek és már nem tudtam a telefonszámát fejből, mikor kaptam a hírt, hogy bankból kijövet az utcán összeesett és kihívták hozzá a mentőt. Mire felébredt ellopták a kabátját és 1.8 millió forintot, ami a zsebében volt, meg egy órát, amit az apjától örökölt. Elvitték azt is, nem tisztelték még azt sem.
  Én is vittem már bankból ki sok pénzt egyszerű utcai ruhában és egy reklám szatyorban volt, felültem a biciklire és tekertem hazáig. Eszembe is jutott, hogy most biztos volna ember, aki ha tudná, hogy mi van nálam azonnal megölne. Utána belegondoltam, hogy hol van a legközelebbi ilyen, hány méter sugarú körben? Vagy itt jön velem szemben, pont ez? Nem értem minek mászkált az utcán közel két millió forinttal.
  Ilyet nem sok ember tehet meg, az öcsém például biztos. Egyszer 25 millió forinttal egy zacskóban sétált végig a belvároson, közben fütyörészett. Ennyivel a zsebemben én sem tudnék mást tenni, hiába az oroszlán az nem tud mást tenni.
  De ez nem pénz kérdése.
  
  A srác azóta csak rosszabbul lett, néha hetekig bent van a kórházban, nem tudják mi a baja vagy nem akarják de valamivel mindig kezelik, Ő meg hány, sokat. Vagy hiány?
  
  A Maris tánti rosszban van a férjével. Megromlott a házasságuk és elváltak. Különköltözni azonban nem tudtak, mert nem volt pénzük másik lakásra.
  Így aztán maradt a közös fürdőszoba, wc és konyha használat, de külön szobával. Mindkettő zárta a magáét. Odáig fajult, hogy ellenségekké lettek. Egyik kiköttette direkt a villanyt a lakásból, a másik meg ellopta a szappant, fogkefét, megkeserítették egymás napját. Ott aludtak egymástól néhány méterre azok, akik megosztották magukkal az ágyat és tervelnek, forralnak, hogy hogyan ártsanak a másiknak. Nincs szenvedő alany, ehhez két ember kell.
  Mondták is neki, hogy Tánti békülj ki a férjeddel, hidd el jobb lesz, ne a barátnőidre hallgass. De hát ha igazuk van tüzelte. Persze a barátnőinek könnyű volt, könnyen uszították Őt, mert haza csak egyedül Ő ment, a többiek meg röhögtek a markukba ha állt a bál közöttük.
  Most milyen jó lenne ha törődne vele a Józsi. Eltelt sok év a haraggal, majdnem tíz. Elfáradtak, belefáradtak csak haragudni nem.
  A Tánti nemsokára hazamegy a Józsihoz, de nem hozzá csak oda és kettőt lát majd belőle, azt is homályosan.
  
  Valahogy át kéne vezetni a sztorit a következőbe egy ügyes csellel, mert nem szeretném ha kiderülne, hogy nincs semmi köze a kettőnek egymáshoz
  
  Szóval hiába tekersz, hiába hajtasz, hiába került sok pénzbe. Ha elveszted ne okolj senkit se, Isten lépett közbe.
  
  67.
  Reggel azt mondod: Bárcsak estve volna! estve pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! - a te szívednek rettegései miatt, a melylyel rettegsz, és a te szemeidnek látása miatt, a melyet látsz.

• #237 guga Közösségépítő

  2007-01-20 15:33:00 #237

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Tegnap mikor mentem a fiamért az iskolába, azt kérdezi tőlem a hangjából kicsengő felelősségre vonással, hogy anya megengedte 5. osztályos koromban egyedül járjak kerékpárral az iskolába.
  Legbelül Ő ezt már elhatározta, nem a véleményemre volt kíváncsi, hanem az engedélyemet kérte.
  Mondom neki ez nem az ötödik osztálytól függ, hanem az érettségedtől. Ha megbízok már benned annyira, hogy biztosan tudjam eljutsz iskolába és haza is jössz, ha úgy ítélem meg akkor természetesen járhatsz egyedül.
  De egyébként is miért lenne jó neked egyedül iskolába járni, nem jó neked velem? Sok gyerek, akinek elváltak a szülei hogy megörülne ha az apja vinné iskolába, mert neki nincs, nem megy vele soha. Az rád irigy, a te apád nyom az iskola előtt egy pacsit, utánad néz az ajtóba, hogy felértél e a lépcsőn, nem botlottál e meg. Aztán megy a dolgára, viszont napközben is sokszor eszembe jutsz fiam, hogy ki ül melletted, hogy beszélnek veled, mit ettél, nem fázol, és legfőképp figyelt rád valaki, amíg én nem? Kilátszik az inged alól a hasad, pacuha vagy, megfázik a derekad, odalépett hozzád és betűrte az inget vagy elnézett mellette és dolgára, hogy nem az enyém, nem én nemzettem.
  
  Fiam!
  
  Így csak én szólíthatlak. Ez az én tisztem, az apád vagyok, egyszerű szavak, mégis elhordozzuk egy életen át, amit hallottunk apánktól.
  
  Egy darabig jött mellettem a kerékpárral de éreztem magába zárkózott, nagyon bántotta, amit mondtam, hogy én döntöm el mikor mehet egyedül majd iskolába.
  Duzzogott, de nem az a hisztis fajta, hanem mélyebb fájdalom, beletörődés. Aztán a piros lámpánál odafordult hozzám és azt mondta, hogy apa te engem rosszul ítélsz meg.
  Kicsit felemeltem a hangom, hogy ezt azért bízd rám fiam, még kicsi vagy. Majd vigyorogva odadugtam az övé mellé az arcom, hogy együtt néztünk ugyanabba az irányba, Ő direkt nem vette észre, hogy a kerékpárról oldalra hajolva a derekamat ketté törve kockáztattam meg, hogy mosolyt csaljak az arcára. Mikor már feladtam, elvigyorodott és rácsapott a térdére, hogy apaaaaaaaa, de már rötyögött hozzá, ne csináld ezt veleeeeeeeeeem és sértődötten nevetett, mint aki már szabadulna belőle, nevetne, de még meg akarja mutatni, hogy Őt bizony ki kell engesztelni.
  
  Mondtam is magamban, hogy kutya vigye tényleg megszakadt a szíve, de még is én döntöm el s tényleg nem bízom meg benne. Fontosabb neki, hogy elengedett kézzel menjen, mint hogy biztonságba hazaérjen, még gyerek.
  Valahol mélyen azért éreztem a következő nap szelét.
  Annak reggelét. Hajnalban azt álmodtam, hogy egy ember nyomja be az ajtónk kis ablakát és belül van már a keze, ordítottam a nejemnek, hogy hívd a rendőrséget és vidd a gyerekeket ki az ablakon. Tartottam az ajtót és az ember körme belehatolt a kezembe, felszakította a bőröm, de nyomtam az ajtót, nekifeszültem és tartottam. Megvártam, amíg a nejem a gyerekekkel biztonságba ér közben kerestem valamit, amivel felsérthetem a kezét, hogy visszarántsa. Éppen emeltem a kezem, hogy fiam feküdj le, mert arra ébredtem hogy felült mellettem az ágyban de nem ébredt fel. A kisebbik átjön hozzánk az ágyba és rendre azt csinálja, hogy a kezével a hátamat kaparássza vagy a lábát nyomja a hátamnak. Most egyszerre mindkettőt. Nyomott a talpával el és a körmével kaparászta a hátamat, beépült az álmomba.
  
  Sietnünk kellett, mert Benjámint vitte a nejem kórházba én meg leventét iskolába.
  Kicsit feszült voltam a kisebbik műtétje miatt, hányingerem és hasmenésem lett ettől, tudtam hogy muszáj őt műteni és el fogják altatni. Félelmetes, eszembe jut hogy volt már olyan szülő, aki mikor nyílt a műtő ajtaja sikoltott, mert meghalt a fia és utána temették. Pedig hogy eltekerhettek volna másnap iskolába és csaptak volna egy orrtörlőt, utánanézett volna, hogy nem e botlott meg lépcsőn, amíg látja s ment ő is a dolgára. Napközben meg eszébe jutott, hogy figyel rá valaki? Törődnek vele?
  
  Fiam!
  
  Így csak én szólíthatlak, ez az én tisztem, az apád vagyok.
  Mint Isten a teremtő, az ember a teremtmény.
  
  Ellopták a kerékpáromat. Indulnék a gyerekkel iskolába, a nejem már a kocsiban ül a gyerekkel s látom a tekintetében, hogy ideges, zaklatott. Nem baj apa, majd megoldod, feldolgozod, ez csak egy helyzet. Legalábbis így szoktuk egymásnak mondani ha keményedik a helyzet, majd feldolgozod.
  Hisztis, raplis picsát látunk együtt, aki semmiségekért vinnyog s nem jutott neki dinnyeföld, akkor összenézünk, hogy nem baj majd feldolgozod.
  Tényleg ezek a hisztisek tudják olyankor, hogy Ők csupán hisztiznek, érzik a dolog súlyát vagy ennyire ostobák? Érzelmi zsarolás, gyere egy pacsira, az hat.
  
  Fiam! S kerestem a megfelelő szavakat, hogy hogy is mondjam el, hogy mondjam meg neki. Fiam! Isten ma a pártodra állt velem szemben. Tegnap nagyon is tévedtem, te eltudsz már menni egyedül iskolába. Futottam egy darabig mellette, be a ligetbe és utána elengedtem Őt életében először, a kényszer vitt rá, ha rajtam múlt volna még várok vagy 5 évet. De most sietnem kellett a kisebbhez, talán éppen altatják, futottam át a liget végébe. Eszembe sem mert jutni, hogy a nagyobbikat éppen most gázolja el egy autó, biztosan érezném a lelkemben ha megtörténne. Látványosan összeesnék vagy valami ilyesmi. Bele sem mertem gondolni, olyan kis gyámoltalan.
  
  Közben beértem. Be a kórházba de még az ágyon ült és számára ez egy szokványos reggel. Bőven volt még idő a műtőbe kerülésig, megöleltem és megiramodtam gyalog hazafelé. Elküldtem pár üzenetet, feladtam hirdetéseket és eszembe jutott, hogy kiszaladok a verseny utcai piacra és megnézem nincs e ott a kerékpárom. Már terveztem is, hogy oda állok a nigger elé, aki támasztja és rajta a tábla, eladó. Nyakon verem kétszer és közben hívom a rendőrséget. Majd ha könyörög, hogy ne tegyem, visszaveszem a kerékpárt s kérek még ötezret, mert a lakatot is levágta. Már azt is elképzeltem, hogy nekiáll méltatlankodni az a lakat nem is ért ötezret, nem a zapád faxát és leverek még egyet, erre ideadja a pénzt vita nélkül. Felülök a kerékpárra, megyek veszek egy 4000 Ft-os lakatot, a maradékot meg elsörözöm stressz ellen.
  De nem is ilyen ember vagyok, a kerékpárom sem volt kint. Csak eszembe jutott, hogy a rendőr kit hív ha bajban van. Magát Istent? Van olyan rendőr, aki hisz Istenben? Na nem úgy vasárnapi kiöltözömösen és sutba vágom a viperát, addig amíg a pap prédikál. Hanem az a szívből fajta, hogy éjjel is eszébe jut Isten, meg nappal is, meg este s aztán ha álmodik, hogy nyomják be az ajtót és ordít, hogy hívd a …..és megakad a lemez. Rendőrséget?
  
  Aztán napközben, de el is telt. Majd megint mentem a fiamért. Nejem még reggel lecsekkolta telefonon, hogy beért. Engem meg várt az egész tanári kar, ahogy mentem érte. Na jó kicsit túlzok, de a nevelő tanár az felelősségre vont, hogy a Levente azt mondta mehet haza egyedül, mert a szülei megengedték és a nap vége felé hisztizett, hogy őt elengedjék. Megköszöntem hálásan a tanárnak, hogy nem engedte, láttam rajta nagy kő esett le a szívéről, biztos harcolt a gyerekkel.
  
  Fiam! Reggel mikor életedben először elengedtelek egyedül, akkor azt gondoltam magamban, hogy Isten megmutatta számomra, hogy neveljelek minél előbb önállóságra és ha lehet engedjem el a kezed. De ez a hiszti, amit ma előadtál, hogy engedjenek egyedül haza és csóváltam a fejem, hisz megvolt beszélve fél kettőre megyek érted. Eszembe jutott apám, hogy mit kellett kiállnia miattam, amikor én ekkora voltam. Feljelentették a rendőrségen, pedig nem álmodott rosszat, nem is sejtett csak elkerekedett a szeme. Az előzmény az volt, hogy a Lukucz Pista volt külföldön repülővel és miután visszajött elkértem tőle a repülőjegyét is kisatíroztam majd átírtam az úti célt is és az adataimat Rómára.
  Szeméttelepen találtam 2db díszes konyakos üveget, mindkettő római kort ábrázoló kupakkal volt ellátva. Én a nyári szünidőt Vésztőn töltöttem egy juhász mellett, szenzációs nyár volt, de a többiek előtt szégyelltem bevallani, mert Ők tehetős szülők gyermekei voltak. Ha nem is külföldi nyaralás, mert akkoriban nem nagyon lehetett külföldre menni, de egy Zánkát simán bevasaltak a szüleiktől.
  Hogyan állhattam volna eléjük, hogy egész nyáron birkákat őriztem és megtanultam elletni őket meg azt, hogy mi a száj és körömfájás, hogyan védekezünk ellene, mit kell tenni vihar idején. Még kolbászt is csináltunk birkából és egyszer mindentől messze kint aludtunk a réten egy fa alatt és bográcsban főzött az öreg szegfűgomba levest, csodálatos íze volt.
  
  Már az első nap megmutattam a repülőjegyemet mindenkinek és az egyik üres üveg is a táskámban volt, meséltem a tengerpartról, a halakról, kagylókról, sziklákról és fehér homokról, apró szigetekről és fagylaltról amit ingyen adnak ha lemész a partra. Szép a naplemente is, ahogy felemészti a tenger a lemenő napot.
  
  Valamelyik okostojás rögtön szaladt a tanáriba elújságolni, hogy a Zvolenszki Zoli volt külföldön Rómában és tengeralattjáróval is mentek az Apjával, olyannal, amelyikből lehet látni a cápákat meg a tenger alját. Behívattak és több tanár is kihallgatott, megnézték a repülőjegyet.
  Másnap Apámat elvitték a rendőrök kihallgatásra, az öregem teljesen magába zuhant aztán meg röhögött, hogy egy 10 éves gyerek rászedett egy egész tanári kart. Csak nagy a képzelőereje, tudni kell kezelni. Nem lett következménye a füllentésemnek, apám egyáltalán nem szidott meg, az igazgatót kereste meg a lakásán egy este és a helyére tette a fejét.
  
  Ilyen az élet, add tovább Fiam
  
  [link]
  
  [Szerkesztve]

• #236 guga Közösségépítő

  2007-01-18 23:40:36 #236

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  [QUOTE=Kettisz,2007. jan. 18., csütörtök - 22:21] Ha előbb halok meg, megtartod a búcsúbeszédet? De röhögcséges legyen ám! :Đ [/QUOTE]
  Jártam már úgy, hogy láttam temetési menetet és eszembe jutott, hogy az utca túloldaláról nekiállok hahotázni és a térdemet csapkodni. Szerencsére sosem csináltam meg. Mikor nagypapám temetésén voltam a szánalmas és bunkó, képmutató rokonok láttán eszembe jutott, hogy megérdemelnétek, hogy hangosan kiröhögjelek benneteket gyalázatos banda. Mennek ki a temetőből de már pusmognak az orruk alatt, évek óta jól karbantartott sérelmek jönnek a felszínre.
  De nagyapám számomra nagyon kedves ember volt. Nem mertem megnézni a nyitott koporsót, félelmetes látvány volt a teste. Rengeteg emlék, rengeteg nevetés, mindegyikre szívesen gondolok, az nem lehet, hogy ő nem él, olyan nincs.
  Nem mentem oda a koporsóhoz. Nem tudom melyik nehezebb. Odaállni egy nagyon közeli hozzátartozó mellé, a koporsójához és megsimogatni a jéghideg fejét és várni, hogy kinyissa a szemét vagy tűrni, hogy nem tehetek érted semmit, ez már csak a testem, elszabadult a lelkem, nem vagyok ura a helyzetnek és átadni a testünket az enyészetnek. Rossz belegondolni, hogy a halálom fájdalmat okozhat másnak, próbálnám alóla felmenteni Őket, de az én életem nem az én kezemben van.
  Volt egy időszakom, amikor nagyon sokat gondoltam a halálra és félelemben teltek az estéim, rettegtem tőle. De olvastam egy mondatot a Bibliában:
  
  Péld 14,32
  Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
  
  Ez számomra egy ígéret volt, persze nem véletlen. Átéltem már néha hogy egy bekövetkező eseménytől nagyon féltem napokon át és görcsben volt a gyomrom s maga az esemény gördülékenyen ment és haszonnal szálltam ki belőle, megkönnyebbülve. A saját halálommal kapcsolatban is így gondolkodom, ha Isten létezik és ezt megígérte, akkor bizton így lesz. Ha meg nem létezik lesz, ami lesz
  
  Közben megszületett a második fiunk Benjámin és Ő elvonta a figyelmemet erről a korszakról. Talán ha idősebb leszek már egyáltalán nem fogok félni tőle, találkoztam már olyan idős emberrel, aki várta a napját és közben mosolygott aztán békében távozott. Keveseknek adatik meg.
  Pár éve azon kaptam magam, hogy a hátam közepének sem hiányoznak az esküvők. Nem szeretem, ahogy a leittasodott rokonok ugrálnak és forgatják a derekát az elhájasodott párjuknak és dobálják a tízezreseket, mindenki csak egyet a nevét gondosan ráírva, nehogy kimaradjon a névsorból. Jegyezd meg jól, hogy adtam.
  Amellett, hogy kedvelem az ifjú párt még jók a levesek, forró és gazdagon. A sültek, a sütemények és mindenki összenevet, csak néha érzem hogy kötelezően örül, csak nem ülhet egy sarokba a fejét támasztva.
  Egyszerűen csak nyűg és teher, nem szeretek viháncolni meg indián ugrásokkal szökdelve kipenderedni a középre és nyomni a twisztet fenyőre.
  Pedig jó az, volt hogy roptam és az egész család filmezett, így mulat a magyar, Zoli elengedte magát. Dehogy, Őket engedtem el, már nem erőltetem.
  Sosem értettem miért jó az, hogy vacsora közben ordítozni kell, mert olyan hangos a zenekar, kicsi gyerekek is vannak. Ha én rendezném, akkor a vacsora idején a zenészek is asztalhoz ülnének, hogy csendesedjenek el, vacsora közben kanalak csörgését és meghitt nevetést szeret hallgatni az ember, nem a sej haj rozit.
  Meg egy lakodalom kellős közepén senkinek nem jutna eszébe Isten.
  Egy halott mellett állva pedig csak eszébe jut, hogy ennek az embernek most hol van a lelke?
  
  Egyik nap mentem kerékpárral a Városligeti fasorban és megláttam az út szélén egy füstölt sertéslábat vagy körmöt, amiből a körömpörkölt készül. Anyám nagyon jól tudja csinálni, tiszta ragacs utána az ember keze, meg kenyérmorzsás a tunkolás után. Jól is esik utána a langyos szappanos víz közben a számban az utolsó húscafatokkal küzdök, a nyelvemmel tolom ki a fogaim közül és nyelek egyet. Belenézek a tükörbe és hirtelen rájövök, hogy elgondolkodtam. Ilyedten a kormányhoz kaptam, hogy jajj hisz én a Városligeti fasorban vagyok. Csináltam már máskor is ilyet. Elgondolkodtam és vagy 10 perc után vettem észre, hogy előzgetem közben a kocsikat a dugóban, hol a fenében jártam eddig kilométereken át, hogy hogy még élek?
  Itt van ez a füstölt sertésláb, ami ha anyám kezébe kerülne..., de ezt már mondtam és ráadásul Katalin, ez a neve.
  Ez a láb nemrég még egy sertéshez tartozott, az taposott vele a disznószarba és érezte, amíg élt vele, hogy mi hideg, mi meleg a forró moslék rácseppent a hideg hóban és ilyenek, egyszerűen csak sertéskedett.
  Föl sem tudta fogni, amit én, hogy Ő (egyáltalán személy?) milyen finom, sőt nagyon is nagyon, mindjárt ott van a sertésborda rántva, éttermekben a töltött.
  Hogy került oda a földre? Henteskocsi zötykölődött?
  
  Mit akartam ezzel mondani? Temetés, esküvő meg sertésborda. Az előbb még az eszemben volt, hogy hogy kötöm össze a végén, hogy fonál legyen belőle, ami követhető.
  De sajnos én mindent úgy írok le, mint aki a cseresznyefára mászott éhesen és kapkodta a fejét, hogy itt is egy érett, ott egy bordó, de már a szám is tele meg mindkét kezem. Nekiülök írni és zsonganak a gondolatok a fejembe, hogy jaj ez de jó, olyan mint ha én gondoltam volna, hozzám hasonló. Hopp ott egy érett, ez meg mindjárt kicsattan és a fele már papíron van de mire kigondolnám és elérném a billentyűt már egy másik van a fejemben. Csak napok múltán jut eszembe, amikor visszaolvasom, hogy mit felejtettem ki belőle, hogy kerekebb legyen.
  
  
  1.Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.
  2. Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
  3. Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
  4. A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.
  5. Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.
  
  Préd 9,12
  Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.

• #235 guga Közösségépítő

  2007-01-16 22:11:03 #235

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Első beszélgetőpartnerünk azért kérte arca eltakarását, mert állítása szerint olyan információ birtokába jutott, mely miatt veszélyben érzi az életét.
  Hagy mutassam be önöknek most csak a hangját, hölgyei és uraim, kedves nézőink, fogadják szeretettel a hangyát.
  
  -G: Elsőként hagy kérdezzem meg, miért választotta ezt a nevet: hangya? Ez valami utalás vagy vonzalom?
  
  -H: Úgy gondoltam jobb ha nem hagyok felesleges nyomot magam után, olyan mint Katalin, Sára, István vagy Jakab, Mónika, Eszter, Zoltán, Tamás vagy épp a Katalin, de mondtam ezt már egyszer?
  
  -G: Nem gondolja, hogy túl egyértelmű következtetést vonhatunk le a hangjából? Mert egyértelműen nő, csak férfivé változtatta.
  
  -H: S ha férfi vagyok csak nővé változtattam a hangomat, mégpedig olyanná, akit férfiutánzó hanggal áldott meg az ég?
  
  -G: Mi lenne az az információ, amit szeretne megosztani velünk?
  
  -H:
  Péld 6,6
  6. Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!
  7. A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
  8. Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.
  9. Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
  10. Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
  11. Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!
  12. Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
  13. A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
  14. Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.
  15. Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
  
  -G: Úgy érti egy idézet a Bibliából?
  
  -H: Nézze uram! Én csak egy kis hangya vagyok ebben a bolyban, hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a maguk eledelét.
  
  -G: Nem értem önt, miért érzi úgy, hogy veszélyben van az élete, csak mert fejből tud egy Bibliai idézetet?
  
  -H: Hagy kérdezzek én is egyet Guga úr! Ön hány Bibliai idézettel tudna nekem szolgálni fejből?
  
  -G: Az őszintét megvallva egyel sem. De azért párat már hallásból ismerek, vagy ha látom valahol, akkor eszembe jut. Tudja, mint mikor megkérdezik, hogy ismerem e az amerikai zászlót?
  Persze, hogy ismerem. Jó akkor rajzolja le pontosan! Aztán csak állok ott bambán, mert nem tudom hány csík, hány csillag, mire merőleges és van e a kéken, fehéren és piroson kívül másik szín?
  Nem tudom lerajzolni pontosan, de megismerem, azt is tudom , hogy minden csillag egy-egy államot jelöl.
  
  -H: Látja ez ebben az életveszélyes, hogy valamit csak épp, hogy megismerünk és már is hiszünk benne, de semmit nem tudunk róla pontosan.
  
  G: Ezt értem, de még mindig nem, hogy miért érzi úgy veszélyben van az élete?
  H: Képzeljen el egy olyan játékot, ahol van mondjuk ezer induló és csak egy lehet a befutó, mindenki meghal csak egyedül az az egy hitt abban, hogy biztosan él és a helyes utat járja.
  G: Látom hova akar kilyukadni, de a másik 999 ember is abban hitt, hogy a saját hite helyes, aszerint élt, úgy alkotott évezredeken át, letűnt kultúrák és legújabb kori vallásburják.
  H: Van egy egyetemleges törvény, ami minden országhatárt lefed. Képzelje csak el, hogy ha átlépjük az országhatárt, akkor van olyan ország, ahol egy szelet sertéskaraj főben járó bűn, tisztátalan. Furcsán érzi magát az ember olyan közegben, ahol számára megszokott dolgokat ítélnek el, sőt némely esetben kimondják bűnöző vagy bíróság ítéli el, mert olyat tett, ami az ottani törvények szerint büntetendő.
  De, aki az embert alkotta, a működési elvét, a földet, hogy mint az óra úgy járjon. A felfoghatatlan erőket és távolságokat a gondolatokat, amivel vizsgáljuk, a mélységeket.
  De mi van ha nem helyes a hitem, vagy ha nincs is semmi, leoltják a lámpát és kész, sötétség örökre. Se hang, se fény, se érzék, se harag, se öröm nincs, az sincs, hogy nincs annyira nulla. Akkor az emberek miért éltek annyi évezredet, gondozták és féltették, utódjaikat trónra emelték az ősközösségből, ahol még nem is volt kocsma, ide a magasba, ahol ülök a billentyűzetem előtt s beültetek egy gondolatot az agyadba, amelyik megkérdezi tőled, hogy ha Mózes, vagy Ádám és Éva most látna, vajon fontosnak tartaná e az utódlást, hogy idáig jutottunk?
  Nem kéne alább szállni, esetleg Istenhez?
  G: Ez igen, ezt nevezem, szépen megfogalmazta kedves hangya, hangyás, hangyagyás. (látjátok, most magamat dícsérem: a szerző)
  Azt hiszem ezt le sem adom riportba, mert gyenge és nevetséges, ne haragudjon hölgyem de engem mindenki bolondnak nézne ha ezt leadnánk adásba, felérne egy öngyilkossággal. S ezzel most nem bántani akarom, biztos a jó szándék vezérelte önt, az én kezemet meg a főnök köti meg, a jövő hónapban is szeretnék kapni fizetést.
  H: Áá erről van szó, a pénz, mindig az van előtérbe, pénzért mindent.
  Hisz Ön Istenben, melyikben? Szokott korábban kelni ha plusz pénzért dolgozik? Szokott tovább maradni egy kis jussért vagy egyel több napot dolgozni? Számolja össze hány órát és napot dolgozott, hogy több pénzhez jusson? Mennyi mindenről lemondott a pénz érdekében, eldobott emberi kapcsolatok. Ez a pénz hatalma, egy valóságos Isten, kézzel fogható, felhalmozható és ha valakinek szólsz tedd ezt, tedd azt nézd meg megteszi, csak pénz kell neki, olyanok, mint a szolgák.
  G: Hölgyem! Már bocsánat, hogy így nyíltan felfedem kilétét a kamerák előtt, már nem vesznek, nem megy ki adásba. Ön nincs tisztában az alapvető emberi értékekkel, az együttélés szabályaival. A pénz csak egy norma, egy viszonyítási alap, hogy mi az amit megengedhetek magamnak, mennyire végzem jól a munkámat és társadalmilag hol foglalom el a helyem. Ha egy éhezőt látok az út szélén, ahogy koldul, akkor kényelmesen hátradőlök és belül megjelenik egy mosoly, hogy engem nem versz át, nem elég, hogy nem dolgozol még tőlem tarhálsz, hogy ne is tudj magadról, én sem tudok rólad, csak ha kell egy indok kire haragudjak. Ez nem változott Mózes óta vagy hogy mondta, biztos az a tutajos, özönvíz vagy mi, aki megevett egy fürt erjesztett szőlőt és látomása volt tőle, becipelt egy elefántot valami teknőbe, hogy ezt most én megmentem aztán elengedett néhány galambot és kiszellőztetett, huzat lett és olyan, ami feláztatta az özönvízszerű könnyeket, há-há nevetnem kell, mindjárt sírok.
  H: Uram Ön menthetetlen. Egyrészt Noé, másrészt tipikus amerikai zászlós eset. Pontosan nem tudja, de biztosan állítja, hogy amit mondd az igaz.
  Így van vagy nem? Most igazat beszélt vagy hazudott? Hisz abban, amit mondott?
  G: Ne nevettesse ki magát hölgyem itt mindenki előtt, nem ülök fel a kérdéseinek. Lehet nem vagyok egy rutinos vitapartner csak egy egyszerű riporter, de van végzettségem, ebből élek és mindenki elismer. Tudom mit beszélek, ne jöjjön nekem Istennel. Komolyan nem értem Önt, hogyan hiheti azt, hogy csak az az egyedüli igaz, amit ön gondol? Már eleve ezért a tényért nem is kéne szóba állnom magával, mert az emberi kapcsolatok alapja a kölcsönös tolerancia. Meghalok és biztos ott lesz egy Isteni fegyőr hatalmas dudákkal és a falhoz állít terpeszbe, megmotoz tetőtől talpig, megáll a szívem fölött és belemarkol, hogy hopp itt találtam valamit, egy eldugott dolgot, maga rejtett életet élt, másnak mutatta magát végig, adja csak a kezét. Láncra vernek egy katlanba, amit az ördög forral és Hitler lesz a szomszédom. Ennyire rossz ember lennék? Akkor milyen az Isten, akiben maga hisz, hogy ennyiért elítél?
  H: Nem ennyiért és nem is ítél, hagyott egy menekülő utat, hogy aki azon jár megmarad. Az összes többi hazugság. Mindenki halott, aki azon jár.
  G: Ha ez így van, akkor miért nem gondoskodott róla, hogy mindenki beérjen a célba, ebbe a nagy labirintusba? Na most megfogtam magát, erre feleljen, ha olyan nagy Isten, nincs meg hozzá a hatalma, hogy mindenkit megtartson, hogy mindenki túlélje? Tétlenül nézi és jót mulat magában, hogy én tudtam előre.
  H: Hirdetik, úton, útfélen vagy maga még nem hallotta Jézus nevét, elvitte mindenki bűnét, mindenki bűntelen és tiszta, a vérével lemosta.
  Vonszolták már magát erőszakkal cukrászdába s enne ott jó ízűen egy krémest?
  Vegye úgy, hogy megvan hívva.
  
  
  Péld 16,25
  Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.
  Jn 14,6
  Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
  
  [Szerkesztve]

• #234 guga Közösségépítő

  2007-01-15 23:33:10 #234

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Zsenge koromat egy tanyán töltöttem, ott cserepesedtem fel, cserepedtem vagy mi. Felénk akkoriban nem nagyon lehetett látni rendőrt, de egyik délután a szomszédunknál kint voltak két autóval is, mindenki kigyűlt a gangra oszt onnan néztük, füleltünk. Kiderült valami rablás, betörés miféle.
  Elvitték a kamrából a kolbászt meg szalonnát és 2db fúrógépet.
  Mindenki értetlenkedett, hogy ki tenne ilyet? Aztán mikor rendőrök elmentek anyám csak átsomfordált, hogy mondjad mivót Icukám?
  
  Másnap bilincsbe verve vitték haza a fiát, a piacon megbukott a 2 fúróval, szalonnát meg eladta, de valaki látta és szólt a rendőröknek, hogy megvan a tolvaj. Az annya ölelgette csak a srácot, ahogy megvolt bilincselve, furcsán vette ki magát, hogy nem tudta visszaölelni az anyját. Szív megszakad, mit csináltál édes fiam, mire kellett a pénz, aztán csak szorongatta. Rendőrök is ráhagyták, mert egyik szülő sem akart feljelentést tenni, elengedték. Az mit kapott este, zengett a ház. Nem tudom az apja lekevert e neki egyet, mert már nem kölyök volt, amolyan 25 éves forma, bajusszal. De tény, hogy sírt és záporoztak a vádak. Napokkal később elköltözött otthonról és hosszú évek múlva láttam viszont a gyulai várfürdőben, ült velem szemben oldalán egy kis könnyű nőcske vihogott, a srác biccentett, de különösebben nem ugrott a nyakamba zokogva, még mindig bilincsbe volt a keze.
  
  Nekem meg az járt a fejemben, hogy mi visz rá egy gyereket arra, hogy kirabolja a szüleit ilyen kevésért. Annyira nincs köztük kapcsolat és annyira távol vannak lélekben egymástól, hogy nem hisz benne megtudják oldani a szülei azt a gondot, amihez a pénz kell?
  Aztán lám-lám milyen a szülő, magához öleli és akkor döbben rá a saját hibájára, hogy elhanyagolták, pedig ott élnek vele egy házban, ugyanazt az ételt eszik, ugyanannál az asztalnál és mégis megesik.
  Eszembe jutott az is, hogy ha biztosan tudnám, hogy valamelyik hozzátartozóm holnap meghal, akkor egész végig vele lennék és beszélnék hozzá, hogy még amennyit lehet vele legyek. Van már olyan a családunkból, akinek szívesen az ágya mellé ülnék és megfognám a kezét, beszélnék hozzá napokig, amíg még lehet. De már elengedtem, csak a tudat, hogy azt is biztosan tudom, hogy amíg élt nem nagyon kerestem, mindig találtam indokot, hogy most ezért, mert sietek. Aztán egyszer elmentem hozzá, jó is volt, örültünk egymásnak, de többször is volt, hogy megtehettem volna, ha akarom, de találtam egy indokot.
  
  A srácról még annyit, hogy nem ment el az apja temetésére. Nem is tudom mit ítélkezek itt fölötte, mint tudója mi közerkölcs. Inkább nehezen tudok vele azonosulni s ezzel nem azt mondom, hogy különb ember lennék vagy jobb nála.
  Nem ismerem milyen volt a kapcsolata a szüleivel, hogy egyszer csak meglopta őket és mindez odavezetett, hogy mikor az apjára ráhulltak a göröngyök, még akkor sem volt benne annyi tisztelet, hogy apám ne menj el és ejtett volna érte legalább egy könnycseppet, hogy ha egy kicsit visszajönnél megbeszélhetnénk. Nem lehet.
  A srác mélyen még most is őrzi a haragot apja iránt és elhordozza a sírig, bilincsben van a keze, nincs bocsánat, vagyis sosem tudta kimondani azt a szót.
  
  Péld 19,18
  Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod.
  
  Péld 23,14
  Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.
  Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
  
  Isten szólt hozzátok.
  
  [link]

• #233 guga Közösségépítő

  2007-01-12 23:15:07 #233

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  A beavatás
  
  A nagyobbik fiam Levente10 éves elmúlt. Már kicsi kora óta jelzik a tanárai, hogy figyelmetlen, elkalandozik menet közben, de amúgy alapvetően a feladatokat szépen megoldja.
  Ma este első kézből tapasztalhattam meg, hogy ez mennyire igaz. Már régóta terveztem, hogy elbeszélgetek vele komolyan, úgy mint férfi a férfival, amolyan útravaló. Tudod, amire majd évek múlva is emlékezni fog, szerintem az férfias dolog. Csak semmi apakomplexus.
  
  Kettőnkre maradtunk, mondom neki fiam halkítsd le a zenét és elé tettem a Bibliát.
  Fiam, úgy érzem eléggé felnőttél és érett vagy ahhoz, hogy ami ebben le van írva azt megértsd. Elsőként úgy gondoltam, hogy olvass bele a példabeszédekbe, épp csak annyit, ameddig úgy érzed kellemes és érdekel, aztán gondolkodj el rajta, holnap meg kérdezd meg.
  Ha úgy érzed teher olvasni, akkor tedd le. Ugyanis Bibliát nem akkor olvasunk ha körülöttünk csitt-csatt, anya mosogat, aztán a szennyest rakja be a gépbe, vagy a hűtőben leltároz és sziszeg a fogai közt, hogy ezt nem hiszem el, kifolyt a lekvár, most takaríthatom össze. De nem is akkor, amikor Bendzsó lobog, Bendzsó ugyanis a kisebbik fiam Benjámin. Valamiért Ő nem lett guga. Mert logikus volt, hogy guga (az én vagyok) nagyguga, aztán a nejem középguga, végül Levente lett kisguga. Akkoriban nem jutott eszünkbe, hogy lesz majd egy második fiunk is. Mert ha tudtuk volna biztosan előre, akkor mire megszületik kitaláltuk volna, hogy a kisnél mi van kisebb, talán a legkisebb? És ha lesz harmadik gyerekünk? Legeslegkisebb? Na érted, aztán lett belőle Bendzsó. Ő is eléggé gugás, de már eltérő, guga alternatíva. Olyasmi, amikor az ember rálel egy kincsre, egy megismételhetetlenre, egy igaz gyöngyre, valami eredetire, ami megáll a lábán és önálló életet él, na ez vagyok én a guga. Aztán ezt fel lehet használni, mint lejárt lemezt egy jobb élet reményében és ötvözni a jót és a megismételhetetlent de hosszú szó Istenem.
  De nem is akkor olvasunk Bibliát ha körülöttünk csend van, de belül zaklatottak vagyunk, mert mindenre odafigyelünk, azt sem tudjuk hol áll a fejünk, annyi a probléma, de ha ezen múlna, akkor sosem múlik el, probléma mindig lesz.
  Nem jut idő Istenre egy gondolat erejéig sem, mert pont ez a probléma. Ha ráfigyelnénk, akkor gondja lenne ránk, megoldaná helyettünk. Van egy olyan mondás, hogy segíts magadon és Isten is megsegít.
  Na annyit azért segítek, hogy ez sosem volt igaz, csak az emberek a szájukra kapták. Isten csak a szájukon van, nem a szívükben.
  
  Akkor olvass Bibliát ha feszít a vágy, ha éget a bensőd, hogy megtudd végre, valaki megmondja a frankót és tegyen pontot a végére, legyen igazság végre, megváltoztathatatlan, amit senki sem bírál. Na akkor ülj le és hidd el választ lelsz a problémádra, mikor lélekben szegény vagy. Egy olyan embernek, akinek nincs még a lelkében semmi annak lehet a legtöbbet adni. Akinek a szíve gazdag az mindennel telve van, nem férne be oda már egy csöppnyi igazság.
  
  Odaadtam a kezébe és mondtam most menj aludni, de mielőtt lefeküdnél elmesélem, hogy miről szól. Volt egy király, akit apja halála után választottak azzá és mivel Isten népének királya volt így Isten megkérdezte Őt, hogy mit kérsz tőlem trónra lépésed előtt?
  Az pedig a bölcsességet választotta. Isten nagyon elégedett volt és azt válaszolta, hogy ezen a földön legnagyobb kincs, ami megszerezhető, azt választottad, az mindennél nagyobb, az majd gazdaggá tesz téged és valóban. Olyan király volt, hogy messze földön híres, más királyok hónapokig utazták át a földet, hogy fejet hajtsanak előtte és halhassák szavát. De tényleg megnyerte Istent az a király, mert tudott hozni olyan döntéseket szívből, amit mindenki elfogadott.
  Volt például a két asszony, akik egyszerre szültek és az egyik ráfeküdt a csecsemőre és meghalt a magzata. De amíg a másik aludt a gyerekeket elcserélte. Amaz mikor felébredt észrevette, hogy nem az övé a gyermek. Ment a királyhoz panaszra az meg azt mondta vágják ketté a gyereket. Az egyik azt mondta rendben, ez így jó lesz (tudod, mint a Süsü, süsü fogjunk lepkét, jóóóóóóóó és lebukott, hogy Ő a süsü robot, a másik meg felszisszent, hogy neeeeeeeeeeeeem, nem szabad a lepkét megfogni és magához ölelte a kiskirályfit). A másik meg azt, hogy ne bántsák, adják a másik anyának.
  
  Kis hatás szüntetet tartottam és megkérdeztem Leventét, hogy szerinted mit mondott a király?
  
  -Levente: elfogadta?
  
  Látod ezért érdemes elolvasnod a példabeszédeket, mert akkor megismered ennek a királynak a gondolkodását, ugyanis annak az asszonynak adta, amelyik azt mondta ne bántsák a gyermeket, hanem adják oda a másiknak, na az volt az igazi anyja.
  
  -Levente: hjaaaaaaa már érteeeeeeeeem és a homlokához csapott.
  
  Isten is így viszonyul hozzánk, inkább azt választotta, hogy elszakítsanak tőle egy időre, hogy ezzel megmentse az életünket és ha már megerősödtünk hitben, akkor fedje fel az igazságot.
  
  Levente bement és egy negyed óra után visszajött, hogy apa kérdezni szeretnék valamit egy címmel kapcsolatban és erre mutatja, hogy Isten testi és lelki áldásainak dícsérete.
  
  De Levente, te eddig ezt olvastad? Bólogat, hogy igen és megbeszéljük a tartalmát, látom érti csak azt nem, hogy Isten miért test? Elmagyaráztam neki, hogy mi a testi és lelki áldások közt a különbség. Testi áldás az, amikor kaptad a bmx kerékpárt. Sok gyerek csak álmodozik róla de soha nem jut hozzá. Neked meg teljesen természetes, na ez testi áldás, mert tudod tekered meg élvezed, hogy mehetsz vele. De nem jutna eszedbe soha ezért hálás lenni Istennek, képzeld el, hogy vannak olyanok, akik egész nap egy tolószékben ülnek, ha Isten megszabadítaná őket attól a tehertől hidd el életük végéig térden járva hálálkodnának érte. Ezért ajándék a kerékpár Istentől, mert te nem csak hogy a saját lábadon mehetsz, kereken gurulhatsz.
  
  De Apa! A tolószéknek is van kereke.
  
  Neked nincs ki a négy kereked fiam, aztán röhögtünk
  
  De fontosnak tartottam elmondani a lelki áldást is, hogy az az osztálytársad, amelyik utál téged, hirtelen anélkül, hogy bármit is tettél volna érte megkedvel téged és figyel rád, nem csak rád legyint hanem elmondja másnak és hozzá mosolyog, képzeld. Megörülsz neki, de soha nem jutna eszedbe hálát adni érte Istennek, hogy Uram köszönöm néked.
  Pedig van olyan ember, akit mindenki utál és megvet. Hordozza a terhet vagy a származása miatt, vagy mert úgy tanulta, hogy Ő megvetni való. Már tapasztaltam, az ilyen emberek rendkívül hálásak tudnak lenni egy kis törődésért cserében. Ha meghallgatod őket, megérted, tanácsot adsz, együtt érzel velük.
  
  Nos az ilyen emberek gyengeségével él vissza minden egyes egyház, mert az egyiket azzal vakítják, hogy mit neked bmx Isten Mercedest akar neked adni csak bízz bennünk és adakozz. A másik meg a vállára engedi borulni, hogy ott sírja ki hogy az élet elbánt vele, a kijáratnál találja az adomány dobozt, nem nézi senki hogy mennyit ad, de pontosan tudják. Ha keveset adott, akkor marad a legalacsonyabb pozíció a hívő. Ha sokat kapott Istentől és kulcsa is volt a ládához, akkor lelkésznek hívták, ez egy frigy. A hívő és a lelkész egymás nélkül nem tud létezni, valakinek be kell a pénzt szedni, adakozzatok.
  
  Mit mondd ezzel szemben Isten?
  
  Mt 10,8
  Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
  Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe,Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ő táplálékára.
  
  Jártatok már az esztergomi bazilikában? Van ott vagy nem mind arany, ami fénylik?
  A Bibliában az arany Isten igazságát és jellemét, becsületét jelképezi.
  
  Mit is kért Salamon király Istentől? Kincseket?
  
  19. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
  20. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
  21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
  
  Hogy is van ez akkor? Az egyházak olyan kincseket halmoznak, ahol a szívük? Salamon meg olyan kincset halmozott ahol az Ő szíve volt? Igaz ez?
  
  Mondom Leventének, hogy nem azt olvastad, amit mondtam, hanem a Zsoltárok könyvét, mert onnan van a cím, az a testi és lelki áldás. Vissza adtam neki, hogy ha van kedved olvass bele lefekvés előtt a példabeszédekbe is, de láttam már unja, ezért jó éjszakát köszönte, tudtam úgy is gondolkodni fog rajta, ez lesz a szeme előtt, ezzel fekszik le és ha nem is olvassa, reggel azért megkérdezi majd, hogy Apa az miért van, hogy Isten....
  
  Te támogatnád ezek után bármelyik egyházat?
  Akkor inkább itt van az enyém hívem
  
  Zvolenszki Zoltán 11773085-07890280

• #232 guga Közösségépítő

  2007-01-11 23:54:25 #232

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Levél bővéremnek.
  
  1Pt 2,12
  Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
  
  Már többször is megkérdeztem magamtól, hogy vajon azok az emberek, akik majd Isten elé állnak és megkérdezi Őket, hogy mi volt a véleményed erről az emberről? S akkor rám mutat, én meg ott állok majd megszégyenülve, hogy hát bizony ez egy képmutató, mert Ő általa bizony nem ismerhettem meg Istent. Mindig csak önmagát adta, a saját poénjait nyomta, tetszelgett és viccelődött ez a guga, jókat mulattunk rajta, de soha nem Isten akaratát cselekedte, velünk együtt volt benne a rosszba, menjen a pokolba.
  S én akkor az utolsó szó jogán megkérdezem majd Istentől, hogy tudom te döntöd el felség, hogy mi rossz és mi jó, te vagy mindennek tudója, de megkérhetnélek egy szívességre? Húzz ki a névsorból, tekints le úgy rám, mint aki meg sem született. Radír, keveredjen a grafit meg a papír, írják meg hogy van olyan ember, akinek jobb lett volna ha meg sem született.
  
  De van ebben az egészben egy nagyon súlyos hiba. Még az utolsó szó jogán is Isten fölé szeretnék kerülni, hogy az én akaratom érvényesüljön az övével szemben. Nincs benne alázat, hogy egész életemben tévedtem, a saját magam akaratát cselekedtem, döntöttem és aszerint éltem, sőt még azt is megéltem, hogy Istentelen vagyok, Istent tagadok. Aztán mikor látom, hogy mégis csak van és itt állok előtte, akkor is az jut eszembe, hogy kibújjak alóla. Pedig Isten mindent betölt, nincs hova bújni.
  A düh, a dac rossz tanácsadó. Ha úgy érzem indulatos vagyok szoktam várni, nem hozok fontos döntéseket, esetleg később megbánnám.
  Gyerekneveléssel vagyok így, ütni nem szoktam, csak felemelem a hangom és szigorúan beszélek, kiabálok, dühösen. De utána rendre megbánom. Mindig azt keresem hol lehetett neki igaza? Van e oka szemrehányásra, nehéz tudni hol az egyensúly, meddig mehetek el. Folyamatos kiszorítósdit játszunk, próbálgatja a körmeit, a vitában próbál felülkerekedni.
  Élek e még 8 évet? Nemrég láttam egy apát sörözni a fiával a pultnál, nagyokat röhögtek. Remélem megérem és nem nekem kell majd fizetni a sört
  Nekem is volt egy pillanatom, amikor önállóvá váltam. Egyik este néztem, ahogy a nagyobbik fiam Levente a mosógépen ülve vágta a körmét. Nemrég még a fenekét töröltem és figyelnem kellett még a széklet állagára is, hogy rendesen ürít e, nehogy megtámadja valami betegség. Egyszer mégis le kell vennem róla a kezem.
  Már a google-t is tudja használni egyedül és méltatlankodva jegyzi meg, hogy Apaaaaaaaaa tudok én magamra vigyázni. Dehogy is fiam, még én sem, pedig én már sört is ihatok.
  
  Jön be az egyik ügyfelem, hozza magával a fiát, aki velem egykorú. Jön, férfiasan köszön és a kezét nyújtja, korosabb ember, rég nyugdíjba vonult, szeret nálam időzni, idézni rég letűnt korokat. Én meg hallgatom és egyetértek vele, kiönti és mielőtt elmenne megvizsgálja a szemetes tartalmát, hogy nem maradt e közte valami kompromittáló.
  
  A fia bejön és félszegen biccent, elhalkult jó napot, aminek a vége ködbe vész. Áll bizonytalanul és nézi a földet, nézi a mintáját, cizellált, keret, sárga rombusz, nemrég rakta le a Frédi a linóleumot. Pedig a föld kerek, nem cizellált, keret, sárga rombusz és erezetek.
  Emlékszem gyermekkoromban felszabadulva ugráltam az utcán a 100 éves cukrászda előtt, hogy kék az ég és zöld a fű, mily egyszerű az élet. Hangosan énekeltem, a fagylalt is fantasztikus volt. Évekkel később hatalmas tömeg és az öreg tulajdonos meg rideg. Hol keressem az élményeket, hangokat, illatokat és képeket. Hiába megyek oda, nem vagyok otthon, semmi nem emlékeztet rád, szelíd gyermekkorom.
  
  Mit fogtok mondani rólam Istennek?
  Van, aki csak hallott rólam, a nevem ismeri, de már Ő is véleményt fog alkotni. Van, aki olvasott és fel volt háborodva, hát még az, aki látott. Aki meg hallott beszélni végleg elítél a porba, nem szeretek szerepelni semmilyen névsorba.
  
  Neve mindent betölt, még azt a nem létezőt is. Nem igaz?
  
  
  Mt 12,37
  Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.
  2Sám 14,14
  Mert bizonyára meg kell halnunk, és olyanok vagyunk, mint a víz, mely a földre kiöntetvén, fel nem szedhető, és az Isten egy lelket sem akar elvenni, hanem azt a gondolatot gondolja magában, hogy ne legyen számkivetve előtte az eltaszított sem.
  

• #231 guga Közösségépítő

  2007-01-10 21:56:03 #231

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Nem mondtam még?
  
  Mt 12,36
  De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
  
  Tegnap arról beszélgettünk a semsis Zsoltival, hogy mi előzi meg a beszédet mielőtt valamit kimondunk a szánkon. Egy bonyolult mérlegelési folyamat, hogy mit közöljünk a másik emberrel, mit kozmetikázzunk és mit változtassunk meg, hogy ne sértsék az érdekeinket. Apró kis hazugságnak tűnnek, mint amikor a háziasszony olyan ételt kínál, amit soha meg nem ennél és csak hárítod, hogy kösz nemrég ettem tele magam és még talán ki is találsz valami ételt, amit láttál, hogy evett valaki. De nem mondod ki, nem akarod megbántani, nem akarsz vele viszájt, pedig ha kimondanád, amit gondolsz magadban, ha a másik ember láthatná, hogy mi jár éppen a fejedben hát összeomlana a világ. Hirtelen rájönne, hogy megveted őt valójában azért, mert koszos a körme, koszos a ruhája, zsírfoltos is és az edény, amibe főzött ragacsos, meg sem érintenéd. Ő meg abból eszik minden nap.
  
  12. Mt 15,11
  Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.
  13. Mt 15,20
  Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.
  14. Mk 7,15
  Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt; hanem a mik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert.
  15. Mk 7,18
  És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt?
  
  Aztán rájöttem, hogy Jézus nem a test fertőzéséről beszél, de érthető is hisz ha erős méreg jut az ember szervezetébe, akkor az legyőzi Őt. Jézus az ember lelkének fertőzöttségéről beszél, hogy ami kijön a szánkon, amit beszélünk, amit kimondunk és mások hallják, az fertőzött és arról fog minden ember számot adni.
  Igen ám, de eszembe jutott, hogy egy másik ember elől eltudom rejteni a gondolataimat, de Isten előtt lehetetlen, látja a legapróbb gondolataimat is
  Zsolt 139,2
  Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
  
  Ha igaz, hogy minden hivalkodó beszédért felelnünk kell, amit egész életünkben kimondtunk, akkor létezik a rendszer, amivel azt rögzíteni és visszajátszani lehet.
  Kell hogy legyen akkor egy magasabb szintű folyamatnak is, miszerint mire gondoljak vagy ne gondoljak, valahol azt is mérlegelem, próbálom terelni a gondolataimat, azt hiszem az maga a lélek, amit már nem lehet lecsupaszítani tovább, nem lehet már atomjaira bontani s Isten előtt mégis meztelen.
  
  Nemrég azt álmodtam, hogy ott állok egy számítástechnikai nagykereskedés bejárata előtt meztelenül és nézem, ahogy zárják be az ajtaját, mert záróra van és a tulajdonos megkérdezte tőlem, hogy kérek e még valamit, mert akkor visszamegy és kiszolgál. Illedelmesen mondtam, hogy nem, persze baromira zavart az is, hogy meztelenül állok előtte úgyhogy miféle illemre lehet ilyen helyzetben gondolni? Végül elmentek haza és váratlanul lejött az égből egy fehér és arany mintázatos papi ruha, amit rám öltöttek és nagyon kemény, merev anyagból készült. Más nem rémlik az álomból, de nagyon emlékezetes maradt, olyan íze volt az egésznek, mint valami ígéret. Bár túlmisztifikálni sem szeretném, kicsi lenne az esélye hogy hallgatnának rám az emberek már csak egy kolomp kéne a nyakamba. Hogyan segíthetnék én bárkin is hisz naponta kétségbe esem.
  
  De azért furdalja az oldalam mégis, hogy mivel rögzíthetik és mivel játsszák majd le nekem. Meg egyáltalán mit, mert nem magnószalag lesz, nem egy cd lemez. Mivel lehet nagy terjedelmű anyagot rögzíteni biztonságosan? Vagy maga a lélek? Hisz emlékszek mindenre, biztos valahogy kinyerik majd a lelkemből az információt, mert akkor agyam már nem lesz, az itt marad a földön.
  
  19. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
  20. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
  21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
  
  Aztán beszélgettünk tovább a Zsoltival és elmesélt egy történetet, amit hallott, hogy az egyik cigány gyereket felbérelték, hogy esténként menjen el autókat feltörni. Csomagtartókat főleg és ahol volt valami komolyabb rádiós magnó s másnap azt átvették tőle pénzért. Csinálta a srác egy hétig és egy darabig eltűnt, majd egyik reggel komoly arccal odaállt a megrendelője elé, hogy Ő ezt nem csinálja tovább. Miért kérdezték, valami baj van, történt valami?
  Igen, válaszolta. Az egyik Audi csomagtartójában találtam 37 millió forintot.
  Soha többet nem látták, csak hallomásból tudják, hogy elköltözött az országból nyom nélkül. Mikor hallottam arra gondoltam, hogy milyen szerencsés, aztán mégsem. Egyrészt ahhoz, hogy találjon ennyi pénzt el kellett indulnia kocsikat feltörni, vállalni a kockázatot, hogy megfogják és börtönbe kerül pár ezer forintért. Aztán eszembe jutott az is, hogy valóban én is örülnék ha sok pénzhez jutnék és nyilván lenne egy csomó tervem, házat vennék, biztosítanám a gyerekeim jövőjét, Ők meg a nagy jólétben elrontanák a sajátjukat vagy kitudja. Feltudnák vajon használni okosan? Nem sok millió forintra lenne szükségem, nem arra vágyom hanem nyugalomra. Tudni, hogy nem halok éhen, legyen hol aludnom, legyen egészségem és a feleségem szeressen, a többi már csak ajándék. Szívesen lennék én halász is, ha biztosan tudnám, hogy megélünk belőle biztonságosan és nyugalomban.
  
  Azt sugallja nekem Jézus azzal a mondattal, hogy ne arra figyeljek, amit itt a földön összegyűjthetek, hanem arra, amit magammal vihetek.
  
  De mi az? Mit lehet itt összegyűjteni a földön olyasmit, amit magunkkal vihetünk a halálunk után?
  21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
  
  Ezt mindenképpen szeretném leírni, nemrég történt meg egy ismerősömmel, remélem nem haragszik meg ha leírom (nem wipes ). Vásárolt tőlem egy elég drága telefonkészüléket, de nem egyszerű módon. A készülék vidéken volt és ahhoz, hogy Pestre kerüljön hozzá, le kellett vinnie az én telefonomat, amit a srác megvett és annak az árába számítottam be azt a készüléket, ami végül hozzá került és az Ő telefonja meg hozzám.
  Sikeres volt a tranzakció és az ismerősöm haza is vitte a telefont és már szövögette a terveket, hogy ezt vesz hozzá meg amazt, meg bluetooth adaptert.
  Vásárolt polírpasztát és korongot, hogy egy karc se legyen rajta, a fúrógéppel felpolírozta. Majd felrakta tölteni és másnap a készüléket már nem tudta bekapcsolni. Garanciális volt a készülék de már problémás, hisz közben ki lett függetlenítve. Adott pénzt a szervizesnek és az átvette, mondta jöjjön vissza másnap. Végül nem tudták megcsinálni a készüléket, adtak neki cserébe egy újat, ami kicsivel olcsóbb volt, de legalább egy év garanciával. A legvégén fáradtan azt mondta elég volt a telefonokból, egy időre leállok, használom ezt és kész vége.
  Előző nap már volt valami sejtésem a telefonnal kapcsolatban, mert megfogalmazódott bennem egy magyarázat és el is mondtam magamban, hogy ne sajnáld, nem a lábadat vágták le, ez csak egy telefon.
  Másnap pont bent voltam a nagykerbe és hív a nejem, mikor jössz itt vár (mondjuk Lóbelt) már 15 perce. Mondom magamban minek vár? Eddig ilyet soha nem csinált, nem voltam otthon továbbment és kész, jött máskor, de most ott vár rám. Biztos a telefon, elromlott, tönkrement és hazafelé azon gondolkodtam, hogy ilyenkor mi a megoldás? De megelőzött, mondta hogy közben beadta a szervizbe és egy kis pénzért átvették.
  Mondtam is neki, hogy micsoda hülye egy ország, ha az osztrákoknál lennénk simán elzavarnának.
  Kis apró hazugságok, gondoljuk, kimondjuk és helyezkedünk, hogy ne sérüljenek az érdekeink. Mondom Lóbeltnek, hogy nem más ez, mint bálvány imádás. Az emberek szívében Isten helyett egyre nagyobb tv készülékek, hitelre megvásárolt autó csodák, nyaralások, szép házak és mindenféle földi javak vannak s ha mindent összegyűjtöttek maguknak, akkor a végén kinek adják?
  Sokszor gondolkodom azon, hogy miért beszélek én Istenről? Mi abban a jó nekem, hogy kiröhögnek ugyan menj már, csak nem képzeled, hogy tényleg van? Akkor mi ez a sok betegség meg tragédia, olyankor hol van Isten ha meghal egy gyerek, tényleg mindig ezzel jönnek nekem, naponta hallom. Meg, hogy mire vársz, azt hiszed Isten majd megsegít, hát akkor bolond vagy ha arra vársz.
  Azért tudnék miről mesélni, az én életemben Isten már munkálkodott.
  Ha valaki behozza hozzám a számítógépét, hogy javítsam meg mert bízik bennem, az elvégzett munkámban, hallott rólam és elégedett is velem, akkor ezt elmondja másoknak is, bizonyságot tesz rólam.
  Én is Isten munkájáról.
  Nehéz ügy, mert Isten nem egy tipikus számítógép szerelő, aki csak úgy tetten érhető az asztal mögött és meghívjuk egy jó sörre , nehezebb megérteni a munkáját, átadni sem egyszerű ezt másnak, főleg hogy közben magában röhög rajtam, hogy mondjad csak hülye gyerek. Apró kis titkok, bár csak láthatnám mi jár a fejedben, mi az a gondolat, rajtam is elborzadnál, hogy folyamatosan a szemedbe hazudok. Fogalmazok és mire kimondom a szavakat már rég mást jelentenek, mint amire én valójában gondolok.
  Miért kell az egész életünket szünet nélkül végighazudni, társadalmi szabályok kedvéért viselkedni modorosan és képmutatóan. Nincs aki rendet tegyen és uralja a káoszt, lássa melyik gondolat igaz, melyik hamis és ketté válassza?
  Itt van pont ez, amit most írtam. Egy csomó mondatot visszaszedtem, mert na ezt azért már mégse nem azt írtam le, amit valójában gondolok.
  Tudtátok azt, hogy a gondolatok közt is van különbség? Van elszálló és méllyen szántó. Az egyik, mint hopp ezt most elérem és megszaporázza a lépteit, de másnap már számára az nem hasznos információ, hisz naponta többször is beletaposunk a gázba, hogy ez most még rózsaszín, feszegetjük a törvényes keretek határait kimondhatatlanul.
  De van, ami nyomot hagy még bennünk is, akik gondoltuk, nem csak az aki hallotta és évek múlva is felemlegeti, fontos volt neki, volt abban a gondolatban erő, mondattá lett és valakinek bement a fülén.
  A fül az jó találmány, akkor is hallod a dacosan behunyod a szemed és erősen összezárod, hogy látni sem akarom. Isten ilyen, a füleden akkor is bemegy.
  
  Mk 4,9
  És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.
  
  Aztán meg mondom magamban, hogy micsoda egy kretén vagyok, hogy nem gondolok Isten dolgaival. Elbohókázok az ismerőseimmel, elviccelődünk és még ha tudom is, hogy komoly bajban van akkor sem hozakodom elő Istennel, inkább megtartom magamnak, csak gondolkodok, de nem mondom ki, nem beszélek róla, nehogy hülyének nézzen.
  
  Csel 5,29
  Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.
  
  Meg ott van az Öt tálentom példázata is (bocs ez kicsit hosszabb):
  
  14. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
  15. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
  16. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
  17. Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
  18. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
  19. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
  20. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
  21. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
  22. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
  23. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
  24. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
  25. Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
  26. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
  27. El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
  28. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
  29. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
  
  Azt vettem magamon észre mostanában, hogy én is a földbe ásom Isten szavait, inkább a testemre koncentrálok a lelkem helyett.
  
  Rm 8,9
  De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
  Zsolt 17,3
  Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
  
  
  Gondoljátok meg, hogy mit beszéltek inkább Istent polírozzátok.

• #230 guga Közösségépítő

  2007-01-09 23:26:18 #230

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  [link]
  
  Az történt, hogy a kisebbik fiam Benjamin ráejtett a lábára egy könyvet. Szerette volna lapozgatni, leemelte a polcáról és kicsúszott a kezéből majd ráesett a kis lábujjára. Éktelen visításba kezdett és nem tudtam megvigasztalni, csak záporoztak a könnyei. Én vigyáztam rá, csak ketten voltunk és nagy volt a szívfájdalma. Lefektettem az ágyra és próbáltam elvonni a figyelmét. Egy körtét adtam a kezébe és úgy tett, mint aki nem vesz róla tudomást, mert akkora fájdalma van, holott tudtam biztosan, hogy inkább lelki seb, nincs komoly baj.
  Kicsit elfordultam, gondoltam ez majd segít. Olyankor az arcával nem kell színészkednie csak a hangjával és hallottam, amikor még fájdalmasan sírt, de mint aki cumit kapott közben a szájába, beleharapott a körtébe
  Mondtam is neki, hogy fiam egyszerre nem megy a sírás meg a körte evés, mert baj lehet belőle, az egyiket átvállalom. Majd én sírok, addig te egyed a körtét és elkezdtem szipogni, sírni.
  
  Elébb nem akart részt venni a játékban, csak sírt tovább szájában egy falat körtével. Aztán mondtam neki legyen, rendben. Én eszem a körtét, amíg kisírod magad, de nem adta, visszarántotta a körtét.
  Mondom neki ez így nincs rendjén, kedvezned kéne nekem is. Legyen úgy, hogy én addig nevetek, amíg te sírva megeszed a körtét. Kicsit rötyögve sírt tovább, mint aki nem tudja eldönteni melyik a fontosabb, de a falat körte még ott vigyorgott továbbra is a szájában. Mesterkélten nevettem, hogy túljártam az eszén és megtarthatja a sírást a körteevéssel egyetemben, én pedig nevethettem.
  
  Aztán nem tetszett neki, egy pillanatra átvigyorgott az agyán, hogy inkább sírna is, nevetne is meg enné a körtét, hogy nekem ne maradjon semmi, ezen olyan jót nevettem, hogy Ő is elnevette magát és még a körtét is elvette a szájától, hogy szabadon tudjon kacagni, mert sírva nyúltam a körte után.
  
  Próbáltam színlelni a sértődött irigységemet és érvényt szerezni az akaratomnak és pityeregtem, Ő közben kacagott és rázkódott bele a mellkasa, hogy apa milyen vicces, hol sír hol meg nevet.
  
  Nem tudom máshol is így csinálják, elvonják a figyelmét és mindjárt nem is fáj annyira?
  
  A nagyobbik az már nehéz eset, neki ilyen színjátékokkal nem lehet beadni, hogy nem is fáj neki semmi.
  Mostanában nem elesik, mint mikor kicsi volt és leporoltam, az öntudata sérül.
  Mondjuk jogtalanul gondolom, hogy a testi fájdalmak már nem hatnak rá, hisz nemrég egy két órás biciklizés után elesett és tényleg komolyan fájlalta a térdét, de pár perc múltán már inkább az öntudata került előtérbe, hogy nem bírja elviselni, vele ez megtörténhetett.
  Aztán hazaértünk és előre közöltem a nejemmel, hogy a Leventének most van 10 rossz híre.
  Mert Ő általában olyan, hogy ha elmegy kéthetes táborba, akkor ha megjön a nyakunkba zúdítja az összes rossz hírt és minden lelki fájdalmát, hogy Őt mennyi sérelem érte s mikor már éppen megszánnád, hogy jaj szabadítsuk fel rabszolga, akkor egy hirtelen mozdulattal elmosolyodik, majd belekezd, hogy képzeld és utána napokig meséli s tulajdonképpen kiderül, hogy végig jól érezte magát, erre elengeded a tanárnő nyakát.
  
  Mondom is magamban milyen puhányság, hol lesz ez kemény jellem, hol fogja bírni a sarat. Nekem nem volt kinek nyávogni, holott nem csak lelkileg, hanem fizikailag is sérültem ily zsengetájt.
  
  Megyek haza s mostohaapám ül a fotelben, a dohányzóasztalon egy üveg Zöldszilváni. Mondja nekem így félrefordulva a tv elől, ami elé előző héten hozott Romániából egy színezett üveglapot, ami azt az érzetet akarta kelteni bennem, hogy tulajdonképpen ez egy színes tv, de nem erről akartam beszélni, hanem a vetélkedőről. Mert kedvelte az ilyen játékokat és nyert is pár könyvet. Épp csak odavetette, hogy fiam takarítsd ki a konyhát! Mondom neki rögtön, hogy kész van az előbb már kitakarítottam és ténylegesen úgy volt, mert én kérés nélkül is megfogtam a seprűt, nem kényszerből, zavart a kosz és a rendetlenség, ezért rendet rakta, kitakarítottam.
  Mostohaapám indulatot vélt kivenni a hangomból, tiszteletlenséget és odacsapott egyet a nadrágszíjával a fejemre. Katonai nadrágszíj, egy életre szól, akárcsak a nyoma. Ha végigsimítom a fejem még mindig érzem a heget.
  Nem emlékszem semmire csak a véres hóra, ahogy anyám emelt fel a földről.
  Mostohaapám bent duzzogott a szobában és kizavart, hogy eridj itthonról. Megindultam ki az útra a biciklimmel, de ott elestem és egy darabig ott maradtam.
  
  Valaki meglátott és szólt anyámnak, aki a közelben dolgozott és mentőt is hívtak. Soha akkora gondoskodást nem kaptam, mint akkor hirtelen megöleltek és próbálták elvonni a figyelmem, hogy nem is fáj az neked annyira.
  
  Ne sírj fiam! Ez még nem a pokol.
  
  [link]

• #229 guga Közösségépítő

  2006-12-31 22:35:23 #229

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Höhhhnyeee [link]

• #228 guga Közösségépítő

  2006-12-10 21:31:23 #228

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  A nagy hal backup kishalál/kékhalál
  
  Egyik kedves ismerősöm Seba megvált a munkahelyétől egy jobb élet reményében. Internetes szolgáltató céghez szegődött és a netre kapcsolódás feltételeit építi ki a szolgáltató részére. Visz magával egy laptopot és azon ellenőrzi le, hogy a netkapcsolat aktív e. Az ügyfél számítógépéhez nem nyúlhat hozzá, mert még a korai szakaszban elintézte a jó nép néhány bírósági perrel, hogy az rontotta el a számítógépét, aki bekötötte az internetet. Kinyitotta a gépet, beépítette a hálókártyát és többet nem kapcsolt be a számítógép.
  Seba ismerősöm egyszer csak telefonál, hogy figyelj itt vagyok egy ügyfélnél is nincs a gépben hálókártya. Valami kis gép de működik, mikor mehetnének, de adom a hölgyet beszéljétek meg.
  Háló, délután igen, ebédelek és...
  Szombat 13:50
  
  Csengő, megrezzenek, mert ugyan tudtam róla, de nem hittem benne. Elfelejtkeztem róla, hogy jönnek. Sebaj gondoltam egyszerű meló, csak leveszem a fedlapot, becsavarozom a hálókártyát a helyére, fedlap vissza, feltelepít, netkapcsolat ki az asztalra és beírom a jelszót. Hazamegy és rákattint, boldogok, ez már a világot jelentő deszka.
  
  Szombat 13:60
  
  Idős házaspár, a nő köszön elsőnek és Ő lép oda elém és fog velem kezet. A férfi leül addig egy székre, na mondom itt vajon kinek milye van a nadrágjában? Kérdezem a férfit, hogy könnyen idetaláltak? Persze, forgalom sem volt, válaszolta a nő, a férfi pedig bólogatott. Bekötötték már az internetet?? Kérdeztem provokatívan és határozottan a férfi felé fordulva és idézőjelbe téve, hogy a választ is tőle várom. A barátja, aki ajánlotta bekötötte, Seba vagy mi... tanakodik a nő. Ez már valami, azt hiszi nyeregbe kerülhet velem szemben. Hozzá van szokva a nyulakhoz, amiből készül a bunda meg papucs bensője. Ez még nem találkozott oroszlánnal, nem harapok én de tartásom az van. Mozdulatlanul, mereven bámultam a férfire, mint aki nem hallotta a felesége válaszát.
  Zavarba fogsz jönni és kész, értek hozzá.
  Egy darabig rángatta a szemét minden irányba és sűrűn pislogott rám is, de aztán megadta magát, a szemembe nézett és igen, igen volt kint a barátja szinte zokogta, de a végére elcsuklott a hangja és elhalkult, melyik oroszlán támad rá a kettő közül?
  
  Felrakom a gépet az asztalra, régi Acorp ház és táp, a táp alig nehezebb két zsemlénél. Bekapcsolom és bejelentkezik a vga kártya bios-a. S3 akármi, de már agp és 8mb. Nem mozdul, jönnek a másodpercek feltartóztathatatlanul.
  Egyszer csak eljött az a pillanat, amikor fel kellett ismernem, hogy ez a gép nem fog elindulni. Engem ajánlottak számukra, bizton keressék, gondolom most az jön, hogy drágán vették és soha nem volt semmi baja.
  A nő próbál kívülállóként viselkedni, mint akit nem érdekel az egész, de azért belépett a pultom mögé és két lépést előre. Kérdezem tőle mindig ilyen lassan kapcsol be? Nem, még soha nem csinált ilyet, nagyon drágán vettük mondta és még egyet lépett előre. Kétszeresen is rossz helyzetben voltam, mert nem elég, hogy nem tudtam neki elmagyarázni, még ráadásul ülve is voltam, Ő meg állva.
  
  Szombat 13:70 (jó poén mi?) (ezt egy darabig most tovább viszem, mint 13:80 hi-hi, hátha kitudok hozni belőle valamit).
  
  Felálltam s a szemébe néztem. Nem szeretek a beszélgetőpartnerem helyett egy sarkot, asztallapot vagy balra fent a plafont figyelgetni, ami egyenes jele a hazugságnak és a fantáziálásnak, én a szemébe nézek keményen.
  
  Parris advice
  Re: möhh
  Kinney advice
  Fwd:
  Re: LETTER
  Hoover advice
  Rodrigues advice
  Work which way a mountain and nay, they said, here, for joy.
  All love enhancers on one portal!
  He
  Real investments in GOLD
  Hale advice
  Fraser advice
  Stahl advice
  On your just proceeding Ill.
  Bolton advice
  out, before thine enemies: which ye not. Of the head; Judah
  Re: Is this is?
  Best love dr@gs at best store!
  Tucker advice
  Franco advice
  Gay advice
  
  Bezzeg az én időmben, az ember leste óránként a leveleket, írt valaki? Most meg percenként jön, de most sem ír senki, csak egy gép, egy program küldi.
  Egyet azért kiemelnék, van köztük egy fizetővendég, wipest ki nem hagynám egyetlen sztoriból sem, belőle élek, Ő meg rajtam éli ki magát.
  
  
  Re: möhh
  Feladó: xy <wipes@freemail.hu>
  Címzett: Zvolenszki ''Zoltán'' <guga@interware.hu>
  
  Zvolenszki Zoltán <guga@interware.hu> írta:
  
  > Légysz hívj fel ha felébredtél, extra sürgős.
  > Kéne az NF7
  >
  >
  
  nem ébredtem fel
  van 2*512/400 egyforma ramod?
  az nf7 mellé csapnék még 3*256/400-at cserébe
  áááááááá
  kötty
  w
  
  Ajándékozz személyre szabott zenei válogatást karácsonyra!
  http://zenearuhaz.t-online.hu/index.php?m=xmasminishop
  
  A nő állt velem szemben mozdulatlanul, én közben elgondolkoztam és a wipes is eszembe jutott, pont úgy ahogy leírtam. Már mondtam neki, hogy a levelezésünket egyszer kiadom abból gazdagodom meg.
  
  Szombat 13:78
  
  Elsőnek a férfi hagyta el a szorítót. A nőre csak futólag rámosolyogtam, de úgy hogy biztos ne felejtse el a telefonszámom ha a szomszédja szóba hozza, hogy képzeld elromlott a számítógépünk.
  
  Alig vártam, hogy kívül legyenek, nekiestem a gépnek. Darabokra szedtem, ki az asztalra alaplap + cpu + ram + vga, de nem megy. Élesztgetem néhányszor majd csere. Volt egy régebbi TNT2 a polcon azzal bekapcsolt. Visszarakom az S3-at ugyanaz, a gép nem megy.
  Na mondom magamban minden rendben, telepítek rá egy rendszert és kész, összerakom. Újra bekapcsolom és akkor látom, hogy 32mb ram van benne, a telepítéshez beraktam 2X 128mb ramot, majd végeztével a felét benne hagytam.
  A polcon találtam egy ppga 533MHz processzort, kicseréltem a 300-ast.
  
  Szombat 13:95
  
  Bontok egy sört, bootol.
  
  Szombat 13:99 partíció? Legyen 2 X 20gb
  
  Szombat 13:115 újaraindul vagy 15 másodperc.
  
  Szombat 13:119 D36**-QDF**-BTW**-BT7**-43M**
  
  Szombat 13:128 Neve? Akarja e? Ismerje meg? Lehet, hogy veszélyben van? Igen?
  Kéne rá egy totálkommander.
  
  Beállítom rajta a netkapcsolatot és felhívom a tulajt, hogy kész a gép.
  
  Szombat 13:157 csak tudnám miből gondoltad, hogy majd 99 után 14:00 jön? Egy óra 60 percből áll, nem tudsz számolni?
  
  Szombat 13:168. Ez több, mint egy hét, de csak egy fél nappal, annyival sikerült túlélni.
  
  A férfi jött érte és szabadkozott, hogy igazából a nejének kéne itt lennie, mit neki szemtől szembe, mint férfi a férfival. Mondom neki, ahogy megbeszéltük 2000. A hálókártya a helyén, csak kattintani kell egy ikonra és ó ió ció áció káció akáció vakáció kommunikáció.
  Arról meg nem kell tudnia semmit, hogy mennyit vesződtem. Nehezen értenék meg, hogy vettek sok pénzért egy gépet, évekig használták majd jött az internet utáni vágy és most hirtelen nem megy. Hisz eddig nem volt semmi baja.
  A nejem is kérdezi tőlem, hogy hol tehetnék ezt meg?
  Szombat 13:192.168.0.1 ezt tudtam kihozni belőle, bekötötték a netet.

• #227 guga Közösségépítő

  2006-12-09 00:22:59 #227

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Achtung, achtung mi legyen?
  
  ...és kinek az akaratja?
  
  Figyeled, hogy nem veszed észre magad? Észrevetted, hogy nem figyelsz magadra?
  
  Tegnap beszélgettem a nejemmel a kádban, azt mondja az anyukája mondta neki egyszer, hogy „na hol lehet a legjobbat beszélgetni?”. A kádban. Ülünk a kádban egy üveg pezsgő behűtve és csodálkozunk magunkon, mint egy gyermek, hogy ennyit sikerült együtt lehúzni. Mondom neki úgy elment 10 év, hogy észre sem vettük. Itt a két lurkó, szuszognak a szobában, jó nekik. Tudnak szünet nélkül mosolyogni.
  Kérdezem milyen férjet gondoltál magadnak? Mondja nem volt különösebb igénye, mert előtte már pár férfi megalázta, akikre felnézett.
  Én is kerestem, hogy kire vágytam, de csak a vágyra emlékszem, hogy mérhetetlen mély volt, végtelen s örök, hogy jöjjön végre az életembe az az ember, akivel egybe olvadok, egy lesz a testünk a lelkünk, a legkisebb hibánkat is nagyra tartva, mert néha hibázunk, de azzal nyerünk, mert ha Isten velünk, akkor ki ellenünk?
  
  Mindegy ki az, csak feleljem meg ennek a picike elvárásnak, hogy nem a személyére tekintek, nem a nagyságára, hogy hozzá képest milyen kicsiny vagyok, hanem legyen egyenlő velem, azaz ha igent mondott, tudjon mondani nemet.
  
  7. Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin,
  8. Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett.
  9. Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
  
  Mire mondott igent? Örök hűséget esküdött, holtomiglan, holtodiglan én veled vagyok, kimondta, ott voltam s hallottam, erre én is igent mondtam, igen akarom. Legyen egy velem!
  
  Rm 8,39
  Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.
  
  Aztán kérdezem tőle, hogy sosem érezted úgy, hogy kevés vagyok, nem vagyok elég jó neked. Ááá azt mondja nézd meg, akikről azt gondoltam, hogy jók lennének már nincsenek együtt és a lánya is Londonban él. Nekünk meg itt van ez a kettő. Aztán arról beszélgettünk milyen rossz érzés lesz először elengedni egyedül, úgy hogy tudod nem szólhatsz rá, jaj vigyázz ne hajts a kocsik elé. Kevés ideje én viszem Őt iskolába és végig vihogjuk az utat, megállunk fát nézni, hogy nézd fa, de kafa. Aztán mondom neki ne menj fel a dombra, mert úgy gurulsz le, hogy összetöröd magad meg a táskád. Tudod te milyen drága volt? Az engem nem érdekel, hogy veled mi van de nehogy már másik táskát kelljen vennem.
  Szóval érted, aztán meg vihogunk, hogy milyen hülye mindenki, kerékpár úton lopakodunk, a kerékpáromon lopakodok, legugolok, lehajolok és egy szintbe kerülök a vázzal, gurulunk így az emberek között és gurgulázunk a röhögéstől, mindenki milyen hülye.
  
  S pont ez történt akkor is, amikor egyik este jöttünk haza és zöld lámpát kapott, tekerek utána de még messze vagyok a zebrától, Ő meg éppen rajta az elején és jön egy mentő szirénázva a keresztutcából. Mivel még nem közlekedett és nem tudja, hogy a mentőnek megkülönböztető jelzése van és az mindennél nagyobb, a kék zöldebbet kapott. Csak kihajtott eléje és én meg teli tüdőből üvöltöttem, ja vigyázz ne hajts a kocsi elé és a kezem elé kaptam a szám.
  
  Szóval ettől féltem, mert még olyan kis gyerek, figyelmetlen. Még 2-3 év és utána egyedül fog menni az utcán, de néhány alkalommal követni fogom Őt messziről, nehogy észrevegyen.
  Isten is ilyen velem szemben, tudom hogy messziről követ, látja minden lépésem és ha vihognék, hogy nézd mindenki milyen hülye, pörög a kerék, köztetek lopakodok, táska vagyok, tudod milyen drága? Valaki az életével fizetett érte/értem/érted, hogy a terhedet Ő cipelje, ő legyen a táska az élet iskolája.
  S ha vihognék, hogy jaj már Apám milyen autó? Akkor nem az a lényeg, hogy milyen elé.
  Beavatkozom, legyen tőlem zöld vagy kék, villoghat ezer színben. Ő az én terhem, soha nem tévesztem szem elől. Aztán megyünk iskolába.
  
  27. 1Kor 6,20
  Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.
  28. 1Kor 7,23
  Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.
  
  Szóval ott tartottunk, hogy a kádban. Mondom neki tegnap láttam egy filmet és volt egy néger apap benne, aki várta a fiát a ház előtt reggel. Az meg a budiban ült és füvezett. Közel nagykorú volt már és az Apja biztatta Őt, hogy költözzön el otthonról, mert elég nagy már. A nővéred is kirepült, neked is ideje már. Alig várom, hogy anyáddal meztelenül körberohanjuk a házat. A nagy segge, ahogy himbál előttem tűsarkúban, hogy bohh, bohh meg flump, flump én meg utána és a farkam jobbra huss, a golyók meg balra. Farkam jobbra, golyók balra. Huss.
  Naaaaaaa Apa! Ne beszél már így Anyáról. Igen, hümmög az öreg, estére megjátszom Anyáddal.
  
  Aztán nevettünk és ittunk még egy pohár pezsgőt. Azzal mindketten egyetértettünk, hogy jobb ha belenyugszunk és beletörődünk, hogy itt fogunk maradni örökre. Megint vihogtunk de a lelkünk mélyén bíztunk benne, hogy Isten rajtunk tartja a szemét, bár nem lehet Őt észrevenni, csak messziről figyel, néha kapja csak a keze elé a száját.
  
  Ez meg már olyan mély fogalom, hogy az egész Bibliát beidézhetném.
  
  Nem hiszed el? Vagy csak egy részét? Féligazságokban hiszel? Isten nem fél, bátor és ki mondja akarom, legyen meg, legyen enyém, legyünk eggyé. Vagy csak szavak?
  
  Jn 1,13
  A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
  
  A fiad vagyok, vagy nem? Megismersz? Bár már rég nem láttuk egymást.
  
  2Kor 5,21
  Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
  
  Nem vagyok bűnös, igaz ember vagyok.
  Aztán megint nevettünk, csak ültünk és vihogtunk a kádban.
  
  
  
  
  

• #226 guga Közösségépítő

  2006-12-07 07:24:32 #226

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Szolidaritás
  
  A fűtőnek kiment a bokája, két hét múlva ismét tudott járni. Ennek örömére hozott egy fél liter minőségi vodkát, a végére alig bírtam lábra állni.
  
  [Szerkesztve]

• #225 guga Közösségépítő

  2006-12-06 23:11:43 #225

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Védtelen
  
  Mk 10,15
  Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.
  
  Ha megkérsz egy 3 éves gyermeket arra, hogy mondja utánad azt a szót, hogy végtelen, akkor azt hallod vissza, hogy védtelen.
  
  Ha gonosz akarnék lenni, akkor ennél az egy mondatnál már is be kéne fejeznem a sztorit és elvárni, hogy megértsd.
  Az ha valaki őszinte, nyílt, teszem azt naiv, az negatívum? Vagy védtelen?
  Kivel szemben védtelen? Azokkal, akik nem őszinték, nem nyíltak és nem naivak?
  Ez a két tábor egymástól, mint olaj és víz elválasztható.
  
  108. Gal 5,14
  Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
  109. Ef 4,25
  Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.
  
  Egy őszinte ember elvárja, hogy vele szemben őszinte legyek, aztán ha becsapom csalódik s megedződik, legközelebb Ő fog megcsalni engem.
  Egy olyan ember, aki bizalmatlan, az úgy gondolja, hogy én mindenképpen becsapom, ennek vagy a védekezési mechanizmus érdekében hazudik.
  
  Ma este mentem a nagyobbikért az operába. Nem előadáson volt, hanem előadáson. A diótörőt adták elő, gyerekkórusban volt benne. A kerékpárúton próbáltam belehúzni, hogy odaérjek érte időben, mert az előadás után kijön az utcára és úgy érzi magát, mint egy hajótörött. Hiába a sok hullám, az egyik sem őtet veri.
  
  
  13.Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.
  14. Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.
  15. Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
  
  Nagyapám sokat mesélt arról, hogy az apja megverte, ennek ellenére mégis tisztelte. Apám is ugyanezt mondta Nagyapámról, sőt én is ezt mondom Apámról, de velem mégis történt valami, nem úgy gondolom már.
  
  Sőt, nem is gondolom, hanem pontosan tudom, hogy a fiam nem örökölte ezt a vesszőfutást.
  Jogállamban élünk, ma már nem erény, hanem családon belüli erőszak. Pedig hányszor emeltem már pofonra a kezem és pulykavörös voltam, de be kellett érnem azzal, hogy csak gondoltam. Soha nem emelnék rá kezet.
  Magamban őrlődök és látom milyen szemtelen, ismeretlen fogalom számára az igen Apám. Főleg ha ismerős jár nálunk és ha megfeddem előtte a gyereket, mindjárt sajogni kezd a szíve, hogy hagyd már azt a gyereket.
  Aztán hazamegy, én meg maradok a gyerekkel, aki pontosan tudja, hogy még a család barátai is megvetik az ellene irányuló fellépésemet. A fiam nagyobb tömegbázissal rendelkezik és a jog is az Ő oldalán áll ha testi fenyítést alkalmazok, teszem azt elszalad egy pofon. Elmúlt 10 éves, elkelne naponta egy tasli. Ha adnom kéne neki egyet és támasztja az indulat, akkor is csak gondolatban, mert már olyan nagy gyerek, hogy nézne ki már az ha a 63 éves Apám lekeverne egyet én, mint 40 éves hogyan üthetném a 10 évest. Hisz vannak már önálló tervei és külön világban él, naponta egyszer orrtörlőt csapunk s ha olyankor lelkileg nem is, de testileg összeolvadunk, mindkettőnk tenyere bizsereg egy darabig és a bizsergés idejére a másikra emlékezteti. Pont tegnap néztem, hogy gyerekek közt milyen kicsi, korán van még, vagy túl késő.
  
  Ott tartottunk, hogy belehúztam a kerékpárúton és több alkalommal le kellett lassítanom, mert ráparkoltak a kerékpárútra az autósok. Amúgy is feszült este van, hiába a sok karácsonyi fény, szmog lepi az utakat és dugó, a villamos türelmetlenül csilingel, egy riasztó, kiabálnak egymással, hogy nem látod te? Utána meg egy cifra jelző. Magamban már minden erkölcstelenséget elkövettem a kerékpárúton hagyott autókkal, amikor is a szerencse az utamba szegődött. Éppen szállt ki a kocsijából és nyomta rá a villantót. Erre odaszóltam neki egy durvát és egy jelzőt, erre azt mondja három órája kering már hogy megtudjon állni. Egy idősebb járókelő is beszállt, járni alig tudott, de a botját gesztikulálva legalább 3 centimétert elemelte a talajtól nyomatékul. Gondoltam fordul a kocka és itt a forgónyomaték, a centripetalitás.
  Miután észrevette, hogy a harmadjára elmondott három órája kering szöveg sem hatott és még mindig lázongunk az önkényesen megváltoztatott rendszere ellen, végre megfutamodott. Rávillantott az autójára, bőrülés és már bent is volt, beindít, indultam én is. Pár méter után azonban ösztönösen hátrafordultam, az ember sem hagyja ott szó nélkül a szarát, vagy ne vetne rá egy utolsó pillantást.
  
  Bőrülés ismét villantott egyet, anélkül hogy arrébb ment volna. Éppen szállt ki az autójából, zakóját a hátára csapta és futva menekült a gyalogosok közé a járdára. Ő ezt már akkor is tudta, amikor készült jóvá tenni, engedékeny, alázatos lenni és csak azért csinálta, hogy becsapjon, csak azért ült vissza.
  Egy őszinte ember elvárja, hogy vele szemben őszinte legyek, aztán ha becsapom csalódik s megedződik, legközelebb Ő fog megcsalni engem.
  
  Ha megkérdezed tőlem mi az a végtelen, akkor csak gügyögve tudok válaszolni, hogy védtelen, vagy jobb lenne ha ráparkolnék az útra?
  
  Jn 14,6
  Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
  
  A út az azért van, hogy járjanak rajta, a parkolásért fizetni kell.

• #224 guga Közösségépítő

  2006-12-06 07:12:39 #224

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  
  
  
  

• #223 guga Közösségépítő

  2006-12-04 23:44:20 #223

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Muszáj megosztanom veletek, nem saját kútfő hanem Gerzson [link]
  
  [QUOTE]Álszent hazugok vagyunk
  Az utóbbi években, elsősorban a belpolitikai témákban szinte nem fordul elő írás vagy vélemény, amelyben az „igazság” vagy a „hazugság” kifejezés ne fordulna elő valamilyen formában. Biztos, hogy előítélet furkálja az oldalam, de nagyon nem szeretem ezeket a szavakat használni.
  
  Kezdjük azzal, hogy milyen alapon állítja magáról valaki, hogy nála van az igazság? És ha igaz is (hoppá, most tetten értem magam!), miért kell azt hangsúlyozni? Jó, szeretünk versenyezni, és persze győzni, és a „nekem van igazam” nem más, mint egy győzelemittas kifejezés. Kijelentjük magunkról, hogy győztünk, és kész. Többször is kijelentjük, akkor az több versenyt jelent, több győzelmet? Hát akkor mondjuk sokszor!
  
  Az igazságok közül a tényigazságokkal nem lehet vitatkozni. Ma hazamentem, ez tény. Ha valaki azt állítja, hogy nem mentem haza, akkor hazudik. Illetve egyáltalán nem biztos, lehet, hogy csak rosszul informált vagy összetéveszt valakivel. De mi azonnal felcímkézzük, ő egy hazug disznó és kész.
  
  Ma „hazaoldalogtam”. Hazugság, mert egyenes léptekkel egyszerűen a kertkapuhoz mentem, elővettem a kapukulcsot, beleillesztettem a zárba, bementem a kertbe, fel a lépcsőn, ott megálltam, újabb kulcsot újabb zárba illesztettem, és kinyitottam a lakásajtót stb.
  
  Mi az, hogy „hazaoldalogtam”? Rosszul látta, tehát nem hazudik, csak téved. Úgy tűnt neki, hogy én oldalgok, pedig csak mentem – mint ember szokott – az utcán. De őneki van valami sejtése az én belső világomról, és úgy értelmezte a mozdulataimat, mintha oldalogtam volna. Lehet némi igaza… Lehet, hogy oldalogtam, és ez messziről feltűnt a kívülállónak, de nekem nem.
  
  És mi van, ha viccel? Fokozza a hangulatot. Talált egy kifejezést: „oldalog”, és megtetszett neki. Amikor elmentem előtte, ez a szó ugrott be neki. Oldalog haza a Gerzson.
  
  Nem, ez hazudik. A múltkor is láttam, amint ellopott egy … , mit is? Franc tudja, olyan lopós fajta. És aki lop, az hazudik. Lop, csal, hazudik. És ha tévedek? Netán hazudok? Magamnak miért hazudnék?
  
  Jóistenem, bizony-bizony hazudik az ember magának! Mást se csinál egész nap. Mondhatjuk: szépíti a valóságot. Az hazugság, nem? Hát nem annyira… Mert ha nem csinálnánk, lehúzhatnánk magunkat a vécén – naponta többször is. És hogy ne így legyen, egész nap hazudunk.
  
  És akkor még az igazságról nem is pisztomáltam…
  [/QUOTE]
  
  [Szerkesztve]

• #222 guga Közösségépítő

  2006-12-04 23:02:01 #222

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Egyik ismerősöm, aki születésétől vak (így ezt sem tudja elolvasni hi-hi), szeretett volna bemutatni egy barátjának. Szombat ebéd utánra beszéltük meg a találkozót az Örsön a bkv jegypénztárnál. Mint általában mindig, amikor valakivel találkozót beszélek meg, előtte már 10 perccel ott vagyok a kialkudott helyen.
  
  Vak ismerősöm, akit mostantól fogva nevezzünk Gyurinak (kérem ne horkanjon fel most minden György).
  Gyuri időben jött, ahogy a másodperc mutatója betöltötte a posztját felbukkant a legfelső lépcsőfok felett, ahogy a fehér bottal letapogatta maga előtt a területet.
  Odaléptem hozzá és ráköszöntem, szervusz Gyuri és nagyon kellemetlenül éreztem magam, hogy egy olyan emberrel beszélek, aki engem nem lát s mégis ugyanolyan magabiztosan viselkedik velem szemben, mint én vele. Meg van róla győződve, hogy ugyanannyi információval rendelkezik rólam, mint én róla. Holott nekem nem csak az az előnyöm van meg, hogy én látom Őt, hanem az is, hogy Ő nem lát engem. Köszönés után bátran szamárfület mutathatnék neki, kiölthetném rá a nyelvem és az egészből nem venne észre semmit. Talán ha valaki indokolatlanul felnevetne a környezetünkben és felismerné Ő is, hogy az a nevetés nem kötődik semmi olyanhoz, amit Ő nem lát. Csak a hangomra, a szagomra és a kézfogásomra alapozhat, de számára a szem a lélek tükre olyan fogalom, mint nekem Isten, amiben lehet hogy Ő is hisz, pedig még nem látta, én sem pedig nyitva tartottam a szemem
  
  Próbáltam az érkező HÉV szerelvényre koncentrálni és úgy álltunk meg, hogy Ő kicsit előttem s ez bennem azt az érzetet keltette, hogy nekem kell rábíznom magam. Részben, mert akire vártunk én még nem láttam, továbbá a legtöbb információm az volt róla, hogy beszélt már Gyurival többször telefonon és Gödöllői. Magamban rákérdeztem tréfásan, hogy „és hogy néz ki” de magát a kérdést már nem mertem feltenni. Az utolsó pillanatban derült ki csak, hogy akit várunk szintén vak. Mikor Gyuri elmondta a földbe gyökeredzett a lábam. A kezem elé kaptam a szám, néma sikoly s nem látott sötétség. Ezek ketten hogy ismerik meg egymást? Aztán elárult egy titkot, hogy az ismerőse Imre nem születésétől vak (kérem ne horkanjon fel most minden Imre).
  
  Nagyon is jó, hogy itt vagyok veregette meg a vállam a sötétben, mert ha Imre a megbeszélt hely közelébe ér, akkor csak a nevén kell szólítanom és elkezdi a hang irányába fordítani a fejét reflex szerűen ugyanúgy, mint amikor még látott.
  De erre nem volt szükség, mert már messziről láttam a fehér botot.
  
  Gyuri és Imre bár előtte még személyesen nem találkoztak s dacára annak, hogy jelen pillanatban sem látják egymást, régi ismerősként üdvözölték egymást. Átölelkeztek, mert ez egy határvonal, amit átléptek. 2 éve beszélnek hetente egyszer telefonon és most végre eljött az idő, hogy a sötétben megérintsék egymást, számukra az, hogy könnybe lábadt szem, olyan mint nekem Isten.
  Mégis ugyanazt érzik.
  
  Egy pillanatra behunytam a szemem, elképzelni, kicsit megélni hogy milyen lehet nem látni és csak a hangokra hagyatkozni és pont amikor azzal kezdtem magam nyugtatgatni, hogy becsukhatom a szemem, mert úgysem látják, akkor jutott eszembe, hogy mások esetleg hülyének néznek, ahogy állok itt becsukott szemmel.
  Rémülten nyitottam ki a szemem és gyorsan körbenéztem nem e vett észre valaki, hogy ismeretlen vizekre eveztem. Közben eszembe jutott az, hogy na ez mindjárt mekkora jó dolog, hogy én rémülten kinyithatom a szemem, mekkora előny, Gyuri ezt nem teheti meg. S még az az öröm sem adatott meg neki, hogy Imrét jól megnézze magának, akár csak egy percre is, Isten nem engedi. Egy percet sem, nekem meg végig kell néznem, ez is egy-féle ítélet. Neki is meg kell tanulni együtt élni vele és nekem is azzal, hogy mindezt látom s nyomaszt a tudat, hogy Ő is ugyanolyan felszabadultan éli az életét, mint én.
  
  Aztán hetekkel később, pontosabban ma délután, megyek át a zebrán s a túloldalt egy vak cigány áll a zöld lámpánál. Tőle balról autók fordulnak ki sietve, hogy még beleférjenek a zöldbe, edzett szülőnek kell ahhoz lenni, hogy az ember határozottan kilépjen eléjük gyerekkel. Én a nagyobbikkal mentem át de kerékpáron s ahogy átért a fiam letámasztottam gyorsan egy oszlophoz és karon fogtam a cigány embert s mondtam neki határozottan, hogy jöjjön. Hallotta Ő hogy fordulnak ki az autók és azt is, hogy az egyik dudált, amikor megállt hogy a vak cigány menjen át előtte. De az a vak ember nem látta csak hallotta a dudát sürgetőleg, hogy ne lépjen eléje. Ezért aztán megállt és türelmesen várt, hátha valaki megszánja és kiszól az ablakon: tessék bácsika, menjen csak nyugodtan.
  
  Gyuri bemutat Imrének, mint közös ismerőst, akit eddig még nem látott, de tegyük hozzá de faktum, hogy ezután sem fognak. Sőt tetézném még ezt azzal a kis geggel, hogy úgy eltűnök a helyszínről, mint akit sosem láttak, ennek ellenére megbíznak bennem, mert Imre aki vak és ilyen hátránnyal kell élnie az életét valakire támaszkodnia kell ebben az ismeretlen világban és az éppen a Gyuri, aki merészen ajánl, hogy fogadjon a bizalmába, de azt már nem mondhatta, hogy én láttam dolgozni, tényleg remek a srác. Imrének elromlott a számítógépe és ott volt a jobbjában egy szatyorban, azt mondja hiénák a gödöllői számítógép boltok nem meri rájuk bízni, eddig is kilopták a szemét.
  
  Miután kezet fogtunk próbálta nekem elmagyarázni, hogy hogy néz ki a hiba, amit tapasztalt. Kérdezném rutinból, hogy mit látott a képernyőn, mi volt a hibaüzenet?
  De meggondoltam magam, hagytam hogy elmagyarázza, hogy vezessen, a hiba okát feltárja. Ugyanis Ő csak a hallottakra alapozhat, hogy mit hallott. Azt mondja egy csippanás után egy kattogás, majd a monitor mint, amikor a jég reped, kis szünet, egy érdes hang, mint amikor a macska dorombol de kihangosítva (mondom magamban ez biztos a floppy), megint csippanás egyet és újra a jég bereped.
  
  Magamban megkönnyebbültem, hogy na ez biztos egy púpos kondi lesz vagy a ramja rossz, de a legjobb ha a szoftveres hiba, én ezt már becsukott szemmel megállapítom, mind ezt egy vak ember elmondása alapján, arra támaszkodom.
  
  Aztán rémülten nyitom ki a szemem, nehogy valaki észrevegyen.
  
  El se olvassátok hi-hi.

• #221 guga Közösségépítő

  2006-12-03 22:12:41 #221

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Majd babrálok ám veled ki ha én nem IV. (uccsó) rész
  
  Van egy eladó galambom, amit nemsokára elengedek.
  
  Nem szeretem elhúzni a dolgokat, van amik automatikusan elodázódnak, mint a mosdókagylónk „beljebb” csavarozása, meglazult a falban a majter és kijjebb csúszott a falból a tartócsavar 2 centimétert s vele együtt az egész, eláll a faltól. Na ezt például évek óta készülök megtenni. Ma is konstatáltam és úgy döntöttem, hogy majd holnap, mert bonyolult. Kimenni a pincébe a csavarhúzóért, kivenni a konyhaszekrényből a gázpalack kulcsát. Minek mikor ülhetek a gép előtt is és sok emberrel kommunikálhatok ez helyett. Majd holnap, ha nem lesz net.
  De van, amit sietek megtenni, nem kapkodom el, de ha kigondoltam magamban egy sztorit vagy egy mondatot, ami köré építkezhetek, akkor azt mindjárt meglépem, gyorsan megörökítem. Az első lépés a cím, a legfontosabb, sőt elvileg mindent elárul. Hasonló a szerelem első látásra, én magam az index.hu, a ma.hu + egyéb hírportálok főcímeit futom végig magamban. Az esetek többségében elég elolvasnom a címet és már pontosan tudom miről van szó a részletek megtekintése nélkül. Csak kivételes esetekben olvasom el magát a cikket is. Szóval a cím mindenek felett. Aztán jön a bevezetés, az első részletek, amelyek beleavatnak bennünket a titokba, hogy mire számíthatunk. Akár egy dallam, amit egy zeneszerző komponált előbb fejben, majd elgyakorolta, papírra vetette, másoknak is előadta, a kor haladtával rögzítették, nekem meg több száz évvel utána csorognak a könnyeim, hogy a zeneszerző a fejéhez csapott: ez a dallam jó s lőn első nap.
  Milyen furcsa, hogy a bevezetésről írok a befejező részben
  Így kibabrálni veled.
  Az első téglasor után jön rögtön egy vékony réteg majter, az a kötőanyag. Kb. 20 éve írok , pontosabban próbálgatom a mancsomat. Mindegyiket téglasornak szántam és csak nemrég támadt az az igényem, hogy összegyűjtsem, kinyomtassam mindet, de kéne közéjük valami kötőanyag, mert önmagukban az írások célt tévesztett tömeg. Meg kell adni az irányvonalat, egy kettőspontot és a zárójel bezárvát. 20 évre visszamenőleg összeszedem a gondolataimat. Amit a legszívesebben látnék viszont az az első, amit leírtam, hogy ez jó. Vers lehetett egy magyarórán és könyvutalványt kaptam érte, mint fődíj. Petőfinek van egy verse, a levél akárkihez, arra írtam egy választ (érted: mármint én a Petőfinek oszt csorgott a könnye, pedig több száz évvel előttem élt) régen volt. Talán bátyámnak, volt egyáltalán testvére vagy csak egy rendbontó volt, akinek nem tetszett az akkori rendszer, kard ki kard? Oldások s kötések, meglazult a falban a majter. Mi?
  Így kibabráltak veled.
  
  Volt egyszer egy lány, akinek 2 hétig csaptam a szelet. Egy cipőboltban volt eladólány, sokat nevetett, kicsit szőke volt meg haza is kísértem. Egyszer csak azt mondja, hogy Ő nem is tudja mit gondoljon felőlem, nem tud komolyan venni, azt hiszi csak hülyéskedek. Pedig ha tudta volna mennyire nem, mennyire megtévesztő a külsőm, a modorom, a hangnem és a zárójel bezárvám. Halálosan komolyan gondoltam, beleadtam mindent. Így vagyok én ennek az írásnak a címével.
  
  Majd babrálok ám veled ki ha én nem, de Majd babrálok ám veled ki hát én-nek indult, csak változtattam rajta kard ki kard alapon, hogy ne legyen olyan merev. Úgy véltem érthetőbb 4 in 1. Átfutottam a címeken, a többiekén és megakadt a szemem az enyémen, egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy talán rosszul töltöttem le az oldalt, szöveg van a hibában, nem hiába, kilazult a majter.
  Hány emberre jut egy hős? Úgy értem minden kornak megvan a Petőfije s abból nem is egy? Hány hőst kell eltartanunk ma? Vannak egyáltalán ma hősök? Élnek ma Petőfik, Rákóczik és Kossuth-ok, akiket 50-100 év múlva majd úgy emlegetnek, hogy Zvolenszki út 54. Vagy a Zvolenszki szobornál délután 4-kor, a Zvolenszki hegyen vettem a telkem, Zvolenszki az egy meder, Ő az én szigetem ahova magamat elszigetelem. Szájhős vagyok, teret adok, s ha zsákutcába jutsz arról is én vagyok nevezetes. Körbeveszlek, nevet adok, nevetsz, kettőspont, zárójel bezárva, Osztyapenkó sem gondolta volna soha, hogy egyszer döntenünk kell Wien vagy Graz. Mi?
  
  Van bennem egy belső kényszer, egy nyomás ami elkíséri a napjaimat. Nézem a sok szakmai írást és szégyenlem magam, hogy informatikából élő ember, egy számítástechnikai szervizes nem tud megfogalmazni egy jó informatikai cikket. Felületesnek érzem magam, nem bízok abban hogy összetudnék hozni egy alapos tesztet, leírást. Félek fals információt írnék bele és elismerés helyett támadást kapnék helyette. De most mondjuk meg őszintén ki nem hibázik? Mindenki nyugtatgatjuk magunkat s mégis azt várjuk másoktól, hogy tökéleteset alkosson, szeplőtlent, ne legyen szöveg a hibában. A tökéletesség egyik jelképe a fehér galamb.
  
  Mt 21,12
  És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.
  
  9. 1Kor 6,20
  Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.
  10. 1Kor 7,23
  Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.
  
  Ugye mennyire nem tréfás alcím az, hogy :van egy eladó galambom, amit nemsokára elengedek? Nincs semmi kettőspont bezárva, halálosan komolyan gondolom.
  
  Megmondom őszintén lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy nem tudok nektek szép, precíz tesztekről írni grafikonokkal, gyártókkal, teljesítmény összehasonlító táblázatokkal, hanem mindig a Bibliából idézgetek. Hogyan vezessem elő neked, hogy megismerd azt, ami szerintem fontos. Túlmenve a Herzeken van egy világ, ahol mindannyian elcsendesedünk, van egy hely, ami mindannyiunkat összeköt függetlenül attól, hogy kinek volt nagyobb (gép) s azzal hová jutott, mennyire lett naggyá? Ki mint lett hős, mennyire piszkálta meg a kötőanyagot, hogy lazuljon ki a majter. Mindenki nem lehet Zvolenszki, valaki fedezzen már fel végre. Hahó itt vagyok, kapargatom a majtert belülről, tiszta Monte Cristo grófja, volt annak bátyja. Nem? Lehet annak írtam levelet, hogy kard ki kard. Mi?
  
  Látod mindig ez megy, én igazából a számítástechnikáról akartam írni eredetileg, így kibabráltam veled. De ugye nem érzed magad becsapva?
  Phú pedig van egy olyan jó kis ötletem. Azt tervezem, hogy filmeket készítek. Rövid történeteket a családunk életéből. Először csak magunknak, mosolyogni esténként, kisebbiket az ölembe ültetve, érezni a hátát ahogy a hasamhoz simul és megrezeg ahogy nevet, apa gesztikulál, mórikázik, Levente idétlenkedve színészkedik, Anya meg adja az edzett családanyát és néhány csípős, de ironikus szófordulattal él. Ezekből a filmekből vagy 40-50 részt előre leforgatni, pár ismerősnek megmutatni és rajtuk tesztelni, hogy szórakoztatja e őket vagy csak unottan forgolódnak, mint amikor valaki mutatja a családi videót és közben a térdét csapkodja, a válladat böködi sürgetően, hogy nézd, nézd. De te alig várod már, hogy vége legyen, nem is ezért jöttél és tulajdonképpen már mennél, lélekben már otthon vagy a tieid közt de kell a pénz, fontos az a kölcsön, udvariasságból aláveted magad és te is elmosolyodsz, kettőspont bezárva.
  Na szóval nem ilyennek szánom én, lenne benne olyan hogy számítástechnika. Ahogy reggel kelek és bekapcsolom a gépem, leülök elé és részletesen elmagyarázom a kedves, mert ugye az. Hogy figyelj ilyen az én gépem. Van az alaplap, benne egy 1.7GHz Celeron, van benne ram is, hetente más, néha naponta.
  Jelenleg egy TNT2 32mb, de passzív. Tiszta hülye vagyok, mert néha rámjön a haccacáré és olyankor egy Glacialtech NorthPole 1000-est teszek rá és azzal a dupla ventivel hűtöm. Wipes tudja miről beszélek, mert az az egy, amit nem adok el neki. Rossz nézni, hogy megvesz valamit és már este kapom a levelet tőle, hogy:
  
  1. van most egy kis pénzem megengedhetem magamnak.
  2. hagyd inkább meghirdetem én.
  3. f@szom az emesibe, nem fér be a házba.
  4. átmegyek gugához.
  5. elég lesz nekem ez is egyelőre
  6. az integráltat használom egy darabig
  7. csíkoz, meleg, hangos, eladom (de hát ez integrált b+
  8. keresek retro cuccokat, halk, ha messze van nem kell, postázni nem
  postázok, viszont előre utalj.
  9. sok ez nekem most, elég lesz egy passzív hűtős MX400.
  10. kint vettem ferihegyen de szar, többet soha használtat, inkább veszem
  nálad guga.
  11. tegnap vettem 20-ért, kell 14-ért?
  12. többet fórumon nem hirdetek meg semmit, sok kis iskolás köcsög, csak a
  szájuk nagy, meg meddig lehet húzni.
  13. kéne valami, mert haver adott játékot, szaggat, meleg, zöld.
  14. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ elegem van, veszek notebookot.
  15. inkább eladom, ne nálam menjen tönkre.
  16. Panna gépéből.
  17. mégsem.
  18. Minek neki, úgy is csak.
  19. Többet rokonnak, munkatársnak semmit, vegye meg magának a misztrálba,
  szopjon vele Ő.
  20. Ideküldöm inkább hozzád.
  21. Ezt inkább visszahozom, nem indul el, hangos, zörög, zöld.
  22. Kék.
  23. mentek ma nagykerbe? Ha kettőig telefonálok eltudjátok hozni?
  24. sztornó az egész, nem késő még?
  25. dolgozom estig, kilenckor beugorhatok a kártyámért?
  26. ÁÁÁÁÁÁááááááá inkább hirdesd meg és vissza az egész, többet vártam
  tőle, lassú, hangos, piros.
  27. csipkebokor vessző.
  28. nem gond, otthagyom nálad és eladod, amikor eladod, majd elszámolunk
  később.
  29. tudnál hozni holnap egy passzív hűtős??.... bekéne számolni, amit ott
  hagytam.
  30 ráér.
  
  Mikor legutoljára rendelt tőlem egy Glacialtech NorthPole 1000-est, akkor ugyan hoztam de mondtam neki, hogy nem veheti meg, Csak kölcsönadom, majd amikor éppen nem kell neki, akkor visszahozza. Nála soha nem lehet tudni, hetente két olyan vga kártyája van, amire jó ez a passzív hűtő. De azért nem adtam el neki, mert én is nagyon kedvelem, mármint nem wipest, hanem a hűtőt. Jó persze őt is kedvelem de nem úgy amikor néha nálam köt ki, akkor használom, mármint nem wipest.
  Zárójel bezárva.
  
  Mesélem tovább a gépemet, tudod ott tartottunk, hogy csinálunk ilyen home videot oszt legyen benne számítástechnika. A dvd íróm az külön sztori. Van a Bajorzotyi, Ő vette tőlem Pio 108-as fekete. A kedvenc dvd íróm, megvette majd később rendelt egy Pio 111-est és beszámítottam hisz kifogástalan állapotban volt.
  Na ezt a Pio 108-ast a Wipes tőlem már legalább 4 alkalommal megvette és visszahozta majd beszámítottam. A végén már el sem adtam neki, mondtam itt van vidd kölcsönbe, majd vissza adod. A Bajorzotya kérdezte is hogy hova tettem, én meg szabadkoztam, hogy nem adtam ám el.
  A floppy meghajtóm fekete, nem építettem volna be, de a bios frissítések miatt szükséges, 2-3000 Ft/db. Nem a floppy, hanem a bios, annyiért frissítem. Ez egy burkolt s beillesztett reklám volt, tudod mint a legjobb résznél a filmben.
  A winchesterem egy első szériás Samsung 120gb-os és ide a rozsdás bökőt. Gondolom ebből leesett már, hogy nem satás.
  Házam az nincsen, vagy is van, mert Wipestől vettem. De hiányzik az oldala, minek rakjam fel mikor naponta legalább 5-6 különböző hdd-t kötök be? Wipes már egyszer vissza akarta vásárolni tőlem, amikor rájött a 12 centizés, de hülye azért nem vagyok, nehogy már 2 napra szétszedjem a gépem Így még kölcsönbe sem kapta meg. Adatmentést is szoktam csinálni, de nem szeretnék totális elnyomást, hogy megy itt a reklám arcba, nem akarok kibabrálni veled. Itt van tőlem jobbra a lábam mellett, erről jut eszembe: Nike.
  Egy Antec 12cm-es ventilátor hűti a Zalman passzív bordát, ami a processzoron van. Bajorzotyi vett tőlem egy Antec házat és nekem adta ajándékba a ventit, de lehet csak kölcsön adta. Kéken világít, sokáig nem építettem be, meghirdetni ill. eladni meg nem akartam, mert illetlenség lett volna ha Bajorzotyi meglátja. Főleg nem wipesnek, neki csak kölcsönbe. Ferde szemmel néztem én arra a kék ledre, nem akartam beépíteni, mert akkor, akik hozzám betérnek csak azzal vannak elfoglalva, hogy jéééé kék, honnan vetted? Most mondjam el nekik? Egyszerűbb így leírni és olvassa el mindenki. Léazítják itt nekem a majtert.
  
  Ezt továbbgondolva döntöttem úgy, hogy inkább filmre veszem, kiírom cd-re és adok néhány embernek belőle, hogy van rá ideje, ingerenciája akkor nézze meg, nem akarom a vállát böködni sürgetőleg, hogy nézd, nézd. Nem akarok kibabrálni vele.
  
  Lenne benne wipes, Bajorzotyi meg aki vállalja, hogy filmre veszem ha betér hozzám. Mennek lassan a mindennapok és lenne olyan, hogy sztárok más szemmel, pl: Zvolenszki a konyhában, amint főz. Rajta az a magas szakács sapka, ahogy a ramot aprítja, felengedi procizsírral, csípi kicsit a szemét lefedi, hagyja párolni majd az előáztatott Intel processzort egyben beleteszi és újra lefedi s amíg megfő puhára, addig egy Nvidia kártyát forgat meg a panírban, jól kisüti nektek. Itt van nesztek, esztek?
  
  Megreformálom decemberben a guga.hu-t. Jelenleg az a weboldal mottója, hogy Guga Bt. nem csupán egy futó kaland, legyen Ön is a partnerünk.
  
  Januártól az lesz, hogy ezért még fizetni fogtok
  
  Oldalunkat csak regisztrált előfizetőink látogathatják.
  Kettőspont bezárva, jól kibabráltak veled. Ugye nincs harag?

• #220 guga Közösségépítő

  2006-12-02 16:36:20 #220

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Majd babrálok ám veled ki ha én nem III. rész
  
  Nevet adtam neki.
  
  Préd 9,21
  A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; azonképen hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.
  
  Csak tudnám, hogy ez a Bibliai idézet most figyelmeztetés vagy megállapítás? Azért nem mindegy, mert egyik esetben következmények nélkül végződik, a másikban nem. Én ezt az idézetet közel 10 éven keresztül úgy értelmeztem, hogy Isten számára szimpatikus az ha valaki balga módon él és azzal hívja fel magára a figyelmet, ugyanis az embereknek könnyebben el lehet adni egy kabarét, mint a Bibliát. Hamarabb kapják fel a fejüket ha valaki próbál nevettetni, mosolyogtatni, tréfálkozik, vicces, mint ha egy Bibliai idézettel jönne elő.
  Ami azt jelenti, hogy igaz, ami a Bibliában le van írva.
  
  Muszáj volt megváltoztatnom az írás címét, mert olyan visszajelzéseket (is) kaptam, hogy úgy fest, mint valami gyerekcsíny. Amolyan értelmezhetetlen, amorf és nyakatekert szócsür. Ámbár ha rám hallgattok, akkor most is az.
  
  Ott van például Ücsüküé. Én adtam neki ezt a nevet és ez is úgy hat, mint valami csínytevés, hogy az emberrel így kibabráltak, másra sem jó, mint hogy mulassanak rajta, világ csúfja. Mégis nevetnek rajta, de nem gúnyosan, az a nevetés felszabadult, őszinte és van benne tisztelet. A legnagyobb tisztelettel jelentem Őnt kinevették tisztességesen.
  Ki nem találnátok, hogy Richard, Richi, Richike, Ücsüküé. Az elébb még a fán ugrál, a másik képen meg azt látod, ahogy ül a gép előtt és bepötyög egy kódot, egy kettőspontot és egy zárójel bezárvát. Ezzel késztet mosolygásra minket, megadja az irányt nekünk. Nevet ad, érted olyat, ami nevet. S ha valaki elmosolyodik rajta, akkor azt mondja én vagyok a névadód.
  
  Vagy ott van mindjárt a Kettisz. Nem más, mint egy képzelt személyiség, nem csak a nevet adtam neki, az egészet én találtam ki.
  Úgy értem nem duplareg, nem azt jelenti Ő és én egy vagyunk, francokat.
  Van ott is menetrend, először fára mászunk majd lesegítem onnan és megtalálom benne az embert. Katalin, Katica, Kettisz, pedig angolul nem is tudok.
  
  Sándor, József, Benedek zsákban hoznak meleget. Lefordítsam? A 3 buzi lelökte a padlóla dulván a szado-mazóba öltöztetett szexrabszolgát.
  
  Vagy vegyük például azt, hogy:
  
  Préd 9,21
  A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; azonképen hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.
  
  Melyik vonja magára a figyelmedet jobban?
  
  Ezért fontos az, hogy van e következménye balga életemnek, mert ha képmutató módjára élek, akkor soha meg nem ismerheted általam Istent, mert Isten jelleme az, hogy ismer minket és elnéz felette sőt előre leíratta, elébünk adta, hogy figyeljünk rá oda, ismerjük fel az igazi állapotunkat.
  
  Isten a legváratlanabb helyzetekben debütál, mindig onnan ahonnan nem várható, amire nem is gondolnál, akár még engem is tudna használni gondold el, és minden Isten dicsőségére van s rá nézve, mert megengedte, ez a mi kegyelem részesedésünk, hogy lelki halál helyett az Ő nevét dicsérhetjük és a tetteit. Lassan már magam is azt gondolom, hogy ez így túl sok, el lett sózva, el lett tolva, túl cukros, szirupos és ehetetlen maszlag, nincs semmi mögötte, csak beszél ez és hol van Isten? Ki látta?
  
  Mondom már is ne türelmetlenkedj. Mindenkinek ott van belül és bizserget, kinek kinek a maga Istene, amiért megtenne mindent. Önmaga, a gyermekei, egy csúcsmodell autó, egy sztár, egy terv ami belefér öt évbe és mégis egy életet felemészt.
  Mindenki meglátja a maga Istenét, amit követ és magáénak tud.
  
  21.
  Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.
  Olvasd tovább:
  Préd 9,21
  A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; azonképen hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.
  
  
  Én vagyok az a balgatagság, az én életem bolondos.
  
  Napokban gondolkodtam rajta, hogy vajon miben vagyok jó? Mi az, amit tényleg kifogástalanul szoktam csinálni, mint valami kerek, amit ha letettek ahhoz már hozzátenni nincs mit. Mi az, amit még én is elismerek? Nem jutott eszembe semmi, még a munkámra sem lehetek büszke hisz néha én is csak blöffölök.
  Milyen lenne már ha elmégy orvoshoz és megvonja a szemöldökét majd kiböki, hogy biztos zúza. Holott csak a szemüvegedet jöttél kiváltani, érzed te vagy nyeregben és nagyokat sóhajtasz, várod hogy észrevegye magát, haladjon és találja már meg azt a fiókot még mielőtt mindet kihúzza, mögötted meg áll a sor. Közben telefonál, kezében lóbálja a papírod ahogy gesztikulál és csak nem akarja letenni a telefont, az anyjával beszél. Jön a hétvége és átjönnének ebédre. Kibeszélhetik magukból a keletkezett feszültségeket. Az anyja megy el bevásárolni a piacra, hoz friss csirkehúst ebédre, nagyon ért hozzá, remekel. Van mögötte tapasztalat, az elszállt évek, attól gyöngyözik a leves, úszik, mit úszik megfut rajta a zsír. Mi?
  Csak az a fenemód hentes néha belecsempészi a 2-3 napos húst is. Ezért megy az anyja a piacra, mert neki van bátorsága hozzá, hogy megmondja, vissza adja és kérjen helyette frisset. Mondom tényleg ért hozzá, számítanak az évek.
  
  Nem is erről akartam beszélni. Látod, hogy megvezettelek? Így kibabrálni valakivel. Szóval az járt az eszemben, hogy miben vagyok jó? S akkor eszembe jutott, hogy mennyi ember fordul hozzám bizalommal, hogy megoldjam a számítógépes problémáját és olyankor én is megvonom a szemöldököm, s kibököm lehet, hogy zúza.
  Nekem ez nem szakmám, nem tanultam, nem készültem fel rá, nem vizsgáztam, nincs róla papírom, csak belecsöppentem, olyan ez, mint Istentől egy ajándék. Ugye-ugye, megint itt van az, hogy:
  
  Zsolt 37,4
  Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
  
  De nem ám magadtól, hogy csak úgy ni. Minden Isten dicsőségére van s rá nézve, mert megengedte, ez a mi kegyelem részesedésünk, hogy lelki halál helyett az Ő nevét dicsérhetjük.
  
  Zsolt 119,117
  Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
  
  Na akkor kanyarodjunk vissza oda, hogy számítástechnika. Sajnos borzasztó helyzetben vagyok, én tulajdonképpen szünet nélkül a számítástechnikáról szeretnék írni, de mindig elrontom. Eltervezem magamban, hogy arról fogok írni és közben elkanyarodom, de nem véletlen. Muszáj megmagyaráznom a legapróbb részletet is, hogy teljesen megértsd. Hiába mondanám, hogy számítástechnika így meg compjuter amúgy. Hogy teljesen képbe legyél ahhoz tudnod kell, hogy mondjuk reggel 5h-kor kelek, csak a számítástechnika miatt. Sietve reggelizek, mert hiába van nyitva 9h-tól ugye ez a számítástechnikai szerviz, mégis akad, aki 8h-ra jön. Ennek hosszú távú eredménye egy gyomorfekély, érted szóval ez is a számítástechnika szerves része. Jó tudni ha egy boltosnak, akihez megyünk jó az emésztése és elégedett, sőt mi több jóllakott mosoly ül ki az arcára. Egy ilyen bamba vigyor képes bearanyozni az ember napját.
  
  Nevet adok neked, olyat, amin nevetsz.
  
  Jó megemberelem magam és most már tényleg írok a számítástechnikáról és nem rontom el. Megfogadom, hogy most az egyszer nem adok neked nevet. Jó, most tényleg komolyan vehetsz, ígérem most az egyszer. Összeszedem magam és egy kis ideig olyan leszek, mint amilyen nem vagyok. Összébb húzom magamon az öltönyt, amit soha fel nem vennék. Megigazítom a nyakkendőmet, amit még soha nem hordtam, megnézem a nem létező bőrcipőm orrát, hogy bizalomgerjesztően csillog e. Kiegyenesedek és szembe nézek a tényekkel. Nehéz helyzettel állok szemben, meg kell hogy feleljek, igyekeznem kell.
  
  34. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke;
  35. Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa;
  36. Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé;
  37. Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.
  
  Hiszel nekem ha ígérgetek vagy jobban örülnél ha nevet adnék neked?
  Mit mondhatna néked egy bolond?
  Számítógép, számítógép ásít a nép, ásítógép az unalomig űzött igények, amivel betelni nem lehet, nem kövéredik meg tőle a lélek.
  
  Elmesélek egy jó kis sztorit.
  Jaj most tisztára izgi az egész, majdnem mint a barátok közt, várják itt a folytatást.
  

• #219 guga Közösségépítő

  2006-12-01 23:01:20 #219

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  
  Majd babrálok ám veled ki hát én II. race
  
  Isten és a légypapír, légy papír, pír.
  
  
  
  Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi azt.
  A képpen lesz az én igém is, Amely számból kijön: Nem tér vissza hozzám üresen …
  
  
  A légypapírra nem ragad bármi, légynek lett tervezve, a légyszarnak, pöttyösre, tőle, legyen szeplős a légypiszoktól. Próbáld meg lelocsolni vízzel, nem ragad rá, próbáld meg vízzel megtisztítani, nem tisztul. Léggyel van vértezve, léggyel van vérezve, léggyel van bevégezve, legyél.
  
  Egyél:
  
  Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden igéjével.
  Leszarod? Megveted, nem is gondolsz rá? Értéktelen? Élettelen? Légypiszok?
  
  Pedig akár egy mondat, amit még ugyan pár évesen hallottad de még ma is a füledbe cseng, aképpen Isten igéje is megragad, mint a légy a légypapíron, emészt belülről. Feszít, mindig tudod, hogy na ezt most nem kellett volna, egy kiejtett mondat, kicsit büszkébb vagyok most a kelleténél, hencegek, káromolok, gonoszul szólok, ember vagyok.
  Piszkos beszéd az ajkaimon, visszaolvasva magam is megrettenek, pedig alig három éve írtam. Már most sem értek vele egyet, inkább elfordulok, a szőnyeg alá seprem, akár a púpos kondenzátort, nem baj holnapig majd kibírja és megy az napról napra, a halogatás.
  
  De előbb utóbb cserélni kell, púposkodott, egyre nagyobbnak akart látszódni és a végén le kellett Őt vetni, el kellett távolítani. Esthajnal csillag levettetett.
  
  Le kellett halkítani, hogy ne hangoskodjon és közben ugyanannyi levegőt szállítson. Mint Egyiptomban a zsidók, mikor Mózes ment a Fáraóhoz, hogy vinné ki a népet a pusztába, hogy ott tisztelje az Urat.
  Mivel, hogy lázadozik a nép énellenem mostantól a szalmát is ők szerezzék be a téglához.
  Megpróbálod elérni, hogy hang nélkül hűtse le a processzorod, de közben dolgozzon is, megy a letöltés, közben winamp.
  
  Fickándozik itt a gondolat, néha eszköz, néha társ, rá se ránts.
  
  Bírom ezeket a netfüggő vagy e teszteket
  
  Otthonodból e vagy munkahelyeden vagy?
  És ha mindkettő?
  Megengedheted e magadnak, Apeh tudja e?
  Lefizetem Őket vazze, pontosabban szájhős vagy, te fizeted meg Őket azért, hogy minden lépésedről tudjanak, a kettő nem ugyanaz.
  
  Autód van e? Benzin? Mikor ültél utoljára kerékpáron?
  Oszt a Mónikasó bejön e?
  
  Mondom én, hogy netfüggő vagy, tévét nem nézel de a neten elolvasod a celebet, tudsz mindent, barátok közt vagyunk, a hálózat része vagy. Pedig küszködsz ellene minden porcikáddal, hogy beszervezzenek, ha Jehova tanúját látsz elküldöd, menjen anyjába, púpos a kondenzátora.
  
  Internet előtt mosol e kezet? Gondolatot? Piszkos gondolatokat elhagyol e mielőtt csatlakozol a világhálóhoz? Minek mondod magadban, felesleges magamat tisztítanom ebben a szennyes világban, még a végén beszennyezik tisztaságomat.
  Gondoltad e már, hogy netnek nemet mondani? Internem? Nemzetközi összefogás? Lázadozás? Mostantól a szalmát is te szerezd be a téglához.
  
  Interneten keresztül kötött ismeretséged e több, mint a valós? Aztán magadban sorolod és csak nickek jutnak eszedbe, mint :
  
  148 vendég, 144 felhasználó 22 anonim felhasználó
  guga, Boba, Blaster, Sylvanus, wipes, Warton, Papesz, joshua7, Do-It-Yourself, BBalazs_, BoGyesz, Clyde béka, Inquisitor, Stefa, Brianm74, Lenny, marci3pecs, beneeto01, qnadam, SzZoli, Grass, Error.Fsi, blueboi69, Mumia, vatom, marosi50, Stumpet, Before, maci25, Suicide, Hassan, szeder, totoka2, mtubi, dani83, -=PAraNOia=-, G.Laci, Max Power, -=F.I.K.A=-, FlowM@N, lambda5, DiVaD87, Laxxon, PeppeR, Rhino666, az médium, Miki2, abducted, Dorien, Kerozin, WolfSK, Vinchenzo, diegho, blabla*, bean, Blackdeath, Brett Shaw, PPeter, L2GS-11, CSanal, tamaskaa, Szuszu, Zrasf, sadam, harley880, joker75a2000, closed, Jam., gazdi, Necros, bon, ohej, JonesC, csucsregop, bjmatt, shabba, Cadaver, acu, Gery80, Mirko, zotyesz, Doncarlo, pascal, Gandalf, gabor_b, Pedroka, Schwarzmueller, rvs, kraftxld, -Blood-, Carmaged, d n . r, Pikkolo, VINIKOR, Szekig, Nirak, charlie, Olympia, Bobby_Joe, cs0nt1ka, letix, Michael, zajcev83, Savage, matyee, Netmaster, Lev001, mhif, gabi123, gemini, Fresi, Fanatic, freemaan, Hocsi, Grillo, steven2002, hko, Cufter, tigga, lzsolt, fLeSs, saen, N_Gabber, ati999, Jareth, hybris, jackcost, Derlie, rocker69, mdani, Elrohir, komi28, gxa, GAI, harley74, tothati, LightBringer, Samott, Hans, Robbo, DOOMER, rzerge, debaj, Thoty, _Jarod_
  
  Aztán eszedbe jut Apád, Anyád, a nővéred, az asszonyod, a fiad és hogy tegnap valamit este félbehagytatok, a gondolatok elalvás előtt nem hagyott nyugodni. Éjjel felébredtél pár percre és az álom élménye is arra emlékeztet, mint a lemezjátszó, amikor megakad, olyan volt az álom, mint ha órákon át csak ugyan az motoszkált volna benned s nem hagyott nyugodni.
  
  Munkába menet már túl vagy az első érzelmi reakciókon és egész úton csak ez jár a fejedben, magadban helyre teszed. Indokok, érvek cikáznak a fejedben de majd csak később reagálhatod le. Lehet azt mondani, hogy Ő a szíved királya, királynője, bár néha semleges és igazából annak kéne lennie. Vibrál ide-oda az eszköz és a társ között. Van egy kis félretett pénzem, ezt most ráköltöm.
  
  Kezdődik minden előlröl.
  
  Leülök elé, gépies mozdulattal bekapcsolom, végtelennek tűnő idő, amíg bootol, bejelentkezés, levelező, böngésző, fene ezt a Linuxot, vibrál ide-oda az eszköz és a társ között, megadja kéréseim.

• #218 guga Közösségépítő

  2006-12-01 21:29:09 #218

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Ha már számítástechnika, egyik fórumos kollégánktól rendeltem egy cipőt, amiért cserébe 2db pendrive-ot postáztam és kérdezte, hogy mi van?
  
  [QUOTE]
  Üdv! Megjött, köszönöm szépen, minden faszántos, akár ha rám öntötték volna
  remélem te is beleférsz a pendrájvba :Đ[/QUOTE]

• #217 guga Közösségépítő

  2006-12-01 21:08:46 #217

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Majd babrálok ám veled ki hát én I. race
  
  Akire a legtöbbet gondolunk...
  
  
  
  
  
  Gyönyörködj az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit!
  
  Felkelsz reggel és az érintése jut eszedbe legelőször. Valami türelmetlen bizsergés a mellkasodban, hogy leülj vele szemben, valamit szeretnél megtudni, most azonnal és nem tűrhet halasztást, valamit este félbehagytatok, a gondolatok elalvás előtt nem hagytak nyugodni. Éjjel felébredtél pár percre és az álom élménye is arra emlékeztet, mint a lemezjátszó, amikor megakad, olyan volt az álom, mint ha órákon át csak ugyanaz motoszkált volna benned s nem hagyott nyugodni.
  
  Munkába menet már túl vagy az első érzelmi reakciókon és egész úton csak ez jár a fejedben, magadban helyre teszed. Indokok, érvek cikáznak a fejedben de majd csak később reagálhatod le. Lehet azt mondani, hogy Ő a szíved királya, királynője, bár néha semleges és igazából annak kéne lennie. Vibrál ide-oda az eszköz és a társ között. Van egy kis félretett pénzem, ezt most ráköltöm.
  
  Nemrég járt nálam egy ismerősöm, kicsit több annál. Én is kötődöm hozzá, mert eszembe jutnak a gondolatai ha olyan szituációba kerülök. Az is eszembe jut, ahogy kimérten de az orrom alá fogja majd dörgölni, hogy látod én mondtam előre
  Kérdeztem tőle mit tennél ha rájönnél, hogy megcsal a feleséged?
  Nem hitte el, hogy megtörténne, de ha mégis akkor szarok rá, vegyen nekem egy jó videokártyát és annyi, mehet amerre lát.
  
  Azt nem tudom elhinni róla, hogy ennyire érzéketlen lenne, inkább a férfiasságára színészkedik rá úgy gondolom, valahol mélyen nagyon is szereti a társát, nem csak megszokásból kötődik hozzá, mégis elleplezi, gyengeségnek tekinti az érzelmeit. Olyan helyzet ez mikor valaki a sérelmein felháborodva adja elő, hogy ő mennyire megmondta a magáét, majdnem megütötte, a keze is lendült egyet, ahogy a szájával jelezte a gyűlöletet. Persze nagyon jól tudom, hogy csak színészkedik, valójában neki szólt be egy jellemerős, aki utólag nem dicsekszik azzal, hogy ő mennyire megmondta, hanem a környezete terjeszti róla, tudják, hogy eléggé durva jellem és ha nem tetszik valami szó nélkül belever egyet a fejedbe. Legalábbis ezt mondják róla.
  Tudom én is miért mondta oda a végén azt a videokártyát, meg mehet amerre lát.
  Összetörne, jobban megviselné, mint bárki mást. Van neki lelke, azzal gondol rá.
  
  Nehéz eldönteni, hogy ki a szíve királynője, királya, Vibrál ide-oda az eszköz és a társ között. De azt biztosan tudom, hogy a számítógépére többet költ. Állandóan arról beszél, tervez, elgondolja, mint ha már megvolna, ez ám a megcsalás.
  
  Szerintem lélekben, legbelül gondolva erősebb, mint ha megtenné csak. Mert az ember meg van csalva és csak arra figyel, amit tesznek, a cselekedet, ha már megtette.
  De előbb kigondolni kell, az van előrébb, gondolatban már többször is megtette, aztán rászánta magát. Utána jött a lelkifurdalás.
  
  „Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az õ szívében. …”
  
  Rangsorolom magamban, hogy kire gondolok a legtöbbet. Van feleségem és két gyerekem. Napjában többször is gondolok rájuk, de eszembe jut az is, hogy ébredés után, mint valami türelmetlen bizsergés a mellkasomban, hogy leüljek vele szemben, valamit szeretnék megtudni, most azonnal és nem tűrhet halasztást, valamit este félbehagytam, a gondolatok elalvás előtt nem hagytak nyugodni. Éjjel felébredtem pár percre és az álom élménye is arra emlékeztetett, mint a lemezjátszó, amikor megakad, olyan volt az álom, mint ha órákon át csak ugyanaz motoszkált volna a fejemben.
  
  Leülök elé, gépies mozdulattal bekapcsolom, végtelennek tűnő idő, amíg bootol, bejelentkezés, levelező, böngésző, fene ezt a Linuxot, vibrál ide-oda az eszköz és a társ között, megadja kéréseim.

• #216 guga Közösségépítő

  2006-11-29 21:31:52 #216

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  A számítógép, mint családtag.
  
  Van egy ismerősöm akinek van egy 10 év körüli unokája. Már több mint 70
  éves és érthető, hogy mindent szeretne megadni egyetlen unokájának aki a
  szülei válásának köszönhetően nála maradt és ő nevel a feleségével közösen.
  Bátran kijelenthetem, hogy módosak. A számítógépes korszakuk kezdetén
  ismertem meg őket és azóta is az én irányításom alatt működik a dolog
  számítógépes része. Minden alkatrészt rajtam keresztül szereztek be és adtak
  is el mert látták, hogy érdemes. Az öreg már a harmadik gépet építi az
  unokájának. Volt egy kezdetleges gép, amit felfejlesztettem nekik, később azt eladták és vettek egy akkoriban csúcsgépnek számító Celeron
  700-as konfigot egy Riva TNT2-vel. Majd 2 év múlva átépítettem nekik
  Tualatinra Gef3-mal. Az öreg sokat költ játékokra is. Mármint pc-s játékokra.
  Nem kevesebb mint 400db cd van a lakásukban a fal mellett. Bőszen járja a
  Petőfi csarnokot és rendre hordja haza a legújabb játékokat kedvenc
  unokájának. Természetesen az unokának már külön igényei vannak a játékokra
  vonatkozóan és azt szemrebbenés nélkül be is nyújtja. Nagypapa van az az
  autós amiben el lehet ütni mindenkit és olyan jókat káromkodnak benne. Vagy
  ott az a kommandós amelyikben már csak a piros képernyőt lehet látni mert
  annyi a vér. Ezek a kedvenc játékai.
  A nagyapa pedig megsimogatja a buksiját, hogy jól van aranyom hétvégére
  meglesz. Aztán hozza neki mint fiókának a táplálékot. De nagyapa ez már
  unalmas, ez is unalmas. Jól van kicsim ott a másik tudod az a
  robotos........szünet, a gyerek gondolkodik és próbálja felidézni az életében
  maximum egyszer játszott játékot. Jaaaaaa az ? Hát az szaaaaaaar.
  Egyszer szelíden megemlítettem az öregnek, hogy valami nincs itt rendjén. Az
  öreg hallgat rám mert legalább annyit tud, hogy a gépekkel kapcsolatban soha
  nem csalódott bennem. Vázoltam neki a problémát, elmondtam neki a
  különbséget. Az én fiamnak csak egy darab játéka van otthon a számítógépre a
  RE-VOLT, azzal én is nagyon szeretek játszani és szoktam a gyerekkel is
  közösen. De valami furcsa oknál fogva soha nem unja meg. Minden nap oda ül a
  gép elé egy-egy órát és élvezettel játszik. Van neki kedvenc pályája és autója, azzal játszik a legtöbbet. Mivel én magam számítástechnikával foglalkozom így
  megtehetném bármelyik pillanatban, hogy a gyereknek vagy akár magamnak is
  atom kemény konfigurációt rakjak össze. De nem teszem, az öreg unokája az
  iskolából hazahozott mentalitásával néha rákérdez, hogy neked milyen géped
  van otthon? Tudja, hogy ezzel foglalkozom és várja, hogy majd olyat mondok
  amitől elámul. Persze gúnyosan elhúzza a száját amikor megmondom neki, hogy a
  Levente fiamnak mekkora gépe van az övékéhez képest. Számomra az ő
  viselkedése nem mérvadó. Bármennyit is kaphatna a nagyszüleitől, egy
  percre töltené el őt örömmel és addig amíg valaki szembe nem dicsekedne
  neki az iskolában, hogy nekem már ez is meg van és sokkal nagyobb. Sok
  apuka és anyuka megfordult már a műhelyemben aki azzal az indokkal jött
  fejleszteni, mert az iskolában már mindenkinek jobb van és
  az ő egyetlen üntyülümük szenved mert csúfolják.
  Évente jönnek majd vissza ezzel az indokkal és nem lesz elégedett soha. Mi hát akkor a követendő értékrend ? Mit adjunk és mennyit engedjünk ? Hol az egyensúly ?
  
  Annyit elértem, hogy a fiamat a számítógép annyira érdekli csak mint egy doboz lego, nem jelent neki érzelmileg semmit. Nem könyörög és nincs is tőle
  távol. Ha kedve tartja akkor odaül és szórakozik, de egy lepke látványa
  ezerszer jobban izgalomba hozza. Nincs tőle tiltva a gép, ő dönti el mikor ül
  elé. A kortársainál sokkal többet tud a gépekről mert látja tőlem és kérdez. Mondjuk nálunk más a helyzet mert
  mindenhol csak gépek vannak és egész nap a számítógépek építésével, karbantartásával telik.
  
  
  Én csak annyit tudok javasolni, hogy tudni kell a gyereknek megtanítani, hogy
  a számítógép csak egy eszköz akár a telefon. De semmiféleképpen sem társ
  akivel együtt tölthetjük a napjainkat. Mert ha feláll a képernyő elől akkor
  lehangoló lesz a valóság és főleg unalmas. A képernyőn ő az úr és minden
  olyan gyors. Az életben viszont néha azt is mondják nem lehet..........

• #215 guga Közösségépítő

  2006-11-25 21:26:40 #215

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Ez kicsit olyan volt, mint mikor a bűvész előveszi a nyulat a kalapból.
  Gondolkodtál már rajta, hogy miért éppen nyulat, miért éppen kalap?
  Bármilyen jelentéktelennek tűnő dolog, azért még gondolkodni érdemes.
  Ha nem is éppen ezen, de mint végkövetkeztetés, érdemes ide lyukadni ki a végén.
  Mert az ember nem szereti a meglepetéseket, próbál előre tervezni.
  Jön a bűvész, ember gondolkodik és kitalál dolgokat, hogy vajon mi lehet benne, talán az éves költségvetés, egy nagyobb processzor, egy többet tud mobiltelefon, vagy kisnyúl.
  Nem, nem nincs olyan ember, aki nyúlra gondolna, mégis mindig azt veszik elő a kalapból
  
  Álltál már a Mikulás előtt reszketeg térddel, várva, hogy értékeljen és nyúltál már a csomagért? Érezted már azt, hogy mindjárt lecsúszik az álszakáll és oda a varázslat, lelepleződsz? Mindkét helyzet embert próbáló, én sajnos soha nem álltam a Mikulás előtt, de készülök. Gyerekként is nagyon vágytam arra az érzésre, hogy vajon mit mondd. De nem volt szerencsém, mert még én is gyerek voltam, de engem öltöztettek be Mikulásnak és egy másik iskolában kellett helytállnom nálam kisebb gyerekek előtt. Még a krampusz sem segített, csak állt az ajtóban egyik lábáról a másikra, én meg a szakállamat igazgattam és átkoztam a napot, amiért mély hanggal születtem. Kisfiú megállt előttem, előtte olvastam fel a nevét, szegény sorstársam, megtudtam érteni a helyzetét. Lehajtotta a fejét és a padlót nézte, beharapta az ajkát. Legközelebb jobban igyekezzél és dicséretes volt, ahogy segítettél a tanárnéninek feldíszíteni a termet. Összefolytak a betűk előttem, nyúltam a lábam mellé a kosárba, abban egy zsák. Az igazgató adta ide az elébb, előre gyártott csomagok. Csoki Mikulás, mogyoró, sport szelet, virgács, 2db szaloncukor. Szívesen kaptam volna én is egyet, de a kis srác nyúlt érte és kicsit pipiskedett, hogy elérje, nem mert közelebb jönni, nagyon feszélyezve érezte magát s már alig várta, hogy kívül legyen s bonthassa a csomagot csillogó szemmel. De még voltak hátra páran a névsorból.
  
  Eszembe jutott az is, hogy miután átvettem a zsákot az igazgatótól, akkor elpucolok. Iszkiri ki az ajtón, futva el messzire és akkor én is kaphatok egy csomagot. Igen ám de ki adja át, ki legyen a Mikulás?
  Én ez idáig így éltem az egész életemet, legszívesebben leültem volna a hátsó sorba, lehúzódtam volna és apró csínytevésekkel hívtam volna fel a körülöttem ülők figyelmét magamra. Mert ugye mi tagadás nagyon is szükségem van rá, hogy figyeljenek rám, hisz az éltet, abból merítek, az motivál. De felelősséget azt ne kelljen vállalnom semmiért, ugyanis ha szólítanak a nevemen, akkor vigyorogva felállok és elpoénkodom az egészet egészen addig, amíg elérem az egész osztály röhög. A tanár is mulat magában, de a nyilvánosság megköveteli az elégtételt, a szigort. Gyere ide fiam, tudod miről volt szó eddig? Háű vigyorogtam bambán aztán vakartam a fejemet és próbáltam összehozni valami sztorit, ami kapcsolódik a jelenhez és szerepel benne néhány momentum, mint osztály meg füzet, de bajban voltam. Rendben fiam, látom szép baritonnal vagy megáldva, éppen önként jelentkezőt keresek a másik iskolába, te leszel a Mikulás.
  
  Nekem mindig nyúl jutott, ideje változtatnom ezen.
  
  A Varjú Tónit nagyon nem szerettem, egy szobában aludtunk de nem voltunk barátok. Próbáltam a bizalmamba fogadni, még a szagos radíromat is nekiadtam, amit a papírboltban vettem. Nagyon szerettem bejárni a papírboltba, mert nagyon jó illat terjengett belül, szépek, érdekesek és izgalmasak voltak a színes ceruzák, a tollak, füzetek és mindig kaptam egy puszit a nagynénémtől, Ő volt a pénztáros, nagyon széles volt a mosolya. Vettem egy szagos radírt, annak volt a legjobb illata. Ügyeltem rá, hogy a celofán ne nagyon sérüljön de érezzem az illatát. Az egyik fele átlátszó zöld volt, a másik meg rózsaszín. Mint a gumicukor, pont annyi pénzem volt. Beraktam a párnám alá és elalvás előtt szagolgattam, forgattam a kezemben. Na ezt a radírt adtam oda a Varjú Tóninak, hogy valamiképpen fogadjon el barátjának. Ő volt a legerősebb közöttünk és nagyon vad volt a modora. Állandóan verekedett, mondvacsinált okok miatt is azonnal ütött.
  Másnap álltunk sorba a kollégium ajtaja előtt és elkezdett lökdösődni, addig-addig, hogy iskolába menet félúton már kaptam tőle egy pofont. Vörös voltam a dühtől, hogy hogyan bosszuljam meg.
  Bementünk egy sarki kisboltba Nugátot és Melba kockát vásárolni. Kihasználtam a kísérő figyelmetlenségét és megvártam a boltban egy pult mögé bújva amíg a csoport távozik.
  Miután elmentek felszabadultan léptem ki az utcára. Első dolgom volt, hogy a városon kívül kerüljek. Nem volt nehéz, felszálltam az első dobozi buszra. Arra nem emlékszem, hogy a sofőrnek mit kormoltam, a lényeg, hogy elvitt. Akkoriban nagyon feltűnő volt ha egy kisdiák iskolaidőben az utcán flangál és természetesen kérdőre is vontak.
  A busszal egészen a Szanazugig mentem, ott pedig a kettős kőrös összefolyásánál felkéredzkedtem egy motorcsónakra, ami elvitt a dobozi hídig.
  Nagyon jó volt suhanni a vízen a csónakkal, csendes és gyors csónak volt.
  Onnan autó stoppal és egy újabb hazugsággal mentem tovább a fényesi szőlőkig. Ott lakott a Punyi barátom, aki a tenyere között állandó frusztráltságától vezéreltetve, mindig egy radírt morzsolgatott. Akkor Ő abban az iskolában tanult és abban a padban, ahonnan én elszöktem és jelen idő szerint valami alantas hazugságnak köszönhetően az Ő ágyán feküdtem és az Ő lemezeit hallgattam. Az anyja nem ért rá velem foglalkozni, mert etette az állatokat.
  Simán beengedett és betessékelt a szobájába, hogy várjam meg.
  Nem röhögött, félt nagyon, amikor hazajött és meglátott.
  Az egész iskola téged keresett, egész nap, tanítási szünet volt és csoportokra osztva mindenki téged keresett, mondta. Megvagyok, vontam meg a vállam flegmán. Máskor nevetni szokott, ha velem van, de most átjárta a félelem, hogy köze lesz az eltűnésemhez. Nem volt egyáltalán felszabadult. Sajnos a feszültsége átterjedt rám is.
  Egyáltalán nem örültem, amikor sötétedéskor Apám rám talált. Jött a motorjával és átölelt. Lehet, erre volt szükségem? Talán akkor ezért szöktem el, hogy kicsit törődjön velem?
  Fogta a kezem és vezetett, jólesett. Kifejezetten jólesett. Azt a korszakomat éltem akkor, amikor még felszabadultan és szégyen nélkül énekeltem az utcán Kovács Katitól a ”Kék az ég és zöld a fű”-t.
  Vasárnapi gyerek voltam.
  Most 39 vagyok, de ha visszagondolok, most is beleborzongok abba a törődésbe és a kiemelt figyelembe, amibe akkor és ott Apám részesített.
  Reggelente én viszem a fiamat iskolába, és soha nem mulasztom el Őt megölelni. Kifejezetten jólesik kézen fogni és vezetni Őt. Persze ha éppen arra jön valamelyik osztálytársa és főképp ha lány, akkor igyekszik tőlem távolabb lenni és csak kurtán odamondja, na szia Apa.
  Fordított világ?
  Apámtól nem kaptam meg azt, ami járt?
  A gyerekemtől sem kapom meg azt, ami jár?
  10 éves, de már most van olyan kialakult értékrendje, hogy mit vegyen fel, és mit szégyelljen rajtam.
  
  Nem hibáztatom, de azt sem szeretném, ha később úgy gondolna rám, mint egy elszenvedett hiányt.
  Ilyenkor mindig a nagyapám jut eszembe, aki a csatornaszippantó traktorral járt és szarszagú volt a ruhája.
  Ő bezzeg odajött hozzám átölelni és azok az emberek, akik alól a szart pucolta ki megvetettek engem, hogy ilyen ember a nagyapám. Én meg adtam ezeknek az embereknek a véleményére és szégyelltem az öreget.
  Szorosan magához ölelt és nyomott egy barackot a fejemre, egyszerűen Nagyapa volt.
  Meghalt, de még ma is derűs szívvel gondolok rá. Az övé minden tisztelet, mert gátlások nélkül tudott ember lenni és a porban élt, vállalta.
  Amikor Apám a fényesi szőlőkből hazafelé vitt a motorján, szorosan átöleltem a derekát. Holnaptól jöhet egy újabb hazugság, hogy érezhessem Ő tényleg az Apám.
  
  
  Nekem mindig nyúl jutott, ideje változtatnom ezen.
  
  Éjjeli látásomban prófécikus álmaim voltak...enpera, fogtam egy gyűszűnyi, madarat. Csak én tudom mit jelent. A madár az a szabadság jelképe és nekem meglenne, de saját magam fogtam meg.
  Az ötödik nap és az ötös szám mindig a kegyelem napja, a vízözön ítéletét is csak a halak és a madarak élték túl.
  Ez a világ tűznek lett fent tartva, mondom álmodtam, biztos nehezet ettem. Mert a víz nem tudná elpusztítani a vonatokat, számítógépeket és a kommunális hulladékokat, ebbe természetesen minden beletartozik, az összes emberi alkotás és tudás.
  A fiam mikor pici volt és kint játszott az udvaron, ette a földet, a kalcium hiány, de példának is megteszi.
  A föld is megesz minket, talán nem kalcium hiány, hiányzunk a földből.
  Lassan kezdem megtanulni, hogy nem mindíg, hanem mindig. De mire megyek vele? Elfogadnak vagy jobban meg tudom magam értetni? Igyekezni kell, nem elég ennyi teher, már kölyökkorom óta küszködöm vele, egyszer fára másztam és rám pirítottak, hogy helytelenül karcoltam bele ''ide mindíg visszajövök'' s valóban visszamegyek mindig, de nem az ''í'' vagy az ''I'' miatt.
  Van ott egy patak, otthonos csobogással és megindul a lelkem rajta, ha susognak a bokrok és oltalmaznak a fák koronái, miként tették velem gyermekként. Az ember soxor tenné, hogy elmenekül minden elől, mert nincs már semmi ami választ adhatna a feszítő kérdésekre és nem vigasztal se gyerek, se asszony, se szer, se szám. Ilyenkor jól jön egy hely ahová elmész és elkiáltod magad hejjj. A választ is megkapod rögtön, a saját elhaló hangod, elnyeli a szurdok és a bokrok, majd csend.
  De legalább nem maradt megválaszolatlan.
  Dőlj le az egyik árnyékába és végy fűszálat az ajkaid közé, két tenyereddel támaszd meg a fejed alját és rakd keresztbe egymáson a lábfejed. N/A most pont olyan vagy, mint ahogy az írók megálmodták, az éneklőmesterek eldalnokolták, a festők megábrázolták. Maradj így egy kicsit, most ne mozdulj, tökéletes állapot. Már csak egy katicabogár hiányzik a fűszálad végéről.
  
  
  
  Semmi gond, van photoshop. Azért találták ki, ha valami nincs ott, akkor odavarázsoljuk. Ha megemelem a kalapom, akkor üres. Az ilyen alkalmakra tartogatom a nyulat. Meghajlok és tátott szájjal várják, hogy vajon mi lesz? Mi következik? Ki legyen a Mikulás?
  
  A francba most zavarban vagyok, írtam egy csomót és nincs kedvem már folytatni, mennék a takarót a fejemre húzni, oldozzál fel önkívület. De nyomaszt a tudat, hogy az elején mondtam érdemes a miért nyúl és miért kalapra kilyukadni, mint végkövetkeztetés, ahonnan már tudod, hogy eddig és ne tovább. Látod mindenki feláll, hátrahajtja a támlát. A moziban a legrosszabb a film vége, amikor még tart a hatás és közben tülekedni kell, pedig filmen olyan hiteles volt hogy vannak érzelmek is. Most meg ez a hideg, arcomba csap a jeges szél és esik a hó, ébresztő.
  
  Sőt, hogy egy kicsit továbbmenjek a legjobban az nyomaszt, hogy eredetileg a számítástechnikáról akartam írni, mert olvastam ezt a notebookos sztorit, de már látom, hogy közöm nincs hozzá, nekem ez nem megy. Az ember előre tervez s erre mindig a nyulat veszik elő a kalapból. Az egész történet csak annyira kötődik a számítástechnikához, hogy azon gépelem.
  
  Nekem mindig nyúl jutott, ideje változtatnom ezen.
  
  Fordítok, csavarok egyet a dolgok menetén, a műsorváltoztatás jogát fent tartom.
  
  A héjéban van A vitamin.
  
  A medve és a farkas vadászat közben ugyanarra a területre tévedtek és úgy alakult, hogy azon a területen éppen akkor egyetlen nyúl tartózkodott. Sarokba szorították és nekiálltak vitatkozni, hogy kié legyen, ki egye meg. Már civódtak egy ideje, a nyúl meg reszketett tőlük pár méterre, menekülésre esélye sem volt. Egyszer csak a magasból észrevétlenül lecsapott egy héja és elragadta a nyulat csendben. A medve és a farkas továbbra is egymást szapulták, hogy kié a finom falat. A héja közben megtelepedett egy közeli szirten és felfalta a nyulat. A medve és a farkas pedig tépelődtek, hogy miképpen sajátítsák ki maguknak a nyulat.
  A róka avéltan slattyogott. Napok óta nem csusszant le egy falat sem a torkán, s az előbb látta a sast egy nyúllal a karmai közt a magasba emelkedni, s később a szirten falatozgatni belőle. Közben belefutott a két dühös és egymással acsarkodó hebrencsbe. Ti meg mit csináltok itt? Nézett rájuk értetlenül.
  Vitatkozunk, hangozták kórusban.
  Min?
  A nyúlon, hogy kié legyen, zengték.
  
  A héjában van a vita min, mondta a róka lekezelően.
  
  Jó ez a történet a végére nyúlnak meg kalapnak? Mehetek már aludni vagy van még hiányosság, amit pótolnom kell?
  
  Nyaranta lejártunk a kórussal Tahitótfaluba egy kastélyba megpihentetni a répaszagú ülepünket pár napra . Egy alkalommal bé vörösboroztunk a tornácon és ez elhúzódott hajnal egyig. Volt egy lány a Kettisz (Katica csak ángílosítottuk a nevét), nos ő elpihent 22h tájékán. Kitaláltam ,hogy menjünk be a szobába csendben és mindenki halkan vetkőzzön le majd feküdjön le. Ebben még semmi különös nem volt mert ezt mindenki így szokta volt tenni az Isten ama nagy széles ege alatt. Ámde azt is jeleztem nekik ,hogy ha mindenki elcsitult és a Kettisz nem ébredt fel akkor utána mindenki úgy tesz mint ha reggel 7-8 óra lenne és kint borús idő . Határozottan fel is keltem majd felkapcsoltam a villanyt. Addigra a többiek az ágyakon felülve csomagolták össze a cuccaikat és öltözködtek. Lévén utolsó nap el kellett indulnunk reggeli után a buszhoz és visszamenni BP-re. Persze hivatalosan ez pár órával odébb volt. Kettisz is felébredt és ahogy elnéztük igazán rosszul érezte magát. Nem csoda 2-3 órai alvás után. Szerencsére az ügy érdekében mindenki sikeresen visszafolytotta az amúgy fuldokló röhögését. Alapos bevezető után még az ablakot is kinyitottam ,hogy ezzel is nyomatékot adjak a z alakításnak. Visszafekvésről már szó sem eshetett számára, gyanu nélkül összecókmókolta a dolgait és felöltözött. Mivel mindenki egyöntetűen ugyanazt csinálta így nem volt számára kétséges ,hogy reggel van és csupán csak nagyon borús az ég . Miután elágyazott és lehúzta a paplanhuzatot is majd szépen összerakta az ágyán a takarítószemélyzetnek ,kiment a mosdóba fogmosószettjével. Nem tudom hogy hoztuk össze de mire visszajött csak nagyon kevesen voltunk ébren mert úgy általában véve mindenki kidőlt a sok vörösbortól. Belépett a sötét szobába és nem tudta ,hogy összehozni a látottakat az előbbi élményeivel. Valamit mammogott magában és tétován felkapcsolta a villanyt. Azért annyi puca volt benne ,hogy a szokatlan helyzet gondolkodásra késztesse , na meg ugye hozzánk volt már edződve hisz nem először eszeltünk ki közösen hasonló csínyeket egymás ellen. Aztán folyt a könnye úgy röhögött ,két rét hajlott és nyeklett jobbra-balra.
  
  Ugyanezzel a társasággal a Bakonyban béreltünk húsz személyre egy tanyát vagy mittomén milyen vendégházat. Első éjszaka jól telt és szokásomhoz híven 4:30 tájékán kicsippant a csipám vagy kipiccsant na lényeg az ,hogy megúsztam a kávéfőzést és ivást anélkül ,hogy bárkit is felébresztettem volna. Sz@rni viszont ki kellett mennem a vasúti töltés aljába a susnyákba mert a wc ajtaja a hálóból nyílt. Nem kívántam zajaimmal így öt tájékán osztozni velük. Meg amúgy is miként nézett volna az ki, hogy elárasztom a szobát guga féle yóó kis todjátok mivel. Nosza séta a fák között . Legugolászás a sásba és pókszemet néztem egy keresztessel. Ébren volt vagy én vertem fel vagy a szag csípte az orrmányát ki tudja mán.
  Dolgom végeztével mint friss házas falusi legény ívás után ,megmutattam magam a köznek délcegen. Jelen esetünkben ezt a közt a bakonyi erdőkben fellelhető fa csoportulások képezték, rá is untam tíz perc után. Mi t csináljak így negyed hatkor a bakonyi erdő közepibe. Kaszáljak ,tereljek juhokat vagy fejjek tehenet? Mert azokat az alant megbúvó völgyben láttam. Tettem azt ,hogy kisétáltam a műútra forgalmat lesni vagy csak úgy belestoppolni a környékbe vagy-vagy alapon hátha felvesz valaki . Jött is a kenyeres-tejes-ószeres-viszeres helybéli ződroburos csodajelenség. Határozottan lestoppoltam és meg is állt. Itt falvakban még beszélnek az emberek egymással és nem borítják a stoppos fejére a kocsiból a csikktartót. Kackiásbajszú volt a mi emberünk mondvacsinált fehér köpenyben. Kifelé visszahajtott gumicsizmában slattyogott. Mikor megállt kiszállt és megkérdezte mit szeretnék ,hová igyekszem. Őszintén feltártam neki a helyzetet ,hogy BP-ről vagyok ,nagyon korán szoktam kelni ,ez az első reggelem ezen a számomra még ez eddig ismeretlen környéken . Unatkozom s ha van kedve hozzá elkísérem és segítek kirakodni a kocsijából az árut. Megértőnek bizonyult irányomban és imponált neki ,hogy nem vagyok egy elesett ványadt tökű aki délig pummaszt a seggszagú ágyában.
  
  Azt tudni kell ,hogy ezekben a pici falvakban csak egy bolt van és ott intéznek mindent. Ha tej kell vagy kenyér akkor azt ott veszik. Ha postára mennek akkor ugyanott teszik, ami egyben kocsma is ,de ha a meghirdetett véradáson indulna meg valakinek a bensője hát besétál abba a bótba oszt leadja. Ha szög vagy drót kell azt is ott kapja, ha gyógyszer kell akkor bémegy a boltba ,ha a lába törött akkor marad a valagán és nem megy sehová. Ezek az egyszerű vágású krumpliszedő ,sárdagasztó emberek minden egyes kenyeres vagy tejes láda megmozdítása után meginvitáltak egy sörre vagy pálinkára . Ha indiánoknál lettünk volna akkor asszonyára . Persze nem utasíthattam vissza nagylelkűségüket ,főleg mivel traktáltak minden pohárka után, hogy meséljek még.
  Csapkodták a térgyüket meg folyt a könnyük minden mondatom után, lassan úgy érezték magukat mint aki az első sorba váltott jegyet. Megígértették velem ,hogy eljövök ide este a barátaimmal akikkel jöttem és, hogy a következő évben is majd .Sőt lent a laposban van egy eladó tanya ami kicsit hézagos de nem baj mert olcsó kőműves is van , éppen itt áll mellettem a közjegyzővel és a tanácselnökkel egyetemben akik az átírást intéznék. Ez így ment picifaluról-picifalura. Szerintem 10 falunál kevesebben nem jártam. De ki bírta azt megszámolni ennyi tömény és ultra súlyos törkölypálinka után? Szédelegtem mint a bábakalács a szüreti bálban.
  Összefolyt előttem minden és csak tapodtam a földet dülöngélve.
  A sofőr észlelhette a helyzetet mert azon kaptam magam, hogy két vaskos és koszos ujja a torkomba szalad. Az elébb még az ülepét vakarta mosmeg a torkomat csiklandozza. Mi ez ha nem egyenes ági bevitel ? Ha más nem hát már ezért a gondolatért megérte elhánynom magam. Miután kiadtam magambul még a holnapit is ,belém tuszkolt egy liter hideg tejet. Kicsit helyrepofozott a dolog de aztán megint beértünk egy faluba ahol kezdődött minden visszautasíthatatlan nagylelkűségük elölről. A sofőr még egy józan pillanatomban megígérte ,hogy visszafuvaroz a szállásomhoz. Így hát bátran nekiveselkedtem a helybéliek kegyeinek. Döntöttem magamba a páleszt mán csak azért is ,hogy kiverjem a fejemből azt a két koszos ujját. Tudod milyen egy vastag fekete karimájú köröm ami hol egy orrba találja magát, ha meg viszketővel fexik akkor büdös ujjal ébred. Na egy ilyen páros ujjú behatolást szerettem volna én feledtetni magammal. Még valami foszlány megmaradt az utolsó faluból ahol abba a bizonyos bótba bent körtáncot járok hatodmagammal a szándokánra. Aztán arra már nem emlékszem ,hogy a sofőr mikor és hogyan szállított vissza de az már tiszta volt amikor hosszan beokádtam a háló közepébe . Reggel 10h tájékán az éppen ébredező punnyadt lakótársaim semmit nem értettek. Artikulálatlanul hörögtem beszéd helyett és csúszva mászva közlekedtem a fal mellett. Megmosdattak és lefektettek.
  Így innen utólag is üdvözlöm azt a készséges sofőrt aki végül is felvázolta nekik a helyzetet. Röpke négy óra alatt kialudtam magam és zúgó-sajgó fejjel elmentem jéghideg vízzel letusolni .
  Aztán este ígéretemhez híven visszatértünk a legelső faluba kicsi fényt vinni szürke hétköznapjaikba. Ha akkor este nem vigyázok és még megiszok két kupicával biza megházasítottak vón ott abba a bótba, még tán gyereket is csináltak vón nekem. A falusiak teli torokból üvöltötték velünk ,hogy hip háp huréjj-hip-háp-huréjj héjj hóó-héjj hóó. junómí opípí nájgthibinésör ,hip háp huréjj stb. Késő éjszaka gyalogoltunk ki a falu határába és még ott is visítoztak a gyönyörtől páran, hogy folyt a könnyük oszt törölték azzal a vánkos ujjukkal a szemgödrüket. Alig akarták elengedni a bokánkat végül.
  
  Francba azzal a notebook-al. Nekem mindig nyúl jutott, ideje változtatnom ezen, legyek inkább vagy mikulás?
  
  
  
  

• #214 guga Közösségépítő

  2006-11-22 22:36:00 #214

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Jel 13,15
  És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek
  
  Meddig tart a varázslat, meddig álmélkodunk, meddig csillog a szemünk? S miután válunk lelketlenné, érdektelenné, unottá, nemtörődömmé?
  
  A nagyobbik fiam Levente kapott ajándékba egy nylon húros Cremona dobgitárt.
  Azt a kitörő örömet, ahogy a kezébe vette és végighúzta az ujját a húrokon, terveket szőtt, ábrándozott és már előre dicsekedett az osztálytársainak, hogy képzeljétek mit kaptam...
  Aztán alig várja, hogy hazaérjen, az utolsó órán már szinte másra sem gondol, a gitárjáról ábrándozik, kiugrik az autóból, ledobja a kabátját és hol van, keresi. Aztán az ölébe fekteti és pengeti.
  
  A Ferenciek terénél egy oldalsó utcában volt vagy talán még meg is van a hangszerbolt. Nagyon jellegzetes arcú a tulajdonosa, kis göndör haj, felpuffadt arc és unott nézés. Régebben elég sokat ácsorogtam a kirakat előtt, nézegettem a formás gitárokat és én is ábrándoztam, bemenni soha sem mertem, mert pénzem soha sem volt rá. Volt rá példa, hogy valaki szorultságában bevitt egy hangszert, kibontotta a dobozából és elkezdte dicsérni és felsorakoztatni a jobbnál-jobb érveket a minősége mellett. Pufókás arcú unott arccal a kezébe vette, megforgatta s vizsla, róka és kígyó szemével nézte meg a másodperc tört része alatt.
  Itt egy kis repedés, itt a festék le van pattogzva, ezt cserélni kell, innen hiányzik egy alkatrész, pöcse van a menyasszonynak s mindjárt csak a felét érte. Persze én mindebből nem hallottam semmit, csak az arcukat láttam. Pufókás arcú benyúlt a kasszába és kifizette. Nem csillogott a szeme, nem szövögetett álmokat.
  Egy perc alatt átgondolta, hogy mit kell ahhoz tenni, hogy a hangszert szalonképessé tegye és kinek lehetne eladni.
  
  Mikor legelőször a kezembe vettem egy számítógép alkatrészt én is ábrándoztam és szövögettem álmokat. A lelkészünktől kaptam ajándékba egy FX chipsetes PI. Alaplapot, memóriát, vga kártyát 1mb-ost és egy 1.2gb-os Quantum winchestert.
  Persze akkor még egyik alkatrészről sem tudtam, hogy az miaz csak leültem a fotelba, kinyitottam a dobozát és nézegettem. Napokkal később a cégnél, ahol raktárosként dolgoztam, lomtalanítani kellett 3db komplett 386-os számítógépet.
  Az egyiket hazahoztam és lélekszakadva rohantam át egy ismerősömhöz, hogy rakja nekem össze az alkatrészekből a számítógépet. Gyalog cipeltem a toronyházat át a fél városon. Az emeleten lakott, mindent kiraktunk egy asztalra s akkor közölte a letaglózó hírt, hogy ehhez még venni kell egy processzort.
  Futás gyorsan a Damjanich utcába egy sarki bontóba és ötezer, igaz ez már 100MHz-es processzor, volt 60MHz meg 75MHz is, de azt ajánlotta, hogy ha lúd akkor legyen kövér alapon.
  Éjfélig gyöngyözött a srác homloka de sikerült. Hazasétáltam a toronyházzal és elnyomott az álom, másnap még monitort is vennem kell. A Király utcából hoztam haza, 18.000 Ft volt egy 14” Axion. 60Hz-en működött, de én akkor még azt sem tudtam mi az, hogy monitor, nem hogy a szemem is kiéghet. Hangkártyám még sajnos mindig nem volt, azt OTP részletre vettem, egy Yamaha hangkártyát, a doboza gyönyörű volt, a driver cd-t nagyon óvatosan emeltem ki a tasakból.
  Teljesen elképedtem, amikor a gépem hangot adott, néztem egy videó klippet és majdnem sírtam, valahogy szívhez szólt. Később meg modemet is vettem és összeszorított térdel ültünk a nejemmel a gép előtt, az ajkunkat is beharaptuk úgy koncentráltunk, hogy figyeled, ez már az internet, már rajta vagyunk.
  Aztán egyik hétvégén a Verseny utcai piacon sikerült lecsapnom egy komplett számítógépre 2.000 forintért. Csak azt láttam, hogy elkezdett szitálni az eső, összébb húztam a kabátom és a gallér mögül vettem észre valaki a földre rakja és áll mellette, mint aki eladni akarja. Mint a vércse léptem oda, hogy ez mennyi? 2000 suttogta megtörten, valami nagy gubanc lehetett az életében, mert a szeme is üres volt, nem csak a zsebe. Kifizettem és meg sem néztem mi van benne, hisz ez annyiba került, mint ha loptam volna. Siettem haza, ziháltam és alig vártam, hogy belenézhessek végre, már ábrándoztam, hogy vajon mekkora lehet a processzor s mennyi ram? A konyhaasztalra raktam és mutattam a nejemnek ide nézz. Intel 233MMX, kész teljesen lepadlóztam, azt a mindenit ekkorára nem számítottam, hogy pont a legnagyobb és mellette 16mb edo ram, a kezem elé kaptam a szám és a szívem is elkezdett gyorsabban verni, kivert a veríték, ekkora szerencsét, akkor ezen már fut a Win98 is. Hú teljesen felajzva szétszedtem a szememben hirtelen leértékelődött számítógépemet és nekiálltam átépíteni az alkatrészeket a másik házba, a másik gépbe és lázasan hívogattam az ismerősöket, hogy tud-e valaki telepíteni Win98-at, tudott és jött, parkolt és már magyarázta is, hogy mire figyeljek, mi változott és, hogy mennyivel jobb, ez a telepítő már cd-ről bootol.
  
  Jel 2,4
  De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.
  
  
  Mostanában meg azon kapom magam, hogy bizonyos szint alatt már nem veszek át gépeket. Még most is hozzák átépítésre az ilyen PI-es vagy PII-es gépeket. De már jó előre mondom, hogy két dolgot tehet vele, vagy nekiadja a családjában valakinek vagy leteszi a sarokba és anélkül, hogy hozzányúlnék majd valaki elviszi. Ugyanis még annyi időt sem tudok rászánni, hogy belenézzek vajon mi lehet benne, nem dobban meg hevesebben a szívem, nem loholok én is pufókás arcú lettem és unottan vigyorgok. Vizsla, róka és kígyó szemével nézem meg a másodperc tört része alatt.
  
  Arra a piacra egyre többet kezdem el járni, minden reggelemet ott kezdtem. Volt hogy alig léptem be a piacra már is kiszúrtam, hogy ma mi terem. Az egyik asztalon egy monitor, egy notebook nyomtató és egy pár jó minőségű pc hangfal.
  Kérdeztem mennyi és már nyúltam is a zsebembe a pénzért, nem szabad vesztegetni az időt, mert nagyon sok nepper van a piacon és hiénákként pásztázzák az asztalokat a vizsla, a róka és a kígyó szemével, ők sem ábrándoznak. Megfogtam a monitort és vittem az egyik pavilonhoz, azt egy haverom bérelte a Jani. Csak leraktam és mondtam sebesen, hogy vigyázz már rá kicsit és már iszkoltam is vissza az asztalok közé, egyszer nagy szerencsém volt, vettem egy bontatlan 8gb-os Quantum vinyót. Minden reggel ott szédelegtem az asztalok között és amit sikerült levadásznom azt aznap már eladtam az aproneten. Hihetetlen mekkora volt akkor a forgalom, naponta 10-15 olyan mailt kaptam, aki később el is jött hozzám és vásárolt tőlem valamit.
  Mostanában meg az is csoda ha egy hónapban egy választ kapok onnan, az is reklám.
  A piacon eljutottam arra a szintre, hogy a Jani mellett lettem társbérlő, együtt béreltük a pavilont. Ő zenei cd-ket én meg számítógép alkatrészeket árultam.
  Észrevétlenül ugyan de ez lett a munkám, később az életem.
  
  Előtte sokáig nem volt munkám, pedig a gesztenyepirítástól kezdve a napszemüveg árusításon keresztül, a plakátragasztásig mindent megpróbáltam. Az utolsó nekifutásom a számítástechnikát megelőzően a festőművész volt, természetesen sikertelenül. Akkoriban már ismertem a lelkészt és tanácsot kértem tőle, azt mondta ő pontosan átlátja ezt a helyzetet és nagyon jól tudja, hogy Isten mit szeretne tőlem, hisz ezt már sok ember életében látta. Minden olyan ajtót bezár előttem amelyik arról szól, hogy a saját magam erejéből és tudásából szeretnék sikereket elérni. Azzal bocsátott el, hogy ha felhagyok a sikertelen próbálkozásaimmal és nyugton maradok a fenekemen ill. arra fogok várni, hogy Isten hozzon elém olyan munkát amit Ő akar adni számomra, akkor bizonyosan be fog következni. Ugyan egy szavát sem hittem el mert eleve bizalmatlan voltam és ilyen jellegű tapasztalattal nem bírtam. A lelkésznek lett igaza...és most nyugodtan kijelentem, hogy enpera, höhhhnyeee. Egyszer rám jött a frazeológia és bicóra pattantam. Napszemüveg, jó súlytásos zene a fülembe és nekiálltam gyalázni a kilométereket. Valahol az Andrássy út környékén lejobboltam és az Ó utcában találtam magam, abban a kerületben éppen lomtalanítás volt. A Szerkó KFT kirakta az utcára eme népünnep keretein belül az Állami Biztosító 60db komplett PI. és PII.-es számítógépét mert valószínűleg felmondták a szerződésüket. Valahol időrendi sorrendben akkor érhettem oda amikor a cigányok a 30. számítógépet csapták a földhöz, hogy kinyerjék belőle a rézkábeleket. Mire sikerült őket ráébresztenem, hogy a számítógép értéke egyben sokkal több mint a kinyert rézhuzaloknak már a 40. gépet csapták a földhöz. Összeszorult a szívem, s bár pénz nem volt nálam de amúgy sem, elhatároztam, hogy megszerzem tőlük a maradék gépeket. Nekiálltunk bőszen alkudozni, közöltem, hogy pénzem nincs, nekik meg szerszámuk. A kerékpárom szerszámtáskájából egyenként vettem elő a csavarhúzót, villáskulcsot és mindent amit találtam. Mire kiürült már 6db komplett gép volt a birtokomban, bizalmatlanul körbeálltak vagy tízen, de nem ijedtem meg tőlük. Általában véve ha emberként beszélsz velük akkor semmi gond, sőt ha még tiszteletet adsz nekik akkor kenyérre lehet őket kenni. A Nike pólómért és a kerékpároskesztyűmért cserébe újabb 2db komplett gépet kaptam tőlük, majd az üdítő is hozzájuk vándorolt a kerékpárom flaskatárolójából. Maradt a rövidnadrágom, az alsóm, a sportcipőm és a zoknim. Na meg a fejemen a napszemüveg és a füles a hozzátartozó walkmannal és mindkettő igen becses darab volt számomra. Megígértem nekik, hogy megkaphatják a szemüveget is és a walkmant ha cserébe átválogathatom a dobozaikat amikbe belepakolták a szétbuherált alkatrészeket. Úgy is volt, két monitoros dobozt megpakoltam rammal, procival, hdd-vel, fdd-vel, vga-val és egyéb csecsével-becsével ami még belefért. Szigetelőszalaggal felfogattam a komplett gépeket a kerékpáromra és elindultam haza gyalog. A két monitoros dobozt lezárva otthagytam náluk megőrzésre. Elég hülyén néztem ki a montyra felragasztózott 8db komplett géppel és a súlya sem volt csekélység. Mire hazasétáltam vele a Gizellába megöregedtem. Majd újra vissza a két doboz alkatrészért. Azokat is felciháltam a kerékpárra és újabb séta. Aznap este leültem a számítógépstóc elé a pincémben és eszembe jutott az a mondat amit a lelkész mondott: ''ha felhagyok a sikertelen próbálkozásaimmal és nyugton maradok a fenekemen ill. arra fogok várni, hogy Isten hozzon elém olyan munkát amit Ő akar adni számomra''.
  
  Akkor megelégíti az én lelkemet.
  
  Másnap reggel már a Hirdetés c. újság szerkesztőségében sorjáztam a pulthoz és adtam fel a napi 2-4db hirdetést. Elkezdtem a számítógépeket kiárulni alkatrészenként, de nem számoltam azzal a ténnyel, hogy ha valaki meg akart vásárolni egy IP233MMX-es procit az egyúttal meg akart szabadulni egy kisebbtől. Aztán a vevők szoktattak hozzá, hogy a hirdetésemben megjelenjen a kisebb processzort ill. egyéb számtech alkatrészt beszámítósdi. Ahogy elterveztem, hogy minél hamarabb túladok az alkatrészeken újsághirdetés segítségével, úgy lett napról-napra egyre több alkatrészem a beszámításoknak köszönhetően. Elkezdtem kijárogatni a Petőfi csarnokba hétvégenként az alkatrészekkel mert már nagyon sok lett belőlük. Akkoriban az emberek bátrabban vásároltak és közvetlenebbek. Alapjában véve az anyagi helyzetem rendbe jött és sikerült az adósságokon felül némi pluszra is szert tenni. A pluszpénzt pedig nem hagyhattam parlagon heverni. Kijárogattam hajnalonta a Verseny u-i. piacra és felvásároltam fillérekért a használt számtech alkatrészeket a hajléktalanoktól és a cigány asszonyoktól. Amit utána természetesen továbbmértem a Hirdetés c. újságon keresztül.
  
  
  Egy kis szakmaiság. Eleinte nálam mindenki jobban értett a számítástechnikához és sűrűn előfordult, hogy olyan emberektől kértem segítséget akik egy egyszerű Linux partíció eltávolítása kapcsán is csak annyit mondtak, hogy egy ezresért megcsinálom és lépj tovább. De azt semmiképp sem árulta volna el, hogy miként kell csinálni. Rövid időn belül rájöttem, hogy tanulnom kell, méghozzá sokat, sőt nagyon sokat. A legjobb módszer az volt, hogy hibás gépeket kezdtem el helyrerakni. Mivel nem akartam, hogy lássák mennyire kínlódok a gépekkel így eleinte azt mondtam hagyja itt a gépet és másnapra rendbe szedem vagy telefonálok amint elkészültem. Volt olyan, hogy egy ismerősöm Olaszországból hazafelé jövet magával hozta a számítógépét amit internetezésre használt ott és megkért, hogy szedjem rendbe. Jelezte, hogy három nap múlva utazik vissza és addigra kellene neki készen. Természetesen két napig küzdöttem a géppel mire rájöttem, hogy a boot sectorban vírus van, hőőőjjj. Aztán a harmadik nap a modemmel küszködtem mert a netről leszedett driverekkel nem akart működni. Elrohantam a frissen startoló Nagy Lajos Király úti Miskárolóba és vettem egy modemet. Téptem haza és csak otthon vettem észre, hogy a driver lemez hiányzik a dobozból. Vissza és vállvonogatás, majd jelzem, hogy jó a másolat is de sürge mert haladnom kell. Punnyadtványad kölyökgólya benyögi, hogy vegyek cd-t. OK mondom ezen ne múljon acca. Hát nemaddiga csak 10db-ot tudnak adni mert nem bontanak. Akkor szabadult el a bizserga. Visszaadtam nekik készségesen és mivel három napon belül és szinte egy órán belül jártam kértem egy másik típust ráfizetéssel. A gép szerencsére időben kész lett és még aznap elhatároztam, hogy Software-s hibát többé senkinek.
  
  A lényeg az, hogy egyre többen jártak hozzám és egyre több hibával. A felmerülő hibák megoldását sok esetben már kisujjból, de ha valami még addig nem tapasztalttal találtam magam szemben az sem zavart a kezét tördelő tulajdonossal ellentétben, mert nekem kihívást és tanulást jelentette, mivel hosszútávon gondolkodtam és nem felejtettem el soha, hogy:
  
  Első este ahogy hazavittem tönkre is tettem rajta az oprendszert, de előtte még beírtam, hogy helló számítógép...
  BAD COMMAND OR FILE NAME
  Mi van, nem érted amit mondok ?
  BAD COMMAND OR FILE NAME
  Ez hülye ázmeg....
  BAD COMMAND OR FILE NAME
  Visszaviszlek oszt leshetsz te kütyü
  BAD COMMAND OR FILE NAME
  
  Nem viccnek szántam, tényleg annyira ketyere voltam, hogy ezt megcsináltam, de mindezek ellenére megpróbáltam úgy viselkedni, mint aki ért mindent és ura a helyzetnek.
  
  Azt, hogy bizalommal fordulnak hozzám és nem tartom kötelességemnek minden egyes elejtett mondatomért ezer forintot elkérni, annak köszönhetem, hogy sok hibajelenség talált megoldásra a kezeim között külső segítség nélkül. Természetesen a mai napig előfordul, hogy olyan ember toppan be hozzám segítséget kérni aki kéccer annyit tud elméletben mint én, viszont ilyenkor ildomosnak tartom befogni a számat és egyszerű gyakorlati példával megoldani a problémát.
  
  Folyt.köv.
  
  

• #213 guga Közösségépítő

  2006-11-18 20:00:32 #213

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Egy élethű paródia több, mint maszturbáció.
  
  Napokban estefelé hálni tértem és az egyik adón Gyurcsány Ferencet parodizálta egy színművész és egy pillanatra elidőztem a tv előtt s azt kell, hogy mondjam fiatal kora ellenére nagyon tehetséges művészről van szó. Ennyire élethű paródiát még nem láttam. Van olyan, amelyik egy helyben ül és deréktől felfelé mutatja a kamera, s csak a parodizált egyén hangját kölcsönzi, enyhe túlzásokkal a jellemzőbb arcmimikákat. Van aki színpadra kiállva próbál a bőrébe bújni és szórakoztatni s van ez a srác, aki maga volt Gyurcsány Ferenc, de mégis a legnagyobb hangsúlyt önmagára fektetve, mint ha Gyurcsány Ferenc bújt volna az Ő bőrébe, hogy parodista legyen s inkább a srácot ismertük fel, holott nagyon jól tudtuk, hogy az Gyurcsány Ferenc.
  Tényleg leblokkoltam, hogy lehet ennyire átvenni egy ember személyiségét? A mozgása, mimikája, gesztikuláció, fejtartás, hanglejtés. Milyen képzelőereje van ennek a parodistának, mennyire figyel egy másik emberre? Vagy a parodisták mind kémek? A legjobb megfigyelők? S tulajdonképpen ha engem parodizál és nevetség, mulatság tárgyává tesz emberek előtt nem történik más, mint egy alapos megfigyelés?
  
  Férfiaknál azt hiszem bocsánatos bűn a maszturbáció, nőkről nem tudok nyilatkozni, mert még sosem voltam és még csak vágyam sem volt, hogy nő legyek. Ellenben egy remekül beprogramozott férfi egyed vagyok, nagyon kedvelem az emberek arcát, főleg a nőkét, a hölgyekét. Azt hiszem csúnya női arc nincsen, én inkább úgy fogalmaznék, hogy némelyik kétségbeejtő, élettelen, céltalan, kiúttalan, meggyalázott és kiábrándult. S főleg a szemén látszik.
  Ha egy vonzó nő arcára ülnek ki mindezek hát meg, kell, hogy mondjam rendkívül taszító. S mindehhez nem szükségeltetik szegénység. Épp ellenkezőleg, pont azok a legkiábrándultabbak, akik mindent megtehetnek, mindent megvehetnek, pénz nem számít. Pedig valljuk be őszintén mindenki azért hajt, azért kel korábban, azért marad bent hétvégén és minden követ megmozgat egy kis pénzért.
  
  Miért van az, hogy ha valaki elérte azt a célt, amit kitűzött és nem gond a napi megélhetés, nem gond egy csekk, sőt azt sem tudja mihez kezdjen a pénzével, akkor olyan élettelenek lesznek és látni rajtuk, hogy már mindent kipróbáltak, nem alázkodnak senki előtt és még a cigarettát is olyan lehetetlenül fogják, olyan értelmetlenül fújják a füstöt. Az a füst nem kényszerűség, nem elegáns és nemélvezetes, hanem egyenesen visszataszító és még ahogy a hamut leveri. Minden mozdulatában benne van az az üresség és hogy nem igen kapná fel a fejét ha a virágoskertbe egy pápaszemes lepke szállna és nem kergetőzne, hogy mindenképpen megkaparintsa. Küldetne érte valakit és megvenné jó pénzen az egész doboz lepkét, aztán kiszórná a teraszról, magasról és viszi a szél. Nesztek parasztok, itt a szar lepkétek, ugráljatok, majd az utolsót amelyik ott maradt a kövön egy megvető mozdulattal leseperné és még höhögne egyet a szája sarkából és a szeme szegletével követve a lepkét, ahogy aláhullik szárnyaszegett.
  
  Kurt Vonnegut könyvében olvastam egyszer azt a bölcs megállapítást, hogy ha valaki elkezd mesélni valamit nagy átéléssel, hogy egy ismerősömmel történt majd belekezd, akkor biztosra mehetünk, hogy vele történt meg tegnap és még nyomasztja a friss emlék, valakinek muszáj elmondania, mert kikívánkozik.
  Ebből élnek a pszichológusok.
  Nemrég járt nálam egy ügyfél, akinek a bátyja pap és beszélt róla, hogy mennyire zavaró és fájdalmas, hogy a bátyja lelkileg kifordult és elszigetelt, üres, nem találja a helyét és állandóan próbál becsületes, túlzottan becsületes életet érni és folyamatosan csalódik meg kiábrándul. Naná, majd a zsoldoskatona is elkezd panaszkodni, hogy na ne, engem itt bántanak.
  Kérdezem tőle, hogy egy lelkileg összeomlott ember hogyan lehet lelkész? Egy vízben fuldokló ember hogyan menthetné meg mások életét? Persze vezető beosztású pap, így még a hierarchia is megköti a kezét. Néha meg kell mutatnia ki a vezér és meg kell hozni az elvetélt és hibás döntését, ami a beteg lelkéből fakad, meg kell mutatni, hogy ki az Úr. Isten valóban ilyen felelőtlen lenne, hogy rá bízna más lelkeket?
  
  Szóval egy ismerősömmel történt meg az eset, hogy azon filózott ha a felesége rajtakapná azon, hogy éppen maszturbál, akkor melyik jelentene neki nagyobb problémát, hogy maszturbál vagy azt, hogy éppen kire gondol?
  Mert, hogy maszturbál az még rendben van, hisz mindenképpen jobb, mint ha egy nővel kapta volna rajta, amint a hitvesi ágyban visítoznak, mint a vett malac.
  De miközben maszturbál kire gondol? S ha nem rá, akkor megcsalásnak számít e a dolog. Mónika! Egy jó téma a show-hoz, akár az egész országot megmozdíthatná. Máónika hát nem érti, Máónika az utca a témán hever. Fekszik mindenki a röhögéstől Máónika.
  
  Évekkel ezelőtt volt egy rövid távú kapcsolatom egy tőlem alapvetően eltérő bioritmusú lánnyal. Én reggel 5h-kor keltem, Ő meg 10h felé kezdett nyöszörögve magához térni és délben tudott válaszolni arra a kérdésre, amit már reggel 5h után feltettem magamban, hogy mi a faszt keresek én itt lent az utcán?
  Ugyanis felébredtem de se kávé, se fény, se étel. Az embernek kell, hogy legyen egy menetrendje. Felkelek, kv, wc, fürdés, kaja és indulhat a nap, van vagy reggel 6 óra. Erre még 6-kor is csak pillázok és idegesen csapkodom az ajtókat hátha felébred. Ezt később aztán meg is beszéltük, hogy nem vagyok én jobb ember nála, de mit csináljak a kieső időben, amíg Ő alszik?
  
  Így van ez a szexuális beállítottságokkal és periódusokkal is, mindenkinek van étvágya ill. menetrendje, hogy mikor jön rá a hatékonyság és azon belül meddig menne el. Néha sem az időpont, sem az igények nem találkoznak csak a hatékonyság marad, ami kikívánkozik az emberből. Így van programozva, meglát egy kivillanó bugyit, elég csak a széle és már is ágaskodik, meg kell mutatni, hogy ki az úr a házban, ki az úr az ágyban.
  Ekkor képek villannak fel akarva, akaratlanul s nem lehet felelősségre vonni senkit. Agyi áramkörök, retinák, regisztrált képek vérmérséklet szerint, amik csiklandó idegvégződésekben sülnek ki és ingerelnek testrészeket akaratunk ellenére és mozgásba hozzák az enzimeket, hormonokat egy jól bevált programnak engedelmeskedve. A szaporodás, az átörökítés a továbbadás.
  
  Ha arra gondolok, hogy ezeket a parancs érzéseket, gondolatokat és kivetüléseket nem a magam szabad akaratából hajtom végre, hanem egy előre megírt program alapján, amit emberek évezredek óta éreznek, tiltanak s megvetnek, majd eltitkolva űznek, akkor az jut eszembe, hogy ideje lerántani róla a leplet. Legyen közügy, tegyük közprédává, tudjunk egymás viselt dolgairól, gyengeségeiről, amit mindenki titkol, mert az asszony éppen mindentől fáradt és csak egyhez van kedve, hogy beforduljon a fal felé és az önkívület szabadítsa fel.
  
  Máónika, Máómika az utca a témán hever, hívjuk be a kézt a zsebbe, a politikát meg a parlamentbe.
  
  Parodizálni, nevetni, nevettetni tudni kell. Őszintének lenni is tudni kell. Nem mindegy hogy rajtakapnak, amint maszturbálsz vagy magad adod közre.
  Egyik sem természetes dolog és nem is elfogadott.
  Mindenesetre ez a Gyurcsány paródia nagyon ott volt, a srác fején belül a kivetülés, a mozdulatok, a fej tartása, a hang lejtése, amit közre adott.
  
  Nem kapná fel a fejét ha a virágoskertbe egy pápaszemes lepke szállna és nem kergetőzne, hogy mindenképpen megkaparintsa. Küldetne érte valakit és megvenné jó pénzen az egész doboz lepkét, aztán kiszórná a teraszról, magasról és viszi a szél. Nesztek parasztok, itt a szar lepkétek, ugráljatok, majd az utolsót amelyik ott maradt a kövön egy megvető mozdulattal leseperné és még höhögne egyet a szája sarkából és a szeme szegletével követve a lepkét, ahogy aláhullik szárnyaszegett.
  
  Na kire gondoltam?

• #212 guga Közösségépítő

  2006-11-16 06:10:30 #212

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  9. Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.
  10. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
  11. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
  12. Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.
  
  
  [link]
  
  Kronológiai sorrendben úgy történt, hogy apósom elviharzott és nem szólt senkinek sem, hogy ne nyugtalankodjanak. Gyakorlott és határozott mozdulatokkal kivontatta a Suzukit az árokból, kerékcsere és gondolkodni sem volt idő. A gyerekeket apósom vitte, mi meg ketten az asszonnyal, azt még láttuk, hogy az egyik faluban Erzsi nénit felveszi az egyik rokon az autójába, mim meg intettünk neki hisz ránk várt eddig.
  Szerencsére nem tudott senki semmiről, apósom nem szólt csak anyósomnak.
  Én feltéptem a nyári konyha ajtaját és csukott szemmel megtaláltam a pálinkás üveget, elkortyoltam 2 pohárkával és mindjárt megvilágosodtam, hogy ma még nem ettem semmit. Rábootoltam a tepsire, libacomb, libamáj és savanyúság. Közben bejött a nejem is és egy akaratlan mozdulattal leborította a savanyúságos tálat a kőre. Elkezdtük összeszedni és visszarakni a tányérra. Egyből eszembe jutott az „indul a bakterház” c. film.
  Aztán műszaki.
  A család vett egy tévét nekik ajándékba, mert az öregé már megette a kenyere javát. Beállítottam azt a 3 adót, amit a tetőantennával lehetett fogni + 1 szlovák.
  Majd elmentem a templomba, mert az öreg már ott volt a mamával, hisz a mise felénél Őket köszöntötte a pap a 60 éves házasságuk alkalmából. Filmre vettem az egészet, érdekes volt. Egy ilyen kis közösségben ahol Ők élnek ez fontos dolog és legalább okkal lehetnek büszkék rá, hogy még élnek és egymás mellett. Sokan elsírták magukat a templomban, törölgették a könnyeiket.
  
  Sok ember a 60. életévét sem éri meg, nem hogy egy emberrel 60 évig házasságban éljen. No meg aztán ehhez tényleg tehetség kell, régebben nem volt lehetőség a hisztire, összeházasodtak és utána jöhetett bármi, együtt s vállvetve viselték annak terhét s nem kiabáltak mások előtt egymásra kígyót békát, sőt inkább dicsérték egymást.
  Az én nagyszüleim is leélték egymás mellett az életet, Ők csak az aranylakodalomig jutottak el. Az öreg Zvolenszki nem szerette a fokhagymát, inkább a meztélábas fecskét, ahogy Ő mondta, mikor elszalasztott cigarettáért a legyes kocsmába. A mezítlábas fecske, leült a lakótelepi konyha ablaka elé és nekiállt rádiózni a Sokol 403-ason. Miközben pöfékelt hallgatta az agymosást. Láttam rajta, hogy nem hitt el belőle egy szót sem, aztán mikor végre rendszerváltás lett elvesztette a talajt a lába alól. Hiába várta, hogy egyszer majd vége lesz, mikor vége lett nem hitte el és nem tudta kezelni a helyzetet.
  
  De térjünk vissza a lagziba. Az öreg meghívta a papot ebédre hozzájuk, hisz különleges alkalom egy gyémántlakodalom. Már javában tartott a köszöntő a nappaliban mikor megzörgették az ajtót, szerintem nem tudott róla senki, hogy a pap is meglett hívva. Én háttal álltam az ajtónak, de valahogy a nejem mozdulataiból megéreztem, hogy ki áll az ajtóban, mert a nejem a kilincsen tartotta a kezét, hogy ne tudjon bejönni, de aztán Erzsi néni hopp, szolgálatkészen ott termett és földig hajtotta magát. Én szándékosan tudomást sem vettem róla, mert úgy találtam elég nyers a modora.
  
  Ráadásul a templomból kifelé jövet a bátyus lánya is jött velünk és egy helybéli kérdezte tőle, hogy hol van apád? A templomban. Mé hőgutát kapott? A mamáéknak van gyémántlagzi, Őket kíséri. Akkor jó van, már azt hittem hőgutát kapott oszt vihogott egy keskenyet.
  Régebben erre nem adódott lehetőség, mármint hogy valaki nyilvánosan hangot adjon a nemtetszésének az egyházzal szemben, mert azt kiközösítették.
  Mostanában van valami forduló, hogy még az ilyen kis falvakban is felüti a fejét az elutasítás a renddel szemben. Ugyanis egy ilyen helyen nincs rendőr, nincs rá szükség, mert mindenki tudja mi a rend. Az emberek fejében benne van, hogy mit nem szabad, Isten a szívükbe írta az együttélés törvényeit, a tíz parancsolatot.
  Betartani ugyan nem tudják, mert Isten nem azért adta elébük, viszont fontosnak tartják, szem előtt van. A falu rendőre a pap, ha bárkinek gondja van elé viszi és tőle vár tanácsot.
  
  Mindenki leült a terített asztal köré, én meg egy ideig filmeztem, a pap azt hitte fotózom ezért ügyet sem vetve rám nekiállt követelőzni. Anyósomnak szólt be először, aki forró levessel kínálta, hogy szedjen elsőnek hisz maga a vendég. Én itt nem vagyok vendég, emelte fel a hangját, azt mondja kikérem magamnak, de azt nem mondta meg, hogy akkor mi. Tényleg királyként viselkedett. Szerencsére egy keveset sikerült megörökítenem belőle, ahogy követeli magának előbb a hagymát, majd a pálinkát, majd az új bort, majd a vörös bort, aztán az ó bort, végül bontottunk neki egy 79-es évjáratú Tokait, de arra is csak fanyalgott, hogy az Ő mise bora az édesebb. Aztán követelte a tormát, a fél család kutatta a zugokat torma után, de kezüket tördelve jöttek vissza, hogy atya kérjen bármit csak ne tormát, mert nem találjuk. Nem baj csak keressétek mondta nevetve. Ezen a nejem olyan jót mulatott, hogy még másnap is emlegette.
  Aztán nekiállt szónokolni, hogy a problémák nem azért vannak, hogy összetörjünk, hanem hogy megoldjuk. Próbáltam neki mondani, hogy Isten a problémákat nem azért adja, hogy összetörjünk, hanem hogy átsegítsen rajtuk és megtapasztalhassuk a munkálkodását, törődését és abból hitet nyerjünk, de ügyet sem vetett rám, mert a fejét magasra szegve valamit keresett az asztalon, egy finom falatot, aztán a villával érte nyúlt és kiemelte.
  A legszebb az volt a történetben, hogy pap vagy lelkész létére egyetlen szót sem szentelt Istennek, annál többet a leves dicséretének, aztán a bor dicséretének vagy éppen gyalázásának, a pálinkát is sűrűn emlegette meg az erős paprikát. Szörnyen lekezelő volt az egész, én nem tudom mit hajbókolnak ennek a bohócnak a falusi emberek hisz nem kapnak tőle soha semmit, inkább adnak neki.
  Azt gondolná az ember, hogy Isten szolgája csendes és alázatos, bölcs. Ezzel szemben olyan, mint bármelyik kalapját szorongató kocsmai fröccsöző, aki dicséri az idei szőlőt, hogy micsoda maligán.
  A vége is elég cifra volt, a pap benyakalt már egy valag pálinkát és bort, de még becsusszant egy pohár pezsgő is, majd az ajtón kifordulva beült az autójába és átment a következő faluba misézni.
  Csak a feleségem nagyszüleire való tekintettel fogtam vissza magamat, mert már az első pillanatban megfejeltem volna ezt az önkéntes rendőrt.
  
  Közben az asztalnál ültünk még, a gyerekek verset szavaltak, énekeltek, valaki behozta a tortát is, majd a nejem valakinek segíteni akart és közben rám borított 3 pohár pezsgőt. Folyt végig a lábamon, az ünneplő ruhán. A nejemnek sírásra görbült a szája, nincs hozzászokva az ilyen napokhoz. Túl sok a feszültség a levegőben, árokba csúszás, késés, óvatlan mozdulatok. Mondtam neki rá se ránts, majd akkor ugrálok ha meggyullad. Egy órácskát ültünk az asztalnál és valóban később már nyoma sem volt.
  Emlékszem gyerekkoromban ha családi összejövetel volt, akkor késő estig beszélgettünk vagy inkább hajnalig és a mamák sütötték menet közben a csőröge fánkot, majd mindenki lefeküdt ahova tudott. Szőnyegre, előszobába, asztal alá és reggel kábán vigyorogtunk, vártuk hogy a mamák kávét főzzenek és tüsténkedjenek a család körül. Sült szalonna, sült kolbász és egészen ebédig, a töltött káposztáig ott ücsörgött mindenki a fűtött konyhában szorosan a padokon, alig fértünk de mindent elnéztünk egymásnak.
  Most meg már alig hogy elcsusszant az ebéd és az ember még beleharapott volna ebbe-abba csak ülepedjen, már mindenki ideges volt, hogy kéne menni és sorolták az indokokat. Ez van, az van. Az öreg is méltatlankodott, hogy így szaladtok, kicsit haragos is volt.
  
  Minden van csak a családi tűzhely hűlt ki.
  
  S végül egy kisfilm: [link] 62mb MP4.

• #211 guga Közösségépítő

  2006-11-14 09:15:05 #211

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  [QUOTE=Kettisz,2006. nov. 13., hétfő - 13:58] Nehogymár bedőljetek neki! :Đ Megrendezett volt az egész, csak azért találta ki, hogy megint mindenki róla beszéljen! :Đ Már látom magam előtt a leírt sztorit, lesz benne megmentett őzike, lefejelt rendőr, néhány jótét lélek, az egész leöntve jókora adag vaddisznópörkölttel. :Đ
  Hiába, zuglói fenegyerek, te sem vagy már a régi, folyton magadat ismételgeted! :smoker: :Đ :Đ
  Na, mit mondtam gyerekek? kicsit megkapargatjuk a felszínt, egyből kiderül, hogy nem volt szó másról, mint egy kétórás autókázásról dugóban, esőben, gyereknyüglődésben, oszt jónapot. Már ne is haragudj, ki kíváncsi erre?! :Đ :Đ [/QUOTE]
  2006.11.12. Gyémántlakodalom.
  
  Fokhagymás lehelet, tulajdonképpen annak köszönhetem az életem. Mit tennél ha kora reggel munkába menet beszédbe elegyednél valakivel és olyan erős fokhagyma illat áradna a szájából, hogy a lábadról döntene le?
  Az első lépés a lényeg, hogy védekezni kell, mégpedig lépni, oldalra kitérni. Kikerülni az irányt s a célt, a célszemélyt.
  Én bárkitől hallom, hogy jaj szeretem a fokhagymát, de nem merek enni ennél többet, mert megérzik rajtam az emberek és mit szólnak? Akkor azonnal az jut eszembe, hogy ki a fenét érdekel, hogy kinek mi jut eszébe és mit gondol rólam csak mert imádom a fokhagymát s a reggeli mellé megettem vagy 2 fejet és egész nap a számban érzem az ízét még lefekvés előtt is? Nem szoktam cifrázni elrágom gerezdenként még a vöröshagymát is úgy harapom, mint az almát és nevetek magamban azokon, akik fanyalognak egy karika hagyma láttán, hogy jaj ez büdös de finom. Én ilyenkor mindig megteszem az első lépést, mert az fontos, oldalra kell egyet lépni, kilépni a sorból, elhagyni a tömeget, amelyik tömeg módjára gondolkodik, hogy jó lesz ez így, akkor maradjon így, már megszoktuk.
  
  Megpuculom azt a fej fokhagymát és egész nap figyelem a fejüket kapkodó embereket, ahogy beszélek forgatják meg kapkodják a fejüket s próbálnak kitérni a fokhagyma illat elől, mert nem hogy megenni nem merik, még a szagát sem szeretik. Mert magukból indulnak ki és ráfogják másokra, hogy mit szólnak hozzá az emberek, közben ők azok, akik megvetik a fokhagymás leheletet.
  Mondom lépni kell egyet, a lábunkat kell használni nem a fejünket. A lábunkat kell kapkodni, aztán a tömeg úgy is jön utánunk, mert kolompolni csak mi tudunk, akik kilépnek, a bárányok meg csak bégetnek s egy báránymasszaként a kolomp hangjára figyelnek, kapkodják majd a fejüket s egyszerre fordulnak utánad. Bár van ott kutya is, nem kell hozzá kutyának lenni, hogy a tömeg téged kövessen. A kutya az csak terel, de ő is a kolomp hangjára terel, csak arra figyel.
  Főkolomposnak kell lenni, s ha egyszer rád rivallnak, hogy áhhháááááá szóval te vagy a főkolompos, akkor nem megijedni, mert mindig kettőn áll a vásár. Ha te vagy a főkolompos, akkor vagy eltapos a tömeg, vagy hős leszel.
  
  Már az indulás is nehézkes volt, a gyerkőcök kiültek a lépcsőre és szünet nélkül zörögtek valamivel és ingerült is voltam s wc-n sem voltam, hosszú út áll előttünk. Nagy nehezen sikerült elindulni, tankolni, bepárásodni és túltenni magunkat azon, hogy mit hallgassunk, melyik adót és milyen hangerőn. Közben felszáradt az ablaküveg is, lehet gyorsulni, mert már jelezték tegnap, hogy egy órával korábban érjünk oda s a nejemen is láttam, hogy feszült. Faluba bemegy 70-el, kiérve felgyorsít és közben már nyomkodja a telefont, hogy egy félóra múlva ott vagyunk Erzsi néni. Álljon ki az útra és felvesszük, sietünk. S lelki szemem előtt megjelent Erzsi néni a széles szoknyájával, ahogy igazítja a fején a kendőt és már most ott áll az út szélén egy perc múlva, nehogy lemaradjon. Közben meg kellett állnunk, mert a kisebbik fiam a felmelegedett és levegőtlen autóban és a kanyarok miatt összehányta magát és főleg attól ijedtem meg, hogy elkezdte nyeldekelni vissza a hányást. Vészstopp és ugrottunk ki a kocsiból, gyerek kiemelve és csak arra koncentráltam, hogy a gyerek feje lefele lógjon az ülésből. Nagyobbik meg a fejét dugta ki a kocsiból, hogy Ő meg fázik és hozzá látványosan reszketett. Ettől is bepöccentem, hogy tisztelje meg már a nagyobbik problémát azzal, hogy legyűri magában és csendben megvárja, amíg megoldjuk a következő problémát is, nem arról van szó, hogy tétlenkedünk, inkább tehetetlenek vagyunk. S a nejem közben áldja a pillanatot, amikor valami Isteni sugallatra berakott egy váltás ruhát.
  
  Préd 3,15
  A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.
  Préd 6,12
  Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?
  Préd 7,14
  A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik.
  Préd 8,7
  Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az?
  Préd 10,11
  És a bolond szaporítja a szót, pedig nem tudja az ember, a mi következik, és a mi utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki?
  
  Közben újra befűtöttünk az autóba és lassan megnyugodtak a kedélyek és a gondolatom is elkalandozott, de fél szememet az úton tartva, mert tudom bár a nejem vezet, több szem többet lát. Éppen egy kerékpáros mellett haladtunk el az úton, mondtam is a családnak, hogy ez terepszínű ruhába volt, először azt hittem fatönk, majd később azt, hogy Őz, de végül kiderült, hogy egy falusi alkoholista, akit már a szürkület az úton talál és Ő az első a csehóban s már emeli is a szájához a poharat és kijönnek a szájából az igazságok, megállapítások és átkozódások, mind megfér szépen egy helyen, de arra még Ő sem hajlandó, hogy a fokhagyma illatával szembe szálljon, Ő is csak a fejét kapkodja, ahelyett hogy állná mereven, férfiasan s ha zavarná lépne egyet oldalra, az Ő fejéből is csak a gondolat hiányzik, hogy lépjen egyet oldalra. Neki is kell kolompozni egyet, hogy megmenthesd az életét, mert olyan magatehetetlen, hogy még az úton sem tudja felhívni magára a figyelmet, hogy hahó itt vagyok, lássatok. Ő inkább terepszínű ruhába öltözve megpróbál beleolvadni a tömegbe, a földbe, amelyből a tömeg vétetett és oda is tér vissza a porba. Előbb fatönknek látod, majd Őznek s a végén megmented, ahogy kell, mert egy sokat látott alkoholista, minden faluban van belőle, Ők nyitják a sort, a napot, hamarabb kelnek, mint akik a dolgukra mennek, az alkoholmámor jobban motivál, mint a vasvilla, amelynek nyele fényesíti a kérges kezet, az alkohol mámora rátelepszik és oldozzál fel önkívület, a valóság nem megjeleníthető, nem járható út.
  
  Semmi előérzetem nem volt azzal kapcsolatban, ami történt, pedig már álmodtam meg előre szegbelépést, azt, hogy kettéhasad a talpam, hogy elesek kerékpárral vagy valami, de most csak ültem az ülésbe süppedve és arra riadtam fel a gondolataimból, hogy az autó önálló életet él és a nejem is kapaszkodik a kormányba, hogy ÚRISTEN, JAJ ISTENEM MOST MI LESZ VELÜNK??? ÚR ISTEN JAJ ÉS kész, ennyit tudott kimondani. Utólag elmondta, hogy csak arra tudott gondolni, hogy a gyerekekkel ne történjen semmi. Én semmire sem gondoltam, teljesen higgadtan végigmértem, hogy 1-2 másodperc leforgása alatt letértünk az útról és egy kicsit éreztem, ahogy a levegőbe emelkedik az autó, mert megszűnt az az állandósult érzés, ahogy a kocsi mozgott az úton. Ágak csapódtak az ablaküveghez és megálltunk. A nagyobbik fiam sokott kapott és nekiállt visítozni, a nejem körbefigyelt, hogy mindenki épségben van e, megnyugtattam, hogy semmi baj, közben Bendzsó a kisebbik megkérdezte, hogy mi történt?
  Kiszálltam az autóból és konstatáltam, hogy ebből bizony nem jövünk ki. Mondtam kapcsolja le a gyújtást és hívja fel az apját.
  Apu baj van, belecsúsztunk az árokba, de nem sérült meg senki, kéne egy kis segítség.
  Apja jön, közben autósok állnak meg és megnyugtatom őket is, hogy minden rendben, senki sem sérült és segítséget is hívtunk, a harmadik után már igen kellemetlennek éreztem a kiáramló fokhagymaszagot ebben a megalázó helyzetben, de próbáltam szem előtt tartani, hogy én/mi voltunk azok, akik kiléptünk egyet oldalra, letértünk az útról.
  Aztán észrevettem a két fát, ahogy az autó megállt közöttük és korábban is volt egy fa, ott még mehettünk vagy hetvennel. Ha valamelyiket megtaláljuk, akkor már aznap este címlapon lettünk volna, hogy nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett, s valóban, tényleg így történt.
  De történhetett volna az is, hogy aki ura időnek és térnek, valamire készülvén, amiről nekem halvány előérzetem sincs, hisz minek tudjak róla, olyan vagyok, mint a vágóhídi barom, az se tudjon róla, mi az ami rákövetkezik, sőt előtte elkábítják puskával vagy árammal és utána nyugodtan várnak a sorsukra.
  Valahol kezdem érteni a korán kelő alkoholistákat, akik elsőként akarnak elmenekülni a valóság elől, ami nem járható út és miközben féligazságokat hirdetnek reggelről, reggelre a pultosnak az önkívület feloldozza őket és nem gondolkodnak többé rajta, hogy mi az mi rájuk következhet.
  
  De én szerencsés voltam, én fokhagymát ettem a teremtőm, aki aznap egy fának akart vezetni az utolsó pillanatban mikor megérezte a fokhagyma illatát elkapta a fejét és elvétette az irányt, a két fa között landoltunk, volt viszont olyan is, akinek nem sikerült. Aznap este a neten olvastam, hogy egy férfi nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett és meghalt egy 4 éves kisfiú.
  Mondtam is a nejemnek, hogy nem hiába vannak a régi közmondások, hogy lassan járj, tovább érsz.
  Csak az autó eleje tört meg és a jobb első kereket kellett kicserélni, mert leugrott a gumi a felniről. Aznap este mind a négyen otthon vacsoráztunk a meleg lakásba és iszkoltam a gyerekemmel vonatozni, ilyenkor mindig megtudja becsülni az ember az életét és hogy történhetett volna sokkal rosszabb is ha nincs az a fránya fokhagyma. Egyetek fokhagymát, életet ment
  
  Nemsokára folytatom, hisz a java még hátra van, az aranylakodalom s hogy a nejemnek még akadtak aznap koordinációs problémái s a lefejelt, letejelt rendőrről se feledkezzünk meg . No meg az öreg is elmondja a boros pincében, hogy neki mi mentette meg az életét fokhagyma helyett. A végén pedig vetítés, filmvetítés, megjelenés kötelező
  De nem eljönni kell, elég ha elgondolkodsz rajta s a fejeden belül megjelenik.

• #210 guga Közösségépítő

  2006-10-27 21:39:04 #210

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Ez most elég rövid lesz, de ígérem leesel a székről. Van néhány rendőr ismerősöm és furdalt a kíváncsiság, hogy mi a véleményük a 23-án történtekről, hát eléggé megosztottak akár a társadalom. De nem is ez a lényeg, beszélek az egyikkel és rákezdi, hogy képzeld néhány napja felraktam a szekrényem tetejére egy tasakos levest, hogy majd a következő szoliban jó lesz. Erre megyek be legközelebb és már a fordulóban érzem, hogy ínycsiklandó illatok áramlanak a konyhából.
  
  Innen a párbeszéd:
  
  Ismerős: Szevasz, hát te?
  
  Nem ismerős: Kotyvasztok egy kis finomságot.
  
  Ismerős: Magában konstatálja, hogy a szekrénye tetejéről eltűnt a tasakos.
  Ismerős: Te, honnan van az a finomság?
  
  Nem ismerős: Áááááá ott porosodott már hónapok óta az egyik szekrény tetején
  
  Ismerős: Az a helyzet, hogy én hagytam ott 2 napja a saját szekrényem tetején, hogy majd ma megeszem.
  
  Nem ismerős: Ne baszd, tényleg a tied? Kéred a felét?
  
  
  [Szerkesztve]

• #209 guga Közösségépítő

  2006-10-19 21:28:10 #209

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Habos a vizeletem, mit jelent ez vajon nincs közöttetek egy állatorvos

• #208 guga Közösségépítő

  2006-10-19 21:11:41 #208

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Mostmár megírhatom, mert eltelt pár hónap és az idő múlása tompította a sebeket, amit egy különös véletlennek köszönhetett minden résztvevő. Történetem résztvevői rename személyek, de sztori igaz.
  Egy forró nyári délelőtt kétségbeesett és elfúló hangon hívott fel egy gimnazista srác (Miki), hogy baj van és hirtelen nem tudja kihez fordulhatna segítségért ill. egyúttal jogorvoslatért is, mert helyrehozhatatlan hiba történt egy barátja számítógépével.
  A helyszín egy lakótelep, egy tíz emeletes, ugyanabban a lépcsőházban laktak Miki és Laci.
  Volt egy nagyon fontos dokumentum, a gépen, amire Mikinek nagy szüksége volt, de hiába kapcsolta be a gépet csak jelszóval lehetett belépni, Laci pedig elutazott külföldre egy sport rendezvényre és telefonon sem érte el. Laci anyukája volt otthon és sajnálkozott, hogy nem tud segíteni, egy ideig keresgettek a papírok között a gép körül, hátha valahova feljegyezte a jelszót, de nem jártak sikerrel.
  Mikinek támadt egy mentő ötlete, hogy otthonról hoz magával egy Linux live cd-t és azzal indítja el a gépet s úgy kimásolja egy pendrive-ra a dokumentumot.
  Haza is ment a Linux cd-ért és újra becsöngetett Laciékhoz. Az anyukája gondoskodóan odaállt Miki mögé és figyelte mit csinál.
  Miki belépett a számítógép bios-ába és át álította a bootolás sorrendjét, hogy az első eszköz ne a HDD legyen, hanem a CD ROM.
  A Linux cd bootolása közben azonban nagy baj történt. A számítógép tápegysége megadta magát és egy kisebb durranással füst kíséretében az örök vadászmezőkre távozott.
  
  Történet szerint azonban Laci anyukája hangos sipítozásba kezdett, hogy Miki tönkretette a fia számítógépét és azonnal oldja meg ezt a helyzetet, mert ha a fia hazajön nagy baj lesz belőle. Miki állította, hogy nem Ő tette tönkre a számítógépet, hanem a gép tápja volt rossz, hibás. Az anyuka pedig semmit sem értett az egészből, csak azt tudja, hogy 2 éve vették egy nagy áruházban és azóta teljesen hibátlanul üzemelt, most hogy Miki hozzábabrált, így mehetett tönkre szerinte.
  Miki halálsápadtra vált és köpni, nyelni nem bírt. Eszébe jutott, hogy valakit felhív, én voltam az első ember, akire emlékezett, hogy talán tudok segíteni, mert ezzel foglalkozom. Röviden vázolta a tényeket a telefonba, majd megbeszéltük, hogy a géppel a hóna alatt átjön. Arra kért, hogy magyarázzam el és értessem meg Laci anyukájával, hogy a gép műszaki hiba miatt ment tönkre és egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően pont nála és pont akkor, amikor Laci nincs otthon. Noha mindez igaz volt, azért elmondtam neki, hogy Laci anyukájánál sok sikerre ne számítson, mivel teljes mértékben laikus, nem szabad tőle elvárni, hogy ne elfogultan gondolkodjon. Azt a gépet ajándékba vették s drága pénzen, addig a pillanatig tényleg hibamentesen üzemelt, amíg a Miki hozzá nem nyúlt és nem azért ment tönkre a számítógép tápegysége, mert Miki át álította a boot sorrendet, hanem mert elképesztően gyenge minőségű volt. Kiszereltem és a súlya nem nyomott többet, mint egy jól megtermett teszkós zsemle. A tápegység márkájára most külön nem térnék ki, mert ugye vannak személyiségi jogok is
  Viszont arra kíváncsi voltam, hogy a gép többi alkatrésze, főképpen a HDD átvészelte e a misztikus támadást. Mikinek mondhatni nagy szerencséje volt, mert az is egy ritka véletlen, hogy a gép többi alkatrésze nem sérült. Így Laci hazajöveteléig megtudtuk oldani egy tápcserével a dolgot. Azt javasoltam neki, hogy fizesse ki a tápcserét és vigye vissza a gépet Laci anyukájához, hogy megnyugodjon s ha Laci hazajön, akkor majd vele kifizetteti a táp árát, mert Ő kicsit otthonosabban mozog már a számítástechnikai alkatrészek világában és meg fogja érteni, hogy a tápegység Miki közjátéka nélkül is meghibásodott volna végleg s majd Ő megérteti az anyukájával a kialakult helyzetet, az Ő szájából jobban hangzik Miki ártatlansága. 6 éves pályafutásom során láttam műár néhány elfehéredett arcot, ahogy értetlenkedett, hogy de hát eddig működött. Igen, eddig s mindig azt szoktam utána mondani, hogy egy darabig én is működöm, majd utána már nem. Egyrészt nem szabad a nagy áruházak polcairól vásárolni számítógépet, mert a leghitványabb alkatrészekből vannak felépítve, s csak kívülről tetszetősek, de amint kinyitja az ember elborzad. Ma is itt egy az asztalon. Az egyik oldallapja szerelhető csak le, a másik odaszegecselve gyárilag, szintén tápegység + kattog a HDD, de még az a márka Exkalibur vagy mi igen én is tisztában vagyok a pontos márkával, de nem írhatom le mégsem nyilvánosan. Ami meglepő, hogy a floppy meghajtóba több alkatrészt gyömöszöltek, mint a méltán híres s nevezetes tápegységbe.
  
  Évekkel ezelőtt volt egy kis parasztházunk Szigetszentmártonban, elhatároztuk, hogy átépítjük a teraszt és a bejárati ajtót. Téglát és komplett ajtót kellett vásárolnom a tüzépen, gondolkodtam rajta, hogy miképpen szállítom át a tüzépről a házunkig az anyagokat. Beszéltem a tüzépen a targoncás alkalmazottal hátha egy kis külön pénzért megteszi nekem, de a főnökére hivatkozva elutasított. Akkor eszembe jutott a szomszéd Misi bácsi, akit naponta látok egy kiskocsival rohangászni a házuk körül, hol a cefrét szállítja le a pincébe és utána órákig nem látni hol meg a trágyát rángatja ki a főd végibe. Erős kiskocsinak látszott, két nagy 28-as kerékkel az oldalán, amolyan parasztbicikliből kiépített alkatrészek.
  Megpendítettem neki a dolgot, hogy mi lenne ha és azzal a mozdulattal már a kezembe is nyomta, hogy másnap reggelre hozzam vissza, mert van még a kert végibe két hordó mulatság és annak Ő a végire szeretne járni másnap.
  Óvatosan pakoltam meg a kiskocsit, noha láttam, hogy az öreg milyen súlyokkal ráncigálja. Úgy terveztem, hogy a téglát három fuvarból viszem haza, ami azt jelenti, hogy félig lesz pakolva vele s a végén külön az ajtó tokot.
  A téglák harmadik fuvarjánál tartottam félúton, amikor a kocsi megrogyott és összeesett, halálsápadtra váltam és a számat a kezem elé kaptam (SIC).
  
  Mentem, sőt szaladtam az öreghez, hogy jaj a szekérderéknak annyi, összetört az úton a kereke. Már éppen kioktatott volna, hogy biztos túlterhelted, de mondtam neki hogy éppen nem, igyekeztem fele annyi súllyal terhelni. Pedig tényleg láttam, hogy az öreg meglódult a két hordó cefrével és simán végig görgette a telken, a tégla annak a felét sem nyomta, most meg ott az úton összetörve a kocsi.
  Mindegy, hamar túltettem magam rajta, elvittem egy lakatoshoz és pár ezer forintért rendbe rakta, pont annyiból úsztam meg volna egy fuvarost is jattal és pakolással
  Pár héttel később az öreg kaszáját kértem kölcsön, hogy lenyessem a kertünk végibe a lucernást. Megirigyeltem az öreget, ahogy reggelente kaszálta a partoldalt nagy lendülettel és kimért mozgással, volt tartása, volt szépsége. Mondtam is magamban talán lesz előtte egy kis becsületem ha látja én is tudok kaszálni.
  Még a fenőkövet is elkértem tőle, hogy megtanuljam miként kell élesíteni a kaszát.
  Beálltam a térdig érő lucernás elejébe és végignéztem rajta, na mondom megnedvesedik rajtam a póló mire végzek az egésszel. Húztam párat a fenőkővel, aztán huss és az első suhintásnál recsegve széttört a kasza, halálsápadtra váltam és a számat a kezem elé kaptam (SIC).
  Hiába láttam én az öreg Mihályt nap mint nap a part oldalában kaszálni a megvénhedt füvet, néha akkorát lendített, hogy majd kifordította a vasúti sínt a helyéből, ez volt az én sorsom. El sem mertem mondani az öregnek, szaladtam a piacra egy új kaszanyélért és úgy adtam neki oda, ingatta a fejét és elmesélt egy rövid történetet egy permetezőgépről, amit kölcsönkért és tönkrement a hátán, ahogy húzta, nyúzta a dugattyút s vehetett újat a tulajdonosának. Látod fiam ezért nem érdemes soha semmit kölcsönkérni és pederintett egyet a bajszán majd meginvitált a pincéjébe, hogy kóstoljunk bele egy főzet háziba
  
  2Móz 22,14
  Ha pedig valaki kölcsön kér az ő felebarátjától, és az megsérül vagy elhull urának távollétében: fizesse meg a kárt.
  
  Péld 22,7
  A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak.
  

• #207 guga Közösségépítő

  2006-10-16 18:57:36 #207

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  [link]
  
  Jön a tél. Záróbuli a telken, Anyám volt a főszakács. Megtölt, lenéz 44mb.

• #206 guga Közösségépítő

  2006-10-16 09:59:56 #206

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Bográcsolás után mindig is vágytunk egy nagyobb hálószobára
  
  [link]
  
  [link]
  
  [link]

• #205 guga Közösségépítő

  2006-09-28 23:23:41 #205

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  
  Hja és ha van eszed, akkor olsadv úgy, mint burkolt politikát. A mondatban rejlő kóddal remélem megbirkózol

• #204 guga Közösségépítő

  2006-09-28 23:17:52 #204

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Wipes! Tudom, hogy olvasod s örülsz neki, bazsajogsz a böszme tested fölött, hogy rád gondolok és a szőrös hátadra. Bár a szőrös hátad által kiadtalak a kettőnk intim szférájából, ennek ellenére megbocsájtasz nekem és ez után is ide hordod a pénzed
  
  De elnézem neked, mert engem szeretsz, hát roooooosszzzzzz ember nem lehetsz
  
  Vivalá kámbá kordagyörgy?
  
  Jó van surinda? Azért ne feküdj fel mindennek vagy ha kellően szóköz akarok lenni, akkor ne ülj fel mindenkinek

• #203 guga Közösségépítő

  2006-09-28 22:46:58 #203

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Egy hirtelen irányváltásról beszélünk. A számok embere nem szereti a 2x2 néha 5 szituációt, ugyanis az elvárt mennyiség a bizonytalan de az életünkbe határozottan s hatványozottan beleszólt.
  Hja és most biztos Fakejack is örül, hogy ebben a történetben szerepel, hiába csipkelődő, de mégis róla van szó. Örül, hogy gondolok rá és eszembe jutott, még ha a fórumszabályzat kontra politika kapcsán is. A lényeg, hogy eljutott hozzám, amit előírnak, figyelek rá, de mégis elérem a célom. A káposzta is megmarad és a kecske is jól lakik.
  
  De térjünk vissza az információ hiányára, amit ott az én az az erő veled van típus vagyok környékén gerjesztettem. Mit jelent számomra az az erő veled van feeling? Bármilyen reménytelen a helyzet, elérem a célom s tudom, hogy soha nem rajtam múlik. Mert a céljaim nem az enyémek. Annak, ama hatalmasnak a céljait követem, hitem szerint azon az úton járok.
  
  Magam is tudom, hogy sokan megvádolhatnának, hogy na de guga. Felelősségre vonni azt szeretnek, de csak is az önmaguk felmentésére, hogy érezzék különbek nálam.
  Csináljunk egy felmérést, egy megmérettetést. Kinek volt szebb s különb az első gondolata? Tuti nem emlékszel rá, de ahogy a szíved verte az első miután kifejlődött, úgy az agyad is gondolta az első, egyszer csak eszébe jutott.
  De honnan és mi volt az, mert maga az agy kifejlődésének az első pillanata és az első gondolat, ahogy bele jutott, az csak is kívülről érkezhetett, hisz valahonnan oda került. Érted már a skizofrénokat? Nem betegség az csak reálisan gondolkodnak
  
  Az én első gondolatom az lehetett höbblá höwöff. Miért? Gondolod a tiéd különb lehetett? Szerintem csak magánhangzókban tértünk el, de a mással hngzó az közös lehetett. A mással hangzónak pont ezért az a neve, mert más magánhangzókkal egybehangzik a véleménye. Kérdés az, hogy később is vállalja, már a sokadik gondolat után vagy azon munkálkodik, hogy minden előző gondolatot eltüntessen és egyre tökéletesebben kigondoltnak látszódjon, úgymond tervez.
  
  De elébb már említettem, hogy ha az első gondolat, amit elrejteni kíván az kívülről jött, akkor, na akkor?
  
  Mt 10,33
  A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
  
  Lk 12,9
  A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.
  
  Ha így közelítjük meg, akkor a bolondok állnak közelebb Istenhez.
  
  
  
  1.
  Préd 2,14
  És látám, hogy hasznosb a bölcseség a bolondságnál, miképen hasznosb a világosság a setétségnél.
  2.
  1Kor 1,20
  Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét?
  3.
  1Kor 1,21
  Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.
  4.
  1Kor 3,19
  Mert e világ bölcsesége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban.
  
  
  Hol tartottam? Hja höbblá höwöff s első gondolat.
  Az első gondolat az öntudat. Én kíváncsi lennék az öntudatosodás mértékegységére. Ha valakinek öntudatosan az első gondolatát és az utolsót összemérjük, akkor van e súlya? Ha van, mi a mértékegysége? Bölcsesség?
  Nem túl kommersz?
  Manapság összekeverik a megszerezhető tudással.
  Például pista bácsi tudja hol a kocsma. Felesége a templomot is betudja határolni.
  A Felesége széles látókörűbb lenne? Vagy az öreg böffent egyet a kisfröccs után, hogy höbblá höwöff, a poharat visszarakja az asztalra és a pohár alján átszűrődik a piros festék, amivel a kocsmáros megjelölte.
  
  Z aztán a bizalom
  
  Megjelölte azért, hogy tudja az övé.
  
  Vallom azt, hogy engem Jézus megpecsételt és szintén pirossal, a saját vérével fizetett azért, hogy a tulajdona legyek. Tényszerűen megvásárolt.
  
  
  15.
  És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek,
  16.
  Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;
  17.
  És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
  18.
  Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.
  
  „hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek”
  
  Komolyan mondom ne nézd annyit a tévét, vagy legalább egy kicsit kritikusan. Kész lelki terror.
  

• #202 guga Közösségépítő

  2006-09-28 21:54:58 #202

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  A HWSW Informatikai Kerekasztalon nemkívánatosnak minősülnek továbbá azok a témák és hozzászólások amelyek bárminemű politikai állásfoglalást tartalmaznak, illetve ilyen célból jöttek létre.
  
  A sofőr nem önmagáért van, az utas érdekében kormányozza az autót. Hamarabb tud róla, a döntés csak is az Ő kezében van s maga az utas tehetetlen, de ha az utas elégedetlen, akkor előbb utóbb elmaradozik. Például azt veszed észre nem szól bele, hogy jobbra vagy balra. Pedig szinte mindenki szeret beleszólni a sofőr dolgába, hogy na itt jobbra, mint ha attól lehetőség lenne arra, hogy tényleg jobbra. Mert ha a sofőr magában úgy dönt, hogy itt inkább balra, akkor ugyan az irány a bal marad, de az utas elégedetlen lesz és előbb utóbb kikel magából. Ha az utas kellően vehemens és elkezd hadonászni, akkor a sofőr nyugalmát megzavarva elérheti azt, hogy a sofőr elveszítse a jármű feletti uralmat és akár még baleset is történhet. Természetesen egyik fél sem híve a balesetnek és gondolatban elítéli s félnek tőle, de mindketten felhasználják a saját maguk érdekében a cél szentesíti az eszközt. Jó mondat volt ez? Jó kis csavar volt benne mi? Erre nem számítottál
  
  A sofőr mereven előre figyel, inkább tudomást sem véve az utas egyre ingerültebbé váló szóváltásairól. Mereven megmarkolta a kormányt és a fogát összeszorítva az ujjai kifehéredve........
  De most őszintén, te eltudnád képzelni, hogy egy ilyen helyzetben a sofőr tudja tartani az irányt? Nyilván az utas megzavarja és ha nem is történik baleset, akkor is legalább az iránytól eltér. Én ugyan nem vagyok tanult és bölcs ember, de tudnám a megoldást. Az lenne az általános szabály, hogy azt utassal megbeszéljük az út irányt. Kinek jó az ha nem arra megy, amerre akar? Az utas pénzének csak akkor van értéka ha tartjuk az irányt. Ezt a sofőr is tudja és hisz benne, de nem abban, hogy az utas által kiszabott irányt tartsa, így mivel az utas nem érte el a célját, nem fog fizetni.
  
  Te hajlandó lennél egy olyan sofőrnek fizetni, amelyik nem oda visz, ahova mondtad? Igen, mert mondjad igeeeeeen, igen, igeeeeeeeeen.
  
  Jellemezd önmagad. Csak matematikailag próbállak meg felvázolni, hogy mindenképpen nyomon tudd követni, nehogy kibúvót találj te kis számkedvelő paranoiás, aki alig várja, hogy valami ne legyen 4, hanem 2x2 néha 5. Hiába rabja a számoknak, egy kis 5-nek jobban örül, mint a stabil 4-nek.
  Matematikus az ilyen?
  
  Megmondja merre kell menni, de a sofőr menet közben irányt vált és megy maga feje után. Te meg kiszállsz, előbb nem látod hol vagy, majd nem érted miért. Körben hatalmas hegyek, út csak felfelé van és körülötted egy halott világ.
  Erre számoltál? Nem, de azért a kezébe nyomod az összeget és még jattot is adsz, majd udvariasan fogod a csomagod és elköszönsz.
  Ez is egy megoldás, néha én is kerülöm a konfliktus helyzeteket. Az a legjobb benne mikor egyedül maradsz. Jó érzés, hogy végre tovább állt a sofőr és magadra maradhattál a gondolataiddal. Tudtad, hogy a kiegyezett összeg ellenében nem csak, hogy máshová vitt, de még be is csapott, hisz jóval többet kért, és hogy végre lekopjon rólad még dobtál rá neki bőven jattot.
  
  Aztán a sofőr látszólag a te akaratodnak megfelelően tovább állt és kicsit jól érezted magad, nem nyomasztott a jelenlétének a lelki terhe, de ugyan elindult, kicsit arrébb megállt, hogy kivárja, amíg oda érsz. Ugyanis út csak felfelé van s meredek. Gyalog nem lehet megtenni, de mindig van kiút. A sofőr arra vár, hogy majd csak odébb állsz, de ha van eszed, akkor kikerülöd. Ugyanis egy csaló. Ha ezek után be mersz ülni az autójába és elhiszed, hogy oda megy, ahová mondod, akkor jellemezd magad. De most tényleg, de őszintén, ha biztosan tudnád, beülnél???
  
  Igen be, persze, hogy igen, sőt mondjad igeeeeeen, igen, igeeeeeeeeen.
  
  Egyrész be sem kellett volna szállnod az autóba, de ha már bent vagy és rájöttél kívül jobb lenne, akkor hadonászni kellett volna rögtön, amikor látod hogy balra fordult. S ha a sofőr végül mégis akaratod ellenére oda vitt, ahová nem készültél, arra a kihalt helyre, még mindig ott a lehetőség, hogy ne szállj be újra, hisz te is tudod pontosan, hogy ugyan bólogat és elhiteti oda megy ahová mondod, de ha így lenne már első alkalommal oda ment volna s nem lennél ebben a helyzetben.
  Nos most tényleg rajtad áll a választás, még pont előtte vagy, hogy beszállsz vagy megpróbálod magad, biztos van valami kapaszkodó, még ha meredek is.
  S ha kijutsz egyedül, akkor a végén nem annak a sofőrnek kell hálálkodnod, hogy kisegített, amelyiknek duplán fizettél azért, hogy oda taszítson, ahol most vagy és segítségre vársz.
  
  Teleharsogják a médiát, hogy mi ügyelünk az utasaink biztonságára, persze hisz ez a dolguk és látszólag csinálják is, de nem ott ahol kéne lennünk. Készülök a repülő térre s erre bevisz egy bozótosba? Hiába ügyel rám a bozótosban ha nekem már rég a repülőtéren kéne lennem.
  Na, most gondolj bele, ebből a sofőrből kettő van és mindegyik bíztat, hogy kisegít ebből a veremből.
  Én nem ide készültem
  
  Gondold el mennyibe kerül két ilyen sofőrt eltartani? 2X-es tarifa, 2X-es csalással kiharcolt magasabb ár és a végén mindkettőnek vastagon jattolsz, abban bízva, hogy végre tovább áll.
  
  
  Ma napközben eszembe jutott egy szituáció vagy inkább ember típus, afféle, amolyan számokat kedvelő. Mert tudom, hogy van olyan ember, aki szereti ha minden kimutatható, számokkal igazolható, tetten érhető, nyomon követhető.
  Én például már a szakmunkás képző befejezése után rögtön azt vettem észre magamon, pontosabban azt figyeltem meg magamon, hogy nem tudok sem fejben, sem papíron elvégezni semmilyen egyszerű matematikai műveletet.
  Szerencsére én az az erő veled van típus vagyok és az utolsó pillanatban a segítségemre kelt a technika. Akkor jött divatba a számológépes kvarc óra. Juj nagyon nagy etalon volt, az azért egy kisebbféle státusz szimbólummal járt ha valaki a márjahilferről hozatott és határon különféle praktikákkal átcsempészett kvarc órát birtokolt.
  Emlékszem még ilyen 500 Ft-os árakra. Ha valakinek számológépes volt, akkor feltűrte az inge ujját. Nekem nem tellett rá, de őszintén szólva nem is kellett. No ez most nem amolyan savanyú a szőlő eset, tényleg soha nem hordtam karórát. Egyszer születésnapomra kaptam egyet öcsémtől.
  (hja öcsém most biztos örül, hogy ebben a történetben megemlítettem, olvassa a nevét, eszébe jut az óra, a piros előlap, már elemes, de még mutatós, eszébe jut, ahogy a buszpályaudvarral szemben a kirakatot nézegette indulás előtt percekkel s várta az alkalmas pillanatot, hogy pénz is legyen rá, korábban is érjen ki, és AZT! Mondta nyomatékosan, mert már napokkal előtte tudta, hogy az lesz az).
  
  Na most álljunk meg egy pillanatra. Megírtam ezt a pár sort, de szándékosan úgy, mint a hamis gulyást. Ugye maradt benned egy űr? Egy kérdés, valami kis információ hiány.
  
  Olvassuk el az alábbi sorokat még egyszer:
  
  Én például már a szakmunkás képző befejezése után rögtön azt vettem észre magamon, pontosabban azt figyeltem meg magamon, hogy nem tudok sem fejben, sem papíron elvégezni semmilyen egyszerű matematikai műveletet.
  Szerencsére én az az erő veled van típus vagyok és az utolsó pillanatban a segítségemre kelt a technika. Akkor jött divatba a számológépes kvarc óra.
  
  Milyen információ hiányzik belőle? Ugye, hogy hasonlít arra a helyzetre, amikor az ember ül az anyós ülésen és a sofőr hirtelen elfordul egy másik irányba? Szándékosan nem írtam azt, hogy jobbra vagy balra, mert fackejack ezekre a burkolt irányvonalak szemtelen módon kinyilatkoztatott, de tetten nem érthető mondataira harap
  
  Egy hirtelen irányváltásról beszélünk. A számok embere nem szereti a 2x2 néha 5 szituációt, ugyanis az elvárt mennyiség a bizonytalan de az életünkbe határozottan s hatványozottan beleszólt
  

• #201 guga Közösségépítő

  2006-09-28 00:12:45 #201

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Na ezt a gép történetet gyorsan lezavarom, mert látom nem érdekel senkit aztán mondom tovább a nagyapámat a mamával, meg a haveromat, akinek nem sikerült.
  
  Szóval a gép, próbáltam telepíteni az egyik vinyóra, de bad sector-os volt és ezzel ellentétben nem kicsit.
  De mivel sok csetresz volt a dobozban így inkább beraktam a saját 10gb-os vinyómat, ami már elég régen a polcomon figyelt.
  
  Majdnem sikerült rá feltelepíteni egy xp-t, amikor végül is nem
  Valamiért újraindult, aztán megint majd a tököm tele lett vele és lerugdostam az asztalról, mert ez már a harmadik nap volt.
  Mondtam, hogy gyorsan lezavarom. Végül kaptak egy modernebb gépet, s minden szép, minden jó. Jöttek, örültek s megették Robin kobzosát.
  A csetreszeket ott hagyták ajándék gyanánt, bár nem ért fel 3db nagymamától kapott zsebkendővel és még át sem öklelhettem őket kisírt szemekkel, de azért inkább én örültem, hogy adhatok, végül is kapni kell tudni.
  Nem is tudom mit vártam, talán valami kitörő örömet az arcukon vagy egy köszönöm.
  Szolgafélének éreztem magam, amikor hányaveti módon megpróbáltak kifizetni a sok nem működő alkatrésszel. Nyilván mivel nem értettek hozzá, így az Ő szemükben az mind ajándék volt, szívesen adták, nekem pedig meg kellett tanulnom kapni.
  Nem szóltam egy szót sem, én örültem, bár örömömet nem tudtam megosztani senkivel csak nyomogattam a telefont és véletlenül a szemembe villant egy üzenet, amit még nem töröltem ki az előző este.
  
  Nem sikerült!!!
  
  Sokszor elbizonytalanodom, hogy egészséges e az önbizalom és büszkének lenni az elért sikerekre?
  
  A nejem nemrég panaszkodott, hogy a nagyobbik fiam egyre többet emlegeti, hogy szeretne egyedül járni iskolába és azt is észrevette, hogy a fiamnak kellemetlen mutatkozni az anyjával a társai előtt.
  Értékrendbéli változások mennek benne végbe. Fontosabbnak tarja a barátjai előtti függetlenséget, mint az anyai gondoskodást.
  
  Nagyon szeretne önállónak, vagánynak, keménynek, kikezdhetetlennek, Istennek látszódni. Sokan mondogatják, hogy az még rendben, hogy a felnőtt bűnös, de a gyermekek miért?
  Miért ha egy tökmagot elvetek szeder fog kikélni? Tök, tök lesz belőle, bár elébb kis rügyödzés, majd kis palánta, inda, de a végén egy elbírhatatlan tök fog csüngeni a végén és leszárad.
  Én sem nézem jó szemmel azt, hogy a fiam elutasítja az anyját, mert ha majdan szüksége lesz rá és az anyja azt fogja válaszolni, hogy:ű
  
  32. Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;
  33. A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
  
  A Nagymamám azt mondta, hogy kapni kell tudni, nem adni. Valahol értem Őt, mert úgy vélte Ő, hogy Isten tud csak adni, az ember csak kapni tud, de nem mindegy, hogy amit kap azt pislákoló gyertyaként éli meg, vagy mint tűzijáték.
  Mi változik? Amit Isten adott vagy a gondolataid arról, amit kaptál?
  Nyilván a gondolataid.
  
  Mondok egy egyszerű példát. Ha valaki egy fuldokló embernek kötelet dob, akkor az a végletekig hálás tud lenni. Ellenben ha egy úszó világbajnoknak dobod, akkkor megáll flegmán és megnézi milyen gyártmány.
  Mondom neked nem az az okos asszony, aki tudja fejből mennyibe kerül és melyik áruházban kapható, hanem aki a kevésből tud olyat főzni, hogy a tíz ujjad megnyalod. A Mamám tudott ilyet. A hentestől hozott sült kolbász zsírját és a piacról kukorica darát. Egy 25 literes vájlingot telefőzött, körbe ültük az asztalt és mertük rá a forró kolbászzsírt. Soha nem volt a családban olyan bensőséges a hangulat, mondom neked a Mamák tartották össze ezeket a családokat és hangulatokat. Nem merek tovább írni, mert mindjárt jön egy pszichológus és elmagyarázza miért is vagyunk mi ketten, miért is próbál engem rádöbbenteni, hogy tulajdonképpen nem akar tőlem elvenni senki, semmit. Hiába rémülten nézek körbe, körbe.
  Kapni nem tudok. Nincs aki adjon.
  
  34. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
  35. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;
  36. És hogy az embernek ellensége legyen az ő háza népe.
  
  Háborúság dúl a lelkemben, nincsen békességem. Egyedül Isten tudja rá a választ és egyedül Ő töltheti be azt az űrt, ami tátong bennem éjjel ha ébredek, s reggel az első gondolatom. Már mikor fekszem le aludni is ott az a várakozás bennem, hogy holnap bizonyára tűzijáték lesz, de minden nap hoz egy 3db-os zsebkendőt, egy kis gyertyalángot, ami inkább csak füstölög.
  Mindig arra gondolok, hogy a gyéren s vékony füst az ugyanaz, aki ketté választotta a tengert, aki teremtette az embert?
  Az ugyanaz, aki szótlan ha magamban énekelek és ha könnyek gördülnek végig az arcomon, ahogy egy képzeletbéli Nagymamát örölgetek, lapogatok, őlelgetek és az vonja el a figyelmemet leginkább, hogy kell e vessző?
  
  Péld 23,14
  Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.
  
  Zsid 12,6
  Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.
  
  
  Sokszor elbizonytalanodom, hogy egészséges e az önbizalom és büszkének lenni az elért sikerekre?
  Kell e vessző?
  Van akit e tekintetben nem lehet elbizonytalanítani, mert vesszők tekintetében úszó világbajnok. De ha kap egy vesszőt, olyan igazit, atyait, akkor panaszosan mondja, hogy miért pont Ő?
  Nem is gondolta volna....
  Pedig igen, Isteni kegyelem, ha kötelet dob neked és nem nézed a színét. Tényleg jól mondta a Mamám, hogy kapni tudni kell. Azt is tudom, hogy unos untalan ismételgetem s már zavar.
  
  Nyilván csak a gondolataid színesek, színesebbek.
  
  Folyt. Kövjön?