Aktív témák

• #85 guga Közösségépítő

  2005-07-17 19:25:59 #85

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Bővebben: link
  
  Küldtem egy sms-t Böcének: kukutyinba zabot hegyezni
  
  A válasz nemsokára megérkezett: 18h-ig dolgozom, utána.
  
  Tulajdonképpen a történet itt véget is érhetne, hisz az sms váltásban benne volt az ezt megelőző 2 hónap, amióta nem találkoztunk, a mai este mikor is összefutottunk és hajnali egyig értekeztünk és sörökkel érintkeztünk.
  A kívülállók kedvéért írom csak le a részleteket, akik ebből az sms-ből nem tudják kiolvasni a mondanivalót.
  
  Félhétre megjött és letette a kerékpárt az udvaron, majd kezet fogtunk és megkérdezte „na mi a redvás fasz van?” Erre különösebb választ sem várt, inkább egy ilyen nyugtázás-féle, hogy minden OK, menjünk sörért.
  A zuglói vasútállomásra szoktunk felmenni sörözni, a semsiben veszünk egy szatyor hideg üvegest és felsétálunk a peronra a padokhoz.
  
  Az első témánk, amit kiveséztünk egy ismerős család, mindketten ismertük töviről hegyire Őket és a Böce sérelmezte, ahogy a családfő Apa dicsekedett Böce előtt, hogy az Ű szíp kisfija bezony lediplomázott és nem oly bugris paraszt vala, mint mi ketten akik ha letérünk a dűlőről nem találunk haza. Aztán mindketten jót röhögtünk, hogy hajszálnyit sem ismeri a saját fiát, aki térden állva könyörög a dealernél egy adag hernyóért és az összes zsebpénzét, amit otthonról kap azt felszúrja magának. Tulajdonképpen a helyzet egyáltalán nem nevetséges, mert egy ilyen állapotból kiverekedni magát és letisztult, nyugodt családi életet élni, dolgozni nem sok esélye van. Általában megelőzi egy családi tragédia s csak utána derül fény rá, hogy mit csinál a srác.
  Ezt még egy darabig vesézgettük, hogy milyen szülők legyünk, hogy jó csinálni. Legyünk kemények és tiltsuk minden eszközzel s lepődjünk meg a végén, hogy mégis kipróbálta a haverokkal vagy legyünk partnerek benne és tájékoztassuk a jó és rossz hatását a drogoknak? Majd végül kiegyeztünk annyiban, hogy jó szülő nincs, mi sem lehetünk azok, majd ha a helyzet úgy hozza nézünk mint a légy és megpróbálunk mindent helyrehozni.
  Közben az is eszünkbe jutott, hogy évekkel ezelőtt mi is drogoztunk, persze nem ilyen durva injekciós cuccokat, akkoriban a fű, hasis és az amfetamin származékok voltak topon. Kipróbáltuk és addig használtuk, amíg egyszer csak nem jutott idő rá. Jött a család és az ember automatikusan áttér más értékrendekre. Lehet mi sem tudunk majd róla ha a gyerek drogozik, hisz a mi szüleinknek sem volt fogalma róla, akár csak a hízó képű családfőnek, aki Böcét akarta alázni azzal, hogy a fia lediplomázott.
  
  Közben elfogyott a szatyor sör és vissza kellett sétálni a semsibe.
  
  A második témánk miután megülepedtünk a peronon az erőszak, az alkohol kiváltotta tolakodó fellépés, stb. Témánk kiindulópontja egy éppen egymást nyúzó s szaggató „pár?” láttán vetült fel bennünk. Egy férfi láthatólag ittas állapotban próbálta meg választott hölgyét s annak gondolkodását néhány jól irányzott pofonnal más irányba terelni. Tépte s cibálta a pulóvert rajta majd egyensúlyából kibillenve elvágódott és forgott a betonon, mint giliszta a porban. A nő kapott az alkalmon és a kezénél fogva elkezdte vonszolni a férfit métereken át majd az oldalába rúgott. Eme ragaszkodó szeretet láttán kezdtünk el elmélkedni azon, hogy mi is a párkapcsolatban a követendő értékrend. Megemlékeztünk arról, mikor is Böce felesége beleszólt egy régebbi elmélkedésünk alkalmán a telefonba, hogy „Teeeeeeeeeeeee indujjámá meg!” s nem tudtuk Őt elítélni, amiért ily nyersen de annál határozottabban avatkozott be akkori elmélkedésünk folyamatába. Hisz kifejezetten ébresztőleg hatott rá s majd végül meg is indult.
  Embereket láttunk tömörülni az egymásba kapaszkodó pár körül és innen-onnan beszólások is röpködtek, úgymond segítő szándékú jótanácsok, hogy a fejét rúgjad, akkor lent marad. Nem maradt lent, csápolva s szédelegve megindult és újra nekilátott csépelni s a pulóverét cibálni választottjának. Közben robogva befutott egy szerelvény és minden ember eltűnt a szemünk elől, csak mi maradtunk ketten.
  
  Közben elfogyott a szatyor sör és vissza kellett sétálni a semsibe.
  
  A harmadik témánk miután kapaszkodót találtunk a peronon a vendéglátás volt.
  Ez arról jutott eszembe, hogy nemrég reggel eszünkbe jutott meglátogatjuk a szandai nagyszülőket és odatelefonáltunk. 11H-ra értünk oda, de akkorra már gőzölgött a tyúkhúsleves, tepsiben a malacsült és az öreg leballagott a borospincébe egy flaska borért is. Kínálgattak bennünket szüntelenül, hogy csak egyetek, ilyet úgysem lehet kapni Pesten, mert a pesti megnyalja a tíz ujját az ilyen tyúkhúsleves után. Ezekben a falvakban ha betakarítás van nem kell kérni a szomszédot, hogy gyüjjön mán kend, hanem maguktól mennek vedrekkel és hordják a búzát, kukoricát a padlásra, utána megállnak a borospince előtt és roskadozó térdeikkel emelgetik a poharat, hogy egészségére. Ha egy ilyen faluba este térsz be és megkérdezed az első embert, hogy hol lehet szállást kapni, akkor ha légkondicionálóra és öccsillagos ellátásra nem is számíthatsz, de pár pohárka pincehideg borra, sült kappanra, egy szívélyes reggelire bizton. Ez nem Pest, ahol rád dudálnak ha a lámpánál elmélázol egy másodpercre és az öklüket rázzák. Ez nem az a helyzet, amikor sunyi fejek lesnek a függöny mögül, mikor valaki költözik és tenyér mögül kiabálják, hogy bazmeganyád a közöskőccséggel mi lesz?????? el vagy maradva egy éve faszkalap!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!4
  Kilépsz az ajtón és a ház sarka feketéllik a kutyahúgytól, az az egy méter széles föld meg, ami az út és a ház között avít az telítve van a kutyák fosától a sok év alatt és baromira vigyázni kell, hogy ha a gyerek tipeg ne essen el, mert bizton csikkbe, üvegcserépbe vagy kutyaszarba tenyerel.
  Aztán megjegyeztük, hogy lassan 20 éve költöztünk Budapestre és nem tudjuk mi a jó benne.
  Engem már nem köt ide semmi, emberek közt szeretnék élni. Szeretnék egy vederrel a kezemben átsétálni a szomszédhoz ha látom éppen betakarítás van és utána elfogadni egy szívélyes pohár bort, elbeszélgetni s este lavórban lemosakodni, a vánkost a fejem alá igazgatni és ha elhantolnak, akkor tudni, hogy „Itt nyugszik” és valaki évek múlva is rám talál, megkapál, ejt egy könnycseppet és tovább áll. Olyan vagyok, mint az elszáradt fűszál, kis idő és emlékezet sem rólam.
  
  Közben elfogyott a szatyor sör és vissza kellett sétálni, de már nem volt hova, bezárt.
  
  Csak mi nem zártunk be, mindig is nyitottak voltunk egymásra. Egyszer azt mondta a Böce, hogy ismertelek mielőtt találkoztunk volna, ismerlek azután is miután meghalunk. Ez nagyon jól esett és valahol én is ugyanezt gondolom róla csak nem tudtam ilyen pontosan megfogalmazni. Leültünk egy közeli padra és újabb elmélkedés. Közben csörög a telefonja, a nejem hívta, mert én otthon hagytam a telefonomat. Jó dolog az ha valaki után aggódnak, megbeszéltem Böcével, hogy ez nem azért van, mert haragszik rám és a világból kikergetne, hanem ha nem vagyok mellette nem tud elaludni. Szép dolog ez és követendő példa. A nagyapám és a nyagyanyám egymás mellett fekszik a sírban, nem szükséges egymás után telefonálniuk, manapság az ilyen ritka, de mégis azt mondom követendő példa és jó dolog ez. Egyszer a feleségem kiment német országba és visszafelé felhívott a határról, hogy most lépik át. Nagyjából kiszámoltam mikor érhet haza, de két órát késett. Akkoriban nem volt mobiltelefonunk, ezért a vezetékes telefont vertem szét a falon. Néha ha 20-30 percet késik, akkor már idegesen hívom, hogy merre jár, minden rendben?
  A nagyapámnak és nagyanyámnak nem volt alkalma telefonálni egymás után, mégis megtalálták egymást és végül végleg. Ha kimegyek a temetőbe, akkor ott a kövön, hogy Zvolenszki József és Neje Zvolenszki Józsefné. Élt ettől eddig, stb.
  Nemrég este egyedül voltam otthon és olyankor szoktam nézni tévét, Sebrenica a Duna tévén. Már az első percben elakartam kapcsolni onnan valami vígjátékra vagy spectrumra, mert olyannyira borzalmas volt. 8.000 embert lőttek tömegsírokba a szerbek és később ástak ki a helyiek. Eltelt 10 év és a halottakat megtalálták, arcról lehetetlen volt azonosítani Őket, csak a ruházatukról. Rengeteg ember, akik sírtak, öklendeztek vagy ridegen mérlegeltek, hogy talán a zsebében lesz valami. Azt mondtam magamban ha ezek az emberek ezt élőben kibírták, akkor én tévén keresztül miért ne? Közben elaludtam és arra ébredtem, hogy mákosan sistereg a tévé. Megijedtem és alig bírtam visszaaludni, eszembe jutott, amit láttam s az is, hogy ez itt is előfordulhat bármikor.
  A politikusok a tévében nyilatkoznának, hogy elítélik és urai a helyzetnek, de közben már nem is ebben az országban lennének.
  Engem meg egy dróttal a kezemet hátrakötözve lőnének fejbe a házunk előtt és utána a fiamat. Mi a garancia rá, hogy ez nem történhet meg? Nulla, semmi!!!
  
  Kicsit elkanyarodtam és közben Böce is elment, elhajtott e kerékpárjával.
  
  Böcével minden találkozás olyan, mint kiesni az időből. Olyan, mint ha előre megbeszéltük volna az idők kezdetén, hogy tesók leszünk és azonos véleményen leszünk a főbb dolgokról, de ha összefutunk testben is, akkor egy csöppnyi vita belefér. Végtelennek és időtlennek tűnik az az idő, amikor nem találkozunk és ha végre elém áll egy nyers „na mi a redvás fasz van?” -al, akkor úgy hat rám, mint narkósra a dealer, mikor zacskóba méri az adagot.
  
  Nem is tudom miért röhögtünk ezen a diplomás majmon, elmehet kukutyinba zabot hegyezni. Aztán még intettem egyet és eltűnt a benzinkút parkolója mögött, legközelebb kb. 2 hónap múlva egy sms, hogy hőőőjjj vagy szervác és bonifác zsákban hoznak meleget. A lényeg nem az üzeneten van, hanem azon, hogy ismertük egymást már születésünk előtt és a halálunkkal ez nem szakad meg.
  
  Na mi a redvás fasz van?

Aktív témák