Aktív témák

• #89 guga Közösségépítő

  2005-08-05 21:10:19 #89

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  
  
  A gyulavári diszkó
  
  Tinédzser korom virága eme hely, ahol Széles Lacival karatéztunk a budiban 2 sör után és a szünetekben német nyelvű horror filmeket adtak a videón. A beleszerelmesedés is hirtelen jött és hirtelen ment. A kocsmáros lányába pirultam bele, amikor adták a felirat nélküli német horror filmet, akkor mellé ültem és a szorongató pillanatokban, mikor is a főhős egy levágott fejet húzott fel a vederben ivóvíz helyett, akkor akaratlanul is átöleltem és markolásztam az izzadt tenyerét. Lejtettünk közben májkül dzsekszonra és az akkori sztárokra, de az illendőség mindenképp megkívánta, hogy hazakísérjem. Trapper farmer & öltöny zakóban fogtam kézen a házukig és a sörtől megittasulva fogtam neki az ejakuláció prékox diktálta örömöknek, mit is az apja zavart meg a bejárati ajtó mögül egy ázmegazanyáddal és utána futás és messzire, azóta sem találkoztam eme hölgyeménnyel, de gondolom azóta gyermekeket nevel.
  Nem is ez a lényeg, hanem az akkori diszkó fíling. Ültem a sarokban a Széles Lacival és doboltunk a térdünkön a gimi-gimi-gimi elektrik lávot önfeledten.
  Majd ha a söröktől megittasulva a csempe elkezdett összefolyni a szemünk előtt, akkor jött a karate edzés. Bárki, aki volt már legalább négy edzésen, az kemény legénynek minősült és kedvezményesen kapott fröccsöt az alsó kocsmában. Csempét lerúgni a piszuár fölött nem ért, de máshol nem tudtunk gyakorolni, így maradt a csempét lerúgni nem ér.
  Mondhatnám azt is, hogy aztán jött a csősz és mindenkit elzavart a picsába, de nem így volt. Ugyan hirtelen ért véget az akkori világunk, az összetartozás, a lányok, a mellek fogdosása és kilesni, hogy ki milyen bugyiban, de mégis megadtuk a lányoknak azt, ami Őket megilleti, udvaroltunk nekik, volt varázsa. Nem csak úgy rákattintottunk, hogy szia te is keresel? Hanem a kegyeit kellett keresni és felhívni magunkra a figyelmet.
  Ültünk a sarokba a Széles Lacival és lég doboltuk a gimi-gimi-gimi elektrik lávot és közben tudtuk, hogy a Mányoki Éva nehezen beszerezhető árucikk számunkra és nem érdemes fizetni traubi szódát neki, mert úgy is kikosaraz, de a Bucsai Mari az szőke is és kedves is meg készséges és bátran meg lehet szólítani, mert nem utasít el. Aztán volt a Tóth Hajni, aki mindenkivel táncolt, mindenkivel smárolt de láttuk egy idősebb sráccal sétálni a városban és smárolt is vele, így nem mertünk vele kikezdeni, mert az a srác elég nagy darab volt és sokkal idősebb. A Lénárth Mari az nagyon jó fej volt végig, mert bárkit megtanított smárolni a hátsó sorban egy kóláért. Lenéztük egy ideig, de rá kellett jönnünk, hogy ha Ő nincs, akkor közülünk sokan soha nem érintkeznek a poháron kívül semmivel.
  Ez utóbbi tény bár elég lehangoló, de azóta is van olyan srác az akkori időből, aki azóta sem érintkezett más egyébbel, mint a pulttal és az álmait úgy építi le, hogy emeljük poharunkat.
  Voltak néha nagy bunyók, mikor a Pásztor Laci fizetésnapon leütötte a Hurguly Tomi öccsét és utána mindkét ember szimpatizánsai bandába tömörülve kiállt a gyulavári diszkó elé és várták mi lesz, de egy nagyobb pofon után mindketten mentek a bárpulthoz sörért és veregették egymás vállát. Évekkel később hallottam, hogy egyikőjüket bebörtönözték több évre nemi erőszakért, a Rimba Ildit kapták el és végül kitudódott. Nevek, amik megmaradtak bennem, szagok és színek, akkori élmények, ragadós lambéria a budiban, a nikotin belepte.
  Az embereknek nem kellett ahhoz kábítószer, hogy szóba álljanak egymással, volt sör meg kóla. Nagy divatja volt akkoriban a break dance-nek. Direkt olyan ruhákba jártam, olyan zenéket hallgattam és nagy sztár voltam a gyulavári diszkóban a rongyláb mozgásommal. Körben álltunk és egyenként mutattuk be ki mit tud, a lányok sivalkodtak, a fiúk elismerően bólogattak, kell ennél több?
  Egyszer egy lemezlovas meghívott az újkígyósi diszkóba breakelni és a helyi közönségnek is volt ünnepeltje, ezért mindent megtettek, hogy megalázzanak még mielőtt színre lépek. Kupakokkal dobáltak és beszólogattak, az egyik le is köpött. Ők nyertek, nem léptem fel, mert féltem hogy nagyobb baj lesz belőle, így elvonultam egy kisebb söntésbe sörözni.
  Nagy nyüzsgés volt az a gyulavári diszkó, jól esett az embernek az ismeretség, ahogy rád köszöntek, ahogy köszöntél és intettél és tudták, hogy ki vagy, hatalmas szíve volt az embereknek, akkoriban ha elfogyott a söröd nem kellett lejmolni, mert valaki hozott egyet. Jól esett egy sima kocsmai asztalnál órákig elbeszélgetni valakivel, mert ugye ez is kocsma volt napközben csak hétvégére beraktak 2db videoton hangfalat és bömbölt a Neoton Família 220 felett.
  Tulajdonképpen üres volt az egész és mégis vonzó. Légypapírként szolgált az a diszkó, nem volt más a környéken, nem volt hová menni, így az összes lány és fiú ott táborozott. Eseményszámba ment minden, pletykáltunk a semmiről és ha lett volna mobiltelefonunk, akkor mindenki azt bámulta és nyomogatta volna, hogy valamivel elfoglalja magát. Szóval nagy berúgások, hányások és csajozások és Gyulavári ugyanaz maradt. Ma ha arra járok a két gyerekemmel már eszembe sem jut benézni oda, poros utca, poros talponálló és fröccsöző kocsma, ahol fizetésnapig és onnantól húzzák a nótát a következőig a kopott ruhában és gumicsizmában ácsingódzó tehenészek. A diszkó a múlté, már nincsenek fiatalok. Minden utcán görbebotra támaszkodó, fejkendő öregasszonyok, akik nemrég temették férjeiket, a középosztály meg kocsmázik.
  De jó, hogy eljöttem erről a helyről, ha maradtam volna most nekem is egy pohár lenne a kezemben, hosszúlépés, a pohár alján festék, hogy tudják melyik kocsmához tartozik. Hja és előttem sok csikk az asztalon.
  
  Hogy ez miről jutott eszembe? Nézem a körülöttem élő, egyedülálló férfiakat és nőket. Sipog a lelkük, hogy nem találnak társat, de mindegyik keres. Aztán egyedül maradnak. Ma is nézem, velem egykorú faszi kíséri az anyját, bizonytalanul tipeg mellette és látszik rajta, hogy ha az anyja eltávozik az élők sorából, akkor a fia is követi hamarosan, mert egy levest nem tudna összehozni magának, ha pinához nyúlna meg összeesne félelmében. Az anyjára van utalva, az anyja úgy nevelte, hogy mellette maradjon és az önállóság nincs meg a férfiban. Lemegyek vidékre és látom a rengeteg egyedül élő férfit, akik a poharat szorongatják és elárvulva bambulják a tv-t ha be van kapcsolva, szíjják a cigerattát és néha elmélkedést színlelve merengenek, majd az utolsó kortyot felhajtva egyedül mennek haza a magányba, nem várja senki meleg étellel, hamar elhalálozik.
  A lányok sem különbül, megteremtik a saját egzisztenciájukat, lakás, kocsi, jó állás és nem akarják elbaszni az egészet egy férfi miatt. Felcsináltatják magukat titkon egy mindenki arról suttoggal és utána felnevelik, hogy a gyerek is legyen aberrált, génhibás, nőies és kiverje a hisztit, hogy ha a pizza széle kicsit rágósabb.
  Persze, hogy sok a buzi meg a leszbikus, aberrált szülők. A hagyományos családmodell már a háttérbe szorult, ha rendeznénk felvonulást magunknak, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, mint kisebbség és diszkó kamion meg fincsi, flitteres cuccokban ratyiznánk a főutcán, hogy hirdessük az együtt élő szülők és a két gyermek elvet még meg is köveznének, hogy fújj bazmeg de gusztustalanok.
  Yayy de elkanyarodtam Gyulaváritól, pedig oda csak egy út vezet.
  Nemrég beszéltem egy 28 éves lánnyal, aki egyedülálló. Elpanaszolta, hogy de jó lenne ha végre valaki bekötné a fejét és megállapodna, de annak ilyennek és olyannak kell lennie és így és amúgy, sorolta a kitételeket a vörös rózsától a pukkedlijig. Há mondom magamban ennek nem férj kell hanem pofon. Pont azért nincs mellette senki, mert verik a lécet, így aztán eltelnek az évek és Ő meg nap, mint nap egyedül megy haza ábrándozva, egyedül mossa a punáját, néha megvájkálja oszt utána kezdődik egy új nap, új esélyek, de az elvárásai egyre magasabbak lesznek. Majd nyugdíjba megy és lesz neki egy takaros otthona, ahol a küszöbnél nem rúgja le senki a büdös lábbelit, nincs kit rendre utasítani és nincs izzadt póló, elsörözött délutánok utáni ing. A lakás valóban takaros, minden patent és érintetlen, akárcsak Ő, marad a sipákolás.
  Egy pár büdös zokni néha csodákra képes.
  
  Évekkel később egyszer öcsémet megverték a gyulavári diszkó előtt a maga korabeliek. Semmi betyárbecsület, részegen hőzöngött és négyen leütötték, majd miután földre került szétrúgták a fejét, de szó szerint. Fémlemezeket raktak a koponyájába, hogy egybe maradjon, ha kacsint már fáj neki, a fogait kirugdosták.
  Semmi két pofon után a vesztes fizet egy sört vagy vállon veregetés, hogy öreg most te voltál nyeregben, puszta agresszió, már van kábítószer is és hozzá ügyosztály, haladunk a korral. Ha fiatalok négyen levonulnak a halastóhoz bot nélkül, akkor mindjárt igazoltatják Őket. Ha tüzet raknak a folyó parton este, akkor mindjárt valaki feljelenti Őket, hogy biztos kábítószereznek és akkor jön a járőrkocsi.
  Mi ugyanezt megcsináltuk sörrel és a kutya nem szólt hozzánk, soha nem láttunk rendőrt, mindent elrendeztünk egymás között és képzeld nem kellett hozzá betépni, hogy szóba álljunk a Klárival, akivel nyolc éve együtt ültünk a padban és nézd milyen érdekes ember így betépve. Másnap meg ki a faszom ez a rusnya állat?
  
  Valamivel össze kéne fognom a sorokat, mert elég hosszúra és kesze-kuszára sikeredett.
  
  HAJGUMI.
  
  
  
  

Aktív témák