Hirdetés

Aktív témák

  • guga

    Közösségépítő

    Ónodiék

    A szomszédunkban cigányok laktak, sokáig, kb. 6 évig. Együtt gyerekeskedtünk a gyerekeikkel. A tanyájuk ugyanakkora volt, mint a miénk. De ennek ellenéra 16-an laktak benne, de szerintem többen, nem volt téma. Az öreg Ónodival egyszer elbeszélgettem hosszan az udvarukon, ladájuk volt, kék. Minden cigánynak ladája van.
    Még általános iskolás voltam, de már akkor felfogtam, hogy problémásak. Egyszer egyedül voltam otthon és az öreg Ónodiné beállított a tanyánkra, hogy héjj fiú cukor kéne, mert elfogyott. Közeben mögötte ott állt az uccajtóba a két lánya. Mindkettőn csak bugyi és melltartó semmi. Szerintem nem voltam még nyolcadikos, azt sem tudtam hová nézzek és hová kapjam a fejem, a kíváncsiság, a szégyenérzet, pubertás. Benyomultak a lakásba és mindent felforgattak. Nem tudom mit vittek el, de anyám este, mikor megjött üvöltözött, persze Ő is tehetetlen volt.
    A rendőrök hetente jártak ki hozzájuk, néha elvitték valamelyik férfit, néha évekre.
    Egyszer a mostoha apámat leütötték fizetésnap estéjén, a mostoha fater bezöldszilvánizott, előfordul, leütötték és elvették tőle a havi fizetését.
    Előfordul.
    Mostoha apám nem tett semmit, mondta a magáét, de hasztalan. A bili akkor borult ki, mikor a szomszéd Ónodiéknál vendégség volt és reggelre eltűnt néhány baromfi az ólból.
    Másnap nagy sütés-főzés és hívtak minket is, Mostoha apám tobzódott, hogy szétveri, persze nem volt elég bátorsága hozzá, tudta ott maradna végleg.
    Aztán mikor egyszer a bajszom pelyhedzett és már nagyon elegem volt belőlük, kirobbant a botrány. Az Ónodi Jani átjött, nálam idősebb volt 2 évvel. Játszottunk az udvaron majd verekedéssé fajult a dolog, mert hogy cigányok vagytok. Átharaptam a kézfejét és vérzett. Az elkeseredett düh és tehetetlenség talán.
    Másnap Ónodiné letolta a kapunk előtt a szoknyáját és odaszart, majd felállt és hosszasan fenyegetődzött, nem mertem kimenni.

    Pár hónap múlva előzetes letartóztatásban voltam a békéscsabai rendőrkapitányságon és odajött az Ónodi Misi, aki már hónapok óta várt a bírósági ítéletre, én pedig a megsemmisülésre.
    Lenyitotta a kis ablakot, beadta a z ételt és azt sziszegte mellé, hogy meg fogsz dögleni!!!

    Akkor találkoztam utoljára Ónodival, azóta egyel sem.
    Ennek ellenére, s a történtek ellenére nem lettem fajgyűlölő, sőt éppen ellenkezőleg, megismertem Őket a szomszédságukban leélt 6 év alatt.

    Mindegy mi történt, nem haragszom rájuk, ilyen az élet. Hiába lennék Skinhead ha holnap elcsapna a villamos, hiába kiáltoznék, hogy soha többet cigányokat, ha másnap nem lenne egy sem boldog lenne az életem? Természetesen nem, kellett nekem minden tapasztalat, amit átéltem velük.

    Csak egy javaslatom van, mielőtt elkezdenél harcolni a cigányság jogaiért, előtte élj le a szomszédságukban legalább 5 évet. Ha legközelebb nem is fogsz harcolni a jogaikért, de legalább elfogadod Őket.

Aktív témák