Aktív témák

• #100 guga Közösségépítő

  2005-08-28 21:46:31 #100

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Continue Sör & Disznó Way
  
  VII.race (Visszhang)
  
  
  A feleségem nagyszüleinek Szandán ellopták a tyúkjaikat és a libáikat. Ebben a faluban ilyesmi ritkán történik, hisz kis falu, kevesen lakják, mindenki ismer mindenkit. Az öreg köztiszteletnek örvend, kérgesre dolgozta a tenyerét és még 82 éves létére is aktív, hajnalban már az állatokat eteti, közben meg felhajt egy-két pint bort a borvirág kedvéért. Másnap, ahogy híre ment a baromfi tolvajlásnak a szomszédok sorjáztak át hozzájuk és hozták a tojásokat, mert ugye ilyenkor szükségét látja az ember ha nincs, ami tojást tojjon. Volt aki napos csibét vagy már nagyobb csirkét hozott az újrakezdéshez. Magam is szemtanúja voltam egy kukoricatörés alkalmával, hogy kérni sem kellett a szomszédokat, látták, hogy törés van, maguktól jöttek segíteni, falun ez nincs másképp, dolog idő.
  
  A VI. kerületi házban már több alkalommal is jártam, lakott ott egy ismerősöm, akit néha felkerestem pár sör kíséretében, zenét hallgattunk, beszélgettünk, vacsoráztunk. Most is effélét beszéltünk meg és éppen a kerékpáromat zártam a körfolyosó rácsához, amikor látom kijönni a két embert a koporsóval és az embereket, ahogy kint ácsorognak és a kezüket a szájuk elé téve néma csendben bámulnak. A gyerekek a lábak között próbálnak teret nyerve képbe kerülni, de gondos atyai, anyai kezek befordítják őket a szoba-konyhás ajtaján. Dohos, poros, fekete lépcsőházak, málló vakolat, mindenből árad a nyolcvan év. A falak nyolcvan évesek, a fák az udvaron nyolcvan évesek, a tető, a lépcső és a néni, aki meghalt. Két hete meghalt, állapította meg az orvos, a szomszédok a szagra figyeltek fel, hogy már rothadt a hulla és az ajtaja előtt elmenve öklendezett mindenki, dolog idő.
  
  Volt egy zeneszerző az ezernyolcszázas években, akinek a nevét most nem árulom el. Egyszer csak, mikor alkotó kedvében volt és egy hatalmasat smárolt a múzsájával, kipattant a fejéből egy zenemű, sokáig eljátszott fejben a hangokkal, majd kézbe vette a hegedűjét és eljátszotta. Eljátszotta még egyszer, majd még egyszer és néha finomított rajta, a végén pedig, hogy sírjál, odacsippentett egy felhangot. Aztán előadta egy lánynak, akiért repesett a szíve, a lány sokáig dúdolta, ízlelgette a hangokat, már ketten dúdolták. Később egy barátjának, akiben megbízott és amaz elismerően biccentett, hogy ez igen. Egy estély folyamán kisebb közönség előtt, akik hazafelé eldúdolták fejben még egyszer a hallottakat és otthon előadták a társalkodó nőknek a dallamokat, a férfiak meg egy pohár bordói mellett idéztek belőle.
  Előttem egy bakelit hanglemez, próbálom feltérképezni az eredetét, hogy ezek a hangok miként kerültek rá és miért. Valaki kigondolta a hangokat 200 évvel ezelőtt és az emberek megőrizték papíron, fejben, szalagon, digitálisan és mivel 6 milliárd ember él a földön, biztos akad olyan, aki éppen akkor dúdolja eme dallamokat, amikor te ezt olvasod.
  Akár az Evangélium. Ha egyszer jó hírt mondanak miért nem örülsz?
  
  Lk 7,32
  Hasonlók a piaczon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
  
  Ha elmegyünk Szandára a feleségem nagyszüleihez, néha UFO-nak érzem magam. Az öreg kibattyog és átölel, én meg bemegyek és leteszem az asztalra a mobiltelefont, a feleségem bekapcsolja az autó riasztóját, az MP3 lejátszót felteszi a nagyobbik fiam a szekrény tetejére, hogy a kisebbik ne érje el, a kisebbik pedig a tetris játék után nyökög, amit az anyja elvett tőle és csak is azért kapta meg, hogy útközben legyen mivel lekösse magát. S még nem is soroltam azokat a dolgokat, amiket előrelátóan direkt nem hoztunk magunkkal, mert nem akartuk az öregeket rémisztgetni vele, meg mire kivesszük és biztonságba helyezzük, addigra lemegy a nap és pakolhatjuk vissza a kocsiba mindet. Itt falun még nem így megy, könnybe lábad a szemed, olyan tehénszarszag árad a szomszédból, ha bortól megittasulva hátramész a kinti budiba, elébb a tyúkokat kell arrébb hessegetni, hogy odaférj és utána még mindig előtted egy hegy, amelyik visszakiabál ha sóhajtasz egyet a dolog végeztével, a nap is szikrázóan süt és itt lehet élni békében 90 vagy több évet. Az öreg mindig is mondta, hogy a föld az jó dolog, életben tart és lehet tőle battyogni meg átölelni 90 évesen is és Isten meg a bor soha el ne hagyjon, meg ilyenek. Dolog idő.
  
  A mai emberek tűrőképessége testileg is és lelkileg is nulla. Aki meg elhiszi magáról, hogy tiszta vagy kemény ember az önmagának hazudik. Elég ha rendel egy pizzát és kisül, hogy nincs rajta a megfelelő feltét és mindjárt hisztérikus roham jön rá, telefonál, nem fizeti ki, vissza küldi.
  Az apai nagyapám egyszer megölt egy román katonát, akkor háború volt és vagy Ő vagy amaz, választani kellett, így hát fejbe lőtte. Fagyos idők voltak akkoriban, egyszer mesélte és az ellátmány is késett, minden alul szervezett volt, neki meg nem volt élelme. Lehet csak valami végzett manager hiányzott az élről megfelelő képesítéssel és öltönyben. Egyszer csak újra arra tévedt, ahol a halott román katona feküdt, már nagyon éhes volt és kiábrándult, az ingerküszöbe nem közelítette meg a pizzáért hisztériázóét. Lehúzta a román katona lábáról a csizmát és a tarisznyájából kivette a fagyott kenyerét és ott a halott katona fölött mohón falni kezdte. Nem akarta visszaküldeni, nem reklamált érte, a teherbíró képessége éppen megfelelő volt. Mikor látom, hogy valaki a békéért tüntet, mindjárt eszembe jut, hogy egyrészt soha sem volt és soha nem is lesz béke, minden csak időleges állapot. Annyi értelme van tüntetni a béke mellett, mint az árvizek ellen vagy a hegyek ellen, hogy miért vannak. Az ember jelleme soha nem fog megváltozni, kár ábrándozni, magyar országon ötvenévenként van háború, utoljára 1956-ban. Csak fantázia kérdése, hogy mikor jönnek és kísérnek ki a lakásodból és lőnek tarkón a szomszédaid szeme láttára és elrettentésére. Fegyver van, indulat van, a többi pedig politika.
  
  Magyar a föld alatt.
  Román a föld alatt.
  Cigány a föld alatt.
  Néger a föld alatt.
  Vigyázz kocsi, kici olcó kínai a föld alatt.
  Arab a föld alatt.
  Német a föld alatt.
  A sor végén a rátóti legények, szegények, de mind a föld alatt és még hátra vagy te is, aki mindenkit utál. Az öreg mindig is mondta, hogy a föld az jó dolog, életben tart és lehet tőle battyogni meg átölelni 90 évesen is és Isten meg a bor soha el ne hagyjon, meg ilyenek. Dolog idő.
  
  Ha megfigyeled a gyermekeket és azt, hogy nincsenek előítéleteik, az sokat segít abban, hogy miként gondolkodj. Nem jó görcsösen ragaszkodni olyan elvekhez, ami hamarosan megdől, vagy sosem volt igaz. Pedig mindenki azt hiszi neki igaza van. Tanult ember vagy, valahol automatikusan beégett az agyadba, hogy egy lépcsővel feljebb vagy, pedig:
  
  Tanult ember a föld alatt.
  
  Nem fontos, hogy minden nap erre készülj, de elég ha tudod, hogy senki teremtett embernél nem vagy különb. Nemrég a haverom Böce mesélte, hogy Ő minden nap készül a halálra. Fontos neki, hogy ne legyen mosdatlan és szaros a gatyája, amikor felfektetik a boncasztalra, még halálában is tiszteletre vágyik, mert annyira büszke. Aztán mondtam neki, hogy nem az a lényeg, hanem a kegyelem, hogy eltudja fogadni az ember. Aki nem tudja elfogadni, az adni sem tud. Annak kegyetlen a lelke.
  
  Kegyetlen ember a föld alatt és nincsen sem hangja sem visszhangja.
  
  1Pt 1,24
  Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull.
  
  
  
  Bővebben: link
  
  

Aktív témák