Aktív témák

• #8 guga Közösségépítő

  2004-09-10 08:08:06 #8

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Ennyire tisztán ritkán szoktam álmodni, volt már néhány, aminek a tartalma meghatározó volt számomra és a jövőmre/jövőnkre tekintettel. Először azt hittem, hogy az álom csak egy érdekes jelenet és semmi több, de az utolsó mondatok felébresztettek. Ezüst színű vonathoz rohantunk a nagyobbik fiammal, megviselt vonat volt és könyörtelen tekintetű kalauz tartotta a szájához a sípot. Magában már ötször megfújta, de rimánkodtam neki, hogy adjon még pár másodpercet, amíg a fiammal elérjük az ajtót. Azt is tudtam, hogy ha fellépek a vonatra, az azonnal el fog indulni. Végtelennek tűnt az idő, valahogy nem akaródzott odaérni a vonathoz. Az valahol a tudatomban megjelent, hogy a vonaton már vannak néhányan, tudtam, hogy hol a helyem, a második kocsiban és oda igyekeztem. Még mielőtt az ajtót elértem volna, megláttam, hogy hatalmas nagy tömeg tart a vonat oldalához s mindenki fehér ruhában. Csak én hittem azt, hogy a vonat nem fog megvárni engem s ezért magamban viaskodva és küszködve futottam, hogy elérjem. De valójában a vonat várt, éppen várt és még nagyon sokáig várt másokra is, a tömegre. Mivel már volt időm így másra kezdtem el figyelni. Egy idősebb arab nő árult valamit, az Ő hangját hallottam. Kérdezték tőle, hogy mi az, amit árul. Csontokat árult, egy gyereknek a csontjait, a bőre, mint egy múmiának rá volt aszalódva a csontjaira, a föld alól vették ki. Akik kérdezték mondták neki, hogy értéktelen magában a gyerek csontja. Erre azt válaszolta, hogy ott van az enyém is. De akkor már éreztem, hogy az arab nő hangja az enyém, ezeket én válaszoltam csak nem tudom kinek. Forgattam az összefonódott csontvázakat, rajtuk a bőr és az egyik az enyém volt. A két csontváz között egy kígyó, akkora kígyó volt, hogy körbetekeredett a váza a két testen és a feje lapos, de csak a kígyó váza és a rámumifikálódott bőre. A földből vették ki. Felugrottam, de már nem álmomban, hanem valójában. Mi szükség volt erre? Kapkodtam a lélegzetemet és a lábam görcsbe állt, alig bírtam talpra állni. Becsuktam a szoba ajtaját, hogy ne zavarjam a nejem és a gyerekek pihenését. Hajnal van és én ébren. Aludni már nem fogok, azon gondolkodom mit is jelent ez. Akkor villant be az álmom többi része, ahogy utaztunk a hosszú és megviselt, ezüst színű vonattal. Gyönyörű helyeken jártunk, egy hatalmas hegy alá ment be az útja és meredeken ment fel, ember meg sem gondolhatja azt, mekkora hegy volt az és milyen meredeken ment benne az alagút. De volt a vonatban erő és nem állt meg, nem zuhant vissza. Sétáltam egy tóparton és érdekes dolgokat láttam. A vízen egy teknősbéka világoszöld makettje úszott. Szép volt a tó és érdekes a benne lévő dísz is. Találtam egy könyvet, belelapoztam. Egy ismerősöm élete volt benne. Olvastam a múltját és olvastam a jövőjét. Jelenleg egyedül él, nemrég hagyta el a barátnője, aki nagyon fontos volt neki. De a jövőjében már ott van, ahogy egy naptárba feljegyzi, hogy a feleségével mikor kell menni a kórházba szülni. Gondosan számon tartja a napokat és ügyel a feleségére. Mosolygok rajta, mert átérzem a jelenlegi elkeseredettségét és kiúttalanságát, de egyúttal én már látom, hogy nem lesz elveszett ember, mert amit most elveszített, ahelyett sokkal jobbat fog kapni és kitölti az életét. Ez velem is pont így esett meg. Együtt éltem egy lánnyal négy évig és azt hittem soha nem lesz vége. De egy napon elhagyott. Akkor nehezen viseltem, napokig ki sem mozdultam a lakásból, közel voltam hozzá, hogy kórházba kerüljek, annyira megviselt a lelketlensége és ráadásul mindenkinek panaszoltam, mekkora fájdalom ért engem és egyetlen ember sem akadt, aki lehordott volna a sárga földig, hogy szedjem össze magamat, hanem mindenki biztosított az együttérzéséről és simogatta a buksimat, hogy igen igazad van és a másik tényleg mekkora tetű. Utólag viszont visszagondolva azt mondom, hogy mekkora szerencse volt, hogy elhagyott. Keserves időszak jött utána és nehezen bírtam talpra állni, de megérte. A jelenlegi családom kárpótolt mindenért.
  
  32. Préd 9,11
  Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.
  
  Egyszer azt is olvastam, csak most nem találom, hogy boldog ember az, akinek Isten társat szerez. Miért van ez így? Mert ha az ember a maga megelégedettségére keres magának társat, akkor miután összekerültek kell neki kitapasztalnia, hogy vajon mellé való asszony e, bírja a sarat vagy elmenekül ha eljönnek a megszorongattatás napjai? Nekem Isten adott mellém asszonyt és a megszorongattatás idején mellettem maradt és kitartott velem. Isten ismeri a lelkemet és ismeri a feleségem lelkét is, Ő tudja a legjobban, hogy ki ki mellé való és kivel érzi magát jól.
  
  Mikor Jeremiás félt az emberektől és megrettent, mert Isten elküldte Őt hirdetni az Evangéliumot, akkor Isten így válaszolt neki.
  
  1. Jer 1,5
  Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
  
  Ez nem csak Jeremiásra nézve igaz, hanem minden teremtett emberre. Állok a konyhában és kortyolom a kávémat, előttem az ismerősöm arca és elégedetten gondolok rá, mert biztos kezekben van a sorsa, Isten asszonyt fog mellé rendelni és családja lesz neki és kiteljesedik velük az élete, akár csak nekem. Érdekes, hogy a napokban mondta nekem, hogy meg kellene nősülnie, azt vette a fejébe. Erre elmeséltem neki, hogy én mikor jutottam erre a döntésre és mikor éreztem késztetést. Villanyszámlás voltam és nagyon magányos. Jártam a lépcsőházakat, becsengettem és minden feltáruló ajtó mögött családok éltek, hangos gyerekzsivaj, rántott hús és mosópor illata lengte be Őket. Irigyeltem azokat az embereket és lelkem mélyén fájdalom volt, hogy talán nekem soha nem lesz ilyenben részem. Az ember nem tud reálisan gondolkodni és nyugodtan kivárni a sorsát ha éppen keserűség honol a lelkén.
  
  Aztán eszembe jutott a kígyó, a gyerekem a testem és minden megint. Tudtam miért történt és miért álmodtam ezt. Utoljára mikor kígyóról álmodtam az az volt, hogy fentről esett le a kígyó az égből és pont mellém, megrettentem és halálra váltan álltam. Éreztem, hogy nem tudok elbánni vele, mert nálam sokkal hatalmasabb. De leesett az égből egy fekete könyv és megszólalt, hogy maradj nyugodtan, az én szülöttem elpusztítja majd. És kinyílt a kis fekete könyv, kilépett belőle valami apró, amit nem tudtam azonosítani. Nem volt teste, de mégis ott volt és felfalta a kígyót, eltaposta undorral. Csak az érzések maradtak meg az álom után, de őrzöm a mai napig. S most megint kígyó, ráadásul olyan, mint ha végleges állapotot sugallna, de tudom, hogy ez csak figyelmeztetés. Isten nem hagy el, minden esetben gondoskodik róla, hogy visszatereljen. Az ilyen álmokkal, amik nyomot hagynak az emberben, nyugtalanítják és gondolkodásra késztetik, azt a célt szolgálja, hogy újra forduljunk hozzá. Nemrég megkérdeztem a lelkészt, hogy miért álmodom ezeket? Azt válaszolta, hogy régebben, amíg nem volt Biblia, azaz nem volt leírva Isten akarata és szíve, addig sokféle módon jelentette ki magát az embereknek, kinek-kinek egyénisége szerint. Az egyik legismertebb az József volt, aki rabszolgaként került Egyiptomba, majd a Fáraó jobbkeze lett belőle.
  De manapság, hogy már van Biblia és mégsem veszem kézbe, mert éppen úgy gondolom vagy olyan hangulatom van, vagy nincsen kedvem, Isten akkor sem hagy magamra. Mostanában egyáltalán nem lelki emberként élek, hanem nagyon is testi emberként.
  
  1. Jób 5,17
  Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
  
  
  78. 1Pt 4,17
  Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten Evangyéliomának?
  
  Istennek szándéka van velem, benne vagyok a tervében. Az én életemen keresztül szeretne magának megnyerni másokat is, akik a környezetemben élnek. De ha én annak ellenére, hogy megismertem Őt és az igazságát és mégis azzal töltöm a napjaimat, hogy magamat és az én igazságomat mutassam meg másoknak, hogy engem tiszteljenek, akkor képmutató vagyok. Képmutató, mert a saját képemet mutogatom, ez ilyen egyszerű.
  
  

Aktív témák