Akkor váltani kell Ha nem is céget, de ha van rá mód, csoportot.

Első Bp.-i munkahelyemre megérkeztem első munkanapom reggelén, vidékről, hajnali busszal, kofferrel. Aznap este szállodában aludtam, mert albim még nem volt. Erőnlét és lelki állapot ennek megfelelő
HR-es papírozás után elmentem metróval a csoportom telephelyére, de kb. egy óra alatt kiderült, hogy a hat fős csoport új tagjaként nekem a legmagasabb a képzettségem. Mondjuk ez nálam semmit nem jelent normál esetben.
Onnantól kezdve jöttek az egyik erősen kisebbségi komplexusos kollégától az olyan feladatok, amikkel próbára tették a kopaszt, de mindent sikerrel megoldottam A srácon már látszott, hogy dühös, vért izzad és kb. idegbeteg lett, mert nem talált rajtam fogást. Gyorsan letöltött netről valami überf@sza linuxos tesztet, amit 85 százalékra megcsináltam. Hát ja, lehetett volna jobb is.
Majd felém állt, és a maradék 15 százalékra elkezdte sorolni, hogy "Ezt is elb@szt@d b@szdmeg". Ezt így ciklusban. Közben természetesen esőcseppnyi nyálcseppeket köpködött az idegtől
Itt kb. az új munkahelyemen töltött negyedik órában jártam Csak annyit szóltam neki, hogy "Gyere ki a hóra, ha nem tetszik valami, mert ez már kabaré öreg, amit csinálsz".
Másnapra már értesültek az 1500 fős cég középvezetői, hogy a vidéki kopasz elégedetlenkedik, és antiszociális Mégsem nyúlt senki hozzám, mert ismerték a srácot.
Láttam, hogy ez nem az én cégem, nagyjából egy hét múlva már aktívan nézegettem a professiont. Próbaidőm utolsó napján felmondtam, másnap kezdtem a jelenlegi cégemnél, ahol lassan két éve vagyok, és már-már barátként tekintek mindenkire a csoportomból.

Szvsz váltani nem szégyen, ha nem okés a csapat. Egy évek óta összekovácsolódott csapatba, ne adj Isten, egymás társaságában kissé megbuggyant kollégák közé bekerülni nem könnyű, de nem is muszáj erőltetni, ha nem megy. A munkád minősége ettől még lehet jó. Majd máshol értékelni fogják.