Bugatti EB 110 (1991)
A kilencvenes évek egyik, mára kissé elfeledett szupersportautója volt a Bugatti EB 110-es modellje. Mindenki a Ferrari F50-re, vagy a Jaguar XJ 220-ra emlékszik ebből a korszakból, pedig az EB 110 is kifejezetten érdekes formájú, és kimagasló technikai színvonalú volt. Négy turbófeltöltővel etetett 3.5 literes, V12-es motorja 560 lóerőt produkált, ezt az erőt pedig négykerék-meghajtás révén juttatta az aszfaltra, ami ebben az időszakban még egyedülálló volt ebben a kategóriában. Sajnos a modell ennek ellenére nem lett sikeres, ami a Bugatti időszakos csődjét is eredményezte, mígnem a Volkswagen vásárolta fel 1998-ban, és a Veyron modellel ismét felfuttatta a márkát.
Infó az autóról:
Videó az autóról:
Jay Leno's Garage
Jay Leno's Garage (Carbon fiber)
Top Gear
The Grand Tour
Színváltozatok:
Mint látható, a színvariációk tárháza igencsak tág, ráadásul minden színből létezik külön nyitott és csukott spoileres változat is. Gyerekkoromban, amíg nem láttam élőben ilyen modellt, csak a katalógusokban, mindig azt hittem, hogy a spoiler kinyitható, de nem: vagy fixen nyitott, vagy fixen csukott állapot létezik csak.
Az EB 110 modell a Bburago aranykorszakában készült, nem csoda hát, hogy igényes és szép kidolgozású. A típust igen sokáig gyártották, még a kínai hatalomátvétel után is évekig készült. A kínai változatokat onnan lehet felismerni, hogy matt helyett csillogó króm felnit kaptak.
Mint látható, ez egy csukott spoileres változat. Nyitott spoilerrel talán jobban néz ki a modell, de az ikonikus formát jobban visszaadja a zárt légterelős állapot. A tetőn lévő apró antenna a gyerekkezet látott példányokról gyakran hiányzik.
Az EB 110 felfelé nyíló "Lambo-ajtókkal" rendelkezik, melyek ablakkeretét sajnos nem modellezte le a Bburago, így kissé igénytelen benyomást keltenek nyitott állapotban.
Bár lenyűgözően néz ki, de a spórolás jelei azért itt-ott felfedezhetők a modellen. A tetőlemez és a spoiler például műanyagból készült, de a színeket jól eltalálták, így nincs árnyalatbeli eltérés a fém részekhez képest. Ezzel az anyagtakarékossági megoldással sok más Bburago modell esetében is találkozhatunk.
A beltér kidolgozása csupán átlagosnak mondható, a műszerfal fautánzatú matricázása például nem túl szép, bár '90-es évekbeli autóról lévén szó, el tudom képzelni, hogy élőben sem nézett ki sokkal jobban.
A motortér kifejezetten részletgazdag, hiszen csukott motorházfedél esetén is látszik a hátsó ablakon keresztül, így nem végezhettek félmunkát a Bburago mérnökei sem.
Az első felnyitható fedél alatt mindössze az akkut, és pár egyéb segédberendezést találunk, ám ezek matricázása is részletgazdag. Érdemes megfigyelni a különleges formájú lámpák kidolgozását is. Összességében, bár a Bugatti EB 110 a valóságban egy viszonylag sikertelen típus volt, Bburago modellként mégis virágkorát élte, hiszen rengeteg féle színben készült, és nagy példányszámban fogyott, valamint a kínai hatalomátvétel után is gyártásban maradt, így kimondottan népszerű típusnak számít.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
