Bugatti Type 59 (1934)
Az első oldalon bemutatott Alfa Romeo 8C vetélytársa volt a Bugatti Type 59, megy a Type 51-es típus későbbi változata volt. Olasz ellenfeléhez hasonlóan 2.3 literes, kompresszoros, soros nyolchengeres motor hajtotta, ám versenyeredmények tekintetében kevésbé volt sikeres.
Infó az autóról:
Videó az autóról:
Színváltozatok:
Bár többféle színben is létezett, egyértelműen a sötétkék a legelterjedtebb a Bburago Bugatti Type 59-es modellek közül, és jómagam csak ezzel az egy példánnyal rendelkezem. A képeken egy utcai változat látható, de emellett készítettek sárvédőitől és lámpáitól megfosztott verseny változatot is, utóbbit főleg kit kiszerelésben lehetett kapni.
Nem mondhatni, hogy őszintén egyet tudok érteni a Bburago választásával, amikor a Type 59 lemodellezése mellett döntöttek. Véleményem szerint nem néz ki túl jól, és például a gyönyörű Type 57 Atlantic sokkal inkább megérdemelt volna egy 1:18-as változatot, de azt csak 1:24-es méretarányban készítették el. Persze, ahhoz jóval több anyag is kellett volna, így a spórolás is szerepet játszhatott a döntésben.
Sajnos a Type 59 a Bburago modellek között az egyik legtörékenyebb darab. Különösen a pótkerék hajlamos letörni, melynek rögzítő tengelyét a kipufogó műanyagjából munkálták ki. A valaha is gyerekkezet látott példányokról szinte biztosan hiányozni fog. Hasonlóan, a szélvédő sem örök életű, és egyéb műanyag alkatrészek is gyakran hiányoznak az egyébként szép állapotú modellekről is, így a Type 59-et ajánlott alaposan átvizsgálni vásárlás előtt, hogy minden apró alkatrésze ép-e.
A beltér megjelenítése szép, amit egy ilyen harmincas évekbeli versenyautó cockpitből ki lehetett hozni, azt a Bburago lelkiismeretesen megjelenítette. Kapunk váltókart, és műszereket matrica formájában, a kormány pedig a legtöbb 1:18-as modellhez hasonlóan a kerekekkel együtt fordul.
A motorházfedelet rögzítő heveder megjelenítése dicséretet érdemel, bár kissé megnehezíti a nyitást. Szerencsére ez az alkatrész nem annyira hajlamos eltörni, mint a modell többi része, de azért kellő óvatossággal érdemes kezelni. A motor kidolgozása szép, és kellően részletgazdag.
Természetesen a motortér másik oldala is nyitható, ahol az erőforrás kevésbé érdekes oldalát találjuk. Érdemes megjegyezni, hogy a kép alján látható vékony műanyag rúd is gyakran letörik a modellről, így ennek a meglétét is érdemes ellenőrizni vásárlás előtt. Összességében elmondható, hogy talán ez a szürke színű műanyag okozza ennek a típusnak a gyakori sérülését, hiszen a kipufogó is ebből az anyagból van, ami a pótkereket is rögzíti. Bár nem kedvelem különösebben ezt a modellt, de hibátlan, hiánytalan állapotban azért jól tud mutatni ez is a polcon.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
