Ferrari F40 (1988)
A Ferrari (és egyben a Bburago) egyik legikonikusabb, legkívánatosabb modellje az F40, mely második tagja volt a gyártó különlegesen exkluzív "supercar" sorozatának. A 288 GTO utódjának számító modell a Ferrari márka 40. születésnapjára készült, és a kor minden elképzelhető fejlesztése benne volt: 3 literes, dupla turbós V8-as motor 478 lóerővel, alumínium vázas, szénszálas karosszéria, és mindent a teljesítmény oltárán feláldozó kialakítás (még rádió, sőt, belső kilincs, vagy lehúzható ablak sem volt benne). A "supercar" sorozat többi tagjához képest viszonylag sokat gyártottak belőle (1315 példány készült), ennek ellenére ez a típus ma az egyik legkeresettebb modernkori Ferrari modell a gyűjtők között.
Infó az autóról:
Videó az autóról:
Top Gear
Jay Leno's Garage
Doug DeMuro
Chris Harris (F40 vs F50)
Petrolicious
Színváltozatok:
Az F40-est viszonylag sok színben készítette a Bburago, de igazán elterjedt csak a piros lett, ami érthető: a csúcs Ferrarit mindenki pirosban akarta a polcán látni. Ennek megfelelően az egyéb színváltozatok mára kifejezetten ritkák, sajnos még nem sikerült szereznem belőlük. A matricázott változat sem túl gyakori, és a versenydekoron kívül az aranyszínű felnik is különlegessé teszik.
Az olaszok nemzeti büszkesége a csúcs-Ferrari, így érthető, hogy a Bburago-nál is mindent megtettek azért, hogy minőségi módon modellezzék le. Itt már nem spóroltak műanyag panelekkel, mint a 288 GTO és a Testarossa esetében, hanem az F40 karosszériájának minden főbb eleme fémből készült, ami a súlyán is érezhető. Masszív és igényes kialakítású, talán az egyik legjobban sikerült munkája a cégnek.
Hátulról is jól sikerült a modell, mindössze két dolog érdemel kritikát. A hátsó tengely bizonyos esetekben kissé ferdén áll, ami a műanyag futóműalkatrészek következménye, valamint a motorházfedél illeszkedése sem mindig tökéletes (ez főleg a matricázott példányomról készült képeken figyelhető meg igazán). Nagy méretű, teljes egészében fémből készült nyitható elemről lévén szó, a zsanér kialakítása nem mindig sikerült passzentosra.
Emlékszem, hogy általános iskolás koromban az egyik osztálytársam apjának volt egy ugyanilyen 1:18-as F40 modellje, amit csak nézni volt szabad, hozzányúlni nem. Mondanom sem kell, hogy mennyire vágytam egy ilyenre, de én "csak" F50-est kaptam néhány évvel később, így az F40 kimaradt egészen addig, amíg ehhez a mostani gyűjteményemhez el nem kezdtem összeszedni a modelleket.
Minden nyílászárót kinyitva is igencsak impozáns látványt nyújt az F40. Az első és hátsó részt műanyag fülek is rögzítik (ezek hajlamosak letörni), a motorházfedél pedig egy kitámasztó pálcát is kapott, hogy megálljon nyitott állapotban. Kedves figyelmesség ez a Bburago részéről, mely néhány modelljüknél elmaradt, de az F40-ből természetesen ezt sem spórolhatták ki.
A beltér versenyautósan puritán, ám ez tökéletesen fedi a valóságot, hiszen az eredeti F40 sem a luxuskivitelű belsejéről volt híres. A versenyülések biztonsági öveket is kaptak, ami tovább fokozza az élethűséget.
A motortér igazán látványos, ami nem csoda, hiszen a hátsó ablakon keresztül a fedél zárt állapotában is szemrevételezhető. A motorblokkon kívül a kipufogó és a hűtők, és a hátsó futómű kidolgozása is részletgazdag.
Az autó orrában a pótkereket, és néhány folyadéktartályt találunk, a kidolgozás minőségére itt sem lehet panasz. Összességében a Ferrari F40 a Bburago kínálatában ugyanolyan különleges és kiemelkedő darab, mint az eredeti jármű a valóságban.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
