Ferrari F50 (1995)
A Ferrari harmadik szupersportkocsija, az 50. évforduló tiszteletére készített F50 talán kevésbé népszerű elődjénél, az F40-nél, de mindenképpen kuriózum. Azt szokták felvetni ellene, hogy nem volt különösebben nagy előrelépés az F40-hez képest, már ami a teljesítményt illeti, a dupla turbós V8-as motort ugyanis egy szívó V12-es váltotta. Na de micsoda V12-es volt az! A 4.7 literes blokkot közvetlenül a korabeli F1-es autóban használt erőforrásból fejlesztették tovább, nyilván faragva kicsit a teljesítményéből, hogy bírja az utcai használatot, így 519 lóerőt teljesített, ami azért korabeli mércével számítva igencsak magas érték volt. Emellett az F50 sokkal kifinomultabb, minőségibb autó lett elődjénél. Ennek ellenére mindössze 349 példányt készítettek belőle, vagyis sokkal ritkább az F40-nél.
Infó az autóról:
Videó az autóról:
Top Gear
TaxTheRich
Doug DeMuro
Chris Harris (F40 vs F50)
Jeremy Clarkson lesújtó kommentárja (Forza Motorsport)
Need For Speed II Showcase
Need For Speed IV Showcase
Színváltozatok:
Az F50-et nyitott és csukott változatban is lemodellezte a Bburago, melyek között mindössze egy felcsavarozható karosszériaelem a különbség. Ám ez ezúttal nem spórolást jelent, ugyanis (jelentős munkával ugyan, de) a valóságban is átalakítható volt minden F50 nyitott roadster, vagy csukott coupe állapotba a mellékelt alkatrészek segítségével. A Bburago modellek között a zárt változat jóval ritkább. A színváltozatok közül egyértelműen a piros dominál, elsöprő mértékben. Az F40-hez hasonlóan, a használtpiacon fellelhető példányok minimum 80%-a piros, így a többi szín nemcsak ritkább, de értékesebb is. Az általam birtokoltak közül a legkülönlegesebb talán a kék, ami egy limitált széria volt.
Az F40-hez hasonlóan, az F50 megformálásakor sem spóroltak a Bburago mérnökei, így ez a modell is kiváló részletességű, a cég legszebb munkái közé tartozik. Még épp 1-2 évvel a féktárcsák megjelenése előtt járunk, így ez a modell még nem kapott belőlük, de ez talán nem is baj, mert így jobban kijön az egyébként sajnos meglehetősen sérülékeny felnik szépsége.
Mint az előző oldalon említettem, a Bburago F50-es modellje számomra igazán különleges, hiszen gyerekkoromban is birtokoltam egyet, igaz az zárt változat volt, de most a fotókon a beltér jobb láthatósága kedvéért a roadstert mutatom be. Engem mindig is a modell hátulja nyűgözött le igazán, hiszen amellett, hogy a valóságban is ebből a szögből néz ki jobban az F50, a modell részletessége is innen mutatkozik meg a leginkább.
Természetesen az F50-nek is mindene nyitható, ahogy ez egy 1:18-as Bburago modelltől elvárható. A motorházfedél fém rögzítő füle néha kicsit szorul, az első nyitható részt zárva tartó műanyag pöckök pedig hajlamosak letörni. Az ajtók zsanérja is viszonylag gyenge, a gyerekkezet látott példányoknál gyakran letörik, vagyis az F50 már korántsem olyan masszív felépítésű, mint elődje volt, így érdemes kellő óvatossággal kezelni.
Ezúttal is kapunk a motorháztetőhöz egy kitámasztó kart, melynek segítségével nyitott állapotban is kiállíthatjuk a modellt. Annyira jól néz ki így, hogy én gyerekkoromban szüleim megrökönyödésére gyakran így tároltam a polcon :)
Az F50 beltere a valóságban is fényévekkel szebb volt az F40-énél, és nincs ez másképp a Bburago modell esetében sem. Jól néznek ki az ülések és a műszerfal is, minden részlet a helyén van, még ablakfelhúzó kurblit is kapunk az ajtókra. Bármilyen luxuskivitelű volt is az F50, elektromos ablakemelők nem jutottak bele.
A típus fő attrakciója nyilvánvalóan a Forma 1-es eredetű motor, és a Bburago mérnökei is mindent elkövettek, hogy a lehető legélethűbben formázzák meg ezt a részt.
Az első nyitható rész alatt hatalmas ventilátorok laknak, melyek az autó orrán tátongó légbeömlőkön keresztül szívják a levegőt. Természetesen ez a rész is jól néz ki a modellen, még akkumulátort is találhatunk itt. Összegezve tehát az F50 kidolgozására nem lehet panasz, egyértelműen az egyik legjobb munkája a cégnek, ami persze egy csúcs Ferrari esetében el is várható az olaszoktól. Ekkor még nem tudták, de ez volt az utolsó Ferrari csúcsmodell, amit megformálhattak, az Enzo ugyanis már Maisto-fennhatóság alatt született meg.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
