Dodge Viper RT/10 (1992)
A Dodge Viper már gyerekkoromtól kezdve az egyik kedvenc autótípusom. A szép és erőt sugalló forma, és a brutális technikai adatok az autóskártya "mindent visz" kategóriájába emelték a saját korában. Persze a valóságban egy kissé pőre kidolgozású, vezethetetlen típus volt, de ezt gyerekként még nem tudtam. A Viper 8 literes, szívó V10-es motorja 400 lóerőt produkált, de inkább a 630 Nm-es nyomaték, nameg az elektronikus vezetési segédletek teljes hiánya (még ABS sem volt benne) eredményezte azt, hogy avatatlan kezekben könnyen az árokban végezte. Ennek ellenére annyira népszerű volt a típus, hogy még saját tévésorozatot is kapott, mely itthon is látható volt a televízióban.
Infó az autóról:
Videó az autóról:
Top Gear
Jay Leno's Garage
Doug DeMuro
Totalcar
Need For Speed I Showcase
Színváltozatok:
A Viper az egyik legnépszerűbb, és legnagyobb példányszámban gyártott Bburago modell, így nem meglepő, hogy rengeteg féle színben készült. A piros messze a leggyakoribb, hiszen ez az autó hivatalos "sajtószíne" is, de emellett sárga, fekete példányok is készültek, illetve ezek csíkokkal ellátott változatai. A legkülönlegesebb talán a sötétzöld változat. Érdekesség, hogy a Bburago elkészítette a Viper faceliftes változatát (mely GTS felniket kapott), ám a kipufogó maradt oldalt kivezetve, holott a valóságban a modellfrissítéssel egyidőben hátra vezették, akárcsak a Coupe esetében.
Akárcsak a valóságban, a Bburago modellek között is a Viper az egyik kedvenc típusom. Az olasz gyártó talán ekkor volt leginkább ereje teljében, és az amerikai piac felé szeretett volna terjeszkedni, ezért a legendás izomautó megformálására különös hangsúlyt fektettek. A modell nem csak jól néz ki, de az átlagosnál sokkal ellenállóbb is, így gyerekkézbe kerülve sem fog azonnal összetörni.
Hátulról is megnyerő, és kellően élethű a Bburago Viper modellje. A háromágú felnik megmintázása is jól sikerült, bár féktárcsákat ebben az időben még nem kaptak, mégsem igazán érezzük a hiányukat. A hátsó bukókeret alatt a valóságban sincs ablak, ahogy az ajtókban sem - eső esetén külön felszerelhető, meglehetősen ronda plexi elemeket kellett beilleszteni ezekbe a résekbe.
Nyitott állapotban is impozáns látványt nyújt a Viper. A hatalmas motorházfedél, bár támasztékot nem kapott, mégis megáll magától is a zsanér szorulásának köszönhetően.
A modell nagy része fémből készült, nehezebb is az átlagos 1:18-as Bburago-knál. Minden részletében igényes, mégis tartós az 1:18-as Viper, nem hiába lett olyan népszerű és elterjedt.
A Viper beltere a valóságban is meglehetősen puritán, így ez a terület a modell esetében sem néz ki különösebben jól, de mindenképp említést érdemel az ülések szép kidolgozása, melyek még biztonsági öveket is kaptak.
A motortér kidolgozása pazar, talán az egyik legrészletesebb a Bburago modellek között. Nem csak a hatalmas V10-es erőforrás néz ki jól, de a felfüggesztés elemeit is szépen kidolgozták, ha már a modell gyakorlatilag egész eleje felnyitható.
A csomagtérben nincs semmi, de a masszív zsanérokon nyíló fedél a tartósság ígéretét rejti. Összességében a Viper a Bburago aranykorának egyik legjobban sikerült modellje, nekem pedig amiatt is személyes kedvencem, mert a valóságos típust is kifejezetten kedvelem gyerekkorom óta.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
