Lamborghini Murciélago (2001)
A Lamborghini első modellje, mely már teljes egészében az Audi fennhatósága alatt született, a 2001-ben bemutatott Murciélago volt. Formája meghatározta a gyártó későbbi típusaira is jellemző irányvonalat, míg technikailag rengeteget fejlődött a Diablo-hoz képest. Alapfelszereltség lett a négykerék-meghajtás (melyet már a Diablo egyes típusaihoz is kínáltak), a továbbra is szívó V12-es motor pedig 6.2 literesre nőtt, és 580 lóerőt, valamint 650 Nm nyomatékot biztosított a bikás márka csúcsmodelljének. A Diablo-hoz hasonlóan ez a típus is számos modellfrissítést megélt, melyek a külsejére és a teljesítményére is hatással voltak, ám a Bburago ezúttal is az eredeti, legelső generációt formázta meg.
Infó az autóról:
Videó az autóról:
Doug DeMuro (Roadster)
Doug DeMuro (LP640)
Top Gear
Top Gear (LP670-4 SV)
Színváltozatok:
Késői olasz Bburago modellről lévén szó, a Murciélago nem túl elterjedt. Természetesen sárgában a leggyakoribb, hiszen ez volt a típus sajtószíne, ezen kívül még egy ezüstöt tudtam beszerezni, de létezett zöld és narancssárga változat is belőle.
Be kell valljam, hogy a Murciélago sosem tartozott a kedvenc típusaim közé, és a Bburago-féle modell sem tetszik különösebben. Valahogy itt sem tökéletesek az arányok, és a hátsó kerék is furcsán áll. Mindazonáltal a Diablo-hoz képest határozott előrelépés történt a megformálás élethűsége terén.
Mint a legtöbb Lamborghini, a Murciélago is hátulról néz ki jobban, na persze a közlekedés többi résztvevője többnyire ebből a szemszögből látja őket. A hátsó lámpák kialakítása kritikát érdemel, hiszen csak matricák jelzik az indexet és a tolatólámpát. Ilyesfajta spórolás a Bburago aranykorában elképzelhetetlen lett volna.
Bárhogy is próbálkoztam, az autó orrában lévő csomagtartófedelet nem tudtam kinyitni, annyira be volt szorulva, ezért csak hátulról készült nyitott állapotú kép a modellről. A motorházfedél lamellái nagyon törékenyek, ezért óvatosan kell hozzájuk nyúlni.
A beltér kidolgozása közepes, hozza a kötelezőt, de semmilyen érdekes, vagy látványos részletet nem találunk itt. Amolyan unalommal elvégzett házifeladat jellege van, ugyanúgy, mint a gyártó olasz korszakának végén készült modellek többsége esetén.
A motortér, ha lehet, még jellegtelenebb a beltérnél, itt aztán tényleg semmilyen érdekes vagy szép részletet nem találunk. Biztos vagyok benne, hogy ennél sokkal látványosabban is meg lehetett volna jeleníteni ezt a V12-es erőművet. Összességében a Murciélago egy általam nem különösebben kedvelt típus meglehetősen gyenge színvonalon elkészített modellje, nem igazán méltó a Bburago hírnevéhez, így talán érthető, hogy nem is kedvelem különösebben. Ennek ellenére viszonylag értékes, hiszen kevés készült belőle, így nem gyakran jön szembe a használtpiacon.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
