Smart Coupe / Roadster (2003)
Az apró városi kisautóiról ismert Smart márka oldalági terméke volt ez a sportkocsi, melyet 2003 és 2005 között gyártottak. A mindössze 700 köbcentis, 3 hengeres turbómotor nem túl aszfaltszaggató (kiviteltől függően 61 vagy 82 lóerős) teljesítményét minden idők legrosszabb robotizált automata váltója juttatta az aszfaltra, így nem csoda, hogy ez a rétegmodell, melynek elsődleges célja a vezetési élmény lett volna, nem lett túl sikeres.
Infó az autóról:
Videó az autóról:
Színváltozatok:
A kis Smartot rögtön kétféle karosszériaváltozatban is elkészítette a Bburago, melyek ugyan csak a hátsó kiépítésükben különböznek, de így is külön szerszámokat igényelnek a fémöntvényhez is, ami nem lehetett olcsó (és pláne nem kifizetődő). Mindkét változat piros és fekete színben a leggyakoribb, de más árnyalatok is léteztek belőlük.
Egy újabb nehezen érthető típusválasztás a Bburago részéről az olasz éra vége felé ezeknek a Smartoknak a megformálása, hiszen nem sok emberben keltik fel a "must have" érzést a polcok előtt sétálva, ha Ferrarik, és egyéb egzotikus sportautók közé helyezik őket. További furcsaság, hogy az eredeti jármű igencsak apró mérete ellenére 1:18-as méretbesorolást kapott a modell az ilyenkor szokásos 1:16 helyett.
A modell kidolgozására egyébként nem lehet panasz, hozza a korszak Bburago termékeitől megszokott színvonalat. Hátulról a Coupe változat az érdekesebb, hiszen üveg tetőt is kapott, és véleményem szerint jobban is néz ki a lépcsős hátú Roadsternél.
A felnik mögött lévő féktárcsák ezúttal nincsenek kilyuggatva, hiszen egy ilyen kis teljesítményű típus esetén ez furcsán is nézne ki. Maguk a kerekek sem szabvány méretűek (ami a Bburago modellek esetében ritkaság), de a felnik kidolgozása szép és élethű.
További érdekessége a modellnek, hogy kivehető targatetőt is kapott, melyet egy külön rekeszben tárolhatunk a dobozában. Kedves szolgáltatás ez, hiszen nem jellemző a Bburago modellekre, hogy nyitható lenne a tetejük, viszont fennáll a veszélye annak, hogy a kivehető tető idővel elveszik, így vásárlás előtt érdemes ellenőrizni a meglétét.
A beltér megformálása az eredeti jármű puritánságát figyelembe véve jól sikerült. A műszerfal és az ülések a karosszéria színétől függetlenül pirosban pompáznak.
A motor megjelenítése viszont csak jelzésértékű, hiszen a hátsó csomagtér alatt lakik, és egy extra takarólemez fedi el a kíváncsi szemek elől.
Az autó elejében is találunk egy kisebb csomagteret, ami azonban nem túl látványos. Összességében elmondható, hogy a Smart Roadster megformálása jól sikerült a Bburago-nak, ám maga a típusválasztás erősen megkérdőjelezhető, hiszen egy nem túlságosan népszerű típus lemodellezésére fordították a pénzt (ráadásul két verzióban is elkészítették), melynek eladásai meg sem közelíthették a komolyabb sportautók modelljeiét, így az anyagi csőd szélén egyensúlyozó cég pénzügyi helyzetén semmiképp sem javított.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
