"Pedig alatta lenne a lényeg: a vallás erkölcsi tanításai, amiket te is, én is meg az összes keresztény kultúrkörből származó ateista alkalmazunk..."
Itt a probléma. Például Ószövetségi adomákat mind a mai napig citálnak a szószékről bárhol a világon. Igen ám, de például Ábrahám és Izsák történetének miféle morális üzenete van bárki számára? Vagy az egyiptomi tízcsapásnak, ahol deklaráltan az Úr "keményíté meg a fáraó szívét" és ezért nem engedte el a zsidókat Egyiptomból? Vagy Jób történetének miféle pozitív morális üzenete van manapság? A zsidók végigzavarása a fél Közel-Keleten, az ígéret földje után, a helyben lakók kíméletlen lemészárlásának parancsával? Ez is a Feljebbvaló parancsára történt. Ennek mi az erkölcsi tanulsága?
Az efféle kérdésekre az a sztenderd válasz az apologéták részéről, hogy ezek bizony erős szimbolizmusok, nem kell őket szó szerint értelmezni stb. Oké, de akkor mi alapján döntse el bárki, hogy mely tartalmak szimbolikusak, és melyeket kell névértékben elfogadni bármely szent könyvből. Itt a bökkenő, mert ez látszik bizonyítani azt a paradigmát, hogy az erkölcsi érzék NEM felsőbb determinizmus, hanem morális fejlődés eredménye. Magyarán nem attól vagyunk erkölcsi lények, mert a Bibliába bele van írva, hanem éppen fordítva: az erkölcs aktuális állapota van leírva a Könyvben.

Már bocsánat...