annyira baromi jó lenne, ha szorulna belétek némi tolerancia és elfogadás a másik, vagy éppen a másik hülyesége iránt. akár igaza van szerintetek akár nincs.

úgy könnyű toleránsnak lenni, hogy 80%-ban egyetértek valakivel, meg könnyű abból kiindulni hogy én vagyok a kiszabott orákulum aki most jól bekommenteli a világ szigmon növekvő sorrendbe rendező elvét az dolgokrul és személyekrül.

a világ ilyen. van aki általánosít és igaza van, mert nagy tömeggel van dolga és ez a nyerő taktika, van aki ezt kikéri magának teljes joggal mert ő a büszke kivétel és ténylegesen járna neki a prekoncepció mentes elbánás és egyébként mindenki követ el hibákat mert fejetlen csirkeként rohangálunk a rendelkezésre álló időt másfeles szorzóval beterítő feladatok között és se idő se lehetőség se kapacitás az állandó döntési faállításra. plusz felesleges a fáradság mert az emberek jó része korlátolt barom és az ember idővel belefárad.

de ettől itt még egy szedett-vetett közösség van és kijárna a tisztelet egymás felé hogy próbáljuk komolyan venni és jól megfontolni amit a másik mond ha már egyszer fogjuk azt a durva billentyűzetet és írunk valamit ki a fejünkből bele a lezsolandba, meg magunk felé hogy tiszteljük annyira a saját magunkat hogy nem zsigeri szinten reagálunk a fényre meg a hőre hanem igyekszünk megütni egy szintet vitában és intelligenciában egyaránt.

unalmas már napok óta olvasni ezt a hátvágánygázreszelést kocsmatoposzokról.