Akkor legyen Teresa Palmer.

Amúgy pár hete az új AE-t még fikázták itt.
Nekem pont bejött a Handshake w H. tiszta éneke. Lehetne több számban is, illene ehhez az új AE-hez.
Épp most hallgatom az új albumot(oroszországból szeretettel ), hallgatható, élvezhető. Nyomokban régi Armageddon-t tartalmaz a zene.

Más:
Morwinyon - Pristine (Official Full Album) 2020

Áhhh, akkor már inkább Jessica Biel

Nekem is tetszett a tiszta éneke, szerintem abszolút hibátlan a dal (a klip is). Kíváncsi vagyok, elviszik-e ilyen(ebb) irányba az együttest, nekem pl. egyáltalán tetszene, de a nálamnál sokkal nagyobb és régebbi rajongóknak szerintem nem.
A The Agonist-ban gyakrabban voltak tiszta énekei, de énekelt pl. Dio coverben (Metal Allegiance - We rock) is. Sőt, sok-sok éve Elize Ryd-del beugrottak egy rövidebb Nightwish koncertre, a lebetegedő Anette helyére - na az pl. nagyon nem lehetett egy egyszerű mutatvány.

Naneeeeee .... brrrrr még sminkkel sem, de nézd majd meg smink nélkül =

Nekem is bejönne több, nem kell az egész albumon, elég lenne pár dalban.

Ő is gyerekkori szerelem, csak legalább nem húsz évvel öregebb nálam

Amúgy a linkelt The Agonist dal pl. baromi jó.
Szóval kíváncsi leszek az AE-re, nagyon jól sikerült az album felvezetése, a marketing, látszik hogy c19 miatt volt is rá idejük, de jól aknázták ki a kényszerszünetet, nyilván eddig is rengetegen ismerték őket, de szerintem most szintet léphetnek.

A régi rajongóknak szerintem legkésőbb 2014 óta nem tetszik a még újabb AE.

As if all this was something more than another footnote on a postcard from nowhere, another chapter in the handbook for exercises in futility...

Speciel ezt is meg tudom érteni

Épp tegnap beszélgettünk egy haverommal a Nightwish-ről, engem anno ki lehetett volna vele kergetni a világból, mostanra egész megkedveltem. De pl. a Tarja-s dalok nekem egyszerűen nem csúsznak (már kimondottan akkor, ha Ő is énekli).
Miközben az ős-NW rajongók 80%-a számára lehet, hogy a zenekar megszűnt létezni, mikor Tarja kilépett/kirúgták, vagy mikor meghallották a Floor-ral rögzített lemezeket.

Ez most csak úgy... eszembe jutott

THE WEDDING AT THE SLAUGHTERHOUSE - Mézga Család [Offisöl Vizuál]

Nekem is eszembe jutott pl. kamaszkoromról Carmen Electra Ma már azért máshogy látom.

Simone Simons, Alissa nekem is gyenge pont, bár inkább csak idilli-dili, magyar földön talán Tompos Kátya az esetem. Na ő talán levenne a lábamról, meg tudna semmisíteni a védelmem, az ellenállásom. Az a baj, hogy túlon-túl az esetem

Igaz más zenei stílus, s inkább a sanzonok világához áll , de egy offba elfér

[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]

[ Szerkesztve ]

Link az elsőről leszerkesztődött

THE WEDDING AT THE SLAUGHTERHOUSE - Mézga Család [Offisöl Vizuál]

Tompos Kátya - egyre rosszabb vagy.

Én pont fordítva vagyok a Nightwish-el, nekem az új valahogy lapos, 1-2 szám, amit megcsináltak úgymond direkt monumentálisra, azaz b.szott hosszúra de semmi több.
Azért pl Pharaoh sails to Orion, Devil & The Deep Dark Ocean, The Riddler, Dead boys poem, Wishmaster, Nymphomaniac fantasia, The Siren, de összességében az első 3 album szerintem kimagasló. Igaz az Angels fall first még majdhogynem demo lemez.

Az még csak hagyján, de mi lett volna, ha én írom

Igen, tudom, hogy a NW-vel sokan így vannak, ezért is példáloztam épp velük.
Engem rosszkor találtak el, mikor először hallottam őket, még nagyon rossz véleménnyel voltam a szimfónikus metalról - aztán lám mi lett belőlem - és utána már elvből kerültem őket. Tudtam, hogy Tarja kilépett, de teljesen hidegen hagyott, viszont egy kedves munkatársam nagyon odavolt értük, emiatt ha belefutottam hírekbe - új kiadvány, új dal, új énekes stb. azokat mindig átküldtem neki. Aztán láttam egy Floor-ral készült koncertfelvételt és átálltam a sötét oldalra Szóval én vele szerettem meg a Nightwish-t, valószínűleg ezért is vagyok elfogultabb vele. Utólag a két Anette-féle korong is nagyon megtetszett, de a Tarjasokkal egyszerűen nem tudtam és tudok mit kezdeni.
Bár valószínűleg nem csak az énekessel való elfogultságom az oka, nekem zeneileg is jobban bejön ez a "monumentálisabb" vonal, én az új lemezek minden egyes hangját ki tudom élvezni.

Kicsit hasonló lehet a helyzet a Metallica fekete lemezéhez, ami mérföldkő a történelemben és nem csak minőség, de (el)ismertség terén is a felső polcra katapultálta a zenekart, ugyanakkor az ős-talicskások meg szidták miatta a bandát és többen elfordultak tőlük, merthogy eladták magukat.

Bonus tracks:

Arch Enemy — Into The Pit (Fight cover)

Arch Enemy ⁠— Diamond Dreamer (Picture cover)
(full tiszta ének )

Szerk: Kicsit nehéz elhinni, hogy ez ugyanaz a Rob bácsi, aki azóta karácsonyi dalokat is gyárt. Mindenestre igen jó formában volt ekkortájt
Fight - Into the Pit (Live at Sony Studios)

[ Szerkesztve ]

Részemről Nightwish: Tarja, Arch Enemy: Angela. A többi nem tetszik.

Szerencséd.

Nekem Floor hangja bejön + amit művel koncerten zseniális, pl. Showtime, storytime koncert tökéletes. Amiket itt hozzátett néhány dalhoz éneket, betéteket, hörgést!!!! ...

Anette-es albumok nekem is bejönnek, itt még volt néhány dalban élet, lendület.
De az új albumok írtam unalmasak, pl. az anno beharangozott, agyonhypeolt Elan szám = 0/nulla nálam. Nekem az kevés, hogy nyámmogó zenei tempóhoz kedvesen, érzelgősen énekelget és hozzádobnak egy kis szinti betétet.

Metallica meg a Black albummal lett rádiós rockzene, ezért is ismerték meg sokan és maximum csak az olyanoknál a "felső polcra katapultálta" az együttest, akik nem bírják a metál zenét!
Tudod, a tehénsz.r esete ... de finomabban fogalmazva, a cigit is k. sokan szeretik, mégse mondanám rá, hogy jó.

Nightwishnél számomra a Floor-os lemezek nagyjából az értékelhetetlen kategóriába tartoznak, az Anettes lemezek szerintem gyakorlatilag hibátlanok, a Tarjas lemezek szintén jók, egy-két daltól eltekintve.

Persze mindez nem Floor hibája, sokkal inkább Toumas égett ki valamennyire szerintem az évek során.
Hangban Floor ugyan jól helyettesíti Tarjat, de szerintem azért a klasszikus felállás volt a legjobb.
Koncerten láttam őket mindhárom énekessel (legutóbb a Fezenen pár hete), legemlékezetesebb nekem egy Pecsa szabadtéri Tarjás koncert volt.

Arch Enemynél egyértelműen Johan/Angela éra nálam ami fekszik, de nincs igazán bajom az Alissás lemezekkel sem, habár ez az új anyag nem jön át semennyire eddig 2-3 hallgatás után.

WOLFHEART - The King (Official Video) | Napalm Records

As if all this was something more than another footnote on a postcard from nowhere, another chapter in the handbook for exercises in futility...

Szerintem ennyit számít, ki melyik lemezzel/énekessel szerette meg őket.
Nekem esküszöm tetszenek a FJ korongok, nekem inkább az a legnagyobb problémám velük, (Toumas-szal) hogy szerintem egyik sem aknázza ki igazán Floor képességeit. Nem véletlen, hogy élőben nagyobbat üt - igaz én még csak vele láttam a Nightwish-t.

A régi AE nekem abszolút nem jött be, de pár nap múlva fogok adni neki egy esélyt ("lightosabb" napokat tartok épp).

@Pro Koryak: Az Élan szerintem annak a lemeznek a leggyengébb dala.

Ha tíz-húsz évvel idősebb lettem volna és úgy jön velem szembe a Black album, szerintem én is kiszaladok a világból. De így, hogy kisgyerekként az első MTV-s élményem egyike az Enter Sandman, nyilván nekem is hatalmas kedvencem.
Apró anekdota: A Lányom eszméletlen hasfájósnak született, nem tudtuk mi a probléma, négy hónapos koráig napi 22,5 órát sírt. Nem túlzok, bármennyire is szürreálisnak hangzik (visszagondolva is hihetetlen), nem túlzok. Első gyerek volt, azt hittük hasfájós és ennyi, végül doki lett a vége és szerencsére kiderült, hogy nincs komolyabb gond, olcsón megúsztuk - és négy hónapos korától aludt, mint egy átlag baba.
Lényeg, vele nagyon sokszor hallgattuk a Black albumot és arra valahogy mindig megnyugodott. Sok metal zenét hallgattunk mellette, de erre valahogy mindig sikerült kicsit kikapcsolnia, majd álomba ájulnia. Nekünk már a könyökünkön jött ki a végén, de gyakori választás volt 2:30-3:00 magasságában, míg váltottuk Feleségemmel egymást a nappaliban.

Szóval nálam pl. a Black album is nagy kedvenc (ha már példáloztam vele), de azért milyen korongok előtte készültek - azok ám az abszolút 10/10-es mesterművek.

Nálam pont fordítva vannak a finnek. Tarja nekem új színt hozott a metalba, vele tudtam elfogadni először női énekhangot. Mind a vele készült albumok, mind az élőben látott/hallott produkciók tökéletesek voltak. Aztán az Anette-s albumokat szintén nagyon szeretem, sőt, az Imaginaerum valami sátáni mosolyt csal mindig az arcomra, valami kegyetlenül eltalált lemez szerintem. De élőben borzasztó volt vele, egyszerűen nem ismertem fel a régi dalokat. És végül a holland nő. Hát nehéz megfogalmazni, de mint nő, ő a tökéletes példány, minden porcikájában De se az albumon, se élőben nem bírom elviselni. Amikor az Arénában voltak, megnéztem az Arc Enemy-t és az Amorphis-t, majd a Nightwis 3. dala után otthagytam a francba, annyira érzelem nélküli vele az egész. Inkább átmentem a Dürerbe Swallow the Sun-t hallgatni, és mennyire jól tettem, hihetetlen atmoszféra van abban a bandában

A hét vezért feltámasztják majd ha legközelebb is győznek. DNS-üket lombikban őrzik, és Tóth Gabi szüli meg őket!

Ez nagyon tingli-tangli lett, remélem nem mennek el ők is ebbe a jellegtelen irányba.

A hét vezért feltámasztják majd ha legközelebb is győznek. DNS-üket lombikban őrzik, és Tóth Gabi szüli meg őket!

Az tényleg sokat számít, mit hall először az ember adott bandától. AE-től pl. a Burning Bridges volt az első lemezem, nyitásként az Immortal kb. levitte a fejemet, a következő 2 hétben vagy 50-szer hallgattam meg Összegészében az egész lemez nem annyira erős (nem segít rajta az amúgy jó Seed of Hate... hmmm, eredetiségvizsgálati problémája sem), a Stigmata jelentősen meggyőzőbb (Dark of the Sun OMGWTF ) - mégis, amikor az Arch Enemy szóba kerül, elsőre mindig a Burning Bridges ugrik be, meg Johan Liiva orgánuma. Mondjuk nálam a lányok eleve hátránnyal indulnak, mert fizikai korlátok miatt az énekük mindig is "károgósabb" lesz, mint amit egy ádámcsutkával rendelkező illető tud produkálni, és nekem a károgós stílus kevéssé tetszik.

Viszont a Metallicától először a feketét hallottam, mint lemezt (előtte voltam a 91-es Monsters of Rockon), és az némileg csalódás volt zeneileg (hangzásilag meg durván). Aztán amikor a Master of Puppets-t sikerült beszerezni, akkor jött az át, amit a feketétől vártam. Szóval ez az első hallás dolog is csak akkor működik, ha az először hallott anyaggal alapvetően kompatibilis az ember.

A gyerek + zene sztorik nagyon jók. Nekem volt egy időszak (1-2 év), amikor reggelente vittem a fiamat az iskolába, és mindig komoly eszmecsere volt, hogy mit csapassunk az autóban

Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Az tényleg sokat számít, mit hall először az ember adott bandától.
Ez egy aranyértékű megjegyzés.

Selenia 5w-40 motorolaj eladó! Na meg 4db Ford Kuga TPMS szenzor, 12k-ért

"The stars have died and the heavens go up in flames"

"Lényeg, vele nagyon sokszor hallgattuk a Black albumot és arra valahogy mindig megnyugodott. Sok metal zenét hallgattunk mellette, de erre valahogy mindig sikerült kicsit kikapcsolnia, majd álomba ájulnia."

Ebből is látszik, mennyire unalmas zene. Ami az embert megfogja, érdekli nem alszik el rajta.

Semmi bajom a Black albummal, csak ne jöjjenek azzal: húmekkoralbumtejóégzseniálismestermű, mert nagyon nem az!
Én messziről kerülöm, igaz az első 4 albumot sem hallgatom már évek óta. Pár napja hallgatta valaki az edzőteremben telóról a Justice-t, de brrr, nem tudnám meghallgatni.

Sajnos egyet kell értsek, az előző számuk sem tetszett.

As if all this was something more than another footnote on a postcard from nowhere, another chapter in the handbook for exercises in futility...

Nehéz megítélni azt a lemezt. Nekem sem a kedvencem, de valamit azért csak tud, elvégre a nem túl kommersz Justice után, ami ugyan jól fogyott, de azért csak egy 60 perces komplex thrash lemez, letarolták a világot.

Nem vagyok perverz, csak haladok a korral. (Még mindig: Rock&roll feeling baby, rock&roll feeling.....)

DISTANT - Exofilth [link]

Az ugye megvan, nem a metál berkein belül taroltak vele, hanem a nyálas/rádiós zenét kedvelők számára lett emészthető, hallgatható, így persze többen vették meg és jobban fogyott az album.

Érdekes, amit írsz. Nekem a legelső gondolatom így, felidézve az, hogy mennyire nonszensznek tartottam, hogy nő énekeljen metalt (nem vagyok rá büszke, de ez az őszinte igazság). Szerintem zsigeri szinten utasítottam el. Ma már persze teljesen máshogy állok a kérdéshez, de talán az akkori becsípődés miatt, de egyszerűen nem csúsznak azok a NW anyagok.

Rá fogok nézni hétvégén a korai AE munkákra, azok nekem eléggé kimaradtak eddig!

@Gbors + Cappa72: Én Maidenen és Priesten (+Queen) szocializálódtam, kiskorom óta az szólt, ha külföldi bakelit pörgött. Egyszer Apám állított haza egy rock válogatás lemezzel. Németországból hozta. Volt rajta egy Nazareth dal (Love hurst) és talán még egy Motörhead, de már ez utóbbiban sem vagyok biztos. A többi nem maradt meg, egyet leszámítva, ami valami egészen elképesztő dobpuffogással kezdődött, majd olyan gitárvinnyogással és torzított énekkel, hogy a kb. öt éves fejem azt se tudta, mi történik. Sokkot kaptam. A dalt Iron Man-nek hívták és abszolút új távlatokat nyitott meg előttem - ami aztán csak tovább bővült, mikor rákaptam az MTV-re (szerintem Magyarországon '91-ben jelent meg, de lehet, hogy korábban, s csak nekünk volt akkortól kezdve).

Engem nagyon sokszor meg leptek már a Gyerekeim, volt hogy arra lettem figyelmes gyerekaltatás közben, hogy épp az Iron Man dallamát dúdolja a takaró alatt a egyik
A minap pedig arra ejtettem el a billentyűzetem, hogy a Középsőm autodidakta mód elkezdte játszani a hegedűjén az Embersólyom dallamát. Ősszel kezdett el hegedűlni tanulni.
A nagyobbik Lányom pedig a Honfoglalás-t énekelte a minap. Ilyenkor azért mosolyog a lelkem

Érdekes eszmefuttatások ezek. És jók!
Nekem Iron Maiden (írok majdnem - közben kiejtész szerint nincs is benne "r") volt az első áttörés, a Judas Priest nem jött be, a Queen-nel ki lehet üldözni a mai napig a világból.
Ez természetes, így jó, így színes.
Az első női metal énekes nekem Doro a Warlock-ból, talán a '86 kölüli időkből. Oda voltunk érte.

Selenia 5w-40 motorolaj eladó! Na meg 4db Ford Kuga TPMS szenzor, 12k-ért

Azért ezt nem lehet ennyivel elintézni.

Nem vagyok perverz, csak haladok a korral. (Még mindig: Rock&roll feeling baby, rock&roll feeling.....)

94 óta hallgatok rock/metál zenét (Edda-val kezdtem ) és az első ilyen Doro-volt, amit egy haver mutatott. Na meg a metal lady Hú, micsoda szarok voltak azok. Úgy voltam vele, minden női énekhang csak a lírai vonalra való, nem torzított gitárhoz. Épp ezért is volt mellbekúrós élmény, amikor olvastam hogy finn metál zenekarban áriázik valami csaj. Aztán valahol belehallgattam, és állam leesett. Tudtam hogy amit hallok az valami nagyon új nekem és azt éreztem hogy ez kell nekem. Ahol csak tudtam, megnéztem őket, és nagy élmény volt mindig.

AE-vel meg sose tudtam mit kezdeni, amíg a szőszi állt a mikrofonnál. Tudom egyedül vagyok vele, de én azt éreztem hogy csak azért volt a bandában, mert így akarnak különlegesek lenni. A zenék kurva jó dallamokból épültek ezt aláírom, de az ének, az nekem gyötrelem volt. De amikor a blue hair átvette a frontot, na akkor éreztem hogy itt számomra valami elkezdődött. A zenék nem lettek jobbak, csajom szokta mondani, hogy ha nem hörögne rá a nő, akkor simán lehetne rockdiszkóban nyomni, annyira egyszerű a dallamvilága Na mindegy, a lényeg, ahányan vagyunk, annyi féleképp éljük meg a zenét.

A hét vezért feltámasztják majd ha legközelebb is győznek. DNS-üket lombikban őrzik, és Tóth Gabi szüli meg őket!

Zeneileg az Anthems-ig voltak jók, utána fokozatos leépülés, tényleg rockdiszkóba való némelyik. De amúgy tudnak még dalt írni, már éve az eredeti énekessel nyomtak pár bulit Japánban, és az első albumról elnevezve Black Earth néven kiadtak két új számot is. Utóbbi lassan 20 év legjobb Arch Enemy dalai.

Nem vagyok perverz, csak haladok a korral. (Még mindig: Rock&roll feeling baby, rock&roll feeling.....)

Kijött az új Five Finger Death Punch album (Afterlife). Nem teszek úgy mintha egy haverom nem mesélte volna hogy állítólag már korábban is volt aki le tudta tölteni De maradjunk a mai hivatalos megjelenésnél.

Tavaly a Spotify szerint a top 2%-ban voltam a 5FDP hallgatói közt, nem tudom hány órával, de sok volt (eleve valami nettó 140 nap volt eleve a tavalyi össz. zene, kb. így éltem túl a melót hogy napi 8-10 órát ment), és mégis úgy vagyok a zenéjükkel, hogy míg egy Metallicának kb. bárki >95% eséllyel elsőre megmondja hogy melyik albumról szól egy adott szám, a 5FDP-nak hogy ha agyonvernének akkor se tudnám hirtelen a legtöbb számukról megmondani, hogy melyik albumon jöttek ki, annyira egyen-metált játszanak.

Ebbe a sorba az Afterlife számai is tökéletesen illeszkednek Jók-jók, elsőre is fülbemászóak (anno valamért az And justice for none-t ennél sokkal nehezebben fogadtam be, persze ott lehet hogy Ivan akkori húzásai is benne voltak), de semmi extra, már nem kunszt a lassabb tempó sem részükről (talán az, hogy majdnem az album fele ilyen), de meglepetést nem okoznak semmivel. A dalszövegeket tipikusan 2.-3. hallgatás után már majdnem fújtam, és amúgy az egész album pont úgy egyben van, konzisztens, mint az eddigiek, igazából tőlük soha még csak át sem léptetek 1-1 számot sem, simán bármikor berakom az egész diszkográfiát aztán végighallgatom, éneklem, headbangelem.

De úgy őszintén magamba nézve, fizikailag lehet hogy eléggé megmozgat a zenéjük, fejben továbbra sem annyira. Azért bérelek egy helyet az Afterlife turnén a színpad közelében, ha jönnek megint \m/

[ Szerkesztve ]

"Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"

Miért, kik szerint jó a Black album?
Van olyan hozzáértő és kizárólag metál és nem rock zenével foglalkozó újság, weboldal, amelyik szerint valóban jó, kimagasló, kihagyhatatlan, zseniális, megunhatatlan, 10/10 .... stb

Five Finger Death Punch - AfterLife [Full Album] [link]
jobb mint a legutóbbi de persze semmi meglepi

SOILWORK - Valleys Of Gloam (OFFICIAL MUSIC VIDEO)

As if all this was something more than another footnote on a postcard from nowhere, another chapter in the handbook for exercises in futility...

Kijött ma az új album is:

Soilwork - Övergivenheten

Valaki hallgatta esetleg, hogy milyen lett?

STRANGERS - Gembala [link]

Munkában végighallgattam, nekem tetszett.

As if all this was something more than another footnote on a postcard from nowhere, another chapter in the handbook for exercises in futility...

Most lehet sokak lelkébe fogok tiporni, elnézést érte, nem szándékos. Olvasom hogy nagyon megy most a Metallica Black album lehúzása. Miért ne lenne jó? Azért mert már nem ugyanazt játszák mint a korábbi lemezeken? Attól még bőven metal az ami ott hallható, szerintem. Unalmas lenne azért, mert nincs benne 3 másodpercenként ritmusváltás, vagy olyan hangszeres bemutató, amitől koncerteken is idegbajt kapok? Félreértés elkerülés végett, nem vagyok, sose voltam 'talica fan, csak egyszerűen szeretem a Black albumot. Ha valaki nem a 80-as évek elején kezdett zenét hallgatni, akkor logikus hogy nem a korai albumok azok, amikkel megismerte a bandát, ezért nem lehet hogy azok legyenek számára az etalon. És itt a másik ami most nagyon megy, a FFDP. Fura hogy ugyanabban a topikba ahol a Black lemez kvázi szarnak és unalmasnak van beállítva, rajonganak a FFDP-ért. Belehallgattam jópár dalba, de számomra sokkal unalmasabb és ingerszegényebb, mint a Black lemez bármelyik dala. Nem megbántás senki felé a gondolatom, de olyan sejtésem van, hogy ugyanúgy a magyar tag miatt kap idehaza nagyobb figyelmet és elismerést, mint korábban az Ignite. Ők sem voltak rosszak, de annyira jók se, hogy annyi fellépésre hívják őket idehaza.
Tényleg bocs ha valakit rosszul érint amit írtam

A hét vezért feltámasztják majd ha legközelebb is győznek. DNS-üket lombikban őrzik, és Tóth Gabi szüli meg őket!

Mindenki tudja hogy a St. Anger a legjobb Metallica album nem is értelek

"The stars have died and the heavens go up in flames"

+@dethroner:
Na ez szerintem megint a ki mit hall először dolgo kérdése
Bakeliten a Turbo Lover lemez, ahogy a címadó megszólalt, megdörrent, arra szavak nincsenek. Úristen, hogy imádtam.
De épp az Eddával voltam hasonlóképp: a Keselyű c. dal ugyanígy az agyamba égett, fantasztikusan szólt bakeliten. (a régi Eddától van egy-két kedvenc nótám, de amúgy nem vagyok oda értük).
A Queen-nel szegény Szüleim is így voltak. Szerették, de aztán volt egy kattanásom, három éven át szinte minden nap csak és kizárólag Queen-t hallgattam (pl. fogtam két ceruzát és "végigdoboltam" a Greatest Hits CD-t), úgyhogy mire lejöttem a szerről, mindketten utálták
A Queen meghatározó része az életemnek.

Nekem Doro valahogy kimaradt, Bíróica meg végképp Női énekkel nálunk a Napoleon Boulevard ment (mai napig hatalmas kedvenc) és nagyon szerettem az Abba-t, bár akkoriban nem voltam rá büszke

Az AE-vel pont ugyanígy voltam évekig; zeneileg teljesen rendben van, míg nem jön az "ének". Onnantól hagyjuk egymást békén.
Hozzá kell tennem, engem világéletemben ki lehetett kergetni a világból a hörgéssel, soha, de soha nem csúszott jól. Aztán egyszer belefutottam a Ne Obliviscaris-ba és ők egy csapásra akkora kedvencek lettek, hogy még a hörgéssel is meg-megbarátkoztam (bár a kedvencem soha nem lesz). Évekig kerültem a Thy Catafalque-t is a hörgős betétek miatt, míg végül felülkerekedtem rajta - és jöttem rá, hogy ez valami fantasztikus zene. (legalábbis számomra)

Hát ezt a témát több irányból is meg lehet közelíteni

1. Ha szereted, hajrá, ki nem szarja le, más mit gondol?

2. Szerintem a fekete lemeznek a legnagyobb problémája az volt, hogy túl sok mindenen változtatott. Jelentősen egyszerűbb lett, kevésbé energikus és aggresszív, sokkal jobban koncentrált az emészthetőségre, és ráadásul a jól bevált addigi albumszerkezetet is felrúgta. Gyakorlatilag mintha egy másik zenekar tette volna le az asztalra.
Aki addig követte a zenekart, annak valószínűleg elég WTF volt, aztán vagy megkedvelte, vagy nem. Aki nem, azok közül került ki a hangos szidalmazók táborának nagy része.
Aki azt a lemezt hallotta először, annak vagy bejött, vagy nem - nyilván aki azokat az értékeket kereste, amik az első lemezeket jellemezték, annak kevésbé jött be, aki meg a könnyedebb vonalra volt fogékony, annak inkább.

3. Nekem szimplán nem nagyon tetszik. Vannak rajta jó nóták, elsősorban a második lemezen, de nem Creeping Death, Damage Inc vagy Blackened szintűek. Ez most nem lehúzás, szimplán ilyen az ízlésem.

[ Szerkesztve ]

Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Köszönöm szépen, nem ismertem! Zeneileg nagyon tetszik, az ének nekem nem jön be.
Az eredeti, Kaláka-változatot nagyon szeretem, bár különösképp előbb a TC-verziót hallottam, s csak később futottam bele a Gryllus-változatba.

@dethroner: Elnézést, a Black albumot én dobtam be, bár nem egészen ilyen céllal, csak hasonlatnak szántam... Mondjuk azt írtam, hogy "megosztó", hát az látszik, hogy tényleg az.

Nálam ez is az MTV-hez vezethető vissza ('91-92), ezerszer láttam az Enter Sandman klipjét (azóta is az egyik kedvenc klipem és az egyik kedvenc talicska dalom) és akkoriban kb. bármi amit játszottak, nálam így megmaradt, tucatnyi dalt tudnék még felsorolni, amiket akkor naponta többször játszottak és zseniálisak voltak, vagy legalábbis akkor még annak tartottam: R.E.M - Losing my religion, Nirvana - Smeels like teen spirit, Guns - You could be mine, Don't cry, November rain, Estranged, Extreme-More than Words, RHCP - Under the bridge, stb - így hirtelen, fejből.

De lehet, hogy nem az MTV miatt, csak szimplán akkor kezdett el kiforrni a zenei ízlésem. Szintén '91-es a XX. század a Ricsétől és nagyon sokáig gigakedvenc volt az is (egyszer felhívták a szüleimet, hogy jöjjenek értem az oviba és vigyenek haza, mert az udvaron énekelgettem, hogy "elegem van már e kib.szott világból" Jó, hát az a lemez is sokat pörgött otthon na.

Szerintem van pár piszkosul erős dal a Black albumon. Az említett Enter sandman-on felül a The Unforgiven és a Wherever I may roam szerintem eszméletlen nagy zene. A Nothing else matters-ért én valahogy soha nem tudtam lelkesedni, de most direkt megnéztem és basszus, több mint 1mrd megtekintésnél jár Youtube-n, azt a mennyiséget azért már nem a szél fújja össze. (e dalt egyébként épp az Enter sandman és a The Unforgiven követi, szóval tényleg ékes példája, mennyire felkapott, populáris lemez volt).
Én becsülettel megpróbáltam jóra hallgat a St. Anger-t anno (a címadó és a Frantic szerintem zseniális nóta), a Death Magneticet is (azt sikerült is) és egy-két dalt leszámítva még a Hardwired...-t is. De nálam a legjobb a Ride the Lightning (és bár nem sorlemez, de óriási kedvenc az S&M is).

Mindenesetre ha nincs a feketelemez, talán soha nem lett volna a Metallica egész arénákat megtöltő zenekar.

Lehet cinizálni, nekem is lételemem az ilyen hozzáállás, de konstruktív vitát nem lehet így folytatni
St. Angert egyszer hallgattam meg, soha többé. Hogy milyenek rajta a dalok? Fogalmam sincs, a hangzása nekem annyira idegen mindentől, amit el tudnék fogadni, hogy nem kap tőlem több esélyt. A Hardwired már elfogadhatóbb nekem, ment is párszor a kocsiban, azzal nem volt bajom, de nem leszek ők már jobbak.

Peterhappy Eddás haverok között kezdtem nyitni a zenére, ők imádták a bakancsos korszakot, de az akkori világgal (94-95) is teljesen tudtak azonosulni. Én már akkor se értettem hogy tud valaki ugyanúgy lelkesedni pl a Szélvihar, meg a Szálljunk fel szerű dalocskákra, miközben a Keselyű, Minden sarkon is megszólal a koncerten
Napoleon nekem is titkolt kedvenc, csajom viszont annyira nem bírja a Lilla hangját, hogy a falat kaparja tőle. Hiába mondom neki hogy mennyire mélyek sokszor a dalok szövege Másik kedvenc közös offtopik bandánk évek óta a Vad Fruttik. Most megint közutálat tárgya leszek, de hiába elektronikus popos meghatározás alá esek, számomra ők néha metálabbak sok mai metál bandánál. Nekem a metál nem (csak) azt jelenti hogy az énekes széthörgi, károgja a gigáját, a gitárok leszakítják a fejem, nekem a metál egyfajta hangulatot jelent. Hangulat és tartalom a szövegegben, érzelem és szív a megszólalásban. És ezeket mindig megtalálom a dalaikban akár albumról, akár élőben hallgatom.

A hét vezért feltámasztják majd ha legközelebb is győznek. DNS-üket lombikban őrzik, és Tóth Gabi szüli meg őket!

Amúgy nekem a kedvenc Metallica dalom nem is Metallica A Garage albumon amikor meghallottam a Turn the Page dalt, fölbe gyökerezett a lábam. Annyira a hatása alá kerültem, mai is ha meghallom, lezsibbad tőle az agyam és csak zombiként hallgatom. De az eredeti Bob Seger változat nem okoz ekkora katarzist. Másik nagy favorit onnan a Loverman, amit még az eredeti verzióban is szeretek

A hét vezért feltámasztják majd ha legközelebb is győznek. DNS-üket lombikban őrzik, és Tóth Gabi szüli meg őket!