A rendszertöltő
A Linux békésen megfér más operációs rendszerrel egy merevlemezen, legyen az akár egy másik Linux, Windows, DOS, stb. Ilyen multiboot rendszerindítást lehetővé tevő programok Windows-ra is léteznek. A számítógép indításakor egy menü jelenik meg, ebből választható ki a használni kívánt operációs rendszer. Linux-on sokáig a Lilo volt a legismertebb ilyen alkalmazás, amely mára jobbára átadta a helyét a szélesebb lehetőségeket kínáló Grub számára.
Ezen jegyzet keretében nem kívánom a merevlemezek felépítését, működését, felosztását részletesen tárgyalni. Elég annyit tudnunk, hogy egy merevlemez felosztható több logikai részre -úgynevezett partícióra-, amelyek mindegyikén más-más fájlstruktúrát, vagy akár operációs rendszert van lehetőségünk elhelyezni. A mellékelt ábrán egy három partícióra osztott merevlemez vázlata látható.
Minden merevlemez tartalmaz egy Master Boot Record-nak nevezett, 512 byte méretű adatterületet. Az ezen a területen lévő bejegyzések hivatottak indítani a merevlemezre telepített operációs rendszert. Ez a fél kilobájtnyi terület magától értetődően nem elegendő komolyabb programok tárolására, egy több operációs rendszer indítását lehetővé tevő, úgynevezett bootloader program ennél nagyobb helyet igényel. Ezt a problémát úgy oldották meg, hogy a MBR-ban csupán egy utalás található, amely megmutatja a tényleges rendszertöltő program helyét, így az gyakorlatilag bármekkora méretű lehet.

Én normális vagyok! Megmondták a hangok is a fejemben!