A Császár éppen az Erő vízióit vizsgálta a meditációs kamrájában. Jövőképeket fürkészett, válogatott közöttük, melyik lehet az, amelyben a hatalma a létező legteljesebb mértékben és a leghosszabban kiteljesedik a galaxisban.
Némileg nyugtalanítónak találta, hogy a rebellis söpredék mindegyikben létezett és nem látta azt sem, meddig terjed ki időben a hatalma ezekben a víziókban, de ezt betudta annak, hogy ezer éves távlatokban vizsgálta a jövőt és ennyire még soha senki nem tekintett előre.
Az aktuális látomás hirtelen megfolyt, aztán szétesett, az Uralkodó pedig majdnem kiesett a kamrájából. Brutális, kontrollálatlan düh fodrozta az Erő áramlatait, jónéhány másodpercbe telt, mire visszanyerte a lelki egyensúlyát, hogy aztán beazonosíthassa a forrását.
Érezte, hogy Darth Vadert komoly megrázkódtatás érte, sugárzott belőle a düh, miközben állandóan ugyanazok a képek száguldottak át az Erő által létrehozott láthatatlan folyamokon: egy X-szárnyú lázadó hajó, egy arctalan pilóta és a felrobbanó Halálcsillag.
Palpatine nem tudta megállapítani, ki ellen irányul Vader dühe, annyira kontrollálatlan, annyira nyers volt. Sejtette, hogy a tanítványa esetleg képes lehet ilyesmire, de az Erő sötét oldalának ilyen elementáris megnyilvánulásával még sosem találkozott. Úgy döntött, a célpont kilétének megállapítását későbbre hagyja és inkább előtérbe helyezte a képek és Vader kapcsolatának felkutatását. Mivel jelen pillanatban nem tudott eléggé zavartalan kapcsolatot teremteni az Erővel, úgy döntött, más erőforrásokhoz nyúl. Ennek megvolt az az előnye is, hogy tanítványa előtt titokban tarthatta ezt a kutatást.
Lenyomta a hírközlő gombját:
- Azonnal rendelje ide Armand Isardot!
- Értettem, Uram - hallatszott egy vékony hang a hírközlő hangszórójából.
Amíg a Hírszerzés igazgatójára várt, felidézte az emlékeit, milyen ígérettel csábította át Vadert a sötét oldalra. Anakin Skywalker nagyon érzelmekkel teli Jedi volt, akinek a felesége, Padmé Amidala volt a világon a legfontosabb. A Jedik és Anakin szempontjából sajnálatos módon a fiatalember lelkében örökké vérző sebet ejtett anyja halála és rettenetesen féltette a feleségét ettől a sorstól.
Sidious Nagyúr valóban ismerte az örök élet titkát, de esze ágában sem volt megosztani a titkot jelenlegi tanítványával, nehogy a helyébe léphessen. Ami azt illeti, saját maga számára kívánta felhasználni ezt a tudást - ezért is kutatott intenzíven a jövőképekben.
A kamrája ajtaja kinyílt és egy fehér egyenruhás, 60 év körüli férfi lépett be.
- Uram, parancsára megjelentem!
- Isard igazgató, feladatom van az ön számára - kezdte a Császár. - Meg kell találnia nekem egy embert - azt a lázadó pilótát, aki felrobbantotta a Halálcsillagot. Minden információt tudni akarok róla, ami tudható!
- Elfogjuk, Uram?
- Nem és nem is ölhetik meg és jól vigyázzon, igazgató, senkinek egy szót sem erről, csak és kizárólag nekem jelenti a felderítés eredményét! Leléphet!
- Értettem, Uram.
Armand Isard gondterhelten hagyta el Palpatine meditációs kamráját. Mivel személyes utasítást kapott az Uralkodótól, tudta, hogy eredményt kell szállítania minél előbb, ha nem akar a Kessel fűszerbányáiba kerülni, vagy még rosszabb sorssal szembesülni.
Felszállt a siklójával a Császári Palota parkolójából, majd azonnal hívta a titkárát:
- S'goreth, készítse fel a tervezési szobát, mire odaérek és gondoskodjon arról, hogy a részlegvezetők is ott legyenek!
- Értettem Uram!
A tervezési szoba igen különleges helynek számított minden egyes Ubiqtoratus bázison: csak a bázis vezetője, vagy a Hírszerzési igazgató nyithatta ki és mindenféle lehallgatás ellen védve volt. A részlegvezetők közé csak hűséges családokból származó, tehetséges emberek kerülhettek. Senki nem vihetett be semmilyen kommunikátort, nem voltak ablakok, elektronikus eszközök - kivéve azt az egyet, ami a hírszerzési igazgató vitt be magával.
A szoba felkészítése abból állt, hogy a titkár ellenőrizte a szoba lehallgathatatlanságát, kivitte az elektronikus eszközöket, a belépést pedig az igazgató és a részlegvezetők ID kártyáira korlátozta. Mire Isard igazgató beért a bázisra, a részlegvezetői már elfoglalták a helyüket a tárgyalóasztal körül.
Bereth moff a Magvilágok hírszerzési vezetője volt, ő volt az arctalan kéz, amely vasszigorral fojtotta el az itteni lázongásokat.
Th'arin moff csápjai a Kolóniákra és a Belső Gyűrűre nyúltak ki. Az ő elsődleges fegyvere a korábbi Fekete Nap bűnözőiből állt, az emberrablás és a gyilkosságok mindennaposak voltak a rendszer ellenzői között.
A Külső Gyűrű Ragoor moff fennhatósága volt.
Eszköztára a legmodernebb felszerelésekből és fegyverekből állt, beleértve a csillaghajókat is. A hatalmas kiterjedésű Külső Gyűrűben máshogy nem is lehetett gyorsan mozogni.
Ő nem annyira hitt a gyilkosságokban, mindazonáltal a Kessel fűszerbányáiba száműzöttek igen sok esetben inkább választották volna a halálos ítéletet.
Isard igazgató röviden vázolta az Uralkodó parancsát. Tisztában volt vele, hogy a részlegvezetők ezután lebontják a parancsot elemi információkra és ezekre fognak vadászni a hírszerzők és az általuk behálózott söpredék. A csápokat kinyújtotta, most már csak várnia kell...
Két hónappal később
- Uram, Isard igazgató jött jelentést tenni - hangzott a hírközlőből.
- Engedje be! - parancsolta a Császár.
A galaxis uralkodója az asztala mögött ült, amikor az igazgató belépett. Természetesen a birodalmi protokollnak és a pozíciójának megfelelő fehér egyenruhában és fényesre suvickolt csizmában és megállt Palpatine előtt.
- Sikerrel járt a feladatban, Isard igazgató? - recsegte.
- Igen Uram, de be kell vallanom, a feladat extrém nehézségűnek bizonyult. A Lázadók nagyon jól elrejtették a pilótához kapcsolódó információkat, a hollétét mindezidáig nem sikerült kinyomozni, de a neve megvan. A pilóta vezetékneve: Skywalker.
A Császár megdöbbent, de villámgyorsan elpalástolta azt az igazgató előtt és leárnyékolta az Erőben.
- Ki tud még erről? - kérdezte.
- Csak én, Uram.
- Maradjon is így! - utasította Palpatine az igazgatót. - Semmilyen körülmények között nem tudhatja meg más ezt az információt!
- Igenis Uram - felelte tisztelettudóan Isard.
- Leléphet!
Az idős tiszt tisztelgés után sarkon fordult és kisétált az Uralkodó irodájából, a galaxis ura pedig gondolataiba mélyedt. Teljesen egyértelmű, hogy valamilyen rokoni szálak fűzik Vadert az ifjú Lázadó pilótához, de milyenek, mennyire erősek ezek? Lehetséges volna, hogy a nabooi szenátornő gyermeket szült - Anakin Skywalker gyermekét? Vagy Anakinnak volt más rokona, akinek a fia az ifjú pilóta? Palpatine úgy döntött, ezúttal az Erő múltjának megmerevedett szálait vizsgálja át, hogy választ találjon a kérdésre.
Mielőtt azonban ennek nekikezdene, még valamit el kell intéznie. Ismét a hírközlőhöz nyúlt:
- Azonnal hívja ide Ysanne Isardot! Más útvonalon jöjjön, mint amin az apja távozik!
- Igenis Uram.
Ysanne Isard. Egyik szeme jegesen, fagyasztóan kék, a másik vörös, maga az elemésztő tűz. Mindezek mellé egzotikus szépségű nő volt, nagyon sok férfi vesztére. Ysanne nem ismert kegyelmet, irgalmat az ellenségeinek és ha csak a gyanú árnyéka rávetült valakire, az illető biztos lehetett benne, hogy Ysard bosszúja elől nem menekülhet. Palpatine-t is megérintette a nő szépsége, kisugárzása, valamint kegyetlensége, kifejezetten vonzónak találta a hölgyet és majdnem a Császár Kezével egyenrangú módon kezelte őt. Egyes rossznyelvek szerint Ysanne a Császár szeretője volt, de ez biztosra senki nem tudta megmondani.
Egy órával később Ysanne Isard belépett az irodába, Palpatine pedig tőle szokatlan módon felállt az íróasztalától, megkerülte azt és kezet csókolt, majd hellyel kínálta vendégét.
- Drága Ysanne, az Ön édesapja 1 órával ezelőtt távozott és olyan titok van a birtokában, amit nem szabadna bitrokolnia. Azt kérem, láthatatlanul járjon az apja nyomában és amint valami kompromittálhatót talál a viselkedésében, azonnal jelentse személyesen nekem! Ennek folyományaként magának adom az apja pozícióját, valamint a Lusankyát.
- Elfogadom, Uram! - felelte a nő tisztelettudóan. Szociopataként sosem érzett semmiféle hálát az apja iránt, megrögzött karrierista lévén viszont csak az akadályt látta benne vágyott pozíciója - a Birodalmi Hírszerzés vezetése - előtt.
- Most menjen, Kedvesem!
Három hónnappal később Armand Isardot letartóztatták felségárulás vádjával, további sorsáról senki nem tudott semmit. Ysanne az apja nyomdokaiba lépett, mint a Birodalmi Hírszerzés igazgatója.
A Coruscant legszegényebb negyedét kitelepítették egy vírusfertőzés terjedésére hivatkozva. Amikor ezzel végeztek, óriási építőrobotok jelentek meg, a lakónegyed minden egyes épületét lerombolták, majd kiástak egy 20 km hosszú, 5 km széles és 5 km mély lyukat.
A vírus továbbterjedésére hivatkozva minden hajóforgalmat eltereltek a Coruscantról, a bolygó lakóit pedig 1 hét házi karanténba parancsolták. A kiásott gödör környékét óriási tükrökkel szerelték fel, amelyek a környéket mutatták. Az egyik éjjelen a terület fölött óriási csattanás hallatszott, majd lökéshullám és tűzvihar csapott le a környékre, amikor a Lusankya közvetlenül a légkörbe ugrott a kiásott lyuk felett, hídjával lefelé.
A majdnem 20 kilométer hosszú hajó aztán ebben a pozícióban szállt le a bolygófelszínbe ütött lyukba, mire a nyomáshullám és a tűzvihar elcsendesedett, a hajónak nyoma sem volt az égen. Az építőrobotok nagyon gyorsan betemették a hajót, a korábban ott állt épületeket pedig ugyanabban az állapotban, ahogy lerombolták, visszaépitették, lakóikat visszaengedték. A hajó nyom nélkül eltűnt a szemek elől és addig nem is került újra szem elé, amíg Corran Horn meg nem szökött róla.
A Császár a meditációs kamrájában még mindig a múlt Erő-szálait követte. Már több ezer lehetséges múltbeli változatot átnézett és elvetett. A jelenleg vizsgált szál eseményei azonban az eddig vizsgáltaktól több ponton is eltértek: Padmé Amidalával sem a Kereskedelmi Szövetség rohamdroidjai, sem Dooku gróf bérgyilkosai nem tudtak végezni, sőt, maga Darth Vader sem végzett vele. Mivel Vader elvesztette a párbajt Obi-Wannal szemben, ésszerű és valószínű volt a feltételezés, hogy végül a Jedi juttatta biztonságba a szenátort, ahol Anakinnal közös gyermekük megszületett.
A múlt e szála meglehetős homályba burkolózott, hiszen még az Erő sem tölthette ki a tudáshiányból származó lyukakat, Palpatine azonban biztosra vette, hogy e szál eseményei hatnak most a jelenben és okoz következményeket majd a jövőben. Egyúttal arra is választ kapott, ki volt a célpontja Vader elementáris dühének: ő maga, a Császár. A volt nabooi szenátor sarkába mosolyt csalt a tény: Darth Vader minél dühösebb, annál inkább foglyává válik az Erő sötét oldalának. Nem baj, ha a tanítványa dühös rá, annál kevesebb veszélyt jelent Palpatine hatalmára.
A tanítványa az őt életben tartó páncélban nem képes ártani neki: mozdulatai darabosak, lassúak, még ha használja is az Erőt; de a legfontosabb gát a páncélba épített hűségmodul, amely adott esetben meg is ölheti a páncél viselőjét ellenszegülés esetén.
Ami az információt illeti, úgy döntött, majd akkor használja fel, amikor a legjobban kibillentheti tanítványát az egyensúlyából, egyelőre az ő titka marad.
Borítókép forrása: [link]
