A mágus (The Illusionist), érdekes film, kategóriájában drámák közzé sorolható, de végül is mégsem az. Egy kevés írás találni róla ami nagyjából mindent elmond a filmről: "A mágus főhőse egy fantasztikus tehetségű bűvész, Eisenheim (figyelembe véve a mű további filmes párhuzamait, talán nem véletlen az Eizenstein nevével való rímelés), aki hosszú évek után ismét találkozik gyermekkori szerelmével, egy rangban jóval felette álló nemes hölggyel. Sophie időközben - a Ferenc József császár fiáról, Rudolf hercegről mintázott - Leopold koronaherceg menyasszonya lett, így hamarosan tragédiával végződő szerelmi háromszög alakul ki a felek között. Kulcsfontosságú figura ezenkívül Uhl rendőrfelügyelő is, aki a herceg parancsára rátapad Eisenheimre. A megtörhetetlen és megfoghatatlan bűvész ezzel a hatalommal való szembeszegülés szimbóluma is lesz. És az előadásnak még mindig nincs vége...

Az alkotók csodálatos klasszicizáló zenével (Philip Glass) és képekkel keltik életre a varázslatos történések helyszínéül szolgáló XX. század eleji Bécset. A színvilág aranyos-barnás tónusú, mintha csak régi képeslapokat nézegetnénk, a világítás pedig gyakran vibráló, mint az ősfilmekben, és sokszor alkalmaznak maszkolást is. A mágus azonban nemcsak formailag bűvöl el: az információ visszatartásával mintha csak mi is egy bűvészelőadást figyelnénk, s nem kevés meglepetésben lesz részünk, amikor a végén az alkotók elővarázsolják a nyulat a kalapból. " Viszont szerintem is zseniális film, persze pár hiba van benne, de a Tökéletes trükkhöz hasonló stílussal mellé tudnám állítani, bátran, képi világa szép, zeneileg hangulathoz illő, és a sztori is össze van rakva rendesen. 9/10-et érdemel szerintem.

"A pokol nem hely, hanem állapot"