Versenyzők - DX10 era
NVIDIA DirectX 10-es modellek
Mondhatjuk, hogy a DirectX 10-es korszakban élték virágkorukat a Multi-GPU rendszerek, hiszen az AMD és az NVIDIA is kiemelten támogatta őket, sőt előbbi kifejezetten bennük látta a jövőt. Megjelent a kettőnél több GPU összekötésének lehetősége is. Ebből a szempontból ismét az NVIDIA lépett először, hiszen már a legelső DX10-es kártyájuk, a 8800 GTX is támogatta a 3-way SLI üzemmódot, míg az AMD-nél a HD 3000-es szériáig kellett várni erre. Az első DX10-es generáció magas fogyasztású típusaiból még egyik gyártó sem tudott két GPU-s modellt készíteni, de a későbbi optimalizálások után erre is sor került.
GeForce 8600 GTS
GPU: 80 nm G84 (32 SP, 16 TMU, 8 ROP) @ 675 MHz (SP: 1450 MHz)
MEM: 256 MB 128-bit GDDR3 @ 2000 MHz
Megjelenés: 2007. ápr. 17.
Legkisebb DX10-es GeForce-unk a 8600 GTS lesz a tesztben, mely nem túl erőteljes megoldás annak ellenére, hogy a középkategória csúcsára volt pozícionálva, és a korabeli viszonyokhoz képest egészen elképesztően magas órajeleken járó GDDR3-as memóriákat alkalmazott. Az első DX10-es generáció középkategóriás modelljei mindkét gyártó esetében elég vérszegények lettek, ezzel igyekeztek a magas fejlesztési költségeket jobban visszahozó drágább típusok beszerzésére csábítani a vásárlókat.
Mindkét beszerzett 8600 GTS referencia felépítésű, az ASUS kártya csak a matricában különbözik a gyári díszítésű példánytól. A hűtés is teljesen referencia, és a nagy 8800-as modellek hűtőburkolatának dizájnjára hajaz. Az alu hűtőblokkban heatpipe-ok is futnak, a ventilátor pedig PWM szabályzású. A memóriamodulok is hűtve vannak, hiszen a 2000 MHz-es GDDR3 modulok már eléggé melegedős fajták.
GeForce 8800 Ultra
GPU: 90 nm G80 (128 SP, 32 TMU, 24 ROP) @ 612 MHz (SP: 1500 MHz)
MEM: 768 MB 384-bit GDDR3 @ 2160 MHz
Megjelenés: 2007. máj. 2.
A GF8 széria csúcsán a 8800 Ultra állt, mely lényegében egy gyárilag húzott GTX-nek felel meg. Ezzel párhuzamosan még nagyobb fogyasztás és melegedés, na meg persze még magasabb árcédula jellemezte az ezekből a szempontokból soha korábban nem látott értékeket produkáló elődhöz képest is.
A 3 db fekete huszár mindegyike referenciakártya, hiszen 8800 Ultrából nem is létezett más. A gyári tuningos EVGA példányokat ezúttal referencia órajelre vettem vissza, mert nem akartam, hogy a mára már oldtimer korba lépett, iszonyatosan sok hőt termelő kártyák megfőjenek a tesztek során. Kívülről is azonnal megkülönböztethető az Ultra a GTX-től, hiszen az elegáns festésű hűtésburkolatot egy némileg olcsóbb hatást keltő fekete műanyaglemez váltotta le. A ventilátort egy kicsit feljebb tolták, a kártya széle fölé, hogy több friss levegőhöz juthasson. Ezt leszámítva maga a hűtőblokk megegyezik a GTX-ével. Ezen kívül az Ultrákra válogatott minőségű, A3-as revíziójú GPU-kat szereltek.
GeForce 9600 GT
GPU: 65 nm G94 (64 SP, 32 TMU, 16 ROP) @ 650 MHz (SP: 1625 MHz)
MEM: 512 MB 256-bit GDDR3 @ 1800 MHz
Megjelenés: 2008. feb. 21.
A GF9 széria lényegében egyetlen értékelhető újdonsága a középkategóriába készült G94-es GPU-ra épülő 9600 GT volt, mely 64 Stream processzorával és 256 bites memóriabuszával jóval versenyképesebb megoldás volt az előző generáció 8600-as kártyáinál. Ennek megfelelően népszerűsége az egekben volt, kiváló ár-teljesítmény aránya miatt.
A kissé gyenge minőségű, de gyári tuningos Galaxy 9600 GT mellett egy referenciakártyát láthatunk a Zotac matricázásával. Utóbbi kártya hűtése megegyezik a 8800 GT-re tervezett lapos, egyslotos megoldással, ám a jóval kevésbé forrófejű G94-es GPU-t sokkal hatékonyabban, és kisebb hangerő mellett hűti le, így nem lehet rá panasz, a ventilátor csapágyazása pedig sokkal időtállóbb, mint az egyedi felépítésű kártyák esetében tapasztalható.
GeForce 9800 GTX+
GPU: 55 nm G92b (128 SP, 64 TMU, 16 ROP) @ 738 MHz (SP: 1836 MHz)
MEM: 512 MB 256-bit GDDR3 @ 2200 MHz
Megjelenés: 2008. júl. 16.
Az eredeti 9800 GTX nem volt egy különösebben komoly fejlesztés, hiszen lényegében az 512 MB-os 8800 GTS átnevezésének volt tekinthető, de a csökkentett csíkszélességű GPU-val szerelt, ezáltal magasabb órajelek elérésére képes "pluszos" változat már nagyobb előrelépés volt, és a G92-es GPU megduplázott TMU egységeinek köszönhetően a gyengébb memóriabusz ellenére is képes felvenni a versenyt a 8800 Ultrával.
A referencia 9800 GTX egyszerű díszítésű, fekete műanyag burkolatával nem különösebben kelt minőségi benyomást, de a kártya felépítésére nem lehet panasz, hiszen strapabíró NYÁK-ot, és kulturált hangerő mellett üzemelő referenciahűtőt kapott, amit a 8800 Ultráénál kisebb hőtermelés tett lehetővé. Elődjéhez hasonlóan támogatja a 3-way SLI funkciót, így természetesen hármas felállásban is szerepelni fog a cikkben.
GeForce 9800 GX2
GPU: 2x 55 nm G92b (128 SP, 64 TMU, 16 ROP) @ 600 MHz (SP: 1500 MHz)
MEM: 2x 512 MB 256-bit GDDR3 @ 2000 MHz
Megjelenés: 2008. márc. 18.
A kilencedik GeForce generáció csúcsán egy dupla GPU-s kártya állt a 9800 GX2 személyében. Lényegében 2 db 9800 GTX lett összeházasítva, természetesen némileg csökkentett órajelekkel. A hatalmas monstrum érthető módon nem lett túl elterjedt, hiszen horribilis összeget kellett kifizetnie érte annak, aki újkorában be akarta szerezni.
Bár a csökkentett csíkszélességgel készülő G92b GPU-k fogyasztása és hőtermelése önmagukban már nem okoz túl nagy problémát, egy dupla GPU-s kártyát építeni köréjük mégis sokkal nagyobb kihívás volt, mint az előző szendvicskártya, a 7950 GX2 esetében. A mérnökök egy különleges megoldással éltek: a hűtőblokk középre, a két kártyarész közé került, és két oldalról (értelemszerűen GPU-s oldalukkal befelé) vannak hozzá rögzítve a NYÁK-lapok. A kártyát kívülről egy masszív fémház takarja, és óvja a sérülésektől, így lényegében egy hatalmas téglának tűnik az egész. Sajnos a forró levegő nagy részét a gépházon belülre teríti a kártya oldalán vágott szellőzőnyílásokon keresztül, erre figyelni kell, főleg Quad SLI üzemmódban.
GeForce GTX 285
GPU: 55 nm GT200b (240 SP, 80 TMU, 32 ROP) @ 648 MHz (SP: 1476 MHz)
MEM: 1024 MB 512-bit GDDR3 @ 2484 MHz
Megjelenés: 2009. jan. 15.
A 200-as GeForce széria nagyteljesítményű kártyái lényegében mind a GT200-as kódnevű GPU-ra épültek, melyek közül a csúcsmodellek korábban NVIDIA kártyán sose látott szélességű, 512 bites memóriabuszt alkalmaztak. A legerősebb 1 GPU-s modell a GTX 285-ös típus volt, mely lényegében egy emelt órajelű 280-asnak felel meg. Ezt természetesen a kisebb csíkszélen gyártott GT200b GPU segítségével érték el, ezért a 285-ös magasabb órajelei ellenére kicsit kevesebbet fogyaszt és kevésbé is melegszik a 280-asnál.
Mindhárom itt látható kártya referencia felépítésű, csak a hűtésburkolat matricázásában térnek el. Ezen kívül az ASUS egy emelt órajelű TOP változat. A referencia hűtőblokk méretes, rézmagos, és heatpipe-okkal támogatott lamellasort kapott. Érdekessége, hogy az egyik heatpipe az oldalburkolatba van vezetve, így ez a rácsos rész is hőátadó felületként funkcionál. A ventilátor PWM szabályzású, és dicséretes halksággal végzi a feladatát. A 285-ös modell esetében a hátoldalon már nem találunk memóriamodulokat, így a backplate is elhagyható volt. Az egyedi felépítésű kártyák a nagyfokú külső hasonlóság ellenére általában sokkal gyengébb minőségű, költségcsökkentett hűtőt kaptak, ezért mindenképp a referencia modell beszerzését javaslom annak, aki 285-ös (vagy 275-ös, illetve 260-as) GeForce vásárlását tervezi.
GeForce GTX 295
GPU: 2x 55 nm GT200b (240 SP, 80 TMU, 28 ROP) @ 576 MHz (SP: 1242 MHz)
MEM: 2x 896 MB 448-bit GDDR3 @ 1998 MHz
Megjelenés: 2009. jan. 8.
A 200-as GeForce széria csúcsán egy kétmagos kártya állt, a GTX 295 személyében. Felépítésileg leginkább egy GTX 275 SLI-nek tekinthető, vagyis a teljes értékű, 240 Stream processzoros GPU-k mellé csonkolt, 448 bites memóriabuszon GPU-nként 896 MB memóriát kapott. Órajeleit tekintve viszont csak a GTX 260 szintjén van, ami nem meglepő, hiszen két kártyát egy helyére bezsúfolni még így is hatalmas feladat volt.
A cikkhez 2 db rev. 1-es kártyát sikerült beszereznem, a Gainward matricázásával. Bár a csíkszél csökkentett GT200b GPU-k fogyasztása és melegedése kis mértékben csökkent, azért még így is nagyságrendekkel rosszabb értékekkel rendelkeznek ezen a fronton, mint a 9800 GX2-re szerelt G92b, így nem kis mérnöki kihívás volt összeházasítani őket egyetlen kártyára. Ezt a feladatot először, a 9800 GX2-höz hasonló kétnyákos felépítéssel oldotta meg az NVIDIA, később azonban gazdaságossági okokból készült egy "jóárasított" egynyákos változat is, mely specifikációit tekintve megegyezik az itt látható kártyákkal.
A rev. 1-es modell technikailag sokkal érdekesebb utódjánál. Kívülről ránézve az a benyomásunk támadhat, hogy nem túl sokat törődtek a tervezésével. Eltűnt a 9800 GX2-t beborító masszív fémház, csak egy lukacsos, gumírozott felületű lemez maradt a helyén. Hátoldalára (mármint arra az oldalra, amit egy hagyományos kártya esetén értünk annak, hiszen ha jobban belegondolunk, ennek a kártyának két hátulja van) nem került burkolat, így szabadon maradt a sérülékeny nyákfelület. Sokan abban a tévhitben vannak, hogy ez a hűtésre is negatív hatással van, de ezek a lemezek a 9800 GX2 esetében, és itt is, csak védelmi és dekorációs célokat szolgálnak, a hőátadásban nincs szerepük. A hűtőblokk felépítése nagyon hasonlít a 9800 GX2-n látott megoldáshoz, így sajnos itt is a gépházon belülre távozik a forró levegő nagy része.
AMD DirectX 10-es modellek
Az első DirectX 10-es GPU kifejlesztése hatalmas kihívás elé állította az ATI mérnökeit, hiszen a HD 2900 XT elnevezésű modell konkurenséhez, a GeForce 8800 GTX-hez képest féléves késéssel, és ennek ellenére gyengébb teljesítménnyel jelent meg. A vállalat nehéz anyagi helyzetbe is került miatta, így erre az időszakra tehető az ATI AMD általi felvásárlása is. Ezt a lépést akkoriban sokan nagyon kockázatosnak tartották, de az idő bebizonyította, hogy helyes döntés volt, hiszen az AMD-t gyakorlatilag évekig a GPU részleg tartotta el a gyengélkedő CPU fejlesztések miatt. Virágzott a Crossfire rendszer is, melyet a HD 3000-es sorozattól fogva CrossfireX-nek neveztek, és a továbbfejlesztés eredményeként nem csak a 3 GPU-s konfigurációk támogatása jelent meg, hanem korlátozott formában (modellcsaládon belül) eltérő típusú és memóriamennyiségű kártyák is összeköthetővé váltak. Az AMD olyannyira hitt a Multi-GPU rendszerek létjogosultságában, hogy a legerősebb GeForce modellek ellen nem is tervezett egy hatalmas méretű új GPU-t, hanem kifejezetten a dupla GPU-s csúcskártyákat indította harcba. Ez a "sweet spot" névre hallgató stratégia alacsonyabb fejlesztési költségeket, és költséghatékonyabb gyártást tett lehetővé, ám hátránya, hogy a csúcsmodellek teljesítménye erősen függ a Crossfire rendszer hatékonyságától, míg a konkurens 1 GPU-s modelleket értelemszerűen nem korlátozza ez a tényező.
Radeon HD 2600 XT
GPU: 65 nm RV630 (120 SP, 8 TMU, 4 ROP) @ 800 MHz
MEM: 256 MB 128-bit GDDR4 @ 2200 MHz
Megjelenés: 2007. jún. 28.
A HD 2000-es széria középkategóriájának csúcsán a 2600 XT jelzésű modell állt, melyből az erősebb (és sokkal ritkább) GDDR4-es memóriamodulokkal szerelt verziót szereztem be a cikkhez, hogy tudja tartani a lépést a GeForce 8600 GTS-el. Teljesítményét tekintve ugyanaz mondható el róla, mint zöld vetélytársáról, vagyis már megjelenésekor sem ejtette ámulatba a vásárlókat, így a többség inkább kivárt a vásárlással.
Véleményem szerint igencsak dekoratív kártya a GDDR4-es 2600 XT referencia változata, melynek lángnyelves hűtésburkolata a 2900 XT-re hajaz. Mivel kifejezetten ritka típusról van szó, ezért nem sikerült 2 db Radeont beszereznem, hiszen a jobb oldali kártya egy azonos hardware-es felépítésű FireGL modell, melyre a tesztekhez természetesen Radeon BIOS-t tettem. Kiemelendő, hogy a magas órajelű memóriák ellenére a kártyák nem igényelnek kiegészítő tápcsatlakozót, vagyis fogyasztás tekintetében kedvezőbb paraméterekkel bírnak a konkurens 8600 GTS-nél.
Radeon HD 2900 XT
GPU: 80 nm R600 (320 SP, 16 TMU, 16 ROP) @ 743 MHz
MEM: 512 MB 512-bit GDDR3 @ 1650 MHz
Megjelenés: 2007. máj. 14.
A 2900 XT modellt sokan emlegetik az ATI GeForce FX-eként, hiszen hasonló problémákkal küszködött: jóval később jelent meg, mint az NVIDIA 8800 GTX kártyája, ennek ellenére lassabb volt annál, ráadásul jobban is melegedett. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy bár maga a kártya nem volt sikeres, az architektúra, amit ezzel a szériával alapoztak meg, hosszú ideig kitartott. Az R600-as magra épülő HD 2900-as kártyákat, hamar le is váltotta a HD 3800-as széria, így mára egy múlt homályába vesző legendává váltak, amire csak a VGA fanatikusok emlékeznek, ők viszont sokat adnának érte, hogy a kezükbe foghassák. Ez a típus még nem támogatta 3 kártya összekötését, így csak páros felállásban szerepel a cikkben.
Döbbenetes és gyönyörű. Ezek a szavak jutnak először az eszembe, ha jellemezni kell a HD 2900 XT-t, mely nem titkoltan a kedvenc ATI típusom. Szeretem, ha egy kártya már első pillantásra erőt sugároz, és erre nagyszerűen rájátszottak a csúcsmodell lángnyelves díszítésével, mely ennek ellenére nem kelt bazári hatást. A hatalmas, az egész kártyát befedő burkolat alatt egy teljes egészében rézből készült bordázat lakik, mely 2 db heatpipe-ot is alkalmaz. Ennek ellenére a nagyfokú hőtermelés miatt a kártya nagyon hamar magas fordulatszámra kapcsolja a ventilátort, és elég nagy hangerő mellett üzemel.
Radeon HD 3870 X2
GPU: 2x 55 nm R680 (320 SP, 16 TMU, 16 ROP) @ 825 MHz
MEM: 2x 512 MB 256-bit GDDR3 @ 1800 MHz
Megjelenés: 2008. jan. 28.
Mivel az 1 GPU-s 3870-ek beüzemelésével háromkártyás felállásban gondjaim adódtak, 1 és 2 GPU-val pedig nem sok értelme lett volna szerepeltetni őket, hiszen a 2900 XT-vel szinte pontosan megegyező teljesítményre képesek, ezért a cikkben csak az AMD első dupla GPU-s kártyája, a HD 3870 X2 szerepel. Érdekes, hogy ezen a kártyán a GPU-k órajelét megemelték a szóló változathoz képest, ám a GDDR4-es memóriamodulokat némileg szerényebb teljesítményű (és fogyasztású) GDDR3-as típusúakra cserélték.
Gondolom sokak számára ismerős kép a drasztikus méretű légcsatornás hűtéssel felszerelt 3870 X2 látványa. A műanyag burkolat alatt egy viszonylag egyszerű bordázat lakik, ugyanis heatpipe-oknak, vagy egyéb okosságoknak nyomát sem találjuk. A GPU-k egy-egy rézből készült hűtőbordát kaptak (sőt, láttam fotókat olyan változatokról is, ahol a ventilátorhoz közelebbi borda alumíniumból volt), a memóriákat, a VRM modulokat, valamint a PCIE sávokat elosztó PLX chipet pedig egy közös nagy fémöntvény hűti, mely egyben a ventilátor tartókonzoljaként is szolgál. Gondolom senki nem lepődik meg ha azt mondom, hogy a kártya nagyfokú melegedésre, és ennek megfelelően igencsak hangos működésre képes 3D-s terhelés alatt.
Radeon HD 4770
GPU: 40 nm RV740 (640 SP, 32 TMU, 16 ROP) @ 750 MHz
MEM: 512 MB 128-bit GDDR5 @ 3200 MHz
Megjelenés: 2009. ápr. 28.
Népszerű és erőteljes középkategóriás modell volt a HD 4770-es, mely az ATI első (és a HD 4000-es szériában egyetlen) 40 nm-es csíkszélességgel gyártott GPU-ját kapta. Mivel meglehetősen későn jelent meg, ezért igazán elterjedni nem tudott, így lényegében csak az új gyártástechnológia tesztelése volt a feladata. Kiemelendő a GDDR5-ös memóriák használata, melyek a 128 bites memóriabusz ellenére kellemes sávszélességet biztosítanak a kártyának.
3 db teljesen egyforma referenciakártyát szereztem be a cikkhez, melyek igen jó benyomást tettek rám fürge teljesítményükkel, és ehhez képest alacsony melegedésükkel és zajszintjükkel. A kártyák felépítése kissé elkapkodott, összeszedetlen benyomást kelt. Eredetileg a 4870 referenciahűtésére hasonlító légcsatornás hűtést terveztek rá (ezt mutatja a NYÁK-ra rajzolt körvonal is), de később mégis egy egyszerűbb, nyílt bordás megoldást alkalmaztak. A tápellátó áramkörök elhelyezkedése is meglehetősen kusza, ráadásul jópár hely üresen áll. Olyan, mintha a NYÁK tervezésekor még nem lettek volna tisztában a GPU végleges fogyasztásával, és mikor kiderült, hogy az a vártnál alacsonyabb lesz, már nem akarták áttervezni a NYÁK-ot.
Radeon HD 4890
GPU: 55 nm RV790 (800 SP, 40 TMU, 16 ROP) @ 850 MHz
MEM: 1024 MB 256-bit GDDR5 @ 3900 MHz
Megjelenés: 2009. ápr. 2.
Az AMD DX10-es generációjának 1 GPU-s csúcskártyája a HD 4890-es modell volt, mely egy emelt órajelű, és 1 GB memóriával szerelt 4870-nek tekinthető.
Mindhárom beszerzett kártya gyári tuningos példány. Az MSI teljesen referencia felépítésű, és a Sapphire is ugyanolyan, csak a NYÁK kék színű. A heatpipe-okkal támogatott bordázatra blower felépítésű ventilátor fújja a levegőt, mely terhelésfüggő fordulatszám-szabályozású, ennek ellenére erősen fel tudott hangosodni a tesztek alatt. Az egyedi felépítésű HIS 4890-es halk, nyílt heatpipe-os hűtőrendszert, és HDMI kimenetet is kapott, de kissé olcsó hatású, és pillekönnyű a refkártyákhoz képest. Ez persze nem kell, hogy elriassza a vásárlókat, hiszen a gyártási költség optimalizálása ellenére egy hatékonyabb és élhetőbb kártya lett a végeredmény.
Radeon HD 4870 X2
GPU: 2x 55 nm RV770 (800 SP, 40 TMU, 16 ROP) @ 750 MHz
MEM: 2x 1024 MB 256-bit GDDR5 @ 3600 MHz
Megjelenés: 2008. jún. 25.
Természetesen a HD 4000-es széria csúcsán is egy dupla GPU-s modell állt, a 4870 X2 személyében. Az órajelek ezúttal pontosan megegyeznek a szóló változatéval, és a GDDR5-ös memóriarendszer sem szenvedett el csonkítást. A szóló 4870-es változattal ellentétben a kétmagos típus GPU-nként 1 GB memóriát kapott, így a VRAM mennyisége nem lesz limitáló tényező a tesztek során.
A referencia 4870 X2-es kártyák felépítése nagyfokú hasonlóságot mutat a 3870 X2-esekével, a színvilág azonban feketére váltott, hiszen ez az első AMD kártya, amely szakított a hagyományosan piros ATI-féle dizájnnal. A cikkhez beszerzett két kártya csak a matricázásban különbözik, helyesebben szólva a bal oldali Powercolor-féle kártyán található egy (sajnos a hőtől kissé felhólyagosodott) matrica, míg a jobb oldali példányon a referencia festést láthatjuk a hűtésburkolaton. A kártyák fogyasztása, és emiatt hőtermelése és zajszintje is magasabb a 3870 X2-nél, vagyis kétkártyás üzemben nem túl élvezetes velük az együttélés, hiszen a maradandó halláskárosodást kockáztatja az ember.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
