Hirdetés

2018. június 21., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Számtech rovat

SLI vs Crossfire megateszt

  • (f)
  • (p)
5. oldal
Írta: |

Újra egy nagyszabású VGA teszttel jelentkezem: íme a Multi-GPU rendszerek csatája és története!

[ ÚJ TESZT ]

Versenyzők - DX11 era

NVIDIA DirectX 11-es modellek

A cikkben szereplő DirectX 11-es NVIDIA kártyákat két fő csoportba oszthatjuk: a Fermi architektúrára épülő, első generációs DX11-es típusokra (GeForce 400-as és 500-as széria), valamint a modernebb, energiahatékonyságban és számítási teljesítményben is sokat fejlődött Kepler alapú modellekre, melyek a 600-as és 700-as GeForce szériát képezik. Ebben az időszakban a Multi-GPU rendszerek egyre inkább kezdtek háttérbe szorulni, és bár készültek még dupla GPU-s modellek az egyes szériák csúcsára, ezek árazása kezdett elrugaszkodni a valóságtól, így már csak a leggazdagabbak játékszerévé váltak.

GeForce GTS 450

GPU: 40 nm GF106 (192 SP, 32 TMU, 16 ROP) @ 783 MHz (SP: 1566 MHz)
MEM: 1024 MB 128-bit GDDR5 @ 3608 MHz
Megjelenés: 2010. szept. 13.

Alsó-középkategóriás, és már megjelenésekor sem túl erőteljes típusként a GTS 450 lesz a leggyengébb DX11-es NVIDIA kártya a tesztben. Egyben ez az legkisebb kártya a Fermi generációban, ami még támogatta az SLI-t, hiszen az ennél is gyengébb típusok összekötését már nem támogatta az NVIDIA.

Két egyforma, gyári tuningos ASUS DirectCU GTS 450-est sikerült beszereznem a cikkhez, melyek közös jellemzője a GPU-val közvetlenül érintkező heatpipe-okat tartalmazó hűtő. A hatékonyságra és a hangerőre nem is lehet panaszunk, hiszen a gyengécske kártyák hőtermelésével kiválóan megbírkózik ez a megoldás. A fogyasztás relatíve alacsony, hiszen 1 db tápcsatlakozó bekötésével megelégszenek a kártyák, ami a Fermi architektúra igen magas étvágyát tekintve nem lebecsülendő tulajdonság.

GeForce GTX 460

GPU: 40 nm GF104 (336 SP, 56 TMU, 32 ROP) @ 675 MHz (SP: 1350 MHz)
MEM: 1024 MB 256-bit GDDR5 @ 3600 MHz
Megjelenés: 2010. júl. 12.

A GTX 460 teljes értékű, 1024 MB-os változata egy kiváló felső-középkategóriás kártya volt, mely nagy népszerűségre tett szert a játékosok körében. Érdekessége a téglalap alakú GPU, mely szokatlan lyukkiosztású hűtéseket eredményezett. Az 1 GB-os változat 256 bites memóriabuszt kapott, ám az olcsóbb, 768 MB-os példányok csak 192 bitesek, erre figyelni kell vásárláskor.

Igencsak ritka és különleges kártyát láthatunk itt az EVGA GTX 460 2win személyében, mely 2 db teljes éretékű GTX 460-as GPU-t házasít össze egyetlen kártyára. Mivel a 400-as GeForce generációban nem készült dupla GPU-s csúcskártya, ezért ez a modell korának legerősebb NVIDIA kártyájának számított. Nem tudom, újkorában mennyibe kerülhetett, de ha nem volt vészesen drága, akkor igazi best buy ajánlat volt, hiszen nemcsak gyorsabb a GTX 480-nál, de háromventilátoros hűtése sokkal halkabban is üzemel. Ennek ellenére nem lett túl elterjedt típus, vagyis mára igazi gyűjtői ritkaságnak számít. Az egy GPU-s GTX 460-at természetesen az SLI letiltásával tudtam szimulálni.

GeForce GTX 480

GPU: 40 nm GF100 (480 SP, 60 TMU, 48 ROP) @ 700 MHz (SP: 1401 MHz)
MEM: 1536 MB 384-bit GDDR5 @ 3696 MHz
Megjelenés: 2010. márc. 26.

A 400-as GeForce széria csúcsmodellje a brutális felépítésű GTX 480 volt. A GF100-as GPU eredetileg 512 Stream processzort tartalmazott volna, de a gyenge kihozatal és a drasztikus fogyasztás és melegedés miatt ebből csak 480-at aktiváltak. A memóriabusz 384 bites, ami visszalépés a 200-as széria legnagyobb kártyáinak 512 bites memóriabuszához képest, ám a GDDR5-ös modulok miatt a sávszélesség így is sokkal magasabb.

Már első ránézésre is látszik, hogy itt egy igazi nagyágyúval van dolgunk: bár a 480-as csak egyetlen GPU-t alkalmaz, hűtőrendszere mégis nagyobb az előző két széria kétmagos csúcskártyáin alkalmazott megoldásoknál. A GPU-ra egy hatalmas hűtőblokk illeszkedik, melyre 5 db vaskos heatpipe vezeti át a hőt. Ezek a mostanában divatos szokás szerint közvetlenül érintkeznek a GPU-val. A bordázat annyira nagy, hogy nem is volt hely külön burkolatot helyezni rá, így lényegében a kártya külsejének jelentős része is hőátadó felületként funkcionál, gofrisütőre emlékeztetve. Ezt a felületet nem tanácsos megérinteni működés közben, mert könnyen megégetheti az ember kezét. A két referencia 480-as mellé egy gyári tuningos Zotac modellt szereztem be, melyre a Zalman VF3000-es hűtését szerelték. Ez a hatalmas monstrum 3 slotnyi helyet foglal el, mégsem túl jó megoldás, hiszen bár a referenciahűtőnél halkabban üzemel, de a memóriák és a VRM blokk hűtését kevésbé hatékonyan látja el, emiatt ezek a komponensek ijesztő mértékben fel tudnak forrósodni.

GeForce GTX 550 Ti

GPU: 40 nm GF116 (192 SP, 32 TMU, 24 ROP) @ 900 MHz (SP: 1800 MHz)
MEM: 1024 MB 192-bit GDDR5 @ 4104 MHz
Megjelenés: 2011. márc. 15.

A GTX 550 Ti a GTS 450 utódjának tekinthető. Az optimalizált GF116-os GPU órajelét jócskán megemelték, ám ennél fontosabb változás, hogy a memóriabusz 192 bitesre szélesedett. Feltűnhet, hogy ennek ellenére nem 768, vagy esetleg 1536 MB memória került a kártyára, hanem 1024 MB. Ez úgy lehetséges, hogy egyfajta hibrid memóriarendszert alkalmaztak, mely eltérő kapacitású memóriamodulokat használ. Amíg csak 768 MB memóriára van szükség, addig a teljes 192 bites szélesség a rendelkezésre áll, de ha a maradék 256 MB-hoz is hozzá kell férni, akkor a memóriabusz 64 bitesként funkcionál, ami a sávszélesség drasztikus visszaesését eredményezi. Teljesítménye tehát meglehetősen visszafogott, így az NVIDIA történetének egyik legpofátlanabb nevezéktani átverésévé vált (se a GTX, se a Ti jelzőt nem igazán érdemli meg).

Az ASUS kártya egy DirectCU-s példány, vagyis nagyfokú hasonlóságot mutat a korábban már bemutatott GTS 450-es modellekkel. Az EVGA kártyája pedig egy referenciakártya, melynek hűtése nem túl dekoratív, és nem is különösebben hatékony, ugyanis csak egy egyszerű alumínium hűtőbordát alkalmaz, heatpipe-ok nélkül. Talán ennek is köszönhető, hogy míg az ASUS kártya kapott egy kis gyári tuningot, addig az EVGA versenyzője a gyártótól szokatlan módon referencia órajeleken üzemel.

GeForce GTX 590

GPU: 2x 40 nm GF110 (512 SP, 64 TMU, 48 ROP) @ 607 MHz (SP: 1215 MHz)
MEM: 2x 1536 MB 384-bit GDDR5 @ 3414 MHz
Megjelenés: 2011. márc. 24.

Az 500-as GeForce széria magasabb teljesítményű tagjait csak a dupla GPU-s csúcsmodell képviseli a tesztben, hiszen az 560-as és az 580-as típusok olyan csekély előrelépést jelentettek elődeikhez képest, hogy nem volt értelme külön szerepeltetni őket. Az optimalizált GF110-es GPU-k köré már nem volt lehetetlen egy dupla magos csúcskártyát építeni, ám a GTX 590 még így is elvetemülten drasztikus példány lett. A jócskán csökkentett órajelek ellenére a kártya nem fért bele a PCI Express szabvány által megkövetelt 300 W-os fogyasztási limitbe, így az OEM piacon nem remélhettek eladásokat a csúcsmodelltől.

A GTX 590-es külsőre leginkább a második generációs GTX 295-ösre hasonlít, vagyis az egyetlen NYÁK-ra összeházasított GF110-es chipeket egy középre szerelt ventilátor hűti. A GPU-k különálló hűtőblokkokat kaptak, melyek a vapor chamber technológiát alkalmazzák. A ventilátor a kártya hőtermeléséhez képest halkan teszi a dolgát, csak extrém terhelés hatására hangosodik be, de akkor is jóval tolerálhatóbb zajszint mellett üzemel, mint a konkurens Radeon HD 6990. A dizájnt és a márkaidentitást növeli, hogy a kártya felső élén, a tápcsatlakozók mellett egy LED-megvilágítású GeForce feliratot találunk.

GeForce GTX 660

GPU: 28 nm GK106 (960 SP, 80 TMU, 24 ROP) @ 980 MHz
MEM: 2048 MB 192-bit GDDR5 @ 6008 MHz
Megjelenés: 2012. szept. 13.

Kellemes teljesítményű középkategóriás modell a GTX 660 alapváltozata, melynek a legtöbben a 192 bites memóriabusz limitáló hatását róják fel legfőbb hibájaként. A GTX 550 Ti-hoz hasonlóan eltérő kapacitású memóriamodulokkal oldották meg, hogy ehhez a memóriabuszhoz 2 GB-nyi VRAM társuljon, vagyis ha 1,5 GB-nál több memória felhasználására van szükség, akkor a teljesítmény drasztikusan csökken. A 660-asnál kisebb modellek esetén az NVIDIA már nem támogatta az SLI-t ebben a generációban.

Egy ASUS és egy MSI modellt szereztem be a teszthez, mindkettő gyári tuningos példány. Az ASUS a nagyszerű DirectCU hűtés második változatát kapta, mely már két ventilátorral tartja kordában az amúgy nem túlságosan forrófejű GPU hőtermelését, ezáltal példás csendben dolgozik. Az MSI kártya hűtése kevésbé kelt minőségi benyomást, de hozzá kell tenni, hogy ennek a gyártónak a kínálatában is létezett ennél masszívabb, Twin Frozr hűtős változat. Mindenesetre ez a kártya sem volt különösebben forró, vagy hangos, így a célnak ez a hűtés is megfelel.

GeForce GTX 680

GPU: 28 nm GK104 (1536 SP, 128 TMU, 32 ROP) @ 1006 MHz
MEM: 2048 MB 256-bit GDDR5 @ 6008 MHz
Megjelenés: 2012. márc. 22.

A 600-as GeForce generáció legerősebb egy GPU-s kártyája a GK104-re épülő GTX 680 volt. A GPU kódnevéből sejthető, hogy eredetileg nem a csúcskategóriához készült, ám a hatalmas GK100 GPU-t végül csak a tudományos számításokra szánt Tesla kártyákon vetették be. Azért a GTX 680 sem lebecsülendő példány 1536 db Stream processzorával és 128 TMU egységével. Kritika egyedül a 256 bites memóriabuszt érheti, mely azért a felsőkategóriában elég szegényesnek mondható.

Két referenciakártya mellett egy háromventilátoros Gigabyte modell versenyzik a cikkben, mely gyári tuningot is kapott. A kissé törékeny benyomást keltő hűtés kellő hatékonysággal végzi a feladatát, de a referencia megoldásra sem lehet panasz, hiszen az egyébként nem kiemelkedően nagy fogyasztású GPU lehűtésére tökéletesen elegendő az is, megfelelő hangerő mellett.

GeForce GTX 690

GPU: 2x 28 nm GK104 (1536 SP, 128 TMU, 32 ROP) @ 915 MHz
MEM: 2x 2048 MB 256-bit GDDR5 @ 6008 MHz
Megjelenés: 2012. ápr. 29.

A Fermi csúcsmodelleknél alacsonyabb fogyasztású GK104-es GPU köré ésszerű döntés volt egy dupla magos csúcsmodellt tervezni. A GTX 690 nemcsak teljesítményével, hanem kinézetével is a csúcskategóriába tartozik, és ehhez volt mérhető megjelenéskori 1000 dolláros ára is.

A GTX 690 volt az első olyan kártya, amelynél komolyan odafigyeltek a külsőségekre is. Talán úgy gondolták, hogy ha már egyszer soha nem látott nagyságú összeg virít az árcédulán, akkor a vevők kapjanak egy kis "vasat" is a pénzükért. Ez utóbbit szó szerint kell érteni, hiszen a kártya burkolatának jelentős része fémből készült, a két átlátszó műanyag ablakon keresztül pedig a hűtőbordákat figyelhetjük meg. A hűtés szélén olvasható GeForce GTX felirat LED világítást kapott.

Az ember legszívesebben inkább vitrinbe állítaná ezt a kártyát, mintsem hogy eldugja egy zárt gépház belsejébe. Nem csoda, hogy az NVIDIA megtiltotta a gyártóknak a GTX 690-es bematricázását, így ezeken a konkrét példányon sem utal semmi arra, hogy ki gyártotta, akarom mondani ki csomagolta őket. A hűtés, és a NYÁK felépítése egyébként nagyban hasonlít a GTX 590-nél látottakra. A GPU-kkal vapor chamber-es bordák érintkeznek, középen pedig egy méretes, de a lehetőségekhez képest halk ventilátor dolgozik.

GeForce GTX 780 Ti

GPU: 28 nm GK110 (2880 SP, 240 TMU, 48 ROP) @ 876 MHz
MEM: 3072 MB 384-bit GDDR5 @ 7010 MHz
Megjelenés: 2013. nov. 7.

Az eredeti GTX 780-as modell a GTX TITAN lelkét képező "nagy Kepler" GK110-es GPU visszabutításával született meg, a Ti változat pedig ennek a teljes értékű GPU-t alkalmazó, emelt órajelű változata. Ennek köszönhetően már az első TITAN kártyánál is komolyabb teljesítménnyel rendelkezik, a felezett (3 GB) memóriamennyiség ellenére is.

Gyönyörűen kidolgozott, minőségi darab a referencia GTX 780 Ti. A légcsatornás hűtőrendszer bordáját egy plexi ablakon keresztül szemlélhetjük (itt akár ellenőrizhetjük a porosodás mértékét is). A kiváló anyagminőséggel összeszerelt kártya oldalán egy LED világítású GeForce GTX feliratot is találunk. A referencia változat mellett egy kétventilátoros EVGA, és egy háromventilátoros Gigabyte kártyát szereztem be a cikkhez, mindkettő gyári tuningot is kapott. Bár kézbe véve az EVGA kártyája minőségibb hatást kelt, ám a hűtők közül a Gigabyte megoldása tűnt hatékonyabbnak, ugyanis az EVGA kártya bizonyos komponensei meglehetősen átforrósodtak üzem közben, ami hosszú távon nem egészséges a kártya élettartamát tekintve.

AMD DirectX 11-es modellek

Az NVIDIA kártyákhoz hasonlóan a cikkben szereplő DX11-es Radeonok is két fő csoportba oszthatóak. Az első generációs, Terascale 2 architektúrára épülő kártyák legnagyobb problémája, hogy az AMD már Legacy státuszba helyezte őket, így már nem készül hozzájuk naprakész driver, emiatt használatuk egyre körülményesebb lesz. A modernebb, GCN alapú kártyákat még nem érte el ez a korlátozás, de vélhetőleg hamarosan ez is be fog következni. További probléma, hogy a GCN-es kártyák kiemelkedően népszerűek a kriptovaluta bányászok között, ezért nehezebben és/vagy irreális áron szerezhetők be a konkurens GeForce-okhoz képest, és nagyobb az esélye, hogy haldokló, utolsókat rúgó, vagy javítgatott kártyával futunk össze. Technológiai szempontból szakmai berkekben előremutatóbbnak tartják az NVIDIA megoldásainál, ám ebből manapság még keveset érezni, és sajnos fennáll a veszélye, hogy a gyengébb driverek miatt ez az előny később nehezen lesz kiaknázható.

Radeon HD 5770

GPU: 40 nm Juniper (800 SP, 40 TMU, 16 ROP) @ 850 MHz
MEM: 1024 MB 128-bit GDDR5 @ 4800 MHz
Megjelenés: 2009. okt. 13.

A maga idejében igen népszerű Juniper GPU-ra épülő erősebbik modell a HD 5770 (később átnevezve 6770-re) volt. Teljesítményét tekintve a GTX 460-al nem veszi fel a versenyt, így inkább a GTS 450-hez és az 550 Ti-hoz érdemes hasonlítani az eredményeit.

Se az ASUS CuCore, se a Gigabyte "Batmobile" 5770-ese nem tartozott a kiemelkedően jó minőségű kártyák közé, hiszen egyszerű felépítésű hűtőbordát, és olcsó alkatrészekből álló NYÁK-ot alkalmaznak. A két példány közül a Gigabyte kártyája a halkabb, teljesítményüket tekintve viszont egyformák, hiszen mindkettő a referencia órajeleket követi.

Radeon HD 5870

GPU: 40 nm Cypress (1600 SP, 80 TMU, 32 ROP) @ 850 MHz
MEM: 1024 MB 256-bit GDDR5 @ 4800 MHz
Megjelenés: 2009. szept. 23.

A HD 5000-es széria egy GPU-s csúcsát a HD 5870-es modell képviselte, mely teljes értékű Cypress GPU-t kapott, 1024 MB 256 bites memóriabuszra csatlakozó GDDR5-ös memóriamodul társaságában. Megjelenésben jócskán megelőzte a konkurens GTX 480-at, vagyis sokáig az AMD egyedüliként kínált DX11 kompatibilis kártyát a piacon.

2 db referencia 5870-es mellé egy egyedi felépítésű ASUS-t sikerült beszereznem a cikkhez. Ez utóbbi kártya elég olcsó kivitelnek tűnik, hiszen a referenciakártyáknál hangosabb és kevésbé hatékony hűtéssel rendelkezik, emellett (véleményem szerint) csúnyább is. A refkártyákon a hosszú légcsatorna végén trónoló blower ventilátor egy hatalmas, 4 db heatpipe-pal támogatott bordára fújja a levegőt, mely a házon kívülre távozik. A kártya teljes egészében burkolt, ugyanis a hátoldalon is vannak memóriamodulok, melyek hűtését egy fémlemez segíti.

Radeon HD 5970

GPU: 2x 40 nm Hemlock (1600 SP, 80 TMU, 32 ROP) @ 725 MHz
MEM: 2x 1024 MB 256-bit GDDR5 @ 4000 MHz
Megjelenés: 2009. nov. 18.

Az első dx11-es generációban csak az AMD vállalkozott arra, hogy dupla GPU-s csúcskártyát építsen, a Radeon HD 5970 így lényegében ellenfél nélkül uralta a piacot. A kisebb fogyasztásra optimalizált GPU-kat Hemlock kódnéven fejlesztették, és órajeleiket alaposan vissza kellett fogni az 5870-es típushoz képest. Az 5970-es modellt ezen kívül a GPU-nként 1 GB VRAM hátráltathatja, amely ehhez a teljesítményhez (főleg 4 GPU-s kiépítésben) már sok esetben kevésnek bizonyul.

Az Gigabyte HD 5970-es modelljei követik a referencia felépítést. A valószínűtlenül hosszú kártyákat teljes egészében beborítja a hűtés, mely első pillantásra nem tér el az 5870-es típuson látható megoldástól, ám a burkolat alatt egy másfajta felépítésű bordát találunk. A két GPU, valamint a PCIE sávokat elosztó chip egy hatalmas, egybefüggő vapor chamber alatt lakik, melyre a kártya teljes hosszán végigfutó lamellázat csatlakozik. Ily módon a hő sokkal jobban oszlik el, és felesleges szélzaj sem keletkezik a levegő útját elálló heatpipe-ok miatt. A hűtés ennek megfelelően moderált hangerő mellett dolgozik, és az egész kártya felépítésére az igényesség jellemző, legalábbis az utód HD 6990-hez viszonyítva mindenképp.

Radeon HD 6870

GPU: 40 nm Barts (1120 SP, 56 TMU, 32 ROP) @ 900 MHz
MEM: 1024 MB 256-bit GDDR5 @ 4200 MHz
Megjelenés: 2010. okt. 22.

A HD 6000-es szériában kissé megkavarták a felsőkategóriás kártyák nevezéktanát. A csúcsot ezentúl a 900-ra végződő típusszámú változatok jelentik, míg a 800-as modelleket a középkategória felső szegmensébe pozícionálták. Így történhetett, hogy a HD 6870 típusú kártyák lassabbak, mint az előző szériás 5870-esek, hiszen kevesebb feldolgozóegységet tartalmaznak. Emellett viszont sokkal költséghatékonyabban gyárthatóak, kevesebbet fogyasztanak és kevésbé is melegednek elődeiknél.

A 6870-es modellen végrehajtott butítások közé tartozik, hogy az 5870-nel ellentétben nem támogatja a háromkártyás üzemmódot. A két beszerzett példány közül a Gigabyte egy referenciakártya, vagyis szokásos módon blower hűtőt kapott, mely megfelelően halkan vezeti el a nem túl forrófejű GPU által termelt hőt. A Sapphire mégis jobbnak látta egyedi hűtőt tervezni rá, mely egy klasszikus egyventilátoros, heatpipe-os megoldás. Igazából sem a hangereje, sem a hatékonysága nem sokkal jobb a referenciakártyánál, de valószínűleg olcsóbban volt előállítható, valamint a blower hűtőktől idegenkedő vásárlók körében népszerűbb is volt.

Radeon HD 6970

GPU: 40 nm Cayman (1536 SP, 96 TMU, 32 ROP) @ 880 MHz
MEM: 2048 MB 256-bit GDDR5 @ 5500 MHz
Megjelenés: 2010. dec. 15.

A HD 6000-es széria igazi csúcskategóriás fejlesztése a 6900-as kártyák alapját képező Cayman kódnevű GPU volt, mely lényegében az 5870 igazi utódjának tekinthető. Bár kevesebb feldolgozóegységet kapott, mint az előző generációs Cypress, ám az optimalizálások hatására mégis gyorsabb annál. Emellett 2 GB memóriával büszkélkedhet, míg a konkurens GeForce-ok csak 1,5 GB VRAM-ot kaptak.

A cikkhez beszerzett három kártya közül a kép jobb szélén látható ASUS egy referenciakártya, mely a másik két, költségcsökkentett modellnél sokkal minőségibb kidolgozású. A referenciahűtés halkabb, mint a Sapphire megoldása, ráadásul a kártya hátoldalán egy backplate is található. A középen látható HIS kártya egy furcsa hibrid, hiszen a Sapphire-tól származó NYÁK-ra egy referenciahűtőt szereltek.

Radeon HD 6990

GPU: 2x 40 nm Antilles (1536 SP, 96 TMU, 32 ROP) @ 830 MHz
MEM: 2x 2048 MB 256-bit GDDR5 @ 5000 MHz
Megjelenés: 2011. márc. 8.

A Cayman GPU-k fogyasztását látva merész vállalkozásnak tűnik dupla GPU-s csúcskártyát építeni belőlük, az ATI (AMD) azonban mégis meglépte ezt. Szokásukhoz híven a kisebb fogyasztásra optimalizált változat kódnevét megváltoztatták, így most már Antillesként tesz szolgálatot a HD 6990 névre keresztelt csúcsmodellen.

A cikk leghangosabb kártyáját üdvözölhetjük a Radeon HD 6990 személyében, mely terhelés hatására elképesztő hangerőre kapcsol, miközben mindkét oldalán tűzforró levegőt okád. A hűtés felépítését áttervezték a HD 5970-es óta: a továbbra is blower felépítésű ventilátor középre került, a két GPU pedig különálló vapor chamber-es hűtőblokkot kapott. A bal oldali kártyán látható Arctic Cooling hűtőt tehát kiemelten ajánlott megvásárolni annak, aki nem akar maradandó halláskárosodást szenvedni a 6990-es mellett. A két különálló heatpipe-os hűtőblokkot, és 12 cm-es ventilátorokat alkalmazó megoldás ugyan drasztikus méretekkel rendelkezik, ám képes terhelés alatt is szinte némán lehűteni ezt a monstrumot.

Radeon HD 7770

GPU: 28 nm Cape Verde (640 SP, 40 TMU, 16 ROP) @ 1000 MHz
MEM: 1024 MB 128-bit GDDR5 @ 4500 MHz
Megjelenés: 2012. feb. 15.

Cikkünk legkisebb GCN alapú kártyája a középkategória aljára pozícionált HD 7770-es modell. Az AMD büszke volt arra, hogy elérték az 1000 MHz-es GPU órajelet, ezért "GHz Edition" néven is forgalmazták.

Két egyforma Gigabyte kártyát sikerült beszereznem a cikkhez, melyek a kor divatjának megfelelően természetesen kaptak egy kis gyári tuningot is. A hűtésük egyszerű felépítésű, de halk, a kis hőtermelésű GPU ugyanis nem követel meg bonyolult heatpipe-os rendszereket. Kiegészítő tápcsatlakozóra azért szükség van, hiszen a PCIE foglalat által leadható 75W-ot minimálisan meghaladja a kártyák fogyasztása.

Radeon HD 7870

GPU: 28 nm Pitcairn (1280 SP, 80 TMU, 32 ROP) @ 1000 MHz
MEM: 2048 MB 256-bit GDDR5 @ 4800 MHz
Megjelenés: 2012. márc. 19.

Ismét egy "GHz Edition" modellt üdvözölhetünk a 7870-es személyében, mely teljes értékű Pitcairn GPU-t kapott. A játékosok körében szintén népszerű modellnek bizonyult az erősebbik 7800-as Radeon, mely nagyjából a GeForce GTX 660-as típussal helyezkedik el azonos teljesítményszinten.

A Sapphire-tól ritkán látunk dupla ventilátoros hűtési megoldást, a Radeon HD 7870-es által termelt hőmennyiséget azonban így látták célszerűnek elvezetni. Mint mindig, most is példás minőségben, ám kissé unalmas dizájnnal kivitelezték a feladatot. A két PWM vezérlésű ventilátor kellemesen halkan teszi a dolgát, alattuk pedig egy sűrűn lamellázott, és 4 db heatpipe-pal támogatott borda teljesít szolgálatot. A 6970-es után ismét megfigyelhetjük, hogy a HIS a Sapphire-tól vásárol NYÁK-ot, ám arra egyedi blower felépítésű hűtést terveztek, mely különleges kinézetet biztosít a kártyának, ám nagy méretei miatt kompatibilitási problémákat okozhat a kisebb házakban.

Radeon HD 7970

GPU: 28 nm Tahiti (2048 SP, 128 TMU, 32 ROP) @ 925 MHz
MEM: 3072 MB 384-bit GDDR5 @ 5500 MHz
Megjelenés: 2012. jan. 9.

A teljes értékű Tahiti GPU-t alkalmazó HD 7970-es modell a GeForce GTX 680 közvetlen ellenfele. Később R9 280X-re nevezték át, lényegében változatlan paraméterek mellett. Mindkét típus eléggé keresett sajnos a bányászok által, így manapság nehéz jó áron hozzájutni ezekhez a kártyákhoz.

Három igencsak drasztikus méretű kártyát sikerült beszerezni a teszthez, közülük is kitűnik a bal oldali, három slotos hűtéssel rendelkező ASUS 7970-es. Az ésszerűség határait feszegető megoldás két hűtőblokkjára 5 db, a GPU-val közvetlenül érintkező réz heatpipe vezeti át a meleget. A méretes ventilátorok PWM vezérlésűek, ám alacsony fordulaton is erős motorhangjuk van, így az eredeti célt, vagyis a halk és hűvös működést nem sikerült maradéktalanul elérni. A mellette, középen látható, szintén ASUS gyártású példány már egy 280X, melyen optimalizálták kicsit a hűtőt, így már csak két kártyahelyet foglal el, és sokkal halkabban is üzemel. A jobb oldali Gigabyte a gyártótól megszokott háromventilátoros, kissé roskatag, de jól működő hűtőt kapta.

Radeon HD 7990

GPU: 2x 28 nm New Zeland (2048 SP, 128 TMU, 32 ROP) @ 950 MHz
MEM: 2x 3072 MB 384-bit GDDR5 @ 6000 MHz
Megjelenés: 2013. ápr.

Az 1 GPU-s HD 7970 után jelentős késéssel, de elkészült a kétmagos változat, mely a 7990-es típusszámot kapta. A GeForce GTX 690 ellenfelének szánt méregdrága csúcskártya nem lett túl elterjedt, és még a fellelhető példányok nagy részét is elhordják a bányászok, így kiemelten nehéz volt szerezni két működő példányt a cikkhez.

A bődületesen hangos 6990-es után szakított az AMD a blower ventilátorral a dupla GPU-s csúcskártya esetén, és háromventilátoros, nyílt bordás hűtést alkalmazott. Ezt sajnos igen gyenge minőségben sikerült megvalósítaniuk, ugyanis olyan gyenge hatásfokkal üzemel, hogy kétkártyás üzemmódban még fixen 100%-os ventilátorfordulattal is túlmelegszik a beszorított hűtésű felső kártya. Egyértelmű tervezési hiba, hogy nem hagytak a kártya tetejénél egy minimális rést sem, amin át friss levegőt szívhatnának a ventilátorok (mint például a GeForce GTX 590-esnél látható), így a légkavarók gyakorlatilag hozzáérnek a szomszéd kártyához. A tesztek alatt kénytelen voltam 4 db extra ventilátorral telibe fújatni a kártyákat, és még emellett is rájuk kellett nyitni az ablakot, beengedve a kinti 5 °C körüli levegőt, mert szobahőmérsékleten egyszerűen túlmelegedett és lekapcsolt a beszorított hűtésű kártya. Többkártyás üzemben tehát erősen ajánlott vízzel hűteni a 7990-est, ami persze amellett, hogy extra költséget jelent, semmiképp nem elfogadható egy ilyen árú termék esetében. Ezen kívül a legolcsóbb kínaipiacos játékokat idéző minőségű műanyagok sem méltóak egy 1000 dolláros csúcskártyához. Elég csak ellenpéldaként a gyönyörű kidolgozású GTX 690-est említeni, mely ehhez a kártyához képest egy ipari műremek, még akkor is, ha a teljesítménye esetleg egy hajszálnyival gyengébb.

Radeon R9 290X

GPU: 28 nm Hawaii (2816 SP, 176 TMU, 64 ROP) @ 1000 MHz
MEM: 4096 MB 512-bit GDDR5 @ 5000 MHz
Megjelenés: 2013. okt. 24.

Legerősebb AMD típusunk a 200-as Radeon sorozat csúcsmodellje, a 290X. Technikai paraméterei között az egészen különleges, 512 bites GDDR5-ös memóriarendszert érdemes kiemelni, mely soha nem látott sávszélességet biztosít a GPU-nak. Fontos fejlesztés, hogy ez a típus már nem igényel Crossfire hidakat az összeköttetéshez, hanem a GPU-k közötti kommunikáció teljes egészében a PCI Express buszon történik. Kérdés, hogy a tesztgép utolsó PCIE slotjának fix 4x-es sebessége miatt mennyire fog hátrányt jelenteni ez a változtatás a tesztek során háromkártyás kiépítésben.

A három beszerzett kártya közül a jobb szélső egy referencia modell, melynek blower ventilátoros hűtése meglehetősen hangos, és elég forró is vele a kártya, hiszen 95 °C-on igyekszik tartani a GPU-t a vezérlés. A másik két példány egyedi felépítésű, gyári tuningos változat. Az ASUS a gyártótól megszokott DirectCU hűtőt kapta, és az XFX is hasonló megoldást alkalmaz, de némileg kisebb méretben, emiatt kicsivel magasabb hangerő mellett üzemel, de a referenciakártyához képest még így is nagyon halk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

5. oldal

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2018 PROHARDVER Informatikai Kft.