Ez embere válogatja. 25 éves koromig nagyon éltem ezt az életet, rengeteg barátom volt. Úgy gondoltam amikor beléptem a házas életbe és vállaltuk az első gyereket, hogy a barátokkal lesz a legjobb ezt az élményt megosztani. A sok barátból egy maradt. A többiek "nem akarok zavarni" felirattal távoztak az életemből
Egy barátom maradt, a legjobb, de ő meg évente pár hetet van itthon, mindig más elmaradott világrészen dolgozik, most épp Kongóban van. De ha ő jön, érte rajonganak a gyerekek és a feleségemmel is teljesen felszabadult és jó a kapcsolatuk.
A többiek pedig még vekengenek, de szerintem lassan a barátnőiknél idősebb lesz a legidősebb gyerekem
Szóval, nem. Nem hiányzik úgy egy görbe este, hogy csak egy görbe este. A barátok hiányoznak, de ez már elmúlt.
És persze, elgondolkoztam már azon, hogy én zárkóztam el, de korántsem volt így. Csak a csütörtök esti sörözésből én szombat délutánit ajánlottam. És ez nem működött mert más ritmus szerint kezdtünk élni.
Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel.