Fu, túl vagyok az eddigi legjobb RB meccsemen, le is írom a történéseket...
Japánokkal vagyunk, Új-Guinea térkép. A Ki-84 ko Hayate drágaságot röptettem meg, volt még talán másik két-három ugyanilyen, egy csomó A6M3-as Zéró, meg egy-két Ki-49-es bombázó. Tudtam, hogy mászni kell, az amerikai gépek és a Spitek is jól másznak, hát gyerünk. Előttem egy másik srác, megkérdeztem milyen magasra megyünk, mondta 5500 méter. Elérjük, látok három ellenséget, de nem jelezte ki őket, csak észrevettem a kis fekete pontokat, másztam tovább, egészen 7000 méterig és picivel fölé, mindenképpen azt akartam, hogy enyém legyen a magasságbeli előny. A srác akit kérdeztem, hogy meddig mászunk, elindult az ellenséges bázis felé, és mondja hogy oda kell segítség mert két ellenséges vadász van ott (P-47-esek, mint kiderült). Jó, mondom úgyis lerendezik a Zérók az alacsonyan repülő gépeket, az egyik bombázónk is kilőtt egy vadászt, tehát nem álltunk olyan rosszul, mikoris a srác megszólal hogy fekete lett a szárnya, 24km-re van tőlem, mondom azt hogy? Elindulok felé, ekkor már ő hazafele vette az irányt, megtaláltam a két P-47-eset, de volt még ott egy Mustang is, mind alacsonyabban mint én, talán éppen felszállás után...lassúak voltak, de nem tudtam rájukrepülni, mert ekkor még túl magasan voltam és vagy szétszakadt volna a gépem a zuhanástól vagy elrontottam volna a lövést és elvesztem az energiámat, szóval nem mentem bele. Vártam, hogy kezdjenek mászni, aztán BnZ, közben pedig nyomok egy tabot, az egyik Ki-49-es él még rajtam kívül, és egyetlenegy Zéró, akinek a motorja nem bírta ki hazáig, tehát magam maradtam az összes ellenségre. A P-51-est kiszedtem egy szerencsés lövéssel a szárnyára, mindig visszamásztam a magasba mert mindenáron le akartak hozni az ő magasságukra, de nem követtem őket, mert akkor a másik leszedett volna, ráadásul a két P-47-es squadban volt. Az egyik P-47-es olajtankját criteltem, aztán hagytam menni, de sérült más is neki, mert leszállni már nem tudott, még egy kill. Utolsó P-47-esre már nem maradt sok lőszerem, a maradék cannonnal sikerült aileron critet lőnöm, a maradék MG-vel pedig szinte csak flasheket kaptam, nem is csodálkozom hiszen egy tankot lőttem szinte... ő sem tudta hazavinni a gépét, harmadik killem. Ekkor nyomtam egy tabot, kiderült van még egy ellenség, aki meg is jelent a térképen, egy Typhoon MK 1b épp felszállás után. Közben a Ki-49-est kiszedte egy hajó, a Zéró ugye nem ért haza... Szóval utolsó ellenség, na de nekem nincsen egy darab lőszerem se, se cannon, se machine gun... Beírtam all chatbe, hogy nincsen lőszerem, jöjjön értem, persze nem adtam olyan könnyen magam, mert az nem a japánokra vall.
Próbáltam körülötte tekeregni, már csak 10 perc üzemanyagom maradt, szóval szívás szitu volt az egész, leszállásra esély sincsen, mondom belemegyek, kevesebb pontjuk maradt mint nekünk, szóval elvileg mi nyertünk volna. Elkezdtem üldözni, gyorsabb voltam nála, de csak egy hangyányival, szép lassan loptam a távolságot, mikor olyan 300 méterre voltam, elkezdett manőverezni, nem sikerült belemennem, és még pirosra is lőtte a szárnyamat, na mondom szopás. Sikerült leráznom és a másik irányba menekülnöm, megint gyorsabb voltam mint ő, lehagytam 1,5km-re, amikor elkezdett emelkedni és lendületet vett, 4km-ről indult zuhanásból felém, közeledett, beírtam chatbe hogy akarja-e a killt... mert odaadtam volna neki, főleg hogy anyahajón kellett volna landolnom. Nem írt semmit, elment landing craftokat farmolni, mikor már készen álltam a leszállásra, összetörte a gépet, miután kilőtt 3 hajót.
3 perc üzemanyagom maradt, lőszer és minden nélkül, totál vert helyzetben, és képtelen volt a srác rájönni arra, hogy bakker, egyszer le kell szállnom, főleg, hogy nincsen lőszerem. Ha csak üldözött volna tovább, megnyeri.
[ Szerkesztve ]
War Thunder: Gelesztaa