1. "Az erkölcsi rendszered a Bibliából veszed, aminek viszont része az Ó- és az Újszövetség. Mondhatod, hogy az Újszövetség vonatkozik a keresztényekre, viszont ennek nincs értelme az Ószövetség nélkül (eredendő bűn).
Szóval megint megkérdezem: mi alapján dönt a keresztény, a Biblia melyik részei vonatkoznak rá?"

A hit aktusát most hagyjuk figyelmen kívül, értve ez alatt azt, hogy Te ateistaként nem fogadod el a prekoncepciót: Isten létezik és a Teremtés lesz minden kezdete Ő általa (a mi vonatkozásunkban).
Ugyanez másként: hipotetikus feltételezésként tehát onnan indulunk, hogy "tegyük fel, hogy van egy Isten (nem kell elhinned, csak gondolatjáték), és megteremt mindent, benne minket is.
Remélem érthető. Ja igen: ettől függetlenül, nyilván, amit írok, az a katolikus keresztény, nem pedig valamely hindu, maja, stb. álláspont.

Tehát a lépések:
1.a) Isten (az "egy" állapota)
1.b) Isten megteremti a világot (egész mindenség, amit bebarangolhatunk szondákkal, űrhajókkal, teleporttal, bármivel, amit majdan a tudomány felfedez, feltalál, megépít), és abba bele az embert.
Az embert "saját képmására" (ettől lesz több, mint az állatok) teremti, alkotja, azaz az ember képes lesz felismerni Őt magát (állatoknál, növényeknél nincs nyoma absztrakt gondolkodásnak, vallásnak, de művészeti érzéknek, stb. sem - bár a jelnyelv felvet kérdéseket...), a jót és a rosszat.
Mi a "jó"? Jó az, ami a céljának (lehető leginkább) megfelel. Ez tágnak tűnik, de miről van szó? Istenből indulunk ki, és abból, hogy a világon minden - az Isteni, értelmes teremtésből fakadó rendezőelv, hierarchia, stb. miatt - az egység felé húz. Minél közelebb jutsz Istenhez (legvégső megvalósulása az üdvözülés - vissza az "egy" állapotába; innen értelmezhető a pokol, mint legteljesebb Isten-nélküliség tragédiája), annál "jobb" vagy. Erre kell törekedni. Nyilván, egy kavicsnak kevesebb mozgástere van, de ha "gond nélkül teljesíti a "kavicsságát", melyre teremtetett", akkor nincs baja. Viszont csak az ember "erkölcsi" lény (Isten képmása: felismeri, és tudatosan dönt - szabad akaratából - a "jóról" és a "rosszról"), csak nála lesz értelmezhető az üdvözülés, mint elérhető cél-esemény-aktus. A "világ végén", amikor minden újraegyesül, a nem-erkölcsi dolgok újra az egy állapotába kerülnek, az emberek viszont megítéltetnek. Ezt szívásnak tartod? Nem fair? Közelítsük meg máshonnan: akarsz kavicsként vagy sünként élni? Ahelyett, hogy emberként itt lehetsz, és meg- és leélheted az életet, csodás szépségeivel és megoldandó kihívásaival együtt? Mindenféle lehetőségekkel együtt?
1.c) Bűnbeesés:
az ember erkölcsi lény, szabad akarattal, tehát minden pillanatban "önállóan" (kérheti a Szentlélek=Isten=Jézus segítségét, vagy hátat is fordíthat) dönthet jól vagy rosszul. Itt ütközik ki a különbség a szekuláris humanista utilitarizmusa és a keresztény isteni erkölcs döntés-hasznossági elvalapja között: előbbi csak a materialista keretek közti hasznot, utóbbi a transzcendens végcél-lehetőségeket tartja szem előtt.
Tehát az ember "bűnbe esett" - mit jelent? Azt, hogy tapasztalható mértékben telis-tele van jellemhibákkal. Ezek a hibák abból fakadó hiányosságokból erednek, hogy csak kisebb-nagyobb mértékben részesül Isten tökéletességéből (rész - nem egész - mely a teljességre törekvés "feladatával" megáldott). Tehát van egy csomó rossz döntés, ami rombolja az amúgy szép világunkat, és itt állunk, panaszkodunk, hogy "miért rossz a világ"? Miattunk. Mert ilyennél tesszük. Tehetnénk jóvá is, de akkor hol a "most-rögtön-azonnal minél-nagyobb-haszon" és a "végtelen-hatalom-mámora" életérzés?
Eleve elrendelés (Isten mindenhatósága) és szabad akarat (ember döntésképessége) látszólagos ellentmondása: Isten tőlünk eltérő módon érzékeli a mindenséget, ezért Ő már eleve tudni fogja, hogy Te üdvözülsz-e vagy sem (leegyszerűsítve más "időérzékelés"), de Te nem tudod úgy érzékelni, mint Ő (részleges, korlátolt képmási jelleg határai - emberi érzékelés), ezért Számodra minden pillanat, minden döntés lehet megváltó. Attól függ, Te hogyan döntesz, hogyan élsz. A kettő nem zárja ki egymást, mert nem egy szint.
1.d) Ószövetség
Isten kiválasztja a "népét", a zsidókat (igen, önkényesen, kérd számon), akiknek kijelöli az új lakhelyet és küldetést. Miért? Mert ők lesznek az "új mag, melyet elvet", akiket felkészít, kinevel a teljesebb (Új-)szövetség megkötésére.
A világ népei elfordultak a jótól (arányaiban egy rakás szar a világ, tele visszaéléssel, igazságtalansággal és vérrel), de ezt nem szeretné így hagyni, újra nekifut az önálló akaratú csürhének elmagyarázni, mik a lehetőségek: "tovább szivatjátok egymást, mert láthatóan "nagyon élvezitek", vagy végre észhez tértek, és megéltek egymás mellett békében?
Kapnak tíz parancsot. Ezt betartva rend, béke és jóság érhető el. Nem jött be, ők jobban tudták. A több száz fegyelmi rendszabály szigorúságával kellett tehát érvelni: "hát nem látjátok, milyen könnyű lenne?"
1.e) Újszövetség
Amikor eljött az idő, mert volt már egy alkalmas, kinevelt alaptömeg, amely megérett az új szövetségre, Isten elküldte fiát, Jézust (a Szentháromság szép gondolat-kihívás, olvass utána), aki itt lent, "emberként" érvelt ugyanazért, ami kezdettől fogva adott volt: a világ mindent megad, nyújt nekünk (kaja, pia, szállás, művészetek, gyógynövények, értelem alapján eszközök, más eljárások (gyógyászat fejlődése), stb.), felelősséggel bánva vele, jólétben élhetünk, csak azt kellene, hogy nem a rossz útra lépünk. Egyéni döntéseink felelőssége a végcél (üdvözülés) fényében.
Majd meghalt, ezzel igazolva, hogy nem csak úgy jár a szája, mint a politikusoknak általában, hanem végigszenvedte az egész tortúrát, amit senki nem kíván sem magának, de még az ellenségeinek sem. Ezzel közösséget vállalt és rámutatott, milyen kegyetlen és rossz a világ, amelyet építünk elfordulva a jótól, Istentől.
Az Ő (és tanításai) elfogadása, követése (jobb életút választása) lesz részünkről, az Ő részéről pedig a bűneinket megbocsátó halál-aktus, mint szimbólum lesz az Új (immáron minden egyes teremtett emberrel kötött/kötendő) Szövetség.
1.f) Az ember továbbra is szabadon dönthet. Ebből is kifolyólag, vannak, akik elfogadták az új, tiszta lapot, és vannak, akik nem (akkor is és ma is). Azok a "zsidók", és "pogányok", akik Krisztust követték, lettek elnevezve kereszténynek, a többiek meg járják tovább a saját útjukat.
Az új szövetséggel módosult a szabályrendszer: az egyetemes Tízparancsolat (minden emberre is vonatkozó szándékkal kapták a kiválasztottak, hogy ők elsőként mutassanak példát) mellett Jézus Szeretetparancsa emeli a tétet. Még nehezebb, de nem elérhetetlen a feltétele az itteni jó világnak (csak rajtunk, döntéseinken múlik) és az üdvözülésnek (vissza Istenhez, a legszorosabb módon, az "egységbe").
A kifejezetten zsidókra vonatkozó szabályok (pl. disznó, rituális tisztálkodás, meg ezer más apró dolog, melyek az egész életük minden mozzanatát lefedték) már nem aktuálisak többé, mert két dolog számít: tartsd be a Tízparancsolatot és kövesd Jézus útmutatását (Szeretetparancs). Ezzel fantasztikusan gyönyörű világunk (közösségi életünk, fenntartható környezetünk, stb.) lehetne.
1.g) Az Ószövetség könyvei és az Újszövetség könyvei együtt teszik ki a (keresztény) Bibliát.
Miért? mert a Teremtéstől a Második eljövetelig az egész lineáris "időfolyam" (Üdvtörténet) egy Istenből eredő, összefüggő folyamat. A múlt, a jelen és a jövő. De van az egészben (Biblia), ami tanulságos történet, van, ami elévült szabály, és van, ami állandó, követendő parancs.
Megismered a teológia tanítását, és megtudod, melyik melyik.

2. "Szóval megint megkérdezem: mi alapján dönt a keresztény, a Biblia melyik részei vonatkoznak rá?
Mondhatod hogy rossz a logikám, de attól még mindig nem igazoltad logikailag, miért.
Bocs, de a felsorolt ellenvetések mint ad hominem érvelési hibák.
Miért csak és kizárólag a tradiciókkal tisztában levő hívő fogalmazhat meg kritikát?
Egy zsidó mást hámoz ki a forrásszövegből, mint egy keresztény. Akkor ők is mind elfogultak, nem ismerik a tanítást és keresztényellenesek?"

Igazság egy van, függetlenül attól, hogy van-e bárki is a világegyetemben, aki valaha is felismeri. Erről szól, erre irányul a tudományos, objektív, racionális, bizonyítható kutatások sora is, szintúgy, mint a humán-tudományok vizsgálódásai: megtalálni, felismerni, és megérteni az igazságot.
A hit nem patikamérlegen boncolható természettudományos tárgy. Ez az összemosásból eredő hiba szokott teljesen felesleges zsákutca-vitákhoz vezetni.
Az Isteni igazság attól független, hogy Te rátalálsz-e, megismered-e, megérted-e, elfogadod-e.
(Mondok tudományos vonalról példát: a) gravitáció - ha nem tudom megmérni, stb., akkor nincs? b) a föld geoid alakja - amíg nem jöttek rá, addig lepotyogtak a szélén? c) Nap-központú világkép (Naprendszer) - amíg nem jöttek rá, addig a Föld körül mozogtak az égitestek?)

Az, hogy hány ember hányféle hozzáállásban gondolkodik (ateizmus, valamely vallás), az nem befolyásolja az igazságot, magát. Az, hogy tévedhetek, benne van a pakliban. De legalább tudok érvelni mellette. Nálad ez sem játszik, mert nem ismered a saját álláspontodat, zavarosan rossz logikai következtetésekkel operálsz, az összefüggéseket nem használod / nem látod át, a szövegértés (általános iskolai szint) sem megy, és eleve nincs értelme "párbeszédnek", ha az a kiindulási meződ, hogy "ez hülyeség, nem fogadom el, bizonyítsd másképp". Nem megismerni akarsz (mert akkor utánaolvasnál - tele a könyvtár/net a vonatkozó anyagokkal), hanem legyőzni, eltörölni a hitet, de esélyed sincs rá, mert a saját álláspontod kifejtése és megvédése is kihívás a számodra...

A(z) (Ismerethiányra építő, rossz) vád nem egyenlő a kritikával. Te vádolsz. Vádolod a hitet/vallást. De például el se döntötted, melyik hitet/vallást. Így még csak nem is 0-ról indulsz, hanem -1-ről egy olyan vitába, ahol elvérzel...

3. "Hogy vezeted le, hogy a szekuláris humanizmus anarchiába vezet?"
Egy teljesen másik fórumon alkalmazzák az "OVBM"-állandót az értetlen, lusta egyedek terelgetésére.
Én szebben kérlek: légy szíves, olvasd vissza a diskurzust. Mindent megtalálsz.

4. "Más irányzatok is ide vezetnek? Ha nem, ők hogyan, miért kerülik el?"
Könyvtár / net / filozófia topik

[ Szerkesztve ]

"Szerintem."