"...addig Isten mindig tudja..."
Lehet hogy mindig tudja, de az egyén nem. A szentírást pedig több féle képpen lehet értelmezni. Hoztam rá elég példát.
Lehet hogy olyat művelsz, ami egyik értelmezésben bűn, de a saját felekezeted értelmezésében (és saját lelkiismereted szerint) nem. Most akkor kinek van igaza?

"El kellene döntened, hogy maradsz ateista, vagy belátod, hogy az iszlám a tuti."
Azért az nem úgy megy, hogy belátod, és kész.
Aki ateista (vagy más vallású), az az őt ért tapasztalatok alapján jutott oda, ahol van.
Pl. ha valaki az iszlám doktrináit embertelennek találta, az Allah megjelenésével sem fogja meggondolni magát.

Nem mondom hogy nem lesznek Stockholm-szindrómások.
De őszintén nem fog valaki hirtelen Istenben hinni, ha előtte arra jutott, hogy ez csak mese (különösen nem, ha korábban vallásos volt).
Pl ha el akarod hinni a teremtés-mesét szó szerint, akkor hirtelen az összes ellentmondó fosszíliának is el kell tűnnie. Vagyis magának a valóságnak kellene megváltozni.
(Ami egy mindeható lénynek nyilván nem nagy ügy, de akkor most miért nem ilyen a valóság?)

"-?"
Kultúrális indoktrináció, gyakran már gyermekkortól.

"What is bravery, without a dash of recklessness!"