"Segíts még egy kicsit, miért szerette meg őket?"
Ez érdekes kérdés, nem igazán tudom rá a választ. Azt tudom, hogy miért nem. Nem azért szerette meg őket mert olyan cuki nép volt. Isten sokszor fogalmazza meg az ellenkezőjét. Nem a hitük miatt maradt hűséges hozzájuk. Azért sem, mert következetesen jól képviselték Istent. Látszólag semmit nem tudok felhozni érvként. Szerette őket és pont.
De ha a nép születését nézzük, akkor volt ott egy Ábrahám nevű ember, akit Isten elhívott, aki anno hitből (nem volt semmi kézzel fogható dolog, csak ígéret) kimozdult Isten szavára a komfort zónájából, a biztosból a bizonytalanba. És ő lett a zsidók ősatyja.
De valahol ez is a szeretet lényegéhez tartozik, hogy nem igazán tudjuk megfogalmazni miért... illetve ha igen, akkor ott lehet, hogy baj van a szeretettel.
"Ezért is kértem, hogy hozz bármilyen példát, amivel igazolható az isteni parancsra végrehajtott brutális csecsemőgyilkosság. " Igazából nem tudok. Tudok olyanokat, amik tompítják az élét (pld az ókori népek háborúzási szokásai), írhatok olyanokról amiket alapból nem fogadnál el, ezért nem próbálkozom ezzel.
Egyetlen szubjektív felismerésem az, ami az ilyen helyzetekben nekem elengedhetővé teszi ezeket. Az, hogy igaznak ismertem meg Istent, aki megmentett attól, hogy elvesszek, akinek a jelenlétében azt látom, hogy emberek élete újul meg, megszabadul az alkohol, drogfüggőségből, helyrehoz szétesett házasságokat, tartalmas , gazdag és értelmes életet ad. És amikor Istenre gondolok, a Fia jut eszembe, Jézus, aki feláldozta értem az életét, és ezt tűrte az Atyja azért, hogy el ne vesszek. Olyan Istent ismertem meg a 21 év hitben járás alatt, akiben meg lehet bízni. Az ígéreteit megtartja, szeretettel vesz körül.
Most pénteken fogjuk temetni a volt magyar tanáromat. Idős korában tért meg, de világ életében "jó" ember volt. Rádöbbent ő is egyszer arra, hogy ez kevés, ez relatív. De nem is ez a lényeg. Pár hónappal a halála előtt meglátogattam, és beszélgettem vele. Nem zsidóként olyan tömbházban lakott Pesten, ahol rajtuk kívül minden család zsidó volt. Az ott lakó vele korabeli 8-10 évesekkel barátkozott, játszadozott rendszeresen. Egyik napról a másikra kiürült az épület, csak ők maradtak, a többieket deportálták. Arról beszélt hogy a mai napig előjönnek a gyerekkori képek a közös játékról, hangok, amelyek beleégtek az emlékeibe. Fájdalmas emlékek, ahogy egy gyerek bolyong a folyosókon, és egyetlen egy játszópajtása sincs már. Sőt a háború után alig tért vissza egy-egy ember, de gyermek egy sem.
Nem érti, hogy miért történt. Nem tudja megmagyarázni a morális értelmét. Eláll a szó, a lélegzet bennmarad. Nincs válasz rá, és talán soha nem is kapunk választ itt a jelen világban ezekre a kérdésekre.
Beszélt arról, hogy sokat küzdött ezzel, de arra jutott, hogy Istent jónak ismerte meg. Istent szerető Istennek ismerte meg. Bele helyezi ebbe az Istenbe a bizalmát, és elfogadja, bár nem érti.
A hit nem csak egy ismeret csupán, hanem bizalom. Jó lenne tudni egy csomó minden magyarázatát, jó lenne megkérdezni Istent, hogy miért? Meg is lehet... De triviális válasz, van, amikor itt, e világban nincs rá.
Jézus arra tanít, hogy a keresztje nem fegyver, amivel fejbe kell vágni az embereket, hanem szégyen, megaláztatás, lenézés, értetlenség, esetenként szenvedés, és van, amikor halál... mint ahogy Jézussal is történt. Jézus követése nem mások elpusztítása. Jézus nem pusztított. Ahol megjelent, betegek gyógyultak, halottak támadtak fel, roncs életek születtek újjá. Jó lenne, ha mai követői is hasonló nyomot hagynának a világban....
[ Szerkesztve ]
www.refujvaros.hu
