3-4 éve történt, ünnepek előtti utolsó nap, nyomott késő délután, még egy óra a tervezett zárásig...se munkakedv, se áru, lerabolták a boltot...
Az eladó ücsörög a pult mögött, jól szituált vásárlójelölt belép...komotósan körülnéz, majd kiböki: számítógépet szeretne venni (milyen meglepő)...
Az eladó a pokolba kívánja a ''kedves'' vevőt, majd illedelmesen közli, hogy komplett gépet már nem tudnak összerakni, se alkatrész, se idő nincs rá...
Vevő elszontyolodik, visszakérdez: ''biztos''?
Az eladónak bevillan: van egy összeállított konfig, a vevő előző nap lemondta, ott árválkodik a polcon bedobozolva...gép, monitor, stb.
''Ha jobban meggondolom, van még egy...'' közli a vevővel...annak arca felderül és boldogan nyúl a pénztárcája felé.
''Mennyibe is kerül?''...mire az eladó nagy elhatározással benyögi a konfig bekerülési árának kb. kétszeresét (próba-szerencse alapon)...
A vevő bólint egyet, tárcából kp. kicsenget (cca. 230e HUF), számlát átveszi, dobozokat femarkolja (eladó lelkesen segít cipelni az autóig), autóba bepattan, parkolóból elhajt...
Az egész action lezajlott 5-6 perc alatt...boltot azonnal zárták...
De a félelem alaptalan volt: soha többet nem látták a vásárlót...

primus inter pares