Boldog új évet!

FLESHGOD APOCALYPSE - Blue (Turns To Red) (OFFICIAL LYRIC VIDEO)

As if all this was something more than another footnote on a postcard from nowhere, another chapter in the handbook for exercises in futility...

B.Ú.É.K.

[ Szerkesztve ]

a legutóbbi albumukkal sikerült újra valami maradandót alkotni, még most is gyakran meghallgatom, jó dalok, bár annyira erős szólók, elnyújtott tizenperces dalok, riffek nincsennek rajta, mintha inkább olyan metallicás "jól bevált" metal album készítése lett volna a cél.
egy őszi interjú szerint valami új anyagon dolgoztak, dolgoznak, aztán azóta semmi hír majd meglátjuk hátha
az tuti ha jönnek akkor megyek

egyébként ez is most jelent meg:
Symphony North - The Bell Ringer
többek között James LaBrie és Jordan Rudess-el

egyébként LaBrie szólóalbumát mostanában vettem elő, egy igazán energikus pörgős zene tőle szokatlan (mainstream popmetal)stílusban. és jó! (Impermanent Resonance)

[ Szerkesztve ]

"Embrace our fellow man, no longer vilified"

Idén is remélem el látnak minket jobbnál jobb metál zenékkel.
Kíváncsi leszek mennyire lesz igaz egy új Metallica album,mert Lars magyarázott valami karanténos időszak alatt született új dalokról... Remélem lesz olyan jó mint a Hardwired volt és nem csak egy újabb akusztikus anyagot mutatnak be
Az új Megadeth albumot is csak kiadják már idén,mert az nyílt titok hogy már kész stádiumban van.
Plusz ami biztos még az egy új Children of Bodom vagyis új nevükön Bodom After Midnight album,jöhet az is ezerrel

"The stars have died and the heavens go up in flames"

Erős túlzás, hogy új név, Alexi új bandája.

As if all this was something more than another footnote on a postcard from nowhere, another chapter in the handbook for exercises in futility...

Azt kihagytam, hogy a Bastards Of Bodom még találóbb név is lenne.

As if all this was something more than another footnote on a postcard from nowhere, another chapter in the handbook for exercises in futility...

Úgy is mondhatjuk de konkrétan ugyanazokat a számokat és albumokat játsszák mint a Children is játszotta,és hát Alexi nem hiszem hogy egy teljesen új stílusú bandával menne tovább,az új album is tuti a 19es Hexed hangzását viszi tovább.
És amúgy igen az jobb név lenne rájuk mint a Bodom After Midnight

"The stars have died and the heavens go up in flames"

Persze, ez mind nyilvánvaló. De a Children Of Bodom feloszlott 2019. novemberében miután az eredeti tagok közül kiléptek hárman, majd mivel a beleegyezésük nélkül Alexi nem használhatta tovább ezt a nevet, a nem tudom hanyadik éppen aktuális gitárossal alapított egy új bandát Bodom After Midnight néven.

As if all this was something more than another footnote on a postcard from nowhere, another chapter in the handbook for exercises in futility...

Állítólag a Judas Priest is készül új albummal, ami hangzásvilágában a Painkillerhez hasonlít majd.

SUSPERIA - My Darkest Moment (Official Music Video)

As if all this was something more than another footnote on a postcard from nowhere, another chapter in the handbook for exercises in futility...

ez gyönyörű

~ B & B & L & N | Suomi Finland Perkele ~

Úgy tudtam, hogy neked is tetszeni fog.

As if all this was something more than another footnote on a postcard from nowhere, another chapter in the handbook for exercises in futility...

Nem vitatom, hogy jó minőségű zenét csinálnak, de az Rudess csatlakozása óta az albumaik többsége úgy megy el a fejem felett, hogy a 70 perc végére alig ragad meg valami. A Train of Thought kivétel valamennyire, meg mindegyik lemezen van 1-2 nóta, ami tetszik, de ennyi.

Sokperces movementek nélkül is lehez kiváló progresszív zenét csinálni, itt van pl. a Psychotic Waltz 4. lemeze, a leghosszabb nóta sincs 5 perc rajta, oszt' mégis majd levitte a fejemet, amikor először hallottam. Mondjuk a gitárhangzása azóta is az egyik kedvencem. Ja, és idén lesz 25 éves

Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Igen igen tudom,legyen igazad Csak számomra Alexi az maga a Children of Bodom,szóval amíg ő énekel mindegy milyen gitárossal és dobossal addig az nekem Children marad,tudom hülyén hangzik Mindegy kíváncsian várom az albumot majd.

gb4400: Tényleg olvastam ilyesmit én is,hát úgy legyen,a Painkiller az egyik legjobb album a világon szerintem De ha már olyan lesz mint a Firepower volt,nekem az is jó

"The stars have died and the heavens go up in flames"

Igen, a Firepower című albumuk is jó volt.

[ Szerkesztve ]

Glädjekällor - Jesuskomplex (Full Album Stream) | Talheim Records

Meghalt Alexi Laiho.

Nem vagyok perverz, csak haladok a korral. (Még mindig: Rock&roll feeling baby, rock&roll feeling.....)

RIP

Ott voltam még anno a PeCsa-s koncertjükön.

~ B & B & L & N | Suomi Finland Perkele ~

Most olvastam én is... Miaf@sz... Sokkban vagyok most RIP

"The stars have died and the heavens go up in flames"

Pont ugyanezt érzem, de szerintem nem Rudess csatlakozása volt a vízválasztó, hanem inkább MP távozása.
MP is mondta, hogy szünet kéne, amire a többiek válasza a no-no volt. Azóta tucat lemezeket hoznak ki, amik technikásak ugyan, de meg sem közelítik a Scenes hangulatát pl.
Az utolsó jó lemez szerintem a Six Degrees volt.

Laiho-n le vagyok döbbenve, vártam már az új lemezt erre...
2021 sem kezdődik valami jól.

"Laiho-n le vagyok döbbenve, vártam már az új lemezt erre..."
Én is..csak lestem mikor megláttam.

Felvettek egy 3 számos Ep-t, és készült egy klip is. Ezek kijönnek.
Bodom After Midnight Full Show 24/10/2020

hát számomra az Astonshining volt az ami egy igazi mélypont(az nem prog metal, de mégcsak nem is prog rock, sőt nem rock az.. valami ..fos : , aztán ott van az Black Clouds And Silver Linings amin talán 1 emlékezetes dal van számomra, de a Systematic chaos is csak talán lehelletnyivel marad számomra kedvelt album, de a többivel nincs gond, Scenes from a Memory ami nem csak a DT de a prog metal talán legjobb alkotása(de mindenképp a legjobbak közé sorolandó),és hát ez is Rudess éra alatt készült...
Szerintem olyan nagyot ők már nem fognak dobbantani, de nekem bőven jó ha hozzák a legútóbbi lemez szinvonalát(így is toplistás nálam az az album az elmúlt prog metal zenei felhozatalt nézve.. Circus Maximus 5 éve adott ki legutoljára lemezt, a Haken elment valami más irányba, és a Riverside is gyászosra vette - érthető okokból..)
A Fates Warning próbálkozott tavaly, hát vegyes.

[ Szerkesztve ]

"Embrace our fellow man, no longer vilified"

Be is nyomtam a Hate Crew Deathroll-t és az Are You Dead Yet-et gyorsba... El se hiszem. Elvileg már előző héten elhunyt,csak most került nyilvánosságra a halála.

"The stars have died and the heavens go up in flames"

Ez kicsit most engem is sokkolt.
Egy irányzat egyik legnagyobb figurája volt.
Számos nagyszerű korong és dal köszönhető neki, meg egyben a CoB-nek is.

Nálam a Kissing the Shadows a minden idők legjobbja tőlük, ű
A 2:50-től kezdődő solot is ő nyomhatta el a dalban, hubazmeg. Odabaszós.

As I sit here and slowly close my eyes. I take another deep breath. And feel the wind pass through my body. I'm the one in your soul. Reflecting inner light. Protect the ones who hold you. Cradling your inner child ((Godsmack - Serenity))

Nyilván ez részben szubjektív - de ha az utolsó jó lemez szerinted a 6DoIT volt, ami a 2. lemez Rudess-szel, akkor ott elég hamar kifulladt a gőzgép, pedig nagy volt a kezdőlendület. Szerintem az a baj velük, hogy a két fő szerző túlzottan egy húron pendül, Portnoy távozása óta meg pláne nincs ellenpont. Így megvan a színvonal, baromi jó zenészek, de nincs izgalom, dráma. Paradox módon Sherinian jobbat tett a bandának (pedig hogy utáltam anno szegényt ).

#14522 flash- : Ld. fent, ill. az SfaM-ról sokkal kevésbé vagyok nagy véleménnyel.
Az új Fates váratlanul nehezen emészthető lett, és több nótát furcsállok rajta, de ezzel együtt is sokkal érdekesebb, mint bármelyik DT az Awake óta. De ahogy fent is írtam, ez szubjektív

Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Hmm nem tudom megérteni de elfogadom🙄

"Embrace our fellow man, no longer vilified"

Érkezett remaster a Runemagick-től:

The Supreme Force Of Eternity (remastered 2019)

~ B & B & L & N | Suomi Finland Perkele ~

Szubjektív igen.
Az Octavariumnál én speciel már éreztem, hogy valami nem teljesen okés.
A Train még csak-csak elment, de az Octavariumnál eltört valami.
A Systematic nekem olyan próbálkozós lemez volt, próbáltak valami keményebbet tolni
a srácok több-kevesebb sikerrel.
A Black Cloudsnál viszont nekem már egyértelműnek tűnt, hogy ez a banda sosem fog már letenni egy Imageshez hasonló lemezt.
Az utána következő Manginis lemezekből már komolyan mondom, hogy egy dal címet sem tudok mondani a beneath the surface-en kívül :)
Ennek ellenére az összes újkori lemezt hallgatom, koncertekre elmegyek.

De az egészet legjobban talán az írja le amit az Images remember turnén tapasztaltam.
Manchesterben voltam az O2 Apolloban, ami igazából egy színház, így ennek megfelelően nem is voltak állóhelyek.
A koncert első felében az újkori lemezekből válogattak random dalokat, amire mindenki szépen a helyén ülve bólogatott.
A második részben ugye a teljes Images lemezt játszották el, kezdve a Pull me Underrel.
Egy perc után, már mindenki állt, és lehetett látni a tekinteteken, hogy "igen, ez a DT, ezt akarjuk hallani"

Mondjuk sokmindent el lehet mondani a Dream Theater-ről, kezdve, hogy az újabb lemezek (utóbbi 15-20 év) már sehol sincsenek a klasszikusokhoz képest, ez igaz is, viszont nagyon sok zenekar leszopná magát és egymást, ha írhatna egy Pull Me Under-t.

Nem vagyok perverz, csak haladok a korral. (Még mindig: Rock&roll feeling baby, rock&roll feeling.....)

Korrekt

Háttérként: én a 90-es években rengeteg progresszív metált hallgattam, és akkoriban a sok próbálkozó és feltörekvő között a DT volt az isten, minden lemezük komoly eseménynek számított. 97-ben közepeset estünk pofára a FII-vel, de ezt betudtuk Sherinian rózsaszín tollakkal felszerelt sámljának (nem tréfálok, volt ilyen), és ment az örömködés, amikor kiderült, hogy a Liquid Tension Experimenttel bejáratott Jordan Rudess lesz az utódja - merthogy annyira egy követ fújtak Portnoy-jal és Petrucci-val (akkor azt hittem, hogy ez mennyire jó). Vártuk a csodát 99-ben, aztán helyette jött az SfaM, egy ambíciózus, számos érdekességet tartalmazó, de rengeteg sebből vérző alkotás. Miután a 90-es évek második felében divatossá vált egészlemezes koncepteket kiadni, tőlük ez az anyag nem ment annyira jól le.

#14528 Voy15: hát ja, kb. így nálam is, nem teljesen, de hasonlóan. A Train of Thought utáni lemezeik közül nem is tudom, van-e olyan, amit 3-nál többször meghallgattam. Nóta persze van pár, ami tetszik, vicces módon pont az első Manginis lemez nyitánya a legjobban
De amúgy szerintem képesek lennének ők még nagyot alkotni, kellene egy új tag a zenekarba, aki kavar egy jó kis kreatív konfliktust. Az más kérdés, hogy ilyesmit bevállalnak-e - a dobostoborzásról készült videojuk pont arról tanúskodott, hogy inkább a biztos megoldásra mennek.

Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

azonkívül hogy én ezt a bandát a Scenes from a Memory-val szerettem meg, ez az album elég sok helyen toplistás, fantasztikus dalokkal tele, nincs gyenge pontja,az egész egy mestermű.Szerintem csoda lett Mi kell még ezen kívül egy albumhoz hogy "csoda legyen?
Ráadásul konceptalbum, összetett technikás dalokkal, szép dallamokkal, fantasztikus gitárjátékokkal,és még sorohlatnám..
én még nem igazán olvastam sehol hogy több sebből vérzik, de egy dolog persze hogy a kiritkusok mit mondanak meg az egyéni vélemény.

Más is a nézőpontunk. én a DT előtt nem igazán hallgattam ilyen zenét(hiszen lehettem 13-14 éves, talán a metallicának a nem trashes számait hanem a klasszikusokat ), viszont nagyon sok más "progressziv metal"t hallgattam már meg hallgattam már bele, egyrészt tetszik ez a "zenei irányzat(másképp mondva: az ilyesmi zene ami nálam összeségében jelenti ezt, tehát hangzást is beleértve nemcsak a dallamszerkezetet, hangszerelést)
és ennek tükrében is egyértelműen toplistás a DT a fentebb említett pár albumot(főleg az Astonshninget) kivéve.Egyáltalán nem kell szégyenkeznie."sokkal jobbat (ezen a vonalon, vagy legyen más metal vonal)egyszerüen nem tudnék mondani.De érdekelne kinek mi a jobb
(De mondom:tudom,ez szubejktív dolog,
Circus Maximus(elmúlt 10 év legjobb albumát is ők hozták - Nine),Riverside,Haken,Seventh Wonder,Opeth, újabb Fates warning lemezek , Ayreontól a "zúzósabb dalok(ária az operába való nem a metalba), Myrath,Threshold,Porcupine Tree,Steven Wilson. főként ők.
(esetleg ezeken kívül Redemption,Trivium,Tool,Teramaze,Insomnium, Amoprhis,Soen..)

Ebbe a csoportba nekem azért a legtöbb DT album elég jól helyet foglal.
Érdekelne hogy neked mik azok a zenék melyeket a legjobbaknak tartasz, neked mihez képest rengeteg sebből vérző alkotás a SFAM?

"Mondjuk sokmindent el lehet mondani a Dream Theater-ről, kezdve, hogy az újabb lemezek (utóbbi 15-20 év) már sehol sincsenek a klasszikusokhoz képest"
ez tény, na és más zenekaroktól tudsz olyan jelenlegi alkotást ami eléri a DT klasszikusok szintjét? tényleg érdekle,hisz a jó zene mindig jöhet

Pull me under: nos ez egy nagy sláger igen, de én nem annak tükrében nézem őket hogy hol vannak most a régi lemezekhez, hanem hogy más zenekarok mit csinálnak mostanság.úgy már nem is olyan rossz a helyzet

[ Szerkesztve ]

"Embrace our fellow man, no longer vilified"

Hogy ez a nyüves Occam a borotvájával mindig eltalálja Persze, ha ez a lemez volt az intro a DT-hez, akkor nem csodálom, hogy megragadt, van rajta bőven, amit szeretni lehet, bár gyenge pontokban sem szűkölködik. Nyilván engem pont az ellenkező irányba befolyásol, hogy sokkal többet vártam, úgyhogy élesebben kiállnak a hibák, mintha csak betévedtem volna a lemezboltba, megtetszik, megveszem, és mondjuk a Dance of Eternity-től lerakom a hajam

Nem akarok nagyon beleállni a lemezbe, de pár dolgot feldobok, hogy ne csak a levegőbe menjenek a "gyengeségek":
- Az egész koncept-album dolog remek ötlet volt kommerciálisan, sokkal kevésbé művészileg, mert nem volt semmi olyan mondanivalójuk, amit egy lemezben kellene elmesélni - ezért feldolgoztak egy B-kategóriás thrillert. Most ezt összeveted egy OP: Mindcrime-mal, vagy egy A Pleasant Shade of Gray-jel - kiütés az első menet második percében. De jobban működnek konceptként az Ayreon-lemezek (pl. Universal Migrator), vagy akár a Symphony-X New Mythology-ja is (pedig ez utóbbi szintén erősen annak a jegyében készült, hogy "vezető státuszú prog bandaként kell koncept album"). Végül fan service jelleggel ráerőszakolták a dologra a Metropolis-tematikát, és kész is volt az auto-toplistás koncepció - ami be is jött.
- Kiderült, hogy a rossz balladákért a FII-n nem (csak) Sherinian a felelős
- A zene minősége ingadozó, ráadásul még a FII-n működő alapszabály (7 percnél több = jó) sem működik - a hosszú nóták mindegyike pár perccel túl van írva (a BTL 11-gyel ). Ráadásul az album központjában ücsörgő Home vezető riffjét átemelték máshonnan (Tool: 46&2), amit őszintén szólva azóta sem értek - bár úgy tűnt a nyilatkozatokból, hogy ezzel tisztában vannak és nem aggasztja őket.

És hogy ne csak a negatívumok legyenek - ha a lemez nagy része olyan lenne, mint a Fatal Tragedy és a Dance of Eternity, akkor sokkal rövidebb lenne ez az eszmecsere A Home és a Finally Free is idetartozna, ha rövidebbek lennének pár perccel - az utóbbi különösen pozitív meglepetés volt, mert az össze-vissza dramaturgia után egy koherens, erős drámai befejezést ad a lemeznek.

És úgy általában az egész DT-diszkográfia kapcsán - onnan indult a téma hogy a lemezeik nagy része színvonalas, de (számomra) nem túl érdekes. Számos prog bandát és lemezt fel lehet sorolni, akiket sokkal jobb hallgatni, mint a Rudess-era DT-t - de nem feltétlen jobbak objektív(ebb) zenei mércével mérve, sőt, valószínűleg épp ellenkezőleg. Viszont én meg nem vagyok zeneesztéta

Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Köszi az írásod, nagy érdeklődéssel olvasok kritikát jó dolgokról, mindig érdekelt egy másik nézőpont is
Mindenről lehet kritikát írni, te tetted ezt remek korrekt módon !
Érdekes mennyire el tud térni emberek nézőpontja, izlése!És hát ehhez hasonlitunk,ez valahol a mérce, tehát nem is gond ha nem egyezeik.Ugyanakkor mégis jó ha valamit sok oldalról vizsgálunk.
Engem viszont egyáltalán nem zavar ha egy egy zenében felfedezni vélek egy másik előadó zenéjének egy egy momentumát.. tele a zeneipar ezzel.Nem tudom ez egyáltalán gond-e,szerintem nem.. Mozartban is van bizony Bach ez mindig jelen volt a zenében.
Egyébként olvastam már egy rakat Petrucci interjút, sokszor kifejtette, nem igazán hallgat más zenét, a régi klasszikusok közül vannak kedcencei, de nem követi a jelen divatot,nem ismeri.Szóval akár még az is lehet hogy egy átvett dolog nem tudatos(na azért naív se vagyok)
Nem fogom önismétlésként méltatni az albumot, tettem én már fel OP: Mindcrime vagy régebbi Symphony-X albumot, nem rossz zenék azok, de mintha valami 70es évekbeli prog rockot hallanék annyira eltér a két zenekar hangzása. Nekem nagyon sokat számít a hanzás azt vettem észre hogy második számnál már állítom le a zenét nem fogott meg, nem véltem bennük számomra semmi érdekeset

Csak furdal a kiíváncsiság amire még nem kaptam tőled választ, te mihez mérted pl a SFAM albumot? Mi a kedvenc? Mit tartasz a legjobbnak?Mi érdekes számodra?

[ Szerkesztve ]

"Embrace our fellow man, no longer vilified"

A vendégriff kapcsán: persze, a hatások és a hasonlóságok nem jelentenek gondot - itt viszont azért többről volt szó, egy 1 évvel korábban megjelent riffet vettek kölcsön lényegében változtatás nélkül. Nem dráma, mert egyszeri dolog, de nagyon meglepett.

A hangzás egy másik szubjektív can of worms, azt is lehet sokáig vitatni A Dream Theater esetében ráadásul elég sajátos ívet járt be:
- WDaDU: jó elképzelés, amin erősen hallatszik a kis költségvetés. Van egyfajta lelkes bája, jól illeszkedik a zenéhez, de erős túlzás lenne azt állítani, hogy jól szól.
- I&W: az évtized egyik legjobb hangzása melodikus hangszerek terén, kombinálva az egyik legrosszabb dobhangzásal. Ezt hogy sikerült...
- Awake: pipa, etalon.
- FII: vissza az I&W-hez, de félúton megállva
- SfaM: vissza az Awake-hez, csak overall keményebb tónusban.
- 6DoiT és utána: "szeretnénk úgy szólni, mint a Metallica, csak billentyűkkel". Nagy vonalakban jól szólnak ezek a lemezek, de nem értem az irányt.

Az OP:MC 1988-as, úgyhogy nem meglepő, hogy 80-as évekbeli hangzása van - a SX esetén nem tudom, melyik albumra gondolsz, a DWoT és a TiO kifejezetten modernül szól. Amúgy meg imádom a 70-es évekbeli progot
Két kedvenc vaddisznóhnagzású lemezem a 90-es évek második feléből, for reference: Psychotic Waltz - Bleeding és Death - The Sound of Perseverance.

Mihez hasonlítom az SfaM-ot?
Konceptalbumság terén a legkézenfekvőbb összevetés az A Pleasant Shade of Gray 1997-ből, meg említettem pár másikat is lentebb.
Zeneileg legelsősorban saját magukhoz - vártuk az Awake 2-t. Így utólag visszatekintve naivitás volt, meg abban a korban még kevésbé zajlottak az események látható módon (nem volt social media), így az sem volt világos, milyen szar a hangulat a zenekarban.
Másrészt, amiket abban az időben a prog vonalon nagyon szerettem : Fates Warning (pre-89 és post-97), Psychotic Waltz (mind a 4 lemez, rongyosra hallgatva), Death, Symphony X (pre-2000), Spock's Beard, Flower Kings, meg még ki tudja, mi minden - jó régen volt. A CD-im között néha rácsodálkozom egy-egy albumra, hogy ez vajon mi a franc

Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Koszi a valaszt :)
Es mostanaban mit hallgatsz? Mi az a mostani (elmult nehany ev) ami a legjobban tetszett?

Ha már Dt😀:
Valami progmagazine szerint ő nyert a tavalyi evben:

[ Szerkesztve ]

"Embrace our fellow man, no longer vilified"

Mostanában nem sok mindent, sajna. Nagyon kevés olyan időm van, amikor koncentráltan tudok zenét hallgatni, egy kevésbé könnyen emészthető lemezzel hónapokig barátkozom. Ha nem lógnék itt, sztem túl sok új zene nem jutna el hozzám (ezúton is köszönet mindenkinek, aki szállítja a linkeket )
Az utóbbi időben sokat hallgattam a 2013-as Flower Kings lemezt (azzal is csak 4-6 évet késtem), ill. 1-2 éve linkelték itt a kollégák az Anata zenekar The Conductor's Departure c. lemezét, az nagyon ütött... és amúgy az 5 éve volt, ez kb. el is mond mindet

Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Az új Flower Kingsszel ne várj ennyit azért, kár lenne nem hallgatni. Sajnos még csak felületesen ismerem, nem segít az se, hogy dupla lemez, de amit eddig be tudtam fogadni belőle, az kitűnő.

Új év, tehát újból Motörhead! Love For Sale és Dead and Gone új kedvencek.

https://howbad.info/

Ó, az újjal* nagyon up-to-date voltam Tavaly (ill. most már tavalyelőtt) valamelyik nap munkából jövet feldobott a Spotify egy Black flag c. nótát, fülelek, hogy ez milyen jó. Otthon megnézem, mi ez, hát nem találom a diszkográfiában. Kiderült, hogy 1-2 napja jött ki valamiféle preview-ként. Azóta a lemezt egyszer sikerült meghallgatnom, még keresem vele az összhangot.

* ... és most, hogy ezt leírtam, megnéztem, hogy mikor jelent meg a WfM, és látom, hogy már van újabb. Érdekes ez a kadencia - 2 év alatt 2 album, aztán 5-6 év szünet

Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

ANGELUS APATRIDA - Indoctrinate (OFFICIAL VIDEO)

As if all this was something more than another footnote on a postcard from nowhere, another chapter in the handbook for exercises in futility...

A folytatás kimaradt: ANGELUS APATRIDA - Bleed The Crown (OFFICIAL VIDEO)

As if all this was something more than another footnote on a postcard from nowhere, another chapter in the handbook for exercises in futility...

Dream Theater-ért nem tudom miért vagytok annyira oda???
Albumonként van pár jó számuk, ennyi. Komplett album egyik sem maradandó, sajnos. Én még anno a Live at the Marquee-t hallgattam, kb. azok a számaik jók.
1. albumuk annyira szarul szól, hogy hallgathatatlan, 2. album egy fokkal jobb, de ez is idegesítően szól. Nem is értem hogyan lehet ennyire szarul keverni valamit. A helyükben eltördeltem volna a nyilvánvalóan botfülű hangmérnök kezeit!

Dan Swano on vocal, prog rock:
Unicorn
Az eredetin nagyon gyér még az ének, az újra felvett viszont a jól megszokott .

Ez meg egy normális melodic death metal végre, aztán ez sem mai:
Few Against Many
Nem mint az a sok nyomi, vérszegény énekkel megáldott szerencsétlen melo death banda, akik csak erőlködnek és semmi maradandót, említésre méltót vagy amire legalább néha felkapnád a fejed, hogy aztakurvadejó... nem alkotnak.

Engem kifejezetten idegesít, ha egy egyébként jó dal, vagy album rosszul van keverve. A metál akkor szól jól, ha a basszus és a dob pofán vág. Még a thrash és a brit újhullám idején is voltak olyan bandák, akiknek jó számaik voltak, de a dob inkább kopogáshoz hasonlított, a gyenge basszus mellett túlvijjogott szólózás tönkretette a zenét. Ebbe a hibába mèg az ikonikus Iron Maiden is beleesett.
Jó keverést lehet hallani például a Slayer albumain, többek között.

Pedig szerintem korabeli mércével az első két Maiden sem szólt rosszul, a The Number of the Beast meg mindenhogy tökéletes már.
De thrash-t hallani sokat valóban gyatra hangzással, és nem csak 1984-ben, hanem manapság is, igaz, azok a bandák szándékosan ennyire oldschool-ak. Vagy a Venom, az következetesen ugyanolyan szar, mint 40 éve, az a jó kis kásás gitár, meg a tompa, puffogó dob, és az egész olyan amatőr, Magyarországon is annyi zenekar volt/van már, ahol pár tízen-/huszonéves kölyök ezerszer pontosabban, feszesebben játszik, mint Cronos-ék 40 év után.
A jó kis kriptaszagú norvég black metal-ról nem is beszélve. Bika hangzással egy Darkthrone? Na neeee.

Nem vagyok perverz, csak haladok a korral. (Még mindig: Rock&roll feeling baby, rock&roll feeling.....)

Ahogy mondod, azok direkt ilyen hangzással készültek, hogy minél nyersebb, agresszívebb legyen. Viszont az első 2 Dream Theater kimondottan balfaszul lett keverve/felvéve, hihetetlen amatőr módon. Kb. egy normálisabb demo anyagnak lehetne nevezni, nem nagylemeznek!

Van egy ismerősöm, aki elismeri ugyan a Maiden nagyságát, de elmondása szerint neki a Maiden riffek túl magasak. Jobban kedveli a mélyebbre hangolt riff hangzásokat, ettől érzi ütősebbnek. S ha jobban belegondolok, nekem is jobban tetszik.

[ Szerkesztve ]

Pedig heavy metalban annyira nem is számít magasnak. Nem véletlen, hogy a későbbi dallamos death metal egyik alapja is az Iron Maiden lett. De egyébként se a rossz keverés miatt szól így, alapvetően olyan a zenéjük, amilyen, ahogy mondtam, szerintem a maga korában minden lemezük a jobb hangzásúak közé tartozik.

Nem vagyok perverz, csak haladok a korral. (Még mindig: Rock&roll feeling baby, rock&roll feeling.....)

Nem túl gyakran, de nagy, ismert zenekarok is követnek el ilyet. A Metallica ugyebár lekeverte a basszust az ...And Justice for All-on, majd 19-re lapot húzott a St.Anger hülye vizeskanna hangzású dobjával, bár azon szerintem a gitár, basszus szintén nem jó. És ők 2003-ban nem ugyanott tartottak, mint a Dream Theater 1989-ben.

Nem vagyok perverz, csak haladok a korral. (Még mindig: Rock&roll feeling baby, rock&roll feeling.....)

A Metallica a Black albummal kezdődően számomra nyuggerockot játszik = nagy határ ...., nem bírom hallgatni őket, szóval ők nem csak a hangzást cseszték el.
Az ... and justice pedig jól és tisztán szól, igen a dob kicsit csattogósabb, de az összhatás jó lett. Nekem bejön.

A Justice for All albumot újrakeverték, mert a rajongók elégedetlenek voltak a hangzással.
A Metallica teljesen tudatosan választotta ezt a hard rockos zenei vonalat, mert amikor a thrash elért a csúcsra, úgy érezték, csak ismételnék magukat. Lars Ulrich szavaival élve, ha az ember beszorul egy sarokba, akkor onnan már nincs hova mennie. Ezért váltottak. A Black album alapvetően nem rossz, csak nem thrash metal, hanem hard rock. A nagy négyes többi képviselője attól akadt ki igazàn, amikor az egyik disco-ban meghallották az Enter Sandman-t. Egy discoban Metallica? A Slayer dobosa, Dave Lombardo, amikor meghallotta ezt a dalt, mérgében kidobta az ablakon az emeletről a CD-t, de ezt csak egy 2010-es interjúban vallotta be.
Érdekes dolgok ezek. A metal tizenvalahány alfaja mind más, és alapvetően nehéz megmondani, hogy ki miért szereti. Èn nem szeretem, ha túl dallamos, de azt sem, ha minden dallamot nélkülöz. Épp ezért a popmetálnak is csúfolt glam, és hörgős death, black vonal sem a szívem csücske. Az igazság valahol a kettő között van.