Már egyszer szóltam.... nem feltétlen "Harvey Milk"-re kéne hallgass.
Nem megváltoztatni kell a többségi társadalmat, hanem azzal harmóniában élni, megtalálni benne az élhető helyed. A változtatási szándékod egyben ítélet is.
.
Lehet küzdeni, de szinte biztos, hogy a magamfajta ostoba homofób néha illiberális, néha konzervatív, néha apolitikus többgyermekes családapák a következő 80-100 évben is többségben lesznek a homoszexuális közösséggel szemben, és az ilyenekre nem hat semmilyen észérv, semmilyen érzelmi ráhatás.
A másság szándékolt elfogadtatásával csak radikalizálod magaddal szemben ezt a társadalmi réteget, amelybe a többség előbb vagy utóbb tartozni fog - mert ez az élet rendje. Hidd el az átlag ostoba homofób nem gondol naponta a homoszexuálisokra, nem utálja őket, nem is rekeszti ki őket. A mindennapokban normális munka vagy egyéb kapcsolatot tart fen azokkal akikről egyáltalán tudja, hogy meleg.
Mindaddig így megy ez, amíg valamivel ki nem csapjátok az immunrendszerét.

Bizonyosan van egy szélsőséges kisebbség is, amely eleve radikálisabb az átlag ostoba homofóbnál, aki akár verbális akár fizikai tettlegességig is elmegy egy-egy "felfedezett" és kipécézett homoszexuálissal szemben, de őket bizonyosan nem fogod semmivel sem meggyőzni, csak azt az eredményt éred el, hogy a nyugalmi állapotban semleges és elnéző többség is ellened fordul.

Mindezekre még ráépül a magyarokra jellemző évszázados előítélet rendszer és a jelenkor politikai irányvonala. Élni és élni hagyni kell. A többséget is hagyni kell élni. Joghátrány vagy kirekesztés ellen lehet küzdeni, támogatókat szerezni, de többségi szemlélet ellen szinte biztos nem, vagy nem olyan direkt módon ahogy néhány példa mutatja.