Még mindig csak azt tudom mondani, amit az első hozzászólásomban. Akaratot érvényesíteni, célt elérni kultúrált módon is lehet.
Tessék a célért megdolgozni, akár éveken át, ahogy a cikket megíró Fórumtárs is tette az elismerésért. Aláírást gyűjteni, szavazást kérni, küzdeni érte.
Sajnálom, hogy ismétlem magam, de az, hogy utcára vonulok, ruha nélkül, ruhában, kiabálva, táblákat és zászlókat lengetve, az provokáció! Provokáció, mert ez az akarat nem a nép akarata, hanem csak egy rétegé. Provokáció, mert sokakat ez megbotránkoztat.
Igaza van az előttem szólónak, ez divat, műhiszti.
Volt egy kollégám, tanulóként érkezett hozzánk. Rögtön az első napon kitálalt, hogy ő meleg. Rögtön megváltozott a légkör. Nem így kellett volna indítani, egy munkahelyen, egy úgymond "zárt" összeszokott közösségben. Mennyivel más lett volna, ha 5 vagy 6 hónap után mondja el? Sokkal. Addigra beilleszkedik, megmutatja, hogy tud és akar dolgozni, megismerjük és lehet, hogy meg is kedveljük.
Mennyivel más lett volna úgy mesélni otthon, hogy "Képzeld, az X nevű kollégámról, aki tök jó fej, kiderült, hogy meleg.
Ezt csak azért meséltem el, mert nem vezet jóra, ha hirtelen nekiugrunk a dolgoknak.
Ott volt például a külföldi tehetségkutatón felbukkanó, női ruhába öltözött szakállas manus. Megbotránkoztatott sok mindenkit. Felöltözhetett volna kevésbé feltűnőbben is úgy, hogy éreztesse a másságát. Kultúráltan közölhette volna, hogy ő homoszexuális.