TV, monitor ... személygépjármű, kocsi, autó, járgány, verda ...
Néha pislantsunk már át a kartondoboz élén, amiben önszántunkból élünk.
Egy kijelző az egy kijelző.

Pontosan leírtam, hogy mire gondolok, mikor látom, de megismétlem:
- filmekhez, de nagyrészt még játékokhoz is placebónak tartom erőltetni
- apró betűs színes szövegek, hátterek esetén az olvashatóság múlhat rajta

1: Filmeknél ugye átlag ember eleve nem is lát soha 4:4:4-et, csak ha studioban dolgozik RAW-al (sőt, még ott se biztos, hogy szerkesztés közben 4:4:4 látható a monitoron, mert nem igazán fontos, hogy úgy legyen, hisz úgyis 4:2:0 lesz a történet vége), az pedig már teljesen más téma, hogy lehetne-e értelme megőrizni a teljes láncban a 4:4:4-et, mint hogy miután a tömörített 4:2:0 anyagból jobb vagy rosszabb minőségben 4:4:4-et csinál a lejátszó, akkor van-e értelme átvinni a kijelzőre azt az eredményt (nekem ez a placebó szint: minimálisan talán "érezhető", ha nem is megfogható, de hagyjuk, én nem foglalkozom vele, eleve nem küldök rá semmi csili-vili erőforrás-igényes chroma filtert, energiatakarékos DXVA módban megy, szóval nem kell engem ezért bonszorkányüldözni...).

2: Játékoknál kevertebb a dolog, mert rengeteg féle grafika előfordul. Egyrészt lehetnek bennük apró betűs színes szövegek színes háttereken, amiknek rontja az olvashatóságát, másrészt alkalmanként olyan geometriailag részletgazdag, élénk színes, kontrasztos vonalvezetésű látványelemek, ahol némi "chroma aliasing" formájában megjelenhet a dolog, mint az apró betűkön is (nem annyira szembeötlően, mint a betűkön, de néha itt-ott picit életlenebbnek/pixelesebbnek/recésebbnek tűnnek a dolgok, bár tény és való, hogy 4:4:4-ben is van bőven aliasing és/vagy blur a játékokban, szóval ez csak egy csepp a tengerben, ami az apró hibákat halmozza, nem igazán kritikus ügy). Szóval összességében jobb 4:4:4-ben játszani, ha van rá mód, de persze nyugodtan lehet 4:2:0-ban is, nem vesztesz sokat, jórészt fel sem tűnik akkor sem, ha figyelsz rá.

3: Ha a Windows asztalon átállítom 4:4:4-ből 4:2:2-be, azonnal lesüt a betűkről, hogy függőlegen ki van belük marva egy-egy csíknyi chroma (nekem fénylő sárgás recék szoktak szembeötleni). Ettől még az is jobb, ha átrakom 4:2:0-be, úgy inkább csak kicsit homályosabb/lágyabb hatása van az apró betűknek (mert a függőleges és vízszintes tengely mentén is egyforma a felbontáscsökkenés). Viszont, ha elkezdünk apró színes betűket, vagy szürke betűket élénk színeken nézegetni, akkor zavaró lehet (ha megszokod, akkor könnyen elolvasod még így is, de csak a vak nem látja, hogy nem olyan szépek a betűk, illetve hogy a színkombpozícióktól függően kimondottan néha nehézkes őket elolvasni).

Na... szóval ezeket add össze:

- életszerű tartalmakon is m@rhára k&urvára 'szottul lehet látni szabad szemmel (!!!) a 4:2:2-t, de még 4:2:0-t is (és előbbi egyértelműen rosszabb azokon a tartalmakon, ahol feltűnő), még 4k-ban is

- a fogyasztott tartalmak túlnyomó részén teljesen lényegtelen (de attól még léteznek kivételek, nem kell a szőnyeg alá söpörni)

Az én konklúzióm, hogy az téved nagyobbat, aki erősködik, hogy hanyagoljuk el a 4:4:4-et, hisz életszerű körülmények közt is van látható különbség, még ha kevés is és nem kéne, hogy ettől szakadjon le a TV gyártók profitja, ha 2$-t spórolhatnak a chipset-en.

De ennyi erővel tök jót lehet szórakozni 720p-ben is, minek van akkor 4k? Vagy minek HDR? Rengeteg SDR anyag okozott már sokaknak vizuális orgiát. Sőt, OLED se kell, az LCD is kielégíti a felhasználok 99%-át. Vagy visszaköltözhetnénk barlangokba, mert "régen minden jobb volt".

[ Szerkesztve ]

TV/monitor kalibrálást vállalok. ||| "All right , Thom. But understand this: I do care for you. I care for all the lost souls than end up up here."