Hirdetés

Aktív témák

  • guess.who

    senior tag

    Költői és filozofikus a kérdés, nem kell rá válaszolni: vajon meddig kell a ''régi'' embereknek eltűrniük egy-egy új, beilleszkedésre képtelen egyed ámokfutását olyan címszóval, hogy ''hát mi is így kezdtük''? Hányszor kell nyugtázni a ''mostantól megjavulok, jó leszek'' kezdetű mondatokat, míg a verem túlcsordul? Mennyi az az alkalom számszerűleg, amikor azt kell mondani higgadtan, hogy ''csak csinálja nyugodtan, mert *akkor sem* vagyok hajlandó bekapcsolódni az őrületébe azzal, hogy kivágom a fenébe, hiszen úgyis visszajön, és ott folytatja, ahol abbahagyta''? Hol van, és van-e olyan pont, amikor azt lehet mondani, hogy *most* már elég, túl sok eljátszott lehetőséget kapott, tegyünk végre rendet?

    Félreértés ne essék, nem akarok senkit tüzelni ezzel, de kicsit már úgy érzem, hogy az egész kezd elmenni ''azért sem fogok izmozni, mert meg akarom mutatni, hogy több eszem van'' című műsorba... És az nem világos, hogy miért kell egy alapjában véve normális, értelmes emberekből álló, jól működő, kifelé is nyitott, toleráns közösségnek tűrni az ilyen őrülteket... Valahol határt kellene szabni...

Aktív témák