Ez tetszik: "nem értettem, hogy ha fél órája bámul engem a csaj, és szinte hív a szemeivel, akkor miért utasít el kőkeményen, ha odamegyek, és egyértelműen kifejtem neki a szimpátiámat, vagy túlzott érdeklődést mutatok iránta, mint nő."
Még mindig nem értem... (Vagy csak tettetem magam. ) A túlzott érdeklődésnél mennyivel van több értelme a semleges indításnak? (Persze, tudom, hogy nagyságrendekkel jobb a "kihozatal", de attól még logikusabb nem lett...) Ellenben mi van, ha gondolatban leegyszerűsíted a dolgot? (Régi bölcsesség, hogy a részletek hülyeségekhez vezetnek, szóval szórjuk ki őket a francba.) Mi marad, ha a sallangokat elhagyod? Annyi, hogy ott vagy te, és valaki bámul. Mármost ilyen helyzetben az ember hajlamos kíváncsi lenni, hogy miért bámulják, tehát megkérdi. Gondolj csak arra, mi történik, ha elkezd bámulni egy kiskölyök mondjuk miközben sövényt nyírsz, vagy könyvet olvasol egy padon. Odamész hozzá, és azt mondod neki, hogy szép a szeme, vagy megkérded tőle, hogy mi a véleménye a legújabb homokozólapát-modellekről? Vagy ránézel, és megkérded, hogy: "what up, dawg?", esetleg: "Mi a nézés tárgya, kisöreg?" Ebben a helyzetben miért tűnik sokkal egyértelműbbnek az utolsó kettő megoldás, mint a többi, és nővel behelyettesítve miért nem? (A megfogalmazáson persze nem árthat változtatni egy cseppet. )
Szerény véleményem az, hogy azért nem jött be a "szép a szemed", meg a "kedves lánynak tűnsz", mert nem volt igaz (illetve lehetett igaz, de inkább csak jól sikerült tippnek lehet minősíteni.). Attól, hogy valaki fél órája néz, még nem tudsz róla semmit. Lehet, hogy nem kedves, csak vámpír, és éhes, neked meg látszik a nyakadon az ér.
Ja, és továbbra sem állítom, hogy én vágom a frankót, csak ez a véleményem. Játszani azzal tudsz, akit ismersz. Legalább egy kicsit. Egy vadidegennel rizikós játszani, és általában nem is igazán élvezetes. Túlságosan benne van, hogy olyankor is visszapasszolja a labdát, amikor nem tudsz mit kezdeni vele. (Én meg hajlamos vagyok ilyenkor megsértődni (főleg, ha csak trükköt sejtek mögötte), és visszab*szni a labdát tiszta erőből. Ilyenkor persze benne van, hogy a másik fél kézilabdás, és nem elég hogy elkapja, és visszadobja a lasztit, de még el is talál. De legalább talál az ember értelmes vitapartnert. Az is ritka manapság.)
Szóval idegennel nem játszom, na. Majd ha már kicsit megismertem, akkor jöhet a játék. Újra a kézis példával élve, a kezdő sípszó előtt nem árt, ha legalább halványan sejti az ember, hogy Görbével, Ginnie-vel, Zizivel vagy Ivivel áll-e szemben. Mert nem mindegy. Nem lehet mindegy. (Vagy csak nem akarom hinni, hogy mindegy.) See?
"Now all the stars have gone / faded into cracks of dawn"