Sziasztok,

új vagyok itt a fórumon, segítségeteket szeretném kérni. Az utóbbi időben egyre jobban lettem egy olyan volt osztálytársammal akivel 4 évig szinte alig beszélgettünk, de mostanában minden nap felhívott, akár éjjel 1-kor is, és mindig napi órákat beszélgettünk. Többször találkoztunk is kettesben, és rengetegszer megjegyezte hogy milyen figyelmes, és kedves vagyok, majd egyszer leírta milyen jó alakom van, és hogy milyen kivételes vagyok. Bizalmas volt velem szemben, és én az egyik esti találkozót követő másnap mondtam neki hogy kicsit közelebb kerülhetnénk egymáshoz, megpróbálhatnánk együtt. Erre nagy megdöbbenésemre azt mondta, hogy ő is gondolt már erre, de nem akarja kockáztatni a barátságot, menjen eztán is minden a régiben. Én erre ezek után képtelen vagyok, és ezt meg is mondtam. Ezt követően én lettem a rossz, hogy ő ennyit számított nekem, hogy feltennék egy ilyen barátságot egy kapcsolat kedvéért.

Egyszerűen nem térek észhez, én nagyon nagyon kedveltem, mindig a kedvébe jártam, és még csak el sem gondolkozott rajtam. Egy világ dőlt össze bennem. Szerintetek van még valami lépés, ami jobb irányba terelné ezt az egészet? Ha bejöttem neki kívülről, belülről, akkor mi az ami hiányzik? Mikor telefonáltunk éreztem a hangján, hogy majdnem sír, én is alig bírtam beszélni. Ha tényleg kedvel, akkor miért van ez az egész?